Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2011. december 31., szombat

Ismét eltelt egy év, és túl a karácsonyi- és egyéb ünnepléseken, de még a naptári év vége előtt ismét a Fóti Somlyóra készültem. A túra útvonalában két dolog biztos: az egyik a mogyoródi Gombai cukrászda, a másik meg a Fóti Somlyó csúcsa, érintve a Fáy présházat.
Nem véletlenül említettem a  naptári évet, hiszen ha jól megnézem, több, mint egy hónap túramentes időszak után következett ez a séta,  egy héttel a 2012-es BUÉK előtt, így akár a 2012-es túraév előrehozott kezdésének is nevezhetném...
Reggel picit hamarabb érek a Keletibe, mint számítottam, ennek ellenére már csak integetni tudok az épp induló vonatnak, de sebaj, már érkezik a következő - felszállok, majd egy túratárs is érkezik, úgyhogy beszélgetve gyorsan eltelik az idő Gödöllőig.
A királyi váró csodaszép, picit "tájidegennek" tűnik a sok-sok túrázó, aki nevezés előtt-után nézelődik. Én is körbejárom a helyiségeket, és megfogadom, hogy ide családdal is el fogok jönni.
Persze túrázni jöttem, úgyhogy a nézelődés után elindulok a csendes városban, először keresztül egy parkon, majd a királyi kastély bejáratához teszek egy rövid kitérőt: itt az első EP: felírom a postaládáról azt, amit kell, és indulok tovább.
A kerítés sarkán lévő érdekes tornyocska fotózásra csábít, de aztán indulok tovább - meg kell nézni, mit tudok kihozni magamból: ezt a túrát ugyanis sietősre terveztem: jövőre öt és feles átlagokat kell produkálni :)
Át a régi hármas úton, majd újabb sétány, hogy aztán kiérve a városból az autópálya (M31) feletti hídra kapaszkodhassunk fel. Az időjárás inkább késő őszi, mint december végi, a pályán enyhe a forgalom.
A túloldalon újabb felírni való, majd balra, az autópályával nagyjából párhuzamos, kényelmesen járható földút következik. Gödöllői dombság, tehát hullámzunk le meg föl... Itt az első lejtőnél rám talál a kocoghatnékom, úgyhogy kényelmes kocogásra váltok - most ez esik jól.
Aztán némi kanyargás a fiatal fák között egy ösvényen, majd a Mogyoród felé vezető aszfaltcsíkot keresztezzük. Érkezik a Z- jelzés (eddig a Mária-utat követte a túra), hogy aztán a Szár-hegy aljában el is hagyjon minket, hiszen nekünk a S3-at kell követni.
A Szár-hegyen zsírkrétás/számfelírós pont, túratársak tanakodnak, hogy merre-hogyan - pedig szerintem teljesen egyértelmű a leírás, és persze a szalagozás is tökéletes, úgyhogy robogok tovább, a kellemes lefelét ismét megkocogva. Szalagok itt is korrekten mutatják, hogy merre van az arra, úgyhogy az itinert szinte nem is kell előszedni.
Alagúton át a HÉV töltése alatt, majd a szőlőbirtokot szépen körbekerüljük, miközben a ring felől motorzajt hoz a szél.
A Gyertyános felé vezető szakaszon ismerős jön szembe - ő csak eddig jött, eddig is tervezte -  BUÉK, mondom, hozzátéve, hogy egy hét múlva :-)
A gyertyánosi kilátóba most nem lehet felmenni, szerencsére a kérdés lentről is pontosan megválaszolható. A lefelé picit csúszik, de messze nem annyira, mintha letaposott jeges hó lenne a talpam alatt. Botot nem hoztam, pedig lehet, hogy jó lett volna, no mindegy. Ismerős környék, az egy szál, a pár centis fűből kiemelkedő gazra kötött szalag mutatja, hogy hol kell balra térni, aztán Mogyoród, M3-as híd, kellemes kis utcán lefelé, és végre feltűnik a Gombai cukrászda, ahol hagyományosan tea és sütemény várja a megfáradt túrázókat - a bélyegzés mellé.
A sütit elfogyasztom, leöblítem a teával, és indulok is tovább, hiszen a felénél sem tartok...
A településről kifelé a meredek aszfalton erős tempó nem tetszik a térdemnek, úgyhogy megállok egy picit - a pihenés segít, robogok tovább, aztán nyílt terep, egy farm jobbról, aztán hipp-hopp,
Fót széle - az Öreg-hegy, pihenőhely pont mellett meg majdnem elrohantam :)
Szerencsére nem, az utcanév is megvan, innen kényelmesen lecsorgok a Fáy-présház melletti parkolóhoz, ahol két mandarint kapok ellátmányként - egy darabig nem a szalagot, hanem a mandarinhéj-jelzést kell követni :-(
A Somlyó csúcsára felkapaszkodó ösvényre térés előtt szemből jönnek ismerősök - kicsit túlóráztak :-) Az emelkedő szuszogósan megy - itt is jó lenne a bot - aztán a csúcskőnél gyorsan felírom a választ, és indulok visszafelé - valaki utánam szól, hogy tényleg arra? Persze, le is van írva :-) Az ok egyszerű: a csúcsról ÉNY felé levezető ösvényt lezárták, arra tehát nem szabad menni.
 Ezen a részen  családdal is jártunk, a két kidöntött fa, aminél megálltunk, az is  megvan, majd prímán szalagozott visszafordító balra, a hegy északi oldalára. Természetesen pont is van, matricával, számmal. Ragasztok, számot írok, aztán tovább, lefelé.
Neákiház, majd Fót-Csomád műút, jelentős forgalommal, de azért sikerül átkelni rajta, aztán a vasúton is...
A mező szélén haladó földút sáros. Nem kicsit, bár volt már durvább sár is az életemben, de most ez nem tetszik, úgyhogy néhány összetettebb mondatban megemlékeztem a rendezőkről - csak úgy magamban :-)
Vegyes hulladékkal szegélyezett út, majd erdő, aszfalt, szalagozott letérés jobbra, és némi emelkedőcske. Az előttünk "magasodó" puklit szerencsére nem kell megmászni - tökön-paszulyon keresztül lehetne csak, kárpótlásképp kapok egy pici csepergő eső jellegű csapadékot.
A buckán átkelve újabb önkiszolgáló ep, majd szigorúan a szalagozást, illetve a jelzéseket követve ki az aszfaltra, ami az iszaplerakóig visz.
 Igen, iszaplerakó, nem parfüméria, de azért annyira nem vészes, bár az aszfaltról jobbra térő, irtásban haladó földút friss levegője azért sokkal-sokkal kellemesebb :-) Sajnos az egykori erdőt itt teljesen tarra vágták - nem túl emlékezetes rész, na.
Elágazás, balra fölfelé, távvezeték, hullámvasutazó, szántó és erdő... No meg egyre több szemét az erdei utak mellett - közeledik a lakott terület :-(
Aztán jó néhány kanyar után végre feltűnnek Göd szélső házai - itt még egy kérdésre válaszolok, aztán szaporán a cél felé veszem az irányt.

Amilyen szép és kellemes volt a rajt helyszíne... A célnak kijelölt kocsma nagyon nem az. Tömeg, füst, kaotikus érkeztetés. Amilyen gyorsan csak lehet, átveszem a díjazást, a kapott bónt beváltom egy pohár rostos gyümölcslére, majd menekülök kifelé a füstös helyiségből.

A vonatig van még időm, veszek némi rágcsálni valót, majd a picit késve érkező vonattal elindulok haza.
A szervezés -a cél kiválasztásától eltekintve- szokásosan jó, príma szalagozás, nagyon jól követhető leírással. A karácsonyi töltött káposzta- és bejgli ledolgozására príma alkalom, ráadásul soha sem unalmas a változó útvonalból adódóan. A cukrászda sütije meg -így, az ünnepi sütemény- és édesség-túladagolás után is- csoda finom.
2011. november 28., hétfő

 A tegnapi Nagybörzsönyi Négylevelű rendezés után picit álmosan indult a nap, de sikerült a rajtidő vége előtt bő negyed órával a Szemlő-hegyi barlang fogadóépületéhez érni, és rövid sorakozást követően nevezni, majd elindulni.
Picit fura volt a szokásosan év eleji havas túra útvonalán gyalogolni, tudva azt, hogy a jövő évi rendezés még... szóval igencsak bizonytalan. Kár lenne ezért a túráért!
Nekem ötödik teljesítés, Gabinak első, viszont mindkettőnknek kötelező: neki a Budapest kupa, nekem meg a Cartographia kupa múlik ezen a mai gyaloglaton. Persze, nem a világ, ha nem jön össze, de tényleg jó lenne, úgyhogy a nem tökéletes közérzetet félretesszük, és nekivágunk az aszfaltnak.
Ötödik alkalom, így a Virág Benedek utca - Mátyáshegyi út jobb-bal kombinációja nem jelent újdonságot, itt szokás szerint többeket kell visszakiabálni, nehogy véletlenül kimaradjon nekik a Mátyás-hegy :-)
 Hosszúnak tűnik lefelé az aszfalt, de aztán csak ráfordulunk balra a lépcsőre - a gyors lábúakat elengedjük, aztán én is előreiramodok picit, hogy fotózzak - télen szebb a táj, úgyhogy csak egy szalagot örökítek meg: a rendező  CSBT emblémájával díszített szalagok végig kísérik a túrát, még ott is, ahol egyébként jól jelzett az út - ahogy ezt megszokhattuk ezen a túrán.
A hivatalos pontzárás előtt 10 perccel érkezünk az első pontra, aztán megyünk is tovább. A Remete-hegy is leküzdésre kerül ez után, a pici lefelé jól esik, hiszen a Hármashatár-hegy még előttünk van, aztán szép kényelmesen elkoptatjuk a kellemesen emelkedő részét az útnak, az utolsó kaptató előtt azzal biztatom Gabit, hogy ott fent a ház mellett már ott van a pont - jó, utólag elismerem, hogy nagyjából, és hogy azért még kell egy picit feljebb menni :-))
Bíbor és Vagdalthús őrzik a pontot, a bélyegzés után Husi szomorúan közli, hogy a szíverősítő elfogyott. Erre mondjuk számítottam, hiszen elég későn indultunk... Elmeséli, hogy csütörtökön este szalagoztak, és itt tejfölszerű ködben jártak, és két GPS-sel keresték, hogy hol van a Kc jelzés lefelé. Nekünk most azért jóval könnyebb a dolgunk, igaz, most emberes hideg szél fúj szembe.
Itt a múlt héten jártunk, úgyhogy sokat nem nézelődünk, hanem próbálunk ismét tempósan haladni - egészen a parkolóig. Saját emlékeimből tudom, hogy az első néhány alkalommal, amikor a S- jelzésen itt le kellett menni, én is igencsak óvatosan haladtam, úgyhogy lent türelmesen megvárom Gabit :-)
Lassan sikerül bemelegedni mindkettőnknek, úgyhogy a Vadaskert föl-le príma tempóban sikerül - olyannyira, hogy Hűvösvölgy előtt, az egynyomos ösvényen be is ragadunk egy lassabb csoport mögé.
A lángososnál rettenet sor áll, úgyhogy azt most kihagyjuk, mert az elején eléggé gyatra tempó miatt igyekezni kell :-(
A Nagyrétet szigorúan körbekerüljük, aztán a Nagykovácsi út túloldalán megkapjuk a következő bélyegzést, illetve rágcsálunk a finom nápolyiból, majd Gabi után loholok :-) Pedig versenylóval töltött nápolyi nem is volt.
A Nagy-Hárs-hegy fölfelé picit szuszogósra sikeredik a P- jelzésen - ezt a friss levegőből nagyokat szippantva pihenjük ki, mielőtt ráfordulunk a S- felé vezető meredek ösvényre. Nyögvenyelős túra ez a mai, de csak felérünk a S- pihentető szintes szakaszáig, majd egy pici kapaszkodással a Kaán Károlyról elnevezett kilátóhoz. Pontosabban csak elhaladunk mellette, hiszen a pont pont nem itt, hanem lent, a Bátori-barlangnál található. Hó nélkül annyira nem érdekes lemenni a hídhoz, de kötél persze van most is.
Bélyegzés után átnyargalunk a Kis-Hárs-hegyre - itt sem vesszük igénybe a kilátó ingyenes szolgáltatását - megyünk tovább, immáron lefelé.
Szembetalálkozunk a Hegedűs Róbert emléktúra útvonalával egy darabon - erdei út, aszfalt, megint aszfalt, lefelé... Nagyhíd, patak. No, innen már nincs lejjebb :-) A Battai-lépcső persze utálatos, mint mindig, de csak legyűrjük, aztán pihenünk picit az Apáthy-sziklán szintesen futó ösvényen. Reménykedek, hogy... Aztán meglátom a kötelet. No, akkor tessék, tessék, méltóztessék fölfelé :-) Picit bozótharcosra sikeredik, de csak felérünk a pontra, itt-ott :-) azért jó szolgálatot tesz a meredek oldalban kifeszített kötél...
A ponton forralt borral kínálnak minket - közel a cél, autóval vagyunk, úgyhogy csak Gabi kortyol belőle egy pohárral, aztán indulunk is tovább... Előtte még figyelmeztetnek minket, hogy lesz egy mozgó EP az útvonalon.
A buszfordulónál a boltban veszek egy kólát, és innentől aszfalt, aszfalt, aszfalt... És igen, megtaláljuk a mozgó EP-t... Annyira azért nem mozog, és nem is nagyon látszik rajta, hogy EP (sokkal inkább csövinek néz ki...), de sikeresen vesszük ezt az akadályt is.
Innen már tényleg nem sok van a célig - ismerős útvonal, gépiesen fordulok irányba, aztán végre cél, sorakozunk (sokat), Nyomdász kisegíti a szervezőket, és megírja az okleveleinket, aztán nézelődés (részemről meg nosztalgiázás...) a barlang felújított bemutatóterében, némi zsíros kenyér, beszélgetés... Aztán indultunk haza.

Mondhatni "rutin jellegű" túra a számomra, mégis sokkal nehezebben ment, mint korábban - talán a teljesítési kényszer matt? Nem tudom... Vagy az is lehet, hogy csak nem pihentem ki rendesen magam tegnap óta? Esetleg a szokatlan időpont? Meglehet, mint ahogy az is valószínű, hogy mindegyik együtt.

Azóta többször beszéltem a rendezőkkel, és van remény arra, hogy jövőre is lesz Barlangtól Barlangig, bár az eredeti, év eleji időpont biztosan nem tartható.


A tavalyi első rendezés után ígéretet tettem Miklósnak, hogy idén is segítek, és ennek megfelelően jó előre megbeszéltük, hogy már pénteken este felmegyek Nagybörzsönybe.
Pici zökkenőkkel sikeresen összeállt a csapat a 173-as busz újpalotai végállomásánál, és problémamentesen el is jutottunk Nagybörzsönybe. Itt némi telefonos és integetős :) segítség után megtaláltuk a szállást, ahol már javában készült a vacsora, úgyhogy bepakolás után némi krumplihámozás és kolbászaprítás következett :-)
A kellemesen csípősre sikerült vacsora mellett megbeszéltük a szombati teendőket, aztán nyugovóra tértünk, hiszen másnap sok dolog várt ránk.
Reggel bemelegítésként a tavaly megismert pékséget kerestem fel, ahonnan friss kenyérrel felpakolva tértem vissza a rajt/cél helyszínére, ahol már néhányan készülődtek az induláshoz.
Nagyirtáspuszta csak egy macskaugrásra (kb. 6km) van Nagybörzsönytől - mármint gyalog. Autóval bő 40km... Két láda alma a kocsiba, aztán irány a pont - remélve, hogy végig lehet menni a pontig, és nem fognak elzavarni a fenébe a közforgalom elől elvileg lezárt utolsó ötszáz méter miatt.
Beállok egy nagy kupac kő mögé, az út felől nem igazán látszik az autó, és várom az első túrázókat.
Jönnek is, bélyegzés, almaosztás, aztán eszembe jut, hogy hoztam bónusz frissítést, úgyhogy a gumimaci-populáció szépen csökkenésnek indul :-) Persze van olyan is, aki futva érkezik, és beköszönés helyett a "b...g sz..r az itiner, mert azt írja, hogy balra, miközben jobbra..." mondatot hadarja el egy szuszra köszönés helyett - neki felolvasom az általa követett bejárási iránynak szóló (másik) leírást, amiben helyesen szerepelnek az irányok.
Aztán érkezik két terepjáró - megterítenek az esőbeállóban... Nem sokkal később jönnek oda is a vendégek, nemzet parkos kísérőkkel. Meg is kapom a kérdést, hogy mi célból én itt, mondom, hogy Nagybörzsönyi négylevelű teljesítménytúra, pontőrködök. Semmi probléma, további szép napot kíván az egyenruhás úr, és csatlakozik a saccra erdész-vadász társasághoz.
Petami is befut, hogy tudjak menni egy kört, de picit szét vagyok fagyva, úgyhogy inkább beszélgetünk egy jót. Aztán tovább indul, én még vacogok egy kört a pontzárásig.
Záróra után még lerobogok Kisirtáspusztára, természetesen bőven lámpafénynél, begyűjtöm a bóját, visszafelé az egy szál szalagot is meglátom, úgyhogy az sem marad a terepen, és a randán csepergő esőben elindulok vissza, Nagybörzsönybe. Itt gyors ki- és bepakolás, majd irány Budapest, hiszen holnap kötelezően a Barlangtól Barlangig-on van jelenésem :-)

Innen is köszönet mindenkinek, aki eljött Nagybörzsönybe, és megtisztelt minket azzal, hogy részt vett a túrán!

2011. november 24., csütörtök

A kimaradt túrák miatt is kötelező volt ez a szép, de nem könnyű útvonalon haladó túra - Gabinak a 9., nekem pedig a 25. az idei Budapest-kupában, úgyhogy nem volt mese, végig kellett mennünk.
A nevezés gyorsan ment, és ahogy az életben sok területen, a "jót, gyorsan, olcsón"-ból itt is kettőt lehetett választani - egy jó, mi több, príma túrát kaptunk :)
A Hárs-hegy a bemelegítés jegyében,picit döcögősen telt - a Barlangtól Barlangig meredek levágását nem is mutattam meg Gabinak, gondoltam elég lesz a jövő héten szembesülni vele :)
Ez neki is ismerős terep, picit talán túl óvatosan ereszkedik az aszfaltig - persze, hogy bevárom, addig legalább pihenek :-) hiszen jön a feketeleves, akarom mondani a Fekete-fej - ami a túra egészét tekintve nem is olyan vészes szintet jelent.
A túloldalon jobbra fordulunk, pici aszfalt Adyligeten, aztán a dombtetőn sajnálattal(?) veszem tudomásul, hogy nem nagyon tudom végigmutogatni, hogy hova fogunk ma még felmászni, merthogy csúnya ködös az idő. A Remete-szurdokban is pihenősre fogjuk - kell az erőgyűjtés a kikapaszkodáshoz... Aztán túl leszünk rajta, a tetőn tartunk egy szusszanásnyi (na jó, picit hosszabb...) pihenőt. Az emlékeim szerint a Buda Határán túrán nehezebben ment ez az emelkedő.
A Remete-hegyen lévő pontnál ismerősöktől kapjuk a bélyegzést, mondják, hogy a pont zárása után jönnek végig - no, akkor ma még találkozunk, gondolom...
Budaliget érintésével, és jó sok szint elvesztésével az Alsó Jegenye-völgybe érkezünk, ahol idén vízbefulladással, illetve apróra töréssel bűnhődtek a töklámpások :-) Persze volt olyan, amelyik okosan elbújt egy fa mögé, egy másik meg...
Nem is tudom, hogy maradhatott életben egy fatönk tetején? Lehet, hogy onnan szónokolt, mint egy politikus, és őt senki sem merte bántani...?
Erre is jártunk már Gabival (Buda határán), igaz, akkor nem mentünk egyenesen föl a kálváriára - most viszont tetszik, vagy sem, be kell állni az esésvonal irányába, és menni fölfelé.
Ahogy az elején megbeszéltük, emelkedőn mindenki a saját tempójában megy, biztatni nem tilos :) a másikat, úgyhogy meg-meg állva biztatom a páromat, hogy nincs már sok - odáig, ahol én állok :-))
Aztán persze csak felérünk - sajnos a panoráma most nem az igazi a párás, ködös idő miatt - de mikor legyen köd, ha nem késő ősszel...?
Lassan zár a pont, úgyhogy elindulunk, jellemzően lefelé tartó, de azért kellően hullámzó ösvényen érjük el a K- jelzést.
Szép őszi erdőben, jó tempóban haladunk Virágos-nyeregig, ahol ismét "rápihenünk" az előttünk álló kellemes szakaszra - én tudom, mi következik, Gabi még nem... Ránézésre sem tetszik neki a Vihar-hegy, hát ha még tudná, hogy mi van utána... Emlékszem, amikor először jöttem erre, akkor nekem is legalább ennyire nem tetszett ez a szakasz, és azóta sem sikerült nagyon belopnia magát a szívembe, bár az évek alatt egyre rövidebbnek tűnik az emelkedő :-)
Azért csak fel- illetve átérünk, Gabi pont jókor kap a nyeregből kifelé kapaszkodva biztatást kedves túratársaktól - azt azért elhallgatom előtte, hogy a végén azért még lesz egy hosszú fölfelé...
Sajnos "logisztikai okból" idén a  célba költözött a teapont - úgy is lehetne mondani, hogy a rendezők a számukra könnyebb/egyszerűbb megoldást választották... No mindegy, egy ilyen, összkomfortos túrákról híres csapattól ez kellemetlen meglepetés, igen-igen jól esett volna itt egy meleg ital, bár szerencsére azért olyan rettenet hideg nincs, és folyadékkal is jól állunk. Kényelmesen bandukolunk lefelé, szerencsére itt bele tudunk húzni egy picit, bár a parkoló és a Határ-nyereg között a S- picit visszafog minket - hogy aztán a K- jelzésen ismét sietősre fogjuk.
Az Árpád-kilátónál még bélyegeztetünk egyet, aztán robogunk lefelé, az Apáthy-sziklánál aztán nem tudom megállni, hogy meg ne mutassam, hova megyünk le, és hogy nagyjából hol van a cél, hova kell felgyalogolni...
Aztán jön a "nemszeretem" lépcsőzés - most lefelé, bár így sem szeretem :-) aztán át a híd alatt, és elkezdünk fölfelé kapaszkodni...
Ez megy egészen a Széher út végén lévő sorompóig, itt picit megállunk, aztán némi kegyes csalással ("már ott van az emelkedő vége", mondom) sikerül Gabinak átlendülni ezen a holtponton is, hogy aztán a sötétedés miatt már majdnem lámpát kapcsolva érjünk be a célba. A menetidőnk 7:40 lett, de ez másodlagos: a lényeg, hogy megcsináltuk.
A díjazás átvétele után nagyon finom gyümölcsteával és banánnal frissítjük föl magunkat.
Nem könnyű túra, bőségesen megszórva emelkedőkkel, ráadásul a végére is maradt szint... Ha visszaemlékszem arra, hogy én hogy kezdtem, akkor pláne azt kell mondanom, hogy gratulálok a páromnak - a jövő héten pedig ismét nekivágunk a Budai hegyeknek, hogy a Barlangtól Barlangig teljesítésével a Budapest-kupa 10. túrája is meg legyen neki.

2011. november 23., szerda

 A (majdnem) "csupa egyes" dátum okán szerveződött egy egyszeri gyaloglat ezen a pénteken - Budapest-kupához kell, ráadásul a szokásos túraútvonalak által nem érintett helyeket járhatjuk be, úgyhogy természetes, hogy este vettem a cuccomat, és elindultam a rajtba. Ismerősök a buszon, aztán átszállás után a másik buszon is jelentős számú túrázónak tűnő utas - gondoltam, hogy leszünk egy páran, de arra, ami a rajtban fogadott, arra azért nem számítottam... Tömeg, méghozzá jókora - végül is érthető, ha 20:11-re van kiírva a tömegrajt :-)
Ennek ellenére pikk-pakk sikerül nevezni, hiszen több autónál, két-két oldalon van erre lehetőség, úgyhogy hamarosan olvashatom az itinert, hogy merre is kell majd indulni.
20:11-kör aztán igencsak tempósan indulunk néhány ismerőssel, hiszen közel van a Rupp-hegy, és sejthető, hogy az ottani ponton, meg egyáltalán a felmenetelnél a tömeg fel fog torlódni.
Ahol kell, van szalag - ez jó - és a leírás is pontosan jelzi, hogy hol merre, úgyhogy elég hamar sor kerül az első lámpagyújtással egybekötött kapaszkodásra, hogy aztán a vasoszlopon található római szám gyors felírása után a Rupp-hegy túloldalán kanyaroghassunk lefelé.
Aszfalt, tempósan haladó ismerőshöz csatlakozom, akivel aztán gyorsan törünk előre, és csak a Lidérc utca végénél állunk meg egy rövid időre, hogy felírjuk a választ a második pontnál szereplő kérdésre.  Innen egy lépcsősoron lerobogunk, majd némi aszfaltszaggatás után érkezik a Z3 jelzés balról, amit hűségesen követni fogunk egy darabig.
A Márton Áron térnél picit várunk a számunkra rendelt zöld jelzésre :) aztán átmegyünk a zebrán. A hurokvágány mellett rossz irányba indulunk, de időben korrigálunk némi iránymenettel, hogy aztán a GPS által is megerősítést nyerjen, hogy jó úton járunk.
A leírás alapján szépen követhető útvonalon hamarosan elérjük az Ugató-sziklához vezető leágazást - itt kellemesen sűrű a forgalom, de több kiírás és zsírkréta is van, úgyhogy rákerül a lapra, hogy "vau" :-)
A Sas-hegy déli oldalát épp, hogy érintjük - éles balra fordulóval térünk rá a széles ösvényre, ami csodaszép panorámával ajándékozza meg az erre járó sok-sok túrázót.
A Budaörsi úton zebra, majd pedig a vasútvonal keresztezése a 27a sz.  önműködő térközjelző mellett. Nem is tudom... Lehet, hogy van valami köze a szervezőknek a vasúthoz...?
Kényelmesen, de tempósan haladunk a Feneketlen-tó felé, ahol előbb rossz irányba indulunk körbe, de aztán csak rájövünk, hogy mit is jelent az, hogy "jobbról megkerüljük" :-)
Itt bélyegzést kapunk: a most szépen kivilágított templomot ábrázolja, "Feneketlen tó" felirattal.
No, már csak a Gellért-hegyet kell leküzdeni, hogy célba érjünk - sikerül, Citadella, Szabadság-szobor, a tábla is megvan, meg a pontőrök is, inkább bélyegeztetek, aztán persze gyönyörködöm picit a kivilágított Budapest látványában. Szégyen, de nem is tudom felidézni, hogy mikor jártam itt legutóbb...
Lefelé picit sikerül elveszíteni a jelzést, de aztán "megkerül", és bő két órával az indulás után a Sziklatemplomnál átvehetem a kitűzőt és az emléklapot, no meg megkapom a Budapest-kupához a következő bélyegzést is :-)

Váltok pár szót az ismerősökkel, aztán a késői időpontra tekintettel elköszönök, és lesétálok a díszkúthoz, hiszen a túra célja valójában itt van.

Egyszeri rendezés, profi rendezőgárdával, nagyon jó leírással, és a városi séta ellenére kellemes és szép (főleg a sok helyen megcsodálható panoráma miatt) útvonallal.  Szerintem meg lehetne rendezni máskor is :-)

2011. november 21., hétfő

Négy órára készen lettem a Maratonnal, de még sikerült egy plusz körre elkérnem magam :) így aztán a mára 100 kört megcélzó ELTE csapattal, illetve a 22-t (és ezzel a 250. teljesítménytúráját) teljesítő Petamival mentem egy levezető kört.

Zászló, jókedv, meg persze itt-ott  "unomakörözgetést" hangulat is volt, de a lényeg a lényeg: ez is megvolt, mindenki elérte a célját: Az ELTE-s társaságnak bőven megvan a 100 köre (egészen pontosan 116), Petami nyert egy rekesz sört a 22 kör teljesítésével, én meg sikeresen dupláztam :-)

A két lányom kapott egy-egy TTT-s pólót, aztán a sötétedés miatt relative gyorsan :) elindultunk hazafelé.


A cél: reggel minél hamarabb elindulni a túrán, dél tájban hazamenni a családért, közösen egy minimaraton, utána pedig befejezni ezt a gyaloglatot. Picit másképp, de sikerült :)
A 42-es rajtszámról ugyan lekéstem, de azért 6:30-kor sikerült nekivágni a körözgetésnek, és bemelegítésként 22 perc múlva ismét a rajt/cél /2k+2 ep-n találtam magamat. Ezt egy hasonló idő alatt abszolvált második kör követte, majd sorba jött a többi, egészen a 12:33-kor befejezett 11. körig. Ekkor hazaugrottam a családért, és 14:30-kor már neki is vágtunk a közösre tervezett körünknek, ami a 2k+1. ep-ig tartott, itt ugyanis Pataporc "lekapcsolta" beszélgetni a lányokat, én meg robogtam tovább - aztán a következő körben szépen utol is értem őket :-) 
Ami nekik a cél, az nekem a 13. körben a 2k+2. EP volt, úgyhogy egy bélyegzés után mentem a "dolgomra", vagyis az utolsó, nem túl gyors körre. Ezt 16:02-kor sikerült befejezni, azaz 9:32 bruttó, 7:27 nettó idő alatt sétáltam körbe tizennégyszer a Nagy-Hárs-hegyet.
És hogy közben mik történtek? Volt kényelmes séta, tempós kocogás, centizve kiállás két autó között egy, a sétányra parkolt, automata váltós kocsival, mert a tulajdonosa nem merte bevállalni... És persze sok-sok ismerős, jó hangulat, kellemes ellátmány (csoki, szörp, leves, illetve az első néhány körben az MVTE jóvoltából kandírozott, meg aszalt gyümölcsök)...
 Sajnos a végére elfogyott az oklevél, így -egyelőre- csak egy-egy kitűzővel indulhattunk volna haza, ha az a ha ott nem lett volna :-) Ugyanis az ELTE-s csapat 100 minimaratont célzott meg összesen erre a napra (bőven összejött nekik), ráadásul Petaminak a 250. teljesítménytúrája következett :-) úgyhogy gyorsan neveztem még egy Minimaratonra, és ebből az ünnepi alkalomból csatlakoztam hozzájuk, így sikerült dupláznom :-) ezen a szép őszi napon.



2011. október 30., vasárnap

Egész nap "lógott az eső lába", így családi kirándulás helyett egyedül vágtam neki ennek a rövid sétának - mint kiderült, jól tettem, hiszen nem sokkal az után, hogy célba értem, el is kezdett szemerkélni az eső...
Reggel tehát némi zsámbéki nézelődés :) után megérkeztem Szomorra, ahol a kirakott táblákon felül a parkolást is segítő polgárőrök mutatták, hogy merre van a rajt. Gyorsan leraktam az autót, aztán bent, a sportcsarnokban kiderült, hogy a 10-es távra a nevezés Zsámbékon lesz, és a buszhoz, ami átviszi a résztvevőket, épp az előbb indult el a csapat. No, akkor hátra arc, és tempósan utánuk! Sikerült elcsípni őket, így az első körrel utazhattam át a rajtba.
Zsámbékon a Romtemplomtól picit fentebb, egy szépen rendben tartott présház előtt volt a rajt, ahol a kerek 11-es rajtszámot sikerült megkaparintanom :-)
A Romtemplomnál persze kötelező fotómegállás: kókadt fények, tipikus szomorkás őszi reggel, de a Romtemplom tényleg szép. Aztán persze indulás tovább, a terveim szerint hazafelé majd alaposabban megnézem, hiszen a résztvevők ma ingyen tekinthetik meg - és nem csak a kerítésen kívülről.
Szalag, leírás, mindkettő prímán segíti a tájékozódást, úgyhogy a Szent Norbert tanösvényt kényelmesen megtalálom.  Emelkedik tovább az út, egészen a gerincig, ahonnan most is szép panoráma tárul az ember szeme elé - megpróbálom elképzelni, hogy tiszta időben milyen lehet... Újabb indok, hogy ismét el kell ide jönni.
Az ösvény, amit a szalagok is jeleznek gyakorlatilag párhuzamosan halad a S- jelzéssel, de a gerinc/fennsík Szomor felőli peremén, úgyhogy ahol épp kilátunk balra, ott a távolban feltűnik a Kakukk-hegy is.  Az ösvény több helyen keresztez 2-3m mély vízmosás-szerű árkokat, úgyhogy kellemesen hullámvasutazva lehet haladni.
Terveztem, hogy ahol lehet, ott belekocogok, de valahol elmaradt a futókám, úgyhogy csak kényelmesen sétálok ezen a részen - is.  Aztán egy futó érkezik mögöttem, váltunk pár szót, és csatlakozom hozzá. Aztán pikk-pakk megérkezünk az Óriások lépcsőjéhez, ahol az EP-n nápolyival kínálnak minket. Innen még egy rövid szakaszon együtt megy a 10-es és a hosszabb távok útvonala, aztán a hosszú jobbra, a 10-es táv meg balra, Anyácsapuszta felé megy tovább - én ez utóbbi ösvényre fordulok, és nem sokkal később meg is érkezem a buszfordulóhoz.  Anno a Zongor 45-ön itt köszönt rám egy kisgyerek - most sehol senki, csak az n+1 parabolaantenna bámulja némán az eget az alaposan leharcolt állapotú, itt-ott "dózerérettnek" tűnő sorház tetején...
A ponton egy fiatal srác ücsörög, esernyő, fóliával letakarva a frissítésként itt osztogatott dobozos gyümölcslé  - hiába no, neki jóval tovább tart a mai műszak, mint nekem, aki már túl van a táv felén... Megiszom a gyümölcslét, doboz a szemetesbe, aztán mehetek egyenesen tovább - anno a Zongor 45-ön itt kellett kerülni a tó magas vízszintje miatt, most szerencsére nincs ilyen probléma.
Egy elágazásnál tábla is felhívja a figyelmet arra, hogy innentől kezdve kétirányú szakasz következik, úgyhogy a szembejövő forgalom nem azt jelenti, hogy bárki is rossz irányba halad :-)
Az Anyácsai-tó partján van a következő pont, már jóval korábban kiderül, hogy itt mit kapunk: a szemből érkezők zöme ugyanis út közben pogácsát eszik :-)
A bélyegzés után én is megkapom a friss fincsi pogit, aztán indulok tovább, bár a dombok közé szorult horgásztó nézelődésre csábít...
A zsilipnél Petami és Szötske érkezik szemből - ők hosszabb távot választottak mára - váltunk pár szót, aztán mennek tovább, pogácsát enni :-)
Egy négyes kereszteződés után már ismerős az út: magasles balról az erdő sarkánál, majd  picivel később balra föl...
Szuszogósan, de azért sikerül felérni megállás nélkül a platóig, ahol csak és kizárólag a nézelődés okán állok meg :-) hogy egy újabb nekirugaszkodással a csúcson találjam magam.
A ponton épp tömeg van, ráadásul Attis - akivel reggel, amikor Szomorra értem találkoztam, miközben épp indulófélben volt -  is szembejött, amivel sikerült picit megkavarnia -- kiderült, hogy reggel egy rövid távot ment, és ez már a második "kör" neki. Innen aztán "csak" le kell csorogni Szomorra: picit meredek ösvény, majd a régi kálvária után némi aszfalt, majd cél.
Kerek két óra egy perces idő kerül a papírra, átveszem a szép emléklapot és kitűzőt, megjegyzem, hogy príma volt a szalagozás - tényleg az volt - utána pedig fogyasztok a "szokásos" túramenüből.  Picit hezitálok, hogy menni kéne még egy kört, de most szomori rajttal, aztán úgy döntök, hogy mégsem - ennek köszönhetően nem is ázok meg :-))

Nyomdász csodálkozik, hogy már a rajtban osztogatják a Cartographia-s bónokat - mondom nem, én már célba értem :)
Kapok egy bónusz Horalky-t, beszélgetünk egy keveset, aztán indulok haza - már csepergő esőben... Emiatt aztán a Romtemplom és a színházi bázis  megtekintése most kimarad - majd legközelebb...
 
2011. október 29., szombat

Két kupa, no meg a príma időjárás is egyértelművé tette,  hogy ma ismét végigjárok néhány csúcsot a Budai hegyekben, felmászok az útba eső kilátókba (na jó, majdnem mindbe...), és ezzel begyűjtöm a Budapest kupa, valamint a  Cartographia kupa következő bélyegzését.
Persze nem csak a kupa miatt indultam ezen a túrán: a kellemes őszi időjáráson túl maga az útvonal, meg a kínált látnivalók is vonzóvá teszik ezt a sétát.  Az "egyéni tájolással a Vadaspark - Katonasírok - P3 jelzés" sem jelent problémát, hiszen a Fekete-fej után kényelmes, mondhatni egyenes út vezet a Vadaspark bejáratához, onnan meg egy rövid szakasz kivételével (ami szintén egy nyíl egyenes út) végig jelzett úton lehet haladni - bár mi némi bozótharcot azért beiktattunk :-)
A rajtba a BKV szolgáltatását igénybe véve jutok el, amúgy bemelegítésként a Moszkva-téren a metró lépcsőt fölfelé kocogva teljesítem - azért a végén már kapaszkodni is kell egy picit :-)
A rajtoltatás gyorsan megy, "természetesen" a hosszabb távot választom - csak annyi a változás tavaly óta, hogy a cél a templomkertben lesz, nem az étteremben.
A Kc jelzés lent megy a sétányon, annak ellenére, hogy többen úgy  vélik, hogy az aszfalton... Anna kápolna, irány fölfelé, majd tovább az Erzsébet-kilátóig.
A János-hegyen természetesen fent, a kilátóban kapom a bélyegzést - nulla pontért felmegyek a tetejére, és jól körbenézek, hiszen innen (is) látszik szinte valamennyi kilátó,a hova ma még föl fogok mászni :-)
Pozsonyi-hegy lefelé kocogósan, aztán Szépjuhásznénál pici "nemjólérzemmagam", de szerencsére gyorsan elmúlt.  A Kaán-károly kilátóban is fent van a pont - ez jó, csúcsforgalom itt sincs.
A Hárs-hegyi nyeregnél vágtak ki fákat - a darazsasat pont nem... Kis-hárs-hegy, szánom-bánom, de ezt a kilátót most kihagyom - vannak egy páran fent, inkább nem várok.
Zc - no, ezt a szakaszt nemsokára legalább hétszer (szerk.: tizenötször...) meg fogom tenni :-)
Itt beszédbe elegyedek a későbbi bozótharcos csapatunk egyetlen hölgytagjával, együtt sétálunk le az aszfaltig, majd kapaszkodunk fel a Fekete-fejre.
Bélyegzés fent, édesség lent, ahogy szokott lenni, majd két srác is csatlakozik, és elindulunk a
Vadaspark felé, ahol azért némi állatnézegetést is beiktatunk - persze a cél itt is a kilátó, annak is a teteje :-) Egyébként az "extra" táv díjazásán (ami idén is egy szép bögre volt) is ennek a kilátónak a stilizált rajza látható. Érdekes, hogy a kilátóban egyszerre csak meghatározott létszám tartózkodhat a tábla szerint - viszont lentről nem látszik, hányan vannak fent... Gondolom, ha felér az ember, és kiderül, hogy többen vannak, akkor a fölös létszámnak le kell jönni :-) Vagy esetleg az a megoldás, hogy felkiabál az ember, hogy "hányan vagytok fönt?" No mindegy, mi felmásztunk a lépcsőn, és kész.
A mókusoknál, illetve a medvénél állunk megy picit, illetve a színpadnál, ahol épp a patkányok életmódjáról tart egy kedves hölgy előadást a gyerekeknek.
Érdekes dolgokat mond, de nekünk igyekezni kell, úgyhogy elindulunk a kijárat felé, majd vissza, amerről jöttünk, hogy az itteni Zc jelzést megleljük.
Ez sikerül is, aztán némileg letérünk a tavaly követett útvonalról - ellenben látunk őzeket, miközben az első "bemelegítő" iránymenetet tesszük meg a két jelzett út között.
A következő feladat egy kerítésen történő átjutás - könnyítés annyi, hogy van létra, úgyhogy aránylag gyorsan megy :-) Ez után az egyenesen nyugatnak tartó nyiladékot követjük, majd érkezik balról a tavaly óta létező Z3 jelzés, amin jobbra tartva a "Katonasírok" ep-t találjuk.
Itt picit beszélgetünk a természetjárás múltjáról, lövészetről, erről-arról, aztán tovább indulunk, hiszen most jön, illetve jöhet az "érdekes" része a túrának.
No, a tavalyihoz képest sikerül "mellé" lőni a letéréssel, így a fiatalos erdősávot telibe kapjuk, bőségesen átszőve indákkal, de sikeresen és csak minimális morgással át is verekedjük rajta magunkat a Szarvas-árokig, ami egyébként nagyon szép - pláne, hogy túrázó nagyon ritkán jár erre - bár látunk friss nyomokat, tehát mások is jöttek erre :-)
A túloldalon szépen kikapaszkodunk, majd nekivágunk egyenesen a hegyoldalnak - itt hibáztam, az árokkal párhuzamosan kellett volna fölfelé menni, akkor ez az erősen szederindás rész helyett a tavalyi úton jutottunk volna ki az útra... No mindegy, túléltük, megvan az út, irány jobbra. Aztán egy bevágás balra, magaslessel - menjünk-e arra, vagy inkább tovább egyenesen a járt úton, és később, a szemből érkező jelzést kövessük? Elindultunk fölfelé, eleinte kényelmes csapáson, ami a magasles után azért elkezdett fogyni... Jó, GPS ismét elő: Jobbra előttünk nem olyan messze megy a hőn áhított P3 jelzés... Izé... Bozótos... De olyan igazi harcolós... Mindegy, én megyek. A többiek utánam. Egyfajta túraélménynek jó volt, de hogy jövőre a Z3-on megyek (ahogy az a friss kiírásban is szerepel), az tótzicsi... Vagy legfeljebb a tavalyi rövidítésen, ahol összesen nem volt ennyi bozót, mint itt, ezen a rövid szakaszon... De a lényeg, hogy leküzdöttük. Igaz, utána eléggé szófukar lett a társaság :-) Nem értem, miért...?
Lemegyünk a Tarnai-pihenőhöz, a pontőr a sziklára telepedett le - picit sokan vagyunk, így gyorsan bélyegeztetek, és elindulok vissza a többiek után. A következő pont a Csergezán Pál kilátó, itt is fent vannak a pontőrök, úgyhogy itt is megcsodálhatjuk a panorámát, meg azt, hogy honnan, merről érkeztünk, illetve hogy hova tartunk.
No, innen már csak lefelé... Legurulunk a Z3 jelzésen a rét széléig, onnan tovább balra a Z- elágazásáig (tehát nem a képen látható széles úton), hogy aztán azon sétáljunk be Nagykovácsiba.
A többiek előresietnek, én a "nemjólérzemmagam" miatt ismét lemaradok, de aztán csak beérek a templom udvarán található célba, ahol az oklevél és bögre mellé most egy pár virsli jár, valamint van zsíros kenyér, margarinos kenyér, meg lekvár is.

Köszönöm az alkalmi túratársaknak az együtt töltött időt, és elnézést a bozótharc miatt, tényleg nem volt szándékos :)