Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2015. november 15., vasárnap

A tegnapi príma időben teljesített túraután mára az volt a terv, hogy családilag, a "buku" jegyében teljesítjük ezt a gyaloglatot, de a vége most is az lett, hogy egyedül vágtam neki, nagyjából a rajtidő végét elcsípve.
A Szépjuhászné étteremben volt a rajt, ami picit zsúfoltan ugyan, de legalább fedett, meleg helyet biztosított a nevezéshez, illetve a túra utáni falatozáshoz.
A nevezés gyorsan ment, az itinerben lévő térképet szemrevételezve gyors memorizálás: ZcZ+Z-PcXPcS-ScP+P-, azaz javarészt ismerős szakaszokból összerakott, kellemes, de azért szintes séta :)
A második kört teljesítő ismerősökkel futok össze, együtt megyünk az aszfalton le egészen az Ördög-árokig, természetesen a Z- jelzésnek a ToJáS túrán kritikus kunkora sem marad ki, hogy aztán felkapaszkodva az Apáthy-szikláig, ahol körül is nézzünk.
Picit később elköszönnek, és kényelmes kocogásra váltanak - én most sétára készültem, úgyhogy kényelmes tempóban érkezek a "macis játszótér"-re, ahol a névadó maciról készül egy fotó, bizonyítandó, hogy a budai erdőkben igenis van medve :-)
A Falasokk túráról ismerős Pc jelzésen irány a túra névadója, a libanoni cédrus - egy rövid, jelzetlen kitérővel a Kondor utcán.
A cédrus megtekintése és az igazolólapon feltett kérdés megválaszolása után visszatérek a Pc jelzésre, és jöhet a kényelmes emelkedő a Vadaskerti-hegyen átvezető S- jelzésig.
Ez a szakasz szerintem méltatlanul elhanyagolt a teljesítménytúrák szempontjából - egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány túra érinti - pedig egy nyiladéknál például nagyon szépen rá lehet látni a Kecske-hegyre.
Az emelkedő végén jobbra tart a jelzés, aztán csak érkezik a S-, hogy egy pici szinttel megtoldja az eddigieket :)
A szintmetszet alapján egyébként nagyjából ezen a magasságon található Szépjuhászné is, úgyhogy amennyit ereszkedek Hűvösvölgyig, annyit még felfelé is kell majd kapaszkodni...
Bélyegzés, majd a Lángos büfénél is megállok - nyugdíjazás miatt eladó a büfé :( remélem, hogy lesz, aki tovább viszi - kérek egy lángost, hogy a túra hátralévő részéhez erőt gyűjtsek.
Innen már nincs sok hátra, mondhatni eseménytelen gyaloglást követően érkezek meg a Hárs-hegy lábához, ahol gyorsan megörökítem a kódot (felírni ráér a célban is...), és nekilódulok a P- emelkedőjének. Tegnap ellenkező irányba haladva valahogy jobban esett ez a szakasz :-)
A szintútra érve még jobbra kinézek a mai penzumból nekem kimaradt (a hosszabb táv útvonalában található) Fekete fej irányába, aztán berobogok a célba.
Jó ötlet ilyen időben a fedett, fűtött rajt/cél - bár picit szűken vagyunk, de legalább lehet picit melegedni.
Átveszem a díjazást, a hűvös-völgyi lángos okán a bővebb falatozást kihagyom, és indulok hazafelé.
A Sarokkő nem kevés túrát rendez - ez van, akinek tetszik, és van akinek nem, számomra irreleváns - ha nekik belefér ennyi hétvége, akkor csinálják - pláne, hogy egészen belejöttek a rendezésbe. :-)



2015. november 14., szombat
Kilencedik rendezés, és kilencedszer vagyok ott a rajtban, hogy ezt a nagyon jól kitalált útvonalat bejárjam.
A nevezés picit "gépiesen" megy - ez az ára annak, hogy gyors és gördülékeny akkor is, ha egy tömött busz teljes utaslétszáma egyszerre érkezik a rajtba - mondjuk nekem ilyenben most nem volt részem, úgyhogy a nevezés után még egy picit a GPS-re is várni kellett, de ha már minden túrán csinálok tracket, ez sem maradhat ki...
Ismerős útvonal: P-, a Fekete-fej "túloldalán" jobbra P+, aztán szalag...
Közben persze ep. a Hárs-hegy oldalában, meg a Fekete-fej tetején - itt némi édességgel pótolható az emelkedőn elfogyott energia :-)
A lakott területen sem maradhat el a kaptató - igaz, messze nem olyan durva, mint a Fekete-fej, de néhány részletben azért itt is kell némi szintet nyerni.
Az évekkel ezelőtt félbehagyott építkezésnél elkészül a "kötelező" panorámafotó, meg néhány túratársnak mutatom, hogy igen, oda fel. De előbb még le - nem kicsit, hanem nagyon. Miután a Remete-hegyet megmásztuk :-)
A kertek végében egész kényelmesen lehet haladni - a terep is príma, és bozótharc sincs, úgyhogy gyorsan a Remete-szurdok következik.
A szurdokban sétálok, alkalmi túratársaimnak első teljesítés, úgyhogy váltunk néhány szót még az útvonalról, aztán a szurdokból kifelé, a K- "kellemes" emelkedőjén lemaradnak - hiába, ez is egy olyan kaptató, amin "tesztelem" magamat meg a fittségemet - ha megy egyben, akkor jó. Picit lihegősen, de jó. :-)
A Remete-hegyen ismét pont, nem sokat időzök, megyek tovább, hiszen bőven van még táv, de főleg szint előttem.
Először persze lefelé visz az út a K+ jelzésen, meg némi aszfalt beiktatásával a S+-on is. Itt figyelni kell, mert egy villanyoszlop mellett jobbra le kell térni az aszfaltos útról. Néhányan majdnem benézik, de időben utánuk szólunk, hogy egyenesen már nem lehet a S- jelzést elérni.
A S- levisz az aszfaltig, ahol a kertészet tetszetős kerítése egy rövid megállásra késztet - utána meg a benzinkút is, mert érzem a kávé hiányát :-)
Az amúgy is lejáró hűségkártyás pontokért veszek egy egészen kellemes kávét, aztán megyek tovább.
Az Alsó-Jegenye-völgyben most nincsenek töklámpások - még mutatóban sem - kár, mert nagyon ötletes verziók is voltak a korábbi években...
A forrással szemben lévő pihenőnél nem kell jobbra felkapaszkodni a meredek rövidítésen - ez nem az a túra - úgyhogy illendő módon megyek a völgy végén lévő szép nagy tisztás felé, ahogy azt a jelzés is mutatja.
Ahogy a jelzés az erdészeti úton emelkedni kezd, igyekszem egyenletes tempóban gyűjteni a magasságot, hiszen innentől a Kálváriáig szinte végig emelkedő lesz - nem csoda, hiszen a kiírásban szereplő bőséges szintet valahol össze kell szedni :-)
Nem mondom, hogy mindenféle furcsa lélegzési technika bevetése nélkül :-) de csak sikerül nagyjából egyben leküzdeni ezt a szakaszt is - a végén csak azért fogtam vissza magam, hogy a pontra érve meg tudjak szólalni, és ne egy gőzmozdonyt utánozva köszönjek az ismerős pontőröknek :-)
A bélyegzés mellé itt is édesség az ellátmány, továbbindulás után még leöblítem egy jó húzásnyi izóval, aztán jöhet a hullámzó sétaút, nagyjából Virágos-nyeregig.
Ennek a szakasznak az eleje nem jelzett út, de a nyolc korábbi teljesítés okán még szalagok nélkül sem lenne gond vele.
A jelzetlen ösvény a K-Z- közös szakaszára jut ki - itt egy szusszanásnyi pihenő, aztán tovább a szintúton, a K- jelzést követve.
A távvezeték alatti terület mostanában lett ismét kipucolva m- a meredek oldalban nem semmi munka lehetett ezt megcsinálni.
 A szintúton jól haladok, katonasír, S- jelzés érkezik, aztán Virágos-nyereg, és a Füli büfé - immáron nem egy csettegővel, hanem "gyári" autóval a helyére vontatva :-) Az órára nézek - egy forralt bor még szűken belefér, úgyhogy azzal "frissítek" - túratársak kényelmesen letelepedve fogyasztanak, én inkább megyek tovább - át a Vihar-hegyen, amit sikerül ugyan egy lendülettel letudni, de azért nem lesz a kedvencem :-)
Egy túratársnak megmutatom a repülős emlékhelyet - a nyeregből kikapaszkodva és jobbra fordulva a jobbra, a kilátóponthoz vezető jelzetlen ösvény elején tart szintén jobbra, lefelé egy alig látható csapás - aztán irány tovább a HHH csúcsa felé.
Itt egy gyors bélyegzés, majd lefelé Kc/S- kombinációval a Határ-nyeregig, ahol simán fordulunk rá a csúcson elhagyott K- jelzésre - igaz, most a legutóbbi iránnyal szemben haladunk az Árpád-kilátóig.
A kilátónál az utolsó bélyegzést is begyűjtöm, és robogok tovább.
A Z- kényelmesen lejt, aztán az Apáthy-szikla előtt szintútba fordul - nem számolom össze, hányszor jártam erre idén - az viszont biztos, hogy még fogok :-) úgyhogy nem állok meg nézelődni; lent az Ördög-árok, szemben, a völgy túloldalán valahol fönt a fák között Szépjuhászné. Lépcső, lejtős aszfalt következik, aztán az Ördög-árok után már csak fölfelé... Mivel nagyrészt aszfaltos, a forgalom számára megnyitott utakon vezet a jelzés, így az emelkedők elég enyhék - a Hárs-hegy oldalában egy szakaszon szintúton haladok, a szalagozást követve balra letérve a Z+ jelzésről.
A vége persze emelkedik, enyhén és hosszan, de csak feltűnik az állomásépület, ahol a célban megkapom a díjazást, illetve a bélyegzést a kupafüzetbe, majd saját bögrém terhére fogyasztok a tényleg finom teából - amivel a szintén ellátmányként fogyasztható banánt is leöblítem :-)

A díjazásból sajnos a kitűző elfogyott, de majd pótolják a rendezők - ha máskor nem, a ToJáS túrán át tudom majd venni.
Táv és szint, illetve jelzésváltások száma alapján sem könnyű túra, kellőképp el lehet benne fáradni - de ezért a kellemes fáradtságért is jár az ember teljesítménytúrára, nem?

Track: Track_HEGEDUS_ROBERT_EMLEKTURA_2015_szurt.gdb

Endomondo: Hegedűs Róbert Emléktúra 2015





2015. november 8., vasárnap
Ha már úgy alakult, hogy rengeteg hétvégét elvisz a munka -  és ez a jövőben csak fokozódni fog (minden második hétvégém munkával fog telni), akkor idén minimál távokkal is kell szaporítanom a Budapest kupához gyűjtött túrákat - erre a négy km-es sétát is csak emiatt iktattam be a programba. Eredetileg családi program lett volna, de úgy alakult, hogy egyedül húztam be ezt a rövid kört.
A rajtban a "perselyes" nevezést választottam, úgyhogy kitűző az nem járt a végén, viszont pucolhattam magamnak (is) zöldhagymát a zsíros kenyérhez :-)
A nevezés tehát gyorsan ment, ahogy a Z- jelzésen a Normafáig tartó sétával sem telt el sok idő - bár közben egy jót beszélgettem egy, az első körről visszatérő túratárssal :)
Az időjárás príma, az erdő csodaszép - mi is kéne még... Mondjuk az, hogy a kerékpárosok betartsák (ne csak most, hanem a jövőben is) az új sétaút elejére kirakott táblán látható tiltást. A kisgyermekesek, meg a többi kirándulni, túrázni, andalogni, gyalogolni vagy épp futni erre járók nevében előre is köszönöm.
A minimál táv, a csodaszép időjárás, és a bőségesen rendelkezésre álló szintidő okán elkészül a "kötelező" panorámafotó:

Aztán egy másik, amin feltűnik a távolban egy fehér... neeem, nem vitorla, hanem kilátó, amelyet Erzsébet királynéról, egészen pontosan Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbachról neveztek el, és amit szinte minden, ezen a környéken szervezett teljesítménytúra érint - ezt a rövid távot kivéve, úgyhogy ma csak távolról nézem meg a jól ismert épületet.

Ezt követően a Z- jelzésen ereszkedek egy picit az éles jobbos kanyarig, ahol aztán pont ettől a jelzéstől búcsúzom el, és irány az Anna-kápolna. Előtte még egy gyors feljegyzés a nagyon jó helyre, rögtön az elágazás utánra rakott "felírós" ponton (van, aki fentről érkezik a pontot keresve...).
Több EP nincs, úgyhogy akár "toronyirányt" is lehetne menni, de minek - sokkal "nyugisabb" a jelzett úton haladni :-)
A Jánoshegyi út előtt a tényleg szép, városi parkba való módon megcsinált sétányt keresztezem - az irányjelző tábla szép, reméljük sem az anyaga, sem pedig a fizikai léte nem fogja senkinek a szemét piszkálni... Az mondjuk nem tetszik benne, hogy az alsó tábla éle bőven 180cm alatt van, és a fa tábláknál szerintem komolyabb sérüléseket tud okozni, ha valaki véletlenül nekimegy... 
Az aszfalt túloldalán, balra, a Kc jelzés DNy-i ágára fordulok, és kényelmes tempóban sétálok Normafáig.
Itt egy kerékpáros párost még útbaigazítok Budakeszi felé - Z+/S+/Jelzetlen/P-/P+ útvonalat javaslom lefelé, remélhetőleg sikerül eltalálniuk a jelzetlen utat a Katonasírnál - aztán kanyar a réteset elé, amerre a jelzés mutatja, és a Z- jelzésen, amin jöttem, vissza a célba.
Itt egy pici sorakozás az oklevélért meg a  "buku" bélyegzésért, aztán a "szokásos" zsíros kenyér - hagyma menüből falatozok - az utóbbit öntevékenyen pucolom meg :-) Bőven belefér, egy jó beszélgetés mellett pláne.





2015. november 1., vasárnap
Egy kör a Hárs-hegy körül, avagy családi séta a Budapest kupa jegyében - idén is. Az időjárás nagyon kegyes, úgyhogy parkolni csak jóval távolabb tudunk - de legalább a bemelegítéssel nincs gond :)
A hosszú rajtidőnek hála, a késői érkezéssel sem sikerül még csak megközelíteni sem a rajtzárást, úgyhogy kényelmesen benevezünk, aztán néhány ismerős üdvözlését követően neki is vágunk a rettentő nehéz, technikás, és nem különben bonyolult útvonalnak :)

Elsőként rögtön azt kell eldönteni, hogy a kiírás szerinti, vagy netán azzal ellentétes irányba járjuk be a túra útvonalát. Mondjuk ez egy kör esetén szinte mindegy, több körnél viszont fontos döntés, hiszen ott az ellentétes irány a körök számában is negatív előjellel szerepel - kivéve, ha valamennyi kört ugyanabba az irányba teszi meg a résztvevő.
Nekivágunk tehát az állomásépület mellett le az itt-ott kissé bizony csálé lépcsőn lefelé, hogy aztán a leírás, a szalagok, és persze a többi résztvevőt követve megcélozzuk a Hárs-hegyi nyerget.

Vonat nem érkezik, úgyhogy csak az üres pályát tudom lencsevégre kapni, de az ősz színeibe öltözött erdő így is csodaszép.
Kanyarodunk egyet a Kis-hárs-hegy  felé, ahol a csúcson kilátó, akarom mondani a kilátón csúcsforgalom van, úgyhogy egy kósza kísérlet után lemondunk róla, és megelégedve a bélyegzőlenyomat összesen négy példányban történő begyűjtésével tovább indulunk.
Ebben a családi tempóban az a jó, hogy többen megelőznek, mint nem, és így sok ismerőssel lehet találkozni - még akkor is, ha nem a szembejövő forgalmat erősítjük. Persze megvan a könnyed, kényelmes tempónak a hátulütője is: sokáig tart a kapaszkodás a Kaán Károly kilátóhoz - de legalább közben alaposan szemügyre vehetem Bátori László emléktábláját a barlang szebb napokat látott bejárata fölött.
A kisebbik lányomnak nem volt elég a szint, fölrobog a kilátóba. A pont mersze nem ott, hanem a S- "csücskében" van, ahol begyűjtjük a 3k+2. bélyegzésből nekünk járó négy darabot.


Innen már szinte csak lefelé - kivéve egy rövid szakaszt, amit egy elszórt sapka okán háromszor teljesítek :-)
A Gyermekvasút vágányát keresztezve már szinte el sem lehet téveszteni :) a célt, ahol kitűző, oklevél és egy-egy műzliszelet vár ránk, mielőtt elindulnánk haza.

Track: Track_MONOTON_MINIMARATON_2015_szurt.gdb

Endomondo: Monoton minimaraton 2015.