Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: KisNyolcas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: KisNyolcas. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. január 31., csütörtök

A múlt hétre tervezett séta betegség miatt kimaradt, és a mai családi 9km-es tervet is keresztülhúzta Mandula Gyuszi - bár utólag visszagondolva a Nagyszénás jegére, talán nem is baj - de kezdjük az elején...
Rajtidő vége délelőtt 10, úgyhogy kényelmesen készülődtem reggel, aztán jeget kapartam a kocsi ablakáról, aztán a belső oldalról is...
Mindegy, 10 előtt pár perccel azért csak leparkoltam Nagykovácsiban, és pontban tízre a kezembe is kaptam az előnevezéskor kapott azonosítószám alapján a leírást. Térkép nincs, de nem is kell, a követendő jelzések távonként felsorolva, ez nekem bőven elég, hiszen ismerős terepen fogok járni ma, ráadásul párszor gondolatban is végigfuttattam magam előtt az útvonalat.
GPS bekapcs, aztán gyorsan nekilódulok a S- jelzésen. Nagykovácsi belterületén még minden rendben, hó nem nagyon van az úton/járdán, lehet rendesen haladni - bele is kocogok, hiszen lesz még ez (sokkal) rosszabb is... Ráadásul a kesztyűmet is sikeresen otthon hagytam...
Ennek köszönhetően amikor már a földútra érek, egy hóba tenyerelés következtében beszerzek egy csúnya karistolást a kezemre - mindegy, így jártam, menni kell, hiszen még nagyon az elején vagyok...
Sorompó, majd a Budai 50-ről ismerős elágazás balra - bőven előzgetek a keskeny keréknyomban csámpázva - jó szolgálatot tesznek a botok az egyensúlyozáshoz is.
Aztán egy rövid meredekebb szakasz után az első ponthoz, a S-K+ elágazáshoz érek. A tábla előtt sokan ácsorognak - nehezen előkaparom a papírt, kölcsön kérek egy kéznél levő tollat, karikázom a helyes választ, majd biztos, ami ziher alapon fotót is csinálok.
A forgókapu a lefagyott hó miatt nem forog, de épp úgy állt meg, hogy óvatosan át lehet bújni a résen, úgyhogy a létrázást kihagyom.
Télen, hóban még nem jártam erre,  nyáron, amikor minden szép zöld, akkor többször is (Falasok(k), Budai 50) - ismerősökkel beszélgetve szóba is kerül az előbbi szép emlékű túra,meg hogy miért is lett anno az a neve, ami.
Mindegy, ez itt és most a Kutya-hegy, amit egy kellemes havas erdőgazdasági úton küzdünk le - az előttünk haladó csoportot picit lassúnak tartom, és oldalt, a hóban előzök. Félcipőben, kamásli nélkül ez mondjuk nem volt olyan túl jó ötlet - szerencsére vastag a zoknim, de azon keresztül is érzem, ahogy a hó próbál a cipőmbe benyomulni.
Enyhe lejtővel érünk ki a tisztásra, előttünk a jól ismert magányos fa, és alatta a K-K+ elágazásnál az első "emberes" pont. Bélyegzés, Ritter Sport kis csoki, aztán megyek tovább - rápillantva az órára jól állok, de persze ez még nagyon az eleje...
Erdő, ösvény, emelkedő, majd a jól ismert derékszögű kanyar balra... De miért totyog mindenki ilyen lassan...? Ennyire nem meredek... Meredeknek nem meredek, ez tény, ellenben irgalmatlanul jeges.
Mondjuk erre lehetett számítani, hiszen a nyílt részeken a havat is masszív jégkéreg fedte. No, akkor csak óvatosan, de azért tempósan nekivágok - a bot itt is nagyon jó szolgálatot tesz, keményen bele kell vágni a jégbe, hogy tartson, de simán feljutok a csúcsra, ami csak azért nem tükörjég, mert anno a hó alaposan össze lett járkálva.
Valaki felteszi a költői kérdést, hogy most miért is jöttünk fel ide? Egyszerű: erre vezet a jelzés :-D A lemenetel persze nem ennyire egyszerű, de sikerül azt is esés nélkül megúszni.
Lent érdekes, hogy a fákra fagyott hó nem fehér, hanem barnás árnyalatú - a hóban lévő por dúsult fel a folyamatos olvadás-fagyás során. Csúszik az ösvény itt is, de a csúcs környékéhez képest ez már semmi, gyorsan leérek az aszfaltig, illetve a tájékoztató tábláig. Itt megválaszolom a következő kérdést az itinerből, és jöhet a kellemes aszfalt. A temetőnél megcsinálom a kötelező kanyart a kisbolt utcája felé,  aztán a Gyopár előtt még megállok, hogy a kocsmáros hóembert :-) megörökítsem. A kocsma kimarad, autó vár a célnál, "lónyálat" meg nem kívánok, pláne nem a most következő emelkedő előtt.
Érdekes... Nem először járok erre, de eddig általában nehezebbnek tűnt ez a rész - mindegy, a táblánál ismét megállok, hiszen az itiner újabb kérdésére kell megadni a helyes választ.
Ez után enyhül az emelkedő, újabb ismerősökkel 
váltok néhány szót, aztán tempót váltva elköszönök, és a kellemesen letaposott hóban robogok tovább.
Már a P3 jelzésen járva egy népes csoport jön szembe - picit meglepődöm, hogy ilyen sokan kijöttek kirándulni, bár tény, hogy kellemes téli túraidő van. Az ösvényből egy szakaszon széles erdészeti utat csináltak, itt teljes szélességben le lett tolva a hó jelentős része oldalra, úgyhogy némi kocogás is belefér. Pláne az után, hogy egy rövid pihenővel egyben egy fél flaska jéghideg izót is benyakaltam - kell a mozgás, hogy újra átmelegedjek :-)
Ebben segít az emelkedő is, aztán a jól ismert kanyar balra, és nem sokára a Tarnai pihenő fölötti elágazásnál található újabb ep-n állhatok meg egy bélyegzésre, illetve az ellátmányként választható sportszelet vagy nápolyi elfogyasztására.
Még nagyjából 50m szint, és utána szinte csak lefelé, úgyhogy nekilódulok, és próbálom kényelmesen kocogva letudni a Csergezán kilátóig tartó szakaszt.
Nem sikerül, ugyanis a hosszú távon indult ismerősök jönnek szemből - csak felsétáltak megnézni a kilátót, ha már a környéken jártak :-)
A kilátó aljában lévő tájékoztató táblán ott az itinerben kérdezett évszám, a válasz megvan, a kilátóban már sokszor jártam, most kihagyom, és indulok tovább. Egy fiatal pár hezitál, hogy merre van az arra - kiderül, hogy a hosszabb távot célozták meg, úgyhogy őket visszairányítjuk a Tarnai pihenő felé, én meg elindulok a másik irányba.
Az út itt is széles, és egy részén szintén "faltól falig" le van takarítva, úgyhogy kihasználva a kellemes lejtőt és a kényelmes letaposott de nem jeges havat, tempós kocogásra váltok ismét - hátha sikerül legalább egy-két tempósabb kilométert menni :-)
Sikerül, persze a letakarított út nem tart sokáig, de a lendület a letérés után is visz, úgyhogy keskeny nyom ide, beszakadós hó oda, egy kisebb társaságot kielőzök, aztán az erdő szélén, ahol a Z+ jelzés balra, a Sisakvirág tanösvény meg jobbra tart megállok egy szusszanásnyira:


Vannak, akik a jelzést, vannak, akik a tanösvényt követik - én maradok az előbbinél, úgyhogy a korábban keskeny, nyáron csodaszépen összeboruló fák alatt haladó ösvényt választom...
A keskeny ösvény viszont már a múlté - széles sávon ki van pucolva, gondolom, itt is az erdőművelés miatt törtek utat - egy szép helynek viszont annyi :(
Aztán a Széltörés erdőnél balról érkező út is érdekes: hó részben letakarítva, kőporral/törmelékkel felszórva. Az Anna vadászház felől érkezőktől hallom, hogy szinte végig ilyen volt az út. Változik a világ, változik az erdő - remélem, ez a változás nem lesz megrázó és durva, mint ahogy akár a Meteoron, akár a Fóti Somlyón tapasztaltam...
 Innen már csak be kell sétálni Nagykovácsiba, a plébánián található célig.
A célban elég sokan vannak, de az érkeztetés és a díjazás átadása gyorsan megy, és a teához/pogácsához sem kell sokat sorakozni.
A PMTT mozgalomban még nem regisztráltam az eddig (2010 óta) teljesített túráimat, úgyhogy annak a díjazása(i) most nem érintenek, úgyhogy a pogi és két pohárka tea elfogyasztása után elindulok hazafelé.

A kötelező előnevezés viszonylag új dolog teljesítménytúrákon, de ettől függetlenül igen sokan voltunk ezen a túrán - gondolom, ez a sok különböző távnak és a príma időnek is volt köszönhető. Kellemes útvonal, jó rendezés - jövőre, remélem, családilag tudunk jönni.



Track: Track_PMTT_KISNYOLCAS_2013.gdb