Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. február 22., szombat

Végre ismét egy "sokadik" rendezés, jól bejáratott útvonallal és rendezőkkel - igaz, hogy ez nekem csak a harmadik teljesítés lesz, de nagyon jól tudom, mire számíthatok - a terepet illetően is - persze abból a java csak később jön :-) Az autót lent, a fogaskerekűtől nem messze hagyom, cipőcsere, kamásli a zsákba, mert szükség lesz rá... Jön a fogas, kényelmesen felbattyog a hegyre, aztán buszra szállok Normafáig, ahol a szokott helyen, a Síházban van ennek a távnak a rajtja.
A nevezés gyors, tömeg sincs, de a rendezők is tudják a dolgukat, kint még gyorsan felveszem a kamáslit, és lehet zúzni lefelé a Z- jelzésen a most még nem túl szép, ködös időben.
Disznófőnél nyitva van a forrásház, illetve a nagykapu is, úgyhogy bemegyek megnézem - no. ez jóval nagyobb, mint amire számítottam - életnagyságú vaddisznófejet mintáz ugyanis a forrás kifolyója - kár, hogy mögötte már a csövek hiányoznak... No mindegy, nézelődésből nem érek célba, úgyhogy csorgok tovább lefelé.
Első pont a Tündér-szikla alatt, pecsételés, aztán irány tovább az ismerős útvonalon, át a Libegő alatt, aztán rövid emelkedő után jobbra le, a mostanra megerősödött fiatalosban vágott széles ösvényen.
Budakeszi út, nincs nagy forgalom, utána pici aszfalt, majd némileg sárosabb ösvény, illetve út következik - itt már szépen "dolgozik" a kamásli :-)
Lépcső föl, lejtő le - a ponton szólnak, hogy egyenesen, a Fekete István emlékház előtt menjünk tovább, azaz a Tojásról ismert kunkor kimarad.
A Nagyhíd után a sokszorosan "nemszeretem"-nek nyilvánított kapaszkodás következik, gyakorlatilag egészen az Apáthy-szikláig... Érdekes, most nem annyira éreztem "nemszeretem"-nek ezt a szakaszt :-)
A sziklára mot nem megyek ki nézelődni, inkább robogok tovább.
Az Árpád-kilátónál szusszanásnyi pihenő, idővel jól állok, de... Szóval várható némiképp lassabban teljesíthető szakasz még :-)
A Szépvölgyi út aszfaltjára időben váltunk a mellette futó sétaútról - itt egyszer sikerült a sétányon majdnem lemenni a jelzésről, úgyhogy alaposan megjegyeztem, hol megy ki az aszfaltra.
Nagy gond persze nincs, ha valaki egyenesen tovább megy, a Kc jelzést elérve, azon jobbra indulva egy idő múlva eléri a jobbról érkező Z- jelzést, de ahogy a kispistázás sem szép dolog, úgy "nagypistázni", még ha csak kb. 400m plusz, akkor sem jó :-)
A Hármashatárhegyi út után aztán jön az egyik "kedvenc" rész: rövid, de erősen lefelé tartó szakasz, annyira vészesen nem csúszik, de azért óvatosnak kell lenni, hiszen a célból tömegközlekedéssel szeretnék visszajutni az autóhoz :-)
Guckler-szikla, Virágos-nyereg - a Boróka épületén "Eladó" tábla... Azért a pont még bent van, sőt, a büfé is üzemel - gyorsan bepótolom a reggel kimaradt kávét, aztán megyünk tovább.
Még a széles földúton sikerül megelőzni bagósékat - én legalább is nem azért jövök ki túrázni, hogy valakinek a bagófüstjét szagoljam...
A fonódó K-Z- már mutat picit abból mi várhat ránk a Tök-hegy aljától gyakorlatilag Solymárig... Aztán lent, a nagyjából szintes erdei úton kapunk rendesen pocsolyákat meg sarat, mondom is az alkalmi túratársamnak, hogy lesz még "érdekesebb" is...
Kiérve az erdőből kellemes meglepetésként kitaposott földút vezet keresztül a szántóföldön, úgyhogy ezt a részt megússzuk komolyabb sárdagasztás nélkül. Egy kőre festett kék Mária-út jelzést valaki kimentett a szántásból egy bokor ágai közé - érdekes megoldás, a kő tartós, a bokor is az, de a kettő együtt... Érdekes megoldás, az biztos.
A Szarka-vár melletti lefelé vezető részt viszont szokás szerint nem - gyerekként mindig azt hallgattuk, hogy ne menj a sárba, meg vigyázz a cipődre, nos, itt alaposan be lehet pótolni a sárban tapicskolást :-D
Egy pocsolyában nagyjából lemosom a cipőmet, mert így nem, hogy BKV, de célkocsma-kompatibilitási problémák is lennének.
Solymáron egy kevés aszfalt következik, átmegyünk a főúton, majd még egy kellemes emelkedő után Főtér, kocsma, cél következik.
Az érkeztetés gyors, kitűző, oklevél, Budapest-kupa pecsét - és még a buszt is elérjük.








 




2014. február 16., vasárnap
Ismét egy "kupához jó lesz" :) séta, aminek azonban szokás szerint van olyan szakasza, amit ritkábban érint teljesítménytúra, úgyhogy irány Hűvösvölgy. Nem reggel, hanem kényelmesen, mondhatni "öregesen", rajtidő végét megcélozva :)
Gyorsan letudom a nevezést, S- Zc P- P+ K-, az útvonal "sima ügy", papírt majd Szépjuhásznénál előszedem, hogy felírjam a kihelyezett kódot, addig nincs is rá szükség.
Tempós séta a sárga jelzésen, pici lassulással a Hárs-hegy oldalában - ismerősök jönnek szembe, elvileg ők is ezen a túrán vannak, de valamit sikerült benézniük a leírásban; mindegy, én még "odafelé" megyek, ők meg már vissza, úgyhogy rövidre fogjuk a beszélgetést, és indul mindenki tovább.
A Zc keresztezésekor balra, ki a csücsökig (tengerszint feletti magasság: 326.794m), aztán irány a Hárs-hegyi-nyereg. Át a sínen, aztán visszasétálok fotózni, mert jön a vonat - volt már jobb kép is; sebaj, majd legközelebb. Például Szépjuhásznénál, ha már érkezik az ellenkező irányból a szerelvény :-D
 A kód is megvan, még egy pici kapaszkodás fölfelé a P- jelzésen (meg utána a kéken egy enyhe hupli Nagyrét és Hűvösvölgy között), és a szint letudva.
Lefelé igyekszem tempósan haladni, bár a bokámra nagyon vigyázok, hiszen egyre közelebb van a Kinizsi, és nem kéne lesérülni.
Ritkábban járt jelzés, a P+ következik, bal oldalon vízmosás, idős kiránduló "zsákbarádiót" hallgat, úgyhogy igyekszünk gyorsan hallótávolságon kívül kerülni - közben megtudok néhány érdekes dolgot az Alsó-hegyi Bar(l)angolás túráról - igen-igen régen jártam arra, úgyhogy itt az ideje ismét, mert nagyon vonzónak tűnik a felvázolt útvonal :-)
Nagyrét, majd az egykori Munkásmozgalmi sétány következik, utána pedig cél, sorban állás, díjazás (kulcstartó), bélyegzés a kupafüzetbe, ahogy azt kell.
Kellemes idő, egyszerű, de teljesen elfogadható színvonalú rendezés (bár a hosszabb távokat többek szerint elmérték), úgyhogy ha sikerül, máskor is jövök.




2014. február 15., szombat
Egy picit hezitáltam, hogy induljak vagy sem ezen a túrán, aztán döntöttem: előnevezés letudva, díjazásként jelvény fog várni a célban, de addig nagyjából 20km és bő 900m szint vár rám a túra napján...
Bónusz, hogy ez a túra az idei Cartographia kupa első túrája, és ahogy számolom, a minimálisan szükséges nyolc túrát simán össze tudom szedni, úgyhogy reggel irány Gyöngyös, pontosabban Sástó, az Adrenalin kalandparki rajt/cél.
Az előnevezésnek hála gyorsan megkapom az igazolófüzetet, az épületben pedig az indítás is megtörténik - vonalkód leolvasva, jó utat kívánnak, és már indulhatok is.
Parkoló túlsó sarka, lépcsősor... Ez visszafelé érdekes lesz, gondolom, de aztán robogok tovább, Mátrafüred, pontosabban a Rákóczi forrás felé. Sár itt-ott, mértéke nem túl vészes, úgyhogy a kamáslit a zsákban hagyom "majd, ha nagy sár lesz, felveszem" felkiáltással (nem fogom...).
Mátrafüredig nagyjából 200m szintet kell ereszkedni, hogy aztán Kékestetőig bő 600m-t emelkedjen alattunk az út - ez a túra nem egyszerű séta - de Péter emlékének adózva nem is lenne illendő holmi könnyed sétára invitálni a túrázókat... 
Mátrafüreden a buszmegállóban begyűjtöm az első bélyegzést, aztán hátra arc, és nekivágok a Kékesig emelkedő K3 jelzésnek.
Egy feltételes EP-n kapom a következő bélyegzést, aztán tovább, egyre feljebb, Kékestető felé.
A völgy az aljában csobogó patakkal nagyon szép, a szintidő bőséges, úgyhogy kényelmesen lehet nézelődni. Szuszogós emelkedő, hiába, a Mátra sem viccel :-) 
Itt érem be Kittiéket - családilag túráznak, úgyhogy kényelmes tempóban haladnak; picit gyorsabb vagyok, úgyhogy pár szót váltunk, majd elköszönök - és szuszogósan megyek tovább fölfelé.
A Kékestetőre vezető utat keresztezve már hó is akad :-) bár itt még tényleg csak mutatóban - ahogy innentől már emelkedő is hasonlóképp kevés van hátra - legalább is a csúcsig. 
Parkoló, sípálya balra, még egy picit fölfelé, motoros emlékhely, csúcskő, aztán picit távolabb a Kiss Péter emlékhely.
Padok, emlékkő, mécsesek - megállok egy picit, és nem csak azért, hogy pihenjek. A főhajtás után megkeresem a pontot, némi frissítés reményében.
Pont megvan, bélyegzés szintén - bő két óra volt eddig, 8.3km, úgyhogy ha azt nézem, lassú vagyok, de ha azt, hogy ebben volt 662m szint is, akkor szerintem idővel jól állok. Meg bögrével is :-) úgyhogy a finom teát a saját bögrémből kortyolhatom a zsíros kenyérből ad-hoc módon kreált hagymás szendvicsem mellé. A "menü" sikeres, úgyhogy duplázok, és csak aztán indulok tovább.
Vissza a csúcskő mellett, aztán némi kanyargás a fonódó Z-P- jelzésen, hogy ez utóbbit a Négyeshatárig ereszkedjek.
Az ösvény kellemetlenül köves, nem túl bokakímélő, de azért tempósan haladok.
Négyeshatár után Z3 jelzés - meg csodaszép panoráma északkeleti irányba - ritkán járok erre (sajnos), időm van, úgyhogy alaposan körbenézek.


A Kis-kőnél tehát ellenőrzőpont következik, a bélyegzés mellé egy műzliszelet jár, elrágcsálom, aztán a szalagozott, és a leírásban is pontosan szereplő széles, nagyjából szintben futódózerúton indulok tovább. Sáros, persze, de nem vészes, simán kikerülhetők a nagyobb tócsák és dagonyák.
Aztán bal oldalon kapujelzés gyanánt két szalag látszik - érkezik jobbról a P- jelzés, és tart balra, lefelé, úgyhogy folytatódik az ereszkedés Mátrafüred irányába. Eleinte erdőben fut a "nemszeretem" köves talajú ösvény - óvatosan igyekszem haladni, hiszen bő három hónap múlva Kinizsi, és nem lenne jó most túlterhelni a bokámat.
Aztán a széles gerincen irtáson, fiataloson vág keresztül az itt már inkább sáros ösvény: jobbra feltűnik a távolban nagyjából velünk egy magasságban a kalandparki függőhíd oszlopa. Mutatom túratársaknak, hogy oda megyünk vissza. Nem is értem, miért nem szerették volna tudni ezt :-)
Meredek letörés jobbra, érkezik jobbról a Z-, meg a Csurgó-patak, és ahogy Kékesről indultunk, ismét fonódik a zöld és a piros sáv jelzés.
A Csepegő-Forrás, hála a csapadékos időszaknak nem csepeg - folyik.
Innentől már nincs sok hátra Mátrafüredig, ahol ismét irány a buszmegálló, az utolsó bélyegzésért a cél előtt.
Mátrafüredről a So jelzést kell követni - a leírás jó, a jelzés is használható, az ösvény viszont... Nem lesz a "szívem csücske", pláne ilyen sáros időben... Folyamatosan emelkedik, a bot nagyon jó szolgálatot tesz, tempósan, bár eléggé csoffadtan tempózok fölfelé, itt-ott előzni is sikerül, aztán... Jobbra feltűnik a lépcső.
Nem megy egyben, két-három alkalommal megállok közben, és számolok. Ha minden igaz a parkolóig 213 lépcsőfok vezet fel...Lihegős a vége, szerencsére a parkolóban van idő pihenni és szuszogni :-)
Pici sorakozás a célban, aztán megkapom a frissen nyomtatott oklevelet és a jelvényt, valamint az Over magazin Petire és Zsoltra emlékező számát.
Beszerzem az idei túranaptárat, a Cartographia kupa igazolófüzetét, meg ez utóbbiba az első bélyegzést. 
Étkezés a másik épületnél, az ellátás bőséges, de most kihagyom - pihenek egy picit az autóban, aztán elindulok haza.
Az útvonal nagyon szép, de nem könnyű - még a "babatávon" sem, de így van rendjén, ha már az ország legmagasabb hegységében járok. Nagyon év eleje van még, de elég komoly esélyét látom annak, hogy az év teljesítménytúrája legyen. Remélem, jövőre is megrendezik, és egy távval feljebb léphetek :)