Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. augusztus 17., vasárnap
Ismét egy "EMCSA" túra, elsősorban a gyerekeknek a Budapest kupához, egy ismerős családdal közös programként.
Rajt
a Szépjuhászné buszmegálló melletti parkoló sarkából, gyors nevezés,
picit lassabb GPS-éledés után irány a Z+ jelzés. Az ismerősök előttünk
járnak kicsivel, úgyhogy igyekszünk utolérni őket, ezért igyekszem
erősebb tempót diktálni - szerencsére az út első része csak enyhén
emelkedik, úgyhogy ez egészen jól sikerül.
Az aszfaltos út
keresztezése előtt egy cetli az út fölött nekünk szóló üzenettel, gyors
telefonos egyeztetés, az ismerős család sikeresen rossz irányba indult
az aszfalton, úgyhogy bevárjuk őket
A nyeregbe már együtt kapaszkodunk fel, a lányok már várják a játszóteret. Sajnos azt várhatják, merthogy épp "felújítják"... Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy térkővel burkolt járdák épülnek, nehogy véletlenül valakinek beton helyett -oh, borzalom- földre kelljen lépnie. Brrr.
Az ellenörzőpontot az egyik asztalnál találjuk - igen, itt nincs mit felírni (de van, a Hidzsra a várból túrán a Libegő drótkötelét gyártó cég neve volt a kérdés), az igazolást bélyegzés képében kapjuk meg a papírjainkra.
A játszóteret körülölelő kerítést megkerülve a S+ jelzésen indulunk lefelé - no, ez egy olyan szakasz, amin régen jártam, úgyhogy az útvonalért megérdemelnek egy aprócska piros pontot a rendezők :-)
A kényelmes sétaút mellett som piroslik - savanyú, persze, de finom, úgyhogy egy-egy bokornál megállva csemegézek belőle.
A gyerekeknek is kínálom - a kóstolásig mindenki eljut, maradjunk ennyiben :-)
Kicsit később az út mellett egy érdekesen lekoptatott kérgű fát látok meg - közelben egy dagonya, úgyhogy egyértelmű, miért néz így ki: itt vakaróznak a vaddisznók. Szerintem.
Nem sokkal később a P+ jelzésre váltunk, irány a Budakeszi-hágó, enyhén emelkedő sétaúton. Aztán jobbra átmegyünk a Gyermekvasút vágányán, és máris a célban találjuk magunkat.
Nem sokkal később a P+ jelzésre váltunk, irány a Budakeszi-hágó, enyhén emelkedő sétaúton. Aztán jobbra átmegyünk a Gyermekvasút vágányán, és máris a célban találjuk magunkat.
A célban átvesszük a díjazást, a hokedli-méretű "asztalkán" árválkodó zsíros kenyeret inkább kihagyjuk...
Igen, ez a túra "egynek jó lesz" a kupához, de remélem, hogy a Budapest kupa fertőzöttjei más turákat is megnéznek - csak amolyan összehasonlításként.
2014. augusztus 9., szombat
A Vértes nagyon szép. A három évvel ezelőtti emlékek alapján nagyszerű gyaloglatra volt kilátás, úgy a terepet,
mint a szervezést tekintve. Ráadásul jelvény jár a teljesítésért, és nem utolsó sorban a Cartographia
kupába is beleszámít, úgyhogy idén ismét megcéloztam Gántot.
Most
nincs telekocsi, van viszont késői indulás és "enjoy" módú gyaloglat
igénye, úgyhogy csak 25km-re vállalkozom idén - hiába, öregszem :-)
Némi
keresgélés kell, hogy a rajt környékén parkolóhelyet találjak, de aztán
csak sikerül lerakni az autót, beöltözni "futós" szerelésbe, minthogy
ezt a túrát kocogós-futós tempóra terveztem...
A nevezés idén is gyors, hála a gyakorlott rendezői gárdának, utána
még egy kevés "közösségi élet", hiszen sok az ismerős, aztán a GPS
megtalálja magát, úgyhogy indulhatok :)Egy keskeny közön visz az útvonal, van, aki még nem tudja melyik a bal meg a jobb keze - majd megtanulja :-) A bagót viszont ki nem állhatom, úgyhogy jó is, hogy futósra vettem ezen a szakaszon a figurát.
Az út túloldalán kellemes emelkedő, tolom a bottal magam, a kitelepítési emlékmű keresztjétől
visszanézek Gántra, aztán megyek tovább. Illetve mennék, mer szalag
balra van, jelzés jobbra - itiner, meg előttem haladó túratárs alapján
maradok a jelzésen, a jó tempójú, mobiltelefonos fényképezőgéppel :)
fotózó túratárssal beszélgetve a túrán való fotózás eszközeiről és
rejtelmeiről :-)
Az első EP után nem sokkal jobbra tartunk, majd a korábban keresztezett
utat ismét elérjük, szemben a bányamúzeum - most nem dőlök be a
tanösvénynek, bár szalag sincs, és jelzés is csak messze, de a
tájékoztató tábla megörökítése után balra tartok az úttal párhuzamosan,
ahogy azt kell.
Rengeteg gomba az út mellett, szerencsére sár az nincs - egy-két kivételtől eltekintve, de az meg kikerülhető.
A Mária képesfánál kódot írunk, és mehetünk tovább. Bár csak másodszor
járok erre, de az útvonal ismerős, ráadásul beszélgetés közben gyorsan
fogy a táv, így a Juh-völgyet hamar elérjük, és fel is kapaszkodunk a
Géza-pihenőhöz, ahol újra kódot kell írni.
Legutóbb itt voltak a dohányzó fiatalok, úgyhogy akkor nem néztem
alaposan szét - most pótoltam, hogy aztán egy rövid átkötést követően
egy rövid aszfaltos szakaszon az ötvenes távval szemben haladva érjünk a
következő - immáron "emberes" - pontra. Pátrácos... Túratársak szerint ez az elnevezés a páfrányból jön - A Pallas nagy lexikona viszont a polytrichum nevű lombos moha (szőrmoha) egyik neveként hozza a "pátrác" szót.
A pont előtti szakaszon csak előszedtem a futókámat, és kellemesen kocogva tettem meg a "nemszeretem" aszfaltos szakaszt. A ponton néhány bögre ballonos szódával frissítek, aztán az eddigi társasággal megyek tovább
Széles erdei úton visz a jelzés, egy idő után jobbról becsatlakozik a hosszú táv útvonala is - itt egy szép nagy kunkort ír le a jelzett út, szigorúan követjük, ahogy azt kell.
Lekerített irtáshoz érünk, kellemesen tűz a nap - mi mást csinálhatna nyáron :-) aztán egy rövid nyílt szakasz következik, no, a pont persze nem itt van, hanem nagyjából két és fél kilométerrel odébb, Mindszentpusztán. 
Itt csak pecsételni állunk meg, de azért a képesfát van időm megörökíteni.Egy villanypásztornál ismét nyílt terepre érünk - ez már az utolsó szakasza a túrának, hiszen előttünk Gánt, bő másfél km a célig...
A célban jól szervezetten érkeztetnek minket, pecsét kerül a megfelelő helyekre, a fotópapírra készült emléklap mellé megkapom a jelvényt, illetve egy útba igazítást a zsíroskenyerek hollétéről :-) Persze nem csak zsíros, hanem margarinnal, különféle finom (házi?) lekvárokkal kent kenyerek is várnak rám, a kedves hölgyek serényen pótolják, amelyik verzió fogyni kezd.
A falatozás után kényelmesen, egy nagyon jól megszervezett-megrendezett, szép és könnyen teljesíthető túrával a hátam mögött indultam haza.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)