Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. október 23., csütörtök
Minthogy (még) nem tudok egyszerre két helyen lenni, így idén is el kellett dönteni, hogy Éger-völgy vagy Szomor. Tavaly Pécsett voltam, úgyhogy idén Szomor következett - a Facebook-on adódó lehetőségre lecsapva bevállalva a seprést a 23km-es távon.
Ezt a feladatot Petamival ketten láttuk el, úgyhogy reggel még őt is felvettem a Keletinél, aztán megcéloztuk Szomort, a túra rajtját.
Budapesten simán keresztülrobogtunk, viszont Budakeszin a "szokásos" Bécs-Budapest (ami idén Győr-Budapest szakaszra szűkült) szupermaraton mezőnye jött szembe...
Némi várakozás után "menekülőre fogtuk", és kis utcákon sikerült keresztezni a mezőny útvonalát, és robogni majdnem Mányig. Az ok egyszerű: Zsámbék után jól benéztem a jobbos letérést. Mindegy, ennyi elkavarás elég mára felkiáltással hátra arc, és végül csak sikerül Szomorra megérkezni, ahol a focipályára irányítottak parkolni.
A rajt a szokott helyen, a sportcsarnokban volt - kényelmes tempóban sétáltunk oda, hiszen bőven volt még időnk a tervezett indulásunkig.
A hivatalos dolgokon (eligazítás, itiner átvétele) gyorsan túlesünk, sőt kényelmes reggelire is van idő a "szokásos" túramenüből. Extra szolgáltatásként némi körtéből készült szíverősítő is lecsúszik, aztán GPS izzít, és kényelmes sétával, jócskán a rajtidő vége után nekivágunk a túrának.
Az Anyácsa-tó utáni elágazásig nem kell seperni, úgyhogy addig "csak" megyünk :) Eleinte Szomor utcáin, aztán a Kakukk-hegyre fölfelé a szépen felújított kálvária stációi között - hogy aztán egy kellemes szuszogós kaptatóval máris az első pontra érjünk.
Cukorka, pecsét, panoráma, aztán megyünk tovább - a pontot őrző fiataloknak még bőven van hátra a pontőrködésből.


 A panorámában itt-ott gyönyörködve leereszkedünk a Kakukk-hegyről, aztán a szántóföld szélén kényelmes főúton sétálunk az Anyácsa-tóig.
Itt a "szokásos" pogácsás pont vár ránk - Petami (is) feltankol, ha már ilyen kedvesen kínálnak minket :)  Szántóföld szélén kényelmesen puhán letaposott ösvényen megyünk tovább, majd az erdősávban szebb napokat látott raklapokon kelünk át a vizenyős részen, aztán jobbra tartunk a szántóföld szélén.
Elágazás következik - innentől "munka van" :) azaz gyűjteni kell a táblácskákat meg a szalagokat - előbbiből csak néhány van kirakva, szalagból viszont kellően sokat helyeztek ki - ahogy azt már megszokhattuk a rendezőktől.
Lazán emelkedő földút, itt-ott pocsolya is akad, de jó tempóban, a szalagokat felváltva gyűjtögetve érünk a rakétabázishoz vezető aszfaltútra, amin balra fordulva hamarosan a picit már túlórázó pontra érkezünk.
Bélyegzés, alma, aztán egy nagy ívet leírva gyakorlatilag kívülről megkerüljük a bázist - begyűjtve közben egy tetszetős irányjelző táblát is, majd a S- jelzésen leereszkedünk Zsámbékra.
Egy elágazásnál sikerül a jelzést követve lemenni a leírás és a szalagozás szerinti útvonalról - sebaj, a másik irányból visszakocogok, és begyűjtöm a szalagokat, és mehetünk is tovább a romtemplommal szemben lévő ponthoz, ahol saját bögrém terhére finom teát fogyaszthatok. Az órát nézve picit megcsúsztunk az idővel, de nem gond, jó tempóval simán tudjuk hozni legalább közelítőleg a pontzárásokat - igaz, ahhoz azért jobban kell szedni a lábunkat a hátralévő kilométereken.
Így is teszünk - igaz, a Szent Norbert tanösvény emelkedője nem esik annyira jól - az azért vigasztal, hogy gyakorlatilag ez az utolsó komolyabb fölfelé menetel a túrán.
Visszaérve a fennsíkra egyenletes tempóban haladunk tovább - egy szalag Petaminak, egy nekem, gyűjtjük, gyűjtögetjük, ahogy az erdőben hullámvasutazó szép ösvényen is.
Balra itt-ott nagyon szép a kilátás, pici lassítás, és robogunk tovább, egészen az Óriások lépcsőjéig, ahol nápolyival fogadnak a pontőrök minket. Ránézek az órára: ahogy terveztük, itt már gyakorlatilag időben vagyunk.
Leereszkedünk a sziklalépcsőkön, aztán jobbra tartva pici szintet még begyűjtünk a szép erdőben, aminek a szélén keresztezzük a S4 jelzést, ami után talán a teljes túra legsárosabb szakasza jön - szerencsére hamar elérjük a lekerített rész sarkánál található letérést, illetve a pontot, ahol többféle csoki, műzliszelet a választék.
Miután megbizonyosodtunk arról, hogy a kínálatban szereplő valamennyi termék fogyasztható :-) tovább indulunk lefelé.
A völgybe már kényelmes út visz, úgyhogy tempósan tudunk itt is haladni. A házikó is megvan, ahogy a Vörös-hegyi patak hídja után a buszmegálló táblának sem kélt még lába.
Nemsokára az utolsó pontra érünk, itt a szokásos 100%-os almalével kínálnak minket - helyi termék, már tavaly is nagyon ízlett, idén sincs ez másképp, úgyhogy repetázok belőle.
A célig kényszerű aszfaltkoptatás jön, előbb Somodorpusztán trappolunk keresztül, aztán feltűnik Szomor, ahol még "besöprünk" egy túrázót, begyűjtve az utolsó táblácskát és szalagot is :)
A célba kényelmesen, hat órán belül érkezünk, elintézzük a formaságokat, aztán energiapótlás gyanánt zsíros kenyér - csalamádé - tea következik :-)
Jövőre? Nehéz kérdés, hiszen az Éger-völgy is nagyszerű túra,  úgyhogy csak azt tudom mondani, hogy meglátjuk - a döntés nem könnyű, mert az október 23-i szabadnapért két nagyszerű túra versenyez nálam :-)



Track: Track_SZOMOR_23_2014_szurt.gdb





2014. október 11., szombat
Immáron hetedik alkalommal vágtam neki ennek a túrának, ami megtartva jó szokását :) duplán kupás: úgy a Budapest, mint a Cartographia kupának is része.
Először úgy terveztem, hogy Gabival jövünk a normál távra, így biztosítva be neki a Budapest-kupát, de a kedves nagymama nem vállalta a gyerekfelügyeletet... No mindegy, Gabinak még azért összejöhet a kupa - igaz, normális túra nem nagyon lesz a listában...
Katáék jelezték, hogy kései rajtot tervezve jönnek a túrára, úgyhogy velük vágtam neki a távnak a gyors nevezést követően. Azt azért megjegyezném, hogy a nevezési lapokat osztogató rendezőt elég sokan nem vették észre, úgyhogy jövőre lehet, hogy célszerű lesz rá is kirakni egy táblát/zászlót/akármit, hogy nála kell kezdeni a rajt előtti "kötelezőt" :-D
Szánom-bánom, de rögtön az elején kispistáztunk egyet a Kc helyett a rét felső szélén haladó sétányon indultunk el, utána viszont igyekeztem szigorúan követni az útvonalat.
Kellemes, bár ködös idő, és rengeteg ember az erdőben... Az Erzsébet-kilátóban a pont természetesen fönt tanyázott (nem legfölül, de teljesen korrekten lépcsőt kellett mászni a bélyegzésért - nekem furcsa volt, hogy sokan méltatlankodtak emiatt :-P
A P- lefelé igen gyorsan "elfogyott" - beszélgetve észre sem vettük, és már a P-S- közös szakaszán sétáltunk - és szólítottunk vissza földre-kőre fújt magenta pöttyöket követve rossz irányba tartó túratársakat. 
Szépjuhászné csak érintőlegesen, hiszen most itt  nincs pont - van viszont a Kaán Károly kilátó emeletén - Sorban állós várakozás, tömeg, pontkarton - ez utóbbiról bőven hiányoztak rajtszámok, úgyhogy a fene tudja, volt/van-e értelme...
A Bátor-barlangnál is tömeg - ja, hogy belefutottunk a Geotóp-napi túrába? Ez van, ha előre tudjuk, jelentkezünk barlangot nézni :-)
A Kis-Hárs-hegyre megcsináljuk a kitérőt - a kilátót a tömeg miatt kihagyjuk, jártunk már fent nem egyszer...
A S-Zc első találkozásánál páran elmennek a Zc jelzésen jobbra tartva - távol vannak, nem érdemes utánuk kiabálni, de azért megnézem a kapott térképet, és megnyugszom, hogy itt még a S- jelzésen kell lefelé robogni.
Érkezik szemből a P-, és tart jobbra, megyünk mi is, lefelé a hegyről a szép, sziklás ösvényen. Aztán a P- talán legveszélyesebb szakasza következik: a Szépjuhászné út elnyújtott kanyarjának külső ívén gyalogolunk libasorban. Mennyivel jobb lenne a Kis-Ördög-árok fölött egy híd meg egy zebra... De egy járdának is örülnénk... 
A Fekete-fej "második deriváltja is pozitív" emelkedője kellemesen átmelegít :-) de ez már csak ilyen - azért jó meglátni a csúcson lévő vasasztalt, szó se róla :-) igaz, a lefelé vezető köves ereszkedés sem jobb,mint a fölfelé oldal, sőt... De legalább rövidebb, és máris a Fekete-fej utcánál kapjuk a következő bélyegzést - és egy Horalky-t. Víz viszont nincs "nem sikerült hozni"... Ja. Autóval. No mindegy, nekem volt elég, de páran úgy számoltak, hogy itt tudnak tölteni.
A leírás szerint innen "egyéni tájolással" irány a Vadaspark - ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy a P+ jelzést követjük majdnem végig - ahol balra eltávolodik a kerítéstől, ott mi megyünk tovább a kerítéssel nagyjából párhuzamos, széles csapáson.
A Vadasparkba teljesen gyakorlatias módon a kijáraton megyünk be, az itinerünket lobogtatva - a bejáratnál álló srác ezt látva bólogat, hogy menjünk. 
A parkban rögtön egy meglepi: a pont a büfénél telepedett le - a kilátó ugyanis le van zárva... Kár érte, remélem, hogy hamarosan rendbe lesz téve - országban amúgy is kilátóépítési és -felújítási láz van :-)
Pici pihenő, közben iszok egy kávét (ami egészen elfogadható, bár a papírpoharat nem csípem), mert reggel elmaradt, és ráadásul délidőben vagyunk :)
Az egyéni tájolás folytatásaként elindulunk visszafelé, aztán balra át a kerítésen - nem, nem direktben, hanem a létrát használva, hogy innentől a Z+ jelzést figyeljük.
Kevés ilyen széles, lapos völgy van a Budai hegységben, úgyhogy akár "csak úgy" is érdemes erre kirándulni. Nagyjából innentől kezdődik a nyugodt, tömegmentes szakasza a túrának.
A völgyből jobbra egy egész baráti kaptatón jutunk ki, ami egy nyiladékot keresztez később - ez a távvezeték van a Kecske-hátnál a P- fölött egyébként. 
A nyiladék után nem sokkal balra tartunk, elbúcsúzva a Zc jelzéstől, aztán jöhet a szokásos kitérő balra, a vadászatra kialakított tisztás sarkához - a panoráma nagyon szép, még akkor is, ha folyton belegyalogolnak a képbe :-D
Újabb emelkedő következik, hiszen a Z+ jelzésről a jobbra tartó Z4-re térünk, ami, ha a térképet alaposan megnézzük, kevésbé meredek, mint a Z+, ráadásul egy picit talán rövidebb is.
Jobbra egy méretes dagonya, majd érkezik szemből a Z+, mi viszont megcélozzuk a szembe lévő kerítés sarkát, illetve az attól pár méterre lévő létrát,és "kimegyünk" a bekerített területről.
Innen nagyjából egyenesen tartunk nyugat felé, kellemesen járható az út, és végre tényleg csend és nyugalom van, sehol senki - mint a célban kiderült, az extra távot kevesebb,mint száz résztvevő választotta -  úgyhogy lehet feltöltődni.
Balról érkezik egy másik Z+ jelzés, jelezve azt, hogy közeledünk a katonasírokhoz - elvileg ezen kell majd a P3-ig menni, bár ez így explicit módon nem szerepel a kapott leírásban és térképen, úgyhogy lehet, hogy marad az egyéni tájolás idén is, bár nem érzem túl jól magam - hiába, a kapkodós reggeli sohasem jó...
Emiatt aztán a pecsételés után lemaradok Katáéktól, és ha már így alakult, kitalálom, hogy meg kéne nézni a sziklafal tetejénél lévő kilátópontot... Nem bánom meg, tényleg szép a panoráma.


A nézelődéssel persze megy az idő, úgyhogy kevés esélyem lenne utolérni a túratársakat, úgyhogy elindulok a Szarvas-árok peremén, aztán a jelleghatárnál balra tartva leereszkedem az árokba.
No, itt azért jól jön a bot, meg a barlangos gyakorlat - meredek az oldal, de nem először járok itt, úgyhogy megvan a "trükk", hogy hol lehet biztonságosan lemenni.
Fotók, szusszanás, aztán döntési pont: balra-e vagy jobbra? Azaz induljak el a P3 jelzés felé, vagy próbáljak iránymenetben a Tarnai-pihenő felé tartani? Az előbbihez már volt szerencsém párszor, úgyhogy most a "b" verzió következik: enyhén balra tartok az árok meredek oldalában fölfelé kapaszkodva, és néhány "helyzetértékelő" megállás után kijutok a térképen is látható földútra.
Térkép, GPS, iránymenet - szerencsére az erdő fásszárú aljnövényzetben nem túl gazdag, úgyhogy lehet haladni. Egy őz tűnik föl, majd el előttem,  földút balról, ahogy azt a TuHu térkép jelzi. Újabb döntés: menjek-e rajta föl az ismert, jelzéssel ellátott útig, vagy menjek tovább nagyjából toronyirányt? Az erdő továbbra is jól járható, úgyhogy megyek tovább egyenest, igyekezve szintben haladni, ahol csak a terep engedi.
Következő földút, a túloldalán mély vízmosással. No, erre nem számítottam (Pedig a másik térképen ott virít a vonala...), úgyhogy elindulok mellette fölfelé.
Szerencsére nem kell sokat kerülni, hamar látok egy csapást, ami átvezet a túloldalra.
Egy kellemes szuszogós emelkedő után aztán hangok szűrődnek át a fák között, és egy árok után hipp-hopp, már a Tarnai-pihenőhöz vezető úton találom magam.
Tempósan lesétálok, másodikra el is találom, hol van a pont :) Rákérdezek Katáék rajtszámára - már jártak itt, pár perccel előttem. No, az jó, neki is vágok majdnem az emelkedőnek - másfél km a Csergezán kilátóig, majdnem végig emelkedik, úgyhogy előtte frissítek egy jót. Sajnos leülök, úgyhogy picit tovább tart a pihenő, de sebaj, majd a célban találkozunk...
A Z3P3 elágazás után már gyorsan megy a kényelmes emelkedő, aztán még egy nekirugaszkodás, hiszen a pont a Csergezán Pál kilátó legfelső szintjén van, ahogy kell :-)
Rövidre fogom a nézelődést, robogok lefelé, hiszen Katáékat legalább a célban jó lenne beérni :) Szerencsére kényelmes erdei út vezet lefelé az erdőben, úgyhogy tempósan lehet haladni az ismerős útvonalon.
Az erdő szélére érve balra tartok, aztán a pár éve még szűk, bozótosban haladó ösvény helyén futó földút következik, hogy aztán a balról, Telki és az Anna vadászház felől érkező Z- jelzést viselő széles murvás úton fordulok jobbra, Nagykovácsi felé.
A település szélén kolléga tesz-vesz az udvarán, váltunk pár szót, aztán gyorsan berobogok a célba, ahol Katáék épp befejezik a paprikás krumplit - én gyorsan átveszem a díjazást, és ahogy megbeszéltük, együtt autózunk vissza Budapestre.

Szokásosan jó rendezés, szép útvonal, és - pláne jó idő esetén - csodás panoráma lehetősége, úgyhogy érdemes

Track: Track_BUDAI_KILATOK_EXTRA_2014_szurt.gdb



2014. október 5., vasárnap
Mondhatni szokás szerint ismét seprésre vállalkozva teljesítettem ezt a túrát - szerencsére végig kellemes társasággal :) Reggel itthon esett - vissza az esőkabátért. A rajtban már nem volt rá szükség. Rajtszámom 42 (A válasz...) Utánam egy nevező még azért volt - Marcsit a rajt után nem sokkal utol is érem. Jó tempóban szeretne menni, egyelőre megyünk együtt, amíg bírom a tempóját :)
Pomázon javában túrják az utat (hídfelújítás), a keresztet "érdekes" palánkok védik..
Évek óta festik a bolt homlokzatát, aztán Nikolai Tesla emléktáblája, sárkányölő Szent György a templom falán (szép, cirill betűs felirattal)... Sok érdekes apróság - és még csak most indultunk el :)
Kő-hegy egy szuszra megy, a Petőfi pihenőnél körbenéznénk, de a ködben Napóleon kalapjánál nem nagyon látunk messzebb - másképp szép most a táj.
A Kő-hegyi turistaháznál  a szokásos meleg teával fogadnak - egy bögrével kérek, aztán megyünk Marcsival tovább, hiszen bőven van még sétálni való előttünk, és délre Király-kútnál kell lenni.
A Vasas-szakadéknál kódot írunk, ismerős túrázókkal váltok pár szót - társadalmi életet is kell élni a valóságban is, nem csak a közösségi oldalakon, nem igaz?
Az út mellett jobbra szép nagy tisztást hasítottak ki az erdőből; remélhetőleg ezen a részen így, kisebb részenként kerül majd leművelésre, illetve felújításra az erdő, a folyamatosságot biztosítva.
Lajos-forrás a következő pont, Laci pecsétel és kínál nápolyival - aztán közösen hívunk vissza néhány túratársat, akik visszafelé indultak volna el...
Egy fél gondolatként felmerül, hogy vajon mikor lesznek az itteni épületek felújítva...? Vagy azt várják, hogy végleg életveszélyesek legyenek, és le lehessen bontani mindkettőt? Mindegy, a magas fűben a szalagokat követve gyorsan elmarad mögöttünk Lajos-forrás szebb napokat látott turistaháza.
A Kőrösi Csoma Sándor kilátónál megállunk egy picit nézelődni, fotózni.
A Marsai Ágnes domborművével díszített emlékművet egyébként 1978-ban emelték, a budapesti Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Gimnázium és Szakközépiskola kezdeményezésére. A domborművet 2006-ban ellopták, és csak két évvel később, 2008-ban sikerült pótolni, és a felújított emlékművet újraavatni.
A pár lépésre található geoládához nem sétálunk fel, hanem megyünk tovább, hiszen délre Király-kút a cél.
Előtte persze leereszkedünk Dömörkapuhoz, ahol a rengeteg khm. kiránduló (majdnem azt írtam, hogy dísztúrista) között találjuk a pontot. Pecsét, alma, megyünk tovább, bár ahogy az órámra nézek az eddigi tempóval kényelmesen odaérünk Király-kúthoz délre.
Előbb az aszfaltom, majd balra, a jelzést követve a Bükkös patakhoz  letérve jó tempóban haladunk - és ebben még az a néhány patakátkelés sem zavar minket, ami ezen a szakaszon színesíti az útvonalat :-) Itt is találunk egymásra tornyozott kövekből álló alkotásokat - úgy tűnik, divat lett ilyeneket építeni, de persze ez a legkevésbé sem baj. Sőt.
A Lenkó-emlékműnél is megállunk egy picit, sajnos a mozaik állapota évről évre romlik - talán egyszer ennek a rendbetételére is lesz lehetőség...
A Sikárosi erdészház után balra tartunk, az eredeti útvonalat követve - pár évig erdőművelés miatt nem érintette a túra a Szilágyi Bernát forrást, így a rét sarkára kiérve ezt a csodaszép látványt sem élvezhettük.


A fotómegállás után tehát Szilágyi Bernát forrás, majd a lekerített irtás mellett sétáltunk tovább a bükkipusztai pontig.
A K- tavaly óta a "régi", azaz a rét után balra tart, úgyhogy elköszönünk tőle, tovább már csak a P- jelzés vezet Király-kútig, ahova szinte pontban 12-re érünk, ahogy azt terveztük.
Néhány "hiányzó" még van, az utánunk érkezők mondják, hogy Bükkipusztánál többen balra indultak a P- jelzésen (Tölgyikrek felé), de jönnek, ahogy tudnak. Negyed óra után azért továbbállunk, aki eztán érkezik a pontra, az a rövidebb távon mehet tovább.
A nyeregben futó aszfaltcsíkhoz jó helyen lyukadunk ki, és megyünk tovább a jól ismert ösvényen Dömös felé - két túratársat távolról kísérve :)
A turistaút tavaly még veszélyesen leszakadt szakasza prímán rendbe van téve (köszönjük!), úgyhogy négy hét múlva a Piros túrán sem kell majd az aszfalton kerülni.
Dömösön, immáron szalagok begyűjtése közben beugrok kávézni az útba eső vendéglátóipari létesítménybe, mert nagyon kókadozok :-) majd megörökítem a főútnál lévő térképes táblát, ami bőséges információval szolgál Dömösről és a környékről.


A Duna-partra érve a szokásos etetőpont vár, a túra szerintem védjegyévé vált méteres kaláccsal, úgyhogy a zsíros kenyér után még desszertet is fogyaszthatok, sőt, duplázni is van lehetőség belőle :-) 
A falatozás közben/után lélekben felkészülök a várható sok szalagra, azonban idén más szalagozott, úgyhogy kevesebb szalag került kirakásra - de ahova kellett, oda mindenhova került, ráadásul ketten vagyunk Marcsival, úgyhogy gyorsan tudunk haladni Pilismarót felé.
Persze a pontzárások picit szűkösek, úgyhogy a maróti ponton Pygmea is túlórázik picit - engesztelésül segítek berakni az almás ládákat a kocsiba, és már megyünk is tovább, a túra "legszebb" szakasza felé.
Sok emelkedő jön, persze, de a szépségért meg kell szenvedni - viszont társaságban még a Hosszú-hegy - Szakó-hegy páros is könnyebb - szinte nem is állunk meg csak a Szakó-hegy emelkedőjén, ott is csak azért, hogy a csodaszép őszi panorámában gyönyörködjünk picit. Na jó, pihenünk is, meg megvárjuk, hogy a Szőke-forrás völgye óta "kísért" túratársak némi előnyre tegyenek szert :-D

A pihenő után a Szakó-hegy maradéka már gyorsan megvan, le a nyeregbe, aztán a túloldalon lépcsőn föl, miközben jól a szemünkbe süt a nap :) Az emelkedő tetején már nem állunk meg, hanem kényelmesen sétálva győzzük le a maradék szintet, ami még a Jász-hegyen előttünk van.

Innentől egyre jobban nő a népsűrűség, hála a szép kirándulóidőnek és Dobogókő közelségének. Rezsőt (mármint a kilátót) nem látogatjuk meg, bár illendően követjük a jelzést a sétányon, így nem lenne nagy kitérő, de a fene tudja, mikor megy lefelé busz (így jár az, aki nem olvas itinert - abban ugyanis ott volt a menetrend...), úgyhogy tempósan robogunk be a Maty-büfénél lévő célba.
Gyors adminisztráció és a cserépből készült díjazás átvétele (és biztonságba helyezése) után van idő beszélgetni, hiszen a busz nem rég ment el - idén sajnos nincs autós segítség a célban, úgyhogy marad a tömegközlekedés - de legalább addig is pihenhetünk.


Track: Track_VASAS_MARATON_2014_szurt.gdb