Túrablog

 A tegnapi Nagybörzsönyi Négylevelű rendezés után picit álmosan indult a nap, de sikerült a rajtidő vége előtt bő negyed órával a Szemlő-hegyi barlang fogadóépületéhez érni, és rövid sorakozást követően nevezni, majd elindulni.
Picit fura volt a szokásosan év eleji havas túra útvonalán gyalogolni, tudva azt, hogy a jövő évi rendezés még... szóval igencsak bizonytalan. Kár lenne ezért a túráért!
Nekem ötödik teljesítés, Gabinak első, viszont mindkettőnknek kötelező: neki a Budapest kupa, nekem meg a Cartographia kupa múlik ezen a mai gyaloglaton. Persze, nem a világ, ha nem jön össze, de tényleg jó lenne, úgyhogy a nem tökéletes közérzetet félretesszük, és nekivágunk az aszfaltnak.
Ötödik alkalom, így a Virág Benedek utca - Mátyáshegyi út jobb-bal kombinációja nem jelent újdonságot, itt szokás szerint többeket kell visszakiabálni, nehogy véletlenül kimaradjon nekik a Mátyás-hegy :-)
 Hosszúnak tűnik lefelé az aszfalt, de aztán csak ráfordulunk balra a lépcsőre - a gyors lábúakat elengedjük, aztán én is előreiramodok picit, hogy fotózzak - télen szebb a táj, úgyhogy csak egy szalagot örökítek meg: a rendező  CSBT emblémájával díszített szalagok végig kísérik a túrát, még ott is, ahol egyébként jól jelzett az út - ahogy ezt megszokhattuk ezen a túrán.
A hivatalos pontzárás előtt 10 perccel érkezünk az első pontra, aztán megyünk is tovább. A Remete-hegy is leküzdésre kerül ez után, a pici lefelé jól esik, hiszen a Hármashatár-hegy még előttünk van, aztán szép kényelmesen elkoptatjuk a kellemesen emelkedő részét az útnak, az utolsó kaptató előtt azzal biztatom Gabit, hogy ott fent a ház mellett már ott van a pont - jó, utólag elismerem, hogy nagyjából, és hogy azért még kell egy picit feljebb menni :-))
Bíbor és Vagdalthús őrzik a pontot, a bélyegzés után Husi szomorúan közli, hogy a szíverősítő elfogyott. Erre mondjuk számítottam, hiszen elég későn indultunk... Elmeséli, hogy csütörtökön este szalagoztak, és itt tejfölszerű ködben jártak, és két GPS-sel keresték, hogy hol van a Kc jelzés lefelé. Nekünk most azért jóval könnyebb a dolgunk, igaz, most emberes hideg szél fúj szembe.
Itt a múlt héten jártunk, úgyhogy sokat nem nézelődünk, hanem próbálunk ismét tempósan haladni - egészen a parkolóig. Saját emlékeimből tudom, hogy az első néhány alkalommal, amikor a S- jelzésen itt le kellett menni, én is igencsak óvatosan haladtam, úgyhogy lent türelmesen megvárom Gabit :-)
Lassan sikerül bemelegedni mindkettőnknek, úgyhogy a Vadaskert föl-le príma tempóban sikerül - olyannyira, hogy Hűvösvölgy előtt, az egynyomos ösvényen be is ragadunk egy lassabb csoport mögé.
A lángososnál rettenet sor áll, úgyhogy azt most kihagyjuk, mert az elején eléggé gyatra tempó miatt igyekezni kell :-(
A Nagyrétet szigorúan körbekerüljük, aztán a Nagykovácsi út túloldalán megkapjuk a következő bélyegzést, illetve rágcsálunk a finom nápolyiból, majd Gabi után loholok :-) Pedig versenylóval töltött nápolyi nem is volt.
A Nagy-Hárs-hegy fölfelé picit szuszogósra sikeredik a P- jelzésen - ezt a friss levegőből nagyokat szippantva pihenjük ki, mielőtt ráfordulunk a S- felé vezető meredek ösvényre. Nyögvenyelős túra ez a mai, de csak felérünk a S- pihentető szintes szakaszáig, majd egy pici kapaszkodással a Kaán Károlyról elnevezett kilátóhoz. Pontosabban csak elhaladunk mellette, hiszen a pont pont nem itt, hanem lent, a Bátori-barlangnál található. Hó nélkül annyira nem érdekes lemenni a hídhoz, de kötél persze van most is.
Bélyegzés után átnyargalunk a Kis-Hárs-hegyre - itt sem vesszük igénybe a kilátó ingyenes szolgáltatását - megyünk tovább, immáron lefelé.
Szembetalálkozunk a Hegedűs Róbert emléktúra útvonalával egy darabon - erdei út, aszfalt, megint aszfalt, lefelé... Nagyhíd, patak. No, innen már nincs lejjebb :-) A Battai-lépcső persze utálatos, mint mindig, de csak legyűrjük, aztán pihenünk picit az Apáthy-sziklán szintesen futó ösvényen. Reménykedek, hogy... Aztán meglátom a kötelet. No, akkor tessék, tessék, méltóztessék fölfelé :-) Picit bozótharcosra sikeredik, de csak felérünk a pontra, itt-ott :-) azért jó szolgálatot tesz a meredek oldalban kifeszített kötél...
A ponton forralt borral kínálnak minket - közel a cél, autóval vagyunk, úgyhogy csak Gabi kortyol belőle egy pohárral, aztán indulunk is tovább... Előtte még figyelmeztetnek minket, hogy lesz egy mozgó EP az útvonalon.
A buszfordulónál a boltban veszek egy kólát, és innentől aszfalt, aszfalt, aszfalt... És igen, megtaláljuk a mozgó EP-t... Annyira azért nem mozog, és nem is nagyon látszik rajta, hogy EP (sokkal inkább csövinek néz ki...), de sikeresen vesszük ezt az akadályt is.
Innen már tényleg nem sok van a célig - ismerős útvonal, gépiesen fordulok irányba, aztán végre cél, sorakozunk (sokat), Nyomdász kisegíti a szervezőket, és megírja az okleveleinket, aztán nézelődés (részemről meg nosztalgiázás...) a barlang felújított bemutatóterében, némi zsíros kenyér, beszélgetés... Aztán indultunk haza.

Mondhatni "rutin jellegű" túra a számomra, mégis sokkal nehezebben ment, mint korábban - talán a teljesítési kényszer matt? Nem tudom... Vagy az is lehet, hogy csak nem pihentem ki rendesen magam tegnap óta? Esetleg a szokatlan időpont? Meglehet, mint ahogy az is valószínű, hogy mindegyik együtt.

Azóta többször beszéltem a rendezőkkel, és van remény arra, hogy jövőre is lesz Barlangtól Barlangig, bár az eredeti, év eleji időpont biztosan nem tartható.

A tavalyi első rendezés után ígéretet tettem Miklósnak, hogy idén is segítek, és ennek megfelelően jó előre megbeszéltük, hogy már pénteken este felmegyek Nagybörzsönybe.
Pici zökkenőkkel sikeresen összeállt a csapat a 173-as busz újpalotai végállomásánál, és problémamentesen el is jutottunk Nagybörzsönybe. Itt némi telefonos és integetős :) segítség után megtaláltuk a szállást, ahol már javában készült a vacsora, úgyhogy bepakolás után némi krumplihámozás és kolbászaprítás következett :-)
A kellemesen csípősre sikerült vacsora mellett megbeszéltük a szombati teendőket, aztán nyugovóra tértünk, hiszen másnap sok dolog várt ránk.
Reggel bemelegítésként a tavaly megismert pékséget kerestem fel, ahonnan friss kenyérrel felpakolva tértem vissza a rajt/cél helyszínére, ahol már néhányan készülődtek az induláshoz.
Nagyirtáspuszta csak egy macskaugrásra (kb. 6km) van Nagybörzsönytől - mármint gyalog. Autóval bő 40km... Két láda alma a kocsiba, aztán irány a pont - remélve, hogy végig lehet menni a pontig, és nem fognak elzavarni a fenébe a közforgalom elől elvileg lezárt utolsó ötszáz méter miatt.
Beállok egy nagy kupac kő mögé, az út felől nem igazán látszik az autó, és várom az első túrázókat.
Jönnek is, bélyegzés, almaosztás, aztán eszembe jut, hogy hoztam bónusz frissítést, úgyhogy a gumimaci-populáció szépen csökkenésnek indul :-) Persze van olyan is, aki futva érkezik, és beköszönés helyett a "b...g sz..r az itiner, mert azt írja, hogy balra, miközben jobbra..." mondatot hadarja el egy szuszra köszönés helyett - neki felolvasom az általa követett bejárási iránynak szóló (másik) leírást, amiben helyesen szerepelnek az irányok.
Aztán érkezik két terepjáró - megterítenek az esőbeállóban... Nem sokkal később jönnek oda is a vendégek, nemzet parkos kísérőkkel. Meg is kapom a kérdést, hogy mi célból én itt, mondom, hogy Nagybörzsönyi négylevelű teljesítménytúra, pontőrködök. Semmi probléma, további szép napot kíván az egyenruhás úr, és csatlakozik a saccra erdész-vadász társasághoz.
Petami is befut, hogy tudjak menni egy kört, de picit szét vagyok fagyva, úgyhogy inkább beszélgetünk egy jót. Aztán tovább indul, én még vacogok egy kört a pontzárásig.
Záróra után még lerobogok Kisirtáspusztára, természetesen bőven lámpafénynél, begyűjtöm a bóját, visszafelé az egy szál szalagot is meglátom, úgyhogy az sem marad a terepen, és a randán csepergő esőben elindulok vissza, Nagybörzsönybe. Itt gyors ki- és bepakolás, majd irány Budapest, hiszen holnap kötelezően a Barlangtól Barlangig-on van jelenésem :-)

Innen is köszönet mindenkinek, aki eljött Nagybörzsönybe, és megtisztelt minket azzal, hogy részt vett a túrán!

A kimaradt túrák miatt is kötelező volt ez a szép, de nem könnyű útvonalon haladó túra - Gabinak a 9., nekem pedig a 25. az idei Budapest-kupában, úgyhogy nem volt mese, végig kellett mennünk.
A nevezés gyorsan ment, és ahogy az életben sok területen, a "jót, gyorsan, olcsón"-ból itt is kettőt lehetett választani - egy jó, mi több, príma túrát kaptunk :)
A Hárs-hegy a bemelegítés jegyében,picit döcögősen telt - a Barlangtól Barlangig meredek levágását nem is mutattam meg Gabinak, gondoltam elég lesz a jövő héten szembesülni vele :)
Ez neki is ismerős terep, picit talán túl óvatosan ereszkedik az aszfaltig - persze, hogy bevárom, addig legalább pihenek :-) hiszen jön a feketeleves, akarom mondani a Fekete-fej - ami a túra egészét tekintve nem is olyan vészes szintet jelent.
A túloldalon jobbra fordulunk, pici aszfalt Adyligeten, aztán a dombtetőn sajnálattal(?) veszem tudomásul, hogy nem nagyon tudom végigmutogatni, hogy hova fogunk ma még felmászni, merthogy csúnya ködös az idő. A Remete-szurdokban is pihenősre fogjuk - kell az erőgyűjtés a kikapaszkodáshoz... Aztán túl leszünk rajta, a tetőn tartunk egy szusszanásnyi (na jó, picit hosszabb...) pihenőt. Az emlékeim szerint a Buda Határán túrán nehezebben ment ez az emelkedő.
A Remete-hegyen lévő pontnál ismerősöktől kapjuk a bélyegzést, mondják, hogy a pont zárása után jönnek végig - no, akkor ma még találkozunk, gondolom...
Budaliget érintésével, és jó sok szint elvesztésével az Alsó Jegenye-völgybe érkezünk, ahol idén vízbefulladással, illetve apróra töréssel bűnhődtek a töklámpások :-) Persze volt olyan, amelyik okosan elbújt egy fa mögé, egy másik meg...
Nem is tudom, hogy maradhatott életben egy fatönk tetején? Lehet, hogy onnan szónokolt, mint egy politikus, és őt senki sem merte bántani...?
Erre is jártunk már Gabival (Buda határán), igaz, akkor nem mentünk egyenesen föl a kálváriára - most viszont tetszik, vagy sem, be kell állni az esésvonal irányába, és menni fölfelé.
Ahogy az elején megbeszéltük, emelkedőn mindenki a saját tempójában megy, biztatni nem tilos :) a másikat, úgyhogy meg-meg állva biztatom a páromat, hogy nincs már sok - odáig, ahol én állok :-))
Aztán persze csak felérünk - sajnos a panoráma most nem az igazi a párás, ködös idő miatt - de mikor legyen köd, ha nem késő ősszel...?
Lassan zár a pont, úgyhogy elindulunk, jellemzően lefelé tartó, de azért kellően hullámzó ösvényen érjük el a K- jelzést.
Szép őszi erdőben, jó tempóban haladunk Virágos-nyeregig, ahol ismét "rápihenünk" az előttünk álló kellemes szakaszra - én tudom, mi következik, Gabi még nem... Ránézésre sem tetszik neki a Vihar-hegy, hát ha még tudná, hogy mi van utána... Emlékszem, amikor először jöttem erre, akkor nekem is legalább ennyire nem tetszett ez a szakasz, és azóta sem sikerült nagyon belopnia magát a szívembe, bár az évek alatt egyre rövidebbnek tűnik az emelkedő :-)
Azért csak fel- illetve átérünk, Gabi pont jókor kap a nyeregből kifelé kapaszkodva biztatást kedves túratársaktól - azt azért elhallgatom előtte, hogy a végén azért még lesz egy hosszú fölfelé...
Sajnos "logisztikai okból" idén a  célba költözött a teapont - úgy is lehetne mondani, hogy a rendezők a számukra könnyebb/egyszerűbb megoldást választották... No mindegy, egy ilyen, összkomfortos túrákról híres csapattól ez kellemetlen meglepetés, igen-igen jól esett volna itt egy meleg ital, bár szerencsére azért olyan rettenet hideg nincs, és folyadékkal is jól állunk. Kényelmesen bandukolunk lefelé, szerencsére itt bele tudunk húzni egy picit, bár a parkoló és a Határ-nyereg között a S- picit visszafog minket - hogy aztán a K- jelzésen ismét sietősre fogjuk.
Az Árpád-kilátónál még bélyegeztetünk egyet, aztán robogunk lefelé, az Apáthy-sziklánál aztán nem tudom megállni, hogy meg ne mutassam, hova megyünk le, és hogy nagyjából hol van a cél, hova kell felgyalogolni...
Aztán jön a "nemszeretem" lépcsőzés - most lefelé, bár így sem szeretem :-) aztán át a híd alatt, és elkezdünk fölfelé kapaszkodni...
Ez megy egészen a Széher út végén lévő sorompóig, itt picit megállunk, aztán némi kegyes csalással ("már ott van az emelkedő vége", mondom) sikerül Gabinak átlendülni ezen a holtponton is, hogy aztán a sötétedés miatt már majdnem lámpát kapcsolva érjünk be a célba. A menetidőnk 7:40 lett, de ez másodlagos: a lényeg, hogy megcsináltuk.
A díjazás átvétele után nagyon finom gyümölcsteával és banánnal frissítjük föl magunkat.
Nem könnyű túra, bőségesen megszórva emelkedőkkel, ráadásul a végére is maradt szint... Ha visszaemlékszem arra, hogy én hogy kezdtem, akkor pláne azt kell mondanom, hogy gratulálok a páromnak - a jövő héten pedig ismét nekivágunk a Budai hegyeknek, hogy a Barlangtól Barlangig teljesítésével a Budapest-kupa 10. túrája is meg legyen neki.

 A (majdnem) "csupa egyes" dátum okán szerveződött egy egyszeri gyaloglat ezen a pénteken - Budapest-kupához kell, ráadásul a szokásos túraútvonalak által nem érintett helyeket járhatjuk be, úgyhogy természetes, hogy este vettem a cuccomat, és elindultam a rajtba. Ismerősök a buszon, aztán átszállás után a másik buszon is jelentős számú túrázónak tűnő utas - gondoltam, hogy leszünk egy páran, de arra, ami a rajtban fogadott, arra azért nem számítottam... Tömeg, méghozzá jókora - végül is érthető, ha 20:11-re van kiírva a tömegrajt :-)
Ennek ellenére pikk-pakk sikerül nevezni, hiszen több autónál, két-két oldalon van erre lehetőség, úgyhogy hamarosan olvashatom az itinert, hogy merre is kell majd indulni.
20:11-kör aztán igencsak tempósan indulunk néhány ismerőssel, hiszen közel van a Rupp-hegy, és sejthető, hogy az ottani ponton, meg egyáltalán a felmenetelnél a tömeg fel fog torlódni.
Ahol kell, van szalag - ez jó - és a leírás is pontosan jelzi, hogy hol merre, úgyhogy elég hamar sor kerül az első lámpagyújtással egybekötött kapaszkodásra, hogy aztán a vasoszlopon található római szám gyors felírása után a Rupp-hegy túloldalán kanyaroghassunk lefelé.
Aszfalt, tempósan haladó ismerőshöz csatlakozom, akivel aztán gyorsan törünk előre, és csak a Lidérc utca végénél állunk meg egy rövid időre, hogy felírjuk a választ a második pontnál szereplő kérdésre.  Innen egy lépcsősoron lerobogunk, majd némi aszfaltszaggatás után érkezik a Z3 jelzés balról, amit hűségesen követni fogunk egy darabig.
A Márton Áron térnél picit várunk a számunkra rendelt zöld jelzésre :) aztán átmegyünk a zebrán. A hurokvágány mellett rossz irányba indulunk, de időben korrigálunk némi iránymenettel, hogy aztán a GPS által is megerősítést nyerjen, hogy jó úton járunk.
A leírás alapján szépen követhető útvonalon hamarosan elérjük az Ugató-sziklához vezető leágazást - itt kellemesen sűrű a forgalom, de több kiírás és zsírkréta is van, úgyhogy rákerül a lapra, hogy "vau" :-)
A Sas-hegy déli oldalát épp, hogy érintjük - éles balra fordulóval térünk rá a széles ösvényre, ami csodaszép panorámával ajándékozza meg az erre járó sok-sok túrázót.
A Budaörsi úton zebra, majd pedig a vasútvonal keresztezése a 27a sz.  önműködő térközjelző mellett. Nem is tudom... Lehet, hogy van valami köze a szervezőknek a vasúthoz...?
Kényelmesen, de tempósan haladunk a Feneketlen-tó felé, ahol előbb rossz irányba indulunk körbe, de aztán csak rájövünk, hogy mit is jelent az, hogy "jobbról megkerüljük" :-)
Itt bélyegzést kapunk: a most szépen kivilágított templomot ábrázolja, "Feneketlen tó" felirattal.
No, már csak a Gellért-hegyet kell leküzdeni, hogy célba érjünk - sikerül, Citadella, Szabadság-szobor, a tábla is megvan, meg a pontőrök is, inkább bélyegeztetek, aztán persze gyönyörködöm picit a kivilágított Budapest látványában. Szégyen, de nem is tudom felidézni, hogy mikor jártam itt legutóbb...
Lefelé picit sikerül elveszíteni a jelzést, de aztán "megkerül", és bő két órával az indulás után a Sziklatemplomnál átvehetem a kitűzőt és az emléklapot, no meg megkapom a Budapest-kupához a következő bélyegzést is :-)

Váltok pár szót az ismerősökkel, aztán a késői időpontra tekintettel elköszönök, és lesétálok a díszkúthoz, hiszen a túra célja valójában itt van.

Egyszeri rendezés, profi rendezőgárdával, nagyon jó leírással, és a városi séta ellenére kellemes és szép (főleg a sok helyen megcsodálható panoráma miatt) útvonallal.  Szerintem meg lehetne rendezni máskor is :-)

Négy órára készen lettem a Maratonnal, de még sikerült egy plusz körre elkérnem magam :) így aztán a mára 100 kört megcélzó ELTE csapattal, illetve a 22-t (és ezzel a 250. teljesítménytúráját) teljesítő Petamival mentem egy levezető kört.

Zászló, jókedv, meg persze itt-ott  "unomakörözgetést" hangulat is volt, de a lényeg a lényeg: ez is megvolt, mindenki elérte a célját: Az ELTE-s társaságnak bőven megvan a 100 köre (egészen pontosan 116), Petami nyert egy rekesz sört a 22 kör teljesítésével, én meg sikeresen dupláztam :-)

A két lányom kapott egy-egy TTT-s pólót, aztán a sötétedés miatt relative gyorsan :) elindultunk hazafelé.

A cél: reggel minél hamarabb elindulni a túrán, dél tájban hazamenni a családért, közösen egy minimaraton, utána pedig befejezni ezt a gyaloglatot. Picit másképp, de sikerült :)
A 42-es rajtszámról ugyan lekéstem, de azért 6:30-kor sikerült nekivágni a körözgetésnek, és bemelegítésként 22 perc múlva ismét a rajt/cél /2k+2 ep-n találtam magamat. Ezt egy hasonló idő alatt abszolvált második kör követte, majd sorba jött a többi, egészen a 12:33-kor befejezett 11. körig. Ekkor hazaugrottam a családért, és 14:30-kor már neki is vágtunk a közösre tervezett körünknek, ami a 2k+1. ep-ig tartott, itt ugyanis Pataporc "lekapcsolta" beszélgetni a lányokat, én meg robogtam tovább - aztán a következő körben szépen utol is értem őket :-) 
Ami nekik a cél, az nekem a 13. körben a 2k+2. EP volt, úgyhogy egy bélyegzés után mentem a "dolgomra", vagyis az utolsó, nem túl gyors körre. Ezt 16:02-kor sikerült befejezni, azaz 9:32 bruttó, 7:27 nettó idő alatt sétáltam körbe tizennégyszer a Nagy-Hárs-hegyet.
És hogy közben mik történtek? Volt kényelmes séta, tempós kocogás, centizve kiállás két autó között egy, a sétányra parkolt, automata váltós kocsival, mert a tulajdonosa nem merte bevállalni... És persze sok-sok ismerős, jó hangulat, kellemes ellátmány (csoki, szörp, leves, illetve az első néhány körben az MVTE jóvoltából kandírozott, meg aszalt gyümölcsök)...
 Sajnos a végére elfogyott az oklevél, így -egyelőre- csak egy-egy kitűzővel indulhattunk volna haza, ha az a ha ott nem lett volna :-) Ugyanis az ELTE-s csapat 100 minimaratont célzott meg összesen erre a napra (bőven összejött nekik), ráadásul Petaminak a 250. teljesítménytúrája következett :-) úgyhogy gyorsan neveztem még egy Minimaratonra, és ebből az ünnepi alkalomból csatlakoztam hozzájuk, így sikerült dupláznom :-) ezen a szép őszi napon.