Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zongor 45. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zongor 45. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. június 18., hétfő

Három hét... Ennyi telt el az előző, igencsak rövid séta óta, úgyhogy igen-igen kívánta már a talpam a gyaloglást - utólag jelenthetem, alaposan megkapta a magáét :-)
Déli pu. aluljáró, elsősorban italfogyasztásra szolgáló vendéglátóipari egységben van a rajt - a nem túl sok hely ellenére elég gyorsan megy. A GPS persze nem fog jelet, de majd kint a pályaudvar mellett feléled, úgyhogy a nevezés után nekivágok az ismerős városi szakasznak.
Turul szobor, emelkedő, opsz, elfelejtettem fotózni - no mindegy. Diana utca, nagyjából 500 lépcső, szerencsére itt még bőségesen van árnyék is...
Egy szinte szokásosnak mondható hiba a Gyöngyvirág utcánál: megyek fölfelé egyenesen, holott a jelzés itt balra tart - mindegy, hiszen fönt, a Költő utcán fordulok balra, szembe az eredeti iránnyal, és csak a Tündér utca lejtőjénél döbbenek rá, hogy nem jó felé megyek, úgyhogy a kimaradt távot sikeresen pótoltam.
Bubuék a Széchenyi emléknél pecsételnek, innen a ttt-s beszámolók alapján beazonosítottan toprongy és párja társaságában indulok tovább. Svájci lépcső, Gyermekvasút végállomás, majd a Hegyhát útnál be a vasúti pálya mellé, ahogy a jelzés mutatja. Elég volt az aszfaltból :-)
Normafánál a rétes most kimarad, a ponton csokit kapunk - az ismerős panoráma szép, egy tornázni próbáló idős úr ellenére sikerül fotózni is :-D
A jól ismert, és ennek köszönhetően elkavarás nélkül teljesíthető Z+ vezet le Makkosmáriára - sajnos a helyismeretre nagy szükség van, hiszen a Z+S+ elágazásnál még mindig nincs pótolva a jelzés...
Bélyegzés, némi speciális körte-barack frissítés (köszönet érte), aztán persze megyek tovább. A leírás alapján a Korányi után nem kell átkelni a S- jelzést követve a gyermekvasúton, hanem egy kényelmes ösvényen tarthatok balra.
Ösvény megvan, a következő pont is, ahol ásványvízzel kínálnak.
Sajnos két fontos dolgot sikerült otthon hagynom: a bögrémet és a kalapomat. Ez utóbbi majd Nagykovácsi után lesz érdekes...
Kiskegyed parkoló, majd a P+ jelzéssel párhuzamos földút - nagyszerű panoráma: Fekete fej, Virágos nyereg, Vihar-hegy, HHH, Újlaki, Nagy Hárs hegy, János hegy...
Karámok, újabb pont: szóba kerül a december 8-i Vár a mikulás túra - biztos vagyok benne, hogy a Szigethalmi TE ki fog tenni magáért. Ezen a ponton gabonás kekszet kapunk - olyan, mint amit  Detken is csinálnak, csak ez épp szlovák termék.
A P- mellett van a GCLIGE láda - levadászom. a Vörös-pocsolyánál a GCVDAG ládát szintén.
A P-P3 elágazásban szemből (jelzetlen erdészeti út) érkezik a Crosskovácsi mezőnye, és az éles balra kanyar után zúgnak le a P- jelzésen. Egy fiatal srác megijed, első féket is bevágja - csúnyán elesik. Sajnos nem vizet, hanem gyümölcslét hoztam magammal, és a kanyarnál ácsorgó rendezőknél sincs csak saját célra fél literes palackban némi víz - kötszer viszont semmi. Jó kérdés, hogy egy tömeges bukás esetén mit csinálnának? Egy sebfedésre való kendő kerül elő a csomagomból, darabokra tépem, és megpróbálok segíteni, legalább picit megtisztogatni a sebeket - hámsérülés tucatjával, hasát fájlalja - majd feljön valamikor egy motoros, és megnézi...
Kerülő út nem nagyon van, két túratárssal leóvakodunk a közös szakaszon, folyamatosan hátra tekintgetve - félelmetes, tényleg jó lenne tudni, hogy ki a felelős ezért a helyzetért? Ráadásul szemből meg a Buda bércein túra is erre jön...  Utólag megnézve lett volna lehetőség szalagozott kerülőre.
Nagykovácsi, Gyopár, egy korsó lecsusszan - az izgalomra is, meg hát meleg is van.
A plébánia udvarán a pont - és a szokásos rétes jár a bélyegzés mellé - nem pihenek sokat, hiszen a "java" csak most jön: árnyék csak mutatóban lesz...
Fehér út, tájékoztató tábla mutatja az elágazásban a helyes irányt - balra, a völgyben is ugyanoda jutnánk, de most a gerincen vezető sárga sáv jelzést kell követni.
Az elágazás után nem sokkal az úttól balra egy míves oszlop áll a legmagasabb ponton: hármas határt jelöl, remélem még sokáig ilyen szép marad.
Meleg, napsütés - de ezt már talán írtam korábban - a
kilátás viszont csodaszép - picit "kárpótol" a napon sülésért.  Árnyék persze csak mutatóban van, de mikor legyen meleg és tűző napsütés, ha nem nyáron?
Aztán elindul lefelé az út - gerincútból átmegy mély bevágásba. Itt egy eső áztatta km-jelző az út közepén egy korábbi Crosskovácsiról, meg a mostani verseny alkalmából az útra fújt jelzések... Erdőszél, távolban Perbál, kerítés, létrán át, aztán innen szinte végin napon...
Visszatekintve nagyon szép a táj - nem tudom megállni, hogy ne csináljak néhány fotót itt is, hiszen nem túl gyakran járok erre.
Közben egy picinyke csermelyen is át kell kelni, palló van, víz nem nagyon :-)
Újabb ep., picit szótlan pontőrök, ásványvíz... És ücsörgés az árnyékban - időm van, az persze jó kérdés, hogy a célból hazafelé mikor megy busz...?
Perbálon egyszerűen nincs kedvem bemenni meginni egy sört, pedig dög meleg van - bár lehet, hogy a társaság hiánya is teszi. Mindegy, a hosszú lakott területen csak elérkezik a hőn áhított utca jobbra, amin felfelé az utolsó előtti hegyre kapaszkodik föl az útvonal. Persze messze van a tető, közben elmegyek a gombatelep mellett - ez legbüdösebb szakasz amit túrán tapasztaltam, megállni nem szabad, mert a meleg és a bűz együtt kellemetlen dolgokra lenne képes - még fölfelé picit, szőlőültetvény - számolom, mennyire van még a vége... Tudom, hogy ha itt felérek, akkor már csak a Kakukk-hegyre kell felkapaszkodni. Nem meredek, sőt, egészen kényelmes az út, csak a nap ne tűzne oly nagyon...
A lefelé vezető ösvényen pici árnyék is van, aztán  Anyácsapuszta, a pont a szokott helyen, az elágazásnál - nápolyi fogyasztható, ásványvíz is van, meg egy jó hír: nem kell felmenni a szántó túlsó csücskéig, hanem az alsó szélén, a szalagokat kell követni. Picivel kevesebb szint, de akkor is kellemesen érint. Visszanézek, és csinálok egy képet :)
A ligetes részen átkelve csalán szegélyezi az ösvényt. Közelről. Annyira azért nem, hogy reumakezelést kapjak :-D A botoknak jó hasznát veszem itt is.
Az Anyácsa-tóig vetésben halad az ösvény, aztán egy éles kanyarral le a tó mellé. Nagyon szép a tó és a környéke, eszembe jut a tavaly októberi Kézdi 10 - akkor jártam itt legutóbb. Idén nem tervezem a Szomor 56 egyik távját sem: MVTE érem a cél, úgyhogy ha minden jól megy, október 23-án ismét az Éger-völgy 40 lesz megcélozva.
Szántóföldet vág ketté a földút, majd erdőszél, a magaslesnél leülök egy picit, rá kell pihenni a Kakukk-hegy emelkedőjére ebben a dög melegben.
Az emelkedőn aztán "csakazértis" tolom fölfelé: lihegős, megállok "nézelődni" - időbe bőven belefér :-)
Ponton bélyegző kilógatva - önkiszolgáló. Bélyegzek egyet, aztán irány lefelé. Meredek, de nem hosszú.
Szebb napokat látott kálvária stációi mellett halad később az út - nem tudom, miért nem lehet rendben tartani és megóvni...?
Beérek Szomorra, itt egy kevés aszfalt még, aztán a cél a szokott helyen. Választható oklevél és kitűző, fincsi leves. Sietni nem kell, van idő a buszig, Petamiékkal beszélgetek, aztán irány a buszmegálló.
A buszon ülőhely is akad, így kényelmesen, a nagy melegtől a terephez képest jóval fáradtabban kókadozva zötykölődhetek Budapestig.


2010. június 24., csütörtök
Szinte az indulás reggeléig hezitáltam, hogy hogyan, melyik távokat vállaljam be a Turul túrák közül: 20+90? 70+20? 45+56? Aztán döntöttem: Első nap 45, aztán majd meglátom, hogy vasárnap lesz- e kedvem fáradtan jubilálni a 100. túrámmal, avagy elhalasztom a következő alkalomra a jubileumi gyaloglatot - de ne rohanjunk ennyire előre...

Reggel nyolckor "tömegrajt", azaz illene korán odaérni a Déli pu. közelében lévő rajthoz - ez nagyjából sikerül is; gyorsan veszek egy nevezési lapot a Zongor 45-re, majd egy másik asztalnál megkapom az itinert, illetve egy süket poharat. (süket, merthogy nincs neki füle...) Ismerősök mindenütt, beszélgetéssel megy az idő - mivel a terv az, hogy nem egyedül megyek, legalábbis az első 22km-en...

A rendezők már pakolnak, én még egyedül - gyorsan elintézem Panni nevezését is, megkapom az itinerét, illetve a rajtbélyegzők mellé a turult ábrázoló jelvényeket is. A tér kiürül, Panni is megérkezik, úgyhogy kilenc körül elindulunk fölfelé...
Szent Orbán tér, Diana utca, Z- No, innen azért ismerősnek tűnik az útvonal, most épp sietünk :) hiszen szűk háromnegyed óránk van felérni a Széchenyi emlékig - sikerül.
Bubu fotóz, majd bélyegez,  mi pedig igyekszünk tovább - Normafánál vár ránk (reméljük) a rétes meg a meggylé.

Lassan magunk mögött hagyjuk a Z- városi részét, elsétálunk a Határjárás túra célja előtt - a vasút és az gyalogút között épp kaszálnak, a frissen levágott fű illata kísér minket itt egy darabon - jó lenne leheveredni, csak ne lenne vizes...  Némi aszfalt, aztán a síház előtt megkapjuk a következő bélyegzést, meg egy-egy fél literes ásványvizet, amit most elrakunk, hiszen vár minket a rétes büfé :-)
Panni a legtávolabbi padot szemeli ki, de sikerül kilocsolás nélkül odajuttatnom a két pohár meggylét - kényelmesen leülünk, beszélgetünk, a panoráma a párás levegő ellenére tényleg szép.

A Z+ kényelmesen lejt, a terep teljesen jó, mint ahogy az időjárás is, bár eléggé felhős az ég, de reméljük, nem szakad a nyakunkba - idén elég volt az esős túrákból :)

Makkosmáriánál újabb pont, itt is van ásványvíz, illetve csokit is kapunk – egy-egy snickers az ellátmány. Tovább a P- jelzésen, majd ahol a P-S- fonódó szakasz véget ér, ott balra leficcenünk a S sávon. -- hogy a leírást idézzem :-) A gyermekvasút keresztezésekor épp érkezik a vonat Hűvösvölgy felől, fél tizenkettő körül jár az idő, időben vagyunk. Balra, a S+ jelzésre váltunk picit később, majd a műút előtt újabb pont, itt szintén ásványvizet lehet vételezni.

Innen a korábban emlegetett Határjárás útvonalán, de ellenkező irányba haladunk, azaz a jelzésen a Korányi előtti zebrán át, majd a kőkereszt mellett be az erdőbe, egészen a parkolóig. A jelzés nélküli szakaszon ritkán, de teljesen jól követhetően szalagozás segít eljutni a Petneházy rét (karámok) sarkánál található 6. ellenőrzőpontig. Itt a bélyegzéshez pogácsát is kapunk, illetve itt is van palackos víz. Picit leülünk, hiszen tényleg nem sietünk, szerelvényt igazítunk, aztán nekivágunk a P- jelzésen Nagykovácsiig tartó következő szakasznak. A Vörös pocsolyában jó sok víz van, meg is állunk egy pillanatra.

Nagykovácsiban a főtér teljesen fel van túrva, a buszmegállóban ácsorgó túratársak mutatják, hogy merre tudunk bejutni a plébánia udvarára. Panninak itt van a cél, nekem pont a fele, úgyhogy a bélyegzés, meg a kapott rétes elfogyasztása után elindulunk - ő a buszhoz, én meg a teret teljesen megkerülve tovább a S- jelzést követve.

A faluból kiérve az enyhe emelkedőn folyik szembe a víz, szerencsére simán ki lehet kerülni - bár amilyen meleg idő ígérkezik, gyorsan megszáradna a cipellőm.
A Don Bosco túrától eltérően végig a S- jelzésen kell haladni, így a gerincúton meg lehet csodálni a szép panorámát is. Szerencsém van, hogy ismerős a terület, mert jelzés az nem nagyon van, szalag is csak mutatóba, úgyhogy a leírást itt azért érdemes elolvasni - és a tereppel egyeztetni.
Az erdőből kiérve, majd a vadkerítéshez érve a távolban feltűnik a 7. ellenőrzőpontnak helyet adó ligetecske - az út nagyjából toronyirányt vezet a nyílt terepen, igaz, közben a kissé iszapszagú Békás-patak árkán is át kell kelni.

A ponton ropit kapunk, a paradicsom elfogyott - a távolban egy fehér - no nem vitorla, hanem póló, és benne Bubu tűnik fel, a besöprést elkerülendő megyek tovább, bár eléggé "nemszeretem" szakasz következik nemsokára, jó sok aszfalttal és betonnal, Perbál egyik szélétől a másikig.
Járda, aszfalt, balra a templom (micsoda habzsi-dőzsi frissítőpont volt itt tavaly, a Don Bosco-n...), majd tovább, előre. A leírásnak megfelelően teljesen jól sikerül elnavigálni a gombatelepig, illetve onnan tovább is, egészen Anyácsapusztáig. Itt egy bicikliző kisgyerek óriási nagyot köszön - meglepődök egy picit, sajnos Budapesten ez nem szokás, aztán persze köszönök én is. A következő pontot távolabb, egy elágazásnál találom - a változatosság kedvéért itt háromféle nápolyiból lehetett fogyasztani. Az útvonal innen picit változik: a tó kiöntött, így jobbra indulunk tovább.
Lehet, hogy a valamivel vékonyabb zokni, vagy az időjárás az oka, de a lábam itt picit rosszabbul volt, mint a K100 végén, úgyhogy lassabbra vettem a tempót a szántóföld közepén haladó földúton. Később jobbra fordulunk, előttünk balra a Kakukk-hegy - no, oda még fel kell mászni... Meredek kaptató, de pont olyan hosszú, hogy komolyabb lihegés nélkül sikerül abszolválni - itt már nem kell tartalékolni, úgyhogy mindent beleadva lehet fölfelé robogni. A bélyegzés után persze lefelé vezet az út, meredekebben, mint fölfelé...
Azért sikerül probléma nélkül lejutni a szebb napokat látott kálváriához, majd pedig Szomor házai között egészen a célig.

Még nincs háromnegyed hét, amikor a célban átveszem a kitűzőt és az oklevelet - bő egy óra van a busz indulásáig, úgyhogy kényelmesen letelepedek megenni a gulyást. Két túratárs is leül, beszélgetés közben kiderül, hogy autóval viszik őket vissza Budapestre - beférek hozzájuk, úgyhogy a lehetőséget megköszönve együtt indulunk haza - innen is köszönöm nekik a fuvart.

Nagyszerűen szervezett túra, bőséges ellátás, teljesen jól követhető leírás, a pontoknak nem csak a nyitva tartását, hanem a telefonos elérhetőségét(!) is feltüntető itiner, kitűző, jelvény... Bár messze van még az év vége, de az év teljesítménytúrája versenyben igen előkelő helyet követel magának ez a túra.