Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2018. április 24., kedd
Lassan két éve, hogy utóljára beszámolót írtam ezen az oldalon - gyorsan repül az idő - először csak picit csúszott a megjelenés, aztán sorakoztak a megtett túrák anyagai... Aztán úgy döntöttem, hogy elengedem a dolgot: szép volt, jó volt, de a mindenről írni nem megy, és hagytam beszáradni a biteket a blogíró tollamba :-)
A 2016-os év még csak-csak elfogadható teljesítményt hozott, 2017-ben viszont... Jó, a TTMR-en belül csak összejött a bronz minősítés, meg a Budapest kupában is a 10 túra... de nagyon rezgett a léc :-) Tekintsük úgy, hogy a tizenegyedik év az a pihenésé volt, s mindjárt szebben mutatnak ezek a szolíd eredmények is.
Persze ha azt nézem, ez az év is elég érdekesen indult, hiszen az április végére került Bia 25 volt az első (lesz beszámoló, ígérem) idei gyaloglat, amivel viszont remélhetőleg elkezdődött a "visszatagozódásom" a teljesítménytúrázók közé :-)
Kaptam kérdéseket, hogy miért nem írok beszámolókat? Érdemi választ nem nagyon tudtam adni erre, még igazán magamnak sem - egyszerüen így alakult - viszont ha már így felmerült a kérdés, nekivágok ismét, és megpróbálok -ha nem is mindenről, részletesen- ismét beszámolókat írni, lehetőség szerint fotókkal, track-et mellékelve.
Szóval köszönöm a biztatást, hamarosan egy naponsülős, nyári időben rendezett Bia 25 beszámolóval folytatom :-)
A 2016-os év még csak-csak elfogadható teljesítményt hozott, 2017-ben viszont... Jó, a TTMR-en belül csak összejött a bronz minősítés, meg a Budapest kupában is a 10 túra... de nagyon rezgett a léc :-) Tekintsük úgy, hogy a tizenegyedik év az a pihenésé volt, s mindjárt szebben mutatnak ezek a szolíd eredmények is.
Persze ha azt nézem, ez az év is elég érdekesen indult, hiszen az április végére került Bia 25 volt az első (lesz beszámoló, ígérem) idei gyaloglat, amivel viszont remélhetőleg elkezdődött a "visszatagozódásom" a teljesítménytúrázók közé :-)
Kaptam kérdéseket, hogy miért nem írok beszámolókat? Érdemi választ nem nagyon tudtam adni erre, még igazán magamnak sem - egyszerüen így alakult - viszont ha már így felmerült a kérdés, nekivágok ismét, és megpróbálok -ha nem is mindenről, részletesen- ismét beszámolókat írni, lehetőség szerint fotókkal, track-et mellékelve.
Szóval köszönöm a biztatást, hamarosan egy naponsülős, nyári időben rendezett Bia 25 beszámolóval folytatom :-)
2016. május 21., szombat
Az idei év eddig... Nos, túraszakmai szempontból nem volt túl termelékeny - viszont egy hét van a K100-ig, és egy gyenge 40-es táv van csak mögöttem... Ez a túra lesz a döntő: ha jól megy, akkor nyugodtabban vágok neki a jövő hét végi "sétának", ha nem... Akkor lehet, hogy el sem indulok.
A nevezés jól szervezetten megy, aztán még ide-oda pakolászok, úgyhogy az itiner majdnem a rajtban marad - de csak majdnem - visszasétálok érte.
Hárs-hegy - a kilátó javításából kikerült faanyag még az építmény tövében várja jobb sorsát - én megyek tovább, hiszen bőven van mit legyalogolni ma.
Príma időben üdvözlöm Hűvösvölgyet, aztán kapaszkodás a S- jelzésen - oda-vissza ismert szakasz, meglepetés talán csak annyi, hogy rengeteg hernyó zabálja a bokrok-fák leveleit :(
A parkolónál pont, majd az Újlaki-hegyre kapaszkodok fel - eddig "érzésre" jó a tempó - de ez még nagyon az eleje.
Virágos-nyereg, szusszanás, és megyek is kényelmesen tovább - a S- kellemesen hullámzik a hegyoldalban (a sárga szalagozásakor elvágott kidőlt fácska még megvan), a tempó inkább kényelmes, mint gyors, de sebaj, a természetet is érdemes élvezni, nem?
A Kötők-padját óvatosan tudom le - vigyázni kell a bokámra - egy hét alatt esélyem nem lenne helyrejönni...
Még egy hosszú kényelmes lejtmenet, és az etetőpont következik: szokás szerint zsíroskenyér-hagyma-szörp a menü - igyekszek gyorsan végezni, de ami finom, az finom, úgyhogy nehéz továbbmenni, de aztán csak sikerül :)
Épp kezdeném felvenni a húzósabb tempót - rég nem látott ismerős érkezik szemből - kirándul "csak úgy", nulla pontért :-) De nem lehet kihagyni a beszélgetést, hiszen ezért is jön az ember túrázni, hogy ismerősökkel találkozzon, nem?
Aztán persze irány tovább, hiszen bőven van még gyalogolni való előttem - elsőként egy hosszú, nem-annyira-vészes emelkedő. Letudom, és rövid időre elbúcsúzom a S- jelzéstől, hiszen ezen a túrán nem kell a kunkort megcsinálni - egyenesen átköt a túra saját jelzése a K- felé, majd pedig gyakorlatilag azon megy tovább.
A Muflonban természetesen privát frissítek - ha erre járok, és nyitva vannak, akkor ha tehetem, betérek - hogy egy kávéra, üdítőre, vagy épp sörre, az hangulattól, időtől, meg hátralévő távtól függ - most egy sör csúszik le, utána aztán irány a picivel fentebb lévő pont - itt egy rövid távról elkavart futó tanakodik, hogy mitévő legyen - aztán csak tovább jön velem - de csak a Kutya-hegy utáni kapuig - siet haza ugyanis.
Itt a szokásos fincsi cukorkából kapunk - alkalmi túratársam nekiiramodik Nagykovácsi felé, én meg kényelmesen sétálok szintén Nagykovácsi felé, a pár éve megváltozott útvonalat követve.
Letérés jobbra - szalag van, úgyhogy emiatt sem lehet eltéveszteni, jön a szalagozott átkötés a Z- felé.
Picit hosszabbnak tűnik, mint amire emlékeztem, de lehet, hogy csak a kellemes klíma teszi? Mindegy, enyhén balra tart a széles földút, és utána érkezik balról a jelzés, amin jobbra megyek tovább, a kellemesen árnyas erdészeti úton.
Az Anna vadászháznál jobbra tartok - emlékszem évekkel ezelőtt itt sikerült rossz irányba menni, azóta megtanultam, hogy merre van az arra :-)
Szintén figyelni kell Telkiben is - villanyoszlopon van a jelzés, ha jól emlékszem - a sokadik teljesítés okán már kevésbé figyelem ezeket a muflonfejeket...
A főúton egy Véda várja, hogy valakiről sztárfotót készítsen - autósok villognak egymásnak, nomeg a wazze is jelzi, hála azoknak, akik "nyomják a gombot" a mérőműszer láttán :-)
Engem nem zavar - bőven a megengedett 50km/ó alatti tempóban sétálok :-D
A szokott helyen ott vár a pont, pecsételek, aztán robogok tovább - picit unalmas, nem igazán szeretem szakasz jön - lakott terület, vízmű védterület, széles murvás út... Ismerős a terep, több helyen megállok - no, ez nagyon nem lesz jó így, K100 előtt...Csak elérek a Z3 jelzésre vezető átkötéshez, és irány fölfelé a Tarnai-pihenőhöz. Szuszogós, de egy menetben összehozom, aztán a következő nekirugaszkodással a Z3P3 elágazásig jutok.
A kényelmes erdei úton próbálok rákapcsolni, hiszen az utolsó ep.-ig még azért kell menni, és nem lenne jó a pontzárást lekésni... Sikerül. Sőt. A ponton némi beszélgetés is belefér, hiszen "csak" egy Fekete-fej, meg a Hárs-hegy oldala van előttem, mint emelkedő...
Kényelmes tempóban letudom ezt is, bár a Hárs-hegy azért annyira már nem esik jól, lihegve bár, de nagyjából egyben csak feljutok a jól ismert pihenőig, ahol persze fölösleges lenne saját idő terhére pihenni, úgyhogy a lábam visz is tovább, egészen a célig.
Itt jól lefotóztatom magam a GCjaro eseményjáró geovödörrel - a jelszót is felírom valahova, amit itthon már nem találok, úgyhogy ez a "bónusz" most kimarad...
A "szokásosat" hozta a túra, ami a rendezést és a terepet illeti - én azért nem annyira, de úgy érzem, csak bele fog férni idén is a Kinizsi :)
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)