Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. március 16., vasárnap
Az éjszakaival meg a tavalyi ismétléssel együtt 15. teljesítés, úgyhogy nehéz sok újat írni/mondani erről a túráról, pláne, hogy sietősre fogva szerettem volna teljesíteni, ha már a rajtidő végét sikerült elcsípni - igaz, még így is az állomás bejáratáig ért a sor, amikor odakocogtam a Fogaskerekűtől, és mire hátranéztem, már jócskán sorakoztak mögöttem is. A nevezésnél a sor teljesen jól haladt; nevezés több asztalnál, rendezői irányítással egyiknél sem volt üresjárat, úgyhogy ismét le a kalappal a rajtban szorgoskodó fiatalok előtt!
Füzetet nem kérek, kifelé megkapom a rajtbélyegzést, és pici "saját idő terhére" szedelőzködés után nekilódulok, igyekszem a kisebb-nagyobb csoportokban haladókat előzgetni, hátha nem kell sokat sorakozni a pontokon.
A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, utána kényelmesen sétálok a Rendőrtiszti főiskoláig, a rétre érve viszont előkerül a futókám, és kocogásra váltok - ez jól is megy, aztán a kápolnától néhány méterre sikerül egy tipikus "nagykabát" ívű esést produkálni - szemüveg megvan, technika működik, nem fáj sehol, mehetek tovább :-)
A lejtőnek persze vége lesz nem sokára, fölfelé visszaveszek a tempóból - nem lenne jó az út közepén húzódó mély vízmosásba belezuttyanni :-)
Majdnem fölérek, fiatal pár jön szembe, keresik a normafai pontot, mondom nekik, hogy hátra arc, mert odébb lesz :-)
Velük sétálok tovább, Normafa, majd Csillebérc állomás következik. Tovább a vasút mentén, majd egy rugaszkodással fent is vagyunk Normafánál, hogy a túloldalon aztán Disznófő helyett csak a "macis" házig ereszkedjünk a következő bélyegzésért.
Bélyegzés után pici jelzetlen "iránymenet" az Anna kápolnáig. A kápolna körül szépen faragott kövek, egy-egy település nevével - néhány fotó után megyek tovább, azon gondolkodva, hogy vajon mi célból kerültek ide ezek a kövek...?
Virágvölgy állomásnál limonádéval kínálják a "megfáradt" túrázókat, szánom-bánom, de a bögrém otthon maradt, úgyhogy az eldobós pohár marad a megoldás. Makkosmária szintén ep, a kellemes ereszkedés után egy pici rugaszkodás fölfeé a P- jelzésen, integető fa balról még megvan :-)
Picit távolabb, a P-S- elágazásnál viszont "lepihent" az irányjelző tábla - hogy azért-e, mert az oszlopának a töve nem bírta, vagy épp "segített" neki valami "jótét lélek", ezt nem tudom - remélem, hamarosan ismét a helyére kerül - bár itt (még) jók a jelzések is.
Eseménytelen séta után János-hegy állomás helyett az előtte lévő útátjárónál pecsételnek, így nem kell oda-vissza sétálni, csak menni tovább fölfelé a jelzést követve.
A János-hegy csúcsát megmászva újabb pont, majd tempós ereszkedés az igen jól ismert szerpentinen, meg még tovább, egészen Szépjuhásznéig, ahol a változatosság kedvéért ismét pecsétet kell gyűjteni az igazolólapra :)
Ahogy a szuszogós emelkedő után a Nagy-Hárs-hegy tetején is - bár a jelzést követő túrázóknak van idejük kifújni magukat a szintes szakaszon :-D
Innen még két (és fél) emelkedő következik, a nyereg után föl a Kis-Hárs-hegyre, illetve a Villám utca...
Az előbbi gyorsan megy, lefelé gyorsabb tempóra váltok, de Hárs-hegy állomásra azért nem felejtek el beugrani az újabb pecsétért :-)
A hegy lábánál automatikusan fordulok balra a Sc jelzésre, és csak a műútnál állok meg. No, ez a szakasz is gyorsan megvolt :-)
A Nagyréten újabb stepmli, a Villám utca szinte már unalmas emelkedője jól megy, bár tény, hogy megnövelt légcserét igényel :-D
A Fazekas-hegyre természetesen fel kell menni, szerencsére nincs tömeg, úgyhogy kényelmesen és biztonságosan letudható az oda-vissza szakasz is. Innen már csak le kell robogni Hűvösvölgybe, egy kanyar a múzeumhoz, és trappolhatok a Gyermekvasutas otthon folyosóján lévő célba.
Az érkeztetés gyorsan megy, az igazolólap száma alapján elő van készítve az oklevél, kitűzőből a 13. teljesítésre járót kérem, hiszen 14.-et tavaly már kaptam.
Az étteremben megkapom a meleg kaját meg a dobozos gyümölcslét, jó idő van, úgyhogy kint telepedek le elfogyasztani. Ebéd után aztán megcélozom a vonatot, ami szinte menetrend szerint indul vissza a rajtba. 

Kellemes kirándulás, a tömegtúra jelleg ellenére -gyakorlat teszi a mestert- jelentősebb fennakadások nélkül megszervezve, ahogy már megszokhattuk ettől a rendezőgárdától.
Az útvonal döntően egyéb túrákról is jól ismert jelzéseken halad, mégis jó választás lehet a téli punnyadás után a tavaszi túraszezon megkezdéséhez - még akkor is, ha a sok jelzésváltás, illetve jelzetlen szakasz miatt tájékozódási szempontból talán egy picit több odafigyelést igényel.



http://www.endomondo.com/workouts/315396144/6400846

2014. március 10., hétfő
Idén a hétvégéim harmada munka miatt kiesik, úgyhogy a "hagyományos" túrák mellett (meg sajnos néhány helyett...) az új fecskék rendezésit is ki kell próbálnom, hogy a Budapest kupában megcélzott 25+ túra összejöjjön - ez a séta is egy az ilyen, "nézzük meg, milyen"-ek közül.
Szépjuhászné környékén egy talpalatnyi zöld se' nagyon maradt szabadon a sok autótól - későn érkezek, rutinosan távolabb, szabályosan parkolok le, az a pár perces kényelmes séta belefér a rajtig... Mint ahogy az is, hogy néhány, a füvön parkoló autósnak szólok, hogy előfordulhat, hogy drága lesz a parkolás.
Ragyogó idő, van rövid táv, van kígyózó sor, meg pici káosz a rajtban - nyugta viszont nincs (de tippelem, hogy egyéb papírozás se nagyon...), úgyhogy tuti biznisz a rendezőknek, no mindegy.
Az útvonalleírásra nagyjából olvashatatlanul kerül fel a név meg a rajtszám - mindegy, nem nekem kell tudni elolvasni. Van még rajta három rubrika az ellenőrzőpontoknak(!) ami azért erősen alultervezett szám, ránézésre (némi buszozással) 15km-ből kihozható a túra. Majd belejönnek. Talán...
A leírás katasztrofálisan rossz, bő lére eresztve, hibákkal, fölösleges jelzések emlegetésével - táv és szintadatok nélkül. Külön kérésre kapok térképet (turistautak.hu térkép, a forrás nincs feltüntetve) és táv meg szintadatokat tartalmazó táblázatot - elsőre kiszúrom, hogy a végén nem egyezik a térkép meg a leírás: a leírás szerint a Tündér-hegyet megmásszuk a Z3 jelzésen, a térképen a Z- után az évekkel ezelőtt leszürkített Zc-n van rajzolva az útvonal, azaz nem bejárás (track) alapján készült, úgyhogy a terepi munkát sem vitték túlzásba.
A térkép rövid tanulmányozása és kipreparálása (követendő jelzések felírása) után nekilódulok: S-P-, Makkosmária, S-S+ Budaörs, P+P-S-Z+ Normafa, Z-Z3-Z+, Szépjuhászné az útvonal - röviden :-)
A S- mellett rögtön egy fotózni való fa: néhány túrával ezelőtt (Vár a Mikulás 10) még a rajta növekedő méretes gombát fényképeztem, most meg derékba törve fekszik az út mellett.
Később egy, pontosabban két másik, szintén pusztulóban lévő fa miatt állok meg, és mutatom a szújáratokat néhány túratársnak.
Makkosmáriánál autóból kapunk gyereknyomdás bélyegzést (stemplire sem költöttek sokat...) meg pár szem szőlőcukrot; gyors lábú túratársak érnek utol, beszélgetve felveszem a tempójukat - hátha sikerül legalább egy darabig tartani velük a lépést :-)
A Végvári (Szent Mihály) sziklánál egy gyors dokumentálás, aztán megyünk tovább fölfelé a P- jelzésen, egészen a fonódó P-S- szakaszig, ahol ismét a sárgára térünk, Kies-völgy, illetve Sorrento felé.
Az előbbiben pár éve komoly erdőritkítás történt, aminek következtében az eredeti állapothoz képest inkább kietlennek lehetne nevezni - viszont szép kilátás nyílik az ösvényről.


Sorrento következik, rengetegen piknikeznek, úgyhogy a teljes sziklaalakzatot sajnos nem tudom megörökíteni, de azért az útról is lövök egy képet - mert bár lehet, hogy "tájidegen" a fenyő, de itt mást nem nagyon tudnék elképzelni.
A S-S+ elágazásnál balra sorompó, utána pedig kényelmesen lehet lefelé sétálni egy mélyúton - no, ide autók is bejárnak, úgyhogy félre húzódunk egy szemből érkező autó elől, már amennyire lehet.
Az utca végén kis tér, meg ellenőrzőpont - természetesen gyereknyomdával - változatosság kedvéért csokis nápolyiból vehetünk a bélyegzés mellé.
Innen a mesés P+ jelzést kellett követni - ami csak azért mesés, mert hol volt, hol nem volt :-) Szerencsére a GPS, illetve valami régi túraélmény okán sikerül belőni, hogy melyik elágazásnál merre. Az egyik benézhető elágazásnál úgy kiabálok vissza egy túratársat, hogy ha gondolja, jöjjön a jelzésen :-) Rövid emelkedő után ismerős szakaszra érek: a Meteor útvonala érkezik szemből.
A lassan, de biztosan pusztuló repülős emlékműhöz is felmászok, a panoráma csodálatos - az emlékmű állapota már kevésbé. Mindegy, menni kell tovább.
A sorompó után picit bizonytalan vagyok, aztán csak meglátom a jelzést egy fán, lehet tovább bandukolni.
A lustábbak esetleg véletlenül a Sc jelzésre tévedve BKK-s segítséggel is eljuthattak Normafáig, persze biztos vagyok benne, hogy ilyen nem volt, még a gondolata sem fordult meg senkinek a fejében - én minden esetre maradtam a jól ismert P- jelzésen, hogy a ma már egyszer látott, fonódó P-S- után ez utóbbit kövessem a Makkosmária fölötti S-Z+ kereszteződésig.
A Magas-kő előtt kis tábla jelzi, hogy balra turista emlékhely található a felhagyott kőfejtőben - időmbe belefér, úgyhogy besétálok; szépen gondozott kopjafa a pihenőhelyen az eltávozott túratársak emlékére.
A Z+ jelzés következik, itt egy Budapest autóstérképpel kiránduló apukának segítünk a helyes útirány megtalálásában - picit elavult, és készítésekor sem pontos térképpel nehéz a navigáció....
A normafai kódot felírom, aztán veszek egy lángost, pótolandó az elmaradt reggelit - hosszú a sor, de azért gyorsan halad - gyorsabban, mint reggel a rajtban a nevezésnél :-)
A zöld sáv melletti macis háznál néha látni sürgés-forgást, most nincs itt senki - ahogy Disznófőné sem, igaz, csak elrobogok a forrás mellett, mert jó lenne már a célban lenni, és különben is, már láttam a hely névadóját :-)
Innentől a térkép helyett tehát a leírásra "hallgatok", és a Z3 jelzésen felcaplatok a Tündér-hegyre. Egy pillantás jobbra: a panoráma megvan, szép, mehetünk tovább :-)
A János-hegy oldalában haladó úton egy biciklis áll - és a gyalogosok elhaladása után int a többieknek, hogy jöhetnek. Bár messze nem a szívem csücske a downhill bringások tevékenysége, de ez megér egy dicséretet: ha a turistautak keresztezésekor így járnának el mindannyian, jóval kevesebb balesetveszélyes helyzet, meg vita alakulna ki. Nekik egyébként nem elsősorban a turista és sétautakon andalgó/sétáló/kocogó kirándulókkal van problémájuk, hanem azokkal, akik azokon a meredek "zergecsapásokon" kóvályognak (ahol egyébként gyalogosan sem lenne szabat mászkálni), amiket ők a lezúdulások során használnak. Remélem, ha a Normafa projekt teljesen nem is, de a kijelölt és kellően biztosított pálya vagy pályák belátható időn belül meg fognak valósulni.
A beszélgetés után kényelmes tempóra váltva sétálok be a célba, ahol kiderül, hogy oklevél még ép, hogy van, más nincs - aki szeretne kitűzőt, az külön adja meg az elérhetőségét (a nevezésnél is felírtuk egy A7 méretű fecnire...) - én köszönöm, nem kérem, majd talán egy következő túrán, ha ráérek...

Egyre több újdonsült rendező próbálgatja a szárnyait úgy, hogy maximum messziről látta, hogy mások hogyan csinálják. Persze lehet ezt jól is, meg kevésbé jól. Egyelőre ez utóbbiból van több, igaz némi pozitív változás itt-ott van, de ahogy anno volt olyan első rendezés, aminél azt mondtam, hogy pár év múlva jövök újra, úgy itt is ezt fogom tenni, hiszen bőséggel van lehetőség a Budapest-kupához túrát/pontot gyűjteni.

Track: Track_SORRENTO_21_2014_szurt.gdb


http://www.endomondo.com/workouts/312066940/6400846