Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. február 27., szombat
Mit lehet írni egy most induló túramozgalomról? Pl. azt, hogy a már elkészült kitűzők nagyon szépek.

Ezek közül ma a solymári Szarka vár kitűzőjét lehetett helyben begyűjteni, a Zöld túra keretében tett apró kitérővel . A választék sem kicsi, úgyhogy ezek után nemcsak magukért a várakért érdemes ellátogatni a mozgalomban szereplő helyszínekre, hanem az ízléses kitűzők és emléklapok miatt is :-))


Tegnap "csepergett" az eső, úgyhogy csak a babatávra vállalkoztam (no meg én sem szeretek korán kelni...). Ezekből kifolyólag reggel kilenc előtt pár perccel kászálódok ki a gépsárkányból a félig telt normafai parkolóban.

A nevezés picit zsúfolt helyen történt, ezért a nevezés meg a négy szín igazolólap beszerzése után már indultam is. Fönt a tetőn brutálisan tépett a szél, úgyhogy gyorsan igyekeztem a Z- jelzésen lefelé. Megdöbbentő volt, hogy ott, ahol pár nappal ezelőtt a Hol a következő-n hóban ökörködtünk, ott csak avar és némi sár van, a hónak nyoma sincs - hozzá kell tegyem, így erősen közelítve márciushoz nem is hiányzik :-) Jég persze "akad" - egy túratárs bottal a kezében óriásit esik - szólok neki, hogy a bot végéről a gumidugót le kéne venni, akkor talán érne is valamit :-))

Tempósan gyalogolva érünk a Tündér-sziklához, pont, bélyegzés, majd irány tovább. A Z- jobbra letérését előttünk majdnem benézik, itt a keskeny ösvényen lefelé azért már előjön a sárbancsúszás, persze ez távol áll attól a sártól, ami még vár ránk... Aszfalt, BUÉK visszafelé, beszélgetés, úgyhogy gyorsan fogynak a kilométerek.

Lépcső következik fölfelé - bemelegítés az Apáthy-szikla előtti nagytesójához :) Közben persze megállunk pecsételni a Fekete István emlékháznál, egy terepszínbe öltözött, fülbedugós módon zenét hallgató túratárs után kiabálni kell, hogy észre vegye a pontot, holott azért elég méretes csoportosulást alkottunk :-)

Nemszeretem-lépcső fel az Apáthy-sziklához, a kilátás pazar, az idő is jónak ígérkezik. Ismert úton tovább az Árpád-kilátóig, itt a bélyegzés mellé csokit kapunk ellátmányként. Az alkalmi túratársak leülnek falatozni, én indulok tovább.

Problémamentesen eljutunk a K-Kc Z- elágazásához, ahol Marjan előveszi az itinert, és felolvassa az ide vágó passzust :) Tényleg nem másszuk meg a HHH-t :-) ellenben lefelé eléggé masszív csúszásveszélynek vagyunk kitéve. A szintútra fordulást követően nyugodt, de tempós gyaloglással hamar a következő ponton találjuk magunkat.

Virágos-nyeregnél "ősi szokás szerint" nyomok egy kéktúrás bélyegzést is az itinerre - az EP bent van a büfében, itt gyors adminisztrálás, majd kiderül, hogy az egyik túratárs utolérte a barátait, úgyhogy velük folytatja.

Kettesben megyünk tovább, a telkek között (ahol a változatosság kedvéért most le vannak mázolva a Z- jelzések...) fiatalok egy csoportja vesz egy jobbost be egy nyitott kapun - a tulaj úgy zavarja őket ki... No igen, nem kéne a jelzéseket tönkre tenni... A K- Z- lefelé még tűrhető, azonban a Z- hegy alatti szakasza már jelzi, hogy bizony lesz még sár... Nem, nem a szántóföld szélén... Ott is, persze, de ami utána következik... Sikerül térd fölött felcsapni magamat vele :-) Nesze neked kamásli...

Mivel a Várnak a Várak mozgalom indításaként a Szarka-várban ott a szervező, így felcaplatunk a kitűzőért/emléklapért - ráadásnak egy-egy csoki is jár.

A várból lejövet még kapunk egy picit a sárból, majd végleg aszfaltra érünk. A Templom-téren bent áll a busz, úgyhogy egy gyors adminisztráció után már a BKV szolgáltatását teszteljük hazafelé.





2010. február 21., vasárnap
A tegnapi lepasszolt trapp miatt ez a túra nagyon kellett - úgy km-hiány, mint kupaszakmai szempontból. Reggel 9 előtt érek a rajtba, a sor végigéri az állomásépületet - hosszában. Nagyszerű... Nagyjából háromnegyed óra, és nevezek a 10-es távra, majd megnézhetem az első pont helyét mutató vázlatot (a kiosztható lapok elfogytak...). A vázlat alapján besaccolom az Anna-kápolnát, ergo ki az aszfaltra, balra fel, aztán hajrá. A kápolna előtt messziről látszik a tömeg (itt is sorba kell állni???) -- sorállás nincs, irányszög és távolságadat viszont van. Az irány nagyjából a Z- felé mutat, a táv meg valahol a Tündér-szikla környékére... Kérdezünk, picit távolabb. Jó. Lelkiismeret-furdalás nélküli rövidítés meredeken lefelé, majd Z, amin elérjük a Libegőt. Pont ott a pont -- a következőhöz kapunk egy grillázst, izé, montázst :) Gyermekvasút egy jellegzetes pontja (gyalogos átjáró), egy sáv jelzés, no meg egy magasság (GPS-ről) szerepel rajta. Abban, hogy S- abban megegyeztünk hamar, hogy melyik átjáró, abban vita volt, aztán eldöntöttük, hogy felmegyünk az aszfaltig, majd jobbra P-, arról balra S-, és ott valahol lesz a pont. Így is lett, a ponton műzliszelet, meg egy bő lére eresztett leírás arról, hogy a következő pontot hol és hogyan találjuk meg. Térkép elő, S- P- között, csúcs, síút... Meredek-csúcs (Kő-hegy). Mutatom a pontőrnek, bólint, megyek tovább. Egy négy fős társaságot utolérek, kiderül, hogy már itt-ott találkoztunk, csatlakozom hozzájuk, bár ez a pont lesz az utolsó (ekkor még így gondolom...). P-, majd síút megvan, a hó jól mutatja, merre van a fölfelé (ha valaki nem tudná :-)) úgyhogy lassan, de biztosan fel is érünk a pontra.

No, itt megérkezik az eddigi egyszerű feladatok böjtje: Keresztrejtvény -- a kapott térképmásolatról leolvasható számokkal (magasság, szög, darabszám, stb.), majd ezekből ismét távolságot és irányt kapunk. A távolság megvan, az irány nem jön össze -- az összes értéket be kéne írni, de kapunk némi segítséget, úgyhogy kiderül a következő pont helye is - a Kavics-ároknál, ahol az új térképen az erdő határa van.
Itt döbbentem rá, hogy gyakorlatilag el sem indultam, és már a cél következne :-) holott túrázni jöttem, vagy mi a szösz... Az idő csodálatos, a terepre sem lehet panasz, jó a hangulat, kedvesek a túratársak, úgyhogy csatlakoztam hozzájuk, és váltottam a hosszabb távra.

A csúcsról iránymenet DNy-felé, majd a P-, Makkosmária, majd pont ott a pont ahol annak lennie kell. Itt három, magasságával megadott csúcstól mért távolságokat kapunk -- könnyítésként a három csúcs egymáshoz viszonyított helyzete megfelel a valóságnak: Irhás árok utca sarka. Nagyszerű. P- S+ majd buszforduló után jelzetlen út következik, a táj gyönyörű, érdekesek a fák a fehér hósávval az oldalukon...

Az utolsó emberes ponton egy szintmetszetet kapunk - Széchenyi-hegy vá.? Nem, picit messzebb. Akkor Széchenyi-emlék? Bingo. No, akkor kéne utat is találni odáig, ez némi hullámvasutazással sikerül is, szerencsére a Z3 aszfaltos emelkedőjét (Magasút-dűlö) nem nézzük be, és nem indulunk el lefelé, hanem a más túrákról már megismert egy oldalt korlátos hidat érintve jutunk le az Ördög-árok aljára, hogy onnan az Apáca-rét érintésével (ahol a Z3 jobbra betér a fák közé - Zsófi utánam jön, többiek benézik - némi telefonos egyeztetés következik, találkozunk a ponton) elérjük a Rege-utat, majd azon az utolsó pontot. Felírjuk mind a három évszámot, Zsófival bevárjuk a lemaradókat, aztán Rege út, Hegyhát út, majd Normafa TM-nél picit visszatérünk a havas erdőbe, hogy a Gyermekvasút nyomában túra útvonalán begyalogoljunk a célba.

Pecsét, gratuláció, díjazás majd postán, bélyegzés a kupafüzetbe, majd az ellátmány tesztelése következik. Zsíros kenyér, lila hagyma, többféle lekvár (alája rama), kétféle "Piroska" szörp, bubis és bubi nélküli ásványvíz, illetve alma fogyasztható.

Összegzés: Igazi tél végi túraidőben, egy kellemes, jól szervezett, érdekes túrán vehettünk részt. A tájékozódási feladatok ötletesek, az egyéni tájolás, a térkép használatának "kényszere" nagyon feldobta a hangulatot.

A saját útvonalat összekattintgatva Mapsource-ban 19.7km lett a vége.

u.i.: Annak, akit illet ;-) így utólag boldog névnapot!

2010. február 7., vasárnap
A tegnapi Kitörés 25 után fél nyolckor Újpest központ az első privát ep, itt felveszem Annát, majd irány a Szemlő-hegyi barlang fogadóépülete, ahova nyolcra kéne odaérni. Nyolcra épp sikerül egy "szűken befér" parkolóhelyen lerakni a kocsit, bakancs, kamásli, irány a rajt. Gyors bemutatkozás dyan-nak, majd nevezés, némi tollászkodás, rajtidő/bélyegzés, és indulunk. Az útvonal ismert, negyedik teljesítés, ha jól számolom, úgyhogy nyugodtan bandukolok a csapat végén-közepén-elején, ahogy adódik éppen.
A Mátyás-hegyre fölfelé picit csúszik a lépcső (Ez csúszik? Tegnap a Hárs-hegy oldalában a gyerekvasút átjárójánál a S- jelzésen - na ott tényleg csúszott...) Felérünk, majd le, pont, újabb bucka, majd a K- fölfelé a HHH-re. Itt picit lemaradok, forgóm, térdem... de azért tartom a lépést, Vagdalthús pontjához együtt érkezünk. Szorzás-osztás, egy kóstoló bőven belefér, úgyhogy a körtéből próbálok erőt meríteni az előttem álló feladatokhoz - némileg sikerül is.
A Határ-nyeregnél azért elbizonytalanodok, nem akarok senkit feltartani, úgyhogy itt leszakadok a többiektől, bár Panni próbál biztatni...
Ekkor az is megfordult a fejemben, hogy K- majd Hűvös-völgyből tömegközlekedés, és elkönyvelem, hogy nem jött össze... Van viszont egy bökkenő: "Nem adom fel!" és ezt komolyan veszem, úgyhogy kb. 15-20 perc agyalás/pihenés után nekivágok, és megyek tovább az előírt útvonalon, bár az, hogy kettőre haza fogok-e érni, ahogy a délutáni program miatt szükséges, az egy picit kétségessé kezdett válni.
A lángosost, a tegnap esti, ellentétes irányú "sétán" :) látottakhoz képest most nyitva találom (na ja, az éjjel volt, most meg nappal van...), lángost nem kívánok, viszont egy forró teát kérek. A tea nagyon jólesik, de menni kell tovább.
A nagyrét után a parkolóban édesség, amit szép komótosan el is fogyasztok - kell az energia fölfelé a P-, meg utána a jelzetlen ösvény leküzdéséhez... Küzdés az volt, pont viszont csak a barlangnál, a tegnapi tapasztalatok alapján a kötéllel biztosított lejtő mellett kényelmesen le lehetett sétálni.
A Kis Hárs-hegy következett, majd némi kanyargás után végre-végre aszfalt. Soha sem hittem volna azt, hogy örülni fogok az aszfaltnak...
Az örömöm persze nem tartott sokáig, mert a jobb térdem sem adta fel -- csak ő fájni akart (én meg a túrát teljesíteni). Abban maradtunk, hogy fáslit már nem kap (ha már fáj, akkor késő), nem lesz gúzsba kötve -- cserébe viszont a célig nem fog jobban sajogni :/
Az Apáthy-sziklához fölfelé vezető lépcsőket soha sem szerettem - most sem lopták be magukat a szívembe... A pont szerencsére az ösvény mellett volt, nem úgy, mint tavaly -- itt egy utolsó bélyegzés, és hiss tovább...
A buszfordulónál lévő kisboltban némi folyadékpótlás egy flaska kóla képében, majd a városi tájékozódási képességek felmérése következett.
Ahogy olvasom dyan beszámolóját, már sajnálom, hogy nem mentem végig velük -- nekem ugyanis nem sikerült elkavarni :) A célban épp ott értem a fiatalokat, mivel nekem is sietnem kellett, így a kajaszakmai vizsgálódást kihagytam, a díjazás átvétele, meg a túranaptár beszerzése után elindultunk haza.
A túrát végül 5:01 alatt csináltam meg (a Határ-nyeregben eltöltött időt leszámítva nagyjából a korábbi időmet sikerült hozni), pontban kettőre haza is értem, úgyhogy akár pozitív kicsengése is lehetne ennek a napnak...


Kitörés 25 -- előre a Budapest Kupa teljesítéséért!

Délután komótos készülődés otthon, majd egy kanyarral még elugrok venni egy pár kesztyűt is - a régi jó polár verziót ugyanis sehol sem találom, emiatt aztán picit későbbre tolódik az indulásom is. Autó lerak a Szentlélek-tér környékén, majd egy átszállóval 86-16 kombót kihasználva a Várban találom magamat. A rajtnál egy töltött járőrkocsi, odébb a kamerás furgon... Készültek a fijúgg, na... Remélem, a Szépjuhásznétól induló túrák rajtját is legalább ilyen szorgalommal és figyelemmel fogják látogatni, igaz ott "csak" autókat törtek fel...
A városi szakaszon lehet haladni, úgyhogy erőltetett menetre kapcsolok, és pici elkavarral (A Z visszafelé jövő ágát eltalálva) jutok el a Széchenyi-emlékig. 55 perc alatt... Itt most van pont (helyes!), szúróbélyegzővel igazolják, hogy jártam arra. Egy sms-t megeresztek, biztatást kapok válaszul (meg azt, hogy csak bírjam a holnapi b2b-t is...). Normafa előtt egy buszmegállóban többek példáját követve felveszem a kamáslit, lámpát veszek elő, aztán Normafától tényleg beköszönt a tél. Addig csak hideg volt, onnantól kezdve viszont a hó is elég jelentős mértékben képviseltette magát. Fentről is hó, meg lent is hó... Csacsi-rétnél meredeken le jobbra, majd bélyegzés, és ismerősöket követve tovább a sárga jelzésen.
A Virág-völgy alsó részén, ahol a P-sal találkozik az utunk, ellépek, tavaly ez a szakasz (is) kellemesen kocogható volt, idén örülök, ha 5 órán belül megcsinálom -- azaz időterv már borult. Ez tovább fokozódott a János-hegyre fölfelé menet, ahol csoki (nagyon jókor jött, szinte nullához közelítő idő alatt burkoltam be). A kilátónál még egy telefonra is van erőm, Pannival megegyezünk a holnap reggeli indulásban - feladat tehát adott. Végig kell menni Virágos-nyeregig, holnap reggel pedig irány a Barlangtól Barlangig, és azt is meg kell csinálni.
A Piros lefelé kényelmes, sem kőben, sem gyökérben nem lehetett megbotlani :-)) Szépjuhászné fölött kapunk egy picit a szélből is.
A sárgán fölfelé a Nagy Hárs-Hegyre általában egy kocka csokit szoktam elrágcsálni -- most kettővel indítok, és így is csak a feléig tart ki -- ha lassabban mennék, az már tolatás lenne, de felérek azért. No, itt még fogok járni a hét végén... A Bátori-barlangnál a meredek lejtőt szokás szerint balra a fák között kerülöm ki, lent, a vasút előtt az életveszélyesen csúszós lépcsőt meg jobbra.
Hűvösvölgy előtt egy szusszanás a katonasírnál -- a lángosos természetesen zárva, sebaj, holnap bepótolom, gondolom, és nekirugaszkodok az utolsó előtti nagyobb emelkedőnek a S- jelzésen. Az ösvény itt is elég keskenyre van kitaposva, holnap majd visszafelé... A Határ-nyeregben majdnem sikerül csapatostól tévútra térni a reptér irányába, de korrigálunk, majd elkezdődik a felfelé araszolás a parkolóig... Aki bot nélkül jött, az nagyon, aki bottal, az meg kicsit szenved :) én szerencsére ez utóbbi csoportba tartozom, de hogy itt vissza most nem, az biztos... Majd holnap :-P
Az Újlaki-hegy teteje csak nem akar közeledni, meg is állok egyet szusszanni - hiába no, tél, hó, hideg, meg éjszaka -- nem ez az ideális kirándulóidő...
Fent pont, és igen, innen csak lefelé... Szinte végig... Itt valahol suhan el mellettem a kollégám futva, tömören fogalmazva kutyAfuttában köszönünk egymásnak - aztán Virágos-nyeregnél a célban ismét találkozunk. Az oklevélen dátum nincs, ellenben tényleg díszes, szép nyomdai munka. A célban az ellátmány fasírt+kenyér+ubi, meg meleg tea.
A teljesítési idő kereken öt óra, az időjárási- és terepviszonyokat figyelembe véve elégedett lehetek magammal.

Utolsó busz elment már, kollégával a kaja után elindulunk lefelé, "majd lesz valahogy" alapon. Egy Újpalotán lakó túratárs képében megmentő érkezik -- ő kérdez ránk, hogy hogy tervezzük a lefelét, mire én "egyenesen tovább, majd balra le" választ adok, ő meg felajánlja, hogy levisz minket kocsival. Így is lesz, a buszfordulónál némi hóseprés a kocsijáról, majd az Árpád-híd budai-hídfőig szinte meg sem kell állnunk.

Kollégám tömegközlekedéssel folytatja dél felé, én meg elindulok haza, hiszen kevés alvás után reggel újabb gyaloglat jön - de az már egy másik történet.