Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2009. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2009. Összes bejegyzés megjelenítése
2009. április 19., vasárnap

Újabb lépés (a tizedik, tehát az alapszint már megvan) a Budapest Kupa követelményeinek teljesítése felé -- egy kellemes túrán, de kezdjük az elején...

Nevezés a Gyermekvasút János-hegy állomásán. A túra útvonalának szöveges leírásán és egy pecsételőlapon kívül mást nem kapunk -- se táv, se szintadatok, se térképvázlat -- szerencsére a túra jelentős része ismert jelzéseken halad, az általam kevésbé ismert szakaszokat meg térképről jól a fejembe véstem még tegnap :) Z3 jelzés, kocogás lefelé, az Úti madonnánál egy kérdésre kell válaszolni (igen, akik a buszvégállomásnál csatlakoztak, azoknak is kellett volna...), majd lehet tovább gyalogolni lefelé. A Z3 itt-ott azért lehetne jobban jelezve, ami van jelzés az viszont szép, rendezett, így az eltévedésre bár van esély, de minimális. A második, szintén kérdezős pont egy "vaskályha", azaz fémből készült talán határjelző oszlop. Itt is rá kerül a papírra a megfelelő válasz, majd tovább a Z3-on. Sajnos a P+ becsatlakozása benézhető, egy pillanatra sikerül is "túlcsúszni" az elágazáson, de rögtön jön a korrigálás, mehetünk lefelé... Aszfalt, beton, lépcső le, P4 jelzésre váltunk, nagy és szép, meg félkész házak, majd egy lépcső fölfelé... Pár lépés, és végre ismét erdő. Meg persze némi emelkedő (Frank-hegy). Rövidesen a buszfordulóhoz érkezik a fáradt túrázó, ahol immáron emberes pont és két szem szaloncukor várja, a bélyegzés mellé. S+, P- kombóval megyünk tovább Makkosmáriáig, közben a Végvári sziklán lévő levakolt tábláról kéne a feliratot leolvasni -- marad az, ami a vakolatra lett festve... Közben lassan megtelik a zsebem az eldobált szaloncukros fóliákkal, de nem dühöngök... Az igazi az lenne, hogy az ilyen csokiosztós ponton nem bélyegzést kap a túrázó, hanem a csokipapírt kell a célban bemutatnia... No mindegy :-/

Makkosmária előtt balról érkezik a Z+, vannak, akik itt tanakodnak, hogy merre -- útba igazítom őket, hogy nem, nem balra le, hanem jobbra föl kell menni... Z+ S- kanyar, majd emberes pont a Csacsi-réten. Itt írok időt, bár fölösleges, hiszen a távokat, mint említettem, az itiner nem tartalmazza, majd frissítek egy picit, és megyek tovább, le a Virág-völgyön. A szemből érkező P+-nál egy éles jobbos a fonódó P-S- jelzéseken (itt ma még fogok járni, jut eszembe...) majd némi hullámvasutazás következik, a S- és a S+ kereszteződéséig, ahol a papírra fel kell írni, hogy a régi Pc merre ment -- ez is megvan, most jöhet az utolsó szakasz, a S+, egészen a Vadaspark bejáratáig. Az egyik tisztáson a kondérban valami jóféle ételalap rotyog (a tűzgyújtási tilalom ellenére), nem érdemes szólni, mert ránézésre a tüzelőhöz hasonló az is, aki rakja...

A cél innen már szinte csak pár lépés, itt szép, de semmiben be nem férő :) oklevelet és egyedi díjazást vehetek át: ez utóbbi egy fa korong (vastagabb ág szalámi-szerűen felszeletelve), rajta a túra emblémájával.

A céltól kissé távolabb került kialakításra a túra etetőpontja; zsír, margarin, többféle lekvár, Nutella kerülhet a kenyerekre, hozzá pedig ásványvíz kortyolható.

A vadasparki belépőből járó kedvezményt nem veszem igénybe, pár kilométert rárakva visszabattyogok Normafához (Budakeszin megcélzom a P+ jelzést, majd utána a Virág-völgy oldalában lévő jelzetlen, de kényelmes utat választva), onnan pedig, némi rétes és meggylé elfogyasztása után haza.


2009. április 13., hétfő

Nofene, erről sem írtam beszámolót... Mentségemre legyen mondva, hogy a héten ügyeletes voltam, és épp, amikor hazaértem, csörgött az ügyifon, és bőven estébe nyúló - hogy is fogalmazzam meg finoman - munkahelyi elfoglaltságom volt...

Emlékeimben kutatva a túra szép volt, jó volt, habzsi-dőzsi, jó idő, 19,8km, 560m szinttel 3:42 alatt teljesítve.
2009. április 12., vasárnap

A tervem: 8-kor indulva kényelmesen 2 óra alatt lezavarom a 10km-es távot,  behúzva egy újabb túrát a Budapest-Kupa teljesítéséhez. A valóság: 10 előtt nem sokkal nevezési lap kitölt, sorba beáll -- mint kiderült nem a 10, hanem a 20km-es távon indulók sorába. Ha már így jártam akkor a 20-as távon indulok :) mondom, és megkapva a bélyegzésre szolgáló lapot, illetve a térképvázlatot és útleírást tartalmazó lapot, és pontban 10:00-kor nekilódulok. Normafáig kocogósra veszem az iramot, hogy gyorsan magam mögött hagyjam az aszfaltos szakaszt. Bélyegzés után a múlt hét végén megízlelt meggylé után érdeklődöm a büfében -- sajnos nincs, úgyhogy egy rétessel vigasztalódom. Lefelé a zöld sávon borzasztó csatorna- és pöcegödör-szag terjengett egy darabon, így aztán lefelé is erős tempót diktáltam.

A következő pontnál mennék tovább a Z- jelzésen lefelé, de a pontőr hölgy szól, hogy balra, az aszfalton kell tovább menni -- azaz a Tündér-szikla és környéke kimarad az útvonalból. Z3 majd Z+ jelzés következik, kellemesen kocogható terep, úgyhogy ezt ki is használom -- 10:50-kor kapom a bélyegzést a Szépjuhásznénál lévő ponton. Egy rövid totó erejéig szusszanok, majd immáron a S- jelzésen indulok visszafelé. A Virág-völgy alján jelzésváltás a piros sávra, némi belekocogás, 11:30-kor már a Makkosmáriánál lévő EP-on frissítek. Innen Z+ jön, van benne egy csöppnyi :) szint, nem csoda, hogy fél óra kell a normafai pontig...

Bélyegzés van, meggylé a büfében nincs, úgyhogy ismét csak a rétest tesztelem... Kék körtúra, S+ kék körtúra másik ága kombó jön, majd pedig a P- lépcsője föl, az Erzsébet-kilátóhoz. Kilátót kihagyom, robogok lefelé az egyszer már meglátogatott szépjuhásznéi ponthoz. 12:35, pecsét, izólötty maradékának elfogyasztása, majd neki az utolsó emelkedőnek a S- jelzésen.

Sokan mennek toronyirányt az emelkedő után, én maradok a jelzésen -- picit talán hosszabb, de kényelmesebb úton jutok fel a csúcsra, hogy aztán a túloldalon lehessen lefelé robogni. A kisvasút keresztezése után jobbról jelzésalapok a fán, majd lejtő, Nagykovácsi út keresztezése, szalagozott befutó, cél; 3:15 a vége.
A célban reklámoklevél, reklámkitűző, zsíros kenyér -- ez utóbbit kihagyom, mert bent áll a vonat, amivel visszautazok a rajtba.

(2009.04.12 16:24:16)

2009. április 5., vasárnap

Két éve jól elfáradtam a túrán, biztos voltam benne, hogy idén sem lesz elég "himbilimbizni" a szokásos útvonalon. Mivel délután családi programot terveztem, igyekeztem hamar a rajtba érni (elkavarás most is volt...), így 9:05-kor rajtolhattam, egy minimalista stílusban készült igazolólap, valamint a netről is letölthető térképvázlat/leírás fénymásolatának a birtokában.

A Hunyad-orom megmászása csak a húzós kezdete volt a túrának, minden esetre (némi lihegéssel) 20 perc elég volt rá, annak ellenére, hogy már itt rengeteg ismerőssel találkoztam. (Mire jó egy több helyütt fonódó útvonalú túra...)

A második "köre" a túrának némileg pihentetőbb, hiszen "csak" lépcsőzni kell picit, majd nem benézni a zöld sávot, jobbra letérni a Libegő alatti "lankákról", és kellemes, minimális szintet tartalmazó úton (a zöld körtúra jelzés le lett szürkítve, pontosabban át lettek húzva a jelzések) elsétálni a következő pontig, ahol biztatást, és korrekt útbaigazítást kapunk a továbbiakról -- némileg át lettek festve a jelzések ugyanis... (Z+ helyett Z3).
A Z3 jelzésen a Tündér-szikla alatti ep érintésével, meg némi aszfalt beiktatásával fejeződött be ez a kör.

A harmadik kör a Z- jelzésen indult (amit a változatosság kedvéért a Libegő alatti lépcsőn fölgyalogolva érhettünk el), Normafánál pontőr, pecsételés, a legfinomabb meggylé megkóstolása, majd jelzésváltás a kék körtúra jelzésre, egészen a Libegő felső állomásáig. Itt némi lélektani feltöltődés után nekivágtunk a túra legmasszívabb szakaszának, a Libegő alatti ösvénynek...

Meglepően lazán sikerült lefelé megtenni az utat, fölfelé azért picit szuszogósabbra sikerült -- utána viszont a János-hegyre felmenni már csak pihentető sétának tűnt. A célba 12:30-ra sikerült beérni.

Kellemes időben, egy combos, de nagyon szép útvonalon rendezett túra, remélem jövőre sem marad majd ki.

(2009.04.05 19:48:38)

2009. április 4., szombat

A város peremén túraverseny és teljesítménytúráról néhány gondolat...

Kiírás szerint az első 25 beérkező díjazása függő érem (v.ö.: a teljesítménytúra nem verseny...), ezért reggel 8 előtt már Hűvösvölgyben vagyok, nevezek 300 Ft-ot kérnek, kapok egy első generációs itinert (tök mindegy, tudom, hogy a buszmegálló nem az, és hogy nem előre, hanem visszafelé kell egy picit jönni...); nevezési lap 55-ös, rajtszám 101-es (hogy ezt hogy a pékbe csinálták... no mindegy...).
Az adminisztrációt egy fiatal srác csinálta igen tempósan -- ekkor még reménykedtem...

8:15 körül állt meg a busz az Alsó Jegenye-völgy bejáratánál, mivel sokan voltunk, meg bemelegítésképp erős kocogás a Rózsika-forrásig (legalábbis az én tudomásom szerint, a szervezők ugyanis "Rózsi forrás"-ozzák...) -- ott még bőven ott értem az előző busszal érkezett túratársakat, mélyen alámerülve az adminisztráció bugyraiban :-(

Innen az Újlaki-hegy érintésével Hűvösvölgyig gyaloglós-belekocogós tempó, a parkolóban hagyott autónál gyors öltözés: pulóver és kabát be a csomagtartóba.
Ezzel együtt sikerült a Nagy-Hárs-hegyre nyitás előtt fél órával (10:30) felérni -- lehettünk vagy tízen-tizenketten... Némi várakozás, fotózás után elindultunk lefelé a sárgán, és igen, jött is szembe a két pontőr hölgy -- bélyegzés, pontkarton, aláírás, idő... adminisztrálás ezerrel. A következő pont Szépjuhászné (mi a fenének két pont ennyire közel egymáshoz???), két perc múlva...

Eseménytelen út után 11:39-kor csináltam egy fotót a S- Z+ elágazásában található tábláról (tudom, 12:00-kor nyitna elvileg a pont...) Ismét tanácstalanság, aztán jutt felfelé Makkosmária felől két hölgy, akik váltig állították, hogy őket a P- jelzéshez küldték, és egy órája már ott voltak... Na persze... a bélyegzőpárna meg azalatt száradt ki :-) Üzenem nekik, hogy nem kellett volna szabadkozniuk, hiszen tény és való, bőven a pont nyitása előtt értünk oda (az más kérdés, hogy a pontnyitások nagyon nincsenek normálisan kiszámolva...)
Az adminisztráció itt is sarkosan, pontosan, némi zökkenőkkel zajlott.
Az utolsó pont a S- S+ elágazása volt, innen "csak" a Huszonnégyökrös hegyet kellett megcélozni -- már akinek sikerült a Felsőszállás utcánál (N47 28.109 E18 55.582) a helyes irányt (jobbra) eltalálni, mert jelzés az most sincs...

A célba annak nyitása után kb. 10 perccel beérve kiderült, hogy a 25 darab fémből készült érem elfogyott -- sajnos 600Ft-ba kerül darabja, és nem verseny, hanem az első 25 beérkező kap. (Most akkor verseny, vagy sem?)
Maradt ugyanez műanyagból (piros, fehér és zöld színben, már bocsánat, de falusi búcsúban a céllövöldés szégyellné egy pálcásnak kirakni...), meg persze az oklevél.

Akkor most jöjjenek a jobbító szándékú javaslataim...:

Át kéne számolni a pontok nyitását, mert így 5-ös tempóval nem érdemes az elején indulni.

Ha már a pontok, a szépjuhásznéi totálisan fölösleges pontot ki lehetne rakni a Huszonnégyökrös hegyre, elkerülendő ennek a szép szakasznak a véletlen kihagyását.

Át kéne gondolni a díjazást/a túra nevezési díjait. Lehetne a máshol bevált x.-edik teljesítésnél jelvény/érem, a többinél kitűző megoldásra áttérni -- lenne motiváció x alkalommal eljönni, és teljesíteni a túrát, avagy lehetne egyszerűen üzleti alapra helyezni, mint az külföldön már bevett szokás: díjazással 5 Euro, díjazás nélkül másfél -- jelen túrára alkalmazva éremmel x+600, érem nélkül x Ft.

A lényeg, hogy egy újabb túrát sikerült behúzni a Budapest-Kupából -- a három műanyag "izével" majd eljátszogatnak a lányaim, legalább nekik is van valami hasznuk a túrából.

(2009.04.04 15:55:46)
2009. március 22., vasárnap

Harmadik teljesítés, a változatosság kedvéért randa széllel fűszerezve, kerek öt óra alatt.
Kellemes laza autózás után sikerül parkolót találni, majd rövid sorállás után a nevezési díj fejében résztáv/szint adatokat, rendezői elérhetőséget tartalmazó színes leírást kézhez kapva indultunk Renivel a leírás szerint 24.7km-es útnak.
Az itiner belső oldalán szerényen csak "Útvonalvázlat" címet kapva találjuk a környék 1:30000 méretarányú turistatérképét, természetesen ez is színesben nyomtatva. (Apró eltérés a korábbi évekhez képest, hogy a korábban feltüntetett mobilszolgáltatónak a neve már nem szerepel a papíron.)

Olyan túratárssal megyek, akinek első teljesítése lesz, úgyhogy igyekszem nem lelőni a poént -- már ami az első két komolyabb szintet jelentő emelkedőt illeti :-) Becsületére legyen mondva, hosszabb kihagyás ellenére simán felsétálunk mindkettőn, jelentősebb gőzmozdony-utánzás nélkül. Közben persze találkozunk a Kőorr ponton Vagdalthússal, aki totálisan belefeledkezve a melóba osztja a bélyegzéseket, illetve nem felejtem el az ominózus kő (lásd korábbi beszámolóm) ismételt rituális megrugdalását sem :-)) (Háromszor veri ezt kenden... úgyhogy jövőre ismét!)

A Dobogó-hegy pontja előtt picit hamar ki lett rakva a "pont következik" tábla, de ez legyen a legnagyobb probléma a túrán...

Sóskút dél, mint frissítőpont picit visszafogottabb talán, mint korábban, de így is jut mindenkinek egy palack buborékos ásványvíz meg két csoki.

A Kálvárián (is) jelentős széllel birkózunk -- lefelé szinte rá lehet feküdni, olyan erős. A horgásztó után terelés: a Benta-patak gyalogos hídja a táblák tanulsága szerint balesetveszélyes, így a közúti hídon átkelve, a patak partján visz a jelzés: szép új laminált lapok vannak kirakva a fákra (újabb piros pont a rendezőknek).
Az erdészháznál megcsodálhatjuk a múlt néhány autócsodáját, köztük egy NDK-s rendszámú ős Trabantot, meglepően szép állapotban, több Barkas-t (NDK-s posta, illetve mentő kivitelben), majd nekivágunk a Nyakas-kőhöz vezető, az utolsó jelentősebb szintet tartalmazó szakasznak.
A sziklaplatóra felérve ismét találkozunk szél úrral, de már megszoktuk a jelenlétét a nap folyamán.
A kápolnánál újabb frissítés, dobozos gyümölcslé (köszönjük!), majd némi séta, focimeccs jobbról, cél, sorállás, emléklap, kitűző.

Ismét egy jól szervezett, gyakorlatilag tökéletesen jelzett úton haladó túra, minden szempontból jó választás volt annak, aki ott volt (ha jól tudom több, mint 600-an voltunk).

(2009.03.22 21:03:51)


2009. március 21., szombat

Téry Ödön emléktúra, 20km

Elején-végén kényszerűen aszfalttal súlyosbított az útvonal, elég durva szinteloszlással: a Remete-szurdokból kifelé kapjuk egyben majdnem az egészet -- utána komolyabb szintet csak a Nagy-szénásra való felmenetel jelent, közte pici hullámvasút, a Nagy-szénás után pedig kellemes lejtős útra kell készülni.

Nem siettem, nyolc után értem a rajtba, 8:15-ös idő került a papírra, egy igen gyors nevezést követően.
A K sáv aszfaltos szakaszán lehet csodálni az építészet remekbe (nem kevésbé remekbe...) szabott (vagy elszabott) alkotásait, illetve becsületesen betérni a templom felé -- nem csak becsületből érdemes egyébként, kellemes, nyugalmat árasztó a templom körüli park.
A Remete szurdok bejárata helyett picit hamarabb van az első pont -- úgy szólnak utánam az autó mögül...
A Szurdokban szép hóvirágok nyílnak, a patak -annak rendje-módja szerint- folyik, szerencsére van bedőlt fa, meg a kezemben bot, így az átkelés megy száraz lábbal.
Az egyensúly próbája után jön a terheléses próba: sikerül megállás nélkül kikapaszkodni a szurdokból, bár picit szuszogósra sikeredik a vége...

Kellemes, hullámvasutazós sétaút vezet innen a Zsíros-hegyig, itt-ott azért (kikerülhető) sárral.

A Zsíros-hegy utáni szakasz ismét aszfalt egy picit, meg lejt is, csak hogy a kék jobbos kanyarja után emelkedhessünk ismét, immár a Nagy-szénás csúcsáig -- közben megállva egy újabb bélyegzés begyűjtéséért.

Innen csak lefelé: A kék sáv jelzés nagyon szép útvonalon halad (Kőris-völgy, rengeteg hóvirággal) Piliscsaba határáig, ahol ismét aszfalton haladunk (kb. 3.7km) -- Vasútállomás, majd felüljáró, gyönyörű fenyőkkel szegélyezett utca, aztán befordulunk jobbra, majd cél (12:20). A célban oklevél, kitűző, plusz egy bón, amiért a célnak helyet adó vendéglátóipari egységben egy üdítőt (rostos gyümölcslé és buborékos üdítő is volt).

Kellemes túra, arányaiban sok aszfaltos szakasszal (sacc/kb. 7km körül). A táv/és szintadatok az itineren is ellentmondásosak, a Mapsource-ban összekattintva nekem 23.3km jött ki, ami reális.

(2009.03.21 18:37:14)

2009. március 15., vasárnap

Rajtba érkezés 9:30, egy óra várakozás, majd 10:30-as rajtidővel vágtunk neki a távnak Nagyondinnye kollégával. A várakozásban elgémberedett tagjaink kb. a Széchenyi-emlék körül kezdtek bemelegedni, szerencsére sem itt, sem a Kápolnánál nem kellett várakozni.
Normafához fölfelé gyalogolva eg fél falunyi túratársat előzünk meg -- jól is tesszük, Normafa mh.-nél csak 3-4 ember vár előttünk a bélyegzésre. Csillebércnél picit rosszabb a helyzet, viszont kapunk műzliszeletet :) Innen átbaktatunk a hegy túloldalára, hogy Disznófő után ismét visszamászhassunk :)
Virágvölgy állomásnál picit felmegy a pumpa: előttem ugyanis két srác Disznófőt kihagyva érkezik, mire a pontő... izé, bélyegzős leányzó menti a dolgot: "Majd oda úgy nyomom, hogy ne látszódjon a felirat". Az egy dolog, hogy valaki, valamilyen okból kihagy egy pontot, de hogy ezt "elkenni" a rendezők segítsenek neki... No mindegy, remélem, talán egyszer megértik, miért is tettem ezt szóvá. (Itt volt tea is, de kihagytuk...)
Innen leereszkedtünk Makkosmáriáig, csak azért, hogy felmászhassunk János-hegy állomás érintésével az Erzsébet kilátóig. Közben az eső is elkezdett cseperegni, úgyhogy a kilátónál a pont beköltözött a kilátóba.
A csepergő eső miatt (is) sáros volt a lejövetel, szerencsére azért ez az elfogadható szinten belül maradt. Szépjuhászné állomásnál is gyorsan végeztünk, hogy nekivághassunk a túra utolsó (előtti) emelkedőjének, föl, a Hárs-hegyre. Lefelé a Bátori-barlangnál eléggé sáros volt az ösvény, de balra kerülve sikerült esés nélkül abszolválni ezt a részt is.

Kis Hárs-hegy, Hárs-hegy állomás, Nagyrét -- szokásos útvonal, a pontokon szerencsére minimális várakozás, majd Villám "nagyon nem szeretem" utca (most beszélgetve mintha rövidebb lett volna) illetve Fazekas-hegy volt a "menü", desszertként még betértünk a múzeumba, majd cél, bélyegzés, sorakozás kajáért (sajttal töltött csirketallér rántva rizzsel és uborkával, plusz egy kis dobozos Sió gyümölcslé). A vége 4:25 lett, ami elég tűrhető idő, bár a végét picit ellazsáltuk -- de legalább lesz mihez képest tovább javulni legközelebb :-))

A rajtoltatás szokás szerint baromira lassan ment (az előnevezés  lehetőségét talán mégiscsak jó lenne meggondolni...), a pontoknál a tömeg miatt itt-ott azért előfordultak várakozások, de ebből a szempontból azért javuló a tendencia.
Amit még lehet dicsérni, az a túra végén az egyszerű, de ízletes meleg étel; remélem, a túra a pozitívumait megtartva még sokáig fennmarad, és talán a negatívumokat is sikerül majd egyszer ha nem is teljesen megoldani, de csökkenteni.

(2009.03.15 19:01:25)

2009. március 7., szombat

Beszámoló szintidőn belül :)

Reggel hezitáltam, hiszen az elmúlt napok esői után úgy gondoltam, hogy sáros lesz a túra, amihez -mármint a sárhoz- nem nagyon volt kedvem.
Mégis belevágtam, és negyed tízkor el is rajtoltam, lesz ami lesz alapon sima túracipőben. Normafa és környéke, meg az egész hegytető ködben, a kék körtúra jelzésen itt-ott jégfoltok, némi sár is, de jóval kevesebb, mint amire számítottam. A hideg szél nem esett jól, de szerencsére kevés szélnek kitett szakasz volt.
A János-hegy, pontosabban az Erzsébet kilátó volt az első EP, itt utánam kellett kiabálnia a pontőrnek, mert szegény behúzódott a kilátóba a szél ellen -- egy bója azért jó lett volna...

A piroson lefelé kényelmesen, térd- és bokakímélő puha, de nem csúszós talajon lehetett haladni, egészen a P- S- találkozásáig, ahol a következő pont volt, itt a bélyegzés mellé cukorkával kínáltak. Innen sárga sáv, Csacsi rét (ep, sport szelet), majd Z+ következett, az időjárás alapján "remélt" sár nélkül. Csacsi rét után a Z+-on lementünk Makkosmária felé, ahonnan a P- jelzést követtük a Piktortégla üregekig. Innen széles erdészeti útin le az Irhás-árok tetejénél lévő etetőpontig (zsíros kenyér, hagyma, vegyes savanyúság, tea), majd bőven szalagozottan következett az Irhás árok -- gyakorlatilag kényelmetlen sár nélkül. A következő ponthoz (Hörcsög utca) a balra letérést majdnem benéztük, de időben sikerült korrigálni :) Itt "szokás szerint" autóból kaptunk bélyegzést, majd "Némi" emelkedés, a rondán teleszemetelt Ördög-orom után zöld háromszög jelzés következett. Az aszfaltról később jobbra letér a jelzés, ezt a felfestés is, és a szalagozás is szépen mutatta -- ahogy olvastam, itt korábban másoknak volt problémája.
A Farkas-völgybe lefelé az ösvény kényelmesen járható volt; a híd után pedig nekivágtunk a túra utolsó emelkedőjének. A kápolnánál kaptunk még egy bélyegzést, majd a TV-torony után némi beton/aszfalt koptatás után visszaértünk a Normafához, ahol kitűző, oklevél, és egy csomag ropi járt a teljesítőknek.

(2009.03.07 14:41:07)
2009. február 15., vasárnap

Kizárólag a Budapest-kupa okán indultam ezen a túrán - a táj, az útvonal, a téli álmát alvó éjszakai erdő csodás volt, ráadásul inkább letaposott, futható hó jellemezte a terepet, úgyhogy ahol csak lehetett, belekocogtam/futottam, élveztem az erdő csendjét, a friss, hűs erdei levegőt, a lámpafény és az erdő sötétjének a kontrasztját.
Amit nem élveztem, az a túra elején a városi szakasz :) meg a vége után a 137-es buszhoz lefelé vezető erősen jeges út - a túrán nem, itt viszont zakóztam egy nagyot (egy darab lámpa rommá törve...).
A célban (Boróka büfé) fasírtot kaptunk kenyérrel, illetve forró teát.

Hála a nagyon jó terepnek 3:55 alatt sikerült végigmenni a kiírás szerint 23,5km-es távon, ami kerek 6km/ó átlagot jelent - remélem, lesz még lehetőség ilyen terepen téli éjszakai túrán résztvennem.