Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tojás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tojás. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. április 22., kedd
Reggel hezitáltam a 20 meg a 30A között, aztán Városmajorba érve döntöttem: 30A lesz belőle - az órára nézve a seprőkkel együtt haladva.
Így is tettem: nevezés után még megvártam a seprés nemes feladatával megbízott túratársakat, és együtt indultunk neki a kellemes városi kapaszkodónak a Martinovics-hegy felé.
Itt még tudtuk zárni a pontot,a Széchenyi-emléknél azonban (jóval a pontzárás előtt érkezünk, ez igaz) néhány "piknikező" (sör, bagó, jókedv) túratárs pirinyót zokon veszi, hogy szólunk nekik a pontzárásról, aztán csak elindulnak - no nem a Z- jelzést követve, hanem a Gyermekvasút nyomában túrának a nyomvonalán. Mindegy, legalább kapnak némi előnyt :-P
Előnyük növelése okán fotózni is megállunk, előbb az Ungvár ajándékaként ide került műalkotást, később pedig a Gyermekvasút legmagasabb pontján áthaladó szerelvényt kapom lencsevégre.
Az előny, amit később pici "optimalizálással" tovább növelnek a normafai rétesesig tart - azért a disznőfői pontnál "némi várakozás" árán csak beérnek minket - nehéz a seprűk élete no...
A Libegő alatt ismét találkozunk - igen, fölfelé, majd jobbra kell tartani - nem rakétatechnika, van jelzés picivel odébb, meg térkép is van a világon. A jobbra lefelé vezető, egykoron szűk, egy emberes ösvény mostanra  "kinőtte magát" - kényelmes sétaút lett belőle.
A tojásos ponton nyuszilány és párja vár minket szép színes csokitojásokkal (tavaly még mindegyiken "piros tojás" felirat volt, idén már javította a gyártó cég). Tényleg csoki, nem kakaós massza, úgyhogy kellően rövid idő alatt átcsomagolom: alufóliából ki, "bio" csomagolásba be :-D
Az Apáthy-sziklánál is megálltak piknikezni "barátaink" - itt már nincs kedvem várni, úgyhogy önként vállalt seprői pozíciómat feladva tempósan nekivágok az Árpád-kilátóhoz vezető szakasznak.
Itt is ismerős a pontőr, leülök egy picit beszélgetni, addig-addig, amíg csak utolérnek a seprők - és utánuk befut a piknikezős társaság is.
Innen tempósan robogok a kajapontig, ahol a szokásos terülj-terülj asztalkám vár ránk: kétféle felvágott, kenyér, aszalt gyümölcsök, szörp, sőt még sör is - gyors számolást követően saját bögrém terhére :) kérek belőle; mire visszaérek a kocsihoz, lesz ideje lebomlani.
Majdnem végzek a finomságok végigkóstolásával, mire mindenki beér a pontra, úgyhogy innen is együtt indulunk tovább.
Sétaút, majd ki az aszfaltra, ahogy kell - ismerős útvonal, akár jelzések nélkül is menne már :-)
Szinte észre sem vesszük, és máris a K- jelzést, no meg a Hármashatárhegyi utat keresztezzük. A Z- rövid, de meredek lejtője most príma - emlékszem, volt itt olyan sár is, hogy fától-fáig óvatoskodva, meg oldalt, a gazos-bokros vízmosásban óvatoskodott le mindeni; most szerencsére nincs erre szükség.
A szintúton tempósan haladunk a Guckler-sziklánál lévő pontig, és tovább Virágos-nyeregig. Innen nagyobb tempó kell, mert a végére kevés idő fog maradni - ez hat a piknikezős csapatra is, úgyhogy ők is rákapcsolnak egy picit.
Innen szinte eseménytelen az út, próbálunk tempósan haladni, hiszen nekem a szintidő, a seprűknek meg a Solymár - Telki szakaszra megmaradó idő jelenthet problémát.
Az erdőből kiérve már nem szántáson kell bukdácsolni - meg van hagyva a jól járható földút, ráadásul se sár, se durva szél nincs - pedig ez a rész ezekről szokott emlékezetes maradni :-)
A Szarkavár mellett is teljesen jól lehet haladni, aztán a solymári aszfalton az itt-ott összeszedett sár szépen lekopik a cipellőmről, úgyhogy a célnak helyet adó kocsmába teljesen konszolidált állapotban érkezek meg. Itt egy gyors érkeztetés után elköszönök az ismerősöktől, és irány a buszmegálló.








2013. április 3., szerda
Havas, sáros, locs-pocs terepre kellett számítani a "nagyszerű" időjárásnak köszönhetően - hiába mondták a túra előtti nap, hogy hó vége, ez sajnos nem volt igaz :-) így kamásli is került a zsákba ehhez a sétához.
Némi hezitálás meg számolgatás (MVTE érem arany fokozathoz elég-e?) után úgy döntöttem, hogy inkább az elején lépcsőkkel fűszerezett aszfalt meg beton, mint a végén a Telkibe levezető út, ergo 30A lesz a gyaloglatból... Reggel tehát a munkába menet jól bejáratott módon közelítettem meg a városmajori rajtot, ahol egy bozontos szakállas Nagyondinnye üdvözölt - társaság tehát adott volt, csak gyorsan nevezni kellett :-)Ez meg is történt, igaz, az épületek között a GPS nem igazán látott sem valódi, sem műhódot (vagy műholdat...?) így hiába tipegtem ide-oda, csak a lépcső tetején kezdődik a track - mindegy, azt a pár métert hozzászámolom :-)   
Zöld sáv jelzés - elvileg el sem lehet téveszteni - legalább is terepen.
Városi környezetben picit árnyaltabb a kép, de a technika folyamatos figyelésével sikerült korrekt útvonalkövető módon felcaplatni a jelentős számú lépcsőn a Martinovics-hegyre.Az első ep. bélyegzésének begyűjtése után a hegy oldalában futó sétaúton követtük a jelzést, a lefelé vezető aszfaltnál egy pillanatra megállva, hiszen az Erzsébet-kilátót ebből az irányból nem sokszor látjuk.
A Martinovics-hegy pici zöld szigete (tényleg sziget, gyakorlatilag körbe van építve, így az életközösségének jelentős része -a zöld folyosók hiánya miatt - teljesen elszigetelten él ezen a talpalatnyi zöldön) után tehát ismét aszfalt, veszítünk némi szintet, hogy aztán a Diána utca lépcsőin "kamatostól" visszakapjuk a szintet...
Innentől már ismerős volt az útvonal - így a kereszteződésben jobbra lévő feszületnél már automatikusan fordultunk balra, a Jókai-kert felé követve a jelzést.
Bolt a sarkon, majd szinte rögtön balra be egy járdányi széles közön - ezt is sikerült korábban elvétenem, úgyhogy alaposan megjegyeztem :-)
Fogaskerekű, Svábhegy állomása, majd balról egy több szintes épület, melynek az első emeleten van az utca felől a bejárata - és szinte észrevétlenül télies környékre értünk, ahogy a lépcsőn elindultunk fel, a Széchenyi-emlék felé.
Itt újabb bélyegzés igazolja, hogy jártunk erre - van, aki a Rege utat választja, azonban rosszul teszi: a zöld sáv itt enyhén lefelé tartva érkezik meg a Svájci lépcső aljához, ahol 15-én szorgos hómunkások dolgoztak, most szerencsére nincs rájuk szükség. 
Újabb lépcsősor tehát (és még messze nem az utolsó), aztán a Széchenyi-hegy - Normafa szakaszon tempósabbra vesszük a figurát - hiába, eddig szinte csak felfelé jöttünk, ez az első igazán sík szakasz - igaz az ösvény kellemetlenül jeges - de valahogy sejtem, hogy lesz még rosszabb is...
Normafánál nem hagyom ki a rétest, pláne, hogy az index.hu egy korábbi teszten eléggé lehúzta az itt kapható verziót - van benne valami, mármint a kritikában: bár a töltelék a régi, valahogy a tészta nem az igazi - főleg hidegen.
A vasút mellett is jeges volt itt-ott a gyalogút, Normafa után viszont egy merő jég az egész - tipegünk is rendesen :-)
Disznófőnél újabb bélyegzést gyűjtünk be, lefelé latyakos az ösvény, az aszfaltcsík nem - az ösvényen ereszkedünk lefelé - annyira nem is vészes :-) Pici aszfalt után a Tündér-szikla alatt húzódó szintútra fordulunk - két parkoló autó között - ha nem a naptárat nézem, akkor teljesen kellemes kirándulóidő van, jön is szembe egy nagyobb csoport :)
A libegő is működik, nincs telt ház, de azért elég sokan libegnek mindkét irányban.
Pici kapaszkodó felfelé, picit sáros csak, ellenben a fiatalosban lefelé vezető egynyomos ösvény... Szóval csak óvatosan, mert nem lenne jó bölcsebb felemmel tesztelni a talaj keménységét :-)
A Ferenc-halom megkerülése előtt újabb pont -begyűjtök egy kék színű "Tejcsokoládé piros tojás"-t (van még narancssárga, zöld és valami hiba folytán piros színben) - Dinnye zöldet kér :-)
Tényleg tejcsoki, míg próbálok egy értékelhető fotót csinálni róla, mielőtt elfogyasztom, Dinnye megjegyzi, hogy japán turistába mentem át, már ami a fotózást illeti - aljas rágalom,  az egész túrán vagy 20-25 képet csináltam :-)
A jelzés jobbra rövidít az aszfalthoz képest - sáros, csúszós, de arra van az arra - ráadásul lesz még "érdekesebben" sáros szakasz is, abban biztos vagyok...
Gyémántos lépcső (gyémánt nincs, emelkedő és lépcső természetesen van), csoportosan baktatunk felfelé, Széher út, Szerb Antal utca, majd a vargabetű a Fekete István utcán - most nincs bónusz csokis pont.
A Nagyhíd után mi is következhetne más, mint egy újabb adag lépcső - természetesen fölfelé...
Munkába menet reggelente a Moszkva Széll Kálmán téren a metróból kifelé testmozgás gyanánt gyalogolok a mozgólépcsőn, úgyhogy edzésben vagyok - de azért a végére csak kezdem unni :-)
Az Apáthy-sziklánál panoráma van, pont nincs, az előbbit már láttuk sokszor, az utóbbi hiánya sem késztet megállásra, úgyhogy egy lendülettel máris a Görgényi utcánál vagyunk, hogy egy újabb lendületes sétával az Árpád kilátónál keressük a pontot.
Megtaláljuk, bélyegzést megkapjuk, ellenfényben nem igazán jó fotózni, de azért megpróbálom...


Balra tartunk a fonódó K-Z- jelzésen, itt-ott sár, jég, de ettől eltekintve kényelmesen ereszkedünk az etetőpontig... Szokásos "terülj, terülj asztalkám" vár ránk - kandírozott gyümölcs, sós ropi, kockákra tördelt tejcsoki, és persze az elmaradhatatlan zsíros és margarinos (Rama) kenyerek, vastagra szelt párizsi és valamilyen sonkás felvágott, illetőleg vegyes savanyúság meg paprikával töltött olajbogyó...
Kényelmesen beburkolok pár szelet kenyeret, végigkóstolva a remek kínálatot - aztán az egészet leöblítem egy doboz sörrel, merthogy a bögrémet sikerült otthon hagyni, úgyhogy a saját pohárba kapható kólából meg szörpökből most kimaradtam - bár a sörike miatt azért nem nagyon bánkódtam ezen ;-)
Aprócska házikók előtt megyünk - belegondolok, hogy akik ide építtetnek házat, azok azért teszik, hogy közel legyen az erdő, a természet - vajon meddig lesz így? Mikor mászik fel a város teljesen a budai hegyekre, letarolva az utolsó darab szabad erdőfoltot, lebetonozva az utolsó talpalatnyi földet?
Átbillen az utunk a hegy északkeleti lejtőjére, a Farkastorok felé - a zöld sáv és a zöld kereszt találkozásához nagyon óvatosan ereszkedünk le - havas, csúszós és meredek az utolsó néhány méter - balettozok is egy méreteset, de sikerül talpon maradni. Mennyire másképp nézett ki ez a rész az Óbudai körtúra bejárásánál...
A Nelli pihenőnél kapjuk a következő bélyegzést, aztán robogunk tovább, hiszen a "java" még előttünk van.
Persze addig érintjük a Virágos nyeregben lévő egykori tájékoztató tábla üres keretét, aztán a hobbikertek közötti úton kapunk jócskán latyakos sarat is, no meg egy újabb balettmozdulatot is teszek, mielőtt becsatlakozna az ösvényünk a kék sávval jelölt széles erdei útba, csak most nem a havas-jeges, hanem a durván sáros terepviszonyok miatt.
A kékkel fonódó zöld jelzés jobbra tart - bele sem gondolok, hogy a régi zöld, ami itt egyenesen, esésvonal irányában ment le a hegyről, milyen lenne... Szerencsére nem arra kell menni :-)
A Tök-hegy aljától aztán elkezdődik a sároskodás... Ez az általában kényelmes, kellemesen tempósan járható nagyjából szintesen haladó erdei út most nagyon "nem begyerebe"... Itt-ott inkább az út mellett, a fák között igyekszem előre jutni - a sárban dagonyázás helyett. Mi lesz így az erdőből kiérve, a szántóföldön...?


Hogy mi? Szép panoráma, és meglepően barátságos útviszonyok fogadnak: a szél persze rendesen fúj, talán ennek is köszönhető (mármint a szél szárító hatásának), hogy a sár nagyrészt csak puha, de nem igazán tapadós. Egy kellemes meglepetés mára...
Azért a Szarkavár előtti agyagos rész ugyan igyekszik hozni a formáját - folyni nem folyik, nem ér bokáig vagy följebb, nem híg, hanem az a jófajta cipőlehúzós ragaszkodóverziót adja elő - szerencsére nem túl sikeresen, bár van, aki egymaga próbálja a Laokoón-csoportot utánozni, mert sikerül majdnem beleragasztania a topánkáját a sárba :-D
A várdomb aljában viszont vitathatatlanul jelen van a tavasz - nyílik az ibolya, sorba kell guggolni egy fotóért, de szerintem megéri :-D
Egy rövid, sárosnak nevezhető földút után végleg aszfaltos út kerül a talpunk alá, néhány árválkodó hókupacon letakarítom a cipellőmről a sár nagyobbik részét (azért van mit...), mert ilyen állapotban azért nem szívesen mennék be a célnak helyet adó kocsmába. Se.
A célban első teljesítésre járó oklevél és kitűző a díjazás - jogosan, hiszen a 30A verziót tényleg most csináltam meg először - kerül egy bélyegzés a kupafüzetbe, aztán gyorsan elköszönünk, mert bent áll a busz, amivel aztán Hűvösvölgyig zötykölődünk.
Hűvösvölgyben még van egy túraszakmai feladat: előnevezés a Gyermekvasút nyomában április 28-i ismétlésére - a Gyermekvasút múzeumában gyorsan le is tudjuk.

Ez a mai túra szintén nehezen áll össze az időjárással, illetve a terepviszonyokkal, minden esetre az MVTE szervezés hozta a színvonalat (és az árat is), de a kettő, úgy gondolom, arányban állt egymással.
Az elején (meg közben is) valóban sok az aszfalt, a lépcső (döntően fölfelé), de ezzel együtt is nagyon jó túra.


Track: Track_TOJAS_30A_2013_szurt.gdb

2012. április 13., péntek

Erre az évre ismét tervezem az MVTE-érem begyűjtését, úgyhogy célszerűen a 30B távot választom, kihagyva a városi, lépcsőzős-betonos szakaszt, no meg nem kell annyira korán indulni :)
Ez utóbbit alaposan ki is használom: 9:55 kerül rajtidőként a lapra. Minthogy a megrendelt eső és sár nem érkezett meg, így príma terepen vághattam neki a távnak - előre szóltak, hogy a Szarkavár mellett sem lesz sár :-D
Tempósra veszem az elejét, Disznófőnél gyors bélyegzés, majd futókhoz csapódok, kényelmes "kocogós" tempóban haladunk, kényelmesen csevegve; Tanácsot kérnek egy jótékonysági céllal megrendezendő teljesítménytúrával kapcsolatban, javaslom a TTT-t megkeresni, ott úgy a szervezés, mint az egyeztetések terén (erdészet, nemzeti park, stb.) alaposan képben vannak.
Az egykori Hárs-hegyi kempingnél lévő ponton szokás szerint csokitojást kapunk (tényleg csoki) a bélyegzés mellé. A futók itt ellépnek, én meg átcsomagolom a kapott édességet: alufóliából ki, biocsomagolásba be :-D Finom volt.
A Ferenc-halom megkerülése szép is lehetne, de sajnos nagyon látszik a "civilizáció" közelsége.
Aztán ismét aszfalt, a Széher útnál látunk egy old timer autót - majdnem eredeti állapot, ránézésre a felniken kívül minden stimmel.
A szelektív hulladékgyűjtőknél jobbra, ahogy a jelzés mutatja - tavaly ebben a kunkorban volt a "bónusz" csokis pont - most nincs.
A Nagyhíd után kellemes szakasz következik: Battai lépcső - Csalán út - Nagybányai lépcső. Nem mondom, hogy egy rugaszkodással, de azért csak felértem az Apáthy-szikla felé vezető elágazáshoz...
Görgényi út, bár van fekvő rendőr, de... szóval óvatosan kell átkelni rajta - aztán lehet tempózni fölfelé.  Az Árpád-kilátóig szintben hasonló, mint a Nagyhíd utáni fölfelé, mégis kellemesebb - na ja, kevésbé meredek... Itt érem utol Laurát, akivel aztán a célig együtt megyünk.
A kilátónál ep, bélyegzés, majd irány tovább, hiszen a Szépvölgyi útnál lévő etetőpont következik :-D Aszalt szilva, sós rágcsálni való, kétféle felvágott, csalamádé, hagyma, lekvár, szörp, sör...
Ha jól emlékszem :)  (pedig elég sok időt eltöltöttem a kínálat tesztelésével :-D
Kipihenten és jóllakottan indulunk tovább, beszélgetés közben tempósan fogynak a méterek, Hármashatárhegyi út, Z- egyenest, majd meredeken le - a kereszteződésnél nem szabad eltéveszteni: a Z- balra megy, szemből a Z3 érkezik, és megy jobbra.
Guckler-szikla a következő EP, ez után már csak Solymáron kapunk bélyegzést. Addig szinte eseménytelen út: Virágos-nyeregnél "tesztelem" az OKT-s bélyegzőt, a Csúcshegyi-nyereg előtt sajnos "szokásosan" hiányzik egy-két jelzés, bár az ösvényről letérni nem nagyon lehet :)
A szelíden kanyargó/hullámvasutazó erdei útról kiérve a szántóföld szélére a februári (Zöld 20) állapotokkal tökéletesen ellentétes kép fogad: nincs sár. (Elvileg rendeltek, de nem érkezett meg :-)
Ezért aztán a Szarka-vár melletti lejtő is sármentes - ennek örömére felsétálunk a várba, a GCSOLY ládikát megkeresni - sajnos a toronyban sokan vannak, ráadásul nem is ott keresem, ahol kéne, úgyhogy majd legközelebb. Ennek örömére azért sikerül megtalálni a túra egyetlen sárfoltját - sürgősen meg is örökítem :-)
Solymáron rövid pihenő a kocsmában (ott az ep), illetve eme műintézmény előtt, mert bent  elég sűrű "állott" a levegő.
A téren a bronzba öntött pár most is ott ácsorog a templom előtt, pedig most a templomajtó nyitva is van - gondolom, várnak valakire :-)
Solymárról meredek aszfalton igyekszünk kifelé, aztán az erdei út eleje talán még meredekebb, viszont hamar barátságosba vált. Az egykori turistaház hűlt helyénél újabb bélyegzés, a következő már a célban vár ránk, persze addig még útba ejtjük Nagykovácsit (az Antónia utcát ki nem hagyva :-) illetve az Anna vadászházat.
Itt ugyan picit "benézhető" a jelzés, de nincs vele gond, enyhén jobbra, aztán már szinte végig csak lefelé, a kényelmes, széles erdei úton.
Legutóbb, mikor erre jártam, ha jól emlékszem, szinte az egész út egy merő patak volt...
Az erdő szélére kiérve balra kell tartani - szalag is mutatja a helyes utat, lent, a völgyben feltűnik Telki, ahova pikk-pakk megérkezünk. A településen még némi aszfaltkoptatás, balra Hársfa utca, majd a főútnál ismét balra, aztán még egy emelkedő a végére, és aztán cél, oklevél, kitűző, Budapest-kupa bélyegzés, és gyorsan a buszhoz.



Egy újabb kellemes túranapot tudhatok magam mögött, ráadásul fizikálisan is teljesen rendben éreztem magam a végén, úgyhogy lassan, de biztosan csak összeszedem magam - kell, hiszen a nagyobbacska séták csak most fognak következni :-)


2011. április 27., szerda

Este még szó sem volt arról, hogy esni fog, bár valami azért volt a levegőben - hajnalban ugyanis arra ébredtem, hogy esik... Na, mondom, ez a húsvéti gyaloglat is égi locsolkodással fog telni...? Szerencsére mire indultam, elállt az eső, és szép idő ígérkezett.
Társaságot nem szerveztem erre a túrára sem előre, gondoltam úgyis sokan szoktunk lenni, és lesz ismerős. Ismerősök voltak, a "sokan" azért erős túlzás, hiszen ezen a távon 25-en indultunk, bár a tavalyi 13-hoz képest... Igaz, akkor konstans eső volt szinte egész nap... Meg előtte is :-)
Szerencsére száraz, napsütéses időben indulhattam el 7:55-ös rajtidővel, 9-es rajtszámmal Normafától a jól ismert Z- jelzésen lefelé. Fotózás is, meg némi "nem érzem jól magam" érzés is sikeresen apasztotta a tempómat, de azért igyekeztem, hiszen az előző gyaloglat sem sikerült valami fényesen, és így, harmincegynéhány nappal a K100 előtt azért "illene" valami értelmes tempót menni.
Az első ponton kedves nyuszilány nyújtotta felém a piros csokitojást - szabadkozom egy picit, hogy nincs nálam szagos víz, meg sima se, de most az egyszer locsolkodás nélkül is jár :-)
Mivel messze van még a cél, így nem kegyelmezek a tényleg csokoládéból készült húsvéti édességnek, és elfogyasztom, persze csak miután megörökítettem :)
Az energiapótlás után indulás tovább, némi aszfalt, majd erdei út, és ismét csak városi környezet - meg persze lépcsők - fölfelé... Az emelkedő után lejtő jön ezen a túrán is, aztán egy tábla a szelektív hulladékgyűjtőn ott, ahol a "kunkort" a figyelmetlenek véletlenül levágnák... Több túratárshoz hasonlóan én is a jelzést követem, és meg is lesz az eredménye egy feltétele Ep, meg az ott kapott jutalomcsoki képében :-) Ugye, hogy tényleg érdemes a kijelölt útvonalon maradni?
Aztán persze még lejjebb megyünk, egészen az Ördög-árokig, hogy a túloldalon jó sok lépcsővel visszamásszunk egészen az Apáthy-szikláig... Sörözős-dohányzós társaságot kapok, lemaradni nem megy, úgyhogy inkább szaporázom a lépteimet, és sikerül is elfogadható előnyre szert tennem - amit a sziklára kisétálva és onnan fotózva el is vesztek, de sebaj, simán visszaelőzök :-)


Az Árpád-kilátóhoz fölfelé vezető kényelmes sétaút végénél, azaz a kilátóval szemközt újabb EP, üdvözlöm a pontőrködő kispapát, váltunk pár szót, aztán ahogy rájuk zúdul :) a tömeg, úgy elbúcsúzom, és nekivágok a legkellemesebb szakasznak. Hogy miért kellemes ez a szakasz a túrán? A Szépvölgyi út a következő "megálló", ahol nem ellenőrző- hanem kajapont található: mondhatni szokás szerint zsíros és margarinos kenyér, két féle felvágott, vegyes savanyúság, valamint két féle szörp fogyasztható.
Evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani - no itt nem az étvágy jött meg (az volt korábban is :-) hanem néhány kedves ismerős ért utol, úgyhogy innen többé-kevésbé együtt haladtunk a célig.
A Hármashatárhegyi út után a lejtő mennyivel kényelmesebb, mint az elmúlt évben... Ekkor még reménykedünk abban, hogy így is marad az időjárás... Aztán a Tök-hegy alatti szakaszon egy picit elkezd szemerkélni, de csak úgy "mutatóba", sőt azt is hihetnénk, hogy a szél sodorja le a falevelekről a hajnali eső maradékát, de az égre tekintve kiderül, hogy... Szóval esélyünk van ma is egy jót ázni.
A Szarkavár melletti dagonyás szakaszra valakik cserép- és téglatörmeléket hordtak  - nem sokat, úgyhogy nagyobb eső után azért lesz még bőven sár is... A várba most nem megyünk föl, megcélozzuk a főteret, és még épp az eső előtt elérjük a kocsmát, ahol a következő pont van.
Itt picit tovább maradunk, merthogy esik, ergo esőriasztó felszereléseket elő kell szedni - közben szóba kerül a hét végi Sárga 70 is,meg az, hogy mit csinálunk, ha akkor is esik? Mit, mit, hát ázunk, de megyünk, nem?
Ázunk, és megyünk - az esőkabátomnak kiderül (nem először) egy apró hibája: túl rövid, ergo a nadrágom térdtől lefelé - kamásli ide, vagy oda - csurom vizes lesz, mert az összes esővíz ráfolyik... Az esőnaci meg a hátizsákban vigyorog...
Még Solymáron, a meredek aszfaltos út mellett megcsodálhatjuk, milyen tempósan hömpölyög lefelé az esővíz az út menti árokban. Durva. Balra kanyarodás az erdőbe, aztán mi lassan, de biztosan fölfelé, az eső meg lefelé... Szerencsére csak az eső esik, mi - ekkor még- nem. A Zsíros-hegyen a pont épp a Muflonba készült bevonulni, amikor megérkeztünk a már csak csepergő esőben - aztán ahogy mentünk le, Nagykovácsiba, ez a csepergés is szinte elmaradt.
Persze csaló módon csak Nagykovácsiban nem esett, utána még kaptunk a fejünkre :-) bár jóval kevesebbet, mint a tavalyi dagonyázós verzióban.Széltörés erdő, kikapaszkodás az útról, és irány Telki - pontosabban az Anna vadászház. Kényelmes erdei út ismét, a csepergő eső már nem zavar, sokkal vizesebb nem leszek :)
A vadászháznál a Z- jobbos letérése korrekten, több fára, kellő magasságban van felfestve, bőven látszik a már szépen zöldülő bokroktól is.
Telki előtt persze megkapjuk a Szarkavár melletti dagonya "tesóját", rendesen sárral, ahogy kell... Mire sikerül letakarítani a cipőmet a vizes fűben, picit be is ázik, pedig nem kéne neki.
Ahol kiérünk az erdős részről a mező szélére, az útvillában ott lógnak a szalagok balra, úgyhogy innen már nem lehet (nagyon) el sem kavarni, csak menni kell lefelé... Persze sarat itt is kapunk jócskán - lesz belőle esés is, szerencsére én most megúszom :-)
Aztán aszfalt, cipőtakarítás az út széli fűben, és gurulás lefelé - ez már Telki. A villanyoszlopra festett jelzést nem nézzük el, és szépen befordulunk balra, hogy aztán a főútra kiérve még egy emelkedő megmászása után célhoz érjünk.
A célban átvesszük a díjazást (oklevél, kitűző), ki-ki a teljesítés számának megfelelőt, aztán némi öltözés/pakolászás után buszra szállunk, és elindulunk haza.


2010. április 5., hétfő
Húsvéti elázás külsőleg - túrának álcázva, avagy Tojás 30B, 2010-ben...

Azt szokás mondani, hogy a húsvétban az a jó, hogy vízért bort adnak - azaz el lehet ázni "kötelesség teljesítése" (locsolkodás) közben. No, mi nem el, hanem megáztunk, de rendesen, de kezdjük az elején...
Tegnap a Himbi-limbi után felhívtam Marjant, hogy mit szólna a Tojáson egy rövidke gyaloglathoz? Két mondattal sikerült rábeszélnem (nem nagyon kellett...), úgyhogy reggel 9:45-re meg is beszéltük a találkozón Normafához - a távot majd eldöntjük felkiáltással.
Nekem sikerült 9:20 körül már ott tobzódnom a rajtban, ahol hirtelen felindulásból kértem egy 30-as nevezési lapot... Marjan picit késett, de 9:55-kor, szakadó esőben el tudtunk indulni, igaz ő csak 20-asra nevezett, de legalább Solymárig nem leszek egyedül :) Disznófőnél pont, bélyegzés, és kérés nélkül időadat a lapra a gondos pontőr leányzótól ;-)
Az egykori  Hárs-hegyi kempingnél lévő tojásosztogatós pontig gyorsan teltek a méterek, itt kaptunk szép tojásokat, majd indultunk tovább. Mivel a csokitojás nem felel meg a paleo-diéta követelményeinek, így rögtön, mindenféle locsolkodás nélkül megkapom Marjantól az övét :-) Mivel a Z- jelzés végig egészen korrekt, így a tájékozódással nem nagyon volt/lehetett gond, úgyhogy sokat, és sok mindenről beszélgettünk, emiatt aztán az Apáthy-sziklákhoz felvezető lépcsők sem hagytak mély nyomot az emlékeimben :-)
Az Árpád-kilátónál újabb pont és bélyegzés, de indulás tovább, hiszen vár a kajapont - a kajapont, ahol margarinos, illetve érdekesen sárga kacsazsíros kenyér, párizsi, olasz felvágott, jóféle vegyes savanyúság, illetve kétféle szörp várta az inkább ázott, mint éhes túrázókat.
Amúgy Bubu-módra :) végigtesztelem a menüt, majd elindulunk tovább - az úttal párhuzamos ösvényen, és jól el is megyünk a Z- letérése mellett - kajaszakmai eszmecserét folytatva- de időben korrigálunk.
A következő ep, a Guckler-szikla előtt még van egy kellemes ereszkedés a K- Z- elválása után - a sáros, csúszós terep ellenére megússzuk elcsúszás nélkül.
A Guckler-sziklánál bélyegzés, meg "a bobpálya kész Solymár előtt" megjegyzés - no igen, a Szarka-vár előtti rész bizonyosan durva lesz... Hartman Misi meg is jegyzi, hogy ez már nem a túra élvezetéről szól, ilyenkor lehetne alternatív útvonalat adni - ha belegondolok, igaza van, bár aki elindult ezen a gyaloglaton, az tudta, hogy nagyjából mire is vállalkozott (kivéve azok, akik első bálozóként jöttek, de szerintem ők voltak kevesebben...)
Az a bizonyos rész tényleg durva volt. Persze addig még volt némi sárban tapicskolás "minden mindegy" alapon (sem sárosabbak, sem vizesebbek nem lehettünk már...), meg szántóföldön gyaloglás, meg "nem vagyok normális, hogy itt vagyok" megjegyzés :-)
A sáros lemenetel tényleg nem volt piskóta, de a végére már élveztük :) igaz, elég is volt belőle... Itt valahol egyeztünk meg abban, hogy ez az év legdurvább szívása, már ami a körülményeket illeti - végül is évente átlagosan egy "nagyonelázós" túrám szokott lenni, ez ma megvolt, úgyhogy nyugodtan nézek az idén hátralévő túráim elébe :)
A kocsmában gyors bélyegzés (14:10), elköszönés Marjantól, (beszámolója itt) aztán szólóban tovább... A Zsíros-hegyre felfelé az aszfalt eleinte picit, később durván emelkedik - végig van jelzés, de oda kell figyelni.
Az erdei szakasz nem volt annyira vészes, bár az utolsó durva emelkedő előtt... no, elhagyta ajkaimat egy halk, b+ rövidítéssel körülírható gondolat...
A pont a Muflonban volt, nem csoda, hiszen ekkor még esett az eső. Miután elindultam, örömmel konstatáltam, hogy csak szolid permetező esőben kell gyalogolni, ami a korábbi állapothoz képest ha nem is eget rengető, de jelentősnek mondható javulás.
Lent, Nagykovácsiban már nem is esett - ez mindenképp kellemesen hatott, elsősorban lélektanilag, hiszen a "csuromvizes" állapotban igazából mindegy, hogy esik-e vagy sem...
Az Anna vadászháznál rutinosan tartok jobbra - vagy öt fán látható a Z- jelzés - most. Ha az aljnövényzet erőre kap, akkor azért nem ilyen rózsás a helyzet (Legfeljebb vadrózsás...)
Nemsokkal később ismét lehet hallgatni a csobogó csermely hangját - ami kellemes is lehetne, ha nem az úton folydogálna - egy bevágásban pl. totális sártengerré változtatva azt. Itt megpróbálkozom jobbra kikapaszkodni az útról - rossz döntés, ebben a bevágásban a másik oldal lenne a nyerő, ott minimális az aljnövényzet, itt meg maximális a tüskés bozót :-/
Azért sikerül leküzdeni ezt a szakaszt is, és nemsokára Telki aszfaltos utcáin kopik a teljesen elázott cipellőm talpa. Kiérünk a főútra, egy busz épp ekkor húz el - ez jó, lesz időnk kényelmesen beérkezni, picit pihenni, hiszen a következő egy óra múlva fog jönni.
Így is lesz, a célban megkapom a díjazást, aztán jót beszélgetünk meg poénkodunk Petamiékkal.
Petami mond néhány dolgot a blogommal kapcsolatban, bólintok:  igaza van, remélem senki nem ért félre semmit...
Befut Panni is - örülök, hogy végigcsinálta a harmincas távot, gyors gratulációk, aztán kimegyünk várni a buszt, majd felszállunk, és elindulunk hazafelé.
Apropo, félreértés... Ez általában véve rossz, hiszen csak bajt/gondot okoz. Jó dolog viszont az, hogy meg lehet beszélni, ki lehet bogozni a dolgokat, és akkor akár visszamenőleg is másképp látja az ember a világot...
2009. április 13., hétfő

Nofene, erről sem írtam beszámolót... Mentségemre legyen mondva, hogy a héten ügyeletes voltam, és épp, amikor hazaértem, csörgött az ügyifon, és bőven estébe nyúló - hogy is fogalmazzam meg finoman - munkahelyi elfoglaltságom volt...

Emlékeimben kutatva a túra szép volt, jó volt, habzsi-dőzsi, jó idő, 19,8km, 560m szinttel 3:42 alatt teljesítve.