Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2013. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2013. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. november 5., kedd
Legutóbb három éve voltam ezen a túrán, akkor másodszor teljesítve
ezt a távot. Jövőre egy túrával bővül az MVTE érem kiírása, így idén még
a "régi" feltételek szerint célozhattam meg az arany fokozatot, a
Budapest kupához ez az egyik elszámolható táv, úgyhogy egyértelmű a
döntés: menni kell.
Logisztika persze nem egyszerű, reggel
autóval Budaörs, tömegközlekedéssel Pomáz, ahol sikerül a 10:30 tájban
Dobogókőre érkező buszt elcsípni - bőven lesz tehát időm az indulás
előtt, az online nevezésnek hála.
A rajtban csupa ismerős: van,
aki vacogósan viseli a nem túl kellemes, hűvös, szeles időt, és van, aki
csak épp, hogy kijön a menedékházból pár szót váltani - írják a 35-ös
táv okleveleit, meg ráérősen készülnek a futók érkezésére.
Lacival
sikerül "leboltolni" a korábbi rajtot, így 11:00 kerül a papírra, így a
hivatalos rajtnyitás előtt egy órával már roboghatok lefelé
Dobogókőről.
A magánterület, ami miatt a jelzés néhány éve kitérőt
tesz eladó, megkerülöm, ahogy a szalagok meg a földre fújt jelzések
mutatják. Itt valahol elegyedek beszédbe néhány túratárssal - ők a
"babatávon" indultak, kényelmes tempóban haladnak, és velük én is - jól
jön a társaság, beszélgetve kellemesebben telik az idő és fogy a táv.
Meg a kökény is, néhol meg-meg állunk csemegézni belőle :)
Kocogók
mennek el mellettünk, jönnek szembe - megjegyzem, hogy futók majd
valamikor Pilisszántó után várhatók - hamarabb jön az első, aztán még
néhányan - rekordgyanús tempóban. 
Pilisszántó szélén frissítőpont
várja a résztvevőket: a kínálat bőséges - olívabogyótól a nutellás
kekszig tucatnyi sós meg édes energiapótló csemege van az asztalokon,
ahogy ezt ezen a túrán megszokhattuk.
Itt is bőven jönnek gyorsabb túratársak, gyalogosok és futók vegyesen -
köztük olyanok is, akik kifejezetten a túrához öltöztek - már ami a
szerelésük színeit illeti :-) Pici nasi után
továbbálltunk, újabb kocogó/futó/gyalogos túratársak érkeznek - van,
akiknek sikerül benézni az ominózus balos letérést az útról, pedig
szalag azért akad; szerencsére időben utánuk szólunk. Ezen a részen
mindenképp érdemes a leírást olvasni, és kihámozni a lényeget belőle. 
A
következő ponton már tényleg kapunk bélyegzést is - kiderül, hogy miről
maradtam le, amikor nem reagáltam elég gyorsan a pontőrt kereső
felhívásra - no, majd jövőre :-)
A kedves és vidám pontőröktől
elbúcsúzva jön a fonódó P-S- jelzés - most nem csörtet/röfög
vaddisznócsalád az úttól jobbra lévő völgyben, és persze a madarak sem
adnak reggeli koncertet, mint májusban a Sárga túrán.
Futók érkeznek szép sorban ismét -
integetés, biztatás, aztán robognak tovább, mi meg megtámadunk egy újabb
kökénybokrot némi csemege reményében :)
Mészégetők
balra, mi meg jobbra fordulunk - majd félreállunk az útról, és
elengedjük az erre járó teherautót - szerencsére nem sokkal később
bemegy a lekerített részre, mert a füstje... Nem túrázóbarát, maradjunk
annyiban. Alkalmi társaim az Iluska-forrsánál megállnak falatozni, engem
vár (remélem) a gulyás Kopárnál, úgyhogy egyedül indulok tovább. Persze
ez az egyedül itt már nem-annyira-egyedül, hiszen a délben induló 50B-s
résztvevők is kezdenek beérni minket, úgyhogy igyekeznem kéne - így is
teszek, de azért a Fehér-hegy előtt pici rákészülés jól jön - fotózásnak
álcázva :-)
Az emelkedő megy egy szuszra - bár az a "szusz"
eléggé a "fülemen is vennék levegőt, ha..." verzióra sikeredik - nincs
mit tagadni, lehetne jobb az erőnlétem.
A rövid táv letérésénél érem be Kittit, aki egy órával később indult
az 50B távon, úgyhogy vagy ő gyors, vagy én voltam lassú - vagy ez a
kettő együtt. Mondjuk nem gond, hogy csak most járok itt, hiszen
Kopár-csárda 14:55-kor nyit, nagyjából addigra fogunk odaérni.
Így
is lesz, bár addig még kanyargunk a Vörös-hegyen a fenyvesben, csalósan
közelről hallatszik a főút forgalma... Pirosba bújt szurkolók
kereplővel biztatnak mindenkit - és persze nem csak itt, hanem
elsősorban a futók tempójához igazodva haladnak a mezőnnyel, hogy az
útvonalon több helyen is jelen legyenek. Itthon még szokatlan, de nagyon
jó ötlet, hogy "szurkolói menet"-et szerveztek.
A gulyás szokás
szerint finom és tartalmas - a pad meg vizes, ugyanis csepereg az eső.
Nem nagyon, csak úgy ijesztésként. Szerencsére. A kulináris élvezetek
után indulás tovább, és hogy véletlenül se maradjon feleslegben a
felvett energiából, nemsokára egy szalagozott letérésen balra
felkapaszkodunk a következő ponthoz.
Geri őrzi a pontot, bélyegzés
után kölcsönös kínálás következik - itt még nekem is belefér, hiszen
bőven van még táv is, meg idő is hátra, mire Budaörsön a kocsiba tudok
ülnii.
A Villa Negránál szinte automatikusan fordulok be jobbra,
tanösvény, szalagok, jelzések, kerítés jobbról - a túloldalon az
Ördögtorony, meg a Hosszú-árok... Na azt nem fogom szeretni... Sok idő
nincs ezen rágódni, mert a S-P- találkozásánál újabb ellenőrző- és
frissítőpont következik - Palackot cserélek - leadok egy üreset, kapok
egy telét, rákerül a cső, indulhatunk.
A Hosszú-árok a végén
emelkedik igazán - de menni kell, nincs mese. Meg igazán szalag se...Ezt
először betudom annak, hogy a Szénások szigorúan védett területén
vagyunk, de később kiderül, hogy valaki "jó szándékkal" kupacba
gyűjtötte ezen a szakaszon szinte az összeset. Két futó a P- K+
elágazásnál tovább ment egyenesen - amikor odaértünk, akkor már jöttek
visszafelé, hogy nekünk megvan-e a jelzés? Jó kérdés - körbenézek, épp
az elágazásban álltam meg, úgyhogy mutattam, hogy merre tovább.
Emelkedő
egyre durvul, Aztán csak feltűnik Amanda és Dömötör - no,. akkor közel a
kaptató vége :-) Picit lihegősen érek a ponthoz, és lerogyok a padra -
idén sem szerettette meg velem magát a Hosszú-árok, na. Rövid pihenő után felkapaszkodunk a csúcsra, Nagykovácsi fényei a völgyben - a
távolban meg... No nem egy fehér vitorla, hanem az Erzsébet-kilátó
sziluettje is feltűnik - rohadt távolinak néz ki (és az is), ráadásul
onnan még Budaörs...
Nagykovácsiban a pont a szokott helyen, a plébánián van,
bélyegzést kapok, tüzesvíz-kóstolót adok - Pygmea autóval van, úgyhogy ő
csak illatmintát kaphat :-) A kávé önkiszolgáló, iszok egy adagot, hogy
felébredjek :) és persze a kenyér-felvágott-savanyúság kínálatot sem
hagyom ki, kell az energia az út hátralévő részére is.
Talán innen
a legnehezebb tovább indulni - bent kellemes meleg van, kint hűvös meg
sötét, ráadásul a busz is csábítja az embert arra, hogy hazafelé vegye
az irányt - én viszont nem tehetem, hiszen az autó a célnál, úgyhogy
valamikor csak el kellene érte menni, úgyhogy jöhet a következő felvonás
- immáron a célig.
A meredeken emelkedő aszfalt, majd beton
eléggé meredeken visszavetette a hangulatot, de a KET, azaz könyörtelen
előrehaladás technikája átlendített ezen a szakaszon is :) A Kecske-hát
után már közelebbinek látszik a kivilágított Erzsébet :) viszont az is
megfigyelhető, hogy magasan van :-)
A Julianna-majorhoz vezető
aszfaltútnál újabb frissítőpont, csak hogy véletlenül se éhezzen el a
túrázó út közben :-) A Fekete-fej meglepően könnyen megvan,
emelkedőstől-bélyegzésestől, a túloldalán meg visz lefelé a gravitáció
is :-)
Lámpát átkattintom piros fényre, és hátrafelé fordítom az
aszfaltra érve - nagyon kéne egy híd a Kis-Ördög-árok fölé, mert itt
igazából se járda, se útpadka nincs, de mint eddig minden alkalommal,
most is baj nélkül megússzuk ezt a rövid részt, és indul a kapaszkodás a
Hárs-hegy oldalában. Ennek nehezen jön el a vége, de csak megérkezik
jobbról a sífutóút, és utána pár méterrel már a Hárs-hegyi körút
pihenőjénél szusszanunk egyet.
Ennek a pici pihenőnek köszönhetően
megállás nélkül robogunk át Szépjuhásznén, ahogy a jelzés mutatja, és
vágunk neki a hosszabb emelkedők közül az utolsónak.
A pont a
kilátó földszintjéről kiköltözött a kilátó mellé - kellemetlenül fúj a
szél, de frissíteni, elemet cserélni csak kell, úgyhogy elég sokat
időzünk itt, aminek köszönhetően az elindulás picit darabosra sikerül :)
Makkosmáriáig
a Virág-völgy keresztezése utáni letérés az egyetlen pont, ami lassít
rajtunk egy keveset, de sikerül nem elvéteni. A makkosi ponton egy gyors
pecsételés, majd enyhe, de hosszú emelkedő szakasz a
Piktortégla-üregekig. Egy-két kanyar, szalagok, és máris a Budaörsre
lefelé vezető... hogy is mondjam csak "nem túl barátságos" ösvényen
próbáljuk a bokáinkat megóvni.
Sikerül, aztán a műút keresztezése
után ismét, és vége: villanyoszlop, aszfalt, közvilágítás... Jó, a
túrából még van kb. 1,6km, de aszfalton már egyszerű - így aztán
sikeresen átmegyünk azon a hídon, amin nem kéne, és a Kőhegyi-ároknak
nem a jobb, hanem a bal oldalán sétálunk a cél felé. Ha jól számolom
harmadszor sikerül ezt elrontani :) Főút, balra, járda, botokat bedobom
a kocsiba, aztán cél, fotó, díjazás, gratuláció, zokni, Piros mogyorós,
Budapest-kupa bélyegzés... És persze finom virsli (repetázni szabad),
jó hangulat, ahogy az egy ilyen túra céljában lenni szokott, hiszen ez
nem csak sport, hanem egy nagyszerű közösségi élmény is.
Élmény ide vagy oda, a saját ágyban alvás is az :-) pláne bő ötven km után, úgyhogy megcélozzuk az autót, és irány Budapest.
Track: Track_PIROS_50B_2013_szurt.gdb
2013. november 4., hétfő
Bár terveztem, hogy a korábbi szokásokhoz hasonlóan félmaratont
megyek, és a család egy körre kapcsolódik be, de a másnapi Piros 50B
előtt nem kockáztattam :-) és maradt a Mini - Budapest Kupa pontot
gyűjteni ez is elég.
Lerágott csont a Hárs-hegy és környéke
túraszakmai szempontból, úgyhogy sok extra élményre nem számítottam (nem
is volt), viszont arra, hogy a résztvevők jelentős hányada nem olvassa a
kiírást, és zenét hallgat, beszélget (!) szórakozik (!!) a túra közben, na
arra igen - és ez be is jött... Pedig a kiírás eléggé világosan fogalmaz
a túra monotonitásának az érdekében :-)
A rajt nem az évekig
bevált helyen, hanem az állomás melletti asztaloknál volt - megszokásból
először a romok felé vettem az irányt, aztán csodálkoztam, hogy sehol
senki... Elkavarás még a túra előtt :-) Ilyen is ritkán van, pláne itt...
Nevezés, rajt, GPS-izzítás hogy el ne tévedjünk :-)) aztán elindultunk...
Az
ismeretlen, nehezen követhető útvonalon :-) maradást szerencsére néhány
szalag is segítette, és a leírás is sok hasznos részletet elmondott az
útvonalról, amit ennek, meg a szép irányjelző lapoknak hála sikerült pontosan követve teljesíteni ezt a
gyaloglatot.
A Kis-Hárs-hegyre tett kitérő hozta az első bélyegzést - sajnos a kilátó tetején voltak egy páran, úgyhogy az most kimaradt, ellenben a Kaán Károly kilátót megmásztuk - hátha fönt van a pont, de tévedtünk, így "csak" a panoráma maradt jutalmul :-)
A kilátó után a S- jelzésen tovább, nem a kilátó mögötti rövidítésen, hiszen a pont pont ott volt, ahova én is tenném ezen a buckán: kint, a jelzés "csücskében", ráadásul kedves ismerős adta a bélyegzést - meg az infót, hogy idén nem főz teát a Piros résztvevőinek...
Innen már tényleg szinte csak lefelé, aztán cél, egy-egy műzliszelet, kitűző, oklevél, kupafüzet bélyegeztetés, aztán irány haza.
Aki ritkán jár a Hárs-hegyen és környékén, annak érdekes lehet az útvonal, ráadásul ennyi sétával 1/10-nyi kupát begyűjteni sem semmi :)
Track: Track_MONOTON_MINIMARATON_2013_szurt.gdb
2013. október 27., vasárnap
Sokat gondolkodtam, hogy menjek-e vagy sem, hiszen Pécs elég messze van, próbáltam telekocsit szervezni - a vége az lett, hogy egy utassal vágtam neki a Pécsre vezető utazásnak - hasonlóan, mint három éve, és bízva abban, hogy visszafelé lesz további utas is.
Pécsre érve este még egy gyors bevásárlás, aztán a szállás elfoglalása és vacsora következett, hiszen másnap reggelre korai ébresztőt terveztünk.
Reggel tényleg korán keltünk, és egy kis térképnézegetéssel sikeresen megközelítettük a rajtot, és leparkoltunk a picivel lentebb lévő parkolóban.
A nevezés gyorsan ment, útitársam futni készült, úgyhogy én is tempós
menetelést terveztem, de... Első hiba: a GPS-t otthon nem néztem meg, és
sikerült a döglött aksikat belerakni. Második hiba, vagy inkább pech,
hogy a tartalék sem jobb. Második hiba: a botokat az autóban
hagytam, úgyhogy ezzel is csak az idő ment.
Mindegy, a parkoló felé megy a Z- jelzés (Harmadik hiba: nem erre kellett volna most jönni, mert kotorják a tavat, és az egész terület hivatalosan le van zárva...)
Mindegy, a saját hibáim miatt morcosan nekivágok, átbotorkálok a lezárt
területen, majd utána jön a szalagokkal is jól jelzett, három éve látott
útvonal.
A tervem az, hogy a jellemző pontokon fotózok, így idő és hely adatok is lesznek, még akkor is, ha a GPS nem fogja bírni, bár reméltem, hogy tudok valakitől kérni két elemet...
A kényelmes emelkedőn a nem túl jó kezdés és a banális hibák miatti morcosságom szerencsére enyhült, aztán amikor a kilátóhoz értem... Szóval nem lettem boldogabb...
A panoráma szép, a fények-árnyak játéka, a harmatos fű... és mekkora kontraszt az összetört tábla...? Hiába, itthon otthon vagyunk. Sajnos, de igaz.
Nem is értem, miért viselkedik valaki így... Bár ha azt nézem, hogy az erdőben vagyunk, az erdőben állatok élnek... Biztos rosszul értelmezetten próbált az állatok közé beilleszkedni... Sajnos a kilátón is látszik már az idő, igaz nem ennyire durván: egy-két komolyabb terhet viselő eleme igencsak csúnya repedésekkel várja a következő telet.
Távolból még egy fotó búcsúzásul, aztán robogok tovább, hiszen messze még a cél, és most egy darabig csak enyhén hullámzó út következik, ami emlékeim szerint egészen kényelmesen járható.
Így is van, szalagok, jelzések segítik a tájékozódást - furcsa, hogy most vagyok itt második alkalommal, de az emlékek is teljesen korrekten jönnek elő az útvonallal kapcsolatban.
Az első pont a Babás szerköveknél van, itt a pontőröknél meg az épp arra robogó túratársaknál is rákérdezek az elemre, de nincs senkinek. Szerencsére a fotómasina aksija teljesen fel van töltve, úgyhogy nyugodtan fotózhatok kedvemre - sajnos a látványt nem nagyon adja vissza egy-egy fénykép, de azért emlékbe tökéletesek :) Bár a gép is rendelkezik panoráma funkcióval, kipróbálom, hogy egymást legalább 1/3 részben átfedő fotók sorozatából lehet-e majd panorámaképet csinálni? Úgy néz ki, hogy igen; néhány eszköz kipróbálása után maradtam a Hugin mellett:
Az erdőben hagyott ilyen holt fa nem az erdőművelés "selejtje", hanem
egy fontos része a táplálékláncnak, a tápanyagok körforgásának. Persze a
ciklus leglassabb része az, amíg a kidöntött fa szó szerint a földdel
válik egyenlővé - nem években, hanem évtizedekben lehet mérni, miközben a
gombáktól elkezdve mohák, és persze sok-sok rovar teszi a dolgát ebben a
nagyon összetett, gazdag és különleges életközösségben.
Persze az élő fák adják az erdő igazi szépségét, pláne, ha ilyen csodaszép napsütés társul az ősz semmihez sem fogható színkavalkádjához.
Aztán egy kevés emelkedő után lefelé fordul az erdei út, és nem sokkal később kiér az aszfaltozott úthoz, ami jobbra lefelé Petőcz-aknához visz, egyenesen tovább pedig Petőcz-puszta felé, ahol a következő pont található, a szép harangtorony tövében. Még út közben kinyitom a magammal hozott páncélos frissítőt :) úgyhogy az itt kínált szörpökből nem fogyasztok - igaz, a bögrém is otthon maradt.
Jól emlékeztem - tényleg szép a völgy, elbűvölőek az őszi színek, próbálok arra is visszaemlékezni, hogy három éve hol, és mit fotóztam, hátha alakulhat egy "akkor és most" sorozat... Ha sorozat nem is, de egy-egy kép helyszíne nagyjából stimmel - és még a GPS-ben is van szufla, bár nagyon mondja, hogy alacsony az akku feszültsége - gyorsan békén is hagyom, hiszen a kijelző fogyaszt a legtöbbet, még akkor is, ha a háttérvilágítás teljesen ki van kapcsolva. Az előző ponton sem sikerült elemhez jutni, de kezdek bizakodni, hogy Hetvehelyig csak kitart, ott meg a frissítőponton talán-talán lesz valakinél... 
Épp ezért sietősebbre fogom a lépteimet, a földútból murva, majd aszfaltcsík lesz - erdei iskola jobbra, aztán egy emlékmű szintén az út jobb oldalán: A felirat szerint 2005-ben állították fel, a cigánytelep lebontásának 25. évfordulóján.
A völgyből kiérve Hetvehely következik, bár csak másodszor járok erre, de rutinosan fordulok jobbra a főút mellett, és robogok egészen a kocsmáig, ahol a következő ellenőrzőpont van.
Néhány túratárs fogyasztja a zsíros/margarinos/parizeres kenyerét, vagy épp a kocsma kínálatából kólát-sört vagy mást, úgyhogy felteszem itt is a kérdést, hogy ceruzaelem... Siker! Nem akar elfogadni semmit a srác, én meg nem tudom ingyen elfogadni a négy darabos készletet, de csak megállapodunk - innen is köszönöm a segítséget!
Jó beszélgetni, de aztán csak indulok tovább, hiszen félút se' és hol van még utána Budapest...
Picit "nem szeretem" rész következik: nem a faluban vezető járda/aszfalt a gond, hanem utána, a hosszan kanyargó, köves út a völgyben...Itt-ott megállok, inkább kedvet, mint erőt gyűjteni, hiszen kényelmes, alig emelkedő úton haladok előre, balról a gerinc túloldalán Abaliget, jobbra, a másik irányba meg az a völgy amin Hetvehelyre érkeztem.
A völgy lassan, de határozottan dél felé fordul, és nemsokára feltűnik az út végét jelző rét egy magaslessel, és bal oldalon szalagok mutatják, hogy eddig volt a kényelem, most jön a kapaszkodás föl, a gerincen haladó K- jelzésre, úgy 60m szintet egyben letudva. Hatvan méter. Itt, a terepen nem tűnik soknak, városi szemmel bő húsz emelet, ami "onnan nézve" nem kevés, sőt inkább sok. Relatív, tudom, de akkor is érdekes összehasonlítás: vannak, akik 1-2 emeletet sem tesznek meg gyalog, itt meg egy szuszra jön több,mint húsz...
Ránézek az immáron jó egészségnek örvendő GPS-re, számolom az időt - aztán ránézek az itinerre: nem 40, hanem 45 kili, és idővel azért nem állok annyira hű, de jól, úgyhogy kevesebb duma, kevesebb fotózás.
Petőcz-aknánál újabb pont, pici oda-vissza az útban - ládázás itt is elmarad sajnos, pedig rengeteg geoláda van a túra útvonala mentén, ahogy utólag megnéztem... Sebaj, majd legközelebb :)
Szűk 3km a következő pont, erdészeti út, az út mellett itt-ott motoros fűrész zaja veri fel az erdő nyugalmát, szorgos kezek aprítják a kivágott fákat.
Az Abaligeti műút előtt kétfelé ágazik az út - jelzés a bal oldalon, arra megyek, aztán sorompó, aszfalt - és a parkolóban ott a pont. Leülök egy picit, a pecsételés mellé Zéró csokit kapok - és ez nem semmi, hanem egy igen-igen finom, felirata alapján belga töltött étcsoki. Nem is burkolom be az egészet, hagyok későbbre is, hiszen most jön a "bátorság próbája" szakasz a kanyargós főút szélén, a szalagkorláton belül visz gey darabon a jelzés - megúszom, mint ma mindenki, de...Lehet, hogy biztonságosabb volna a Z+ felől (amin lefelé jöttem) csinálni egy átkötést még az aszfalt előtt -igaz, akkor kimaradna az a tájékoztató tábla, ami a Z- jelzés letérésénél található,és azt mutatja be, hogy hogyan, miként újul meg itt is az erdő, több évtized alatt, egy-egy kisebb terület leművelésével biztosítva azt, hogy folyamatos erdőtakarás legyen.
Térkép szerint úgy 160m szint van előttem, egy-két rövidebb kaptatóval ugyan, de kényelmes eloszlásban, úgyhogy egy-két nézelődős, folyadékpótlós megállással felérek a P- becsatlakozásáig. Egy rövid emelkedés még, aztán egy S-kanyar után újabb pont: Szilvi és Ebola őrzik, nem bírom nem megjegyezni, hogy az idősebbek már csak pontőrködnek :-D Persze veszik a lapot, úgyhogy itt is hosszan megy az idő a beszélgetéssel, közben elhangzik az is, hogy innen már csak lefelé...
Ha a következő szakasz 130m körüli emelkedését nem számoljuk, akkor akár közelítőleg igaz is lehet :) úgyhogy nekirugaszkodok, és kicsit "nem szeretem" érzésekkel felcaplatok a Cserkész-keresztig, meg még tovább - utána tényleg csak lefelé.
Növekvő gyalogos forgalom, sorompó, parkoló autók, és ismét az abaligeti
műúton kelek át, a túloldalon az esőbeállóban pont, gyorsan intézem az
adminisztrációt, szörp itt is van, de a cél közel, így itt is kihagyom a
frissítést.
Keskeny, itt-ott csak "másfél ember" szélességű, kellemesen kocogható ösvény csábít gyorsításra - így is teszek, kanyargás jobbra-balra, majd élesen jobbra, pici aszfalt, csinos harangtorony, aztán tovább a völgy jobb oldalában. Rózsa forrás, gyaloghíd, majd még egy "kunkor" szintén híddal - egész hangulatos ez a szakasz.
Aztán ismét át kell kelni az abaligeti úton, hogy a tényleg utolsó emelkedőt is letudva a célegyenesbe fordulhassak. A széles betonút melletti villanyoszlopon ott a DDP mozgalom igazolóhelye - nem bélyegző, hanem pici, bélyegzőlenyomatot tartalmazó matricák találhatóak a dobozkában - ha majd ezt a túramozgalmat megcélzom, ragasztok belőlük.
Aztán ismét át kell kelni az abaligeti úton, hogy a tényleg utolsó emelkedőt is letudva a célegyenesbe fordulhassak. A széles betonút melletti villanyoszlopon ott a DDP mozgalom igazolóhelye - nem bélyegző, hanem pici, bélyegzőlenyomatot tartalmazó matricák találhatóak a dobozkában - ha majd ezt a túramozgalmat megcélzom, ragasztok belőlük.
Fent, a gerincen sikeresen elnézem az útvonalat, és elindulok balra, az irtás szélén futó szélesen kitaposott utat követve, úgy 200m után jövök rá a tévedésemre... Az időmbe nagyjából belefér, de akkor sem esik jól.
Irány vissza, aztán balra, az egész jól jelzett ösvényen leereszkedek az utolsó ep-hez, begyűjtöm az igazolást, és robogok a cél felé - kis híd, gázló, szalagok balra az eredeti úttal párhuzamos úton, mivel a tó és környéke a kotrás miatt le van zárva - ez persze a helybélieket egyáltalán nem érdekli, a több példányban, magyar nyelven kirakott feliratok ellenére sétálnak a munkaterületen - igaz, most csak terület van, munka nincs :)
A célban a díjazás (kitűző - oklevél) átvétele után elfogyasztom az egy pár illendően méretes (bőven lelóg a papírtálcáról) virslit; de gustibus non est disputandum - nekem minden esetre ízlett.
A rendezés úgy mindenestől hozta az MVTE szokásos szintjét, telekocsival még a költségek is elviselhető szinten tarthatóak, ráadásul annak, aki Budapest kupára hajt, ezzel az egy plusz gyaloglattal meg lehet az MVTE érem is - ami egyéni véleményem szerint nagyon szép, és sportértékét tekintve is több,illetve más, mint a Budapest kupa.
A gyors falatozást követően irány az autó, és irány Budapest, hiszen bő 200km még előttem van...
Track: Track_EGER_VOLGY_40_2013_szurt.gdb
2013. október 13., vasárnap
Ismét egy "szokásos" túra, hiszen az útvonal és a látnivalók, no meg a
Szarvas-árok a príma túraidővel együtt idén is kalandra csábítottak -
persze nem csak ezért vágtam neki reggel a Normafához (f)eljutás nem túl
egyszerű feladatának: ez a túra a rendezést tekintve is kellemes
időtöltést ígért.
A rajt a szokásos helyen, a síház előtt van, ahogy a nevezés/rajtoltatás is a szokásos, gördülékeny módon megy, így aztán, bár a BKV-nek "hála" a rajtidő végéhez igen-igen közel érkeztem, kényelmesen és időben be tudok nevezni, hogy aztán az A4-es lapon jelzett módon a Kc helyett a fenti sétányon vágjak neki a távnak. Az itinert/térképvázlatot elrakom - csak a pontokon lesz rá szükség. 
Apró baki, hogy csak a pontok közötti távolságadatok szerepelnek rajta,
de ezen bőven túl lehet lépni - összeadni remélhetőleg mindenki tud :-D 
Az első pont az Erzsébet kilátó, természetes, hogy felgyalogolok a kilátó legtetejére,
körbe is megyek a teraszokon - pont sehol, viszont a panoráma bőven megérte a lépcsőzést :) Illetve de, van pont: lent, a kilátó alsó szintjén. Emlékeim szerint nem így szokás, de mindegy, a lényeg,
hogy voltam fönt is, van pecsétem is, úgyhogy sétálhatok tovább a P-
jelzésen egészen Szépjuhásznéig. Itt váltás a "ritkán" járt S- jelzésre, és egyszuszra fel a Nagy-Hárs-hegy csúcsára a kiltóhoz, pontosabban a kilátóba, hiszen a pontőrök ahogy kell, a kilátóban voltak megtalálhatóak - és ilyen szép kilátásban gyönyörködhettek, ha épp nem lárt arra túrázó: 
A nagy után jöjjön a kicsi - persze előbb még bokakímélő módban leóvakodok a Bátori-barlang bejárata melletti meredek részen a hídig - sok éve már, hogy megjegyeztem, kéne ide egy lépcső. Még most sincs, és lassan lehetőség sem lesz rá, hogy építsenek egyet, annyira meredekre kopik a hegyoldal...
Mindegy, Hárs-hegyi nyereg, majd rövid séta a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz. A pont lent,
a kilátón kevesen vannak, úgyhogy felmegyek - és nem is bánom meg, hiszen egy repülő húz el a "nagytesó" hátterében.
A S-ZcP- ismerős kombinációján gyorsan túl vagyok, még az aszfaltra leérkezés előtt jó néhány túrázót megelőzök - hiába, visz a gravitáció :-D Persze ugyanez a gravitáció a "túloldalon", a Fekete-fejre fölfelé visszahúz - de van bot, és ahogy lefelé is segítettek, úgy fölfelé is jó hasznukat veszem - bár az is igaz, hogy a levegőt, mire fölérek, a fülemen is venném... De megvan egyben ez az emelkedő is.
A csúcson pont, bélyegzés, az ereszkedés után a karámoknál egy szelet
Horalky (a túra "szokásos" támogatója a Cartographia mellett) az
ellátmány a ponton. Itt szétválik a normál és az "extra" táv útvonala -
ez utóbbiból az "egyéni tájolás" megmaradt, bár végig van már felfestett
jelzés, de azért "hagyományosan" élni fogok ezzel a lehetőséggel :)
Előtte persze megállok egy picit pihenni - mindennek, a rohanásnak és
Budapetsnek is van határa - a kettő itt találkozik: Egy helyes kis
határkőre telepedek le ugyanis :-)
Berámolom a Horalky-t, leöblítem egy jó adag vízzel, aztán irány a Vadaspark, hiszen ott is van kilátó,a mit érinteni kell a túra extra távjának a teljesítéséhez. A park bejáratánál óriási sor, a kijáratnál senki - mivel az itiner felmutatásával be lehet menni, ezért -szintén hagyományosan- a kijáraton sétálok be a papírt lobogtatva. Az igazat megvallva a kutya sem figyelt rám - de ez legyen a park problémája :-)
Balra fölfelé, majd jobbra, ahogy a tábla mutatja - az út bal oldalán muflonok karámja, előttünk a farkasok medvék kifutói - az út pedig visz jobbra fölfelé, a túra emblémáján látható kilátóhoz.
A pont itt is - helyesen - fönt a kilátóban volt, de ha nem ott lett volna, akkor sem szabd kihagyni ennek az építménynek (sem) a megmászását: (a fotózáskor bevillant, hogy képeken látható erdősávval kettészelt tisztás felső végénél még fogok ma járni...)
A kilátó után hátra arc, irány vissza egy darabon, hiszen az "egyéni tájolással" szakasz sem iránymenetet jelent - vagyis itt még nem :)
A vadaspark kijáratától tehát balra indulok, aztán az első mély árokban balra át a kerítésen, a fonódó Z+Zc jelzést követve. A tavacskát balról kerüli az ösvény, majd egy idő után jobbra kikapaszkodik a völgyből, a gerinc irányába.
Persze előbb átlósan keresztülvisz a villanyvezeték alatt, hogy utána nem sokkal szétváljon a két jelzés: Z+ balra, Zc jobbra, tovább fölfelé.
A Zc később teljesen keletnek fordul, úgyhogy itt a Z3 a helyes irány, ez érinti a kilátóból látott irtásnak a szélét is. Alkalmi túratársamnak is mutatom, hogy ezt láttuk a kilátóból, majd megyünk tovább - a változatosság kedvéért a Z4 jelzésen, mert az valamivel rövidebb. Felérve a gerincre át a létrán, a jelzetlen, de jól járható út innen egyenesen a katonasírok felé visz.
A vadaspark kijáratától tehát balra indulok, aztán az első mély árokban balra át a kerítésen, a fonódó Z+Zc jelzést követve. A tavacskát balról kerüli az ösvény, majd egy idő után jobbra kikapaszkodik a völgyből, a gerinc irányába.
Persze előbb átlósan keresztülvisz a villanyvezeték alatt, hogy utána nem sokkal szétváljon a két jelzés: Z+ balra, Zc jobbra, tovább fölfelé.
A Zc később teljesen keletnek fordul, úgyhogy itt a Z3 a helyes irány, ez érinti a kilátóból látott irtásnak a szélét is. Alkalmi túratársamnak is mutatom, hogy ezt láttuk a kilátóból, majd megyünk tovább - a változatosság kedvéért a Z4 jelzésen, mert az valamivel rövidebb. Felérve a gerincre át a létrán, a jelzetlen, de jól járható út innen egyenesen a katonasírok felé visz.
A pont után továbbmegyünk a jelzést követve - alkalmi utitársamtól egy idő után búcsút veszek, hiszen nálam az "egyéni tájolással"-ba pont beleillik a "rövidítés" a Szarvas-árok meglátogatásával. Nem véletlen az idézőjel: minimális a különbség távban, időben még tovább is tart, pláne, ha sikerül bozótharcos verzióban teljesíteni ezt a szakasz - de a szépsége szerintem megéri. 
Rögtön, az árok oldalánál meseszép látványt nyújt az ezerszínű fiatal erdő - ősz van, szinte nincs két egyforma színű lombkorona.
Aztán leereszkedve az árokba, a mohos kövek, bedőlt fák, itt-ott némi csörtetés a sűrű bozótos jellegű fiatalos erdőrészben, a szinte csak képzeletben létező csapásokon - olyan élmény, amit a jelzett utakon nem igazán tapasztalhat meg az átlagos túrázó.Persze alaposan el kell találni, hogy hol vágjon neki az ember, hiszen bele lehet futni - ahogy idén ismét sikerült - sűrűn benőtt részbe, de az idei útvonaltól picivel feljebb teljesen jól járható átjárás van a jelzett út és a Szarvas-árok túloldala között 
Az árokból kikapaszkodva idén követni kellett egy picit az árok vonalát fölfelé, aztán a GPS-alapján sikerült kibökni a sűrű bozótos legkeskenyebb részét, úgyhogy minimális küzdelem árán a P3Z+ jelzés felé roboghattam a kényelmes erdészeti úton.
Jelzésen föl, aztán egy gyors kitérő a Tarnai-pihenőhöz. Idővel jól állok, gyors döntés: GCFEHE ládát, ha már ilyen sokszor járok errefelé, meg kéne keresni.
Pici bóklászás, szerencsére az enyhén, de azért láthatóan kitaposott ösvény is árulkodó volt, hogy merre keressem, így rövid idő alatt sikerült begyűjteni a kódot. Sajnos a láda teteje csúnyán el volt repedve, úgyhogy forgattam egy kicsit, amíg csapadékálló helyzetben sikerült visszarejteni.
Picit följebb merészkedtem a hegyoldalban, egészen pazar kilátás nyílik a Tarnai-pihenőre, úgyhogy a tömegesen rajzó, áttelelésre alkalmas helyet kereső harlekin katicákkal megküzdve nézelődtem egy picit innen.
Nézelődés után felkapaszkodás az elágazáshoz, és még tovább (ez a part lesz a végső...), hiszen az utolsó pont, a Csergezán Pál kilátó még hátra van :-)
Harlekin katicák tömkelege itt is - bizony tömegesen vannak már elhullott példányok a lábunk alatt is, ahogy mászok fel a kilátóba. Ha úgy tekintem, hogy az őshonos hét pettyes kedvenceinktől veszik el az élőhelyet, akkor annyira azért nem kár értük - a tömeges rajzás viszont elgondolkodtató - mi lesz jövőre, ha már most ilyen számban élnek ezen a környéken?
A pont természetesen a kilátó felső szintjén található, kényelmesen felcammogok a lépcsőn, közben épp nem a tájban, hanem a kilátó szép szerkezetében, és a rácsos szerkezeten átszűrődő fények játékában gyönyörködve.
Mérnökként azt szokás mondani, hogy az lehet jó, ami szép is. Ez a kilátó nagyon szép, úgy belülről nézve, mint kívülről, távolból rátekintve. És jó is, hiszen messze ellátni a kilátószintről, pláne szép, tiszta időben.
Látszik például a völgy, ahol Nagykovácsi húzódik meg szerényen - na oda fogunk lecsorogni innen, mondom, és szedelőzködés után indulok is.
Nagykovácsiig persze még kell sétálni egy keveset, de innentől már tényleg csak kényelmesen lefelé vezet az út, kocogásra csábít, kevés sikerrel - valahogy most nincs kedvem rohanni, csak szépen, tempósan élvezni az őszi erdőt.
Aztán az irtás szélére érve néhány túratárssal ellentétben nem tartok jobbra a tanösvényen, hanem balra, a jelzést követve kerülöm meg az egykoron tarra vágott területet, ahol azóta szépen nő az újulat.
Emlékszem, évekkel ezelőtt a jelleghatáron futó jelzés egy szűk, de annál szebb ösvény volt, összeboruló koronájú fiatal fákkal - mostanra ebből széles erdészeti út kezd kialakulni. Aztán jön a "nemszeretem" köves út Nagykovácsiig - a végén már csak hűlt helye van a "Szabad Nagykovácsi kavicsozó"-nak, pontosabban egy parkoló van a helyén, aztán híd, aszfalt, parókia udvara, a bejáratnál szép nagy Horalky-s molinó, Cartographia-s zászló...
A célban szokás szerint egyedi díjazás, a korábbi évekhez képest picit kisebbre szabott "már nem mondható, hogy sehova be nem férő :-) " oklevél jár a teljesítésért.
Aztán az irtás szélére érve néhány túratárssal ellentétben nem tartok jobbra a tanösvényen, hanem balra, a jelzést követve kerülöm meg az egykoron tarra vágott területet, ahol azóta szépen nő az újulat.
Emlékszem, évekkel ezelőtt a jelleghatáron futó jelzés egy szűk, de annál szebb ösvény volt, összeboruló koronájú fiatal fákkal - mostanra ebből széles erdészeti út kezd kialakulni. Aztán jön a "nemszeretem" köves út Nagykovácsiig - a végén már csak hűlt helye van a "Szabad Nagykovácsi kavicsozó"-nak, pontosabban egy parkoló van a helyén, aztán híd, aszfalt, parókia udvara, a bejáratnál szép nagy Horalky-s molinó, Cartographia-s zászló...
A célban szokás szerint egyedi díjazás, a korábbi évekhez képest picit kisebbre szabott "már nem mondható, hogy sehova be nem férő :-) " oklevél jár a teljesítésért.
Ez után jöhet az uzsonna: paprikás krumpli virslivel a menü, a túra rendezőinek és támogatóinak köszönhetően -remélhetőleg- senki sem maradt éhen a gyaloglat után :-)
Track: Track_BUDAI_KILATOK_EXTRA_2013_szurt.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)