Túrablog

Lassan szokásos évzáró túrának is tekinthetem ezt a gyaloglatot, még akkor is, ha az útvonala évről évre változik, ráadásul az idei picit jubileum is: ez volt ugyanis a 200. teljesítménytúrám, de kezdjük az elején :-)
Idén ismét körtúraként rendezték, szilasligeti rajttal/céllal, úgyhogy az autós megközelítést részesítettem előnyben.
Előnevezésre itt is lehetőséget biztosítottak a rendezők, így a rajtban már kitöltött igazolólap várt.
A rajtidő vége előtt öt perccel indultam, ekkorra gyakorlatilag el is fogyott a 400 darab leírás, amivel a rendezők készültek, hiába, príma túraidő nézett ki erre a napra.
Ismerve a rendezőket, tudtam, hogy a pontos útvonalkövetéshez szükséges és elégséges szalagozásra és leírásra lehet számítani, de azért előtte alaposan tanulmányoztam a túra weboldalán elérhető térképet, illetve leírást is, úgyhogy menet közben csak a kérdések megválaszolásakor kellett előszedni a papírt.
A Közösségi háztól balra kerülve indult a túra, itt két futóval szaporázzuk picit a lépéseket a hűvös (na ja, milyen legyen télen?) időben. 
Szilasligetről kényelmesen emelkedő aszfalton vezet ki a S- jelzés, majd szőlőskertek közé ér, hogy aztán balra kikerülje a Hungaroring betonkerítéssel elzárt területét. Itt látszik, hogy lehet ötletesen is "falfirkálni"...
Az első ponthoz, egy igencsak eldugott helyen lévő képesfához szalagok mutatják a letérést, itt azért van, akinek úgy kell szólni, hogy jöjjön, és nézze meg, írja fel... Pedig tényleg jól volt szalagozva.
A képesfa után, ahogy a leírás is mondja, balra tartó földút kerül a talpunk alá - egy elágazásban jobbra ott a feszület, szemből, illetve jobbra meg sűrűn rakott kék szalagok lengedeznek az út mentén. No, az nem nekünk van kirakva... Egy futót visszakiabálunk, mert itt bizony jobbra kell fordulni - ő meg elrobogott (volna...) egyenesen.
Az út mellett egy tábla: 6 km - ez is a kék szalagozáshoz tartozik, mint ahogy 1km-rel később a nem túl meglepő "7 km" feliratú társa is :-)
Erdősávban haladunk tovább, a balra térő kék szalagozástól búcsút veszünk (itt a balra mutató nyilacskás táblát reméljük senki nem vette figyelembe...), majd érkezik a következő pont - ami mellett én is majdnem elrobogtam...
Pedig ott a szalag a jelzések alatt/fölött :-) Más is visszasétál, hogy felírja, amit fel kell... Hiába, el vagyunk kényelmesedve a sok "emberes" pontokkal rendezett túrától.
Távvezeték alatt járunk, majd zártkertek jönnek, kis házikókkal - majdnem a teljes utca "Eladó"... Érdekes, mit ne mondjak.
Némi kanyargás után lejtősre vált az út, növekszik a zaj - közeledek az autópályához.
Az ismerős hídon - szigorúan a szalagkorlát mögötti járdán, hiszen az van a leírásban - átkelek a ritkás forgalmú dupla aszfaltcsík fölött: szemben a következő kérdésre a válasz - mármint az a felirat, aminek a színét kell a lapon megjelölni :-) Megteszem, aztán a szalagozást követem a szántóföld szélén, a bőségesen szemetes füves részen... No igen, ezt teszi a magyar "civilizáció" közelsége...
Itt elkezd rendetlenkedni a gyomrom, igyekszem tehát gyorsan Fótra érni - sikerül is, pláne, hogy vizuálisan nem igazán megnyerő ez a szakasz.
Fóton a parkban a Vörösmarty emlékműnél kell felírni valamit, gyorsan meg is teszem, a templomot is lefotózom néhányszor...
A táv harmada van meg, időben kevesebb,. mint két óra, úgyhogy jól állok.
Zsuzsa érkezik balról "versenyen kívül" jár erre, üdvözöljük egymást, meg BUÉK, aztán megyek tovább én is.
Lovarda, patakpart (a patak BAL partján haladó földút...), majd pici emelkedő, és a Vörösmarty kunyhónál járok - gyorsan megörökítem, aztán pár lépés még, és a Fáy présház mellett kapom az első bélyegzést az igazolólapra.
Bár még nincs dél, de a zárva lévő étterem mellékhelyiségét igénybe lehet venni - sajnos a túrógombóchoz még túl korán volt... Kellett nekem ennyire rohanni idáig :-D
Az aszfalton lefelé ismét egyedül bandukolok, az ismerős kanyarnál automatikusan tartok jobbra, mint ahogy az utolsó házat elhagyva, a jobbra látható védett terület tábla felé is, az avarral fedett keskeny ösvényre. No, azért ide elkélt volna egy-két szalag - jut eszembe az egyik korábbi Fóti Somlyó túra, amikor Ágotáék itt érkeztek szemből, mert ezt a leágazást szépen elnézték.
Első nagyobb emelkedője a túrának, itt azért hasznát veszem a botoknak, és egy menetben fel is érek a csúcs közelébe.
Rövid kitérő balra, a csúcskőhöz, a válasz számomra egyértelmű, úgyhogy gyorsan tovább is indulok.
Az évekkel korábbi családi kiránduláson látott két, kidőlt fa még megvan, bár alaposan megviselt állapotban.
A kilátóponthoz kanyarodik a jelzett út - a ködös időjárás miatt nem nagyon érdemes nézelődni, úgyhogy megyek is tovább az Öreg-hegy felé.



Itt az eligazító tábla mellett a pad is hirdeti, hogy hol járunk - hiába, ez az internet korszaka :-) Még sok ilyen helyi közösségre lenne szükség...
Korábbi Fóti Somlyó túráról ismerős útvonalon sétálok le Mogyoródra - a kutyakiképző pálya túlsó sarkánál balra felfelé kell picit tartani, mint némi szalagkeresgélés és leírás-értelmezés után kiderült :-)
Leérve a központba a túra egyik "fénypontja" következett, a Gombai cukrászda - sajnos idén utóljára, hiszen jövőre már a váci Főtér közönségének az életét fogják megédesíteni finomságaikkal :-(
Nekünk minden esetre egy ribizlis-rizses szelet és egy nagy pohár tea édesíti a napunkat itt a túra rendezőinek a jóvoltából - én duplázok egy krémessel meg egy presszókávéval. Nagyon finom minden, kár, hogy jövőre Vácra (vagy Veresegyházra) kell zarándokolni ezekért a csodákért. A frissülés után aszfaltos emelkedő, híd az M3-as fölött, zártkertek, villanypásztorral körbevett legelő harántolása következik. Szerencsére sem terelőkutya, sem felajzott bika nincs a legelőn, úgyhogy ott is kényelmesen sétálhatok :)
A Gyertyános kilátóhoz nagy kunkor után vezet a meredek ösvény - picit csúszik,d e szerencsére csak azért, mert fagyos a talaj... Belegondolok abba, hogy sáros, vagy havas időben milyen lenne... Brrr.
Emléktábla megvan, a feltett kérdésre a válasz is, gyorsan elindulok tovább, mert a kilátó melletti tisztáson három autóval nagy főzőcske (bőséges füsttel) zajlik.
Később egy túratárssal beszélgetve alaposan belassulok - meg is fájdul a jobb térdem... Utolérjük Ágotáékat, neki meg a  bokája rendetlenkedik... No, szépen vagyunk. Egy laza 30-as séta is kifog rajtunk... :-D A következő pont előtt elköszönök tőlük, és megpróbálom a gyorsabb tempót - hátha... És tényleg segít, a célig csak picit érzem eztán a térdemet.
Itt egy szakaszon jeges az út, szerencsére oldalt a füvön lehet simán haladni, a szalagozással jelzett letérésig.
Pici "tökön-paszulyon keresztül" szakasz az aszfaltcsík keresztezéséig - magas a szalagkorlát, de azárt sikeresen átvergődik rajta mindenki...
Itt a 3-as út mellett kanyarog az ösvény egy darabon, majd kiérünk a Szár-hegy alá... Hoppá, amikor legutóbb erre jártam, itt erdő volt... Rendben, hogy vágásérett erdő, meg erdőművelés,de azért látványnak elég durva. Remélem, hogy pár éven belül újratelepítik ezt a részt is.


A csúcs közelében lévő ponton a matrica elfogyott, zsírkrétával írom fel a megadott számot a papíromra. A túloldalon lefelé szintén "hiányzik" az erdő, az irtás szélén, meredeken ereszkedünk lefelé...
Aztán még egy kevés normális út, majd egy durva, de rövid emelkedő.. és számtóföldbe torkollik a szalagozás... Innen a szántó szélén, a HÉV töltés melletti dzsindzsásban, a korábban említett "tökön-paszulyon keresztül" (meg néhány mély árkon is...) jutunk előre a cél felé.
Szilasligetre beérve átmegyek a vágányok alatti alagúton, a részben kiürült alkalmi parkolón keresztül sétálva érek be a célba.
Gyors adminisztráció, kitűző, emléklap, gratuláció, aztán irány haza.

Jó kis túra ez a Fóti Somlyó, talán az évről évre változó, de néhány pontot fixen tartalmazó útvonal okán is - a rendezők profi munkája mellett, természetesen. Nincs agyonszalagozva, agyonjelölve az útvonal, csak pont annyira, hogy a leírással és térképpel együtt kellemes fizikai és szellemi tréning legyen így év végén.

A Zongor 45-ön hallottam ennek a túrának a tervéről, akkor elhatároztam, hogy ha csak valami komoly egészségügyi gond közbe nem jön, akkor családilag eljövünk, és begyűjtjük a mikuláscsomagokat :-)
Ehhez persze előnevezésre is szükség volt, néhány kattintás, és ezt is letudtam, így már csak várni kellett a túra napját.
Reggel tehát családilag felkerekedtünk, Szépjuhászné környékén kerestünk parkolóhelyet, majd megpróbáltunk nevezni az idei Monoton Minimaratonról is ismert büfében... A messze kint kanyargó sor nem csak lassúnak tűnt - az is volt... Bőven volt idő wc-re menni, szerelvényt igazítani, amíg be nem értünk a fedett részre.
Itt kiderült, hogy két sor kéne, hogy legyen - feliratok, külön jelzés nélkül nem igazán derült ki, hogy melyik asztalhoz kell az előnevezetteknek állni, de azért csak rátaláltam... Szegény rajtoltatók... Az előnevezettek névsora kinyomtatva előttük - talán ha 6 pontos betűkkel, egy példányban, amiről kézzel másolták a neveket az igazolólapokra, plusz természetesen a nevezési díjakat is kezelték.
Nesze neked előnevezés - ha helyben töltöttem volna nevezési lapot ki, fele ennyi ideig tartott volna az egész. No mindegy, nagy nehezen csak sikerült útnak indulni.
Az útvonal rém egyszerű: S-P-Z+KcP-, a terep illendően télies, havas, itt-ott csúszkálós, de jól járható.
Kényelmes tempóban haladtunk, Virágvölgy után némi frissítés is belefért az időnkbe, közel a P- jobbos letéréséhez, ahol nem, hogy az irányjelző táblák, de még az oszlopra festett jelzések sincsenek meg. Aki nem ismeri ezt a helyet, az a Meredek-csúcs megkerülésével könnyen a Csacsi-réten találhatja magát...

Innen "lecsorogtunk" Makkosmáriáig, pici szusszanás, majd irány a túra egyetlen hosszabb kaptatója: Z+ egészen Normafáig.
Normafánál rövid kétbetűs kitérő :) a várakozás közben megörökítem az erdő fohászát - sajnos vannak, akik nem tudnak olvasni (se), és randán összefújták... Ezt teszi a "civilizáció" (vagy inkább a város?) közelsége...
Ahogy a jelzés mutatja, megyünk az Anna kápolna felé - nagyon kellemetlen, hideg szél fúj ezen a nyílt szakaszon, bele is kocogunk itt-ott :)
Később is támad a hideg szél, de a jobb kéz felől feltáruló panoráma kárpótol érte, igaz, szaporán szedjük a lábunkat, gyakorlatilag a Libegő felső végénél lévő parkolóig. Itt a bélyegzés mellé egy-egy Horalky jár, illetve tipp, hogy ha úgy gondoljuk, mehetünk a járdán, nem kell a lépcsőn felkapaszkodni a János-hegy csúcsára.
Nekem mindegy, a gyerkőcök a lépcsőt választják, úgyhogy lépcsőzünk a csúcsig.
A kilátót kihagyjuk, az időjárás sem kedvez, no meg az idő is fogy, bár már csak lefelé kell menni, de a havas terep itt-ott tréfából csúszós szakaszokat is hozhat, úgyhogy óvatosságra intem a lányokat - rohanni nem kell, ha nem jön közbe semmi, akkor kényelmesen beérünk szintidőn belül.
Így is lesz, minden gond nélkül elérjük a túra elejéről (is) ismerős szakaszt, besétálunk a célba, ahol az oklevél és kitűző mellé a megígért mikuláscsomagot is megkapjuk.
Az ötlet, hogy mikulás környékén legyen a Budai-hegységben is családi, kisgyerekes "Mikulás" túra, nagyon jó, köszönet érte. Az útvonal egyszerű, kényelmesen teljesíthető, és út közben is van lehetőség egy picit melegedni Normafánál, ami azért nem utolsó szempont gyerekkel túrázók számára. Ha a nevezés/indítás környékén látott enyhén kaotikus állapotot sikerül jövőre elkerülni, akkor egy nagyon jó séta lehet belőle.