Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. december 30., kedd

Több túra is tervbe volt véve decemberre, aztán úgy alakult, hogy ez az egy túra jött össze - és ez nem csak rajtam múlott, hiszen a jégtörés okozta döbbenetes károk több túra megrendezését is lehetetlenné tették.
Ezt a jégtörést ezen a túrán is lehetett látni, de kezdjük az elején :)
Halvány gondolatként motoszkált bennem, hogy az 50-es távot kéne megpróbálni, de aztán maradtam a rövidebb táv mellett, úgyhogy Szilasligetről, az autó lerakása után HÉV-vel utaztam a gödöllői rajthoz. Jegyet a BKK-s automatából pikk-pakk megvettem - utánam viszont vagy öt-hat jegyet akartak venni - nem, egyben nem lehet, úgyhogy darabonként végig kellett nyomkodni a kiválasztási folyamatot... No mindegy, majd alakul még az automata felhasználói felülete. (Az más kérdés, hogy jegyvizsgálóval Gödöllőig nem találkoztunk...)
Tehát Gödöllő... A parkban ismerősök állnak az asztalok túloldalán, gyorsan túlesek a nevezésen, aztán sikerül nem elfelejteni rajtbélyegzőt kérni Bubutól is, úgyhogy tényleg mehetek az utamra, ami eleinte Gödöllőn vezet keresztül. Szalagozás van, térkép szintén, úgyhogy tempósan érek ki a városból, hogy az M3 fölötti gyalogoshíd után hétvégi házas övezet következzen.
Itt az 50-es távnak van egy kitérője - papír, szalag van az elágazásnál, úgyhogy rövid tanakodás után mehet ki-ki tovább a megfelelő irányba.
Az első említésre méltó hely az Öreg-hegy - a kő felirata szerint Molly domb - az itteni adótornyot az autópályáról annyiszor láttam, most legalább megnézhetem közelről :-) Az emlékkő szép, a fák viszont nagyon szomorú képet mutatnak: a decemberi jégtörés komoly károkat okozott itt is.
Tovább a burkolatlan úton, térkép meg szalagok alapján könnyen követhető itt is az útvonal - aztán a Boncsok-hegy alatt sikerül majdnem elkavarni: a szalagozás ugyanis az ösvényről balra, esésvonal irányban vezet fel a csúcsra, ahogy mondani szokás, tökön-paszulyon keresztül.
Felírom a felírni valót :) és megyek tovább - szalagozást követve, itt-ott ismét a tök & bab elven kijelölt útvonalon.
Szerencsére ez nem tart sokáig, és ismét a gyümölcsöskertek mellett vezető útra érünk, aztán érkezik a P+ illetve a P- jelzés, amin megcélozzuk a Margita csúcsát.
Itt egy nevet kell felírni a lapra - be van csomagolva a fából készült emlékmű, de a név azért olvasható. Évekkel korábban már jártam erre, akkor megpróbáltam utánakeresni a szomorú eseménynek, aminek emlékét itt láthatjuk, de nem nagyon sikerült :(
Robogok tovább a P- jelzésen, egy elágazásban úgy szólnak utánam, hogy rossz irányba megyek - és tényleg, ott lengedez a másik út fölött a szalag, pár méterrel később. A térképre nézve tényleg nem örültem volna, ha a P-S- pároson letrappolok a hegyről :-)
A Bódis-hegynél egy fára van felfestve a kód, fotó, felír, biztos, ami biztos.
Veresegyházra igyekezve lefelé gyorsabb tempóra kapcsolok, szalag a település széléig van, utána... szóval erősen hiányos.
A leírásban utcanevek szerepelnek, kis segítséggel a játszótér felé az éles letérés is jól megtippelhető, úgyhogy sikerül a lakott területen minimális bizonytalansággal átkelni. (Mint köztudomású, a túrázó legkönnyebben lakott területen téved el. Erdőben, mezőn, "világ vége előtt kettővel" jóval nehezebb elkavarást produkálni. Legalább is szerintem :-)
A Medveotthon felé vezető úton erdősáv jobbról - itt a sík terepen rákapcsolok, de azért egy-két fotót csak elkövetek, hiszen elég ritkán tévedek erre :)
Az erdősáv után ismét lakott terület, majd széles, poros útra fordulunk jobbra, amin naaagy teherautók hordják a földet - szerencsére csak egy pár porát kell rövid ideig nyelni, mert a vasúti árjáró előtt élesen balra mutatja a tábla az utat a Medveotthon felé.
Lovarda, szürkemarhák a másik oldalon, úgyhogy nem csak a macik miatt érdemes ide ellátogatni - de most ők a fontosak, hiszen a bejáratnál lesz a következő pont.
Az időjárásnak köszönhetően kellően rideg állagú csoki jár a pecsételés mellé, utána pedig lehet befáradni, és körbejárni a medvék kifutóját. Meg a farkasokét is, illetve a kilátót, ahol csak a hosszú távosoknak van pont, azt is útba ejtem Nagyondinnye kollégával, aztán jól megyünk egy kört, mert kijárat csak egy van nyitva - de legalább jól körüljárjuk a kifutókat :-P
Dinnye erős tempót diktál, nem esik jól, de nem hagy sokat panaszkodni, megyünk és kész. Olyan lendülettel robogunk, hogy a következő pontot (gázos jelzőoszlop) majdnem sikerül benézni - aztán ráeszmélünk, hogy a két oszlopsor közül a másik a miénk, a szalaggal megjelölt a hosszú távon indulóké - sebaj, felírom mindkettőnél amit kell.
Olyan tempóban robogunk a vasút melletti földúton, hogy majdnem sikerül túlmenni a Fóti Somlyó felé mutató balos letérésen, de aztán sikerül korrigálni.
Szóval irány a Somlyó - pontosabban csak a lába, ugyanis jól megkerüljük, és ÉNY helyett DNY felől, a jól ismert tanösvényen kapaszkodunk fel rá. Előtte persze Fótfürdőnél megválaszolunk egy trükkös kérdést, mert a fene sem számolta, hogy hány jelzés volt látható...
A csúcson újabb fotó meg jegyzetelés, aztán a gerincen tartom a tempót egy nagyobb csoporttal egészen Mogyoródig.
Itt a cukrászdában a "szokásos" fogadtatás: pecsételés, sütemény+tea, és ahogy eddig sokszor, sütiből saját kontómra duplázok - bár más csapat, de a sütemények semmivel sem lettek rosszabbak :)

A cukrászda után Petamival vágok neki az emelkedő aszfaltnak - picit sajog a térdem, de talán fogom bírni a tempót; hiába, a hideget nem szereti a futóművem :(
Az autópálya fölötti híd után elindulunk a Hangulat utcán egy kósza szalag miatt, aztán gyorsan kiderül (utánunk szólnak) hogy balra lefelé kellene menni... A rossz helyen lévő szalagot leszedem, átkötöm a jó irányhoz, és megyek a többiek után.
Egy távoli fotó erejéig megállok, aztán lassan, de biztosan felcaplatok a szebb napokat látott kilátóhoz. A kérdésre megtalálom a választ, felírom, és rövid szusszanás után megyek tovább - sietni kéne, mert így még a négyes átlag sem lesz meg, de a térdem, pláne lefelé nem szeretne gyorsan mozogni. Ennek ellenére "csakazértis" gyorsítok,úgy legalább rövidebb ideig fáj.
Aztán a jégtörés okozta károkat nézegetve lelassulok - ki tudja, meddig fogják ezek a fák-bokrok viselni a nyomait...
Egy trükkös szalagozott bozótharcos ösvény is emiatt került az útvonalba - kivezet a bedőlt fáktól járhatatlan földútról a szántóföld szélére - nofene, azért még bőven van gyalogolni való... Ráadásul beton meg aszfalt. Mindegy, megpróbálok belehúzni, és csak arra figyelni, hogy haladjak, nem pedig a sajgó térdemre - az ráér később is.

A célba a GPS szerint 7 óra 46 perc alatt megtett 34km után érkezek meg, átveszem a díjazást, váltok néhány szót a pihengető ismerősökkel, aztán irány az autó, és indulás haza.

Mondhatni szokás szerint kellemes, a terület adottságait figyelembe véve jól összerakott, és kellően izmos gyaloglat lett idén is ez a változó útvonalú túra. Ha a térdem nem rendetlenkedik, akkor végig nagyon élveztem volna, így viszont a vége picit nyögvenyelősre sikeredett - de ez legyen az én gondom, ha jövőre is megrendezik ezt a túrát, akkor természetesen ott lesz a helye a naptáramban.



Track: Track_FOTISOMLYO_2014_szurt.gdb