Túrablog

Eddig minden évben részt vettem ezen a kellemes túrán, így a nem túl kedvező időjárási előrejelzés ellenére is természetes volt, hogy itt leszek - bár a sárban csúszkálós emelkedőktől azért tartottam picit :-) Gyenge forgalomban sikerült gyorsan letudni az utazást - némi szemerkélő esővel Kelenföld táján - ekkor még messze nem bíztam abban, hogy jó időnk lesz...
Ahogy számíthattam is rá, sok autó parkolt már a rajt környékén, de azért sikerült egy kellemes helyet lelni az autónak; övtáska, térképtartó táska ("zabos tarisznya"), esőkabát, bot összeszed - pulcsi némi hezitálás után marad a hátsó ülésen. Pataporcot látom meg, együtt megyünk nevezni - ez a szokott módon, igen gyorsan megy - aztán nekilódulunk az aszfalton.
Bele is kocogunk az elején, egészen az út közepére évekkel ezelőtt kimért magánterületig, ahol balra felfelé megyünk - enyhén sár van. Nem lesz ez így jó, gondolom, de legalább az eső nem esik...
Az első emelkedő aljában dohányzó fiatalokat előzök meg - picit csúszkálós felfelé, meg persze lihegős is, de csak feljutok egy menetben - a továbbindulás előtt van időm jócskán szusszanni, amíg Pataporc is felér. A szintúton aztán elhúz, én fotózok - kilátás van, szép panoráma viszont nem nagyon - eső után nem csoda...
Az ep.-n nem a régebbről megszokott páros pecsétel, velük együtt az egykor oly népszerű frissítő sincs már :-D Az egykoron galádul bokát kicsavaró kő viszont megvan, rég volt, büntetését megkapta, úgyhogy nincs vele idén se dolgom - sokkal fontosabb az, hogy a következő meredek lejtőt és az utána következő aprócska emelkedőt sikerüljön gatyafék és egyéb nadrágsározós móka nélkül abszolválni :-D
A lefelé megvan, fölfelé megállok fotózni picivel a jelzés kiágazása fölött - itt ez az egyenesen fölfelé a szerpentin helyett egy elfogadott "kispista", mondhatni a túra egyik élményszámba menő része - ha sikerül :-D
Az utánam érkezők rendesen kapaszkodnak felfelé, ahogy én is tettem, viszont ha felfelé nézek, akkor azt látom, hogy az érdekes rész még hátra, vagy inkább felfelé van :) Mindegy, bottal kellemes feladat megoldani - bár sáros, meg csúszik, de csak felérek :)
Itt egy pici szusszanásnyi nagyjából szintes szakasz, aztán le az egykori gyümölcsös mellé - hogy a harmadik emelkedőt is leküzdhessük a Dobogó-hegyre felfelé. Szintben több, meredekségben viszont jóval kevésbé durva, mint az előző kettő, de a végére picit elegem lesz a felfeléből :-)
A ponton gyors pecsételés, nekünk, normál távon indulóknak az elágazásban balra vezet az utunk, a "felezős" távon indulóknak egyenesen, a frissen kitűzött (szó szerint kitűzött, hiszen laminált jelzések vannak a fákra tűzve/szögezve - brrr.) p+ jelzésen kell haladni.
Az ismerős, szintben haladó úton gyorsabb tempóra kapcsolok, nézelődök, hogy a szerényen visszahúzódó külsővel megáldott hunyorból látok-e nyíló példányt, de úgy tűnik, hogy még nincs itt az ideje - kár, pedig nagyon szép virág, talán néhány hét múlva...
Pici sár itt-ott, de hamar kiérek az erdőből - a nyílt, itt-ott bokros terepen szalagozás segít - ez a szakasz valahogy most hosszabbnak tűnt, mint amire emlékeztem, de mindegy, kényelmesen, a tervezett idő alatt érek Sóskútra, ahol jellegét tekintve a szokásos ellátmány várja a résztvevőket: én egy zacskó csokis nápolyit és egy palack buborékos ásványvizet kérek.
A pecsételés után a nápolyit majszolva sétálok keresztül a településen, a kálvária felé vezető jól ismert feljárat is egyből megvan :)
A nap épp készül kisütni, az itt szokásos szél sem tépi a kabátomat, meg az itt békésen legelésző birkanyájat, úgyhogy a bélyegzés után immáron sokadszor megcsodálom a panorámát, és első alkalommal megpróbálom meg is örökíteni - ha már elvileg tudja a fotómasinám :-) Oké, az út egyenes, a magaslat pereme sem ilyen hullámos, de majd lesz még jobb is - legalább is remélem :-)


A fotózás után tovább indulok - olyan ez a hely egyébként mint a Gete piciben: fölfelé hosszú, nem túl meredek, lefelé viszont pont ellenkezőleg, rövid és meredek - viszont itt kényelmes széles út vezet lefelé is...
A völgybe leérve előbb balról a szépen fejlődő lovastanya következik, majd egy egyre erősödő fiatal erdősáv - ha az ember csak évente egyszer jár erre, akkor igazán szembetűnőek a változások.
Aztán a hétvégi házakat elérve jobbról feltűnik a Biai horgásztó. Csendes a környék, most épp senki sem áztatja az áztatni való dolgait ebben a nem túl barátságos időben - a tó szárnyas lakóit kivéve :-)
A Benta hídján átmegyünk a mívesen kikövezett patak fölött - ez a szakasz a durva kövekkel/törmelékkel nem igazán kényelmes, de az egykori gyaloghídra már csak a veszélyes állapotára figyelmeztető tábla emlékeztet kicsivel később...
Az erdészháznál az út melletti rész is le van kerítve - néhány igencsak romos állapotú egykori autó mellett azért van - legalább is kívülről - szépen kinéző darab is - bár így, az időjárásnak kitéve ki tudja, meddig marad meg ilyennek... No mindegy, remélem, sokáig.
A kedvenc emelkedőm jön - nem túl széles ösvény, de azért tudok előzni is az egyik "kanyarban" - én megyek, amerre a jelzés mutatja, a megelőzött csapat meg a rövidítésen :-)
A híd romjai előtt ismét rácsodálkozunk arra, hogy mekkora munkát tud végezni a víz ebben a puha kőzetben - aztán némi séta után a szokott helyen lévő ponton begyűjtöm a bélyegzést, és leülök egy picit szusszanni - ráérek. Aztán persze felcaplatok a meredélyen, szerencsére most nem fúj a szél, és eső sem esik, így nyugodtan lehet élvezni a panorámát...
 

A szirt tetején itt-ott azért picit csúszós az ösvény, de messze nem annyira vészes, mint gondoltam, úgyhogy jó tempóban érek az egyik alkalommal alaposan benézett letéréshez - most nem lehet gond, hiszen szép nyilazott jelzés mutatja, hogy fölfelé...
A hétvégi telkek közé érve néhány autó is jön szembe, kút balról, a keresztutcán automatikusan fordulok jobbra, még egy kis kapaszkodó, Béla bácsit érem utol, jönnek az emlékek a következő lejtős szakasszal kapcsolatban - meglepődöm, hiszen most egyáltalán nincs durva sár, pedig a reggeli eső, meg az útvonal eleje alapján nem erre számítottam... Persze ez a jobbik eset :-D
Felsétálunk a kápolnához, Béla bácsi pihen, én elköszönök, és megyek tovább, hiszen innen már könnyed gurulás van csak a célig:-)
Annyira könnyed, hogy a keresztbe lejtő ösvényen rögtön balettozok is egy nagyot - jó szolgálatot tesz a bot, nélküle azért lehet, hogy ücsörögtem volna egy picit :-D
A lőtérnél van a következő pont, itt az utolsó méterekre kapok energiapótlás gyanánt egy csomag -bár délután van- Jó reggelt kekszet - mire megkerülöm a focipályát, már el is rágcsálom :)
Az aszfaltos részen pocsolyát keresgélek, lemosom a cipőmet, amennyire tudom, aztán szintén egy régi elkavarásra emlékeztető elágazásnál konstatálom, hogy itt most az a helyes, ha letérek a Túrista útról :-)
Itt tehát jobbra tarok, ahogy a szalagozás mutatja, fahíd, előttem jobbra a viadukt...
Kiérek a főútra, szlpen körbe besétálok a célba - idén is van, aki megpróbál iránymenetben oda jutni, de a szépen csordogáló patak a szokásos módon az útját állja :-)
A célban emléklap, jelvény, gyors adminisztráció, aztán a kocsihoz visszasétálva megörökítem még az út túloldalán, a viadukt lábán található emléktáblát.

Eddig minden évben itt voltam, és nem véletlen. Az útvonal szép, kellemes fizikai erőpróbákat jelentenek a meredek,d e nem túl hosszú emelkedők, szép és nyugalmas erdei szakaszok mellett nagyon szép panorámával jutalmazza az embert a túra több helyen is - ráadásul igen jól jelzett útvonalról van szó, jól felkészült rendezőkkel, úgyhogy mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a sétát - pláne, hogy ettől az évtől kezdve van rövid táv is.


Track: Track_BIA 25 2013_szurt.gdb

Tegnap egy családi Normafa 10, ma pedig egy rendezői bejárás került sorra. A rajtba nagyjából pontosan érek, nem gond, nem én vagyok az utolsó :)
Az indulás után mutatom a tavalyról jól ismert utcát fölfelé: át a villamossínen a gyalogos átkelőn és a szemben lévő utcán fölfelé.
A jelzés is hamar megvan, az első sarkon máris fordulunk jobbra, az érdekes díszítésű házak közé.
Jobbra lent a Kandó villanymozdonya pihen, picivel később a csapat eleje (a náluk lévő leírás szerint) balra indul egy lépcsőn - hiba, ugyanis ez a régi jelzés, az új az itt egyenesen halad tovább... Mindegy, nem én vagyok a "főnök" :-) megyek a többiek után. A jelzés, bár igencsak ütött-kopott, de azért itt-ott még megvan, úgyhogy nagyon elkavarni erre sem lehet - a leírás javítva lesz, az első ep-hez egyébként mindkét irányból kellemesen el lehet majd találni (teszek ki szalagot vagy A4-es lapot, ahova kell).
Miután megnéztük, hol fogok pontőrködni, aszfaltra váltunk, egy bolt jobbra, egy picike körforgalom, majd a Barlangtól Barlangig-ról is ismert, a Mátyás-hegyre felvezető lépcső aljában állunk meg ismét: itt lesz a következő pont, úgyhogy ez a letérés is "pipa".
Felfelé egy helyen előjön a "balra vagy jobbra" dilemma, szalag előjegyezve, egyébként meg jobbra tartva megyünk tovább, fölfelé.
A kőbánya szélén futó kerítésig merészkedve érdekes ábrát látunk a bányaudvaron kőből kirakva - vagy ufók, vagy vicces kedvű emberek csinálták :-)
Innen még egy pici szint, majd lefelé, ahogy a jelzés mutatja, itt bal oldalon egy csőkorláttal lekerített zsomboly nyílása sötétlik (belelesni szabad, beleesni tilos).
Miután ismét kiértünk az aszfaltra, előjegyzünk néhány újabb szalagot (kell, Zöldgömb filozófia ide, vagy oda...), közben megörökítem a "merre nem szabad lemenni a hegyről" utcán feltáruló panorámát.
Kényelmesen sétálunk tovább fölfelé, az aszfaltot erdei sétaút váltja, majd ismét aszfalt következik, igaz, ezt csak keresztezni fogjuk néhány alkalommal, ahogy a balról érkező, és jobbra felfelé tartó kék jelzést követjük - természetesen felfelé. Felfestés balra csábít, úgyhogy ide is kell majd valami jelölés...
A Hármashatárhegyi út nevű pont helyén csak átsuhanunk - a jobbról érkező Z+ jelzésnél konstatáljuk, hogy a kék háromszög kiágazását bizony elhagytuk. Sebaj, visszafelé majd megnézem :-D
A kényelmes séta végén az utolsó 40m szint azért szuszogósra sikeredik, pláne, hogy sár is akad, de csak felér mindenki, fölösleges lecsücsülés nélkül :-D


Amíg a többiek frissítenek, próbálgatom az új fotómasinát - nagyon automata, nem tudom rávenni, hogy makró jellegű képet csináljon, ellenben a panoráma funkció -mondjuk úgy- aránylag tűrhetően működik:


A pihenő után megyünk tovább, egy túratársnak megmutatom a repülős emlékhelyet, aztán megyünk a többiek után, a kék jelzésen - kellemesen járható ez a meredek nyereg lefelé és fölfelé is - mondjuk eső után/esőben azért lehet, hogy picit más lenne a véleményem...
A többiek a Virágos-nyeregnél az egykori tájékoztató táblánál várnak ránk - sajnos nagyon közel van a város, a "civilizáció"... No mindegy, lehet, hogy nem véletlenül nincs pótolva.
Picit sáros a földút, de aztán az ösvény teljesen jó, ahogy a zöld jelzésen haladunk a Csúcs-hegyi nyereg felé.
A nyeregben szétválik a csapat: ketten a 15-ös távot járjuk be, úgyhogy mi jobbra megyünk a kéken, a többiek meg balra, tovább a 35-ös táv útvonalán.
Virágos-nyereg második érintése után ismét jelzést váltunk, vissza a zöldre, ami nagyjából szintútként kanyarog a Hármas-határ-hegy oldalában.
Bőven találkozunk kocogókkal, futómozgást imitáló természetkedvelőkkel és futókkal is :-)
Itt-ott nyílik már a hóvirág - még nincs sok, de azért szépen jelzik a tavaszt ezek az apró, védett virágok is.
A Guckler-szikla érintése után a következő említésre méltó hely a farkastorki elágazás, itt a zöld sáv jobbra felfelé fordul, nekünk a balról érkező, és a szintúton tovább vezető zöld kereszt jelzésre van szükségünk - a kereszteződésben a jelzések jók, pár méterrel előttünk ott virít az út jobb oldalán egy fán a jelzés.

A jelzés derékszögben jobbra kanyarodik, aztán egy-két enyhe kunkor után kiér a Hármashatárhegyi útra - no, itt már jártunk ma, ellenben lefelé menet figyelni kell, mert most nem lenne jó eltéveszteni a kék háromszög kiágazását.
Pad, balra az aszfaltcsík és a sétaút közötti növényzetben egy folytonossági hiány két cölöppel - ez lesz az - a túloldalon ott is van a fán a jelzés, ami lentebb, a zöld transzformátorház mellett ágazik ki a kékből - a pont viszont itt lesz, úgyhogy nekünk is itt kell átkelni az aszfalton, és feszült figyelemmel megpróbálni követni a jelzést a Kőtaraj felé.
Nagyon szép erdőben vezet a széles út, ráadásul a jelzések is rendbe vannak téve, úgyhogy -legalább is fentről lefelé- teljesen jól követhetőek - egy szalagozni valóval kevesebb :)
Ahogy a leírásban is szerepel, van egy jobbra lefelé szerpentinező jelzetlen ösvény azoknak, akik nem szeretnék megtekinteni a panorámát - szerintem nem érdemes kihagyni:


A gerinc végén fiatalok pihennek, élvezik a kellemes tavaszi napsütést, megkínálnak pálinkával - közel az autó, úgyhogy udvariasan visszautasítom - talán majd legközelebb :-)
Beszélgetünk egy kicsit - túrázásról, kerékpározásról, autósokról, gyalogosokról - meg a világ egyéb dolgairól :-) Ebben a rohanós, csak magunkra figyelős világban jó megállni, és meghallgatni másokat, beszélgetni...
Idősebb pár érkezik, furán méregetik a gerincről lefelé vezető jelzett ösvényt - tény, nagyon nem hasonlít a nagykörútra :-) de teljesen biztonságosan járható.
Leereszkedem a javarészt még a barna árnyalataiba öltözött völgybe, ahol a kényelmes sétautat végleg felváltja a beton, illetve később az aszfalt.
Előveszem a leírást, illetve a térképet -kellemesen beazonosítható, hogy hol járok, a leírást olvasva kényelmesen el lehet navigálni a célig - igaz, az utcanévtáblák alaposan össze vannak firkálva, de azért még olvashatók... Pedig ez egy "elit" (vagy inkább csak jómódú?) környéknek néz ki...
A panorámát elnézve szívesen laknék errefelé - a meredek és nem túl széles utakat tekintve viszont...


Követem a leírást, egy rövidítés, majd jobbra lefelé, hosszan, nem túl durva ereszkedés, majd balra fordulok, és az utca végén feltűnik a célnak (majd) helyet adó közösségi ház.

Nem volt túl gyors ez a séta, de nem is terveztem rohanósra - a célját viszont elérte: a kritikus pontokat szerintem sikerült "belőni", megbeszéltük, hogy hova kerül szalag vagy nyil/felirat, úgyhogy már csak az van hátra, hogy a túra napján jó idő legyen :-)


Track: Track_OBUDAI HATARTURA_15_2013.gdb