Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hegedűs Róbert emléktúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hegedűs Róbert emléktúra. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. november 24., csütörtök

A kimaradt túrák miatt is kötelező volt ez a szép, de nem könnyű útvonalon haladó túra - Gabinak a 9., nekem pedig a 25. az idei Budapest-kupában, úgyhogy nem volt mese, végig kellett mennünk.
A nevezés gyorsan ment, és ahogy az életben sok területen, a "jót, gyorsan, olcsón"-ból itt is kettőt lehetett választani - egy jó, mi több, príma túrát kaptunk :)
A Hárs-hegy a bemelegítés jegyében,picit döcögősen telt - a Barlangtól Barlangig meredek levágását nem is mutattam meg Gabinak, gondoltam elég lesz a jövő héten szembesülni vele :)
Ez neki is ismerős terep, picit talán túl óvatosan ereszkedik az aszfaltig - persze, hogy bevárom, addig legalább pihenek :-) hiszen jön a feketeleves, akarom mondani a Fekete-fej - ami a túra egészét tekintve nem is olyan vészes szintet jelent.
A túloldalon jobbra fordulunk, pici aszfalt Adyligeten, aztán a dombtetőn sajnálattal(?) veszem tudomásul, hogy nem nagyon tudom végigmutogatni, hogy hova fogunk ma még felmászni, merthogy csúnya ködös az idő. A Remete-szurdokban is pihenősre fogjuk - kell az erőgyűjtés a kikapaszkodáshoz... Aztán túl leszünk rajta, a tetőn tartunk egy szusszanásnyi (na jó, picit hosszabb...) pihenőt. Az emlékeim szerint a Buda Határán túrán nehezebben ment ez az emelkedő.
A Remete-hegyen lévő pontnál ismerősöktől kapjuk a bélyegzést, mondják, hogy a pont zárása után jönnek végig - no, akkor ma még találkozunk, gondolom...
Budaliget érintésével, és jó sok szint elvesztésével az Alsó Jegenye-völgybe érkezünk, ahol idén vízbefulladással, illetve apróra töréssel bűnhődtek a töklámpások :-) Persze volt olyan, amelyik okosan elbújt egy fa mögé, egy másik meg...
Nem is tudom, hogy maradhatott életben egy fatönk tetején? Lehet, hogy onnan szónokolt, mint egy politikus, és őt senki sem merte bántani...?
Erre is jártunk már Gabival (Buda határán), igaz, akkor nem mentünk egyenesen föl a kálváriára - most viszont tetszik, vagy sem, be kell állni az esésvonal irányába, és menni fölfelé.
Ahogy az elején megbeszéltük, emelkedőn mindenki a saját tempójában megy, biztatni nem tilos :) a másikat, úgyhogy meg-meg állva biztatom a páromat, hogy nincs már sok - odáig, ahol én állok :-))
Aztán persze csak felérünk - sajnos a panoráma most nem az igazi a párás, ködös idő miatt - de mikor legyen köd, ha nem késő ősszel...?
Lassan zár a pont, úgyhogy elindulunk, jellemzően lefelé tartó, de azért kellően hullámzó ösvényen érjük el a K- jelzést.
Szép őszi erdőben, jó tempóban haladunk Virágos-nyeregig, ahol ismét "rápihenünk" az előttünk álló kellemes szakaszra - én tudom, mi következik, Gabi még nem... Ránézésre sem tetszik neki a Vihar-hegy, hát ha még tudná, hogy mi van utána... Emlékszem, amikor először jöttem erre, akkor nekem is legalább ennyire nem tetszett ez a szakasz, és azóta sem sikerült nagyon belopnia magát a szívembe, bár az évek alatt egyre rövidebbnek tűnik az emelkedő :-)
Azért csak fel- illetve átérünk, Gabi pont jókor kap a nyeregből kifelé kapaszkodva biztatást kedves túratársaktól - azt azért elhallgatom előtte, hogy a végén azért még lesz egy hosszú fölfelé...
Sajnos "logisztikai okból" idén a  célba költözött a teapont - úgy is lehetne mondani, hogy a rendezők a számukra könnyebb/egyszerűbb megoldást választották... No mindegy, egy ilyen, összkomfortos túrákról híres csapattól ez kellemetlen meglepetés, igen-igen jól esett volna itt egy meleg ital, bár szerencsére azért olyan rettenet hideg nincs, és folyadékkal is jól állunk. Kényelmesen bandukolunk lefelé, szerencsére itt bele tudunk húzni egy picit, bár a parkoló és a Határ-nyereg között a S- picit visszafog minket - hogy aztán a K- jelzésen ismét sietősre fogjuk.
Az Árpád-kilátónál még bélyegeztetünk egyet, aztán robogunk lefelé, az Apáthy-sziklánál aztán nem tudom megállni, hogy meg ne mutassam, hova megyünk le, és hogy nagyjából hol van a cél, hova kell felgyalogolni...
Aztán jön a "nemszeretem" lépcsőzés - most lefelé, bár így sem szeretem :-) aztán át a híd alatt, és elkezdünk fölfelé kapaszkodni...
Ez megy egészen a Széher út végén lévő sorompóig, itt picit megállunk, aztán némi kegyes csalással ("már ott van az emelkedő vége", mondom) sikerül Gabinak átlendülni ezen a holtponton is, hogy aztán a sötétedés miatt már majdnem lámpát kapcsolva érjünk be a célba. A menetidőnk 7:40 lett, de ez másodlagos: a lényeg, hogy megcsináltuk.
A díjazás átvétele után nagyon finom gyümölcsteával és banánnal frissítjük föl magunkat.
Nem könnyű túra, bőségesen megszórva emelkedőkkel, ráadásul a végére is maradt szint... Ha visszaemlékszem arra, hogy én hogy kezdtem, akkor pláne azt kell mondanom, hogy gratulálok a páromnak - a jövő héten pedig ismét nekivágunk a Budai hegyeknek, hogy a Barlangtól Barlangig teljesítésével a Budapest-kupa 10. túrája is meg legyen neki.

2010. november 22., hétfő

Néhány héttel a túra előtt derült ki, hogy erre a hétvégére, pontosabban péntek-szombatra szerveztek céges csapatépítést a munkahelyemen... A szombati napra a "lazulós" szabadprogram lett tervezve, így aztán a pénteki vacsora után korán elraktam magam másnapra, minthogy korai rajtot terveztem.

Sikerült tényleg normális időben elindulni, így aztán egy napkeltés fotóra is volt időm - megérte félreállni egy picit az autóval.
A "szokásos" helyen leraktam az autót, csörög a telefonom... Szilvi hív, hogy elindultak, merre járok. Mondom, hogy hol vagyok - ők mennek, úgyis utolérem őket :-)
A nevezés gyors, az időjárás kellemes, bár a hűvös reggelen egy réteg azért még elfért volna - mindegy, már nem megyek vissza érte, ráadásul van kb. 15 perc ledolgozandó hátrányom :-)
A P- laza emelkedőjén már "üzemmeleg" állapotba kerül a motor, egy gyors csekkolás az elágazásnál, majd kocogok lefelé. Itt-ott némi sárnak is nézhető matéria felfedezhető, de semmi komoly, úgyhogy kényelmesen elérem a most épp gyér forgalmú Szépjuhászné utat.
A Fekete-fej fölfelé ismerős, nem is tudom, hanyadszorra mászom meg idén - azért persze lihegős lesz, pláne, hogy az EP. nem a csúcson, hanem az emelkedő derekánál van - szerencsére gyorsan megkapom a bélyegzést meg a csokit, úgyhogy lehet zakatolni tovább.
Szilviék picivel vannak előttem, a csúcsig be is érem őket - innentől nagyjából együtt haladunk.
A P+ helyett az aszfaltra visz ki a szalagozás, majd a Buda határán túráról ismert útvonalon tartunk a Remete-szurdok felé. Előtte persze megállunk körbenézni - nagyjából elmutogatom, hogy hova, merre fogunk még menni...
A patak persze szépen folyik - szerencsére mindenkinek sikerül szárazon megúsznia az átkelést :-) Az emelkedő persze meredek utána, de szépen, egyenletes tempóban teljesen jól megy. Fönt persze bevárom a többieket - igen, lesz még hasonló :-)
Újabb pont, majd egy éles jobbkanyar után elkezdünk ereszkedni a kopottas jelzéseket követve. Ismerős az útvonal, kényelmesen, beszélgetve fogynak a méterek. A S- jelzést elérve azért kapunk némi ízelítőt a sárból - mondom is, hogy a cserháti útviszonyokhoz képest ez még autópálya :-))
 A magas fűben igyekszem lepucolni a cipőmre tapadt sarat, hogy a benzinkútnál pótolhassam a kimaradt reggeli kávémat. A kutas látva a habozásomat szól, hogy nyugodtan menjek csak be. Megköszönöm, és a kávézást követően a többiek nyomába eredek.
Pontosabban erednék, hiszen néhány tökfej az utamba állt, és csak egy fotó elkészítése árán engedtek tovább :-)) Seregeik létszáma jóval nagyobb lehetett, de az idő előrehaladtával jelentősen megfogyatkoztak - elég régen elmúlt már helloween...
A forrásnál lévő pihenőnél egy pillanatra hezitálok, hogy merre - keverem a túrákat, de ez nem a Buda határán, úgyhogy egyenesen tovább, a jelzésen.
A S- hosszú emelkedőjén utolérem Beát, aztán lassan, de biztosan felérünk a Kálváriához is. No, ilyen hosszú emelkedő már nem lesz több, bár azért még a Vihar-hegy előttünk van :-)
Itt is kapunk csokit,  fotók készülnek, kapok egy tippet, hogy a keresztek mögött van egy jó téma - igen, ez a rózsa ez tényleg szép - dacol a késő őszi időjárással a bágyadt napfényben...
A nagyszerű panoráma megtekintése, fotózgatás után aztán elindulunk lefelé, hiszen van még előttünk jócskán a távból. Az útvonal ismerős, lefelé, majd balra tartunk. A S3  jön be balról - nem, nem megyünk le rajta, hanem egyenesen tovább, így szépen lankásan érjük el a S- jelzést.
Innen "hullámvasút" következik, Virágos-nyereg előtt a jó hangulat jegyében némi kolompolást/biztatást kapunk :-) Kell is, hiszen a Vihar-hegy undok emelkedő-lejtő-emelkedő kombinációja van előttünk - de sikerrel vesszük ezt az akadályt is, és megérkezünk a Hármas-határ-hegy tetejére - ahol korábban a teapont szokott volt működni - most némileg lentebb, a parkolónál van a tea- és banánpont.
Jól esik a finom, meleg gyümölcstea meg a banán is - a tea épp elfogyott, úgyhogy várni kell a duplázásra, de legalább megismerkedem Tökivel, aki elvileg pumi, bár a "fajtiszta" jelzőt azért nem lehet ráaggatni :-) Panni vizet ad neki, beszélgetünk, majd tovább indulnak - hogy most melyikük sétáltatja a másikat, az persze jó kérdés :-))
Lassan mi is indulunk, Kc, majd a S- jól ismert meredek szakasza következik, hogy aztán a K- jelzésen visszanyerjünk valamit az így elherdált helyzeti energiánkból :-)
Közben persze elhaladunk az oroszlán szikla mellett - no, ha már itt járok, akkor készüljön egy fotó róla is - szintidővel nem lesz gond, a korábbi időket meg úgysem fogom megközelíteni, úgyhogy ez most egy ilyen sétálós-fotózgatós gyaloglat lesz.
Szilviék elrobognak, aztán  telefonon érdeklődnek, hogy hol tartunk - nem sokkal vannak ugyan előttünk, de sietnek, úgyhogy nem várnak ránk.
Az Árpád-kilátó előtt is megállunk: egy kidőlt fenyőfa "keresztmetszete" ingerel ismét fotózásra - érdekes így látni a fát...
Aztán Bea kezébe akad egy kéregdarab is - no, ez is érdekes, úgyhogy újabb fotók készülnek.
Az Árpád-kilátó után lecsorgunk a buszfordulóig, majd az Apáthy-sziklát célozzuk meg. A kilátóponton sokan nézelődnek - a panoráma ismerős, a lépcsősor, ami következik szintén... És most, lefelé  sem szeretem :-))
A híd után előbb enyhén, majd meredeken emelkedünk, bár van ennél meredekebb aszfaltozott, autók által járt utca is. (Villámkérdés: Melyikre gondoltam?) Aztán a Hűvösvölgyi útra kiérve balra tartunk, aztán egy csöpp kocogással, ahogy a forgalom engedi átkeljünk rajta. Itt már tényleg közel a cél, persze emelkedő az van, de már nem sok... Erdei út ismét, egy emelkedő, meg egy másik, meg egy utolsó... előtti :-) és aztán tényleg feltűnik az állomás lépcsője...
A célban gyorsan átvesszük a díjazást, elintézem az MVTE-érem anyagi részét, csoki, aszalt gyümölcs - csemegézek egy keveset, aztán irány haza.


2008. november 15., szombat

Ezt a beszámolót anno "szintidőn belül" sikerült elkövetni a ttt.tr.hu oldalon...:

Második teljesítés beszámolója -- szintidőn belül :)

Hegedűs Robi emlékének szentelve nagyon szép időben, kellemes szintekkel tűzdelt, jól összeállított útvonalon túrázhattunk ma, mintegy ötszázan (én 9:10-kor a 466-os rajtszámmal indultam.). Ez a létszám a szervezőket is meglepte, 9 előtt már elfogyott a magukkal hozott bő négyszáz darab leírás/füzet, így aztán akik csoportosan érkeztek, azok egy itinerrel indulhattak útnak, akiknek így sem jutott, azoknak térképen elmagyarázták az útvonalat, illetve azt javasolták, hogy (az egyébként jól felkészült) pontőröktől is kérdezzenek bátran.
Bár sok a jelzésváltás a túrán, és több szalagozott szakasz is van az útvonalon, részben a tömeg, részben pedig a jól elhelyezett szalagok miatt szerintem az elkavarás lehetősége még leírás nélkül is minimális volt.
Az ellátmány a "szokásos" csokis pontokon túl a Hármashatárhegyen kiegészült banánnal és nagyon ízletes teával. Ez utóbbiból repetáztam, mert bár a tavalyi túrához képest kifejezetten enyhe volt az idő, de a finom, meleg teától csak elcsábultam.
A túra díjazása a teljesítés száma szerint változó színű nagyon szép fém jelvény, illetve a teljesítések számát feltüntető oklevél. (Sajnos az első teljesítőknek járó oklevélből is kifogytak, ahogy a célban hallottam, akiknek nem jutott, azoknak postázni fogják.)

A rendezés hozta az MVTE-től megszokott magas színvonalat, a minden várakozáson felüli létszámból (több, mint a tavalyi létszám duplájára készültek) adódó problémákat is jól kezelték.

A szervezőknek köszönet, a túráért, a terepen lévő túrázóknak meg hajrá, nem sok van hátra :-)

(2008.11.15 16:08:37)
2007. november 17., szombat
Nem ismertem a túra névadóját, aki egy évvel korábban hunyt el egy tragikus baleset következtében, úgy gondolom, az MVTE méltó emléket állított neki ezzel a túrával.
Minthogy 2007-ben erről a túráról sem írtam beszámolót, így aztán csak a száraz tények maradnak: 9:15-kor indultam, 15:50-re értem a célba, 187-es rajtszámmal.