Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: seprű. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: seprű. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 23., péntek
Két éve Éger-völgy, tavaly Szomor volt az október 23-i program, idén ismét elvállaltam a seprést ezen a kényelmes távon - ki tudja, talán jövőre megint lejutok Pécsre :)
Minthogy ez mára a második túra, így ott folytatom, ahol az előző beszámolót befejeztem - Normafánál gyorsan autóba ültem, és irány a Budaörsi út - M1/M7 - M1 irányon keresztül Zsámbék, és onnan Szomor.
Előtte még egy kedves ismerősnek dobok egy "Hajrá"-t  - hívtam volna seperni, de mire észbe kaptam, kiderült, hogy az 56-os távra nevezők közt szerepel - amitől viszont visszalépett a Viharbükk hosszabbik távját választva... Mindegy, a következő söprés előtt majd időben szólok :)
Nagyjából saccolom, hogy merre kéne menni (na jó, azért előtte megnéztem térképen), és hozzávetőlegesen sikerül is tartani a tervezett útvonalat a Budapestről kefelé vezető kellően feltúrt szakaszig, ahol némi benzinkúton keresztül, gyorsétterem mellett elsunnyogva trükkel korrigálva keveredek rá végre az autópályára.
Zsámbékig teljesen jól haladok, sőt utána is sikerül a megfelelő elágazásban jobbra fordulni (hogy tavaly ez miért nem ment elsőre...?) így aztán bőven időben érek Szomorra.
Hely csak a focipályán van, úgyhogy egy "bemelegítő sétával" érek a rajtba.
Rövid egyeztetés: feladat a szokásos, időm még van, úgyhogy némi reggelinek tekinthető falatozás is befér az indulás előtt.
Egy fiatal lány érkezik, hogy ők még a 23-on indulnának (bőven a rajtidő vége után) - szerencséjük van, hogy még nem indultam el - megvárom, míg neveznek (a párja kint várja a kocsinál), aztán indulás.
Kakukk-hegy nekünk gyakorlatilag bezárt, de a 10-es távok miatt még bőven ott vannak a helyükön, ugyanúgy, mint az Anyácsai-tó pontőrei - a Színházi bázisig van nagyjából két óránk meg 7.7km, úgyhogy a pontzárással előreláthatóan nem lesz gond így sem :-)
Új a cipellőm, elvileg "egy kategóriával" jobb, mint a korábbi, de ez a Kakukk-hegyre fölfelé nem érződik: nedves avaron első blikkre jobban csúszik - de ez még nagyon az eleje az ismerkedésünknek, úgyhogy sommás véleményt azért nem mondanék róla...
Első emelkedő letudva - lesz még néhány, bár ilyen lihegős kaptató már nem - a ponton vegyes cukorkával kínálnak a pontőrök, illetve begyűjtjük az elő, az útba ejtett kálváriára utaló bélyegzést is. (Ezen a  túrán is egyedi, a pontra jellemző rajzolatú bélyegzők vannak.)
Lefelé menet a túratárs rá szeretne gyújtani - kifejezem a nemtetszésemet, majd előre engedem őket, és csak nagyjából negyed óra múlva indulok utánuk. Időbe belefér, bőven be tudom hozni, ha arról van szó, hogy ne túlórázzanak a pontok.
A talaj príma, nem sáros, de kellően puhára van ázva, úgyhogy gyorsan a tó sarkához érek, ahol egy úr küzd a túlfolyó feletti rácsot eldugító avarral/ágakkal - a tóból közben az útra csorog a víz, de nem vészes, épp, hogy a cipőm talpa lesz tőle vizes.
A tó mellett a szokott helyen, a szokásos pogácsával várják a pontőrök a túrázókat - minden ponton van valami ellátmány - a záráshoz képest itt is van némi késésem, de ez szintén 10-es távon is érintendő pont, úgyhogy még bőven nyitva vannak utánam is.
A raklapokból álló provizórium jól tartja magát a tavat tápláló egyik vízfolyásban/felett, kényelmesen átlépkedek rajta.
Szántóföld, emelkedő, majd a végén tábla: balra a 10-es táv, jobbra a 23 és az 56 - a munka tehát most kezdődik: gyűjthetem a szalagokat. Van mit. Szerencsére tűzőgéppel vannak felrakva, így egyszerű lekapkodni a bokrok ágairól a kellően sűrűn kirakott, szokásos piros-fehér szalagokat.
Egy újabb emelkedő következik a Színházi bázishoz vezető aszfaltcsíkig, amin balra fordulva még némi szintemelkedést legyűrve :) az egykori légvédelmi bázis bejáratánál lévő ponthoz érek - zárás előtt olyan 5 perccel. No, ezt jól kiszámoltam :-)
Dohányzós kedvű túratársak épp indulnak tovább - én megvárom a pont hivatalos zárási idejét, és csak utána indulok tovább - közben elrágcsálom az ellátmányként kapott almát.
A fennsíkon is jócskán van szalag, meg egy táblát is be kell gyűjtenem Zsámbékig.
Érkezik balról a S- jelzés - egy kis kivétellel ezt kell követni a következő pontig, a Mátyás-borozóig.
Persze szalag is van, úgyhogy akár a leírás elolvasása nélkül is oda lehet találni szerintem :)
A borozó teraszán van a pont, kényelmesen iszogatom a nagyon finom, meleg teát, hiszen ide is nagyjából öt perccel pontzárás előtt érkeztem, úgyhogy van időm a panorámában is gyönyörködni.
Aztán persze tovább indulok - a romtemplomot most kihagyom - már voltam bent, futtában megnézni nem sok értelme lenne.
A Zsámbékról kifelé vezető emelkedőn aztán dolgom akad: nem csak a szalagok, illetve az eligazító tábla begyűjtése, hanem a lemaradó túrázóknak a terelgetése :) okán is.
Feldobom a labdát, hogy ha már ilyen szépen összejöttünk, akkor segítsenek a szalagokat begyűjteni - ez szépen megy is.
Elérjük a S- jelzést, jobbra tartunk, aztán egy elágazásban az eleje elindulna jobbra lefelé - gyorsan a helyes irányba igazítom őket - és leszedem az átkötött szalagot.
A S- jelzést aztán balra tartva elhagyjuk - a "besepert" csoport szorgosan szedi a szalagokat, míg én begyűjtöm az irányjelző táblát, aztán kényelmesen hullámvasutazva haladunk tovább az Óriásik lépcsője felé.
Gyűlnek a besepert túrázók, egy nagyobb társaság piknikezik az egyik kilátópontnál - őket is indulásra bírom. Lemaradok picit fotózni, hogy némi előnnyel indulhassanak tovább a pontról - ami kicsit közelebb van, mint gondoltam, de mindegy - így több időm van a nápolyiból falatozni :-)
Az Óriások lépcsője következik - kényelmesen járható, bár való igaz, hogy a megszokott lépcsőkhöz képest picit magasabbak a fokai :)
Elágazásban jobbra tartok, és ismét elkezdem gyűjteni a szalagokat - a csodálatos őszi erdő fotózásra csábít - közben jól elsétálok egy szalag mellett, de időben kapcsolok, és megyek is vissza érte.
Enyhe emelkedővel érek egy szántóterület széléhez, ahol ismét és újfent csak a Kakukk-hegy sziluettje ad fotótémát.
A földút picit tapadósabb talajjal bír, de egyáltalán nem vészes, úgyhogy puha léptekkel sétálhatok el a következő, babkúti pontig, ahova szintén a tervezett zárási idő előtt sikerül megérkeznem, úgyhogy a különféle csokikból többet is módomban áll tesztelni :-)
A rövid nyílt terep után ismét kellemes erdőben ereszkedek lefelé a gondolataimba merülve, úgyhogy egy-két rövid szakaszt itt is triplán járok be a szalagok miatt - remélem azért sikerült mindet begyűjtenem.
A völgyben lévő faháznál egy apa a fiával bandukol - a srácnak kikezdte a lábát a bakancs, úgyhogy inkább lassan, mint gyorsan haladnak - csatlakozom hozzájuk, és együtt sétálunk be a következő, azaz a 23km-es távon utolsó pontra.
Itt szokás szerint finom almalé fogyasztható (a Vadalma Tanya terméke) - tényleg 100%-ban almából. 
Némi pihenő után az apja-fia páros is indulásra kész - seprőként megvárom őket, hiszen engem pláne nem hajt sem a tatár, sem a szintidő, és továbbra is együtt sétálunk Somodorpuszta felé.
Közben megegyezünk abban, hogy bebandukolnak a célba, és ha gondolom, menjek előre -  a buszváróval és postaládával "felszerelt" kereszteződésnél tényleg elköszönök tőlük - innentől már nem lesz elágazás, kivéve az iskola felé a jobbra letérést - ott meg marad a tábla és a szalag.
Addig persze néhány piros-fehér szalaggal gyarapodik a gyűjteményem :-) Nem sok, de azért erre az egyértelmű szakaszra is jutott, úgyhogy résztvevői szemmel nézve is príma volt a szalagozás - és seprőként sem kellett azért megszakadni a begyűjtésükkel.
A célba érve természetesen megkapom a teljesítésért járó oklevelet és teljesítői kitűzőt is, aztán pedig kényelmesen nekilátok falatozni, a szokásos zsíros kenyér - csalamádé - hagyma - tea menüből :-D
nem sokkal később az apa-fia páros is beérkezik, gratulálok nekik én is, aztán két, szintén Budapesti túratárssal elindulunk hazafelé.

Nem véletlen, hogy nagyon népszerű ez a túra: nagyon szép, jól jelzett, könnyen követhető útvonalak mind a négy távon (tudom, az 56km-est még nem próbáltam, de megbízható források szerint :-) az is hasonlóan príma, mint 10,illetve 23km-es távok), gyakorlott rendezők és pontőrök... És akinek ez számít, minden ponton adnak valamit - a bélyegzésen kívül :-)
A népszerűség persze hozza magával azt, hogy a létszámkorlátokat feszegeti az indulók száma, úgyhogy itt is szükség volt a webes előnevezés bevezetésére, amit a túra honlapján lehet megtenni - még nem kötelező, de célszerű, hiszen kár lenne lemaradni egy ilyen kellemes rendezvényről.

Track: Track_SZOMOR 23 2015_szurt.gdb

Endomondo: Szomor 23
 
2015. október 4., vasárnap
 Itt van az ősz, itt van újra... és itt van a Vasas, ahol évek óta vállalom a seprést. Nincs ez máshogy idén sem, úgyhogy rajtidő végét célozva autózok Pomázra.
Korábban érkezek, úgyhogy némi reggelit is beszerzek a pékségben, és miközben azt fogyasztom, megérkezik Őrsi Anna, aki pénteken kora délután ért célba a Goldsteig Ultra Race-en (651km, 19000m szinttel), 169 óra 45 perces idővel. No igen, ez után a hosszú verseny után kell némi levezetés is :-)
Elindulnak, aztán érkezik egy csapat rövid távos induló, megvárom, míg az adminisztrációjuk lezajlik, utána viszont tempósan nekilódulok Pomáz mondhatni jól ismert utcáinak, hogy teljesítsem a már szokásos feladatot: délre Királykúthoz érni :-)
A tavaly még feltúrt téren új köztéri műalkotás áll - szerintem szép; remélem, a körforgalom kiegyenesítésével nem sokan fognak próbálkozni, mert kár lenne érte :-)
A település szélét még nem érem el, amikor utolér Dinnye - egy darabig tartom vele a tempót, de aztán a János-forrás után lemaradok - lustulós év volt az idei, ennek köszönhetően érezhetően gyengébben megy ez a szakasz...
A platóra felérve szokás szerint jobbra letérek a jelzésről, és kimegyek a kilátópontra - sokat nem nézelődök, inkább megyek tovább a menedékházig, ahol a szokásos fincsi tea vár minden indulóra.
Pici szusszanás, meg két bögre tea után megyek tovább - itt is eszembe jut, hogy mennyire más úgy túrázni, hogy nem kell az itinert/térképet/leírást böngésznem, csak menni a jól ismert útvonalon...


A Vasas szakadékban "felírós" pont van kirakva - meg ha már egy túratárs előkotorta a geoládát, akkor annak a kódját is felírom :-)
Az oda-vissza szakasz elején néhányan a sétálós papírjukra várnak - kár kihagyni ezt a részt, de ők tudják...
A következő pont, Lajos-forrás - bögrém van, úgyhogy kényelmesen frissíthetek a forrásnál, aztán irány picit fölfelé, a hírek szerint valamikor felújításra kerülő turistaház mellett, hogy aztán jobbra, a szalagozott ösvényen ereszkedjünk egy kisebb csapattal lefelé.
Ez a letérés "benézhető", de mint általában, most is van szalag, úgyhogy némi figyelemmel nem jelenthet gondot.
Egy darabig lefelé tart az ösvény, aztán egy vízmosás keresztezése után gyorsan visszanyerünk az elvesztett szintből valamennyit, a Kőrösi CsomaSándor emlékműig. Itt egy rövid megállás mindenkép kell, hiszen a panoráma, ami  Dömörkapura és az egész völgyre nyílik, az pompás, pláne így, ősszel, amikor javában színesedik a fák lombja.
Pici "hullámvasút", aztán jön a meredek lefelé a völgybe - annyira azért nem vészes, de botokkal a kézben sokkal nyugodtabban ereszkedem lefelé.
A dömörkapui ponton létszámot egyeztetek a pontőrrel - a hiányzókat megjegyzem, aztán az ellátmányként kapott gyümölcsöt rágcsálva indulok tovább.
Autó, az rengeteg volt a parkolóban, meg úgy általában az út mellett, úgyhogy felkészülök arra, hogy sokan lesznek a következő szakaszon...
Nos, ez csak részben jött be - mondjuk aki csak hébe-hóba (illetve pont, hogy hóba' nem) kirándul, az inkább marad az aszfalton, nem megy le a patakmeder mellé, pláne, hogyha még a patakot is keresztezni kell néhányszor :)
Mondjuk a patak jelenlegi állapotában a keresztezése "menetből" elvégezhető feladat - bőségesen vannak kiemelkedő kövek, amin normál tempóban át lehet sétálni.
A Lenkó emlékmű mozaikját megörökítem - hiányzik belőle "néhány" darab - remélem, jut valamikor ennek a rendbetételére is némi pénz...
Sikárosi erdészháznál megállok, és nyomok egy kéktúrás bélyegzést a lapomra- aztán az órámra nézek, és konstatálom, hogy erős tempót kell diktálnom, ha délre a Király-kútnál akarok lenni.
Igyekszem rákapcsolni, úgyhogy Bükkipusztánál csak futtában bélyegeztetek, és megyek is tovább, pedig a táj az csodaszép - csend, nyugalom, jó levegő... Tökéletes hely a mindennapok agyromboló stresszes dolgainak a kitakarítására... Egyébként ez az egyik fontos célja/oka annak, hogy immáron kilenc éve teljesítménytúrázok:  jó kiszakadni a városi "őrületből", és kiszellőztetni a fejemet a természetben.
Király-kúthoz picit késve érkezek, de nincs gond (csoki viszont van), pihenek egy picit - Dömös, meg Maróton Kata egyébként sem úszná meg "túlóra" nélkül, úgyhogy ez a 10 perc oly mindegy (tudom, _nekem_ mindegy, úgyhogy innen is bocs...)
A nyereg után nagyjából-egészéből csak lefelé a Duna partjáig (na jó, a Szentfa-kápolna mögött van egy kis emelkedő), úgyhogy tempós gyaloglásra váltok, és persze élvezem a csodaszép őszi erdőt.
Dömösön már figyelni kell, hiszen söprök, vagy mi a szösz - szalag nem sok van, úgyhogy némi késéssel bár, de beérek a pontra.
A szokásos méteres kalács előtt némi privát harapnivalót is kapok (köszönöm!), aztán vizet töltök, és nekilódulok a túra "másképp szép" szakaszának :-P
Azért másképp szép, mert az út és környéke, mondjuk úgy, ingerszegény, javarészt szántóföldek között halad - a Duna bal partján viszont tiszteletet parancsolóan magasodik a Szent Mihály hegy, illetve a másik irányba tekintve meg... Szóval látható, hogy hova kell majd felkapaszkodni.
Ez a szakasz szépen ki lett szalagozva - sajnos néhol buzgó kezek átkötöztek egyet-kettőt az elágazások másik ágába is :-( Remélem, nagyon nem kavart el senki sem :)
Ezen a szakaszon ért utol egy túratárs, aki a rajtzárás után indult Pomázról, és ahol talált pontőrt, ott pecsételtetett egy papírra  - később kiderült, hogy barlangászkodik, úgyhogy a közös téma, meg pár perc után a közös ismerősök is megvoltak :-)
Maróton Katát nem leltük - tény, jócskán a tervezett pontzárás után érkeztünk, mivel pedig mindenki, akire számítani a kellett, áthaladt a ponton (rajtam kívül), teljesen jogosan zárt hamarabb. Ezzel viszont megdőlt az az állítás, miszerint a söprű nem késheti le a pontzárást :-) de ez legyen a világ legnagyobb problémája.
Az utolsó, hosszan emelkedő szakaszra a jövőben is szervezek társat - ugyanis sokkal gyorsabban meg kényelmesebben fogy a táv és a még leküzdendő szint, mint egyedül - a szokásos megállók beiktatásával (erdészeti út keresztezése, éles balkanyar, erdészeti út keresztezése a Szakó-hegy aljában) szuszogva bár, de kellemes tempóban, jót beszélgetve küzdöttük le az utolsó mintegy 9km-t - közel 670m szinttel.
Az itineren ott van a buszok indulási ideje - bőven van idő a következő járartig, úgyhogy a Rezső-kilátót is útba ejtjük, utána viszont irány a cél, a Matyi-büfé.
Rövid adminisztráció, túratárs is kap díjazást, aztán a tavalyitól eltérően autóval indulunk hazafelé.

Track: Track_VASAS_MARATON_2015_szurt.gdb

Endomondo: Vasas Maraton 2015





2014. október 23., csütörtök
Minthogy (még) nem tudok egyszerre két helyen lenni, így idén is el kellett dönteni, hogy Éger-völgy vagy Szomor. Tavaly Pécsett voltam, úgyhogy idén Szomor következett - a Facebook-on adódó lehetőségre lecsapva bevállalva a seprést a 23km-es távon.
Ezt a feladatot Petamival ketten láttuk el, úgyhogy reggel még őt is felvettem a Keletinél, aztán megcéloztuk Szomort, a túra rajtját.
Budapesten simán keresztülrobogtunk, viszont Budakeszin a "szokásos" Bécs-Budapest (ami idén Győr-Budapest szakaszra szűkült) szupermaraton mezőnye jött szembe...
Némi várakozás után "menekülőre fogtuk", és kis utcákon sikerült keresztezni a mezőny útvonalát, és robogni majdnem Mányig. Az ok egyszerű: Zsámbék után jól benéztem a jobbos letérést. Mindegy, ennyi elkavarás elég mára felkiáltással hátra arc, és végül csak sikerül Szomorra megérkezni, ahol a focipályára irányítottak parkolni.
A rajt a szokott helyen, a sportcsarnokban volt - kényelmes tempóban sétáltunk oda, hiszen bőven volt még időnk a tervezett indulásunkig.
A hivatalos dolgokon (eligazítás, itiner átvétele) gyorsan túlesünk, sőt kényelmes reggelire is van idő a "szokásos" túramenüből. Extra szolgáltatásként némi körtéből készült szíverősítő is lecsúszik, aztán GPS izzít, és kényelmes sétával, jócskán a rajtidő vége után nekivágunk a túrának.
Az Anyácsa-tó utáni elágazásig nem kell seperni, úgyhogy addig "csak" megyünk :) Eleinte Szomor utcáin, aztán a Kakukk-hegyre fölfelé a szépen felújított kálvária stációi között - hogy aztán egy kellemes szuszogós kaptatóval máris az első pontra érjünk.
Cukorka, pecsét, panoráma, aztán megyünk tovább - a pontot őrző fiataloknak még bőven van hátra a pontőrködésből.


 A panorámában itt-ott gyönyörködve leereszkedünk a Kakukk-hegyről, aztán a szántóföld szélén kényelmes főúton sétálunk az Anyácsa-tóig.
Itt a "szokásos" pogácsás pont vár ránk - Petami (is) feltankol, ha már ilyen kedvesen kínálnak minket :)  Szántóföld szélén kényelmesen puhán letaposott ösvényen megyünk tovább, majd az erdősávban szebb napokat látott raklapokon kelünk át a vizenyős részen, aztán jobbra tartunk a szántóföld szélén.
Elágazás következik - innentől "munka van" :) azaz gyűjteni kell a táblácskákat meg a szalagokat - előbbiből csak néhány van kirakva, szalagból viszont kellően sokat helyeztek ki - ahogy azt már megszokhattuk a rendezőktől.
Lazán emelkedő földút, itt-ott pocsolya is akad, de jó tempóban, a szalagokat felváltva gyűjtögetve érünk a rakétabázishoz vezető aszfaltútra, amin balra fordulva hamarosan a picit már túlórázó pontra érkezünk.
Bélyegzés, alma, aztán egy nagy ívet leírva gyakorlatilag kívülről megkerüljük a bázist - begyűjtve közben egy tetszetős irányjelző táblát is, majd a S- jelzésen leereszkedünk Zsámbékra.
Egy elágazásnál sikerül a jelzést követve lemenni a leírás és a szalagozás szerinti útvonalról - sebaj, a másik irányból visszakocogok, és begyűjtöm a szalagokat, és mehetünk is tovább a romtemplommal szemben lévő ponthoz, ahol saját bögrém terhére finom teát fogyaszthatok. Az órát nézve picit megcsúsztunk az idővel, de nem gond, jó tempóval simán tudjuk hozni legalább közelítőleg a pontzárásokat - igaz, ahhoz azért jobban kell szedni a lábunkat a hátralévő kilométereken.
Így is teszünk - igaz, a Szent Norbert tanösvény emelkedője nem esik annyira jól - az azért vigasztal, hogy gyakorlatilag ez az utolsó komolyabb fölfelé menetel a túrán.
Visszaérve a fennsíkra egyenletes tempóban haladunk tovább - egy szalag Petaminak, egy nekem, gyűjtjük, gyűjtögetjük, ahogy az erdőben hullámvasutazó szép ösvényen is.
Balra itt-ott nagyon szép a kilátás, pici lassítás, és robogunk tovább, egészen az Óriások lépcsőjéig, ahol nápolyival fogadnak a pontőrök minket. Ránézek az órára: ahogy terveztük, itt már gyakorlatilag időben vagyunk.
Leereszkedünk a sziklalépcsőkön, aztán jobbra tartva pici szintet még begyűjtünk a szép erdőben, aminek a szélén keresztezzük a S4 jelzést, ami után talán a teljes túra legsárosabb szakasza jön - szerencsére hamar elérjük a lekerített rész sarkánál található letérést, illetve a pontot, ahol többféle csoki, műzliszelet a választék.
Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a kínálatban szereplő valamennyi termék fogyasztható :-) tovább indulunk lefelé.
A völgybe már kényelmes út visz, úgyhogy tempósan tudunk itt is haladni. A házikó is megvan, ahogy a Vörös-hegyi patak hídja után a buszmegálló táblának sem kélt még lába.
Nemsokára az utolsó pontra érünk, itt a szokásos 100%-os almalével kínálnak minket - helyi termék, már tavaly is nagyon ízlett, idén sincs ez másképp, úgyhogy repetázok belőle.
A célig kényszerű aszfaltkoptatás jön, előbb Somodorpusztán trappolunk keresztül, aztán feltűnik Szomor, ahol még "besöprünk" egy túrázót, begyűjtve az utolsó táblácskát és szalagot is :)
A célba kényelmesen, hat órán belül érkezünk, elintézzük a formaságokat, aztán energiapótlás gyanánt zsíros kenyér - csalamádé - tea következik :-)
Jövőre? Nehéz kérdés, hiszen az Éger-völgy is nagyszerű túra,  úgyhogy csak azt tudom mondani, hogy meglátjuk - a döntés nem könnyű, mert az október 23-i szabadnapért két nagyszerű túra versenyez nálam :-)



Track: Track_SZOMOR_23_2014_szurt.gdb





2014. október 5., vasárnap
Mondhatni szokás szerint ismét seprésre vállalkozva teljesítettem ezt a túrát - szerencsére végig kellemes társasággal :) Reggel itthon esett - vissza az esőkabátért. A rajtban már nem volt rá szükség. Rajtszámom 42 (A válasz...) Utánam egy nevező még azért volt - Marcsit a rajt után nem sokkal utol is érem. Jó tempóban szeretne menni, egyelőre megyünk együtt, amíg bírom a tempóját :)
Pomázon javában túrják az utat (hídfelújítás), a keresztet "érdekes" palánkok védik..
Évek óta festik a bolt homlokzatát, aztán Nikolai Tesla emléktáblája, sárkányölő Szent György a templom falán (szép, cirill betűs felirattal)... Sok érdekes apróság - és még csak most indultunk el :)
Kő-hegy egy szuszra megy, a Petőfi pihenőnél körbenéznénk, de a ködben Napóleon kalapjánál nem nagyon látunk messzebb - másképp szép most a táj.
A Kő-hegyi turistaháznál  a szokásos meleg teával fogadnak - egy bögrével kérek, aztán megyünk Marcsival tovább, hiszen bőven van még sétálni való előttünk, és délre Király-kútnál kell lenni.
A Vasas-szakadéknál kódot írunk, ismerős túrázókkal váltok pár szót - társadalmi életet is kell élni a valóságban is, nem csak a közösségi oldalakon, nem igaz?
Az út mellett jobbra szép nagy tisztást hasítottak ki az erdőből; remélhetőleg ezen a részen így, kisebb részenként kerül majd leművelésre, illetve felújításra az erdő, a folyamatosságot biztosítva.
Lajos-forrás a következő pont, Laci pecsétel és kínál nápolyival - aztán közösen hívunk vissza néhány túratársat, akik visszafelé indultak volna el...
Egy fél gondolatként felmerül, hogy vajon mikor lesznek az itteni épületek felújítva...? Vagy azt várják, hogy végleg életveszélyesek legyenek, és le lehessen bontani mindkettőt? Mindegy, a magas fűben a szalagokat követve gyorsan elmarad mögöttünk Lajos-forrás szebb napokat látott turistaháza.
A Kőrösi Csoma Sándor kilátónál megállunk egy picit nézelődni, fotózni.
A Marsai Ágnes domborművével díszített emlékművet egyébként 1978-ban emelték, a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és Szakközépiskola kezdeményezésére. A domborművet 2006-ban ellopták, és csak két évvel később, 2008-ban sikerült pótolni, és a felújított emlékművet újraavatni.
A pár lépésre található geoládához nem sétálunk fel, hanem megyünk tovább, hiszen délre Király-kút a cél.
Előtte persze leereszkedünk Dömörkapuhoz, ahol a rengeteg khm. kiránduló (majdnem azt írtam, hogy dísztúrista) között találjuk a pontot. Pecsét, alma, megyünk tovább, bár ahogy az órámra nézek az eddigi tempóval kényelmesen odaérünk Király-kúthoz délre.
Előbb az aszfaltom, majd balra, a jelzést követve a Bükkös patakhoz  letérve jó tempóban haladunk - és ebben még az a néhány patakátkelés sem zavar minket, ami ezen a szakaszon színesíti az útvonalat :-) Itt is találunk egymásra tornyozott kövekből álló alkotásokat - úgy tűnik, divat lett ilyeneket építeni, de persze ez a legkevésbé sem baj. Sőt.
A Lenkó-emlékműnél is megállunk egy picit, sajnos a mozaik állapota évről évre romlik - talán egyszer ennek a rendbetételére is lesz lehetőség...
A Sikárosi erdészház után balra tartunk, az eredeti útvonalat követve - pár évig erdőművelés miatt nem érintette a túra a Szilágyi Bernát forrást, így a rét sarkára kiérve ezt a csodaszép látványt sem élvezhettük.


A fotómegállás után tehát Szilágyi Bernát forrás, majd a lekerített irtás mellett sétáltunk tovább a bükkipusztai pontig.
A K- tavaly óta a "régi", azaz a rét után balra tart, úgyhogy elköszönünk tőle, tovább már csak a P- jelzés vezet Király-kútig, ahova szinte pontban 12-re érünk, ahogy azt terveztük.
Néhány "hiányzó" még van, az utánunk érkezők mondják, hogy Bükkipusztánál többen balra indultak a P- jelzésen (Tölgyikrek felé), de jönnek, ahogy tudnak. Negyed óra után azért továbbállunk, aki eztán érkezik a pontra, az a rövidebb távon mehet tovább.
A nyeregben futó aszfaltcsíkhoz jó helyen lyukadunk ki, és megyünk tovább a jól ismert ösvényen Dömös felé - két túratársat távolról kísérve :)
A turistaút tavaly még veszélyesen leszakadt szakasza prímán rendbe van téve (köszönjük!), úgyhogy négy hét múlva a Piros túrán sem kell majd az aszfalton kerülni.
Dömösön, immáron szalagok begyűjtése közben beugrok kávézni az útba eső vendéglátóipari létesítménybe, mert nagyon kókadozok :-) majd megörökítem a főútnál lévő térképes táblát, ami bőséges információval szolgál Dömösről és a környékről.


A Duna-partra érve a szokásos etetőpont vár, a túra szerintem védjegyévé vált méteres kaláccsal, úgyhogy a zsíros kenyér után még desszertet is fogyaszthatok, sőt, duplázni is van lehetőség belőle :-) 
A falatozás közben/után lélekben felkészülök a várható sok szalagra, azonban idén más szalagozott, úgyhogy kevesebb szalag került kirakásra - de ahova kellett, oda mindenhova került, ráadásul ketten vagyunk Marcsival, úgyhogy gyorsan tudunk haladni Pilismarót felé.
Persze a pontzárások picit szűkösek, úgyhogy a maróti ponton Pygmea is túlórázik picit - engesztelésül segítek berakni az almás ládákat a kocsiba, és már megyünk is tovább, a túra "legszebb" szakasza felé.
Sok emelkedő jön, persze, de a szépségért meg kell szenvedni - viszont társaságban még a Hosszú-hegy - Szakó-hegy páros is könnyebb - szinte nem is állunk meg csak a Szakó-hegy emelkedőjén, ott is csak azért, hogy a csodaszép őszi panorámában gyönyörködjünk picit. Na jó, pihenünk is, meg megvárjuk, hogy a Szőke-forrás völgye óta "kísért" túratársak némi előnyre tegyenek szert :-D

A pihenő után a Szakó-hegy maradéka már gyorsan megvan, le a nyeregbe, aztán a túloldalon lépcsőn föl, miközben jól a szemünkbe süt a nap :) Az emelkedő tetején már nem állunk meg, hanem kényelmesen sétálva győzzük le a maradék szintet, ami még a Jász-hegyen előttünk van.

Innentől egyre jobban nő a népsűrűség, hála a szép kirándulóidőnek és Dobogókő közelségének. Rezsőt (mármint a kilátót) nem látogatjuk meg, bár illendően követjük a jelzést a sétányon, így nem lenne nagy kitérő, de a fene tudja, mikor megy lefelé busz (így jár az, aki nem olvas itinert - abban ugyanis ott volt a menetrend...), úgyhogy tempósan robogunk be a Maty-büfénél lévő célba.
Gyors adminisztráció és a cserépből készült díjazás átvétele (és biztonságba helyezése) után van idő beszélgetni, hiszen a busz nem rég ment el - idén sajnos nincs autós segítség a célban, úgyhogy marad a tömegközlekedés - de legalább addig is pihenhetünk.


Track: Track_VASAS_MARATON_2014_szurt.gdb