Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2012. október 27., szombat

Idén ismét az Éger-völgy volt tervezve, hiszen az MVTE-éremhez kell, és a Mecsek is nagyon szép - de Budapesttől igen-igen messze esik... Szállást megszerveztem időben, telekocsit is próbáltam összehozni, de a 22-én délutáni/esti leutazásra csak nem akadt társaság, úgyhogy nem maradt más hátra, mint lemondani a Mecsekről (meg az éremről), és Szomoron levezetni a heveny túrahiányomat :-)
Persze ez sem volt olyan egyszerű... A rajtidőszak hosszú, nem keltem korán - ellenben Szépjuhászné táján szembe jött egy futóverseny, úgyhogy félpályás lezárás, Budakeszin ácsorgás - aztán Telki felé kavarás okán a rajtidő vége után negyed órával estem be a tornaterembe.
Emiatt aztán adta magát a kérdésem, hogy "melyik távon engedtek el?" A 23-as táv seprűi még az épület előtt toporogtak, úgyhogy megkaptam a lehetőséget előttük indulni. (Köszönöm!)
Csúnya ködös idő volt, de ez Szomoron még annyira nem tűnt fel, csak arról lehetett tudni, hogy valami nagyon sűrű van a fejünk fölött, hogy a GPS nagyon nehezen fogta meg a műholdakat...
Beleolvastam a leírásba, utcanevek, no meg emlékek alapján tempósan haladtam a Kakukk-hegy felé, a településen is prímán szalagozott útvonalon.
A szebb napokat is megélt kálvária végén a keresztek a ködben furcsa hangulatot árasztottak - és a kapaszkodós rész csak itt kezdődött. Egy társaságnak megjegyeztem, hogy nem sok van már lefelé - mire a válasz az volt, hogy ők fölfelé mennek :)
A keskeny ösvényen egyre feljebb érve kezdett kisütni a nap - és a csúcson már szép napsütés - meg egy ep. fogadott. Itt a bélyegzés mellé cukorkát lehetett kapni - egyet elfogyasztottam, miközben körbenéztem a ködbe burkolózó tájon.
A túloldalon aztán ereszkedés vissza - a köd java részét megfogta a Kakukk-hegy, így kényelmes, őszi időjárásban lehetett a rengeteg iskolással együtt az Anyácsa-tó felé sétálni. Itt találkoztam néhány ismerőssel, akik előttem öt perccel indultak ugyancsak a 23-as távon, és innen végig együtt mentünk - bőven a pontzárások, illetve a seprű előtt.
A sok-sok iskolás az Anyácsa-tónál lévő ponton picinyke tumultust okozott, de a pogácsa kihagyásával négyünknek soron kívül pecsételtek (köszönjük!), és mehettünk is tovább.
A szántóföldön haladó ösvény majdnem sáros volt - nem az a vendégmarasztaló "összekenős-tapadós", hanem amolyan puha gyurmaként simult a cipőtalpak alá.
A patakátkelésnél a raklapok még nagyjából megvannak, úgyhogy ott sem volt sároskodás.
A szántó felső sarkánál most jobbra kellett tartani - felirat és szalag is jelezte a követendő útirányt.
Enyhén emelkedő földút, majd a Színházi bázis felé vezető aszfaltcsík után újabb ep. Itt almával kedveskedtek a szervezők - a bélyegzés mellé.
Apropo, bélyegzés... Valamennyi ponton egyedi, a pontra jellemző ábrával és felirattal készített bélyegzővel kaptuk az igazolásokat.
Innen még egy pici emelkedés, aztán kényelmes ereszkedés Zsámbékra, ahol a Mátyás-borozó teraszán kaptuk a következő igazolást, és egy bögre kellemes teára beváltható bónt.
Teázás után a romtemplom sem maradhatott ki a programból, hiszen az itiner felmutatásával ezen a napon a résztvevőknek nem kellett belépőt fizetni - ráadásul a hét órás szintidőbe is bőven belefér.
A templom után ismét ismerős szakasz következett, hiszen a Kézdi 10-en már jártam erre - szép pincesoron, majd egy mélyútban emelkedve értünk fel a település fölötti fennsíkra - sajnos a ködös idő miatt nem nagyon volt néznivaló, úgyhogy nem is nagyon álltunk meg.
Az erdei gyalogút -főleg az elején- igen-igen komolyan hullámzik: föl, le, föl, le.... Mintha egy szellő hintáztatná... Ja, az másik sztori :-)
Az Óriások lépcsőjének a tetején újabb ep., a változatosság kedvéért nápolyit ropogtathattunk ellátmány gyanánt :-)
Indulás lefelé, majd az elágazásnál jobbra tartva nekem újra ismeretlen szakasz következik - szalagozás,
feliratok prímák, úgyhogy aki picit is odafigyel, az nem tud elkavarni itt sem.
Térkép szerint príma panoráma tárulna a következő ponton a szemünk elé - ha nem lenne ködös az idő, így csak egy-egy csokit majszolunk el a Bab-kút nevet viselő pontnál. (Meg némi cigifüst is "jár" az egyik pontőr részéről, de szerencsére a nyílt terepen gyorsan elviszi a szél...)
Egy kissé hiányos kerítésen átkelve kényelmes ereszkedés egy szép völgybe, majd balra meglátjuk a pontnak nevet adó gémeskutat - picit később pedig egy helyközi buszmegálló táblát :-) Menetrend nincs kiírva, meg különben is, gyalog kell teljesíteni a távot, úgyhogy nem várok a -táblához korban igazodó- faros Ikaruszra :-)
A Szomorra bevezető aszfaltútnál újabb pont - 100%-os almalét kaphatunk saját pohárba - helyi termék, Szomorról Páty felé jobbra található a cég, ahol készült.
Az aszfaltcsíkon kényelmesen besétálunk Szomorra, cél, kitűző, emléklap, gratuláció - és az elmaradhatatlan zsíros kenyér mellé nem csak csalamádé, hanem finom ecetes hagyma is kerül - ezt a "túramenüt" pedig teával öblíthetjük le.
Kényelmesen teljesíthető, nagyon jól szalagozott útvonal (rendben, az elején a Kakukk-hegyre föl kell menni, de az az egyetlen "valamire való" kaptató az egész túrán), profi rendezők, és a nevezési díjat tekintve bőséges ellátás. És ha nincs az a fránya köd, akkor nagyon sok helyen szemet gyönyörködtető panoráma a jutalma a résztvevőknek.


2012. október 15., hétfő

 Esős időről volt szó még előző este is, így arra készültem, hogy reggel, a rajtban döntöm el, hogy normál, vagy extra távon szeretnék ázni :) Jelentem a meteorológusok (ismét) mellényúltak: príma időben sétálhattunk egy jót, de kezdjük az elején...
A rajtidő legvégére sikerült Normafához megérkezni, aztán döntöttem: extra adagot kérek a mai napra - igaz, ez az "extra" adag a kiírás szerint is csak 29km, kellemes, 1000m-nyi szinttel megspékelve.
Az aszfaltkedvelő kirándulókkal ellentétben a kék körtúra jelzésen indultam el, lefelé a zöld sávval fonódva, majd az Anna kápolnától visszakapaszkodva az aszfaltcsík mellett futó sétaútra.
Két pogácsa van nálam, azt rágcsálom épp, amikor utolérek egy normál távon indult túratársat - kellemesen csevegve jobban telik az idő, bár az is igaz, hogy egyébként is jó tempóban gyalogolunk.
Az Erzsébet-kilátónál lent, egy padon őrizték a pontot, úgyhogy mi sem másztuk meg a kilátót, hanem robogtunk lefelé a piros sáv jelzést követve.
A népsűrűség egyre nőtt, a Hárs-hegyen kifejezetten sokan voltak, főleg természetben ritkán járó, ezért ott viselkedni nem nagyon tudó fiatalok jelentős számossággal bíró hordái: zaj, pia, bagó... A sárga sáv jelzésre váltva fel a Hárs-hegy tetejére - valakik silabizálják mögöttünk a saját rendezvényükre kapott kérdést: "emberkéz alkotta tárgyból hány darab van a kanyarnál?" (vagy valami ilyesmi...) Gondolom, a négy beton támasztékra gondolt a kérdés kiagyalója :-)
Nekünk a kilátóban kell keresni a pontot, felmegyünk, pecsét, a legfelső szintre is felmászunk, aztán irány vissza, mert nagy a forgalom.
A Kis-Hárs-hegy kilátója a változatosság kedvéért kimarad, csak az asztalnál gyűjtjük be a következő bélyegzést, és már megyünk is. Sárga sáv jobbra, majd zöld körtúra jelzés balra, piros sáv jobbra... Ismerős terep, nem kell a térképet nézegetni.
A Fekete-fej lihegős, persze, egyéni tempó, fent ismerősök pecsételnek, alkalmi túratársamat megvárom, és együtt indulunk lefelé. A felfelé lihegős, lefelé tipegős Fekete-fej megmászása természetesen megérte, hiszen a túloldalon a kedvencem várt - nem, nem az "ellenőrzőpont" a helyes tipp, hanem a Horalky - a háromból (csokis, mogyorós, tejes) az utóbbi jutott; mindegy, mindet szeretem :-D
Innen szólóban indulok a Vadaspark felé, közben a balról érkező, párhuzamos földútra visszasétálok picit, hiszen nagyon szép panoráma tárul itt az ember elé, szinte minden lényegesebb vagy ismertebb Budai hegy látszik.
A Vadasparkban is sokan voltak (az Extrán külön belépődíj fizetése nélkül azt is megnézhettük, a szintidőbe belefért), bár a komolyabb nézelődés most kimaradt - a pont természetesen a kilátóban volt, úgyhogy onnan is szétnéztem, no meg azért egy-két nagyvadat is megszemléltem.
Egy rövid oda-vissza szakasz után, egy nem túl széles völgyben balra, át a kerítésen, és végre-végre csend és nyugalom...
Fiatalokat érek be, térképet néznek, együtt indulunk tovább. A jelzés jól követhető, egy nagyobb tisztás sarkához kikapaszkodunk a mélyútból és körülnézünk - ezt is lehetett látni a Vadasparkban lévő kilátóból - aztán jobbra, fölfelé tart az út, zöld négyzet a helyes irány, bár az eddig követett zöld+ jelzés is oda visz, de ez szerintem kényelmesebb.
Jobbra dagonya, kényelmes murvás út, majd szemből érkezik a korábban is látott z+, mi itt a kerítés sarkánál lévő létrát célozzuk meg, és a jelzetlen, de jól követhető, szinte nyíl egyenes úton megyünk a katonasírok felé.
A katonasírok mellett telepedett le egy társaság, úgyhogy nem állunk meg, csak a picit távolabb lévő ellenőrzőponton, de ott is csak egy bélyegzés erejéig :) Itt már egy másik z+ jelzést lehet követni a Tarnai-pihenő fölötti elágazásig - a fiatalok azt választják, én nekilátok megkeresni a Szarvas-árkon átvezető ösvényt.
Magasles az irtás sarkánál, tuhu szerint út vezet befelé - maradjunk annyiban, hogy át lehet vágni az irtáson, a tuhu-n berajzolt "utat" követve - a Szarvas-árok kényelmesen járható, a túloldalon az a néhány méternyi bozótharc meg a móka része :-D
A dózerúton jobbra fordulok - tavalyról tudom, hogy a bal kézre eső bozótost nem érdemes megtámadni - annál sűrűbb :-)
Ketten jönnek szemből - benézték az elágazást, szerencséjük van, nem jöttek sokat pluszban. Az elágazás után fölfelé picit rákapcsolok - a fiatalok, akik a jelzést követve az úton jöttek végig, itt vannak előttem :-)
Ők a Tarnai-pihenőnél megállnak falatozni, én a pecsételést és egy rövid nézelődést követően tovább indulok.
A Csergezán Pál kilátó ebből az irányból is "cseles" - csak amikor nagyon közel ér hozzá az ember, akkor tűnik fel a felső része a fák koronája fölött, hogy aztán pillanatok múlva teljes valóságában ott magasodjon az ember előtt.
A pontőr lent, a látvány fent, úgyhogy azt a 100 lépcsőt megmászom (azért is jöttem, nem?), körbenézek fentről - az idő príma, esőnek nyoma sem volt eddig, és nem is úgy néz ki, mintha esni akarna - ennyit az időjóslásról :)
Innen már "csak" le kell sétálni Nagykovácsiba... Mennék én tempósabban,d e ha már itt van a Sisakvirág tanösvény akkor a tájékoztató táblákat érdemes megnézni, elolvasgatni. Ráadásul az erdő is nagyon szép - most szerencsére bőven van idő a természet szépségeit is élvezni.
Ez a lefelé vezető út, majd pedig a Nagykovácsiig tartó irtás szélén, az összeboruló fiatal fácskák alatt futó ösvény mindig is tetszett nekem, most sincs ez másképp, úgyhogy picit belassulok, és élvezem az őszi erdőt.
Aztán elérkezik a zöld sáv jelzés és a széles, majdnem egyenes út Nagykovácsi felé; sorompó, parkoló, szemeteszsákok...
A településre beérve egy kevés aszfaltkoptatás után feltűnik a cél: Cartographia zászló, Horalky molinó - végül is nélkülük nem, vagy nem ennyiért (800, illetve Budapest kupa kedvezménnyel 750Ft/fő) jött volna létre ez a príma gyaloglat.
A célban a szokásos "sehova be nem férő" szolidan szép oklevél és kitűző (sajnos az idei extrás elfogyott, de a simából is választhattam) mellett egy nagy tányér gulyásleves is jár minden résztvevőnek.
Jól kitalált, szép útvonal, a nevezési díjhoz képest bőséges ellátás, színes, térképes itiner (szöveges leírás nélkül, de a térkép alapján teljesen jól követhető az útvonal szerintem)... Az extrában ráadásul a Vadasparkban is körül lehet nézni, úgyhogy mindenképp javasolható bárkinek, aki szeret az őszi erdőben kirándulni.