Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budai 50. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budai 50. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. május 23., hétfő

Kora reggel értem a rajtba, és gyors nevezés után kézhez kapva a színes térképet tartalmazó, az lényegesebb látnivalókról, fontosabb pontokról rövid leírást is tartalmazó itinert háromnegyed hétkor nekilódultam a Nagy-Hárs-hegy kaptatójának.
Az útvonal szinte végig jól ismert jelzéseken halad, ráadásul ez az utolsó hosszabb gyaloglat a K100 előtt, úgyhogy szerettem volna jó időt menni, úgyhogy alaposan szedtem a lábam :) és próbáltam szólóban, saját tempóban gyalogolni.
Az Alsó-Jegenye-völgyig nagyjából sikerül tis, de ott a bőséges ellátmány (zsíros kenyér, zöldhagyma, szörpök) bő húsz percembe került, de megérte, hiszen energiával feltöltve indulhattam tovább a szép völgyben.
A S- Kerek.hegynél lévő kunkorát néhányan nagypistázva megtesszük - ennek örömére a Muflonban újabb 20 perces felfrissülés következik... :)
Végül is kell, hiszen telkiig nem lesz mód folyadékpótlásra, hiszen előbb a Nagy-szénást másszuk meg, utána pedig a K+ jelzést követve a Kutya-hegy következik, hogy aztán a múlt évi túrán debütált szalagozott szakasszal érjük el a Széltörés-erdőt és a Z- jelzést.
A Nagy-szénáson "tömeg", no és szép panoráma, úgyhogy az idő itt is megy - eldőlt, a tavalyi nyolc órás teljesítést nem most fogom megjavítani :-))
Beszélgetve telik az idő, Kutya-hegy, lejtő, legyalult dózerút - majd az ösvény jobbra letér, hogy pár méter után a forgókapun kilépjünk a murvás útra, ahol immáron a hatodik ponton kapjuk a bélyegzést.
Nagykovácsi felé indulunk, aztán jobbra ott a szalag az elágazásnál - meg a Z- eléréséig mindenütt, ahol kell - ráadásul az útviszonyokra sem lehet panasz, úgyhogy hamarosan a Z- jelzésen érkezünk a magas fenyők között álló Anna vadászházhoz.
A Csergezán Pál emlékmű után a jelzés jobbra tart - nagyon szépen, jól jelezve - emlékszem, pár éve itt sikerült elkavarni...
Telkiben újabb 20 percre sikeredett frissítés, aztán a "nemszeretem" szakasz a zöld háromszögig...
A Z3 kapaszkodója nem esik ugyan túl jól, de azért egyben felsétálok a Tarnai-pihenőig.
Egy nem várt "meglepi" a piros háromszögnél: hiába, a seprű is ember, és hogy dolgozik, az onnan látszik, hogy hibázik: a múltkori túra egyik papírja kint maradt, megállok, begyűjtöm. Aztán még egy jön szembe, azt is... Én is sepertem nem egy túrán, előfordul az ilyen...
A piros sávra kiérve már tényleg nincs sok hátra, gyorsabb fokozatba kapcsolok, és csak a P-P+ elágazásnál állok megy egy rövid időre - a bélyegzés mellé jól esik a csoki - utána viszont kocogok tovább. Ismerős megy egyenesen, utánaszólok, hogy a jelzés lejön az aszfaltig "Neki az nem tetszik", válaszolja, és megy egyenesen tovább...
A Fekete-fej előtti ásványvizes ponton csak bélyegeztetek, az emelkedő gyorsan megvan, a Hárs-hegy oldalában a fölfelé viszont nem annyira esik jól... Hogy lesz ebből K100 két hét múlva...? Majd kiderül...
A célban a szokásos díjazást kapjuk: oklevél, kis kerek jelvény, illetve beváltom az egy zerguldent egy frissítőre.
Nem voltam top-on ma, nagyon nem - szerencsére inkább agyban, mint fizikálisan, úgyhogy bizakodóan nézek a két hét múlva esedékes "séta" elébe. bár addig még sok víznek kell lefolynia a Dunán...
2010. május 15., szombat

Budai 50 - az utolsó hosszabb „séta” a Kinizsi előtt

Valami azt súgta, hogy korai rajttal kéne nekivágni ennek a túrának - így is tettem: picit azért félve parkoltam le a Szépjuhászné parkolóban reggel hat előtt pár perccel.

A nevezési díj fejében színes térképet, az útvonalon található látnivalók rövid szöveges leírását, szintmetszetet, illetve részletes táv- és szintadatokat tartalmazó füzetet kaptunk. Kilenc ep. Az útvonalon, ez jó. Ami nem, az az, hogy az útvonal változott a Kutya-hegy után – tavaly itt problémáztak a DINP emberei :-( Idén legalább lett nekik szólva... Ha jól tudom.

Az idő kellemes, a terep kevésbé: a Nagy-Hárs-hegyre fölfelé cuppogott a sár a cipellők alatt... A kilátónál pont, megkapom a bélyegzést, és már megyek is tovább. A reggel picit hűvös, de a mozgás jól átmelegít. A Határ-nyereg után föl a S- jelzésen; picit csúszik – milyen is legyen a sok eső után – de azért jól járható. A parkolónál ott a következő pont. 7:15-öt mutat az óra, azaz egy óra 10 perce jövök, bemelegítésnek nem is rossz (6,2km, 340m szint).
Az Újlaki-hegy könnyen megy, lefotózom, ahogy a távolban egy völgyben pára gomolyog, majd a túloldalon indulok lefelé. A fenyőfa megvan, a jelzés is, lefelé bele is kocogok picit, jó lenne hamar végezni ma...
A Virágos-nyeregnél újabb pont (hopsz, tavaly még nem volt...), majd a jelzés eltűnik... No nem azért, mert rossz irányba megyek, sokkal inkább azért, mert dolgos kezek akkurátusan eltávolították azokat. Nekem nem gond ráfordulni a S- „hullámvasutazó egynyomos szakaszára így jelzés nélkül – aki kevesebbet jár erre, az sajnos elég fogós fejtörőt kap itt.

 A Kötők-padja előtt előzöm Béla bácsiékat – hajt a kajapont közelsége :-) Az etetőpont az Alsó-Jegenye-völgy végén, a réten található: itt bő tíz perc alatt végigmeózom a kínálatot :) zsíros, margarinos kenyér, lila hagyma, zöldhagyma, és kétféle szörp fogyasztható. Fél kilenckor indulás tovább. A Paprikás-patak völgye tudom, hogy szép, most nem igazán nézelődök: vár a hosszú unalmas emelkedő a benzinkút után. Az emelkedő végén a S- kunkora kimarad, aztán bejön a K- és egy jó ideig ez fog minket kísérni. A Muflon fél tízkor még nincs nyitva, az itteni pont viszont igen, úgyhogy a bélyegzést követően nem is időzök itt tovább :-)

Az aszfaltos szakaszon látom, ahogy a terep 100 egyik frissítőpontja épp összepakol, barátságosan köszöntjük egymást – jövőre lehet, hogy T50-et kéne kipróbálni? Ezzel a rendezvénnyel, pontosabban ennek a résztvevőivel legközelebb a Nagyszénási emlékfalnál találkozok: szegények a P-K+K- kombináció végén a K- jelzésen nem jobbra, hanem balra fordultak, és ismét a Nagyszénáson találták magukat... Némi útbaigazítás után mindannyian megyünk tovább. A csúcs után újabb futó jön szembe – neki is sikerült az előbbi mutatvány – ő a K- jelzésen visszafordul, és egy darabon együtt kocogunk.
A Kutya-hegy, kapu felirat mellé fél 11-kor kerül bélyegzés, itt eligazítanak rendesen, hogy a változás miatt merre (a kapun ki, majd balra), milyen szalagokat kell figyelni...
Így is teszek, a forgókapu után tehát balra, Nagykovácsi felé indulok, majd pár száz m után tényleg ott díszeleg több fán is a ponton megmutatott szalag – ahogy a muflonfejez jelzés, ez is teljesen korrekten van kirakva: nem sok, de a kényes pontokon mindenütt van. Az ismeretlen szakaszon azért jobban odafigyelek, szerencsére elágazás nincs túl sok, mint ahogy a szint is elég kevés, úgyhogy ismét kocogásra váltok. A Z- jelzést meglátva persze sokkal nyugodtabb leszek – itt már jártam (ha nem is ilyen kellemes túraidőben), ráadásul Telkiig emlékeim szerint szint se nagyon van – már látom, érzem, hogy meglepően gyors is lehetek ma.

Az Anna-vadászház előtt már rutinosan tartok jobbra – aztán Telki előtt, ahogy az erdőből kiérünk ismét – mint kiderül itt nem ez a helyes irány, szerencsére gyorsan korrigálok, pontosabban korrigálunk, mivel egy futó is ebbe az irányba indult.
Együtt kocogunk le Telkibe, még az aszfalton is tartom vele a lépést a Z- balra betérését majdnem elvéti, mint én pár évvel ezelőtt, de ahogy utánaszólok, hogy „bal”, már fordul is be a jó irányba.

A Főúttal párhuzamos egyirányú utca azért megfog mindkettőnket, tempósan, de gyalogolva érünk fel.
A Kerék nevű műintézményben gyorsan pecsételtetek – lóg az eső lába, nem lenne jó sokat kapni belőle... Aztán Telki végén rákezdi – előbb csak csepergősen, majd egyre durvábban. Kalap a fejre, esővédő a zsákra, Z+S+ kombináció – nemszeretem szakasz, sunyin emelkedik, sok a pocsolya, úgyhogy csak tempós gyaloglás marad.

A Z3-at jó látni, bár szintet legyőzni itt kell igazán – valahogy azért csak sikerül :-) és nemsokára feltűnik a P3, amiben ismét van jócskán lejtő, meg szintes szakasz, úgyhogy jöhet ismét a futkorászós verzió.
Itt is van egy cseles letérés, jelzés nem nagyon (csak messze bent, de azért látszik), a bokrok vizesek, de sebaj – már én is az vagyok :-) így aztán becsörtetek.

A köves, kanyargós szakasz csúszik, gyors gyalogló tempóra lassítok, aztán ismét jól kocogható rész jön, majd szinte megváltásként a P-

Emelkedőn tempós gyaloglás, máshol laza kocc, ez egy ilyen túra lett – aztán a 30-as távval közös EP is elérkezik – kapok csokit, van még vagy hat kili – az órára nézve nem nagyon hiszek a szememnek: 13:10... Megeresztek egy telefont... No, akkor mindent bele, most már tényleg nincs szükség tartalékolni, megyek, ahogy a csövön kifér – pontosabban ahogy a csúszós köves szakaszon lehet.
Picivel később Petami csatlakozik a boxutcából :-) ő is kocog, váltunk pár szót, aztán lemarad – más dolga van :-)
Le az aszfaltig az erdő szélén – randán csúszik, de azért lehet haladni – majd jóval az aszfalt után egy szembe jövő lovaskocsi elől kell félreugrani...

A karámoknál még van egy pont, itt vízzel kínálnak – nem kérek, hiszen már „csak” bő 3 km... Jó, persze, Fekete-fej, meg a Nagy-Hárs-Hegy oldala, de akkor is :-) Előbbi fölfelé teljesen jól megy, lefelé azért kevésbé – borzalmasan csúszik, pláne a felső szakaszon. Telefon csörög, jó, rendben :) Aztán ennek a lejtőnek is vége, jön a horror szakasz az aszfalton. Itt lehet választani: vagy az út szélén folyó esővízben lépked/tocsog az ember, vagy pedig az autók lesznek nagyon közel... Túléljük. A Nagy-Hárs-hegy fölfelé, pláne az elején durva, saras, csúszós – itt bot nélkül tényleg csak „gyökkettővel” lehet haladni...

Aztán az utolsó nagy emelkedőnek is vége, szembejövő forgalom is van :-) így aztán kocogás helyett kényelmes séta le a Szépjuhászné állomáson berendezett célig: 14:05, azaz pontosan nyolc óra alatt lett meg a túra.
A jelvény szép, az oklevél szintén – az eső pedig esik... Ismerősökkel váltok pár szót, aztán autóba ülünk, és elindulunk hazafelé.


2009. május 16., szombat

A huszadik rendezés alkalmából egyedi kitűzővel készültek a rendezők, ezért is, meg a Budapest kupa miatt is várható volt a jelentős létszám; 7:40-kor a 95. számú itinerrel a kezemben, és 600 Ft-tal könnyebben nekivághattam, no nem az ismeretlennek, hanem a S- jelzésnek Szépjuhásznétól egy jó darabig.

Első pont (végre...) Nagy-Hárs-hegy. Igen, az első pistagyanús lehetőség eliminálva. A következő pont a Határ-nyereg után, fönt, a parkolóban -- második pista is részben megoldva. Virágos nyeregben a műintézmény nyitva, rövid, kellemesen hűs frissítő után indulok tovább, mert tudom, hogy a következő ponton terülj-terülj asztalkámra lehet számítani... No, ez el is következett, de nem a szokásos helyén, az Alsó-Jegenye-völgy benzinkút felőli végénél, hanem ott, ahol pl. a Falasok(k)-on is szokott lenni. Bólya nincs, kirakott papír van, mégis sokan elvétik (vagy esetleg a parkolótól vissza Hűvösvölgy, onnan meg 64-es busz? Erre inkább nem is gondolok...). A Sárga kanyarja most is kihagyandó, így a K- érkezésével jelzést váltunk, bár a S- azért kísér minket.

A zsíroshegyi pont előtt szinte kötelező a Muflon-t meglátogatni (ha már muflon, pontosabban zerge a túra jelképe...). Ezt követően pecsételés, majd a K- jelzést követve nagyszénási emlékfalnál valamilyen alkalomból jelen lévő tömeg kerülgetése (pont itt pont nincs pont) a program. nemsokára jelzésváltás, K+, majd forgókapu vagy létra -- ízlés szerint, egy csipetnyi S- jelzéssel, majd jön a túra kizárólag saját jelzéssel ellátott szakasza. A széna-hegyi pontnál a Duna-Ipoly Nemzeti park két munkatársa szorgoskodik -- no nem ők bélyegeznek, hanem kérdeznek, utána pedig egyikük igen hosszas telefonálásba kezd... Remélem, nem lesz böjtje annak, hogy tudomásom szerint nem lett nekik jelezve a túra...

Telkiig a két jelzésváltáson (<B, Z4, Z-) kívül említésre méltó esemény nem történt, a táj még mindig szép, és minthogy csak ez az egy szervezett túra jár erre, így egyáltalán nem unalmas. Telkin sikerült elkavarás nélkül áttrappolni, egy rövid bélyegzéssel a Kerék nevű műintézményben -- közben láttam olyan túratársat, aki mezítláb nyomta a túrát -- igaz, már csak a buszmegállóig...

Innen jó sok jelzésváltás, láthatóan felújított <B jelek itt-ott, úgyhogy könnyen követhető, bár fárasztó út után, a Tarnai pihenő érintésével ismét gyakrabban járt terület következett. Hogy ne legyen annyira unalmas, a Vörös-pocsolya a P- jelzés mellett egy újabb területen vágták ki a fákat, egy-két ligetes részt azért meghagyva.
Innen csak pár száz méterre volt a következő pont, ami egyben az új, 30km-es távon is ep-ként funkcionált. Itt egy csokit kaptunk, segítendő leküzdeni a túra utolsó szakaszát. A Fekete-fej előtt, a karámoknál újabb pont, ásványvízzel kínálnak, de nem kérek, inkább kicsit később frissítek saját készletből, némi izotóniás itallal. Ez jól jön, a Fekete-fej meg simán megy, és ugyanilyen simán megy a felmenetel a Hárs-hegyi körútig, azon meg a célig.

A célban alkalmi kitűző, oklevél, mindenkinek, illetve lehet választani kis dobozos gyümölcslé+pogi, csoki+pogi kombók, illetve félliteres ásványvíz között. Egy pogit meg egy gyümölcslevet köszönettel elfogadok, majd a 10:52-es idővel letudott 51km-rel a lábamban elindulok haza.

(2009.05.16 21:36:24)

2008. május 13., kedd

Tavaly Keleti 25, idén megcélozva az 50-es.

Reggel 8-kor rajt, laza séta Dorothy nyomában (mint néhány hete a Város peremén, csak ellenkező irányban) a Virágos-nyeregig, természetesen az Újlaki-hegy megmászásával.
Innen Jazzkedvelő társaságában sétáltunk egészen az Alsó Jegenye-völgy végénél lévő etetőpontig, ahol a tavalyról megismert mennyiségű és minőségű (kellőképp sok és finom) zsíroskenyér-hagyma kombót fogyaszthatott a megfáradt túrázó, némi színes löttyök kíséretében.
A következő szakaszon, egészen a Muflon-itató előtti tisztásig semmi említésre méltó nem történt, mentünk, mentünk, mentünk... Tavaly még építettek a völgy oldalában egy házat, mist meg ott lógott a kerítésen az "Eladó" felirat... A zsíroshegyi pont után egy kis "pihentető" lejtős aszfalt, majd a kéken kapaszkodás-hullámvasutazás a néhai nagyszénási th. maradványaiig, azaz a Keleti 25 céljáig. Némi frissítés, majd föl a Nagyszénás csúcsára, ahol CB-rádióval bohóckodtak fiatalok, egy Olympus-os márkatárs meg állványról fotózott épp...
Innen szólóban lefelé a kéken, majd a jobbra letérő kékről egyenesen tovább a kék kereszten meneteltem, egészen a Kutya-hegy aljában lévő kerítésig, amin (még) masszív létra vezet keresztül. Itt a sárgán picit jobbra haladva az út bal oldalán lévő fán feltűnt a muflonfej, majd beljebb, az út mellett további jópár, úgyhogy a saját jelzés ellenére (vagy épp azért) könnyen követhető volt itt az útvonal.
A leírás emleget egy rétet, meg egy viharvert fát, ahol jobbra le kell térni a széles útról... Itt két dolog segített: a látványosan letaposott fű, meg az, hogy majd' minden második fán ott volt a muflonfej, úgyhogy a Cseresznyés-völgybe leereszkedni sem volt problémás, mint ahogy a gyönyörű völgyben a második nagy elágazásnál a balra letérést megtalálni sem: eddig példás a jelzés, reméltem, hogy a továbbiakban is így lesz. Itt utolért egy idősebb házaspár, úgyhogy együtt gyalogoltunk tovább Telki felé. Együtt gyalogoltunk, és együtt is tévesztettünk az Anna-vadászház előtt: nem a beérkező zöld sávval szemben, a bokrokkal benőtt oldalú úton, hanem balra tartva a széles jobb minőségűn indultunk tovább -- jelzésre lefordítva nem a zöld sávon, hanem a zöld kereszten... Picit (nem annyira...) később feltűnt, hogy nincs jelzés, aztán lett, de zöld kereszt, így a jól bevált módszerrel visszamentünk addig, ahol még megvolt a jelzés... A vadászháztól másodszorra már jó irányba sikerült indulni, így Telkibe sikeresen beértünk. Itt elkövettem azt a hibát, hogy előre rohantam, így a szürke betonoszlopra fehérrel festett jelzés mutatta "balost" elvétve csináltam egy fakultatív falunézést, ami bár élvezetes volt, de időben nem jött jól, pláne hogy a Kerék vendéglőt három megkérdezett közül kettő nem ismerte :-(
A főúttal párhuzamos egyirányú utcában örömmel fedeztem fel egy muflonos jelet az egyik oszlopon; majd továbbhaladva megláttam a Kerék nevű "műintézmény"-t, ahova betérve a pultos hölgy már rutinosan mutatott hátrafelé :-)))
A bélyegzést megkapva azonnal továbbálltam, mert nem álltam túl jól az idővel, így a hely fizetős szolgáltatásait nem állt módomban tesztelni :-)
A falu végén majdnem eltoltam: az utca éles balos kanyarjánál jobbra le kell térni, annak ellenére, hogy az elágazás után is van jel egy oszlopon... Lehet, hogy picinyt lankadt már a figyelmem?
Innen csak az itinert, térképvázlatot figyelem, meg a fákon itt-ott feltűnő jelzéseket (s+, z+), és végre-végre: zöld háromszög, mehetünk fölfelé!
A Tarnai-pihenőnél egy pihenő fiatal pár -- ők is ezen a távon mennek, 19:45-re kéne beérniük. Többé-kevésbé együtt haladunk a zöld háromszög-piros háromszög útvonalon (tavaly óta fel lett újítva, mert ahol tavaly elkavartam, ott most tökéletesen veszem az akadályt...), majd a Vörös-pocsolyás hát EP-re 18:10-re érek. Nem sokkal később utolérnek, ekkor kiderül számomra, hogy a következő EP 19:00-kor zár, ráadásul nem 50, hanem kb. 52km a vége... A Petneházy-rét EP-re némi terepfutás/erőltetett menet kombóval, a piros kunkort is becsülettel megtéve 19:02-re sikerült beérnem, ahol buborékos/buborék nélküli vízzel kínáltak -- egy pohár vizet köszönettel elfogadtam, majd nekiláttam megmászni a Fekete-fejet, utána pedig a Hárs-hegy oldalát. Ez a rész egyáltalán nem volt annyira brutális, mint amennyire számítottam -- 19:50-re sikeresen beértem a célba, ahol a jelvény+oklevél mellé járt egy üdítőre vagy sörre váltható kedvezmény :-)
A túrán kevés, és elsősorban a szervezőknek kedvezően elhelyezett EP van, így a becsület túrájának is lehetne nevezni (bár van olyan TT is, ahol rajt-cél között nincs ep), az ellátás megfelelő, az itiner lehetne pontosabb (pl. Telkiben utcanevek).
Kellemes, szép utakon vezetett túra, amin szükség van jó tájékozódási képességre meg kitartásra, plusz az erőforrásaink jó beosztására.

(2008.05.13 17:27:51)


2007. május 12., szombat
Ez is egy olyan túra, amiről akkor sajnos nem írtam semmit, de azért megpróbálok emlékfoszlányokba kapaszkodni...
Kezdő teljesítménytúrázóként nem vállalkoztam az ötvenes távra, bár a végén úgy éreztem (idővel is jól álltam), hogy beleférhetett volna. Aztán Nagykovácsiban gondoltam egyet, és a kék doboz :) ellenében a piros sáv mellett döntöttem - buszozás helyett rátettem pár kilométert, és visszasétáltam a rajtba a Fekete-fej kihagyásával.
Persze ami késik, közeledik, bő egy hónap, és bevállalom az első "ötvenest" a Falasok(k) hosszú távjának a képében - de az egy másik, későbbi történet.