Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2013. augusztus 19., hétfő
Újabb hosszú kihagyás, vagy inkább kényszerszünet után merészkedtem ismét terepre - kifejezetten bokakímélő, nem rohanós teljesítést tervezve - komolyan belekalkulálva azt is, hogy ha fáj (a bokám), akkor kiszállok.
Logisztika a szokásos: az autót a célnál hagyom, fogaskerekű+villamos kombinációval nem túl tempósan átdöcögök a rajtba - ahol a szokásoshoz képes szinte nincs is sor; megkapom a cetlit a nevezéshez, gyorsan kitöltöm, és pár perc múlva már kapom az egyik asztalnál a füzetet meg az igazolólapot.
No, ez megvan, még némi cihelődés, ismerősök üdvözlése, aztán irány a múzeum - lépcsőn föl, és ugyanarra jövök vissza - a vasút melletti zúzottköves rövidítés most nagyon nem vonz - pláne, hogy lesz még ilyenhez szerencsém, ha minden jól megy.
Az aluljáró után nem sokkal szembejövő forgalom - néhány túrázónak a Fazekas-hegynél derült csak ki, hogy az már a második pont, úgyhogy ők pici repetázással kezdik a túrát :-)
Németül beszélgető fiatalok mögé sorakozok be a bélyegzésnél, ami korrekten lent, a felfelé vezető ösvén kiágazásánál van - innen föl csak kisebb csoportokban engedik felfelé azokat, akik fentről is szét szeretnének nézni - én kihagyom, a bélyegzés után irány balra tovább a szokásos útvonalon.
Villám utca - meredek, de nincs gond lefelé, rendesen viselkedik a bokám, úgyhogy nyugodtan bandukolok a jól ismert útvonalon.
A Nagyréten fogócskázik két pontőr - a többiektől gyors igazolás a lapra, és már megyek is tovább. Itt, ahol kényelmes sétaút van, itt próbálok azért tempósabban gyalogolni - totyogni lesz még lehetőség, lesz még kellemetlenebb szakasz...
A Hárs-hegyre fölfelé még nem az, bár azért jobban oda kell figyelnem - és oda is  figyelek, pláne, hogy az esti félhomályban lámpa nélkül sétálok - még fölösleges, bár a városi díszkivilágításhoz szokott alkalmi gyalogosok azért bőven lámpáznak, pláne, ahol a fák eltakarják a teliholdat...
Hárs-hegy állomás, Kis-Hárs-Hegy simán megvan, a Bátori-barlangnál le a hídhoz, aztán a botoknak hála az egyébként egyre randább kapaszkodó is letudva - kéne lámpa lassan...
Az még később kerül elő, először a Kaán Károly kilátónál kapom az újabb igazolást, aztán majdnem magányosan térek vissza a S- jelzésre... Páran azért jönnek mögöttem, de a túrázók zöme a kilátótól a jelzetlen úton megy tovább - ha az lenne a "kötelező", én akkor is "nagypistáznék" a jelzésen - arra ugyanis kényelmesebb.
Egy futó ér utól, váltunk pár szót, aztán a meredekbe váltó lejtőn lemaradok - nekem most nincs futás, de még kocogás se'.
Szépjuhásznénál újabb pont, meg egy fél liter kólát is betolok - jól esik, talán némi koffeint is mutattak neki, ugyanis nem ittam kávét az indulás előtt, és picit kezdek álmosodni...
Egy gyerekvasutas leányzó az édesanyjával "kellemes esti séta" gyanánt vállalta be ezt a túrát, nem igazán vannak képben, hogy mi, merre, úgyhogy csatlakozom hozzájuk, és kényelmes sétatempóban gyalogolunk immár a P- jelzésen fel a János-hegyre.
Rekortán illetve aszfalt, vagy a jelzést követve a kevésbé kényelmes lépcső? Sokakban felmerül itt a kérdés, és bizony a nagy többség a könnyebbik verziót választja - mi maradunk a jelzésen.
János-hegy állomás a következő pont, majd a bélyegzés után megyünk tovább, lefelé - hogy aztán Makkosmária után visszakapaszkodjunk :-) Persze addig még útba ejtjük a Virág-völgy alsó végét, ahol mint minden alkalommal, most is érezhetően hűvösebb a levegő, illetve a völgy után a GPS is előkerül, hiszen a P- letérését jobbra sajnos nem nagyon jelzi semmi...
Sikerül nem elkavarni, úgyhogy legközelebb Makkosmáriánál állunk meg, részben pecsételni, részben erőt gyűjteni az emelkedőhöz. Biztatom alkalmi túratársaimat, hogy eddig két "nagy" kaptató megvolt, most már "csak" három van, és az sem olyan vészes :-)
Virágvölgy állomáson vizet vételezünk a penetráns szagú WC-k bejáratánál, aztán gyorsan tovább is indulunk, hiszen nem sok van hátra fölfelé - közben azon gondolkodom, hogy a Disznófői pont lent, a helyén les-e, vagy a "macis" faháznál...?
Lent, a helyén volt a pont, úgyhogy jó kis kapaszkodás következett fölfelé - igyekeztem a jelzésen maradva vezetni kis csapatunkat, bár mindenfelől/mindenfelé jöttek-mentek túrázók... Mondjuk nem csoda, hiszen itt szinte minden két gfa között van egy ösvény a hegyoldalban...
Normafától lefelé - bár a leíráshoz kapott térképvázlat egy rövidítést mutat - maradtunk a Z+ jelzésen, mert szánom-bánom, de fogalmam sincs, hogy hol kell(ett volna) balra tartani a jelzésről. Tudom, van, aki szerint a "nagypista is pista" (azaz a távot megnövelő szándékos útvonal módosítás is khm. kerülendő), de ezen a túrán ennek bele kell férnie.
A vasutat elérve balra fordultunk, aztán hosszan követtük - egészen Csillebérc állomásig, ahol a bélyegzés mellé Limonádéval kedveskedtek a rendezők. Saját bögrém terhére fogyasztottam, bár ezen a gyalogalton még bőven van eldobható műanyag pohár, én igyekszem minél kevesebb szemetet termelni.
Normafa megálló után azt terveztem, hogy a bokatörő, benőtt(nek hitt) szakaszt a márciusi téli(es) túrán is kipróbált kerülővel kihagyjuk, de mire észbe kaptam volna, már a gázos táblákat láttam jobb oldalon a kerítésen, ami után meglepetésként egy nyíl alakú tábla mutatta a balra vezető utat... Kellett hozzá néhány év, hogy ezt megérjük, főleg az ezen a környéken kevésbé ismerősek nevében is köszönet érte!
Lefelé menet egyértelművé vált, hogy az első vonatot nem érjük el, úgyhogy ha volt holtpontnak nevezhető rész ezen a túrán, akkor az itt következett be, pláne, hogy az egész lefelé gyaloglás sokkal hosszabbnak tűnt, mint amire emlékeztem...
Fölfelé aztán - az első kanyarban lévő padnál némi pihenőt, erőgyűjtést beiktatva - jött a "csakazértis", és a leányzó mint aki versenylovat vacsorázott robog fölfelé a szerpentinen. A kápolnánál is csak egy rövid bélyegzésre állunk meg, aztán huss, robog tovább - alig győzöm tartani vele az iramot :)
A rét szélén már érezzük a cél közelségét, bár leszmég egy kanyar a Széchenyi emlék felé, de az már tényleg csak hab a tortán.
Az ösvény cseles letéréséig előre robogok, pár túratársnak is mondom, hogy merre, illetve hogy a másik nyílt rész túloldalán hol a "kijárat", aztán megyünk mi is utánuk.
A "kijárat", azaz a rét széle után aszfalt, kitérő a Széchenyi emléknél lévő ponthoz, majd - a leírás szerint választható módon - hátra arc, és a Svájci lépcsőt kihagyva sétálunk be a célba.

Itt sajnos két kellemetlen élmény fogad: 13. teljesítésre járó kitűző elfogyott, úgyhogy a következő, 14. alkalomra járót választom, ergo jöhetek jövőre is :) illetve - és ez a kellemetlenebb - a virslin igencsak látszik az infláció... Vagy az, hogy extra módon túlfőzték...
Mindegy, nem ezért jön túrázni az ember, de mintha nem ezt szoktuk volna meg ettől a rendezői gárdától.

Persze a túra élménye, az, hogy bár a végére azért éreztem, hogy bőven nem 100%-os a bokám, de sikerült végigmenni, meg úgy az egész rendezés feledteti a virslis malőrt, úgyhogy jövőre mindenképp jövök - és nem csak a kitűzőt becserélni :-)

Track: Track_GYERMEKVASUT_EJSZAKAI_20130819_szurt.gdb