Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2016. április 3., vasárnap
Tizedik alkalommal jöttem el Biatorbágyra, erre a kényelmes, jól jelzett útvonalon, profin rendezett túrára - és idén sem kellett csalódnom: nagyszerű élmény volt.
Idén a korábbi évektől eltérően a rajt a főút másik oldalára, egy kis parkba került, ami picit sorban állósra sikeredett, de így is egészen gyorsan túl lehetett esni a formaságokon, és kézbe venni a jól ismert színes, térképes itinert.
Tizedik rajt, azaz kilenc éve volt, hogy nekivágtam az ismeretlennek, és eljöttem ide első alkalommal - hogy aztán egy bokagyötrő kő miatt bicegősre sikeredett teljesítés végén belépjek a TTT-be, és megvegyem életem első túranaptárát... Azóta idült túrafertőzésem van - de ez nem baj :-D
Az aszfalton tempósan robogok, az eleje inkább a mozgás élvezetéé, mint  a tájban gyönyörködésé, persze a jól ismert emelkedő tetejéről azért jó visszatekinteni azokra, akik épp fölfelé kapaszkodnak :-)
Aztán az első pontnál pláne érdemes körbenézni - persze csak óvatosan, hiszen ha innen leesz valakit a fene, akkor legfeljebb kiskanállal szedik össze - és ez fölöttébb káros az egészségre.
A kilenc évvel ezelőtt galád tettet végrehajtó követ már meg sem találom, bár nem is nagyon keresem... MInt ahogy a meredek lejtőn sem próbálom meglelni azt a kiálló gyökeret, amiben egyik évben majdnem felbuktam - el sem merem képzelni, mi lett volna ha...
Jó dolog "sokadszor" járni egy túrán, hiszen rengeteg emléket tartogat az útvonal... A lejtő után persze itt is emelkedő következik - kispistázva vágjuk le a végén a kényelmes kunkort a durván meredek kapaszkodás élményéért :-D
Emelkedő, lejtő, emelkedő... Kellemesen hullámzik az útvonal, aztán újabb pont, elágazás - 25-ös táv balra, rövid táv egyenesen - ha nem lenne jelezve, akkor is vinne a cipellőm a helyes útvonalon :-)
Egy következő elágazásban jobbra tartok, ahogy kell, aztán nyílt terep és meg nem unható panoráma...


Balra, majd lefelé, ahogy a szalagok mutatják, aztán nagy ívben megkerüljük a kőbányát, és hipp-hopp, a frissítőpont következik. A szokott helyen, a szokásos ellátással: egy csomag édes süti vagy sós rágcsálni való és egy palack ásványvíz.
A piskótatallér bubis víz párost választom, és megyek is tovább.Sóskúton kényelmesen keresztülsétálok, a kocsmát most is kihagyom, a trükkös felmenetelt a házak között a kálvária felé megmutatom egy tétovázó párosnak - ők először járnak erre, nem csodálom, hogy keresgélték :-)
Fent újra csak panorámafotók készülhetnek - ez tizedszer is szép, és persze minden alkalommal picit más.



A pont után meredek lefelé jön, sok szép virággal, úgyhogy egy fotómegállást itt is beiktatok - mobillal fotózok, emléknek tökéletesen megfelel, és egyébként sem az a cél, hogy poszternek való képek készüljenek.
A lovastanyák alaposan "belakták" a következő részt, a fiatal erdősáv is megerősödött, mióta először jártam erre...
A horgásztó partja még csendes, ezt is hamar magam mögött hagyom, átkelve a hídon a patakparton vezető útra fordulok - pár éve még nem itt, hanem a házak között vezetett a jelzés, és egy, most már csak nyomaiban látható függőhídon érkeztünk erre az oldalra...
A műúton most épp nincs forgalom, a túloldalon, az erdészház körül rengeteg régi jármű várja jobb sorsát vagy épp a csodát -. a kerítésen nádszövet, úgyhogy nagyobbik részüket kintről szinte nem is lehet látni...
Egy "csodára váró" buszt azért megörökítek, aztán kis pihenő, és jöhet a "kedvenc" emelkedőm, ami pont annyira meredek, hogy "jólesik" rajta felfelé robogni :-)
Aztán persze az út picit csalfa módon lejteni kezd, hogy egy elágazásban jobbra fordulva ismét emelkedjen pcit a következő pontig.
Néhányan felkapaszkodnak a Nyakas-kő tetejére - én nem teszem - a következő szakasz is kellően kitett részen vezet, onnan is csodálatosan be lehet látni a környéket - szerintem...
A szirt tetején sokan nézelődnek - nem csodálom - én megyek tovább, hol az ösvényen, hol pedig beljebb, az egykori kerítések mellett.
A jobbra felfelé vezető letérést most nem nézem be :-) megyek, amerre kell, elbúcsúzva a szirt peremén vezető, szép kilátással kecsegtető ösvénytől.
Rédey-kút, még egy pici lejtő, aztán  DK-nek fordulunk, az Iharos oldalában még emelkedünk picit.
A kápolna előtti kis völgybe a leereszkedés rendszerint sáros, de minimum nedves talaj helyett csont száraz tereppel fogad - picit csodálkozok rajta, persze nem azért, mert hiányzik a sárban csúszkálás :-)
A kápolnánál röviden időzök, megpróbálom a benne lévő márvány fedlapot, illetve annak feliratát lefotózni - nem sikerül jól...
Az évekkel ezelőtti keskeny, kifelé dűlő ösvényből az évek során kényelmes gyalogút lett, aztán normál földút következik egészen a következő pontig, meg egy picit tovább - itt a kék kútnál most nem állok meg, foci most nincs, sok parkoló autó viszont van...
Aszfalt, Iharosi út, majd Turista út (amiről jobbra rögtön le kell térni), híd, át a főúton - cél.
Pici sorakozás után átveszem a jelvényt és a szép oklevelet, majd elindulok haza.

Nagyon jól követhető, kellemes terep, korrekt rendezés és szép díjazás (évente változó jelvény). Úgy gondolom, hogy akár első túrának, akár rendszeres, tavaszköszöntő programnak nagyszerű ez a gyaloglat - pláne, hogy már "babatáv" is van.


Track: Track_20160403_BIA_25_szurt.gdb
Endomondo: Bia 25

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése