Túrablog

A korábbi években is terveztem, hogy valamelyik hosszabb távot megcsinálom, aztán egyik alkalommal sem jött össze... Idén aztán a K100 előtt egy héttel családi kirándulásként a babatávon indultunk. Kellemes átmozgatás, egy pont a Cartographia kupához - mi is kéne még...?
Minthogy a vonatozás plusz élmény a gyerekeknek, így az autót Újpesten hagytuk, és vonattal közelítettük meg a rajtot.
A nevezés gyorsan ment, az elindulás picit lassabban :) de aztán sikerült leküzdeni a melegben nem túl kellemes térköves utcákat -bár egy kerítés érdekes díszítése azért csak megállított egy fotó erejéig - és kiérni az erdőbe, ahol árnyat adó fák alatt emelkedett alattunk az út - emelkedő ide, vagy oda, sokkal jobb kedvvel gyalogoltak a gyerkőcök itt, mint a betonon. Nem is értem, hogy miért :-)
Az erdei úton a szó szoros értelmében mély nyomokat hagyott az esős időjárás - itt-ott közel méteres vízmosta árkokat kerülgetve küzdöttük le az első enyhe emelkedőt, hogy aztán a túloldalon leereszkedve az Iluska-forráshoz megkapjuk az első bélyegzést és a résztvevőknek járó csokit.

A tetőn persze csúcs-csoki járt mindenkinek, picit odébb pedig újabb EP és újabb bélyegzés. A pont után automatikusan indultam volna tovább a P- jelzést követve, de nem, ez nem az a túra :) itt egy jobbra tartó ösvényen vezet le a túra a már megismert aszfaltos-térköves szakaszra, hogy azon jussunk vissza a rajtba. Őszintén megmondva visszafelé sem esett jól a betonos szakasz, pláne, hogy oda-vissza kellett megtenni.
A célban a jól megérdemelt oklevél és kitűző átvétele, valamint némi zsíros kenyér elfogyasztása következett, majd egy rövid séta után felszálltunk a vonatra, és elindultunk hazafelé.

Kora reggel értem a rajtba, és gyors nevezés után kézhez kapva a színes térképet tartalmazó, az lényegesebb látnivalókról, fontosabb pontokról rövid leírást is tartalmazó itinert háromnegyed hétkor nekilódultam a Nagy-Hárs-hegy kaptatójának.
Az útvonal szinte végig jól ismert jelzéseken halad, ráadásul ez az utolsó hosszabb gyaloglat a K100 előtt, úgyhogy szerettem volna jó időt menni, úgyhogy alaposan szedtem a lábam :) és próbáltam szólóban, saját tempóban gyalogolni.
Az Alsó-Jegenye-völgyig nagyjából sikerül tis, de ott a bőséges ellátmány (zsíros kenyér, zöldhagyma, szörpök) bő húsz percembe került, de megérte, hiszen energiával feltöltve indulhattam tovább a szép völgyben.
A S- Kerek.hegynél lévő kunkorát néhányan nagypistázva megtesszük - ennek örömére a Muflonban újabb 20 perces felfrissülés következik... :)
Végül is kell, hiszen telkiig nem lesz mód folyadékpótlásra, hiszen előbb a Nagy-szénást másszuk meg, utána pedig a K+ jelzést követve a Kutya-hegy következik, hogy aztán a múlt évi túrán debütált szalagozott szakasszal érjük el a Széltörés-erdőt és a Z- jelzést.
A Nagy-szénáson "tömeg", no és szép panoráma, úgyhogy az idő itt is megy - eldőlt, a tavalyi nyolc órás teljesítést nem most fogom megjavítani :-))
Beszélgetve telik az idő, Kutya-hegy, lejtő, legyalult dózerút - majd az ösvény jobbra letér, hogy pár méter után a forgókapun kilépjünk a murvás útra, ahol immáron a hatodik ponton kapjuk a bélyegzést.
Nagykovácsi felé indulunk, aztán jobbra ott a szalag az elágazásnál - meg a Z- eléréséig mindenütt, ahol kell - ráadásul az útviszonyokra sem lehet panasz, úgyhogy hamarosan a Z- jelzésen érkezünk a magas fenyők között álló Anna vadászházhoz.
A Csergezán Pál emlékmű után a jelzés jobbra tart - nagyon szépen, jól jelezve - emlékszem, pár éve itt sikerült elkavarni...
Telkiben újabb 20 percre sikeredett frissítés, aztán a "nemszeretem" szakasz a zöld háromszögig...
A Z3 kapaszkodója nem esik ugyan túl jól, de azért egyben felsétálok a Tarnai-pihenőig.
Egy nem várt "meglepi" a piros háromszögnél: hiába, a seprű is ember, és hogy dolgozik, az onnan látszik, hogy hibázik: a múltkori túra egyik papírja kint maradt, megállok, begyűjtöm. Aztán még egy jön szembe, azt is... Én is sepertem nem egy túrán, előfordul az ilyen...
A piros sávra kiérve már tényleg nincs sok hátra, gyorsabb fokozatba kapcsolok, és csak a P-P+ elágazásnál állok megy egy rövid időre - a bélyegzés mellé jól esik a csoki - utána viszont kocogok tovább. Ismerős megy egyenesen, utánaszólok, hogy a jelzés lejön az aszfaltig "Neki az nem tetszik", válaszolja, és megy egyenesen tovább...
A Fekete-fej előtti ásványvizes ponton csak bélyegeztetek, az emelkedő gyorsan megvan, a Hárs-hegy oldalában a fölfelé viszont nem annyira esik jól... Hogy lesz ebből K100 két hét múlva...? Majd kiderül...
A célban a szokásos díjazást kapjuk: oklevél, kis kerek jelvény, illetve beváltom az egy zerguldent egy frissítőre.
Nem voltam top-on ma, nagyon nem - szerencsére inkább agyban, mint fizikálisan, úgyhogy bizakodóan nézek a két hét múlva esedékes "séta" elébe. bár addig még sok víznek kell lefolynia a Dunán...