Túrablog

Ez az egyik olyan túra, amin 2007 óta minden évben ott voltam, ráadásul az utóbbi két alkalommal sepertem a hosszú távot, úgyhogy természetes volt, hogy idén is ott leszek.
Rövid egyeztetés után 8:20-kor nekivágok - időterv szerint délben kell a Király-kútnál lennem.
Addig persze Pomázon is végig sétálok egy jót - egy reklámtábla: Női fitness - férfiaknak is, meg egy szimpla kresz-tábla, ami szerint félig a vízben megállni tilos :-D
Az emlékmű után elbúcsúzom a főúttól, és a jól ismert kis utcákon tartok a Kő-hegy felé. Utolérek néhány, rövidebb távon indult túratársat, kellemes beszélgetéssel telik az idő.
Pomáz szélén egy irtásban néhány négylábú legel ezen a szép reggelen - bár esőt mondott mára a meteorológia, nem úgy néz ki, hogy a fejünkre rogyna az ég - ezt majd csak délután lehet biztosan tudni, addig viszont van még néhány kilométer előttem :-)
Elsőként az újonnan festett Z- jelzést nézzük meg: a vízmosásban halad, nem a mellette lévő úton - oda egy most még jó állapotú lépcsőn kapaszkodunk ki. No, ezt a változtatást majd fel kell tölteni a turistautak.hu -ra, aztán valaki csak berajzolja... (Így is lett, másnap már a térképen volt a módosítás.)
A Petőfi-pihenőnél szusszanásnyi megállás: a panoráma csodás, a köd, ahogy az ősszel "illik" megáll a völgyekben...
Pici nézelődés, aztán robogás a Kő-hegyi turistaházig, ahol nagyon finom, forró tea vár a résztvevőkre. Iszom egy pohárral, majd még egyel (nem fogom rá a nyuszira...), aztán megyek tovább, nem lenne jó, ha sokat "túlórázna" a két utolsó (Dömös, illetve Pilismarót) pont.
A Vasas-szakadéknál most két idősebb hölgy várja a túrázókat a pecséttel, váltunk pár szót, aztán innen is tovább indulok a jól ismert úton, Lajos-forrás felé.
A ház mellett a letérést több szalag is jelzi - ezt még nem kell begyűjtenem, úgyhogy a magas fűben/gazban futó ösvényen roboghatok enyhén lefelé.
Pici emelkedő, aztán több helyen is csodás kilátás a Dömör-kapu fölötti gerincről a völgyre. Az erdő még inkább zöld, mint őszies színeket mutat, bár azért láthatóan ősz van már.
Dömörkapu előtt a keskeny lefelé vezető lépcsős ösvényen gyerekekkel sétálnak előttem - 25-ös távon túráznak, le a kalappal a gyerkőcök előtt!
A ponton almát és nagyon.nagyon fincsi csokigolyót kapok - bőven van itt is az ellátmányból, úgyhogy almából duplázok :-)
Pici aszfalt, egy kutyás társasághoz csatlakozom - a kutya pontosan ott megy le balra az aszfaltcsíkról, ahol kell - lehet, hogy ismeri az utat?
A patakátkelésnél nem várom be az alkalmi túratársakat, hiszen sietnem kell - ami ezen a túrán nem könnyű, hiszen nagyon szép a táj, könnyű a terep, de azért jó lenne nagyjából időben érni a pontokra...
Az egyik helyen azért megállok: egy nagy kőre érdekes dolgokat raktak ki kisebb kövekből - nekem speciel tetszik :-)
A Lenkó-emlékmű után a hídnak csak hűlt helye van meg - gondot nem jelent, jobbra tőle kényelmesen át lehet kelni a patakon.
Az erdészházhoz kiérve immáron ismét balra kell tartani a régi-új kék sáv jelzésen a sikárosi pont felé. Jó ide eljönni... Meseszép rét, szinte emberkéz alkotta dolgok nélkül: csend, nyugalom, jó levegő...

Ezt tényleg látni kell... Lassan azért tovább indulok, a rét után balról elektromos kerítés a frissen cseperedő erdő védelmében, majd a jól ismert elágazásban balra fordulok, és némi hullámvasút-jellegű erdei út után megérkezek Király-kúthoz. Késtem kb. húsz percet, úgyhogy a bélyegzés+csoki után tovarobogok az eddig is követett erdőgazdasági úton.
Eszembe jut, hogy többször sikerült rossz helyen kijutnom az aszfaltútra, úgyhogy most jobban odafigyelek: Bingo! A jelzés enyhén balra tart egy helyen, és elhagyja az utat egy ösvény kedvéért :-) Akkor ez is pipa, roboghatok lefelé a Szőke-forrás völgyében...
Itt azért nem teljesen futóbarát a terep, bár jó lenne szaporázni a lépéseimet, hiszen Dömös már biztosan túlórázni fog :-(
A völgy másik oldalán hosszan ki van vágva az erdő, csak néhány hagyásfa tartja a meredek hegyoldalt. A jelzés kikapaszkodik a dózerútra, majd vissza -itt a leírás szerint lehet a dózerúton is tovább menni- mivel az előttem haladónak legalább negyed óra előnye van, így balra tartok, és a völgyben futó jelzést követve érek le a hídig, ahol jobbról érkezik a dózerút - pár percet várok a biztonság kedvéért - frissítek is köben, nem jön senki, úgyhogy robogok tovább lefelé.
Rövid idő után ismét elhagyom a dózerutat - szépen mutatja a jelzés, hogy hol kell a patakmederhez lemenni - kidőlt fák vannak ugyan, de aránylag könnyen letudható ez a szakasz is.
Pihenőhely balra, nő a forgalom - közeledik Dömös, de előtte még a Szentfa-kápolnánál szusszanok egyet  - itt ahogy a jelzés mutatja, jobbra felmegyek az oldalba, aztán a kényelmes sétaúton kocogósra fogom a tempót - forgalom itt épp nincs, terep príma, néhány ér csordogál keresztül az úton - jól esik ez a pici kocogás.
Dömösre a házak közé beérve már figyelni kel, hiszen itt, ha van szalag, az nekem kell begyűjtenem - a korábban látott "elcsavart" fejű kék kútnak már hiányzik a feje - az elágazás után viszont nem hiányzik a szalag, úgyhogy lassítok, és szedem szorgalmasan. Felfedezek egy -szerintem- rossz helyen lévő P- jelzést, mindegy, majd otthon megnézem, csinálni úgysem tudok vele semmit, ellenben a leszedett szalagok csak gyűlnek :-)
A Duna-parton a szokott helyen ott a pont, zsíroskenyér, csalamádé, pezsgőtabletta, illetve az elmaradhatatlan házi sütemény - méteres kalács képében. Mintha tudnák, hogy az egyik nagy kedvencem - pláne, ha ilyen finomra készítik :-D
Kajálás után persze nehéz elindulni, de menni kell - az eddig begyűjtött szalagokat leadom, és megyek tovább. Unalmasnak is lehetne nevezni eszt a szakaszt, de nem az. Jobbra a Duna, egy hajó csorog lefelé rajta, a túlparton sorra húznak el a tehervonatok a Börzsöny Dunában ázó lábára épített vasútvonalon - a folyónak ez a partja a túlpart szinte teljes ellentéteként nyugalmas, csendes, néhány horgásztól eltekintve teljesen kihalt.
Aztán szalagok. Sokan, sőt még többen... Ha nem nekem kéne összeszedni, azt mondanám, hogy prímán, a tájékozódáshoz bőségesen elegendő szalag lett kirakva. Most viszont azt látom, hogy sok :-) Szerencsére nincsenek extrém módon odacsomózva az ágakhoz/gazokhoz/oszlopokhoz, így aránylag könnyű leszedni mindet, de az idő azért megy vele.
Pilismaróton piszkálnak is, hogy a pont már rég bezárt, de azért kapok bélyegzést - és átveszik tőlem a nagy rakat szalagot, aztán mindenki indul a maga módján Dobogókőre: ők autóval, én meg gyalog - ki-ki vállalása szerint.
A túra "érdekes" része ez után következik: Hosszú-hegy, Szakó-hegy, Szakó-nyereg, Jász-hegy... Egyszóval egy rövid kivétellel fölfelé. A faluból nagyjából egyenesen vezet kifelé az aszfaltos út, egy darabon kerítés kíséri, aztán egy bozótos völgy balról, az aszfalton pedig egy megkopott jelzés mutatja, hogy a Z- jelzés balra bemegy egy jól járható, szépen emelkedő ösvényen. Innen tehát fölfelé...
Nincs mit tagadni, 2-3 alkalommal azért megálltam fölfelé, ez nem az a hely, ahol hipp-hopp felkocogok :-)
A Szakó-hegy piszok emelkedője előtt keresztezem a széles dózerutat, frissítés, aztán ezen az utolsó (előtti) kaptatón is felküzdöm magam... Megéri. Nagyon szép panoráma tárul az ember elé balra, a fák között -igaz, ezért a szépségért meg kell picit szenvedni :-)
Gyors ereszkedés a Szakó-nyeregbe, néhány esőcsepp riogat - nem lenne jó, ha most rogyna a fejemre az ég, úgyhogy megpróbálok tempósan felkapaszkodni... Ez még meredekebb, mint a Szakó-hegy az előbb... Fent leülök - vagy öregszem, vagy nem vagyok eléggé edzésben :)
Csoki, izó, ránézek a telefonomra: negyed hatra kényelmesen beérhetek a célba, de talán picit hamarabb is; ötre viszont esélytelen. Mindegy, megvárnak. Azt tervezem, hogy ha bejön balról a S-, akkor telefonálok. Érkezik a jelzés - csörög a telefonom :-) Oké, minden rendben.
A Rezső-kilátóba azért kimegyek, gyorsan körbenézek, aztán tempósan besétálok a célba - 17:10 van, úgyhogy nem kellett sokat várni rám.
A díjazás mellé van még a méteres kalácsból is egy szelet kifejezetten nekem (köszönöm!), de ezt már hazafelé, az autóban fogyasztom el.

Hiába a hatodik alkalom, a vége nem könnyű - pláne az után, hogy idén nem nagyon hajtottam magam, úgyhogy jövőre picit jobb erőnléttel kéne nekivágni - mert az, hogy jövök, az biztos.

Ötödik alkalommal indultam ezen a túrán, idén is bevállalva a hosszú táv seprését, hiszen tavaly azt mondtam, hogy ha előrébb kerül a két utolsó pont zárása, akkor jövök seperni :-)
A pomázi aszfalton próbáltam tempósan menni, mert onnan még messze volt a vége - és persze nem gondolni arra, hogy Marót után mi vár rám...
Az út mellett az irányjelző táblán a "Dobogókő 18" (km) feliratot látva a régi poén jut eszembe, hogy de mi tudunk egy hosszabb utat az erdőn keresztül...
A festékboltot évek óta festik :-D szerintem ötletes, és ahogy elnézem, igencsak jó minőségű a festék, mert nem csöpög, nem folyik meg - és nem is nagyon fakul az évek alatt...
A János-forrás medencéjét fedő vasbeton lap el van törve - a jó ég tudja, hogy kik és hogyan csinálták...
No mindegy, szerencsére senki nem esett bele.
Az emelkedőt igyekszem egyben, megállás nélkül megcsinálni - nagyjából sikerül is, de azért jól jön a Petőfi pihenőnél egy pici szusszanás. Sokan jönnek mögöttem, de mindenki a rövid távon, úgyhogy mehetek nyugodtan, hiszen seperni csak a Király-kúttól kell majd.
 A Kő-hegyi turistaház az első ep, itt a citromos tea szokás szerint príma, bent is szét lehet picit nézni (köszönjük!), aztán tovább.
A Vasas-szakadékhoz vezető oda-vissza elágazása jól jelzett, megcsinálom a kitérőt, majd trappolok föl a nagyjából szintben haladó földútig. Idén jobb volt a terep,mint tavaly, legalábbis nem volt annyira feltúrva - viszont a táblánál, ahol balra bemegy a S- az erdőbe egy szalag a földön. Felszedem, és kettétépve kötöm fel, hogy az útról is jól látható, egyértelmű legyen a letérés, bár a S- jelzés is egészen korrekt ezen a részen.
A Lajos-forráshoz vezető aszfaltot keresztezem, aztán egy ösvénnyel hamarabb megyek be a másik oldalon az erdőbe, de ahogy visszanéztem, a jelzésnél is korrekten ott volt a szalag.
A forrásnál tömeg, elindulok fölfelé az elhagyatott  ház mellett, a pont táblája az úttal párhuzamosan a korlátra kötözve - picit igazítok rajta, aztán a szépen és bőségesen kirakott szalagok mentén irány jobbra le. Itt örülök, hogy ezt nem nekem kell begyűjteni, mert tényleg bőven lett szalagozva ez az ösvény, ami itt a magas fűben-gazban halad egy darabon, aztán egy erdészeti utat keresztezve ismét fák közé ér.
Egy vízmosás következik, majd rövid kaptató után a Kőrösi-Csoma emlékmű, meg az innen feltáruló csodálatos panoráma következik - sokan pihennek itt, úgyhogy nem időzök sokat, pláne azután, hogy osztok-szorzok, és a Király-kútig hátralévő távot hosszúnak, a rá felhasználható időt meg rövidnek találom. A gerincen kocogok egy picit, látok néhány szalagot, aztán meredeken lefelé: Dömörkapu következik.
A ponton langyos csoki :-) az ellátmány, hiába mutat októbert a naptár, egyszerűen meleg van... Aszfalt, patakpart, két gázló, híd, Lenkó-emlékmű, milyen virág... Túratársak töltik a rajtban kapott totót :-)
Az OKT-pecsétnél kéktúrázókkal találkozunk, megerősítik, hogy ez az első bélyegző Dobogókő után... Aztán a leírás szerint a K+ felé indulunk - mint kiderült, a K- már a Sikárosi-rét túloldalán halad újra, úgyhogy jövőre ezt javítani kell a leírásban.
A P-K- közös szakaszról ismerősök jönnek szembe: ők az újonnan felfestett K--ot követték - jövőre tehát, ha minden így marad, a leírást ismét javítani kell.
Király-kútnál a pontőr majdnem nem enged tovább :-) aztán megenyhül, mikor kiderül, hogy én seprem a hosszút :-)) 18-20 perccel előttem ment el az utolsó ember a hosszú távon, úgyhogy szaporázom a lépteimet, pláne, hogy 12:20 táján jár az idő...
Az aszfalt keresztezése előtt a tavalyihoz hasonlóan sikerül lemennem a jelzésről - komolyan mondom, nem tudom, hogy hogyan sikerült, de a következő Vasas maraton előtt azért meg kéne keresni ezt az elágazást...
Az út túloldalán gyakorlatilag csak lefelé, egészen a Duna szintjéig (jó, itt-ott hullámvasutazva egy picit), úgyhogy belekocogok, ne kelljen a hátralévő két ponton sokat túlórázni.
A track alapján úgy tűnik, hogy a Malom-patak völgyében sikerült "alternatív", avagy a régi P- jelzést követve kocogni - a kikapaszkodásnál szalag, no, ezt már nekem kell begyűjteni - így is teszek.
Robogok tovább, a hídnál nem kell megállni, mint tavaly, minimum 15 perc előnye van az utolsó hosszú távosnak...
A Szentfa-kápolna után nem sokkal egy frissen dózerolt csapás vezet ki az aszfaltra, ezt sikeresen benéztem, és innen az aszfalton mentem lefelé - remélem, ezen a részen nem volt szalag :-(
Dömösön volt, szedtem szépen, majd Duna-part, két résztvevő még a ponton: a lány kiszáll, picit győzködjük, de nem - elköszönünk, és a túratárssal közösen szedjük a bőven kirakott szalagokat...
Ja, a süti nagyszerű volt, köszönet érte! Szalag tényleg bőven volt  - szépen megy is vele az idő...  Marót szélénél a srác előrerobog, én kényelmesen sétálok - Pygmea a buszmegállóban bélyegez, meg korhol, hogy egyel korábbi buszt szerette volna elérni :-) Jövőre Dömös meg Marót zárhatna -akár nem hivatalosan- fél órával később, mint idén, vagy tényleg el kell 8-kor indulni seperni az utolsó túrázókkal együtt...
Marót szélén még utolérem a srácot - tett egy kitérőt jobbra a P--on... Egy szalag esetleg jól jött volna ide is, bár picit már herótom volt tőle.
Az aszfalton már alig látható a jelzés balra, szalag viszont van - ennek a begyűjtésén még osztozunk, aztán a kolléga elrobog fölfelé - szorítja a szintidő.
A hosszú-hegy tényleg hosszú, a Szakó-hegy előtt le is ülök picit pihenni, meg erőt gyűjteni - ez a kb. 60m szint, pláne, ha az ember nem tudja, hogy itt mi vár rá... Szóval nem esik túl jól. Ha tudja, akkor sem igazán - viszont a panoráma itt is bőven kárpótol a kapaszkodásért.
A Szakó-hegyről lefelé egy elszórt szalag - no, akkor nyugodt lehetek, a kolléga nem kavart el fölfelé :-))
Szakó-nyereg után azért elmormogok az orrom alatt némi jókívánságot az emelkedő családjának, de csak sikerül egy nekirugaszkodással felcaplatni - miközben pont a szemembe tűz a nap... Aztán a Jász-hegy gerincén még némi kényelmes szint, majd sűrűsödő gyalogosforgalom, nem rohanok, számítok a fuvarra lefelé :) és sikerül is gyakorlatilag pont a célzárásra beérni.

Ötödik éve járok teljesítménytúrákra, és ahogy elnézem a statisztikáimat, nagyon kevés olyan gyaloglat van, amit idén ötödször teljesítettem. Ez az egyik. Nem véletlenül: Csodaszép útvonal, ami fizikailag és agyban is (beosztani az energiákat!) kellemes kihívás, az időpontját tekintve talán a legszebb őszi arcát mutató erdő... És persze korrekt, jól elosztott EP-kkel megoldott rendezés.
Jövőre? Úgy gondolom, nem tehetem meg, hogy ne jöjjek - jó túrázni, és jó, ha picit is, de rendezők segítésével valamit visszaadni a teljesítménytúrázó közösségnek is.

Söprés - picit elszámított pontzárásokkal...

Nem szeretek korán kelni, így örültem a lehetőségnek, hogy söprűként indulhatok a túrán. Reggel nyolc körül indulok itthonról, a lapomra rajtidő gyanánt fél kilenc kerül. Még megvárok egy sebtében nevező futót, majd elindulok.

Feladat: 12 körülre Király-kúthoz érni, és utána a további szakaszon -ahol van- szalagot szedni, illetve lemaradozókat pátyolgatni. 18km-re van három és fél órám, persze ha később érek, az sem baj.
Pomáz belterületén ismerős utcákon haladok, azért egy érdekességre felfigyelek az egyik templom falán: no, ezt még eddig nem vettem észre...
A házak közül kiérve végre erdei út hullámzik a talpam alatt - majd elkezd emelkedni, meg kidőlt fákat kerülgetni :-)
Nézem az órát, a  távot - jól haladok, az emelkedő a Kő-hegyre fölfelé kellemesen átmozgat. A turistaháznál tea, de előtte leadom a "csomagot" a pontőröknek, majd igénybe veszem a zsákomon lógó bögrémet, és iszok egy pohárka teát.
Sokáig nem időzhetek, hiszen a vége még igencsak odébb van, úgyhogy megyek tovább a Vasas-szakadék felé. Az elágazásnál, ahol jobbra kell menni most nincs irányjelző lap, rutinból fordulok a helyes irányba, majd kocogósra veszem a pontig tartó szakaszt.
Ide most csak zsírkréta jutott, felírom, hogy 1911, és indulok visszafelé. Az elágazás után ketten jönnek szembe: kérdezik, hogy ugye kihagytak egy pontot? Igen, mondom, némi útbaigazítás után mindenki megy tovább a maga útján.

A Lajos-forrásig vezető szakasz az erdőművelés ellenére "tűrhetően" járható - az aszfalt keresztezése után némi szalagot is kapott a jelzés - no, ezt majd a rövid táv seprűje fogja begyűjteni, nekem majd Dömösön kezdődik a betakarítós munka :)
Lajos-forrásnál megtöltök egy palackot forrásvízzel, a Dömör-kapunál lévő pontőr részére, és a bélyegzés után már robogok is az irtáson át lefelé a szalagozást követve. Sár itt-ott már van, úgyhogy inkább felveszem a kamáslit - jobb későn, mint soha...
A lejtő után persze emelkedő jön, nomeg Körösi Csoma Sándor emlékműve, hogy aztán megcsodálva a Bükkös-patak völgyére nyíló kilátást nem sokkal később le is ereszkedjünk a patakvölgybe, pontosabban a dömörkapui ponthoz.
Átadom a vizet, kapom a csokit meg a bélyegzést, meg az információt, hogy a Lenkó emlékműnél nincs pont.
Az emlékműnél persze megállok egy pillanatra, sajnos a -rendezői kitűzőn is látható- mozaik egyre csak pusztul, bár még azért kivehető, hogy mit is ábrázol.

Innen a Király-kútig gyakorlatilag nem nagyon lehet komolyan trükközni - minden esetre egy túratárssal maradunk a patakmeder mellett, ahol kell.
Sikárosnál a K- jelzést elterelték, és a K+ mellett halad az aszfaltot követve. Szép, persze, hogy szép az erdő, de az eredeti K-, meg Sikáros látványa sokkal szebb - mindegy, a jelzés nem arra megy :-(
Később, a P- elérésekor szemből is érkezik valaki - ő megnézte Sikárost...

Király-kúthoz 12:10 körül érkezek meg - néhányan hezitálnak, hogy hosszú vagy rövid - aztán döntenek, hogy az a tempó, ami innen a célzárás (17:00) eléréséhez kellene, az nekik sok, úgyhogy 20-25 perces ácsorgás után (hátha jön még valaki) egyedül indulok tovább a Szőke-forrás völgye felé.
Az aszfaltos út keresztezésénél utolér egy futó, beszélgetünk, aztán kocogósra fogjuk a tempót - végül is legalább 20 perc előnye van az előttem haladóknak...
Persze a jelzés kontra dózerút kérdés ebből a 20 perc előnyből gyorsan 10-15 perc hátrányt csinál bárkinek - ezért aztán a hídnál megvárom azokat, akik fönt, a dózerúton jöttek végig a jelzés helyett.
A P- jobbra letérését is sikerül nekik majdnem benézni - szerencsére közel vannak, úgyhogy innentől együtt megyünk Dömös felé.

Dömösön szalagot kellene szedni, de hála a helyieknek az elágazásnál nincs, csak később, a Duna-partra vezető út mellett. Addig persze elhaladunk Vertel József szülőháza mellet is - egykoron bélyeget gyűjtöttem, és azt tudtam róla, hogy grafikus, bélyegtervező - most mnár azt is tudom, hogy Dömösön élt és alkotott :-)
 A dunaparti részen kajapont, zsíros kenyérrel, méteres kaláccsal, szörpökkel... Meg egy órányi várakozással... Ugyanis annyi volt még vissza a pont hivatalos zárásáig, és egy utánam indult túratárs ezt alaposan ki is használta. 24.9km-nél vagyok, van még a hivatalos célzárásig kettő és fél óra - meg 13,7km, 706 méter szinttel... No, ez pöttyet el lett számolva, úgy gondolom, de sebaj, seprűként pont- és célzárásról lehetetlen lemaradni :-)

Szedem a szalagot, sétálok, sétálgatok, aztán csak vége az "unalmas" szántóföldnek is, és beérek Pilismarótra. Térdem, bokám picit unja a dolgot, aztán a ponton mégiscsak úgy döntök, hogy felmegyek a célig - másfél óra alatt persze eléggé "necces" dolog lenne (9,3km/669m szint), de mehetek a saját tempómban, megvár a cél :-)
Azért megyek, ahogy tudok, a Szakó-hegy egyben megvan, a Szakó-nyeregtől fölfelé is sikerül jó tempóban haladni, sőt, a Rezső-kilátó után kocogósra veszem az iramot, így a célidőként 17:55 kerül a lapra.

Ez persze a bruttó idő, nettóban, a pontzárásokra várást leszámítva alig valamivel több, mint nyolc óra menetidő... Jó volt, szép volt, jövőre is jövök, bár söpörni csak akkor, ha a dömösi és pilismaróti pontok hamarabb zárnak egy órával :-)

Ejnye no... Erről a gyaloglatról sem írtam anno beszámolót :-/ Harmadik teljesítés, ismert útvonal, közben két geoláda (gcdom, gckort) is levadászásra kerül. A cél Dobogókő, a tömegközlekedés miatt korai rajtra van szükség, 6:50-kor (a rajt zárása előtt 10 perccel) indulok. A teljes idő 8:40.

Újabb túra, amiről anno nem követtem el beszámolót - második teljesítés, 8:55 lett a vége (41,2km, 1460m szinttel), ami öt perccel jobb, mint 2007-ben.

Röviden, tömören egy jó túrán voltam, úgy a túraútvonal, mint a leírás/segédlet, illetve az ellátás is nagyon jól eltalált volt. A túra weboldala még a kapott leírásnál is bővebb picit -- látszik, hogy jó szervezőgárda, jól szervezett, szívvel-lélekkel csinált túrájáról van szó.

6:45-os rajtidőt kaptam a túraleírásra, amiben rövid és részletes útvonalleírás, az egyes pontok között követendő jelzéseket, illetve a rész- és össz szint/távolság adatokat tartalmazó táblázat mellett a két táv szintmetszetét, és a tavalyi teljesítők névsorát találtuk. A lap utolsó oldalára még a dobogókői célből induló autóbuszok menetrendjét is megtalálhatta mindenki, így lehetett menet közben a buszokkal is kalkulálni.

Az első ep a Kőhegyen a th.-nál volt, ahol a bélyegzés mellett nagyon kedvesen teával kínálták a résztvevőkek. Innen A Vasas-szakadékhoz vezetett az út (némi oda-vissza szakasszal), itt gyors bélyegzés 8:15-kor, majd indulás tovább. A Lajos-forrásnál lévő tisztásra beérkező sárga jelzésnél az asztaloknál nagy főzőcskéhez készülődtek, no nem a szervezők, de az ott ücsörgő úr már mosolyogva igazított mindenkit útba, hogy nem, nem ő az ep. :-)) A forrás melletti pontnál szőlőcukor volt az ellátmány.

Innen továbbindulva oda kellett figyelni az itiner szövegére, hogy az ember a helyes úton haladjon, de némi bizonytalankodás, meg egy túratárs integetése meghozta gyümölcsét, és nem sikerült elkavarnom.

Dömörkapuhoz érve egy szép bélyegző lenyomata volt a jutalmunk, majd némi aszfalt következett. Továbbhaladva szép erdei séta következett, majd három ep. gyors egymás utnában (Lenkó emlékmű -- szép bélyegző, Bükki puszta, Király-kút, illetve egy szelet csoki, ellátmányként.

A Király-kút után gyönyörű, a naptárnál talán néhány héttel előrébb járó erdőben, meg némi aszfalton jutottunk le Dömösre, ahol némi szalagozás segített megtalálni az ep.-t. A vendéglő előtt "etetőpont" is üzemelt, zsíros kenyér, csalamádé, vörös- és lila hagyma, piros arany volt az asztalon (ennyit jegyeztem meg), illetve volt pezsgőtabletta, valamint barackos süti is.

A túra következő szakasza a Duna-parton, illetve az ártéren haladt, némi (elegendő!) szalagozással Pilismarótig. A dunaparti szakasz az nagyon szép, utána viszont hosszú egyenes földút vezet a kukoricás mellett, amit nincs mit tenni, végig kellett gyalogolni.

Pilismarót szélén egy majorban néhány mangalica, illetve birka volt látható, majd jött a falu, és benne az EP -- itt csak aláírást kaptunk.

A túra össz szintjének jelentős része még előttünk volt (itiner szerint bő 650m), a táv meg csak 9.3km, úgyhogy kellemes emelkedők következtek.

A túra másik "benézhető" pontja is itt van, erre a leírás is felhívja a figyelmet: A vascsövekből készölt híd után nem sokkal az út bal oldalán az aszfalton(!) van felfestve a jelzés letérését mutató nyíl. Innentől megkezdtük a felkapaszkodást a Szakó-hegy tetejére, sikerült is egy-két megállással feljutni, bár a keskeny ösvénytől a szekérútig sokféle szakasz váltogatta egymást, a jelzés itt is, mint a túrán végig jól követhető volt.

Miután a Szakó-hegyet megmásztuk, a Szakó-nyeregbe leereszkedve, majd onnan a piros sávon folytattuk az utunkat a célig. A piros sávon a Pilisi trappról ismerős keresztbe dőlt fa még a helyén van, ezen kívül azonban innen már csak az egyre sűrűsödő turistaforgalomra kellett odafigyelni.

A célban a teljesítések számától függő kitűző és az emléklap mellé egy csoki is járt.

A teljes idő pontban kilenc óra lett (a végén némi belekocogással, futva érkeztünk csapatostól a célba), így volt idő a busz indulásáig.

Kellemes, bár fárasztó túra, a nehézségét abban látom, hogy a szint jelentős része a táv utolsó negyedére összpontosul. Vízvételi lehetőség sok helyen van, több lakott területet is érint, így annak, aki esetleg feladja/kiszáll közben, annak sem kell nagyon sokat kóvályognia, mire tömegközlekedési eszközt talál