Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2014. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2014. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. október 11., szombat
Immáron hetedik alkalommal vágtam neki ennek a túrának, ami megtartva jó szokását :) duplán kupás: úgy a Budapest, mint a Cartographia kupának is része.
Először úgy terveztem, hogy Gabival jövünk a normál távra, így biztosítva be neki a Budapest-kupát, de a kedves nagymama nem vállalta a gyerekfelügyeletet... No mindegy, Gabinak még azért összejöhet a kupa - igaz, normális túra nem nagyon lesz a listában...
Katáék jelezték, hogy kései rajtot tervezve jönnek a túrára, úgyhogy velük vágtam neki a távnak a gyors nevezést követően. Azt azért megjegyezném, hogy a nevezési lapokat osztogató rendezőt elég sokan nem vették észre, úgyhogy jövőre lehet, hogy célszerű lesz rá is kirakni egy táblát/zászlót/akármit, hogy nála kell kezdeni a rajt előtti "kötelezőt" :-D
Szánom-bánom, de rögtön az elején kispistáztunk egyet a Kc helyett a rét felső szélén haladó sétányon indultunk el, utána viszont igyekeztem szigorúan követni az útvonalat.
Kellemes, bár ködös idő, és rengeteg ember az erdőben... Az Erzsébet-kilátóban a pont természetesen fönt tanyázott (nem legfölül, de teljesen korrekten lépcsőt kellett mászni a bélyegzésért - nekem furcsa volt, hogy sokan méltatlankodtak emiatt :-P
A P- lefelé igen gyorsan "elfogyott" - beszélgetve észre sem vettük, és már a P-S- közös szakaszán sétáltunk - és szólítottunk vissza földre-kőre fújt magenta pöttyöket követve rossz irányba tartó túratársakat. 
Szépjuhászné csak érintőlegesen, hiszen most itt  nincs pont - van viszont a Kaán Károly kilátó emeletén - Sorban állós várakozás, tömeg, pontkarton - ez utóbbiról bőven hiányoztak rajtszámok, úgyhogy a fene tudja, volt/van-e értelme...
A Bátor-barlangnál is tömeg - ja, hogy belefutottunk a Geotóp-napi túrába? Ez van, ha előre tudjuk, jelentkezünk barlangot nézni :-)
A Kis-Hárs-hegyre megcsináljuk a kitérőt - a kilátót a tömeg miatt kihagyjuk, jártunk már fent nem egyszer...
A S-Zc első találkozásánál páran elmennek a Zc jelzésen jobbra tartva - távol vannak, nem érdemes utánuk kiabálni, de azért megnézem a kapott térképet, és megnyugszom, hogy itt még a S- jelzésen kell lefelé robogni.
Érkezik szemből a P-, és tart jobbra, megyünk mi is, lefelé a hegyről a szép, sziklás ösvényen. Aztán a P- talán legveszélyesebb szakasza következik: a Szépjuhászné út elnyújtott kanyarjának külső ívén gyalogolunk libasorban. Mennyivel jobb lenne a Kis-Ördög-árok fölött egy híd meg egy zebra... De egy járdának is örülnénk... 
A Fekete-fej "második deriváltja is pozitív" emelkedője kellemesen átmelegít :-) de ez már csak ilyen - azért jó meglátni a csúcson lévő vasasztalt, szó se róla :-) igaz, a lefelé vezető köves ereszkedés sem jobb,mint a fölfelé oldal, sőt... De legalább rövidebb, és máris a Fekete-fej utcánál kapjuk a következő bélyegzést - és egy Horalky-t. Víz viszont nincs "nem sikerült hozni"... Ja. Autóval. No mindegy, nekem volt elég, de páran úgy számoltak, hogy itt tudnak tölteni.
A leírás szerint innen "egyéni tájolással" irány a Vadaspark - ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy a P+ jelzést követjük majdnem végig - ahol balra eltávolodik a kerítéstől, ott mi megyünk tovább a kerítéssel nagyjából párhuzamos, széles csapáson.
A Vadasparkba teljesen gyakorlatias módon a kijáraton megyünk be, az itinerünket lobogtatva - a bejáratnál álló srác ezt látva bólogat, hogy menjünk. 
A parkban rögtön egy meglepi: a pont a büfénél telepedett le - a kilátó ugyanis le van zárva... Kár érte, remélem, hogy hamarosan rendbe lesz téve - országban amúgy is kilátóépítési és -felújítási láz van :-)
Pici pihenő, közben iszok egy kávét (ami egészen elfogadható, bár a papírpoharat nem csípem), mert reggel elmaradt, és ráadásul délidőben vagyunk :)
Az egyéni tájolás folytatásaként elindulunk visszafelé, aztán balra át a kerítésen - nem, nem direktben, hanem a létrát használva, hogy innentől a Z+ jelzést figyeljük.
Kevés ilyen széles, lapos völgy van a Budai hegységben, úgyhogy akár "csak úgy" is érdemes erre kirándulni. Nagyjából innentől kezdődik a nyugodt, tömegmentes szakasza a túrának.
A völgyből jobbra egy egész baráti kaptatón jutunk ki, ami egy nyiladékot keresztez később - ez a távvezeték van a Kecske-hátnál a P- fölött egyébként. 
A nyiladék után nem sokkal balra tartunk, elbúcsúzva a Zc jelzéstől, aztán jöhet a szokásos kitérő balra, a vadászatra kialakított tisztás sarkához - a panoráma nagyon szép, még akkor is, ha folyton belegyalogolnak a képbe :-D
Újabb emelkedő következik, hiszen a Z+ jelzésről a jobbra tartó Z4-re térünk, ami, ha a térképet alaposan megnézzük, kevésbé meredek, mint a Z+, ráadásul egy picit talán rövidebb is.
Jobbra egy méretes dagonya, majd érkezik szemből a Z+, mi viszont megcélozzuk a szembe lévő kerítés sarkát, illetve az attól pár méterre lévő létrát,és "kimegyünk" a bekerített területről.
Innen nagyjából egyenesen tartunk nyugat felé, kellemesen járható az út, és végre tényleg csend és nyugalom van, sehol senki - mint a célban kiderült, az extra távot kevesebb,mint száz résztvevő választotta -  úgyhogy lehet feltöltődni.
Balról érkezik egy másik Z+ jelzés, jelezve azt, hogy közeledünk a katonasírokhoz - elvileg ezen kell majd a P3-ig menni, bár ez így explicit módon nem szerepel a kapott leírásban és térképen, úgyhogy lehet, hogy marad az egyéni tájolás idén is, bár nem érzem túl jól magam - hiába, a kapkodós reggeli sohasem jó...
Emiatt aztán a pecsételés után lemaradok Katáéktól, és ha már így alakult, kitalálom, hogy meg kéne nézni a sziklafal tetejénél lévő kilátópontot... Nem bánom meg, tényleg szép a panoráma.


A nézelődéssel persze megy az idő, úgyhogy kevés esélyem lenne utolérni a túratársakat, úgyhogy elindulok a Szarvas-árok peremén, aztán a jelleghatárnál balra tartva leereszkedem az árokba.
No, itt azért jól jön a bot, meg a barlangos gyakorlat - meredek az oldal, de nem először járok itt, úgyhogy megvan a "trükk", hogy hol lehet biztonságosan lemenni.
Fotók, szusszanás, aztán döntési pont: balra-e vagy jobbra? Azaz induljak el a P3 jelzés felé, vagy próbáljak iránymenetben a Tarnai-pihenő felé tartani? Az előbbihez már volt szerencsém párszor, úgyhogy most a "b" verzió következik: enyhén balra tartok az árok meredek oldalában fölfelé kapaszkodva, és néhány "helyzetértékelő" megállás után kijutok a térképen is látható földútra.
Térkép, GPS, iránymenet - szerencsére az erdő fásszárú aljnövényzetben nem túl gazdag, úgyhogy lehet haladni. Egy őz tűnik föl, majd el előttem,  földút balról, ahogy azt a TuHu térkép jelzi. Újabb döntés: menjek-e rajta föl az ismert, jelzéssel ellátott útig, vagy menjek tovább nagyjából toronyirányt? Az erdő továbbra is jól járható, úgyhogy megyek tovább egyenest, igyekezve szintben haladni, ahol csak a terep engedi.
Következő földút, a túloldalán mély vízmosással. No, erre nem számítottam (Pedig a másik térképen ott virít a vonala...), úgyhogy elindulok mellette fölfelé.
Szerencsére nem kell sokat kerülni, hamar látok egy csapást, ami átvezet a túloldalra.
Egy kellemes szuszogós emelkedő után aztán hangok szűrődnek át a fák között, és egy árok után hipp-hopp, már a Tarnai-pihenőhöz vezető úton találom magam.
Tempósan lesétálok, másodikra el is találom, hol van a pont :) Rákérdezek Katáék rajtszámára - már jártak itt, pár perccel előttem. No, az jó, neki is vágok majdnem az emelkedőnek - másfél km a Csergezán kilátóig, majdnem végig emelkedik, úgyhogy előtte frissítek egy jót. Sajnos leülök, úgyhogy picit tovább tart a pihenő, de sebaj, majd a célban találkozunk...
A Z3P3 elágazás után már gyorsan megy a kényelmes emelkedő, aztán még egy nekirugaszkodás, hiszen a pont a Csergezán Pál kilátó legfelső szintjén van, ahogy kell :-)
Rövidre fogom a nézelődést, robogok lefelé, hiszen Katáékat legalább a célban jó lenne beérni :) Szerencsére kényelmes erdei út vezet lefelé az erdőben, úgyhogy tempósan lehet haladni az ismerős útvonalon.
Az erdő szélére érve balra tartok, aztán a pár éve még szűk, bozótosban haladó ösvény helyén futó földút következik, hogy aztán a balról, Telki és az Anna vadászház felől érkező Z- jelzést viselő széles murvás úton fordulok jobbra, Nagykovácsi felé.
A település szélén kolléga tesz-vesz az udvarán, váltunk pár szót, aztán gyorsan berobogok a célba, ahol Katáék épp befejezik a paprikás krumplit - én gyorsan átveszem a díjazást, és ahogy megbeszéltük, együtt autózunk vissza Budapestre.

Szokásosan jó rendezés, szép útvonal, és - pláne jó idő esetén - csodás panoráma lehetősége, úgyhogy érdemes

Track: Track_BUDAI_KILATOK_EXTRA_2014_szurt.gdb



2014. október 5., vasárnap
Mondhatni szokás szerint ismét seprésre vállalkozva teljesítettem ezt a túrát - szerencsére végig kellemes társasággal :) Reggel itthon esett - vissza az esőkabátért. A rajtban már nem volt rá szükség. Rajtszámom 42 (A válasz...) Utánam egy nevező még azért volt - Marcsit a rajt után nem sokkal utol is érem. Jó tempóban szeretne menni, egyelőre megyünk együtt, amíg bírom a tempóját :)
Pomázon javában túrják az utat (hídfelújítás), a keresztet "érdekes" palánkok védik..
Évek óta festik a bolt homlokzatát, aztán Nikolai Tesla emléktáblája, sárkányölő Szent György a templom falán (szép, cirill betűs felirattal)... Sok érdekes apróság - és még csak most indultunk el :)
Kő-hegy egy szuszra megy, a Petőfi pihenőnél körbenéznénk, de a ködben Napóleon kalapjánál nem nagyon látunk messzebb - másképp szép most a táj.
A Kő-hegyi turistaháznál  a szokásos meleg teával fogadnak - egy bögrével kérek, aztán megyünk Marcsival tovább, hiszen bőven van még sétálni való előttünk, és délre Király-kútnál kell lenni.
A Vasas-szakadéknál kódot írunk, ismerős túrázókkal váltok pár szót - társadalmi életet is kell élni a valóságban is, nem csak a közösségi oldalakon, nem igaz?
Az út mellett jobbra szép nagy tisztást hasítottak ki az erdőből; remélhetőleg ezen a részen így, kisebb részenként kerül majd leművelésre, illetve felújításra az erdő, a folyamatosságot biztosítva.
Lajos-forrás a következő pont, Laci pecsétel és kínál nápolyival - aztán közösen hívunk vissza néhány túratársat, akik visszafelé indultak volna el...
Egy fél gondolatként felmerül, hogy vajon mikor lesznek az itteni épületek felújítva...? Vagy azt várják, hogy végleg életveszélyesek legyenek, és le lehessen bontani mindkettőt? Mindegy, a magas fűben a szalagokat követve gyorsan elmarad mögöttünk Lajos-forrás szebb napokat látott turistaháza.
A Kőrösi Csoma Sándor kilátónál megállunk egy picit nézelődni, fotózni.
A Marsai Ágnes domborművével díszített emlékművet egyébként 1978-ban emelték, a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és Szakközépiskola kezdeményezésére. A domborművet 2006-ban ellopták, és csak két évvel később, 2008-ban sikerült pótolni, és a felújított emlékművet újraavatni.
A pár lépésre található geoládához nem sétálunk fel, hanem megyünk tovább, hiszen délre Király-kút a cél.
Előtte persze leereszkedünk Dömörkapuhoz, ahol a rengeteg khm. kiránduló (majdnem azt írtam, hogy dísztúrista) között találjuk a pontot. Pecsét, alma, megyünk tovább, bár ahogy az órámra nézek az eddigi tempóval kényelmesen odaérünk Király-kúthoz délre.
Előbb az aszfaltom, majd balra, a jelzést követve a Bükkös patakhoz  letérve jó tempóban haladunk - és ebben még az a néhány patakátkelés sem zavar minket, ami ezen a szakaszon színesíti az útvonalat :-) Itt is találunk egymásra tornyozott kövekből álló alkotásokat - úgy tűnik, divat lett ilyeneket építeni, de persze ez a legkevésbé sem baj. Sőt.
A Lenkó-emlékműnél is megállunk egy picit, sajnos a mozaik állapota évről évre romlik - talán egyszer ennek a rendbetételére is lesz lehetőség...
A Sikárosi erdészház után balra tartunk, az eredeti útvonalat követve - pár évig erdőművelés miatt nem érintette a túra a Szilágyi Bernát forrást, így a rét sarkára kiérve ezt a csodaszép látványt sem élvezhettük.


A fotómegállás után tehát Szilágyi Bernát forrás, majd a lekerített irtás mellett sétáltunk tovább a bükkipusztai pontig.
A K- tavaly óta a "régi", azaz a rét után balra tart, úgyhogy elköszönünk tőle, tovább már csak a P- jelzés vezet Király-kútig, ahova szinte pontban 12-re érünk, ahogy azt terveztük.
Néhány "hiányzó" még van, az utánunk érkezők mondják, hogy Bükkipusztánál többen balra indultak a P- jelzésen (Tölgyikrek felé), de jönnek, ahogy tudnak. Negyed óra után azért továbbállunk, aki eztán érkezik a pontra, az a rövidebb távon mehet tovább.
A nyeregben futó aszfaltcsíkhoz jó helyen lyukadunk ki, és megyünk tovább a jól ismert ösvényen Dömös felé - két túratársat távolról kísérve :)
A turistaút tavaly még veszélyesen leszakadt szakasza prímán rendbe van téve (köszönjük!), úgyhogy négy hét múlva a Piros túrán sem kell majd az aszfalton kerülni.
Dömösön, immáron szalagok begyűjtése közben beugrok kávézni az útba eső vendéglátóipari létesítménybe, mert nagyon kókadozok :-) majd megörökítem a főútnál lévő térképes táblát, ami bőséges információval szolgál Dömösről és a környékről.


A Duna-partra érve a szokásos etetőpont vár, a túra szerintem védjegyévé vált méteres kaláccsal, úgyhogy a zsíros kenyér után még desszertet is fogyaszthatok, sőt, duplázni is van lehetőség belőle :-) 
A falatozás közben/után lélekben felkészülök a várható sok szalagra, azonban idén más szalagozott, úgyhogy kevesebb szalag került kirakásra - de ahova kellett, oda mindenhova került, ráadásul ketten vagyunk Marcsival, úgyhogy gyorsan tudunk haladni Pilismarót felé.
Persze a pontzárások picit szűkösek, úgyhogy a maróti ponton Pygmea is túlórázik picit - engesztelésül segítek berakni az almás ládákat a kocsiba, és már megyünk is tovább, a túra "legszebb" szakasza felé.
Sok emelkedő jön, persze, de a szépségért meg kell szenvedni - viszont társaságban még a Hosszú-hegy - Szakó-hegy páros is könnyebb - szinte nem is állunk meg csak a Szakó-hegy emelkedőjén, ott is csak azért, hogy a csodaszép őszi panorámában gyönyörködjünk picit. Na jó, pihenünk is, meg megvárjuk, hogy a Szőke-forrás völgye óta "kísért" túratársak némi előnyre tegyenek szert :-D

A pihenő után a Szakó-hegy maradéka már gyorsan megvan, le a nyeregbe, aztán a túloldalon lépcsőn föl, miközben jól a szemünkbe süt a nap :) Az emelkedő tetején már nem állunk meg, hanem kényelmesen sétálva győzzük le a maradék szintet, ami még a Jász-hegyen előttünk van.

Innentől egyre jobban nő a népsűrűség, hála a szép kirándulóidőnek és Dobogókő közelségének. Rezsőt (mármint a kilátót) nem látogatjuk meg, bár illendően követjük a jelzést a sétányon, így nem lenne nagy kitérő, de a fene tudja, mikor megy lefelé busz (így jár az, aki nem olvas itinert - abban ugyanis ott volt a menetrend...), úgyhogy tempósan robogunk be a Maty-büfénél lévő célba.
Gyors adminisztráció és a cserépből készült díjazás átvétele (és biztonságba helyezése) után van idő beszélgetni, hiszen a busz nem rég ment el - idén sajnos nincs autós segítség a célban, úgyhogy marad a tömegközlekedés - de legalább addig is pihenhetünk.


Track: Track_VASAS_MARATON_2014_szurt.gdb







2014. szeptember 21., vasárnap

Erre az évre (is) terveztem azt, hogy lehetőség szerint legyen a naptáramban korábban nem teljesített túrából néhány - ez a túra is ilyen, bár előző este még bizonytalan volt, hogy reggel oda tudok-e érni a rajtba, de csak sikerült :)
Ennek azért is örülök, mert így a Cartographia kupához újabb teljesítést "húzhatok be", de ahogy már talán írtam, nem a kupáért, hanem az élményért túrázik az ember :)
Tehát reggel irány Leányfalu - OSM-en megnézve "benzinkúttal nagyjából szemben" lesz a rajt, úgyhogy erre figyelek: kút megvan, Cartographia-s zászló szintén, parkolni picit távolabb a Duna-parton sikerül.
A rajtban előkerül a BTHE rendezvénykártyám, úgyhogy a nevezés villámgyorsan megvan, és már indulhatok is Leányfalu utcáin a jelzéseket és a szalagozást követve. Szakmai ártalomként megörökítem a tak.szöv. épületét, aztán megyek tovább :-)
Gesztenyefák alatt emelkedik az út, nem is kicsit, de szerencsére az eleje olyan "bemelegítős" szakasz, úgyhogy mire fölérek a Vörös Meteor forráshoz, kellemes üzemállapotban sétálhatok tovább a rövid szakaszon szintesbe váltó útvonalon.
Az elágazásnál egy táblán "Az erdő fohásza" olvasható - de régen is volt, amikor a Szalajka-völgyben először találkoztam ezzel...
Nosztalgiázásra nincs idő, itt találkozik ugyanis a túra oda és visszafelé menő ága - ez utóbbiból egy kitérőt is kell tenni a Rekettyés-forráshoz - a letérés jelzéséhez keres egy rendező megfelelő helyet - váltunk pár szót, a felirat kikerül egy jónak tűnő fára - majd visszafelé megnézem, tényleg jól látható-e :-)
Addig persze meg kell tenni egy szép kört :-) úgyhogy az enyhén emelkedő úton elindulok tovább, az Álló-rét felé, ahol az első bélyegzést kapom.


Kényelmes erdei úton emelkedik tovább a jelzés, aztán jobbra tartva egy kisebb tisztásra ereszkedek le - és keresem a jelzést...
Megvan, jobbra kell tartani, akkor gyerünk tovább.
Rövid vizenyős szakaszon kelek át Német széna előtt, aztán irány jobbra, esésvonal mentén a Kis-Bükk-tető felé. Ez az egyenes szakasz nagyjából 80m szintet hoz, de ez még semmi ahhoz képest, ami majd ennek a hegynek a túloldalán vár rám :-)
Körbekerített irtás balról, ami egészen a gerinc alatt húzódó erdészeti útig tart. Arra gondolok, be kéne rajzolni a térképre a kerítést, úgyhogy rögzítem a sarokpont koordinátáját, és megyek tovább.
A gerinc melletti út után fák között art balra a jól jelölt ösvény, úgyhogy eltévedni nem igazán lehet itt sem.
Aztán balról érkezik a hosszú táv útvonala, rajta néhány ismerős, üdvözöljük egymást, és megkezdjük az ereszkedést a Tahi irányába.
Szerpentin, persze, de azért érezhetően gyorsan veszítjük el a helyzeti energiánkat - ekkor még nem tudom, csak térkép és táv meg szintadatok alapján sejtem, hogy ennek komoly "következménye" lesz később. Hopp, egy érdekes alkotás kövekből itt is :-)
Éles jobbra kanyar után az enyhén emelkedő földúton kocogósra fogom a Hétvályús-forrásig, ahol sokan pihennek, erőt gyűjtenek...
Kell. Nem kicsit, nagyon. Távolságban nem sok, de szintben kellőképp szigorú etap következik - amolyan "állva legelős"... Lenne, ha hagytak volna az előttünk járók akár egy szál füvet is, de nem, csak a gyökerek és a kövek... De legalább természetes lépcsőként lehet ezeket használni.
Túratárs pici kutyája is eléggé megfontoltan küzdi le az emelkedőt - bár lehet, hogy csak azért, mert nem akar nagyon előre rohanni :-D Felérek, szuszogok, de megyek tovább a Vörös-kő felé, mert a térkép alapján nincs messze, és szint sincs sok.


Balra, az esőbeálló  felé megyek, panoráma itt is szép, de az igazi az, ami a csúcson fogad. Sajnos nagy a tömeg, úgyhogy kevés nézelődés után tovább is indulok az ellátmányként kapott cukorkát eszegetve.


Meredek volt fölfelé, és bizony lefelé is csak óvatosan lehet haladni, bár közel sem annyira durva, mint a Hétvályús-forrás után - viszont kellemetlenül keskeny az ösvény, és  szembejövő forgalom is van, de megoldjuk.
Hamarosan a reggel már látott elágazásban találom magam - a jelzés a forrás felé szerintem jól helyre került, de azért van, akinek úgy kell szólni, hogy balra.
Rekettyés-forrás. Mi más is jutna eszembe, mint a Gyalog Galopp és a Ni-lovagok :-) Szerencsére Ni-lovag egy szál se,  helyettük a pont kedves őreitől kapjuk a bélyegzést és egy-egy almát.
Tovább indulok, lefelé eleinte kényelmes földúton, majd egy rövid szakaszon jobbra kikapaszkodva a mélyülő árokban folytatódó útról érkezek Leányfalú szélső házai közé.
Egyenletes ereszkedés a főútig, aztán le, a Duna partján húzódó sétányra - nagyon szép a Duna, rövid fotómegállás után elhaladunk a Strand, majd a rév  mellett, hogy utána jobbra fordulva begyalogoljunk a célba. Itt még egy aranyos festés a büfé falán megállásra késztet - nem, az alkalmi túratársnak nem sütöm el a gombás poént - inkább fürgén berobogunk a célba.
Amilyen gyorsan ment a nevezés, ugyanolyan pikk-pakk megvan az érkeztetés is; átvesszük a nagyon szép díjazást, majd némi energiapótlás gyanánt a "szokásos" zsíros/margarinos kenyér hagymával/csalamádéval menü következik.
Maga a túra nem hosszú, a szint viszont kellőképp bőséges, úgyhogy könnyűnek emiatt nem nevezném - viszont nagyon szép az útvonal, és remek a rendezés, úgyhogy ha valaki szereti a a sok emelkedőt, annak merem ajánlani :-)

2014. szeptember 14., vasárnap
A tervek között a maraton szerepelt, hiszen tavaly még az a hír járta, hogy ez lesz az utolsó rendezés, de aztán másképp alakult - a táv is, meg szerencsére a túra sorsa is.
Reggel iskolai "ismerkedős" programra elviszem a lányokat Dunakeszire, aztán irány a Budagyöngye - szemben vele van egy parkoló, ott rakom le a kocsit, majd megyek a buszt várni..
Jön is a bilikék jármű, felszállok - rögtön két ismerős :-) No, akkor legalább a rajtig nem egyedül megyek :)
Budakeszin majdnem fent maradunk a Tesco-hoz menő buszon, de még időben kapcsolunk, és a jól ismert útvonalon elindulunk a rajt felé.
Csepereg az eső. Nagyon csepereg. Esik. Szakad... Rohamtempóban húzzuk magunkra az esőkabátokat - én még beállok egy eresz alá szerelvényt igazítani, úgyhogy lemaradok picit.
Sajnos az eső miatt a mamutfenyőkhöz vezető sétányon épült új hidat nem tudom megörökíteni - minden esetre nagyon szép lett.
A rajtba érve csendesedik az eső, túratársak elindulnak, én kényelmes tempóban indulok utánuk - az eső eláll, de az esőkabátot azért sem veszem le - esőriasztónak talán beválik.
Az útvonal eleje változott, szalagok mutatják, merre. Akinek nem tetszik, annak Fel is út Le is út... Jó, akinek tetszik, annak is :-)
Az eső gyakorlatilag elállt, 50-es távon indult fiatalokkal sétálok a következő pontig, egészen kényelmes tempóban. Az irtás most sem tetszik, de ez van - az erdőt leművelik, ugye? Szerencsére egy elég nagy területen (még?) megmaradt az erdőborítás, minimális aljnövényzet, sok puha moha, és szinte ligetesen ritkán álló fák. Csodaszép. Mint ahogy az irtásban elénk táruló panoráma is... 
Néhány kerítés, létra, átmászunk. A ponton pecsételés, majd jobbra, a jól ismert úton tovább A kőbánya bejáratánál szalagok, felirat, veszélyes bemenni. Rendben, nem megyünk :-) 
Néhány kerítés leküzdése után balról érkezik a Z3 jelzés, amin jobbra fordulunk, majd "kimegyünk" a bekerített területről az utolsó létrás kerítésmászás teljesítésével.
A Telkibe vezető műúton meglehetős forgalom van, de azért gyorsan átjutunk a túloldalra. A Z3 jelzésen emelkedve picit ellépek a társaságtól.
A Tarnai-pihenőnél a pecsét mellé egy szelet süti is jár (köszönjük), itt nem ácsorgok sokáig, hiszen még van az emelkedőből, egészen a Z3P3 elágazásig.
Egyedül robogok a jól ismert úton, azon elmélkedve, hogy csak az elmúlt 7-8 évben mennyit változik az erdő... Ahol egykor keskeny ösvényen bozótharcot vívva lehetett haladni, ott most széles erdei "sztráda" van...
Aztán ismét keskeny ösvény - milyen lenne, ha egyszer csak itt is erdészeti feltáróutat nyitnának? Brrr...
Érkezik a P- jelzés balról, Nagykovácsi felől, hogy némi szinttel meglepve az erre járót a Vörös-pocsolyás háthoz vezessen. Illetve még tovább is, de ez most nem az a túra :-)
A Vörös pocsolya nagyon szépen mutatja magát - hiába, volt miből feltöltődnie. A pontot picit odébb találom, beszélgetek picit az ismerős pontőrrel, aztán robogok tovább a kényelmes ösvényen Remeteszőlős felé, ahol ugyan aszfalt vár, de legalább lehet haladni.
A csendes aszfaltos úton egy lány kocog, gyalogolva nagyjából tartom a tempóját, aztán a Remete-szurdokban a pecsételés miatt lemaradok picit - hiába nekem ezt is kell :-)

A szurdok után ismét aszfalt, ráadásul némi emelkedővel - nem sok, de elég arra, hogy ne szeressen az ember...
A templomban most nincs esküvő, van viszont pont a szokott helyen - pecsételés közben kiderül, hogy valóban átveszik a korábbi rendezőktől a stafétabotot, úgyhogy ha minden jól megy, jövőre is lesznek Meteor túrák. Úgy legyen...
Ismerős ér utól, felveszem a tempóját, és együtt gyűrjük le a még hátralévő néhány kilométernyi aszfaltot a Nagyrét sarkáig, ahol "mutatóba" még kapunk egy pici erdőt :-)
A gyermekvasútnál induló szól, úgyhogy szépen menetelve fejezzük be ezt a gyaloglatot.
A célban a díjazás szokás szerint egy míves tűzzománc jelvény, illetve egy 2dl-es dobozos gyümölcslé frissítés gyanánt. Mint eddig minden alkalommal, most sincs külön oklevél vagy emléklap - az itiner első oldala szolgál ilyen célokat - de nem is hiányzik, hiszen nem a papírért, hanem a természet és a mozgás nyújtotta élményekért túrázunk, vagy nem?
Remélem, hogy a részben új rendezőkkel is megmarad ilyennek ez a túra, és még sokáig gyűjthetjük a teljesítések számától függően változó színű jelvényeket :-)
2014. augusztus 30., szombat
Nyáron a családdal már jártunk itt, és akkor megfogadtam, hogy vissza kell jönni valamikor, mert csodaszép a környék. Így is lett, igaz először az volt a terv, hogy családdal "még egy utolsó hétvége a nyáron" alapon jövünk, de a kisebbik lányom péntek délutánra(!) berakott évnyitója miatt ez a terv kútba esett.
A Cartographia kupához viszont kell ez a túra, úgyhogy gyors telekocsi szervezés után szombaton reggel kényelmesen vágtunk neki a Budapest - Bakonybél útvonalnak.
Nem igazán a rajtidő elejét céloztuk meg, így aztán parkolóhelyet picit keresgélni kellett, de sikerült, úgyhogy egy gyors nevezést követően neki is vágok az egyik útitárssal a  20km-es távnak.
A Gerence-patak völgye szép, igaz, most nem kocogok, mint nyáron, amikor erre jártam, hiszen picit több táv meg szint van előttem, mint legutóbb. A kötelek megvannak a patak mellett, kényelmesen veszem az akadályt, és nemsokára az első pontot mutató gombás molinó is feltűnik.
A fincsi vajas kekszből repetázok, aztán rövid aszfalt visszafelé, hogy utána megkezdjük a tanösvényen a kapaszkodást fölfelé.
Halomsír balra, tájékoztató táblák jobbra, majd egy bagós nénit kikerülve tempót váltok. Hamar elmaradnak mögöttem, amíg lehet, tolom fölfelé erősen. Ebben csak a tanösvény szép táblái "akadályoznak meg", hiszen ha már erre járok, akkor el is kéne olvasni azokat :-) Na jó, majd otthon a fotón elolvasom, most inkább megyek, darálom a távot meg a szintet.
Egy röpke aszfaltos kitérő, de a kilátásért megéri, aztán még némi szint, és balra feltűnik a radarállomás - egyesek szerint állványra rakott, nagyra nőtt golflabda.
A ponton citromos vízzel és narancsdarabokkal kínálnak - frissítés után felkapaszkodom még a kilátóba is. Kilátás még azért van, de teljes körpanorámát ne várjon senki.
A nézelődéssel persze megy az idő, úgyhogy a jó átlagsebességnek annyi - de hol másütt nézelődjön az ember, ha nem ott, ahol még nem járt, nem igaz?
Meredek ereszkedés jön, aztán magas fű, utána pedig nyílt terepbe futó, meredek, kellemetlenül köves vízmosta ösvény. Itt már elkezdett rendetlenkedni a gyomrom, de azért igyekszem tempósan haladni Szépalma felé.


Kisszépalma után egy táblánál kiderül, hogy miért is van egy nagy terület tarra vágva ezen a részen... A 100 év körüli korú szlavón tölgy állományt kellett a gyapjaspille-tarrágást követő lisztharmat fertőzés miatti károsodás miatt 2006-ban letermelni, és a területet kocsánytalan tölgy elegyes bükkös erdő létrehozásával felújítani.
Egy kevés erdő még, aztán karámok között, nyílt terepen vezető széles földúton gyalogolok Szépalma felé, ahol néhány éve jártam.
A szürkemarhák megvannak, a kis tó is - a gcszea geoládát most kihagyom, helyette a pontot próbálom megtalálni.
Picit távolabb, az út mellett balra egy fa alatt kapom a következő bélyegzést, meg egy almát.
Innen már gyakorlatilag nem lesz szint - a végén egy rövid szakasz kivételével, igaz, aszfalt az bőven várható. A pont után még megcsodálom a panorámát, aztán balra tartva az erdő szélen látható szalagok irányába vezető csapáson megyek tovább.
Az erdőbe érve kényelmes földút következik, aztán szinte a célig aszfalt... Ettől az apróságtól eltekintve a Száraz-Gerence völgy csodaszép, sajnos az idővel nem állok jól, úgyhogy kevés fotó készül (emiatt aztán eldől, hogy ide is vissza kell még jönni máskor is). A patakmederben, meg az út szélén azért nagyon látszik, hogy milyen az, amikor nem száraz ez a völgy... Iszonyatos ereje van a víznek - ha épp erre jár :-)
Azért a "nulla km-es" jelzést megörökítem - ilyet se lehet sok helyen látni, úgy gondolom.
Kicsivel később picit kiszélesedik a völgy, szalagok mutatják, hogy az aszfaltról balra le kell térni. Pici földút, némi emelkedővel megspékelve, utána már Bakonybél szélső házai következnek.
A Zircre vezető műút ivét levágva, a jelzést követve lesétálok a faluba, ahol a célban mindenkit nagyon kedvesen fogadnak - nem mellékesen az adminisztráció is gyors - a célban kapott bón ellenében fogyasztható meleg kaja meg finom, köszönöm, nagyon jól jött.
Útitársaim a hosszabb távon indultak, úgyhogy kényelmesen kipihenem magam, mire megérkeznek - de ez kell is a hazafelé vezető út előtt.
Szép, és jól jelzett útvonal, lelkes szervezők, korrekt rendezés, úgyhogy csak ajánlani tudom ezt a túrát.

Track: Track_MAGAS_BAKONY_20_szurt.gdb