Túrablog

A túra távja az itiner első oldala szerint 15, a belső leírás alapján 17,2 km... No mindegy, duplán "kötelező" darab az idei túranaptárban, hiszen úgy a Bp. kupa, mint a Cartographia kupa teljesítésébe beszámít ez a gyaloglat, úgyhogy menni kell.

Petami győzköd a héten, hogy szintidő-harmadoljunk - sajnos nekem az utolsó pillanatig bizonytalan az indulásom, így nem tudunk dűlőre jutni (dűlőre majd jövő vasárnap :-))) - a vége persze az, hogy elmentem a túrára - legfeljebb ha ügyeletesként felhívnak, kiszállok valahol... Megúsztam, nem hívtak fel, igaz a harmadolás is elmaradt - laza gyaloglással kényelmes három órás teljesítésre futotta ma, de menjünk sorjában. Reggel nyolcra már a rajtban vagyok, elkerülendő... no nem a sorakozást, hanem mást - a sorakozást nem sikerült, de sebaj, Tihamér is itt van, beszélgetünk picit, majd leszurkolom a nev. díjat, megkapom az itiner külső lapját, majd elindulunk. Belekocogok, Tihamér lemarad, előzgetek... Opsz, Úti madonna - mikor épült? Fotó, felírom az évszámot, majd robogok tovább. Az ismerős vashíd után kellemes emelkedő, majd némi aszfalt van műsoron. Szalagozás helyett A7 méretű lapocskák vannak kiragasztva itt-ott, szerintem egészen jól lehetett tájékozódni, bár futóbarátnak azért nem mondanám.
A vaskályha is megvan, kérdés itt is ugyanaz, mint tavaly, rutinosan írom, hogy .... , majd indulok tovább, hiszen Z3P+ az útvonal - páran jönnek szembe, hogy "de itt vissza kell fordulni"... Na ja, aki rövidíteni akar, az valóban visszamegy az aszfaltig, és ott balra le... No mindegy, én megyek, amerre kell.
Leérünk az Irhás-árokba, majd a változatosság kedvéért elkezdünk fölfelé menni - ezt egészen a Frank-hegynek majdnem a tetejéig csináljuk - jó kis tüdőtágító szakasz, szerencsére friss, erdei levegővel.
A buszvégállomásnál EP, bélyegzés, sport szelet, meg két karika töltött keksz - jól esik rá az izólötty, alaposan meg is húzom a flaskát... Ja, gondolom a nyomda ördöge:) miatt csak itt kapjuk meg az útvonal szöveges leírását tartalmazó lapot az itinerhez - érdekes megoldás, az egyszer biztos, minden esetre a rajtban kapott táblázatos forma is tökéletesen elég volt a tájékozódáshoz. Egy jó darabig lefelé fogunk menni, úgyhogy ismét begyorsítok - a Végvári-sziklánál rövid fotó- és felírásügyi megállással, hiszen az a következő ep.
A válasz megvan, gyerünk tovább, nehogy utolérjen valaki :-) Makkosmáriához beérve szokatlan, hogy a kerítés melletti kis ösvényen megyünk, de arra van jelölve, úgyhogy nincs apelláta, arra kell menni - aztán átvágni a tisztáson, fel a Z+ jelzésen, igaz, csak a S- jelzésig. Csacsirétnél ismét "emberes" pont, bélyegzés után alaposan magyarázzák, hogy merre van a tovább :-) Mosolygok, meghallgatom, és bólogatok - no igen, jártam már párszor erre :)
Lefelé a sárgán lehet menni szépen, a terep is jó, az idő is elég kellemes, úgyhogy gyorsan elérkezik a S-P- közös szakasza (itt ma még fogok járni, mondom magamban...). A következő fontos momentum a S-S+ elágazás, ahol elvileg a Pc jelzéssel kapcsolatos kérdést kell megválaszolni... A táblán azonban le van festve a Pc jelzés, bár kizárásos alapon ki lehet találni, hogy melyik tábla feliratára gondoltak a szervezők...
Innen csak egy macskaugrás a Budakeszi út, amin elég gyorsan sikerül átkelni, bár a forgalom eléggé erős. Maradok a S+-on, a parkolóban rengeteg autó, aztán a Vadaspark bejáratánál is relative nagy tömeg - eszembe jut a régi vicc a tér-idő-tömeg összefüggéséről :-)

A célban újabb bélyegzés, időadat, szokásos "sehova be nem férő" emléklap, illetve hűtőmágnes vagy kitűző. Én az utóbbit választom, majd fogyasztok a szokás szerint nagy választékban (zsíros- és rámás kenyér, lila hagyma, vegyes savanyúság, többféle lekvár, nutella) rendelkezésre álló ellátmányból, majd Budakeszin meg a P+ jelzésen keresztül a tavalyihoz hasonló útvonalon visszasétálok a rajtba.

A túra hozta a szokásos formáját: kedves rendezők, teljesen korrekt nevezési díj, választható díjazás, célban lévő kajapont széles választékkal - nagyon úgy áll a dolog, hogy jövőre is itt leszek :)

Hajnali négy óra, megcsörren a mobilom, miközben az ajtót zárom... No igen, még autóval is célszerű korán indulni erre a túrára, és Krysta meg Tzh már megérkezett, hogy elvigyenek Tatabányára. Krysta vezet, a Móriczon még felvesszük Tajhamert is, aztán huss, már Tatabányán is vagyunk :)
Rajt csak 6-kor, nevezni kb. húsz perccel korábban lehet - hűvös, vacogós a reggel, de legalább elsők között indulhatunk.
A nevezési díj fejében a szokásosnak mondható kartont kapja minden induló, és az is a szokásoknak megfelelő, hogy még a rajtidőt is nekünk kell felírni a lapra. Ezt megtesszük, 6:00 kerül a megfelelő sorba, aztán pontban hatkor egy kellemes tömegrajttal elindulunk.
Mindenki a saját tempójában megy, így aztán Tzh elhúz rendesen, én sem kímélem a lábaimat - be kéne melegedni, mert tényleg fáztam már - később azért összefutunk Krystával meg Tajhamerrel.

Tartottunk a sártól, nem is kicsit, de alaptalan volt a félelmünk, legalábbis így, elsők között indulva. No, azért nem volt teljesen sármentes a túra, de teljesen jól lehetett haladni.

Tardoson a kitelepült büfénél egy  rétes "befigyelt", hiszen nem is túra a túra rétes nélkül :) Ugyanitt egy rövid interjú a helyi rádió számára. Aztán jött a K+/K-, no meg a sok-sok medvehagyma... Illetve egy emlékhely, amit több alkalommal is láttam - most le is fotózom. Hogy miért nem hoztam vajas kenyeret...? Talán majd jövőre... Pusztamarótra tíz előtt érek, büfé még nincs - sebaj, sört most úgysem kívánok.

Héreg előtt egy apró faltól-falig dagonya, de egyáltalán nem vészes, ezen a részen sokkalta rosszabbra számítottam. Héregen bepusziltam egy jó darab sajtot, meg némi izólöttyöt - kell az alapozás a következő szakaszra, ami a túrán a "mumus" szerepét látja el... Tény és való, rövid távon jelentős szintet kell legyűrni, de hogy vészes lenne... Bottal, jó erőnlét mellett nem az. Szerencsére a talaj is közel tökéletes volt, úgyhogy bő huszonöt perc alatt sikerült megoldani a Héreg-Bányahegy feladatot :-)

Bányahegy után két futóra "ragadok" egy darabon - jól esik kocogni egy picit, mintegy levezetésként az előbbi lihegős emelkedőt.

Vértestolna előtt a K- jelzésen (a kerítés mellett) aztán kapunk egy csöppet az igazi sáros ösvényből - széles terpeszben, óvatosan haladva mi még nagyobb sároskodás nélkül megúsztuk. A mezőny vége...? Nos, lehet, hogy nekik más lesz erről a véleményük :-))

Az etetőpont a szokásos helyen és kínálattal (zsíros kenyér, hagyma, ballonos szóda) várta a túrázókat - gyorsan be is termeltem vagy három szelet zsíros kenyeret hagymával - öblítés gyanánt meg utánaküldtem pár pohár szódát.

A Kisréti vadászház előtt becsatlakoztak a rövid(ebb)távosok, úgyhogy emelkedő ide vagy oda, előzgetni kellett... Innen csak egy ugrás, és meghallottuk az autópálya zaját, majd a hídnál lévő pont után jött a "nemszeretem" szakasz, meg az a felismerés, hogy talán esetleg 9 órán belül...

A Turulnál a parkoló túlsó csücskében volt a pont, de sebaj, van még kb. 20 percem a tervezett 9 órából... Így utólag picit nyaktörő rongyolás lefelé a lépcsőn, majd a városban, befutó, 8:55 a vége. Krysta és Tzh már a célban mosolyog - ők kocogtak nem is keveset. Picit később befut egy túratárs, akivel több szakaszon együtt mentem,  hol én értem utol őt, hol ő engem; mint kiderül, 29-szeres teljesítő - Holczhacker József - meg is egyezünk, hogy jövőre, ugyanitt reggel 6-kor találkozunk :)

A díjazás egy erősen sárga kitűző - nem ezért csinálja az ember, minden esetre a jelvény jobban tetszett. A támogató bank emblémájával díszített, a díjazás részeként kapott sörnyitó viszont tényleg ötletes.

Tajhamer is beér 9:15 alatt, egy picit még ejtőzünk, beszélgetünk, majd irány haza.

Krystáéknak köszönöm a háztól-házig fuvart, illetve Tihamérral együtt a társaságot - ez is egy kellemes, jól szervezett túra volt - jövőre, ha nem ütközik mással, szeretnék ismét itt lenni.