Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zöld. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zöld. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. február 22., szombat

Végre ismét egy "sokadik" rendezés, jól bejáratott útvonallal és rendezőkkel - igaz, hogy ez nekem csak a harmadik teljesítés lesz, de nagyon jól tudom, mire számíthatok - a terepet illetően is - persze abból a java csak később jön :-) Az autót lent, a fogaskerekűtől nem messze hagyom, cipőcsere, kamásli a zsákba, mert szükség lesz rá... Jön a fogas, kényelmesen felbattyog a hegyre, aztán buszra szállok Normafáig, ahol a szokott helyen, a Síházban van ennek a távnak a rajtja.
A nevezés gyors, tömeg sincs, de a rendezők is tudják a dolgukat, kint még gyorsan felveszem a kamáslit, és lehet zúzni lefelé a Z- jelzésen a most még nem túl szép, ködös időben.
Disznófőnél nyitva van a forrásház, illetve a nagykapu is, úgyhogy bemegyek megnézem - no. ez jóval nagyobb, mint amire számítottam - életnagyságú vaddisznófejet mintáz ugyanis a forrás kifolyója - kár, hogy mögötte már a csövek hiányoznak... No mindegy, nézelődésből nem érek célba, úgyhogy csorgok tovább lefelé.
Első pont a Tündér-szikla alatt, pecsételés, aztán irány tovább az ismerős útvonalon, át a Libegő alatt, aztán rövid emelkedő után jobbra le, a mostanra megerősödött fiatalosban vágott széles ösvényen.
Budakeszi út, nincs nagy forgalom, utána pici aszfalt, majd némileg sárosabb ösvény, illetve út következik - itt már szépen "dolgozik" a kamásli :-)
Lépcső föl, lejtő le - a ponton szólnak, hogy egyenesen, a Fekete István emlékház előtt menjünk tovább, azaz a Tojásról ismert kunkor kimarad.
A Nagyhíd után a sokszorosan "nemszeretem"-nek nyilvánított kapaszkodás következik, gyakorlatilag egészen az Apáthy-szikláig... Érdekes, most nem annyira éreztem "nemszeretem"-nek ezt a szakaszt :-)
A sziklára mot nem megyek ki nézelődni, inkább robogok tovább.
Az Árpád-kilátónál szusszanásnyi pihenő, idővel jól állok, de... Szóval várható némiképp lassabban teljesíthető szakasz még :-)
A Szépvölgyi út aszfaltjára időben váltunk a mellette futó sétaútról - itt egyszer sikerült a sétányon majdnem lemenni a jelzésről, úgyhogy alaposan megjegyeztem, hol megy ki az aszfaltra.
Nagy gond persze nincs, ha valaki egyenesen tovább megy, a Kc jelzést elérve, azon jobbra indulva egy idő múlva eléri a jobbról érkező Z- jelzést, de ahogy a kispistázás sem szép dolog, úgy "nagypistázni", még ha csak kb. 400m plusz, akkor sem jó :-)
A Hármashatárhegyi út után aztán jön az egyik "kedvenc" rész: rövid, de erősen lefelé tartó szakasz, annyira vészesen nem csúszik, de azért óvatosnak kell lenni, hiszen a célból tömegközlekedéssel szeretnék visszajutni az autóhoz :-)
Guckler-szikla, Virágos-nyereg - a Boróka épületén "Eladó" tábla... Azért a pont még bent van, sőt, a büfé is üzemel - gyorsan bepótolom a reggel kimaradt kávét, aztán megyünk tovább.
Még a széles földúton sikerül megelőzni bagósékat - én legalább is nem azért jövök ki túrázni, hogy valakinek a bagófüstjét szagoljam...
A fonódó K-Z- már mutat picit abból mi várhat ránk a Tök-hegy aljától gyakorlatilag Solymárig... Aztán lent, a nagyjából szintes erdei úton kapunk rendesen pocsolyákat meg sarat, mondom is az alkalmi túratársamnak, hogy lesz még "érdekesebb" is...
Kiérve az erdőből kellemes meglepetésként kitaposott földút vezet keresztül a szántóföldön, úgyhogy ezt a részt megússzuk komolyabb sárdagasztás nélkül. Egy kőre festett kék Mária-út jelzést valaki kimentett a szántásból egy bokor ágai közé - érdekes megoldás, a kő tartós, a bokor is az, de a kettő együtt... Érdekes megoldás, az biztos.
A Szarka-vár melletti lefelé vezető részt viszont szokás szerint nem - gyerekként mindig azt hallgattuk, hogy ne menj a sárba, meg vigyázz a cipődre, nos, itt alaposan be lehet pótolni a sárban tapicskolást :-D
Egy pocsolyában nagyjából lemosom a cipőmet, mert így nem, hogy BKV, de célkocsma-kompatibilitási problémák is lennének.
Solymáron egy kevés aszfalt következik, átmegyünk a főúton, majd még egy kellemes emelkedő után Főtér, kocsma, cél következik.
Az érkeztetés gyors, kitűző, oklevél, Budapest-kupa pecsét - és még a buszt is elérjük.








 




2012. február 25., szombat

Egészen pontosan 9:00-ra érek a rajtba (pontosabban ekkor állítom le az autót a parkolóban); olvadás után, elég locspocs/sáros terepre kell készülni, de a kamáslit "majd" felkiáltással bevágom a hátizsákba.
A síház előtt Panni jön szembe, köszönünk, ő elrobog, én meg gyorsan benevezek - a négy szín mozgalomba is - és nekivágok.
A rét alatt a széles gyalogút csúszós, úgyhogy itt-ott mellette próbálok előretörni - ettől persze az útvonalkövetés fontos, de fenékre ülni nem szeretnék rögtön az elején...
Tündér-sziklánál pont, aztán továbbkocogok; már elég sáros vagyok, úgyhogy a kamásli marad a zsákban :) Beérem Tibetet, beszélgetünk, gyorsan kopik a táv, bár a Battai-lépcső nem annyira, de azért leküzdjük azt is.
Apáthy-sziklánál rövid szusszanás, majd picivel később, a buszforduló fölött ismét: az Árpád-kilátó helyett ide települt a pont. Kapunk egy szelet csokit (csak tippelem, hogy az egykoron vadász szeletnek nevezett édességről van szó, mert zacskós csomagolásból osztják), aztán az emelkedőn elköszönök Tibettől, és pörgősen felkapaszkodok a kilátóig.
Cserfes tömeg, úgyhogy balra tartva megyek tovább a tocsogós-sáros gyalogúton. Azon töprengek, hogy ha eddig ilyen "fincsi" saras volt, akkor mi lesz később?
Persze sok időm nincs ezen törpölni, a jelzést követve nemsokára a Hármashatárhegyi utat keresztezem, utána pedig a Z- Z+ kereszteződéshez kell leereszkedni... Itt kijelenthetem, hogy a túrán eddig sehol sem csúszott a terep. Legalábbis ehhez a részhez képest :-D Persze ezt már megszoktam, úgyhogy némi avartaposós, út melletti óvatoskodással teljesen jól és sárbacsücsülés nélkül sikerül abszolválni.
Innen Virágos-nyeregig Anitával beszélgetve telik az idő, meg fogy a táv, de legalább tempósan haladunk, annak ellenére, hogy itt-ott azért fotózni is megállok.
Pannit látom indulni a ponttól, úgyhogy egy futó bélyegzés után elbúcsúzom alkalmi túratársamtól, és nekivágok a hétvégi kertek közötti földútnak, ahol aztán utol is érem Pannit és Tökit, a kutyát. Ők a hosszabb távot választották mára, nekem elég lesz Solymárig; pláne, hogy utána még fel kell buszoznom Normafához az autóért.
Mondhatni eseménytelen utunk van addig, amíg a jelzés ki nem ér az erdő szélére... A szántóföldön nincs út, csak sár, többen konstatálva az állapotokat visszafordulnak, és Z+-on, majd jobbra, a Szarkavár alá érkező földúton kerülnek. Mi nekivágunk, bár én inkább maradok az erdőben, ameddig csak lehet.
A nyílt részen aztán kapjuk az erős és hűvös szelet, de aztán gyorsan elérjük a jól ismert tényleg sáros bevágást a Vár mellett.  Páran, akik a Szarkavárhoz jöttek Solymár felől furcsán nézik,a hogy felnőtt normális (vagy annak tűnő) emberek tapicskolnak lefelé a bokáig érő sárban, de minket speciel nem érdekel :-)
Aztán a szántóföld közepén haladó út mellett egy hófoltban alaposan összevizezem a cipőmet - jó, persze, a rátapadt sárból is jócskán fogy közben, úgyhogy talán felszállhatok majd a buszra a célban :-)
 Az ismerős útvonalon, a célnak helyt adó szokásos kocsmáig tart számomra a mai túra, bár Panni invitál, hogy nagykovácsiig menjek vele, de mára tényleg elég volt ennyi, úgyhogy elbúcsúzunk - mire átveszem a díjazást, addigra ő már tovább is indult.
Sajnos buszjegyet (világvégén túl vagyunk, hétvégi kora délutánon, ezt ne felejtsük el!) venni lehetetlen, és nem is hoztam magammal, így a jószerencsében bízva szállok fel a buszra, ahol Anitával találkozom - mint kiderült, ő is elkerülte a szántóföldi szakaszt, és ott előzött meg minket.

Maga a túra szép útvonalon halad, a szinte kötelező elemévé vált sárral együtt is kellemesen átmozgatott - remélem azért, hogy a Tojás talajviszonyok tekintetében jobb lesz - vagy ha nem, akkor legalább a kamáslit fel fogom venni, még az elején :-D

2010. február 27., szombat
Mit lehet írni egy most induló túramozgalomról? Pl. azt, hogy a már elkészült kitűzők nagyon szépek.

Ezek közül ma a solymári Szarka vár kitűzőjét lehetett helyben begyűjteni, a Zöld túra keretében tett apró kitérővel . A választék sem kicsi, úgyhogy ezek után nemcsak magukért a várakért érdemes ellátogatni a mozgalomban szereplő helyszínekre, hanem az ízléses kitűzők és emléklapok miatt is :-))


Tegnap "csepergett" az eső, úgyhogy csak a babatávra vállalkoztam (no meg én sem szeretek korán kelni...). Ezekből kifolyólag reggel kilenc előtt pár perccel kászálódok ki a gépsárkányból a félig telt normafai parkolóban.

A nevezés picit zsúfolt helyen történt, ezért a nevezés meg a négy szín igazolólap beszerzése után már indultam is. Fönt a tetőn brutálisan tépett a szél, úgyhogy gyorsan igyekeztem a Z- jelzésen lefelé. Megdöbbentő volt, hogy ott, ahol pár nappal ezelőtt a Hol a következő-n hóban ökörködtünk, ott csak avar és némi sár van, a hónak nyoma sincs - hozzá kell tegyem, így erősen közelítve márciushoz nem is hiányzik :-) Jég persze "akad" - egy túratárs bottal a kezében óriásit esik - szólok neki, hogy a bot végéről a gumidugót le kéne venni, akkor talán érne is valamit :-))

Tempósan gyalogolva érünk a Tündér-sziklához, pont, bélyegzés, majd irány tovább. A Z- jobbra letérését előttünk majdnem benézik, itt a keskeny ösvényen lefelé azért már előjön a sárbancsúszás, persze ez távol áll attól a sártól, ami még vár ránk... Aszfalt, BUÉK visszafelé, beszélgetés, úgyhogy gyorsan fogynak a kilométerek.

Lépcső következik fölfelé - bemelegítés az Apáthy-szikla előtti nagytesójához :) Közben persze megállunk pecsételni a Fekete István emlékháznál, egy terepszínbe öltözött, fülbedugós módon zenét hallgató túratárs után kiabálni kell, hogy észre vegye a pontot, holott azért elég méretes csoportosulást alkottunk :-)

Nemszeretem-lépcső fel az Apáthy-sziklához, a kilátás pazar, az idő is jónak ígérkezik. Ismert úton tovább az Árpád-kilátóig, itt a bélyegzés mellé csokit kapunk ellátmányként. Az alkalmi túratársak leülnek falatozni, én indulok tovább.

Problémamentesen eljutunk a K-Kc Z- elágazásához, ahol Marjan előveszi az itinert, és felolvassa az ide vágó passzust :) Tényleg nem másszuk meg a HHH-t :-) ellenben lefelé eléggé masszív csúszásveszélynek vagyunk kitéve. A szintútra fordulást követően nyugodt, de tempós gyaloglással hamar a következő ponton találjuk magunkat.

Virágos-nyeregnél "ősi szokás szerint" nyomok egy kéktúrás bélyegzést is az itinerre - az EP bent van a büfében, itt gyors adminisztrálás, majd kiderül, hogy az egyik túratárs utolérte a barátait, úgyhogy velük folytatja.

Kettesben megyünk tovább, a telkek között (ahol a változatosság kedvéért most le vannak mázolva a Z- jelzések...) fiatalok egy csoportja vesz egy jobbost be egy nyitott kapun - a tulaj úgy zavarja őket ki... No igen, nem kéne a jelzéseket tönkre tenni... A K- Z- lefelé még tűrhető, azonban a Z- hegy alatti szakasza már jelzi, hogy bizony lesz még sár... Nem, nem a szántóföld szélén... Ott is, persze, de ami utána következik... Sikerül térd fölött felcsapni magamat vele :-) Nesze neked kamásli...

Mivel a Várnak a Várak mozgalom indításaként a Szarka-várban ott a szervező, így felcaplatunk a kitűzőért/emléklapért - ráadásnak egy-egy csoki is jár.

A várból lejövet még kapunk egy picit a sárból, majd végleg aszfaltra érünk. A Templom-téren bent áll a busz, úgyhogy egy gyors adminisztráció után már a BKV szolgáltatását teszteljük hazafelé.