Túrablog

Aki a szervezők más túráin már járt, tudhatta, mire számítson: én már jártam, és azt kaptam, amire számítottam. Negyvenes táv, a TTT tagjaként 500Ft-ot kellett leszurkolni (ennyiért nagyjából meg is érte), rajt pontban 9:00-kor. Egy szép park közbeiktatásával aszfalton trapp az első EP-ig, ami papíron 3.5km-re van a rajttól. Papíron, merthogy 9:30-kor már meg is kaptam a bélyegzést, ami 7km/ó átlagnak felelne meg -- mondjuk úgy, hogy nem éreztem ennyinek :)

Innen sárga sáv, térkép, meg saccográf alapján azért sikeresen abszolválva a következő szakasz, ahol kaptam a napsütésből rendesen. Az erdőbe érve örültem, egészen a kerítésig, amin egy rozoga létrán lehet(ett még) átmászni -- remélem, jövőre minimum megerősítik majd, mert egy-két fok igencsak randán nézett ki.

A barát-kúti erdészháznál két sráccal futottam össze, ők valami források-kutak mozgalmat is csináltak, úgyhogy el-el maradtak tőlem. Előtte váltottam pár szót az erdésszel, aki megkérdezte, hogy teljesítménytúráról van-e szó, és hogy meddig tart, meddig leszünk kint a terepen -- aztán útba igazított, megmutatva, hol tér le balra a többek (kispisták) által preferált aszfaltról a sárga jelzés.

A sárgán a két forrás- és kútkeresésben is játszó túratárssal mentünk, közepes tempót diktálva. A sárga +-re a letérést több szem, többet lát alapon sikerült nem elvéteni, az elágazás jelzését én inkább átlagosnak mondanám, mint rossznak, és ugye a szervezőktől nem számíthattunk szalagozásra...

A sárga keresztről egy picit hamarabb kikapaszkodtam az aszfaltra, mert a jelzés mellett gyakorlatilag nincs kijárt ösvény, majd a túra egy szem izmosabb emelkedőjének az aljában tartottam egy 10 perces frissítést, csokival, izotóniás löttyel, ahogy kell :-) A frissítést követően a túra legmasszívabb fél órája következett: emelkedő, bedőlt fák, meg egy darabokban lévő autóroncs megtekintésével. A sárga négyzet helyett balra indultam az erdei úton, de a szembejövő forgalom :) segítségével sikerült pontosítani az útvonalat, köszönet nekik. A turistaházig tartó kapaszkodó legdurvább szakasza ez, az úttól a csúcsig a sárga négyzeten, de sikerült pontban délben a pontra érni, és lerogyni egy padra. Itt volt ivóvíz, illetve lehetett vásárolni ásványvizet is. Nekem még volt az indulás előtt feltöltött kétlityis camelbackben, így nem vettem igénybe egyik lehetőséget sem.

Innen Dobogókőre kényelmesen, egy négy fős társasággal sétáltunk el. Kettőkor már a két pezsgőtablettára engedtem a közkútból a vizet (az egyik sima C, a másik meg multivitamin tabletta volt, egy Ca+Mg kombó talán hasznosabb lenne..), illetve a camelback-be is friss víz került. A bő 20 perces pihenőbe még egy laza sör+virsli is belefért, majd újult erővel robogtam a Sasfészeknél megismert csapat után. A robogásban három előtt pár perccel álltam csak meg, pecsételés céljából.

Röviddel ezután utólértem a korábbi társaságot, és a Hoffmann vadászháznál már együtt sikerült majdnem elkavarni, de a helyiek :) szóltak, hogy "mindenki arra ment", és mutatták a helyes irányt -- köszönjük nekik! Az Égett-hárs után lemaradtam -- nem minden folyadékot lehet kiizzadni :-) felkiáltással, ennek ellenére háromnegyed négykor már az utolsó EP-n kaptam a stemplit, és örömmel konstatáltam, hogy nagyon jól állok idővel, de mivel ígértem két túratársnak, hogy hazaviszem őket autóval, így azért amennyire lehetett, próbáltam kilépni, tudva azt, hogy ők meg a 20-as távon indult barátaikkal mennek, akiknek este 6-ra kell beérni.

A hajdani képesfától lefelé vezető vízmosásban volt csak némi lassulás, így nem sokkal később sikerült is utolérni az immáron hét fős csapatukat, majd jött a randa dzsindzsás, később a Fári-kút, utána meg a hab a tortán: mászás felfelé a Vaskapu-hegy oldalában. A végén azért sikerült hibázni: az előre szaldó két fiatal leányzó -- követve a jelzést -- lement a hegyről, de egy apró telefonos segítség után ők is rendben megérkeztek. Persze ha a Fári-kúttól utánunk jövő úr nem szól, hogy nehogy lemenjünk már a hegyről, akkor lehet, hogy mi is így járunk... Ide, az utolsó elágazásba azért nem lett volna nagy kunszt kirakni egy nyilat/papírkát, hogy felfelé tessék menni.

A célba pontban 18:00-kor érkeztünk meg, így a délben indult, és velünk érkező (útközben vártak ránk egy órát) csapattagok is sikerrel, szintidőn belül célba értek, és megapták a jól megérdemelt kitűzőt meg emléklapot -- mindenféle különösebb gratuláció nélkül.

Jó ízúen fogyasztottunk a zsíros-lilahagymás, vajas-paprikás kenyerekből, majd a piros jelzésen elindultunk lefelé, és bár a jelzést a városon belül nekünk is sikerült elveszíteni, de a túrának ezt a részét is sikerrel teljesítettük :-))


Röviden összefoglalva: A szervezők sohasem vitték túlzásba (khm.) a terepi munkát, illetve az útvonalleírást, ellenben vastagon fog a ceruzájuk, amikor a nevezési díjról van szó. Olyanoknak javasolt, akik tudnak és szeretnek térkép alapján tájékozódni, és van némi helyismeretük az adott területen. Javasolt még valamilyen kedvezményre jogosító tagság (pl. TTT), mert a teljes ár (1000Ft) nincs arányban a nyújtott szolgáltatással.