Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2015. július 25., szombat
A rettenet bőséges kínálat ellenére kellően szoros lesz az év végén a Budapest kupa teljesítése, mondhatni lemaradásban vagyok :-) Kutyaharapást szőrével, lemaradást a Lemaradás-sal - merthogy ezt a túrát a Rákoskerti Lemaradás Turisztikai Sport- és Szabadidő Egyesület rendezi, immáron sok éve :-)
Sajnos az elmúlt három évben a Budapest terep kupával ütközött, úgyhogy némi kihagyás után vágtam neki ismét.
Családdal terveztem először, aztán a lányok a nagy melegre hivatkozva lemondták a részvételt, sőt én is csak a rövid távot céloztam meg - azon még úgysem indultam eddig.
A rajtidő végét megcélozva kimentem Hűvösvölgybe, autó+BKV kombóval, tudva azt, hogy a völgynek ilyentájt csak a neve hűvös - árnyas parkolót nem igazán lehet találni :)
Kényelmesen benevezek, közben Geri érkezik, picit kinyúvadt állapotban :-) nem csoda, hiszen ő már bő két óra alatt túl van a rövid távon... Megbeszéljük, hogy a Pest irányába túrájuk városligeti körén ha minden jól megy családilag ott leszünk, aztán én nekivágok a mai kellemes körnek.
Tempós, gyors teljesítést tervezek, ahol lehet belekocogva, de aztán a Hárs-hegyre fölfelé menet kellemes beszélgetőtársak akadnak, úgyhogy felveszem a tempójukat, és együtt érkezünk az első pontra.
Ismerősök őrzik a pontot, váltunk pár szót, aztán a kilátóba is felmegyünk - ha jobban belegondolok, az idejét sem tudom, mikor jártam fönt legutóbb...
A S- lefelé hozza a "szokásos" formáját, aztán hegyes szögben következik a P-, aminél érdekes, láthatóan frissen festett "elhasadt" szíveket (vagy szív közepén kanyargó ösvényt?) formázó jelzések is feltűnnek - megdöbbentően sűrűn. Mint később kiderül, egy a Szent Ferenc kórház betegeinek kitalált kényelmes sétaút - gondolom, ezzel függ össze az is, hogy több új pad is került az út mellé, sőt, a P- letérésénél lévő pihenőhelyen is újak a padok meg az asztal.
Az új jelzésekkel kapcsolatos találgatások jegyében fordulunk balra a P- jelzést követve, a jól ismert sziklás ösvényre. Egy rövid szakaszon épp érik a szeder az ösvény mellett, bár ebben a dög melegben inkább aszalódik, de néhány ehető szemet csak sikerül begyűjteni :)
Aszfalt, "nem szeretem" kanyar külső íve - de legalább most a forgalommal szemben haladunk...
A Fekete-fej szuszogósan, de megvan, a túloldalon,már ismét "lent" szusszanunk, hogy aztán némi árnyék után kellemetlen "napon süléssel" kapaszkodjunk fel a Kecske-hátra.
Itt szemből érkezik egy idősebb úr, aki figyelmeztet minket, hogy feljebb jobbra kell tartani egy benézhető elágazásban - neki sikerült elkavarni, úgyhogy ő itt kiszáll... Az elágazás megvan - szerintem legfeljebb elbambulható, de mindegy, megyünk tovább, várva a következő pontot a P-P+ elágazást.
A ponton édességgel várnak - a bélyegzésen felül - Innen szint szinte nincs, úgyhogy egy hosszabb pihenő is belefér.
A P+ jelzésen hamar leérünk Remeteszőlősre, ahol emlékeim szerint egy hosszú, unalmaz aszfaltkoptatás következik - az aszfalt stimmel, de beszélgetve egészen gyorsan a végére érünk :)
A könyvmegállót alaposan megnézzük - érdekes ötlet, remélem, sokáig megmarad legalább ilyen szép állapotban :-)
A Remete-szurdok alsó végén az ezen a túrán megszokott dinnyés pont vár ránk, a kellemes árnyékban falatozó nagyobbacska társaság jelentős pusztítást vitt végbe a dinnyekészletben - már ezért megéri erre a túrára eljönni :-D
A szurdok után sikerül másokat is tévútra vezetni - csinálunk egy kitérőt a K- jelzésen a templom felé - utólag megnézve a leírást, én emlékeztem rosszul, bocsánat.
A templomkertben még töltünk vizet, aztán jó sok árnyékmentes aszfalt következik (saccra háromszor annyi, mint Remeteszőlősön) a Nagyrét sarkáig, ahonnan a jól ismert sétányon jutunk vissza erősen szintidő-kihasználós teljesítési idővel Hűvösvölgybe.
A célban a rendezőktől megszokott bőséges és színvonalas ellátás: sokféle "kenőanyag" kerülhet a friss kenyérre, amit aztán fincsi limonádéval lehet leöblíteni :-)
A rendezés, az útvonal olyan, hogy nyugodtan ajánlható kezdőknek, családoknak, illetve "túrafertőzés" céljára is.


Track_BUDAI_TAJAKON_15_2015_szurt.gdb
Endomondo

2015. július 3., péntek
Újabb esti, kocogós program - a nappali verziója tetszett, és sikerült úgy szervezni a dolgokat, hogy ide is el tudjak jönni.
Mivel az M0 adja magát, mint útvonal, így még útba ejtem a Decathlon-t is, mivel a lányaim rollert szeretnének, és a weboldalon "utolsó darabok" kitétellel jelzik, hogy még talán van a kinézett típusból.
A bevásárlás sikerül, veszek egy palack izót is, aztán irány a rajt - ami a nappali verziótól eltérően nem az iskola, hanem egy játszótér. Egy térképböngészéssel sikerül eltalálni a megfelelő letérést, és egy üres telek mutatja magát parkolónak. Itt már áll néhány autó, kinézek egy szimpatikus helyet, és kényelmesen elkezdek készülődni, mivel bőven van még idő a rajtidő elejéig.
Érkezik Misi, beparkol mellém, üdvözöljük egymást, aztán lesétálunk a szomszédos telken lévő játszótérhez.
Ebben a rajt/cél helyben a kényelmes parkoláson kívül van még egy nagyszerű dolog: itt van egy mobilos torony, úgyhogy távolról látható, hova kell visszaérni :-)

A nevezés picit döcögősen indul, de sikerül gyorsan túlesni rajta, úgyhogy papír az övtáskába, izós palack a kézbe, és kényelmesen sétálva vágok neki a pici emelkedőnek - hogy aztán jobbra fordulva már kocogósra fogjam a tempót.
Iskola jobbra - no, akkor ez picit hosszabb lesz, mint a nappali verzió? Nem gond, legalább az elején kiderült :-)
Az első EP-nél már néhányan várnak a pontnyitásra - meg a pontőrre, úgyhogy beállok én is a várakozók közé - érkezik az egyik rendező, nem ő a pont őre, de megoldja a problémát: mindenki kap egy szignót a papírjára, és mehetünk tovább. Valaki Danit emlegeti, hogy külföldön van, úgyhogy nem kell korábban nyitni a pontoknak :-P Az rendben, hogy korábban nem, de azért időben igen...


Kényelmesen ereszkedik az aszfalt, aztán egy bal-jobb kombinációval már a vasutat keresztezi az útvonal - földútra váltva. A nappali verziónál még sárgállott a repce - most már a betakarításon túl a letarolt szántó van az út mellett.
A süppedős homokos talaj picit visszafog, de igyekszem egyenletesen haladni - az órára pillantva a következő pontot is nyitás előtt picivel érem el ebben a tempóban - mindegy, legfeljebb ott is szusszanok egy picit, bár az első pontnál nagyon nem esett jól a várakozás.
Jobbról érkezik az ismerős földút - itt fogok visszajönni nemsokára, ha minden jól megy - és miért ne menne jól?

Az erdősáv sarkánál lévő parkolónál előszedem a lámpát - nem, még nincs annyira sötét, csak az innentől a fák között kanyargó ösvényen nem lenne jó hasra esni valamiben - vagy épp beletrafálni egy lócitromba...
A következő pontot Roliék viszik - nyitás előtt érkezem, de rutinos rendezőkkel van dolgom, úgyhogy pillanatok alatt kapok pecsétet is a csoki mellé (köszönöm!), és mehetek tovább.
Ahol a nappali túrán egy eltévedt autóssal találkoztam, és irányítottuk vissza a helyes irányba, ott most a természetvédelmi őrszolgálat terepjárója érkezik - váltok pár szót az egyenruhás úrral, aki készségesen megvárja, míg tovább megyek, nem megy előttem be a következő szakaszra felverni a port. Neki is köszönöm, a többi résztvevő nevében is.

A gémeskút felé fordulva elkezd jelezni a térdem, úgyhogy lassítok, így aztán egy ismerős túratárs elroboghat mellettem - de a gémeskút pontnál még őrzöm a második helyemet :-)
Az egyenes visszafelé szakaszon marad a tempós gyaloglás, itt két futó robog el mellettem - nem verseny, úgyhogy kényelmes, de erős tempóban fordulok rá a vasút felé vezető oda-vissza szakaszra.
Jelentős szembejövő forgalom, por, és néhány, az elfogadhatónál harsányabb társaság jellemzi ezt a szakaszt - szerencsére elég rövid, és még a vonat is elmegy, mire a fénysorompóhoz érek, úgyhogy ott sem kell várakozni egy percet sem.

A platánfákkal szegélyezett utcában megpróbálok ismét kocogni, de a térdem szól, hogy nem kéne, úgyhogy marad a gyaloglás. Aztán a pont őre szól, hogy ha túrázó vagyok, akkor adna pecsétet, mert most fog nyitni,mint pont... Szólok, hogy legalább hárman vannak előttem - szerencsére találkozott velük, úgyhogy nem lesz probléma.

Később némi térképnézegetés után beérnek Áronék, felveszem az erős tempójukat, és nagyjából együtt érkezünk be a célba.
Az érkeztetés gyorsan megy, utána a szokásos hagymás, paradicsomos zsíros kenyér következik, amit szörppel, vagy épp kólával lehet leöblíteni. A túramenü hozzávalóit nem tudom, hol szerezték be, de a péket meg a hentest is meg lehet dicsérni a finom kenyérért meg a tényleg finom zsírért.
Falatozás után irány az autó, és robogok haza, hiszen kocogós tempó ide, vagy oda, de későre jár...

Azt hiszem, ezt a verziót is szeretni fogom - pláne, ha a pontnyitásokat picit előrébb hozzák, hogy az elején, a gyalogosokat elkerülve is érdemes legyen kényelmesen kocogva elindulni.
A színes, térképes itiner nagyon igényes, ahogy az oklevél is. Az ellátásra sem lehet panasz, úgyhogy jövőre szeretnék ismét jönni :)

Track: Track_MERZSE_EJSZAKAI_10_szurt.gdb

Endomondo: Merzse Éjszakai 10