Túrablog

Kellemes tavaszi idő, óriási nyüzsi még a tervezett rajtzárás előtt 5 perccel is: mindegy, beálltam a sorba. Néhány ismerős arc, régi kolléga, majd a 2600-as szériából kapott sorszámmal rajt 10:25-ös bélyegzéssel.

A kisebb-nagyobb csoportokat előzgetve, kerülgetve telt a túra nagyjából végig, egy-két ep-n sorban állással fűszerezve (az egyébként lelkes pontőröket az is lassította, hogy náluk 2600-as szériához nem volt ikszelőlap...).

Az OMK utáni réten nagyon szép virágokat fotózhattunk -- meg lehetett figyelmeztetni az arra járó kirándulókat, hogy nézzenek a lábuk alá -- sajnos így is jópár tő a bakancsok áldozata lett :-(

Farkas-völgy tetejénél megjegyeztem, hogy a kerítésen lévő 5-6darab, gázos szerelvényeket jelző táblánál indul lefelé az út -- az augusztusi éjszakai túrán ez jó tájékozódási pont lesz majd.

Csillebérc után aztán kiderült, mit toltam el tavaly augusztusban -- idénre ezt is megjegyeztem.

A kellemes időben gyorsan fogytak a kilométerek, egyszer sem kellett leírást nézni/olvasni, mert nagyjából végig lehetett látni, hogy merre megy a tömeg, bár a csordaszellem, meg a megszokás okozhat problémát is...

Ezt sikerrel tapasztaltam, amikor a Hárshegyről lefelé a Stop-Shop mellett találtam magamat -- el... szóval benéztem a sárga körtúra jelzést. Sebaj, pici aszfaltot belerakva mentem a Nagyrétig, ahol az EP-t csak a csoportosulásról vettem észre -- többen még így is elmentek mellette sajnos (javaslat: mivel itt sok kisebb-nagyobb csoport piknikezik, pláne ilyen jó időben, célszerű lenne egy bójával megjelölni az EP-t).

A Villám utcán felfelé nem igazán az utca névadójához híven araszolt fel a tömeg, bár a cikk-cakkban akár még stimmelhet is :-)) A bunkerhoz fel/le móka most kevésbé tűnt félelmetesnek, de való igaz: a pont ekkora tömeggel nem nagyon tud mit kezdeni a keskeny, oda-vissza ösvény miatt.

A célban finom gulyás, meg egy 2dl-es dobozos gyümölcslét kaptunk, a teljesítések számának megfelelő kitűző plusz emléklap mellé.

A visszaúthoz 16:05-kor különjáratban megkaptuk a nosztalgia motorvonatot (köszönet érte), így egy kényelmes vonatozással zárhattuk a napot.

Jó: útvonal, lelkes pontőrök, gulyás a végén, sokáig gyűjthető különböző kitűzők.
Rossz: Sorban állós túra, futóknak ellenjavallt.

Megjegyzés: Meggondolandó lenne az előnevezést valahogy megoldani.

Tavaly is itt voltam, idén is jöttem, elsődlegesen egy, a Kőorr utáni szakaszon található kövön revansot venni, ugyanis a múlt évben csúnyán megtréfálta a bokámat :-/

A tömeget udvariasan magam elé engedtem :-)) így pontban 9-kor kaptam a startbélyegzőt az igazolólapra (ami egyébként a 2005-ös évre készült, de a hagyománytisztelet okán most is aktuális volt -- a rajtszám átragasztásával. (Ez fejlődést jelent, hiszen tavaly csak át lett írva.)

Laza bemelegítés az aszfalton, majd a már ismert kunkorral megkerültünk egy magánbirtokot. Egy kellemes erdei szakasz következett, majd egy jobbos kanyar után az első komolyabb emelkedő, amin némi botos segítséggel egy futamodásra feljutottam (Tavaly "kissé" nehezebben ment...). A Kőorrnál bélyegzés, a panoráma rövid megszemlélése, majd indulás tovább. Néhány lépés után a tavalyi kellemetlen élmányt okozó kő rituális megtiprása és rugdalása következett, majd így lélekben is megnyugodva indulhattam neki a túra első komolyabb lejtőjének, ahol nem tudtam megállni, hogy "picit" bele ne fussak.

A régi igazság szerint minden lejtőt emelkedő követ -- itt is így történt, lehetett kapaszkodni fölfelé. Az elmúlt évtől eltérően most nem láttam a völgyben balra, a földúton "könnyítő" kispistázókat.
A szolíd felfelé tartó szakaszt követően némi fotómegállás, majd kellemes erdei séta következett ismét, némi pozitív szintkülönbség legyőzésével.

Úttorkolat, jobbos, lejtő, emelkedő, gyümölcsös balra, fotózás, EP, Vagdalthús, kidőlt fa (amit a túra reggelén aprítottak meg egy picit az erdészek (Köszönjük!)), majd nyílt terep, lejtő, Sóskút, csoki, és ice tea vagy víz, falu, kertek fölötti suhanóösvény (Bár szalag volt, de elsőre sikerült elvéteni a feljáratot), panoráma, kálvária, EP, bélyegzés, lejtő, pihentető, kissé unalmas séta. Érdekes deszkaház balról, később horgásztó jópár zsinegáztatóval jobbról. Az itinerben feltüntetett kocsma csak 04.01-én nyit, gondolom többek bánatára...
A főút előtt egy kidőlt fenyőfa "romjait" kell kikerülni -- kár, hogy nem számoltam az útra keresztbe dőlt fákat, de 10-15 biztos volt...

A főút keresztezése után egy túratárssal csevegés arról, hogy volt valamikor éjszakai verzió, meg hogy jó lenne visszafelé (mondjuk egyik évben erre, másik évben visszafelé) szervezni a túrát. A vízmosás, amit megkerül itt az útvonal, gyönyörűen mutatja, milyen ereje van a lezúduló víznek...

A Nyakas-kő alatt EP, majd két helyen is kiírva, hogy tessék vigyázni, veszélyes szakasz következik... Két túrázó hölgy ennek okán kiissza a maradék energiaitalát -- én maradok az izolötty mellett... Óvatosan felkapaszkodunk a sziklákon, és élvezzük a panorámát, meg mosolygunk egyet a sziklára kitett fehér hokedlin :-)

A sziklapárkány később véget ér, az út egy darabig a telkek között halad, majd egy tavalyi emlékek alapján kellemetlen lejtő jön -- kellemes csalódás, simán, minden csúszkálás nélkül járható. Volt, aki frissnek tűnő (dísz)bakancsát a kezében cipelve, zokniban ereszkedett lefelé...

A kápolnánál kérés nélkül kapom az időadatot a lapra, megiszom az tea maradékát, kidobom a flakont (kupak le, laposra taposva, ahogy kell), és indulok tovább. Itt egy picit keskeny az ösvény, ráadásul picit keresztirányba lejt -- de csak nagyon picit, úgyhogy simán lehet rajta haladni. Később, már a földúton haladva félreállok egy lovas útjából, kikerülök egy pocsolyát (tán ez az egyetlen tócsa, ami miatt lassítani kell), és feltárul a széles völgy, ahol a Lőtér és az EP van.

Fehér autó mellet kis asztalka, bélyegzés, időadat... Innen már nincs messze a cél, lazára véve a sétát feltűnik a viadukt, majd a főutat érintve kunkorodik vissza a jelzés a célig. Itt egy autóból bélyegzés meg idő kerül a lapra, picit odébb egy asztalnál lehet választani a kitűzők közül, illetve egy évszám és név nélküli emléklapot is kapunk.

Hosszú beszámoló, rövid összefoglalásaként nagyon jó túra, gyakorlatilag nulla elkavarási lehetőséggel, igen-igen jól kitalált helyekre rakott EP-okkal.
Ahogy láttam, a korábban indulók színes itinert kaptak, annak a tartalmát nem ismerem, a 2005-ös a térképmásolattal és a részletes táv- és szintadatokkal is tökéletesen elég ezen a túrán, minden szöveges útvonal-ismertetés nélkül.