Túrablog

A tavalyi első rendezés után ígéretet tettem Miklósnak, hogy idén is segítek, és ennek megfelelően jó előre megbeszéltük, hogy már pénteken este felmegyek Nagybörzsönybe.
Pici zökkenőkkel sikeresen összeállt a csapat a 173-as busz újpalotai végállomásánál, és problémamentesen el is jutottunk Nagybörzsönybe. Itt némi telefonos és integetős :) segítség után megtaláltuk a szállást, ahol már javában készült a vacsora, úgyhogy bepakolás után némi krumplihámozás és kolbászaprítás következett :-)
A kellemesen csípősre sikerült vacsora mellett megbeszéltük a szombati teendőket, aztán nyugovóra tértünk, hiszen másnap sok dolog várt ránk.
Reggel bemelegítésként a tavaly megismert pékséget kerestem fel, ahonnan friss kenyérrel felpakolva tértem vissza a rajt/cél helyszínére, ahol már néhányan készülődtek az induláshoz.
Nagyirtáspuszta csak egy macskaugrásra (kb. 6km) van Nagybörzsönytől - mármint gyalog. Autóval bő 40km... Két láda alma a kocsiba, aztán irány a pont - remélve, hogy végig lehet menni a pontig, és nem fognak elzavarni a fenébe a közforgalom elől elvileg lezárt utolsó ötszáz méter miatt.
Beállok egy nagy kupac kő mögé, az út felől nem igazán látszik az autó, és várom az első túrázókat.
Jönnek is, bélyegzés, almaosztás, aztán eszembe jut, hogy hoztam bónusz frissítést, úgyhogy a gumimaci-populáció szépen csökkenésnek indul :-) Persze van olyan is, aki futva érkezik, és beköszönés helyett a "b...g sz..r az itiner, mert azt írja, hogy balra, miközben jobbra..." mondatot hadarja el egy szuszra köszönés helyett - neki felolvasom az általa követett bejárási iránynak szóló (másik) leírást, amiben helyesen szerepelnek az irányok.
Aztán érkezik két terepjáró - megterítenek az esőbeállóban... Nem sokkal később jönnek oda is a vendégek, nemzet parkos kísérőkkel. Meg is kapom a kérdést, hogy mi célból én itt, mondom, hogy Nagybörzsönyi négylevelű teljesítménytúra, pontőrködök. Semmi probléma, további szép napot kíván az egyenruhás úr, és csatlakozik a saccra erdész-vadász társasághoz.
Petami is befut, hogy tudjak menni egy kört, de picit szét vagyok fagyva, úgyhogy inkább beszélgetünk egy jót. Aztán tovább indul, én még vacogok egy kört a pontzárásig.
Záróra után még lerobogok Kisirtáspusztára, természetesen bőven lámpafénynél, begyűjtöm a bóját, visszafelé az egy szál szalagot is meglátom, úgyhogy az sem marad a terepen, és a randán csepergő esőben elindulok vissza, Nagybörzsönybe. Itt gyors ki- és bepakolás, majd irány Budapest, hiszen holnap kötelezően a Barlangtól Barlangig-on van jelenésem :-)

Innen is köszönet mindenkinek, aki eljött Nagybörzsönybe, és megtisztelt minket azzal, hogy részt vett a túrán!

Tegnap, a Zugligeti 10-en nagyszerű időnk volt, ma viszont annak a bő 200 résztvevőnek, meg rendezőnek... Szóval ismét egy megázós túranap...
Reggel, a vasárnaphoz képest korán kelt a család, hiszen a tegnapi séta kipihenésére ma "átálltunk" a másik oldalra, azaz  pontőrködünk a Flór Ferenc utcánál, és oda azért "menni kell" - keresztül a városon.
Időben érkezünk, az időjárás vacak, csepereg az eső, ráadásul a Sportkastély valami nagy rendezvénynek ad otthont, úgyhogy a szomszédos telken, egy parkolónak használt placcon kerül kialakításra a rajt/cél. Nekünk "jó dolgunk" lesz, hiszen a Flór Ferenc utcai pontra autóval oda lehet menni, úgyhogy megázni nem fogunk.
Bélyegző, pontkarton, bója, meg minden, ami egy ep.  kelléke átvesz, aztán indulunk is, hiszen a nem túl baráti időjárás ellenére elég szép számmal gyülekeznek a résztvevők a rajtban.
A "tett színhelyén" leparkolok, bója, eddig megtett/hátralévő távot mutató lap kikerül, aztán gyors eligazítás :-)  és a rendesen csepergő esőben már érkeznek is az első résztvevők.
Eleinte írunk időt is a pontkartonra, aztán feladtam :-) és maradt az "x"-elgetés -meg a lányaim vetélkedése azért,hogy ki pecsételjen :-) Annak ellenére, hogy gyakorlatilag órákon át a kocsiban ültek (ültek...? maradjunk annyiban, hogy tartózkodtak :-)) minden gond nélkül sikerült ezt a kérdést is megoldani, nagyjából igazságosan :)
A pontkarton alapján nagyjából 200-an jártak nálunk, azaz ennyi induló tisztelte meg a túrát a jelenlétével, köztük sok ismerős; mindannyiuknak köszönjük mi is a részvételt!

Aztán persze mint mindennek, a pontőrködésnek is vége lett: a kiírt zárás előtt érkezett a seprű, és "bezárt minket" :-) Ez után még a rajtban leadtuk a ponthoz tartozó cuccokat, és elindultunk hazafelé.