Túrablog

Pilisi trapp - második alkalommal

Anno 2007-ben már voltam trappolni - három évente belefér a programba ez a túra is :-) így idén is bevállaltam, pláne, hogy az útvonal azóta alaposan megváltozott.

Nem túl kora reggeli indulással, autóval mentünk Jámborral a rajtba, ahol sikerült egy egészen barátságos parkolót találni, úgyhogy teljes nyugalommal vághattunk neki a túrának. A rendezőktől szokásos színvonalú leírás/térkép, hála a helyismeretnek csak akkor került elő, amikor a pontokon a bélyegzést kaptuk - az viszont igaz, hogy csak ezek alapján... Azért itt-ott nem könnyű boldogulni, maradjunk annyiban.

Az időjárás príma, pólóban toljuk, hiszen rögtön az elején kapunk a szintből rendesen - bár annyira nem vészes sem a S+ sem a K+ emelkedője, minden esetre a S- jelzésre már teljesen "üzemmeleg" állapotban van a futómű. Itt a tömegvonzás az úton tart minket (ami a régi S-, az új ugyanis tőlünk pár méterre jobbra, egy nem túl kijárt ösvényen halad, ha minden igaz).
A második megálló a Matyi büfé, itt szinte "kötelező" valamit harapni - a kettéhajtott zsíros kenyér (hagymás szendvics) gyorsan lecsusszan, és megyünk tovább pecsételtetni.
A Rezső-kilátónál valóban csodát láthatunk - fotón nem is lehet megörökíteni, hiszen pillanatról pillanatra változik a látvány, ahogy száll a pára, ahogy a fények játszanak... Ősz van, legalábbis ami az időjárást illeti - a lombok persze még a zöld árnyalatait mutatják, de a pára, a hűvös levegő az már nem a nyarat, hanem az őszt idézi.
Nézelődés után persze indulunk tovább, hiszen bőven van még út előttünk. Az Ilona-pihenőnél kapjuk a következő bélyegzést, meg az egyébként jócskán idejétmúlt tanácsot, hogy a Hoffmann vadászház és Égett-hárs között inkább az úton, mert a Z+ rosszul van jelezve...
Nos, a Z+ jelzés príma, a vadászháznál szépen hívogat az első jelzés a fán a patakmeder felé. Átkelünk a patakon, aztán hullámvasutazva, itt-ott némi sárral nehezítve haladunk a sűrű fiatalosban, az összeboruló fácskák alkotta alagútban. Csodaszép így is, szikrázó napsütésben még szebb lenne - majd talán jövőre...
Égett-hársnál pici nézelődés, majd megtaláljuk a jelzést, és robogunk lefelé - ez a szakasz valóban megérdemelne némi felújítást, mert egy-két ponton elég "saccográf" alapon megyünk.
A romoknál csinálok egy fotót, aztán megkeresem az elszórt cuccomat :-) és megyünk tovább lefelé. Pilisszentlélekre beérve kiderül, hogy a jelzés egy ösvénnyel odébb van - út közben nagyon nem látszott, hogy hol kellett volna jobbra tartanunk... No mindegy.
A bélyegzést megfejelem egy pohár sörrel - kell az erősítés a Z+ emelkedőjéhez, bár a S+ valóban jóval durvább lenne... Elindulunk fölfelé a kocsma mögötti keskeny ösvényen, majd jobbra kikapaszkodunk a vízmosás-jellegű mélyedésből, és tovább emelkedünk. Az aszfaltút keresztezése után a túloldali tisztáson egy picit "elfogy" a jelzés, de némi technikai segítséggel sikerül megtalálni a helyes ösvényt. Elrakjuk a gps-t, és megyünk tovább. Kiérünk az erdei útra, amiről -utólag megnézve- röviddel később balra fölfelé kellett volna tartani. Erre akkor jöttünk rá, amikor balra megláttam a S4 lépcsőjét - el is indultunk rajta azonmód fölfelé.
A Sasfészeknél főzőcskéznek, picit pihenünk, aztán megyünk tovább a pihentető úton Pilis-nyereg felé.
A nyeregnél megállunk az emlékműnél, szóba kerül a K100, no meg az iszinik - utóbbi bár piszkálja a fantáziámat, de idén esélyes, hogy kimarad...
Kikapaszkodunk a nyeregből, majd apróbb-nagyobb emelkedőkkel haladunk egészen a szerpentinig, ahol elkap minket egy erős zápor - én magamra borítom az esőkabátomat, aztán trappolok Jámbor után. A pontra esőben érünk, gyors bélyegzés után megyünk tovább lefelé.
A Szántói-nyereg után a Z- elhagyja a murvás utat egyszer, majd visszatér rá, hogy picivel később ismét jobbra tartson, és kellemes laza emelkedővel felvezessen a Hosszú-hegy gerincére. Arra a Hosszú-hegyre, ahol a kifejezetten útvonalkövetőnek tekintett túrázók számára szervezett, kevés EP-vel megoldott Kinizsi 100-nak is van pontja - minden táv számára... Röviden fogalmazva ezen a túrán is illene ide pontot telepíteni... No mindegy.
Mi fent mentünk, láttunk szép gombát, volt részünk itt is nagyszerű panorámában - meg persze némi szintben is, de valamit, valamiért, nem igaz?
A Z-K- elágazásnál egy tavaszi rendezvényre tasakban kirakott papír árválkodik az egyik fán "Idáig mindenki eljut" a felírandó szöveg... Mivel rég elmúlt már a megadott dátum, így leszedem.
Szentkútnál pici pihenés, aztán nekivágunk az utolsó néhány kilométernek... A jelzés az elején nagyon gyér, Jámbor helyismerete itt is jól jön. A Szurdok parkoló előtt balra tartunk, jobbra egy helyreállított mészégető tetején lévő rács hívja fel magára a figyelmet, balra pedig két magas  fenyőfa egy tisztás közepén, alatta pihenőhely - nagyon szép. Mint ahogy szép a következő szakasz is, hiszen párat lépünk, és máris a Szurdok bejáratánál vagyunk...
A hidak az időjárás rombolása után már újra állnak - az egészre csak a völgyben felhalmozott rengeteg fa emlékezteti az erre járókat... Szép a szurdok, persze, de sokadszor járunk erre, meg közel a cél, úgyhogy meghúzzuk a lépést a célig.
A célban átvesszük a díjazást, fogyasztunk a zsíros kenyerekből (hagyma, paprika, piros arany kerül rájuk, no meg savanyú uborka is - miután hosszas fárasztást követően sikerül kinyitnom az üveget), aztán elindulunk haza.

A túra szép útvonalon halad, kell közben tájékozódni, fontos, hogy legyen térkép és/vagy helyismeret, de ez adja a túrázás lényegét... A nevezési díj kontra szolgáltatás témában én is osztom azt az állítást, hogy nem ez a túra drága, hanem a többi olcsó. A rajtban egy sportszelet, célban korlátlan zsíros kenyér, kitűző, oklevél... Mindez 1000, illetve kedvezményesen 500 Ft-ért. Hozzáteszem, hogy számomra nem a  nevezési díj és a szolgáltatás a lényeg egy túrán - nem ez alapján választok.

Ezt a túrát bátran merem olyanoknak ajánlani, akik térkép alapján képesek tájékozódni, szeretnek önállóan, saját erőből, szép útvonalon kirándulni, gyalogolni.