Túrablog

Új év, a tavalyitól eltérő útvonal, családias túra, 39 nevezővel, kiírás szerint bő 42km-es távval...

Már az indulás is picinyt érdekesre sikeredett: A 137-es busznak két külső végállomása van -- a http://ttt.tr.hu/ oldalon szereplő kiíráshoz (Máramaros u.) képest a másik (Erdőalja u.) volt az indulási pont, így épp, hogy elcsíptem a kiírt rajtidő végét -- még vártak vonattal (nem) érkezőkre (tipp: ők a másik vá.-on bosszankodtak...). Utánam még egy fő indult ezen a családias túrán: neki a 39-es nevezési lap jutott. Az útvonal khm. nem volt ismeretlen, de kilométerhiányra megfelelt :-/ Az Alsó-jegenye völgyben (itt idén harmadszor jártam tt-n...) a GCWIZ ládikát "azért is" megkerestem, közben mint kiderült, visszaestem az utolsó helyre :)

A Zsíros-hegynél kérdezősködtek nálam három korábban indult túratárs felől, merthogy rajtuk kívül mindenki járt már ott -- mialatt frissítettem egyet a Muflonban, be is futottak, úgyhogy innen nagyjából együtt mentünk tovább. Nagykovácsiban bevásárlás, kaja, majd az időközben továbbindult túratársak után eredtem. A Piros sáv jelzés egy szakaszon frissnek tűnő irtásban halad -- a jelzést "viselő fák is a fűrészek áldozatai lettek... A túratársak egyikét a P-P+ elágazásánál utolérem, majd lehagyom -- gyorsabb tempót kell diktálnom, mert igen sok időt eltoltam a kajálással. A két másik túratársat még látom egyenesen besétálni a piros kispistázós levágásába, nem megyek utánuk, becsülettel maradok az erdő szélén, és lemegyek az aszfaltos útig. Az így szerzett előnyük még bőven a lovarda előtt elfogy.

Fekete-fej, Hárs-hegyi körút, Szépjuhászné az útvonal, itt kapunk pezsgőtablettát a markunkba, meg poharat hozzá, víz a nyomós kúton... camelback újratöltés, közben némi segítség a már visszafelé jövőknek. S-, majd P-, Makkosmária után meg Z+ fölfelé. Normafa előtt EP, csokival, kiderül, hogy a korábban lemaradt hölgy kiszállt, úgyhogy mi vagyunk az utolsók.

Kék körtúra jelzésen a libegő felső állomásáig, majd P-, rendesen a lépcsőn fel az Erzsébet-kilátóhoz -- pont a hegy tetején, a kilátó mögötti placcon, korrekten. A kilátó körül vásári forgatag, színpad, élő zene -- menjünk gyorsan tovább...
P- lefelé, Szépjuhászné (jééé, itt már ma jártunk egyszer...), S-, fel a Nagy Hárs-hegy tetejére, végig a S- jelzésen; pontos idő 17:46, EP sehol (Kiírás szerint 18:00-kor zárt volna). Ejnye no... Kihasználjuk a telefonos segítséget: Rendben, elfogadják a teljesítést, menjünk tovább... Hűvösvölgyben hidegzuhany: a két túratárs úgy dönt, hogy 19:40-re nincs esélyük beérni (8:40-kor indultak, aztán sikeresen elindultak balra a S- jelzésen a Virágos nyeregtől...), így mindketten kiszálltak.

Ennek "örömére" alaposabban átszámolom az időmet -- szűk lesz, de nagyon, úgyhogy elkezdek sietni, így a vadaskerti emlékműig szinte meg sem állok a S- jelzésen.

Gyors bélyegzés, közben mondom, hogy 30,31 kiszállt, 33-ról azt tudom, hogy nagyon késő indul(t) nem kell megvárni, magamról meg azt, hogy megyek a célig.
A vadasketi nyeregben némi tanácstalanság (elkelne néhány nyilazott és/vagy kapujelzés itt ott...) után K- megtalálva, a széles, kényelmes sétaúton némi futómozgás-imitációt is belevittem a mozgásomba, hiszen ilyen ma még nem volt :-))

Az Árpád-kilátónál pontos és részletes adminisztráció, bélyegzés, utána robogás tovább, tudva azt, hogy a túra vége nem nevezhető könnyen járható, kényelmes szakasznak :-/ A Fenyőgyöngyénél kezdenek kétségeim támadni a szintidőben történő beérkezéssel kapcsolatban, de azért erőteljesen nekidurálom magam, és az idő szorításában sikerül kb. ötös tempót diktálva feltrappolni a Hármashatárhegyre.

A feketeleves ez után jött: A K- szűk, a Vihar-hegy nyerge utálatos (Bő 40km után persze) hely, de a becsület azt diktálja, hogy vergődjek be a célba. Virágos nyeregnél ér a szintidő lejárta, de innen már nincs sok hátra: A4-es lapok, szalagok, ronda, térdgyalázó lejtő, némi aszfalt, cél...

A célban első dolgom megköszönni azt, hogy megvártak, kapok paprikás krumplit, ásványvizet -- az oklevél+kitűző mellé. Meg egy kérdést, hogy szerintem mennyi volt a túra távja, mert voltak, akik GPS-szel jóval többet mértek, mint ami a kiírásban szerepel. (Az nem derült ki, hogy hogyan lett mérve a túra, de GPS-szel nem, kerékkel nem...)
Miután megettem a finom paprikás krumplit, felajánlották, hogy elvisznek a buszmegállóig kocsival, amit köszönettel elfogadtam.

A túra maga a becsületes túrázóknak szól. Kevés EP, szűkszavú itiner, sok jelzésváltás, ismert utakon, a végén kellemetlen másfél-két kilométerrel.

Sajnos rövid távot nem rendeztek, mert nagyon kevesen voltak a szervezők (érdekes volt a sokadik EP-on az elején megismert arcokat újra látni).

Némi tapasztalattal ismét gazdagabban hazatérve összekattogtattam a tuhu-s térképen az útvonalat... tényleg több: 48,5km... (Volt, aki 50km körül mért a túrán GPS-szel.) Erre a 11:10-es idő nem is olyan rossz.

Jövőre remélem valamilyen módon felmérik, vagy legalább a tuhu-n összerakják az útvonalat a szervezők, és a valóshoz közelebb álló adatot adnak meg... Arról csak álmodom, hogy valamennyire trükkösebbre véve, tényleg megpróbálják kevésbé járt területekre (is) elvinni az útvonalat.

Tavaly Keleti 25, idén megcélozva az 50-es.

Reggel 8-kor rajt, laza séta Dorothy nyomában (mint néhány hete a Város peremén, csak ellenkező irányban) a Virágos-nyeregig, természetesen az Újlaki-hegy megmászásával.
Innen Jazzkedvelő társaságában sétáltunk egészen az Alsó Jegenye-völgy végénél lévő etetőpontig, ahol a tavalyról megismert mennyiségű és minőségű (kellőképp sok és finom) zsíroskenyér-hagyma kombót fogyaszthatott a megfáradt túrázó, némi színes löttyök kíséretében.
A következő szakaszon, egészen a Muflon-itató előtti tisztásig semmi említésre méltó nem történt, mentünk, mentünk, mentünk... Tavaly még építettek a völgy oldalában egy házat, mist meg ott lógott a kerítésen az "Eladó" felirat... A zsíroshegyi pont után egy kis "pihentető" lejtős aszfalt, majd a kéken kapaszkodás-hullámvasutazás a néhai nagyszénási th. maradványaiig, azaz a Keleti 25 céljáig. Némi frissítés, majd föl a Nagyszénás csúcsára, ahol CB-rádióval bohóckodtak fiatalok, egy Olympus-os márkatárs meg állványról fotózott épp...
Innen szólóban lefelé a kéken, majd a jobbra letérő kékről egyenesen tovább a kék kereszten meneteltem, egészen a Kutya-hegy aljában lévő kerítésig, amin (még) masszív létra vezet keresztül. Itt a sárgán picit jobbra haladva az út bal oldalán lévő fán feltűnt a muflonfej, majd beljebb, az út mellett további jópár, úgyhogy a saját jelzés ellenére (vagy épp azért) könnyen követhető volt itt az útvonal.
A leírás emleget egy rétet, meg egy viharvert fát, ahol jobbra le kell térni a széles útról... Itt két dolog segített: a látványosan letaposott fű, meg az, hogy majd' minden második fán ott volt a muflonfej, úgyhogy a Cseresznyés-völgybe leereszkedni sem volt problémás, mint ahogy a gyönyörű völgyben a második nagy elágazásnál a balra letérést megtalálni sem: eddig példás a jelzés, reméltem, hogy a továbbiakban is így lesz. Itt utolért egy idősebb házaspár, úgyhogy együtt gyalogoltunk tovább Telki felé. Együtt gyalogoltunk, és együtt is tévesztettünk az Anna-vadászház előtt: nem a beérkező zöld sávval szemben, a bokrokkal benőtt oldalú úton, hanem balra tartva a széles jobb minőségűn indultunk tovább -- jelzésre lefordítva nem a zöld sávon, hanem a zöld kereszten... Picit (nem annyira...) később feltűnt, hogy nincs jelzés, aztán lett, de zöld kereszt, így a jól bevált módszerrel visszamentünk addig, ahol még megvolt a jelzés... A vadászháztól másodszorra már jó irányba sikerült indulni, így Telkibe sikeresen beértünk. Itt elkövettem azt a hibát, hogy előre rohantam, így a szürke betonoszlopra fehérrel festett jelzés mutatta "balost" elvétve csináltam egy fakultatív falunézést, ami bár élvezetes volt, de időben nem jött jól, pláne hogy a Kerék vendéglőt három megkérdezett közül kettő nem ismerte :-(
A főúttal párhuzamos egyirányú utcában örömmel fedeztem fel egy muflonos jelet az egyik oszlopon; majd továbbhaladva megláttam a Kerék nevű "műintézmény"-t, ahova betérve a pultos hölgy már rutinosan mutatott hátrafelé :-)))
A bélyegzést megkapva azonnal továbbálltam, mert nem álltam túl jól az idővel, így a hely fizetős szolgáltatásait nem állt módomban tesztelni :-)
A falu végén majdnem eltoltam: az utca éles balos kanyarjánál jobbra le kell térni, annak ellenére, hogy az elágazás után is van jel egy oszlopon... Lehet, hogy picinyt lankadt már a figyelmem?
Innen csak az itinert, térképvázlatot figyelem, meg a fákon itt-ott feltűnő jelzéseket (s+, z+), és végre-végre: zöld háromszög, mehetünk fölfelé!
A Tarnai-pihenőnél egy pihenő fiatal pár -- ők is ezen a távon mennek, 19:45-re kéne beérniük. Többé-kevésbé együtt haladunk a zöld háromszög-piros háromszög útvonalon (tavaly óta fel lett újítva, mert ahol tavaly elkavartam, ott most tökéletesen veszem az akadályt...), majd a Vörös-pocsolyás hát EP-re 18:10-re érek. Nem sokkal később utolérnek, ekkor kiderül számomra, hogy a következő EP 19:00-kor zár, ráadásul nem 50, hanem kb. 52km a vége... A Petneházy-rét EP-re némi terepfutás/erőltetett menet kombóval, a piros kunkort is becsülettel megtéve 19:02-re sikerült beérnem, ahol buborékos/buborék nélküli vízzel kínáltak -- egy pohár vizet köszönettel elfogadtam, majd nekiláttam megmászni a Fekete-fejet, utána pedig a Hárs-hegy oldalát. Ez a rész egyáltalán nem volt annyira brutális, mint amennyire számítottam -- 19:50-re sikeresen beértem a célba, ahol a jelvény+oklevél mellé járt egy üdítőre vagy sörre váltható kedvezmény :-)
A túrán kevés, és elsősorban a szervezőknek kedvezően elhelyezett EP van, így a becsület túrájának is lehetne nevezni (bár van olyan TT is, ahol rajt-cél között nincs ep), az ellátás megfelelő, az itiner lehetne pontosabb (pl. Telkiben utcanevek).
Kellemes, szép utakon vezetett túra, amin szükség van jó tájékozódási képességre meg kitartásra, plusz az erőforrásaink jó beosztására.