Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budai tájakon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budai tájakon. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. július 25., szombat
A rettenet bőséges kínálat ellenére kellően szoros lesz az év végén a Budapest kupa teljesítése, mondhatni lemaradásban vagyok :-) Kutyaharapást szőrével, lemaradást a Lemaradás-sal - merthogy ezt a túrát a Rákoskerti Lemaradás Turisztikai Sport- és Szabadidő Egyesület rendezi, immáron sok éve :-)
Sajnos az elmúlt három évben a Budapest terep kupával ütközött, úgyhogy némi kihagyás után vágtam neki ismét.
Családdal terveztem először, aztán a lányok a nagy melegre hivatkozva lemondták a részvételt, sőt én is csak a rövid távot céloztam meg - azon még úgysem indultam eddig.
A rajtidő végét megcélozva kimentem Hűvösvölgybe, autó+BKV kombóval, tudva azt, hogy a völgynek ilyentájt csak a neve hűvös - árnyas parkolót nem igazán lehet találni :)
Kényelmesen benevezek, közben Geri érkezik, picit kinyúvadt állapotban :-) nem csoda, hiszen ő már bő két óra alatt túl van a rövid távon... Megbeszéljük, hogy a Pest irányába túrájuk városligeti körén ha minden jól megy családilag ott leszünk, aztán én nekivágok a mai kellemes körnek.
Tempós, gyors teljesítést tervezek, ahol lehet belekocogva, de aztán a Hárs-hegyre fölfelé menet kellemes beszélgetőtársak akadnak, úgyhogy felveszem a tempójukat, és együtt érkezünk az első pontra.
Ismerősök őrzik a pontot, váltunk pár szót, aztán a kilátóba is felmegyünk - ha jobban belegondolok, az idejét sem tudom, mikor jártam fönt legutóbb...
A S- lefelé hozza a "szokásos" formáját, aztán hegyes szögben következik a P-, aminél érdekes, láthatóan frissen festett "elhasadt" szíveket (vagy szív közepén kanyargó ösvényt?) formázó jelzések is feltűnnek - megdöbbentően sűrűn. Mint később kiderül, egy a Szent Ferenc kórház betegeinek kitalált kényelmes sétaút - gondolom, ezzel függ össze az is, hogy több új pad is került az út mellé, sőt, a P- letérésénél lévő pihenőhelyen is újak a padok meg az asztal.
Az új jelzésekkel kapcsolatos találgatások jegyében fordulunk balra a P- jelzést követve, a jól ismert sziklás ösvényre. Egy rövid szakaszon épp érik a szeder az ösvény mellett, bár ebben a dög melegben inkább aszalódik, de néhány ehető szemet csak sikerül begyűjteni :)
Aszfalt, "nem szeretem" kanyar külső íve - de legalább most a forgalommal szemben haladunk...
A Fekete-fej szuszogósan, de megvan, a túloldalon,már ismét "lent" szusszanunk, hogy aztán némi árnyék után kellemetlen "napon süléssel" kapaszkodjunk fel a Kecske-hátra.
Itt szemből érkezik egy idősebb úr, aki figyelmeztet minket, hogy feljebb jobbra kell tartani egy benézhető elágazásban - neki sikerült elkavarni, úgyhogy ő itt kiszáll... Az elágazás megvan - szerintem legfeljebb elbambulható, de mindegy, megyünk tovább, várva a következő pontot a P-P+ elágazást.
A ponton édességgel várnak - a bélyegzésen felül - Innen szint szinte nincs, úgyhogy egy hosszabb pihenő is belefér.
A P+ jelzésen hamar leérünk Remeteszőlősre, ahol emlékeim szerint egy hosszú, unalmaz aszfaltkoptatás következik - az aszfalt stimmel, de beszélgetve egészen gyorsan a végére érünk :)
A könyvmegállót alaposan megnézzük - érdekes ötlet, remélem, sokáig megmarad legalább ilyen szép állapotban :-)
A Remete-szurdok alsó végén az ezen a túrán megszokott dinnyés pont vár ránk, a kellemes árnyékban falatozó nagyobbacska társaság jelentős pusztítást vitt végbe a dinnyekészletben - már ezért megéri erre a túrára eljönni :-D
A szurdok után sikerül másokat is tévútra vezetni - csinálunk egy kitérőt a K- jelzésen a templom felé - utólag megnézve a leírást, én emlékeztem rosszul, bocsánat.
A templomkertben még töltünk vizet, aztán jó sok árnyékmentes aszfalt következik (saccra háromszor annyi, mint Remeteszőlősön) a Nagyrét sarkáig, ahonnan a jól ismert sétányon jutunk vissza erősen szintidő-kihasználós teljesítési idővel Hűvösvölgybe.
A célban a rendezőktől megszokott bőséges és színvonalas ellátás: sokféle "kenőanyag" kerülhet a friss kenyérre, amit aztán fincsi limonádéval lehet leöblíteni :-)
A rendezés, az útvonal olyan, hogy nyugodtan ajánlható kezdőknek, családoknak, illetve "túrafertőzés" céljára is.


Track_BUDAI_TAJAKON_15_2015_szurt.gdb
Endomondo

2012. július 30., hétfő

A tavalyi évhez hasonlóan Gabival vágtunk neki a túrának - ő a 15-ön, én a 30-on. A parkolóban egy számomra szívet melengető embléma egy autón - valamennyire nekünk is kell ma jó szerencse, bár jól ismert túrának vágunk neki. A nevezés gyorsan megy - sietünk is, hiszen rajtidő vége felé járok, ráadásul durván meleg idő ígérkezik, úgyhogy napon fövés lesz, hiszen két dolgot sikerült otthon hagynom: a bögrémet és a kalapomat. No mindegy, lesz, ami lesz, nekivágunk, amolyan kényelmesen nem gyors, de lassú bemelegítős tempóban.
A gyermekvasút keresztezésekor megvárjuk az elhaladó vonatot, és kényelmes sétával érünk a kilátóhoz. Lefelé könnyebb, de kocogni mégsem kéne - nem itt kell behozni a lemaradást :) és különben sem állunk annyira rosszul idővel :-D
A S-P- visszafordítóhoz közeledve látom az előttünk haladó túratársakat egyenesen tovább sétálni - szerencsére meghallják hogy nem arra. Mondjuk ők még jól jártak, út közben találkoztam olyanokkal, akik a János-hegyről fordultak vissza...
A jól ismert elágazásnál balra fordulunk, a sífutó utat keresztezve megállunk, én elugrok geoládát keresni - GCSOSZ, gyors találat, mehetünk tovább.
Lefelé utolérünk egy csoportot - látássérült túratársak és kísérőik, ennek ellenére normál tempóban ereszkednek a nem túl kellemes, köves ösvényen. Ahol lehet megállnak, és elengednek minket; megköszönjük, és további kellemes túrázást kívánunk.
A lejtő (meg az aszfaltcsík széle...) után persze újabb emelkedő jön: Fekete-fej. Botokat odaadom Gabinak, és mindketten a saját tempónkat tartva megyünk felfelé. Bot nélkül igencsak "szuszogós", de azért sikerül megállás nélkül felérni a "vaskályhához", ahol csak egy papír van, pont nincs: pont lent, a karámoknál. No, akkor pihenjünk, amíg Gabi fel nem ér - nem sok, de most jól jön :-)
Lent a ponton természetesen van víz a bélyegzés mellé - gondolom, ezért nem a csúcsra telepedtek le a pontőrök.
A jól ismert erdősáv után még némi árnyék itt-ott az aszfalt előtt, eszembe jut a Piros túrák meglepetés kajapontja, ami ezen a részen szokott lenni - aztán kapaszkodunk fölfelé a távvezeték alatt, húzós tempóban, hogy mielőbb árnyékba kerüljünk ismét.
Ez persze várat magára picit, aztán következik a P-P+ elágazás: a ponton kapott müzliszelet beburkolása után elválnak útjaink: Gabi a P+ jelzésen a rövidebb táv útvonalát követi, én meg megyek tovább a piroson, picit bele is kocogva.
A Vörös pocsolyánál ácsorgó, nézelődő csapattal szóba elegyedem, és csatlakozom hozzájuk - a dög meleg miatt sem energiám, sem kedvem nincs egyedül gyalogolni.
Nagykovácsiban a Z- jelzés mellett van egy nyomós kút, itt megállunk, és alapos pancsolást rendezünk - pillanatok alatt megszárad minden, de legalább picit lehetett hűsölni, hiszen Solymárig nem lesz vízvételi lehetőség.
Nem sokat gyalogolunk persze a következő megállásig: a szokott helyen a szokott mennyiségben és minőségben dinnyézhetünk (Zsíros-hegy, sorompó). Nem nagyon kell minket sokszor kínálni - a szerénység és visszafogottság nem igazán jellemző a fogyasztásunkra - köszönjük, nagyon finom volt!
Solymárig eseménytelen ereszkedés, a templom előtt rövid frissítés ismét (a célig gyakorlatilag nincs már kút!), aztán nehezen, de magunk mögött hagyjuk a lakott területet, hogy a Szarka-vár alatt megkapjuk a következő bélyegzést. Itt szintén van víz, illetve kapunk almát is.
Az általában dagonyás szakasz most por száraz - ritka jelenség, de nem bánom :-) A túratársaknak nem ecsetelem, hogy az előttünk jobbra látható vonulatra hol és hogyan megyünk majd fel, és mi vár még utána ránk, bár gondolom, az irányból sejthető, hogy oda biza' fel köll menni.
Sétatempóban érünk a K-Z- közös emelkedője alatti kanyarhoz, némi motivációhiány itt-ott, de azért ha több részletben is, de mindenki felér a Csúcs-hegyi nyeregbe.
Szusszanás után segít a rutin: A Z- letérését jobbra ugyanis nagyjából semmi sem jelzi, csak jóval beljebb egy vékonyka fán látunk jelzést - mondjuk aki ezt az elágazást elvéti, azzal sem történik semmi rendkívüli: a kék sáv is Virágos-nyereghez visz - igaz, ekkor kimarad egy érdekes felirattal ellátott autó látványa :-)
Virágos-nyeregnél is jól jön a helyismeret: ahogy felkapaszkodik az emberfia a rétre, a túloldalon ott az út, meg a jelzés is, ami az Újlaki-hegy felé visz.
Idővel kezdünk nem túl jól állni, gél, izó, aztán robogok a többiek után. A csúcson Rolandék pecsételnek - és "természetesen" van palackos ásványvíz is - a parkolóból jó néhány fordulóval cipelték fel ide. Langyos, de van. Ez is egy olyan "plusz" a rendezésben, ami miatt nálam a legjobbak között szerepelnek.
Lecsorgunk a Határ-nyeregbe, kezdünk nagyon vacakul állni az idővel, úgyhogy fölfelé tempót váltok, és ellépek a társaságtól - így sikerül szintidőn belül beérkezni.
Étvágyam nem nagyon van, úgyhogy a díjazás átvétele után inkább kiiszom a maradék izotóniás italomat, és irány haza.


2011. július 30., szombat

Minthogy családilag érdekeltek vagyunk a Budapest-kupában, így Gabival indultunk neki ennek a kellemes gyaloglatnak - igaz, ő a rövidebb távot választva sietett haza a gyerkőcökhöz - akikre addig a nagymama vigyázott, de kezdjük az elején... :-)
Bőven benne jártunk már a rajtidőben, így már a nevezéskor megkaptuk az infót, hogy a S- jelzés mellett darazsak fészkelnek, és igencsak rosszul viszonyulnak az arra járókkal - ahogy hallom, több tucat csípés/harapás történt a túrán...
A gyors nevezés után kényelmesen vágunk neki a megunhatatlan :-) S- jelzésnek Hűvösvölgyből - egyesekkel ellentétben egyből a helyes irányba indulva :-) Ismerős húz el - szintén a röviden megy, mert siet haza a Formula 1 miatt...  Kényelmesen sétálva érünk fel a Hárs-hegyi nyeregbe, ahol az időközben kirakott A4-es lapon egy felirat jelzi, hogy darazsak az út mellett, és illendőségből kerüljünk jobbra egy kis ösvényen.
Megfogadjuk a tanácsot, és jobbra tartunk, majd az útra visszaérve konstatálom, hogy újabb lap a fán, miszerint még előttünk van az ominózus darázsfészek - mindegy, a megfelelő helyen ismét betérünk jobbra a bozótos részbe, és tényleg sikerül ki- és elkerülni ezeket a durva vadállatokat - meg közben majdnem letaposni egy, a magas fűben nem nagyon látható őzlábat...
Az első EP a kilátónál van, felmenni nem kell, ráadásul a forgalom is jelentős, úgyhogy most kihagyjuk a panorámát, és megyünk tovább a jelzést követve.
Picit nedves az út, Gabinak nem túl jó a cipője, úgyhogy most tényleg nincs sietés - aztán a P- kényelmesen kocogható részén belehúz, úgy kell trappolnom utána :-)
A Fekete-fej neki újdonság - becsületére legyen mondva, nagyobb megállás nélkül, gyakorlatilag egy szuszra érünk fel a tetőre. Itt vízzel kínálnak minket - a bögrém otthon figyel, ráadásul bőven van nálam folyadék, úgyhogy nem kérek - nem kis meló lehetett felcipelni ide a palackos ásványvizet...
A lefelé itt sem rohanós, időnk van, a karámoknál még lovakat simogatni is jut belőle egy kicsi :-) Innen csak egy ugrás az aszfalt - de jó is volt a Piroson itt a bónusz kajapont - majd egy újabb "ugrás", és máris a Kecske-háton sétálunk, hogy aztán a következő EP (meg az ott kapott édesség elfogyasztása) után, a P-P+ elágazástól már külön utakon járjunk: Gabi lefelé a P+ jelzésen, a rövid távon, én meg egyenesen Nagykovácsi felé a piroson...
Itt azért belehúzok egy picit, hiszen ismerős, kényelmesen járható az útvonal, ráadásul vár a dinnye a "túloldalon", azaz a Zsíros-hegyen, a sorompónál.
Persze addig még lemegyünk Nagykovácsiba, majd a nem túl értelmes kunkort is megteszem a jelzést követve, hogy aztán hosszan az aszfalton gyalogoljak a Z- jelzést követve...
Az aszfaltért persze kárpótol a szokásos dinnyés ponton fogyasztható finomság - lehet repetázni, úgyhogy 2-3 szeletet el is pusztítok, hogy aztán a Zöld, no meg a Tojás túrákra (és az esőre...) emlékezve robogjak lefelé Solymárra.
Ma esőnek nyoma sincs, kellemes napsütésben gyalogolhatok.
Solymáron csak lassítok :) hogy aztán a Szarkavár alatt az újabb EP-n begyűjtsem a következő bélyegzést.
Az egykoron oly brutálisan sárosnak is látott emelkedőn most csak a lezúduló víz nyomait lehet látni, mély barázdák képében.
A szántóföldön keresztülvezető úton picit megdöbbenek: egy igen széles sávban nagyon durván köves a talaj, és mégis művelik... Miközben az ország más részein príma termőföldek hevernek parlagon... Jó kérdés egyébként, hogy hogy bírja ezt a részt az eke, meg a többi eszköz...
A K- érkezése előtt érzem, hogy "merül a duracel", úgyhogy egy fél tábla csoki, meg némi izólötty lecsusszan, miközben túratársak mennek el mellettem. Aztán amikor fölfelé menetben megelőzöm, kapom is a megjegyzést, hogy nem tudják, mi volt az, amit lent ettem/ittam, de úgy tűnik hatott :-)) Tényleg csak egy jó darab Tibi csoki :)
A K-Z- elágazásánál aztán olyat látok, amit... Az, hogy a környező házak között itt-ott talál az ember egy-egy bevásárlókocsit, az még csak-csak érthető, de itt...? Nem is tudom, hol van legközelebb ilyen üzlet...
Némi szederszakmai megállás után Virágos-nyereg következik, majd kényelmesen nekivágok a régen látott :-) S- jelzésen a túra utolsó szakaszának.
Közben persze az Újlaki-hegyen megpróbálom fellelni az EP-t - a csúcson nincs, ellenben picit lentebb sikerül rátalálni :)
Víz itt is van, a változatosság kedvéért :) itt sem kérek (hiába, én már csak úgy vagyok ezzel, hogy az a biztos, amit magammal viszek, úgyhogy két liter folyadék általában van nálam), hiszen már tényleg nem sok van hátra, és tart még a saját készlet is.
A bélyegzés után kényelmes "kirándulós" tempóban megyek tovább lefelé - időm mint a tenger, kellemes beszélgetős társaság is akad, úgyhogy nem érdemes rohanni...

A célban átveszem a díjazást, elfogyasztom a "szokásos" túramenüt, majd elindulok hazafelé.


2010. július 25., vasárnap

Egy "kötelező" túra, nem csak a Budapest kupa okán...

Duplázós hétvégének indultam neki kora reggel, így 7:45-ös rajtidő került az igényesen kivitelezett színes igazolólapra. A három rét hajtott lap belső oldalán a túra térképe, táv- szintadatok, illetve a pontok nyitvatartási ideje szerepel - a támogatás tényét a Cartographia logója és egy felirat mutatja. Az igazolólap másik oldalán a szokásos köszöntő, meg az alapvető tudnivalók mellett megtalálható a rendezők mobilos elérhetősége is.

A korábbi évektől eltérően most a Gyermekvasút hűvösvölgyi  állomásától indul a túra, és oda is érkezik vissza, kihagyva a Sc jelzést.
Háromnegyed nyolckor nekivágok a nem kevés alkalommal bejárt S- jelzésnek, és meg sem állok az 1. EP-ig, ami Nagy-Hárs-Hegyen, a Kaán Károly kilátónál található. A Hárs-hegyen jónéhány kidőlt, vagy kivágott fát, illetve hűlt helyüket látom - ezt a környéket sem kímélte az időjárás.
Bélyegzés után picit száríthatom a félfényes papírra nyomtatott igazolólapot, mert azért maszatolódik rajta a tinta rendesen, aztán néhány túratárssal ellentétben a S- jelzésen folytatom az utat. Szépjuhászné előtt jelzésváltás jobbra a piros sávra, majd pici kapaszkodó után a jól ismert köves gerinc következik - most épp lefelé.
A Fekete-fejre fölfelé menet ismerős "stoppol" - sajnos elromlott a kézifék, úgyhogy nem tudom felvenni :-)) viszont sikerül egy nekirugaszkodással a csúcsig jutni, ahol a 2. EP található. Itt vízzel kínálnak - bőven van saját, úgyhogy köszönöm, de nem kérek, inkább robogok lefelé.
A Julianna-majori aszfaltútra többen nem kíváncsiak - vagy épp a Falasok(k) itinere alapján mennek egyenesen? Fene tudja... Az aszfalton a major felől érkezik két futó leányzó - elbeszélgették a letérést - jó utat kívánunk egymásnak, aztán elporoznak fölfelé.
A következő EP a 15-ös és a 30-as táv elválásánál, azaz a P- P+ elágazásánál található, itt választható édesség (Balaton szelet, Cerbona) az ellátmány - két órája jövök, úgyhogy egy műzlit betermelek, majd indulok tovább.
A tarvágás környékén a korábban látott két futó lány érkezik ismét szemből, és erősen mosolyognak - a 15-ös távot szeretnék megcsinálni, azaz a P+ elágazását keresik... Hiába agitálom őket, hogy innen már mindegy, kötik az ebet a karóhoz, és elindulnak visszafelé :-)
Robogok tovább, a tarvágásnak áldozatul esett jelzéses farönk ott fekszik az út mellett - ellenkező irányból hasznos lenne pótolni a jelzést, Nagykovácsi felé haladva nem jelent gondot a hiánya.
Ha már Nagykovácsi, akkor a tavalyihoz hasonlóan egy privát frissítés a Gyopárban, aztán irány a Zsíros-hegy, immáron a Z- jelzést követve.
A ponton szokás szerint dinnye az ellátmány - jól jön a lédús édes gyümölcs - igaz picit ragad a kezem, de sebaj, majd Solymáron lemosom. A turistaház romjainál újabb futót kell útbaigazítani, picit bele is kocogok, de a térdem jelzi, hogy nem kéne, úgyhogy jobb a békesség alapon inkább csak sétálok lefelé. Aztán eszembe jut, hogy a Tojáson milyen kellemes volt itt fölfelé jönni :-) Jó, hogy most nem esik.
Solymáron a Templom-téren kézmosás, aztán folytatódik a "nemszeretem aszfalt" egy darabig... A Mátyás-dombnál állok meg legközelebb, 11:45, és már csak egy tízes van hátra.
Szemből érkezik egy srác, keresi a Z- jelzést, mondom neki, hogy jó felé ment, csak kissé hiányos a jelzés egy darabon - sikerül is majdnem begyalogolni a bányába - a helyes megoldás ugyanis az, hogy a szántó szélén kell menni, nem pedig a kijárt földúton.
Az erdőbe érve hullámvasutazunk a Z- jelzésen, majd a K-Z- emelkedője jól megy, lefelé azért kellemesebb volt a Buda Határán túrán :-)
Virágos-nyeregig egy szederszakmai megállást beiktatok, sikerül azért édeset is találni az érettnek tűnő szemek között.
Virágos-nyereg után S-, Újlaki-hegy, pont, vízzel kínálnak - itt is megköszönöm, de nem kérek, hiszen tart a saját készlet még, és nem sok van hátra. Lefelé csak óvatosan, (hiszen holnap Tátralátó, a maga 1500m körüli szintjével) de azért igyekszem, hogy meglegyen a kerek 6 óra - sikerül, 13:45-kor lépek be a célba.

Átveszem a díjazást (oklevél, kitűző), majd némi zsíros kenyér elfogyasztása után elindulok haza.

2010.07.25.: Az idei Tátralátó a rossz időjárás miatt elmaradt. Privátban azért volt, aki megcsinálta, mint kiderült, annyira nem volt vészes a terep...

2009. július 25., szombat
Hajnalban némi hezitálás után döntöttem a 30-as táv mellett (az 50-es ellenében), így nem kellett rohanni a rajtba, ahonnan 55-ös rajtszámmal, 9:30-kor indultam Pannival (no, ezért is jó, hogy a 30-ra jöttem...).

Miután megegyeztünk abban, hogy ő sem akar rohanni, nekivágtunk a bő 30km-es távnak a sárga körtúra jelzésen. A túra javarészt gyakran járt, ismert jelzéseken halad, a sok jelzésváltásra azért oda kellett figyelni, elkavarni csak egy helyen sikerült... Ne rohanjunk ennyire előre, mert addig még néhány hegyet meg kellett mászni -- elsőként rögtön a Nagy-Hárs-Hegy volt terítéken (ott meg egy EP), majd S- P- váltást, meg némi aszfaltot követően a Fekete-fejet kellett a számomra "kevésbé szeretem" irányból leküzdeni. A P- P+ elágazásnál sportszeletes pont, szépen kirakva csokikból az egyes távokra vonatkozó nyilak -- itt a csoki meg némi frissítés belefért, de robogtunk utána tovább (nem, nem akartunk rohanni...).

Nagykovácsiban a Gyopár nevet viselő, opcionális (fizetős) frissítőpont :-)) szolgáltatásának igénybevételét követően vágtunk neki a P-, majd a Z- követésével a Zsíros-hegy meghódításának. Itt a ponton szokás szerint egy szelet dinnye volt az ellátmány (15.98km-nél tartunk, fél egy múlt tíz perccel -- á, mi nem sietünk).

Innen Z-, majd Solymáron némi aszfaltkoptatás, illetve a Szarkavár alatt újabb pont, víz vagy alma választhatóan. Egy almát elrágcsálok, majd sétálunk tovább. Egy darabig nyílt terepen haladunk, a nap is kisütött, de sebaj, voltunk már melegebb időben is túrán, no meg ez egy aránylag rövid szakasz, nemsokára be kell térni jobbra az erdőbe. Még itt sem volt gond, mentünk tovább a Z- jelzésen. A K- Z- közös szakaszával ismét egy emelkedő következik, a Vihar-hegy oldalában kapaszkodunk felfelé.

Miután felértünk, "eltűnik" a Z- jelzés -- pontosabban csak a hűlt és levakart helye van meg, így némi K- beiktatása után megpróbáljuk megkeresni a letérést -- a GPS szerint sikerrel (no, ez a szakasz sem volt bejárva...), aztán jönnek a jelzések helyei a fákon, meg az ismerősnek tűnő ösvény, majd zártkertek, Virágos-nyereg. Itt elköszönünk a Z- jelzéstől, és a S--on folytatjuk az utunkat. Ahol a Gázcsövet jelző oszlopra van pingálva a jelzés, ott ha balra tart az ember, az oszlop után nem sokkal jobb oldalon egy fa odvában durva darázsfészek lapul, előtte "2-9 darab" darázs repkedett az ösvény körül!

Az Újlaki-hegyen ronda szél fogad, meg persze egy pontőr, és két kanna ivóvíz is van, amiből lehet fogyasztani. Én kihagyom, innen már csak a Vadaskert van előttünk, persze addig még le kell ereszkedni a Határ-nyeregbe -- megbeszéljük a S- kellemes lejtőjével kapcsolatos élményeinket, majd nekivágunk az utolsó emelkedőnek.

Néhány biciklis szembe, őket elengedjük, majd lejtő, Hűvös-völgy, meg némi séta még a Nagy-rét csücskéig... Cél, bélyegzés, oklevél, kitűző; pontban délután négy óra... Tényleg nem siettünk :-))

A célba érkezés után zsíros kenyér, hagyma, fölségesen finom csalamádé fogyasztható, illetve van lekvár meg málnaszörp is. A Z- "hiányát" nem tesszük szóvá -- megteszi más, sajnos jogos a kritika, ha lett volna bejárás, akkor ez kiderül, így viszont többen a K- jelzést választva mentek el a Virágos-nyeregig.

A szolid falatozást követően visszasétáltunk a parkolóhoz, majd elindultunk haza.

(2009.07.25 19:25:21)