Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A város peremén. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A város peremén. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. április 9., szombat
A gyermekvasút 10 céljából lesétáltam a busz végállomásra - no nem azért, hogy hazainduljak, hanem azért, hogy szokás szerint nekivágjak a következő gyaloglatnak, immáron hatodik alkalommal.
A következő solymári buszig volt bőven idő, úgyhogy a nevezést kényelmesen letudtam, és az A3-as méretű térkép/itiner lapot nyugodtan el tudtam rakni, mielőtt buszra szállva a solymári benzinkútig zötykölődtem.
A gps beindítása meg mindenféle tollászkodás után az Alsó-Jegenye-Völgy jól ismert sétányán kocogósra fogtam a tempót, mert a cél itt (is) egy gyors teljesítés - lett volna, de máshogy alakult.
Valahogy idén nem nagyon jönnek a tempós menetelések, csak a beszélgetős-sétálós túrák... No mindegy - beszélgetve kapaszkodunk fel a S- emelkedőjén - a terep jól járható, az időjárás is aránylag kegyes :)
Virágos-nyeregnél kint van a Füli büfé, úgyhogy megállok, egy kis beszélgetés József Attiláról, meg a túráról, meg úgy a világ dolgairól - egy sör mellett.
A következő szakaszon ahogy látszik is, kellemes "tavaszi útviszonyok" között törtünk egyre csak előre.
Ismerős terep, úgyhogy a jelzéseket nem is kell figyelni, így aztán gyorsan az Újlaki-hegy következik.  Pecsét van, aztán irány tovább - engem vár a reggeli "bemelegítés" céljában a jól megérdemelt ellátmány, úgyhogy a Nyéki-hegyen már azért a tervezett tempóhoz hasonlatos sebességgel robogok át.
Ennek "örömére" a Gyermekvasút 10 céljában jól elbeszélgetem (meg elkajálom, hiszen a zsíroskenyér-hagyma kombó ellenállhatatlan, mint mindig) az időt - huss, egy negyed óra itt is ugrott...
A Nagy-Hárs-Hegyet valahogy most nem szeretem - nem nagyon megy egyben fölfelé - tunyulok, közben meg bő másfél hónap van a K100-ig...
Megállásokkal azért csak letudom ezt a púpot is. Szépjuhászné előtt az út bal oldalán már csak hűlt (és szépen elegyengetett...) helye van az egykor fene tudja, mi célból épült, és hajléktalanok által "használt" romos épületnek - ezt még megörökítem, aztán elrakom a telefont, és igyekszem "csak" haladni a (talán túl) jól ismert S- jelzésen.
Itt már egyedül mentem, de ettől függetlenül elég kevés motivációm volt "sportos" teljesítésre - mindegy, szintidő-kihasználós túra is kell :-P
Virág-völgy azért egészen jól ment fölfelé - sajnos valami "meggondolatlan kiránduló" (óvatlan barom) ott hagyta parázslani a tábortűz maradványait (masszív vastag parázsló farönk), úgyhogy itt meg tűzoltással ment az idő (de legalább van mire fogni...)
Ez a kis "közjáték" tette, vagy az, hogy ránéztem az órára, nem tudom, de csak sikerült megtalálnom a gyorsabb sebességfokozatot, és a következő, enyhén hullámzó, széles erdei úton haladó szakaszt elfogadható tempóban megtenni.
A csillebérci elágazásnál automatikusan fordulok jobbra, ahogy Szénászug után a Kies-völgybe vezető letéréssel sincs gond - sajnos a tarvágás miatt jelzés az nincs (ha majd a Sárga túrát szalagozom, akkor ide bőven kell tartalékolni...).
A keskeny ösvény  a völgy oldalában lelassít - Sorrento után se nagyon jön vissza a kedvem a gyors haladásra - egy halovány "mikor lesz már vége" gondolat is felmerül, de azért megyek rendületlenül.
Végre feltűnik a sorompó, ahol a Budaörs felől érkező S+ jön szemből - no, mindjárt itt a Felsőszállás utca - és valóban :)
A védett terület táblánál jobbra, innentől már tényleg nincs sok hátra - ahol lehet, igyekszem hozni valamit a nagyon vacaknak ígérkező időmön, de a kitett ösvényen nem a legalkalmasabb erre.
Meg persze már a Sárga túra szalagozására is gondolva azért nézelődök, hogy hol kell majd segítség az erre járó túrázóknak.
Az utolsó kilátóponton azért elcsattintok egy képet, aztán robogok lefelé, az aszfalton már megint jó tempóban, egészen a célig.

Az útvonal szép, jobb időben nagyon sok helyen kínál szép panorámát. Ráadásul - ahogy az A3-as itineren is olvasható - egyénileg vagy csoportosan, túramozgalom jelleggel is bejárható, és akkor is "jár" a díjazás, úgyhogy csak ajánlani tudom.
Az egyszerű rendezés (nincs szalag, nincs ellátás, nincs nagy felhajtás) mellett a díjazás, és az idős rendezői gárda nekem egy olyan hangulatot ad ehhez a túrához, ami a kedvenc túráim közé sorolja ezt a gyaloglatot.
Remélem, lesz jövőre is.


Track: Track_A VAROS PEREMEN 2016_szurt.gdb
Endomondo: A város peremén


2015. április 11., szombat
Gondolkodtam a "duplázós" verzión, azaz Gyermekvasút 10 "reggelire", utána meg ez a gyaloglat, de a futókám valahol elhagytam, úgyhogy a reggeli trappolás helyett kényelmesen kilogisztikáztam magam a rajtba, pontosabban Hűvösvölgybe, hiszen ott csak a nevezés volt - a rajt ugyanis a Rózsika-forrásnál várt az indulókra.
Nevezés után tömeg és közlekedés, bár inkább az utóbbi, annak ellenére hogy jócskán voltunk túrázó kinézetűen is a buszon.
Ritkán járok erre busszal, de ennek ellenére sikerül a megfelelő megállót eltalálni :-) úgyhogy lehet is kocogni a jól ismert patak mellett a rajtig.
Rajtbélyegzés gyorsan megvan, a gps meg lassan éled, úgyhogy alkalmi túratársam elindul nélkülem - de egy rövid kocogósra fogott iramodással csak utolérem.
beszélgetve gyorsan fogy a táv - meg a szint is, hiszen az első emelkedőt rögtön a völgy után kapjuk, jobbra, merdeken föl egy széles földúton. Hmmm... Itt még fogok járni ebben a hónapban - vagy sima bejárás, vagy szalagozás a sárga túra előtt lesz a program valamikor a hónap végén. Épp ezért a jelzéseket a szokottnál jobban figyelem (azaz néha tudomást veszek arról, hogy van jelzés is a fákon :-) Sokat jártam már erre, talán ez lehet az oka... :-D
Aztán a sorompónál nagyjából szintúttá szelídül az út, hogy aztán kellemesen hullámozva vigyen egészen Virágos-nyeregig.
Közben persze van kidőlt fa, meg Kötők padja (meg S3 elágazás jobbra meredeken fölfelé, de mi csak megyünk, rendületlenül :-)
Virágos-nyeregnél a lakókocsiból lett büfé nyitva, most nem vesszük igénybe a szolgáltatását, ellenben sikerül a rét másik oldalán elgyalogolni a Vihar-hegy lábáig... Mindegy, belefér.
Nem egyedül sétálva az Újlaki-hegy sem annyira magas (ebből az irányból közelítve egyébként sem az...), bélyegzés, fotózás, és szigorúan a jelzést követve irány lefelé  - a virágok és és a bokánk érdekében egyaránt.
Fiatal tájfutó srác dugókával az ujján robog szembe, az egyik elágazásnál jól bemegyünk balra egy jelzetlen útra - de csak azért, hogy megszemléljük a tájfutók dugókás pontját :)
Aztán a következő balos letérés már tényleg jó, és hamarosan Hűvösvölgynél kapjuk az igazolást.
Az állomáson gyors kitérő, lent, az épület mellett üdvözöljük Gerit, aztán persze megyünk tovább, hiszen a nagyja még előttünk van.
Rögtön itt van például a Nagy-Hárs-hegy. Nehéz lenne összeszámolni, hogy hányszor mentem már föl valamelyik irányból rá - biztos ez az oka, hogy folyamatosan kopik, és egyre alacsonyabbnak tűnik :-D
Nem időzünk sokat, ki a csücsökbe, ahogy a jelzés mutatja, aztán robogás lefelé a következő pontra, Szépjuhásznéig.
Itt egy ismerős előtt olyat, de olyat látok az asztalon... Muszáj bemenni a büfébe, és egy hasonló üvegessel frissülni, nincs mese :-D
A frissítés után hamar felvesszük a szokásos tempót, és gyakorlatilag meg sem állunk a Virág-völgyben bedőlt első fáig - illetve ott is inkább csak lassítunk - megállás ténylegesen csak a következő ponton, hiszen túrázunk, vagy mi a szösz.
Közben egy kerékpárosnak megjegyzem, hogy bátor ötlet a sárgán elindulni lefelé, de ő tudja...
Pont, pont vesszőcske, illetve újabb betű a lapra, és jöhet a túra ritkábban járt szakasza.
A BTSSZ emlékhelyre (Magos-kő felhagyott kőfejtőjében) most kimarad, Nagyszénászug széle viszont nem, ahogy a nevére évekkel ezelőtt sokkal méltóbb Kies-völgy sem - innen már nincs sok hátra, szint se nagyon lesz már,  legfeljebb a Sorrento előtti rövid kapaszkodó érdemel említést.
Nemsokára Budaörs szélén találjuk magunkat; aszfalton jobbra, majd ismét jobbra tartunk, vissza az erdőbe. Itt egy szalag jól fog jönni a Sárgán, illetve egy másik, picit később, ahol balra kell tartani a nem túl karakteres ösvényen. Jelzés bár van, de itt azért oda kell figyelni annak, aki először jár erre.
Budaörs házai fölött kanyargunk a meredek hegyoldalban - keskeny ösvény, még így, száraz időben is érdemes odafigyelni - igyekszünk a célba, de a Törökugratóra nyitott kilátást megörökítjük mind a ketten.
Egy rét, meg még egy, panoráma előttünk, éles forduló balra lefelé: Nagyjából megérkeztünk, ez már tényleg a vége: előbb beton, aztán aszfalt a célig, ahol lehet választani a fém függő és annak színes műanyag változatai között - mi az előbbit választjuk, aztán irány a buszmegálló, hiszen innen még haza is kell jutni valahogy :)


Szokásosan minimalista szervezés, idős rendezőgárda, de ezt a túrát pont így szeretjük - remélem, lesz jövőre is.

Track: Track_A_VAROS_PEREMEN_2015_szurt.gdb

Endomondo: A város peremén

2013. április 18., csütörtök
József Attila emlékére szervezik ezt a túrát már hosszú évek óta, szerencsére idén már nem ütközött vele a Gyermekvasút 10, ami nálunk családilag "kötelező" séta, így ismét az indulók között találtam magam délelőtt 10 tájban a hűvösvölgyi buszvégállomáson.
A nevezés gyorsan ment, aztán mielőtt elbeszélgettük volna a dolgot, a nevezési díjat is átadtam a nevezést intéző idős úrnak, aztán némi segítséggel megtaláltam a Solymárig közlekedő busz megállóját.
A sofőrt megkérdezve kiderült, hogy Solymár, Kökörcsin utca megállóig kell utazni - plusz segítségként a megállót "Kökörcsin utca, Rózsika forrás"-ként mondta be - köszönjük!
Az Alsó-Jegenye-völgy hozta a szokásos tavasz eleji formáját - itt-ott kevéske sár, kirándulók helyett inkább csak helybéli kutyasétáltatókkal, meg néhány kulturált kerékpárossal - és persze a Rózsika-forrásnál egy ep-vel, ami kiírás szerint valójában a túra rajtja.
A forráshoz vezető híd még tartja magát, de elég csúnyán megsüllyedt a túloldali vége - remélem, helyrehozzák, mielőtt arra a sorsra jutna, mint pár éve az első néhány híd itt, a völgyben. 
Kényelmes tempóban sétálok,  egy családfő olvassa hangosan a völgy leírását - szóba elegyedünk, szeretnének még szép helyeket látni - javaslom a Kálváriát, hozzátéve persze azt, hogy a vége aránylag húzós emelkedő, és hogy ha felértek a sorompóig, akkor előtte balra kell tartani, és utána jobbra felfelé megy az ösvény.
Nem tudom, végül felmentek-e odáig, az viszont biztos, hogy az ominózus sorompó környékén ebből az irányból nem látszik, hogy merre is megy a jelzés, úgyhogy talán nem volt hiába a részletes magyarázatom. (Remélem, a Sárga túrákra vagy pótolják a hiányzó jelzéseket, vagy legalább némi szalagot kiraknak. Mondjuk ismerve a szervezőket, ebben biztos lehetek...)
A sorompó előtt tehát balra, majd fölfelé az ösvényen, keresztezve a másik széles erdei utat, hogy aztán erősen hullámvasutazva a Kötők padjánál szusszanjak egy fotómegállásnyit :-)



A  megállás olyan "jól sikerült" hogy utána Virágos-nyeregig egy szuszra végigtoltam - szemből közben érkezett egy ismerős, - akit olsen régebbi beszámolójában  "flanellinges Peti"-nek nevezett :-) "Nem kispistázok busszal"  mondta, aztán robogott tovább a rajt felé - a príma idő miatt nem a szokásos ingben, hanem pólóban :-D Az persze nem volt kérdés, hogy a túrán még fogok vele találkozni, csak az, hogy mikor és utol.
A tempós robogás következtében Virágos-nyeregnél álltam meg csak, a lakókocsi-büfé kínálatára nem vágytam, bár a reggelit ma nem (ma sem) vittem túlzásba, de bíztam a Hűvös-völgyi lángosban :-D
Az idő csodás, a terep szintén, a virágok immár tényleg a tavaszt jelzik, úgyhogy jó kedvűen szedtem a lábaimat, és készültem a túra második komolyabb szintjét adó Újlaki-hegy meghódítására :-D
A meglepetés a hegy aljánál ért: a pontőr ugyanis oda települt ki -a csúcs (avagy környéke) helyett, és a résztvevőknek "az erdészet nem javasolta, hogy arra menjen a túra, mert csúszik, és nem akarunk balesetet" magyarázattal a hegy alatt vezető jelzett utat javasolt.
Távban mondjuk nincs különbség, szintben viszont 50-60m mínusz nekik...
Minthogy a túra után írom ezt a beszámolót, így kitalálható, hogy nem voltak emberevő szörnyek az Újlaki-hegyen átvezető S- jelzésen, sőt, sár is csak az ösvényből pár év alatt terepjáróval is járható úttá szélesített úton díszelgő aránylag friss keréknyomban volt... No mindegy.
Ahogy később hallottam, a DINP "nem szeretné", hogy a csúcson legyen az erre vezető túrákon ellenőrzőpont. Biztos nagyon zavarnák a siklóernyősöket... Másra ugyanis nem tudok gondolni, hiszen a taposási kárt (ami az itt található kökörcsinre tényleg veszélyes) azt pont nem a turistaúton sétáló természetjárók okozzák - pláne, ha még a pontőr fel is hívja a figyelmüket arra, hogy csak óvatosan, és csak a kijelölt úton, és pluszban néhány szót szól az itt található védett növényekről...



A túloldalon lefelé is príma száraz úton érkeztem a parkolóhoz - itt még azt gondoltam, hogy talán a határkőnél kezdődő meredek lefelé lesz problémás, de az is teljesen rendben volt, úgyhogy végképp nem tudom hova tenni a "nem javasolt, mert csúszik" dolgot...
Hűvösvölgyben nyitva volt a lángosos, úgyhogy megálltam egy tejfölös-sajtos verzió erejéig - a nem túl pörgős kiszolgálás miatt közel negyed óráig tartott, de nem volt baj - a fincsi lángosért megérte.
Egy nekirugaszkodás, a "jövő értelmisége" egy szeletéből álló ordibáló, illuminált csapatok kerülgetése, és máris a Kaán Károly kilátónál kerülgethetem a szintén nem józan egyetemistákat...
Kár, hogy a kulturált viselkedést nem tanította meg nekik senki, mint ahogy azt sem, hogy az erdőben - bár az állatok otthona - pont nem állat módon kell viselkedni.
Szerencsére a kilátó után "elfogytak" ezek a tájidegen hordák, így a Szépjuhászné állomásnál ücsörgő pontot már kellően nyugodtan kereshettem meg - némi ismerősi segédlettel :)
Elköszönök Barnától (aki Szőke, bár eredetileg fekete, de egy ideje inkább ősz), ő már indul, én meg csak most érkeztem, és még vizet is vételezni szeretnék valahol. Az állomás sarkánál le van dugózva a csap, úgyhogy marad a "kék kúti víz" - az még üzemel.
Próbálok tempósan haladni a kellemesen hullámzó úton, amikor "flanellinges Peti" érkezik, és bosszankodik az erdőt telefüstölő-büdösítő dízelmozdony miatt - valamennyire egyet tudok vele érteni, az persze jó kérdés, hogy normális villamos vontatásra hogyan lehetne biztonságosan átállni...? És persze miből...
Kicsivel később Barnáékat érem be - jó tempóban haladok, úgyhogy csak köszönök nekik - aztán Barna is rákapcsol, és a nem túl gyors alkalmi társaságát lecseréli, és együtt "száguldunk" a cél felé.
Csacsi-réten egy rövid szusszanás - néhány túratársat útba igazítok - sok fán szép, új jelzésalapok virítanak - sajnos kell, mert már ezt a környéket is rendszeresen "megtiszteli" a baltás (jelzés)gyilkos :(
A S-Z+ elágazásnál nincs pont, de ezen már nem csodálkozunk, hanem megyünk tovább.
Itt kezdődik a ritkábban járt környék - a "ritkábban" persze relatív, szerintem a cipőm önállóan képes lenne végigmenni az útvonalon :-) ami Nagyszénászug után a Kies-völgy oldalában halad - a fák között szép panorámával. Nagyon szép ez a völgy, még így iz, hogy az aljában khm. alaposan megritkították a fákat.
Egy rövid, de húzós emelkedő után Sorrento következik - most nem fúj úgy a szél, mint az egyik tavalyi gyaloglaton, úgyhogy lehet gyönyörködni a természet faragta alakzatokban  - persze csak módjával, hiszen a cél még egy picit odébb van :)
Budaörs határában jobbra fordulunk az Felsőszállás utcán, ami nagyjából szintben halad, itt-ott szép kilátást biztosítva a Kopárokra.
Aztán jobbra térve előbb a Ló- majd a Csík-hegy oldalában futó ösvény kerül a talpunk alá - itt ott azért elgondolkozom azon, hogy csúszós-sáros időben, avagy télen, havas-jeges körülmények között azért nem piskóta ez a meredek oldalban futó keskeny ösvény...
A Törökugratót alaposan megnézem, hiszen a Sárga 70 vége, ha minden igaz, felvisz a tetejére - érdekes érzés lesz majd közel 70km után lenézni rá :-) 
Néhány kanyar után jobbra kiágazik a sárga háromszög jelzés - túratársak megnézik a panorámát, mi sietünk lefelé - aszfalt, lakott terület, garázsbolt az út jobb oldalán - Cél.
A célban a szokásos fém függő a díjazás, a boltban veszek egy egy hónapja lejárt kólát (ezt csak később veszem észre...) - igaz, olcsóbb az 1 liter, mint Hüvösvölgyben a lángososnál a fél...

Kisétálunk a buszhoz, bő fél óra múlva jön - bár reggel még azon gondolkodtam, hogy visszasétálok a KFKI-ig, de letettem róla :-)


Track: Track_A_VAROS_PEREMEN_2013_szurt.gdb 



2010. április 11., vasárnap
A Gyermekvasút 10, mint bemelegítés jó volt, egy árpa-alapú privát frissítés beszerzésére is volt időnk a nevezés előtt. A nevezésnél a picit kaotikusan alakultak a dolgok, de a végén mindenki megkapta, amit kellett, a szokásos masszív fóliatasakban az A3-as, színes itinert/térképet, illetve a rendezők a nevezési díjat, ami idén is 400Ft-ra rúgott :)
Felszállunk a buszra, kellemesen megtelik - ebből az állapotából a majdnem teljesen üres-be megy át, miután a túrázós csapat leszáll róla  a benzinkútnál :)
Adrival és Petamival megyünk itt is, illetve van velünk egy lengyel srác is. 10:34-et kapunk indulási időnek a Rózsika-forrásnál, nem rohanunk, nem origamizik Batu Kán...
Szokásos útvonal, Dorothy nyomában járunk, bár nem Óz földjére, csak Budaörsre fogunk eljutni, ha minden igaz :-)
Az Újlaki-hegyen valaki két "E"-betűt kér (nem akarom elképzelni, hogy azért, mert a Nagy-Hárs-hegyet ki akarja hagyni...), megkapja. Csak tippelem, hogy az idős úr tudta... tudta, hogy ezzel nem megy semmire a túratárs :)
A Hűvösvölgyben igénybe vesszük a kicsit korábban teljesített Gyermekvasút 10 túrához járó szolgáltatást, finom zsíros kenyér, hagyma, szörp a menü, majd némi lazítás után indulunk tovább.

A Nagy-hárs-hegyen dupla pont: azaz az "M" betűt is itt lehet megkapni - azaz aki ki akarta hagyni ezt a pontot, az kulloghatott vissza...
A ma már látott S-/Z+ elágazásnál pontőrnek nyoma sincs, csinálok egy fotót az irányjelző oszlopról, aztán továbbmegyünk, és feltételezzük, hogy itt is pontösszevonásról lesz szó.
Nyert: a S-/S+ elágazásnál is két bélyegzőlenyomat jár... Viszont a Huszonnégy ökrös-hegy még mindig üres - mi természetesen arra megyünk, kényelmes tempóban gyalogolva, a táj gyönyörű, az idő kellemes - a lefelé vezető aszfalt már kevésbé...
A célban viszont annál kellemesebb meglepetés ér: A korábban sikertelenül megcélzott fém függő a díjazás. A lengyel srác elköszön, mi még betérünk a cukrászdába, a duplázás jól megérdemelt jutalmáért. (Jó, a 6:16-os idő azért lehetett volna jobb is, tudom...)

 
2009. április 4., szombat

A város peremén túraverseny és teljesítménytúráról néhány gondolat...

Kiírás szerint az első 25 beérkező díjazása függő érem (v.ö.: a teljesítménytúra nem verseny...), ezért reggel 8 előtt már Hűvösvölgyben vagyok, nevezek 300 Ft-ot kérnek, kapok egy első generációs itinert (tök mindegy, tudom, hogy a buszmegálló nem az, és hogy nem előre, hanem visszafelé kell egy picit jönni...); nevezési lap 55-ös, rajtszám 101-es (hogy ezt hogy a pékbe csinálták... no mindegy...).
Az adminisztrációt egy fiatal srác csinálta igen tempósan -- ekkor még reménykedtem...

8:15 körül állt meg a busz az Alsó Jegenye-völgy bejáratánál, mivel sokan voltunk, meg bemelegítésképp erős kocogás a Rózsika-forrásig (legalábbis az én tudomásom szerint, a szervezők ugyanis "Rózsi forrás"-ozzák...) -- ott még bőven ott értem az előző busszal érkezett túratársakat, mélyen alámerülve az adminisztráció bugyraiban :-(

Innen az Újlaki-hegy érintésével Hűvösvölgyig gyaloglós-belekocogós tempó, a parkolóban hagyott autónál gyors öltözés: pulóver és kabát be a csomagtartóba.
Ezzel együtt sikerült a Nagy-Hárs-hegyre nyitás előtt fél órával (10:30) felérni -- lehettünk vagy tízen-tizenketten... Némi várakozás, fotózás után elindultunk lefelé a sárgán, és igen, jött is szembe a két pontőr hölgy -- bélyegzés, pontkarton, aláírás, idő... adminisztrálás ezerrel. A következő pont Szépjuhászné (mi a fenének két pont ennyire közel egymáshoz???), két perc múlva...

Eseménytelen út után 11:39-kor csináltam egy fotót a S- Z+ elágazásában található tábláról (tudom, 12:00-kor nyitna elvileg a pont...) Ismét tanácstalanság, aztán jutt felfelé Makkosmária felől két hölgy, akik váltig állították, hogy őket a P- jelzéshez küldték, és egy órája már ott voltak... Na persze... a bélyegzőpárna meg azalatt száradt ki :-) Üzenem nekik, hogy nem kellett volna szabadkozniuk, hiszen tény és való, bőven a pont nyitása előtt értünk oda (az más kérdés, hogy a pontnyitások nagyon nincsenek normálisan kiszámolva...)
Az adminisztráció itt is sarkosan, pontosan, némi zökkenőkkel zajlott.
Az utolsó pont a S- S+ elágazása volt, innen "csak" a Huszonnégyökrös hegyet kellett megcélozni -- már akinek sikerült a Felsőszállás utcánál (N47 28.109 E18 55.582) a helyes irányt (jobbra) eltalálni, mert jelzés az most sincs...

A célba annak nyitása után kb. 10 perccel beérve kiderült, hogy a 25 darab fémből készült érem elfogyott -- sajnos 600Ft-ba kerül darabja, és nem verseny, hanem az első 25 beérkező kap. (Most akkor verseny, vagy sem?)
Maradt ugyanez műanyagból (piros, fehér és zöld színben, már bocsánat, de falusi búcsúban a céllövöldés szégyellné egy pálcásnak kirakni...), meg persze az oklevél.

Akkor most jöjjenek a jobbító szándékú javaslataim...:

Át kéne számolni a pontok nyitását, mert így 5-ös tempóval nem érdemes az elején indulni.

Ha már a pontok, a szépjuhásznéi totálisan fölösleges pontot ki lehetne rakni a Huszonnégyökrös hegyre, elkerülendő ennek a szép szakasznak a véletlen kihagyását.

Át kéne gondolni a díjazást/a túra nevezési díjait. Lehetne a máshol bevált x.-edik teljesítésnél jelvény/érem, a többinél kitűző megoldásra áttérni -- lenne motiváció x alkalommal eljönni, és teljesíteni a túrát, avagy lehetne egyszerűen üzleti alapra helyezni, mint az külföldön már bevett szokás: díjazással 5 Euro, díjazás nélkül másfél -- jelen túrára alkalmazva éremmel x+600, érem nélkül x Ft.

A lényeg, hogy egy újabb túrát sikerült behúzni a Budapest-Kupából -- a három műanyag "izével" majd eljátszogatnak a lányaim, legalább nekik is van valami hasznuk a túrából.

(2009.04.04 15:55:46)
2008. április 14., hétfő
Kellemes időben, utolsók között neveztem a túrára (ha jól tudom, 95-ös volt az utolsó rajtszám), majd pedig néhány túratárssal együtt buszra szálltunk, és az Alsó jegenye-völgyig kibuszozva kezdtük a gyaloglást. Pár méter után megállított minket egy idős úr, hogy meglepje a kis csapatot egy bélyegzéssel, meg egységesen 10:30-as indulási idővel. Egyik társunk majdnem elkavart, ugyanis az évekkel ezelőtti szöveg (a buszmegálló után 100m-t megyünk előre, majd...) alapján indult el, de sikeresen rátalált a helyes útra. (Időközben beszúrtak/áthelyeztek buszmegállókat, jó lenne helyesbíteni az itinert...).
A csapattól geoládázás okán lemaradtam egy picit, de bőven volt időm behozni a lemaradást az Újlaki hegyen lévő EP-ig. Itt biztatásként elhangzott, hogy idén is a tavalyival azonos lesz a díjazás. A vadaskertnél egy őz keresztezte utunkat, remélem, nem zavartuk meg nagyon.
Hűvösvölgynél EP (ellátmány: dió, egészben), plusz a kihagyhatatlan lángos (forralt bor a kellemes időre való tekintettel kihagyva). Ismerős útvonalon, kisvárosi forgalomban fel a Nagy Hárs-hegyre, csak azért, hogy a túloldalon leereszkedve a vasúti átjárónál újabb bélyegzésért megállhassunk.
Dorothy nyomában (Gy.k.: (The wizard of Oz) a sárga úton hullámvasutaztunk tovább, itt-ott EP-k, a kapott bélyegzések nyomán kezdett kirajzolódni az A3-as lap szélén a "peremén" felirat... Budaörs határában sajnos sikerült az egyetlen "benézhető" kereszteződést benézni, és a Felsőszállás úton balra fordulva "pistázni". A helyiektől útbaigazítást kérve kiderült, hogy nem csak mi jártunk így, ami azért picit vigasztalt. A célban oklevél és kitűző, meg néhány kocka csoki várt minket.

Az itinert jó lenne frissíteni, meg némi bejárás sem ártana (sokan, nagyon sokan benézték az ominózus elágazást...), és kár a túra vonzerejét növelő függő éremért is...

(2008.04.14 13:31:23)