Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Buda határán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Buda határán. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. június 23., vasárnap
Erről a hónapról erős túlzás lenne azt állítani, hogy a túrázásról szólt. Február már kimaradt, nem lett volna jó még egy hónapot nullás eredménnyel zárni, ráadásul családi túrának is terveztem ezt a gyaloglatot, de mint tudjuk, ember tervez...
Azért sikerül a rajtidő vége előtt kibumlizni a KFKI-hoz, persze egyedül, hiszen a "csajok" nem jönnek, úgyhogy azt tervezem, hogy futva/kocogva csinálom meg ezt a bő 11km-t. (v.ö: "ember tervez..:")...
A rajtban kedves ismerősök, mosolygós bélyegzés, van idő a GPS-t is beizzítani - no nem a tájékozódás, hanem a trackelés miatt, hiszen jól ismert, bár itt-ott azért igen ritkán járt útvonalon vezet ez a túra.
Az első elágazásnál rögtön átkötök egy fél szalagot, hogy egyértelmű legyen a "merre van az arra", utána csak az igazolólapon szereplő magaslesnél állok meg - igaz a tervezett egy helyett két okból: a kilógatott zsírkrétával bejelölöm a papíromon a helyes választ, illetve a majdnem kibicsaklott bokámat is pihentetem egy picit... Ennyit a futásról...
Van, aki a magaslestől visszamegy a P- jelzésre, és azon folytatja az útját - én nem teszem, megyek, amerre a szalagozás mutatja, így van szerencsém elhaladni egy felfüggesztett "valami" alatt/mellett :) meg etetni a szúnyogokat...
A határárok mentén, nem úgy, mint tavaly, befordulok jobbra, majd könnyed bozótharc következik :)
A szalagozás nagyjából jó, bár ha először járnék erre, biztosan lassabban haladnék, de így picit bátrabban szedem a lábamat - ráadásul a bokám is kezd helyrejönni, úgyhogy a Meteor útvonalával fonódó szakaszon már egészen tempósan haladok. 
Szalag, jelzések, Makkosmária, pont, pecsét. És egy alma - ezt menet közben rágcsálom el.
Béla bácsihoz csatlakozok, nagyon jó tempóban haladunk Budakeszi felé, ahol szerencsére működik a közkút, ahol megállunk frissíteni.
Aszfalt következik, aránylag nem is kevés, V. Majzik Márta Magyar Himnusz kompozícióját érintjük - megörökítem a táblát is, amin az emlékmű alkotójának a leírását olvashatjuk.

A főúton átkelve csatlakozom Edinához, aki "természetesen" az ötvenes távon indult, és együtt érkezünk meg a következő pontra, ahol Dinnye és többféle sós rágcsálni való várja a túrázókat. Dinnye bélyegez és kínál minket - fogok egy adag ropit, aztán indulok tovább, a szinte üres parkolón keresztül - hiába, ha az időjósok rossz időt jósolnak, akkor jó sok ember inkább otthon marad...
Kis kitérő jobbra a panoráma megcsodálása végett, aztán lassan aszfalt kerül a talpunk alá - az elágazás után páran tanakodnak, hogy hol térünk le jobbra az útról - no, az még odébb van egy picit...
A következő pont önkiszolgáló, zsírkrétával és visszafelé tekintve szép kilátással.


Rövid földút, aztán aszfalt,  emlékezetből meg utcanevek alapján tartunk a cél felé. A kis parkban ott áll a szobor, és a közvilágítási kapcsolódobozon is ott van a tavaly is megörökített festés.
A cél a szokott helyen, gyors érkeztetés, kitűző, oklevél, némi falatozás, aztán irány a buszmegálló.

Javarészt szép és nem annyira gyakran járt útvonalon vezet a túrának ez a távja, minimális szinttel, kényelmesen teljesíthető családi kirándulásként is.

Track: Track_BUDA_HATARAN_10_2013_szurt.gdb

2012. június 26., kedd

Új résztáv, eleinte kacérkodtam a gondolattal, hogy családi 10-es után a 25B-t még megcsinálom, de a célból a hazajutás két gyerkőccel tömegközlekedéssel nem túl egyszerű, így lemondtam a 25B-ről, és kizárólag családi túraként került a naptárba ez a gyaloglat.
Hagyhattuk volna a Moszkva Kálmán téren az autót, de kényelmesebb volt a KFKI-ig kocsival menni, így ott kerestem egy talán árnyékos helyet a parkoló szélén. Gyors nevezés után még rákérdeztem, hogy akkor most merre is az arra? Útbaigazítást követően sima ügy volt a séta, príma jelzések, nagyszerű szalagozás - mint megszokhattuk :-)
A magasles színe megvan, határárok mentén haladunk, pici pluszt is beleteszünk az útvonalba. Az ösvény után széles úton haladunk visszafelé, jól jelzett letérés balra, határárok, kereszteződés, lovasok...
A Meteor útvonalát érintjük, aztán a P- és máris Makkosmárián vagyunk, ahol a bélyegzés mellé almát kapunk. Némi plusz falatozás után a Mária-út jelzését követjük, letérünk a piros sávról, széles erdei sétányon megyünk Budakeszi széléig.
Príma az idő, mármint strandoláshoz, a naponsülést elkerülendő igyekszünk gyorsan túljutni Budakeszi nem igazán árnyas utcáin - a kellemesen emelkedő Gyöngyvirág utcában találunk árnyékot meg kutat, megállunk szusszanni egy picit.
Az emlékmű után a leírás szerint megyünk tovább - még egy picit aszfalton, aztán ismét erdőbe érve árnyas sétaúton, egészen a Kiskegyed parkolóig, ahol szalagok mutatják a letérést a ponthoz. Bőven van sós rágcsálni való: mogyoró, ropi, sajtos ostya - nem kéretjük magunkat, rágcsálunk, pihenünk, saját elemózsia is előkerül - aztán persze csak szedelőzködni kell, hiszen még 4km azért hátra van.
A Határjárásról, Zongor 45-ről, meg a Budai kilátók extráról ismert részen találunk egy szép határkövet - meg itt-ott picike pocsolyákat is, de simán kikerülhetőek, ha az ember a bevágódott útról oldalt kikapaszkodik az ösvényre.
Az erdőből picit kikukkantva csodaszép panoráma tárul fel a Fekete-fejtől a János-hegyig, előttünk pedig a Petneházy-rét.
Követjük tovább a P+ jelzést, aztán a Julianna-major felé tartó aszfaltcsíkra befordulva Juci nem bírja tovább: fájlalja a lábát. Szorít a cipő, meg fel is törte az ide-oda csúszkáló zokni, úgyhogy a következő pontig ölben teszi meg az utat.
Itt kapunk vízhólyagra való ragasztót egy túratárstól - a szükséges két darabot gyorsan letépem, és adnám vissza a többit, de nem fogadja el: tartsam meg, jó lesz az máskor is. Nem tudom, ki volt, de itt is köszönöm a segítséget!
A lányom sarka tényleg borzasztóan néz ki - leragasztom a felszakadt vízhólyagokat, hagyom picit szellőzni, aztán zoknit fel, és zokniban jön tovább hősiesen.
Amíg földút, meg fű van a talpunk alatt, addig nincs is gond, de a forró aszfalt megviseli szegényt - nem csoda, kettő óra körül jár az idő, és tűz a nap...
A kis téren egy szobor áll, gyorsan megörökítem, hiszen ritkán járok erre - aztán a közvilágítás kapcsolódobozát meglátva azt sem hagyom ki - a magyar népmesék rajzfilmsorozatból vett minta egészen jól mutat :-)

Innen márt közel a cél, beérünk, okelvél, kitűző, gratuláció, zsíros kenyér - a gyerekek mennek a játszótérre, én meg az autóért a rajtba.





2011. június 27., hétfő

A tegnapi, Kőszegi-hegységben tett rövid túra után ma már "hazai" tájon gyalogolhattunk - most épp a Budapest kupa újabb túráját megcélozva. Páromnak tavaly ez volt az első teljesítménytúrája, úgyhogy picit "jubileumi" sétáról is van szó.
Minthogy tegnap este értünk haza Kőszegről, így kényelmesen a délutáni programot választottuk, és az autót Hűvösvölgyben hagyva, az épp ott tartózkodó old timer autóbuszt is megtekintve buszoztunk ki a rajtba. A rajtban sok-sok ismerős - volt, aki célba ért, volt, aki a hosszú távon épp áthaladt a ponton, és volt, aki hozzánk hasonlóan a délutáni műszakot :-) erősítette. A nevezést gyorsan letudtam, útvonal a szokásos - mehetünk :-) Gabi még saját idő terhére váltott pár szót a TTT itt serénykedő, civilben kismama elnökével is, úgyhogy a túra időgazdálkodás-szakmai szempontból már az elején sem volt tökéletes :-)
Ezt persze csak viccnek szántam - nem rohanni, hanem túrázni jöttünk, az időjárás szerencsére kellemes túraidőnek néz ki, szerencsére dög meleg sincs.
 Az aszfaltos emelkedőt kényelmesen sétálva tesszük meg, és -talán utoljára- megörökítem a panorámát - persze csak nekünk, gyalogosoknak tűnik el, a majdan itt lakók gyönyörködhetnek benne...
A Remete-szurdokban picit megnyújtjuk a lépést, a patak szépen csobog - az átkelésnél azért jó szolgálatot tesznek a botok. Aztán az emelkedőn is :-)
Nézelődök egy picit, aztán már ismét együtt megyünk tovább.
Éles kanyar jobbra a K+ jelzésre, de előtte ismerős pontőröktől kapjuk az igazolást, hogy itt jártunk. A K+ ismét aszfaltba torkollik, majd váltunk a S+ jelzésre, ami egy útkereszteződésben balra fordul. Így teszünk mi is,  a szalagozás is szépen mutatja, merre van az arra. Mint ahogy a meredek lejtő után a jobbra betérést is, hogy aztán a  "kertek alatt" az Középső Jegenye-völgybe érkezzünk. 
Egy rövid erdei szakasz, majd a Hidegkúti út következik - most néztem csak meg alaposabban a Paprikás patak kiépített medrét.
Az alsó Jegenye-völgy kényelmes gyalogútján ismét jó tempóban haladunk a következő pontig, ami a Rózsika-forrásnál lévő pihenőnél található. Itt Gabi leül falatozni egy picit, aztán némi nógatásra csak elindulunk fölfelé az ezen a túrán szabályos rövidítésen.
A Kálvária felé vezető ösvényt megmutatom, és hozzáteszem, hogy most ezt az emelkedőt nem másszuk meg - igaz, jótékonyan elhallgatom, hogy lesz helyette másik :-)
Nekem tetszik a S3 a Kötők padjától fölfelé - olyan helyes kis kaptató :-)) épp annyi, hogy a S- laza sétája után átszellőzzön picit az ember tüdeje.
A csúcson pont, nézelődés, gyönyörködés a tájban - kilátásban és magasságot tekintve is ez a túra csúcsa, úgyhogy alaposan körül kell nézni :)
Aztán persze elindulunk a szalagozást figyelve, kényelmesen, lefelé, egészen a Rozália-téglagyárig. Hmmm... nemsokára az OKT vándorláson fogok errefelé járni - picit talán kényelmesebb tempóban :-)
Át a vasúton, majd a szokott helyen újabb EP, fincsi nápolyival, vízzel, meg egy Mátra 115-ös pólóban feszítő ismerőssel. A pólóra külön felhívom a párom figyelmét, hiszen ilyet nem túl sokszor lehet látni :-)
A patak melletti magas fűben picit fullasztó a levegő, viszont a vízszint elég alacsony, úgyhogy szépen a híd alatt keresztezzük a vasutat :-)
A 10-es út után ismét fölfelé, majd egy "Magánterület" tábla mellett elhaladva irány a Péter-hegy. Itt sikerül egy rövid megingás erejéig az előttünk haladókat követve rossz irányba indulni, de a szalagok hiánya jobb belátásra térít minket.
 A Péter-hegyen csak zsírkréta van, gyorsan felírom a választ, mert ahogy az órámra nézek... Szóval jó lenne igyekezni.
az igyekvést a házak között egy utcai eperfa zavarja csak meg, illetve az, hogy a Róka-hegy kőbányájában a lenti bányaudvaron nem leljük a pontot. No mindegy, menjünk fölfelé, hiszen arra visz a túra útvonala, és igen, ott a pont. Kapunk bélyegzést a papírunkra, meg barackot (fülenként egyet) - no nem a fejünkre, hanem a kezünkbe.
A panoráma itt is nagyon szép, nézelődésre csábít - és nézelődünk is, legalábbis addig, amíg a barackok el nem fogynak.  Igen, még innen is fölfelé, mondom, és elindulok a kissé leharcolt állapotú lépcsőkön fölfelé.
A bányából kikapaszkodva újabb "szegénynegyed" megtekintése következik, aztán egy rövid szakaszon a P- jelzést követjük - nekem a k100 villan be - idén azért lehet, hogy a Piros-on is kéne erre járni...? Majd kiderül, még az azért odébb van...
Némi bizonytalanság a szalagozás terén - aztán meglátom, mi a gond: a szél úgy fújja a szalagot, hogy épp nem látszik, de Gabi rögtön mondja, hogy bizony balra fölfelé kell menni :-)
Hobbikertes övezet, majd ep, követhető szalagozás, aszfaltos lejtő, aztán a "Gaby+Sanyi" kérdésre választ már nem adó utolsó pontra még felkapaszkodunk, hogy aztán kényelmesen besétálhassunk a célba.

A célban nem túl meglepő módon sok-sok ismerős, gyorsan átvesszük a díjazásunkat - Gabi a második, én a harmadik teljesítésre járó kitűzőt, és az okleveleket, amikre valaki nagyon dekoratívan (tényleg) írta fel a neveket.
Nekilátunk picit falatozni - bár elég későn érkeztünk, de bőven van miből válogatni - csak a szóda fogyott el. Aztán észbe kapok, és másodszor is sorba állok, hiszen a Budapest kupa füzetekbe is jár egy-egy bélyegzés :-)


2010. június 28., hétfő
A tegnapi 100. után bevállaltam, hogy a feleségemet elviszem élete első teljesítménytúrájára. Huszonegynéhány kilométer (kiírás szerint 23.83 km), 700m körüli szint, túrafertőzni ha nem is tökéletes (K- a Remete-szurdokból kifelé...), de azért alkalmas ez a gyaloglat.

Némi kavarodás után az adyligeti rajtig megyünk kocsival, így sikerül egy óra körül nevezni az előre le- és kitölthető nevezési lappal, majd pedig 13:10-es rajtidővel nekivágni az ismerős útvonalnak.

Az eleje kényszerűen aszfalt, nem kevés szinttel persze, aztán jön az ösvény - itt valahol megállunk, megmutatom, hogy hova fogunk még felmászni :-) Bár a kerítés melletti szakasz alaposan be van nőve, de azért lehet haladni. 


A Remete-szurdokban egész egyszerűen hűvös van, de sebaj, kifelé majd lesz melegünk is :-) A patakátkelés simán megvan, az emelkedő előtt megegyezünk, hogy mindenki a saját tempójában megy föl, a biztonság kedvéért azért a feleségem kezébe nyomom a botokat - neki itt nagyobb szüksége lesz erre...
Bot nélkül szuszogósabb ez a szakasz, de azért sikerül elég jól felcaplatni, és picit körbenézni - nem sok időm van, mert első bálozóként a feleségem is igen jól jön fölfelé, bár a tekintete kissé morcosnak tűnik :-) Sebaj, ez volt az egyik nagy emelkedő ezen a túrán, a másik a S- levágása lesz, no meg a S3 a Kötők padjától, hiszen a Kálvária -hála a zöldhatóságnak- idén kimarad...

A szintesbe forduló szakaszon pihenős tempóban battyogunk - kell is, sőt némi energiapótlást, meg izólöttyöt is belediktálok a páromba, amitől teljesen erőre kap, olyannyira, hogy a K-K+ elágazás után lefelé még kocogni is akar - úgy kell visszafogni, mondván, hogy bőven van előttünk táv, tartalékoljon arra is :-)
A K+ aszfaltba torkollik, de ez még rövid, és aránylag szép részen halad. Aztán a S- felé vezető átkötésre térve azért lesz részünk randa sárban is, de sikerül komolyabb sároskodás nélkül eljutni az oly sokszor járt S- jelzésre.
A turistaútra dőlt fa "természetesen" még a helyén van - talán azért, mert nem be- hanem kidőlt az elkerített telekről, azaz a terület gazdájának kéne eltakarítania az útból...
A Jegenye-völgyben a hidak a helyükön, pikk-pakk, és a Rózsika-forrásnál találjuk magunkat, ahol bélyegzés, majd pedig irány fölfelé... Érdekes, tavaly mintha hosszabb lett volna, most igen gyorsan felcaplatok, aztán az Eboláékkal érkező páromat a tetőn, egy boxkiállás ;-) után vigyorogva várom - ez az emelkedő szinte meg sem kottyant neki :)
A Kálváriát sajnálom, hogy idén kimaradt, bár lehet, hogy jobb így ;-) A S--on hullámvasutazunk a S3 igencsak durva emelkedőjéig - szerencsére csak egy macskaugrásnyi az egész, úgyhogy hamarosan kapjuk az újabb bélyegzést.

Innen már csak lefelé... Jó, persze, egy-két kivétel még lesz, de az már szinte nem is számít :-)) A szalagok szépen mutatják itt is a követendő utat - természetesen a Tök-hegy tetején keresztül :-)
A K- lefelé kocogásra csábít, de vissza kell fognom magam - nagyrészt sikerül is. A hegy aljában a K- jobbos kunkora kimarad, és egyenesen, a szalagozást követve a Határjáráson már megismert ösvényen haladunk a téglagyár felé. Kiérünk az aszfaltra - Gabi itt még örül ennek a burkolatnak (majd elmúlik...) én meg a téglagyárnál a szokásomhoz híven nyomok az igazolófüzetekre egy-egy kéktúrás bélyegzést.
Négyre érünk az Aranyhegyi-pataknál lévő ponthoz, ahol nápolyi, bubis víz fogyasztható, sőt a páromnak kerül buborékmentes ásványvíz is - köszönjük! A patakparti út nem túl régen lett lekaszálva, talán picit könnyebben járható így - összehasonlítási alapnak picit később kapunk kaszálatlan szakaszt is...
A gyalogátkelőhely után ismét emelkedő (ismét morcos tekintet...), de némi pihenővel csak felkapaszkodunk, majd az aszfalt után ismét a természetben sétálunk, jól szalagozott úton.

A tanösvény előtt magasra nőtt fűben vezet az ösvény, a levegő itt szinte fullasztóan párás, alig várom, hogy az erdőbe érjünk - bár a tűz nyomát magukon viselő szélső fák látványa eléggé lehangoló. A szépen jelzett "kérdésre válaszolós" pontnál megállunk, végigolvasom a tábla szövegét, majd bekarikázom a megfelelő választ, és indulunk tovább.

A "lakópark" sarkánál kibukkanva ismét aszfalt kerül a talpunk alá, kanyargunk egy kicsit, majd szembe találjuk magunkat a kőbánya bejáratával. Tavaly itt nem volt pont, idén van, méghozzá lent, a bányaudvaron: privát szalonnasütés illata száll felénk, "sajnos" meg kell elégednünk egy-egy barackkal a bélyegzés mellé. A kőfejtő oldalán lépcsős ösvény vezet fölfelé - a kilátás pazar, már ezért megéri ide eljönni, bár a bizarr szikla is megérdemli, hogy lencsevégre kapjam.

Innen némi "kertek alatti" ösvény, majd ismét aszfalt, később pedig földút következik, korrekten szalagozva. A P- jelzésnél eszembe jut az eddig kétszer teljesített P50A, a P+ jelzésre térve meg... No igen, nem is olyan régen jártam erre; igaz akkor fölfelé jöttem egy picivel hosszabb túrán :-)
Balra tartunk, majd egy széles földúton merőlegesen balra megyünk - és feltűnik a tényleg utolsó (előtti...) emelkedő. A feleségem tekintetét nem is próbálom leírni; maradjunk annyiban, hogy nem tetszik neki :-)) Fizikálisan viszont teljesen rendben van, és ez a lényeg. A következő ponton még egy gyors bélyegzés, majd tovább a hétvégi házak között - picit unalmas szakasz, de szerencsére nincs sok hátra.

A Puszta-dombot és az oda felvezető ösvényt rezignáltan veszi tudomásul Gabi - próbálom poénosra venni a dolgot, és feltenni neki az itt aktuálisan megválaszolandó kérdést :-) A választ szerencsére tudom, hogy hol kell keresni - egy újabb festékcsíktól már nehezen látszik - jövőre lehet, hogy mást kell majd kérdezni...
Most már tényleg csak lefelé, aztán aszfalt, majd feltűnik a cél, ahova tíz perccel este hét előtt érkezünk meg, ez 5óra 40 perces menetidő, 4.2km/ó átlag - első túrának teljesen jó, a tavalyi saját 5:30-hoz képest meg pláne.
Átvesszük az okleveleket, illetve a teljesítések számától függően egy, illetve két határkő képét tartalmazó kitűzőt, majd némi falatozás után elindulunk - én a kocsiért a rajtba, Gabi meg a buszhoz.


2009. június 28., vasárnap
Buda Határán - 50 helyett 25B

Bár reggel fél hatkor még ránéztem az órámra, de úgy döntöttem, ilyen időben inkább a délutáni szakaszra megyek, lemondva a Budapest kerülete idei teljesítéséről.

A logisztika gordiuszi csomóját is egyszerűen sikerült megoldani: autó a cél közelében a P+R parkolóban hagyva, másfélszeres nev.díjért (két átszállójegy) a BKV-ra bíztam magamat. Rajt 13:05, 461-es rajtszámmal (ha jól tudom, ezen a távon utolsóként, bár a rajtidőből még bőven volt hátra...).

Bemelegítésként némi aszfalt -- sajnos ebből bőven jutott -- majd a Hegedűs Róbert emléktúra útvonalát követve Remete-szurdok, patakátkelés a jelentős vízhozam ellenére könnyedén, "aprócska" emelkedő a K- jelzésen a Remete-hegyre ahol ep, meg egy bélyegzés várta a túra résztvevőit. K- K+ S-, némi "kötelező" aszfalttal közben, majd az Alsó-Jegenye-Völgy elején, az első híd hűlt helyénél újabb patakátkelés (apropo, S- jelzés... Lefelé, a kerítésnél még megvan az ominózus bedőlt fa...), a hidat ugyanis "picit" áthelyezte a patak :( Ez azonban elég volt arra, hogy a sok uszadék ne jusson tovább, és ne tarolja le a patak partjára telepített facsemetéket.

A Rózsika-forrással szemben újabb pont, bélyegzés, majd kapjuk a jó hírt: bő 200m, 1.6km-es távra a következő etap... Sebaj, végülis ezért vagyunk itt :-)) Nekivágunk az ösvénynek -- tényleg combos -- lesz tőle az ember, ha sokat jár rajta fölfelé :) A jó hír viszont az, hogy ezt követően olyan komoly szint már nincs az útvonalon.

A kálváriánál újabb pont (nehogy véletlen valakinek eszébe jusson lemondani az onnan elénk táruló panorámáról...), szőlőcukorral, meg cukorkával kínálnak. Megköszönöm és veszek egy szemet, aztán indulok tovább a szalagokkal jelzett úton. A K-Z- lemenetelt nem "nézem be" (volt, akinek sikerült...), elkezdek ereszkedni, picit sáros, picit csepergős... A téglagyár bejáratánál szokásomhoz híven bélyegzek az igazolólapomra -- a második olvasható is lett :-))
Az Aranyhegyi-pataknál ismerős pontőr osztja a nápolyit, illetve kínál vízzel, illetve szörppel -- keverek egy könnyed bodzaszörpöt az épp kiürült fél lityis palackba, aztán elköszönök. Itt kapjuk az infót, hogy a róka-hegyi kőbányába nem ért ki a pontőr, ergo nem kell bemenni.

A Péterhegyi pontig ismét kapunk aszfaltot a talpunk alá, aztán persze a tanösvényen caplatunk -- a ponton viszont nem kérdésre kell válaszolni, hanem pontőr adja a bélyegzést, és az infót, hogy a kőbányában nincs senki.
Rongyolás lefelé, majd aszfalt, a kőbányába csak letérek, hiszen itt korábban még nem jártam. Nem időzök sokat, nem úgy, mint az a túratárs, aki keresgélte egy keveset a pontot -- együtt elindulunk visszafelé, illetve a szembejövőket is visszafordítjuk.

Innen aszfalt fölfelé, meredeken, de az eddigi emelkedőkhöz képest röviden (Rókahegy). Szép, új házak között sétálunk az aszfaltcsík végéig, utána pedig a Piros túráról ismert "ürömi műút előtti rész" következik. Pocsolyák sora, majd letérés jobbra, be a hétvégi házak közé.

Unalmas, hétvégi telkes szakasz következik, picit hezitálok, merre, hiszen egy ideje nincs szalag, mire az egyik udvarból kiszólnak, hogy "a negyedik elágazásnál tartsak jobbra, és bal oldalon lesz a pont" -- köszönöm, ez jól esett!

Nemsokára ismét feltűnik egy szalag, tényleg jobbra kell tartani, és tényleg ott van nem sokkal később a pont. Beszélgetek egy picit, amikor érkeznek túratársak, és mondják, hogy valakit megharapott egy kutya, várják a mentőt -- remélem, nem komoly, ismeretlenül innen is jobbulást! -- A dolog sajnálatos, de tobvább kell menni. A Puszta-domb tetején a kereszten megtalálom a választ a feltett kérdésre, úgyhogy innen már csak be kell érni a célba. Elindulunk, és persze, hogy benézzük a jobbra leágazó ösvényt, meg a bejáratánál két oldalt lógó szalagokat :) Sebaj, gyors korrigálás, majd ismét aszfalt, immáron a célig. A célban a szokásos oklevél-kitűző kombót megkapva lekváros, rámás, illetve zsíros (lila hagymával) kenyér közül lehetett választani, volt ezen kívül sós mogyoró, mazsola, plusz tabletta kirakva, ballonnal szóda, illetve nagyon szép őszibarack is kellette magát egy ládában.

Akinek ez a dínom-dánom nem volt elég, az a közeli cukrászdában beváltható 50Ft-os bónnal a kézben mehetett fagyizni-süteményezni.

24.17km, 730m szint, ha ezt nézem, az 5:30-as időnél lehetne jobb is. Ha azt nézem, hogy elég sáros, csúszós volt gyakorlatilag végig (a betont/aszfaltot kivéve) az útvonal, akkor elégedett lehetek vele. Jövőre ha minden jól megy, szeretnék az 50-es távon menni, mert úgy a szervezést, mint az ellátást tekintve egy nagyon kellemes túrán vehettem ma részt -- az időjárásról meg nem a rendezők tehetnek...

(2009.06.28 21:48:03)