Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. szeptember 21., vasárnap

Erre az évre (is) terveztem azt, hogy lehetőség szerint legyen a naptáramban korábban nem teljesített túrából néhány - ez a túra is ilyen, bár előző este még bizonytalan volt, hogy reggel oda tudok-e érni a rajtba, de csak sikerült :)
Ennek azért is örülök, mert így a Cartographia kupához újabb teljesítést "húzhatok be", de ahogy már talán írtam, nem a kupáért, hanem az élményért túrázik az ember :)
Tehát reggel irány Leányfalu - OSM-en megnézve "benzinkúttal nagyjából szemben" lesz a rajt, úgyhogy erre figyelek: kút megvan, Cartographia-s zászló szintén, parkolni picit távolabb a Duna-parton sikerül.
A rajtban előkerül a BTHE rendezvénykártyám, úgyhogy a nevezés villámgyorsan megvan, és már indulhatok is Leányfalu utcáin a jelzéseket és a szalagozást követve. Szakmai ártalomként megörökítem a tak.szöv. épületét, aztán megyek tovább :-)
Gesztenyefák alatt emelkedik az út, nem is kicsit, de szerencsére az eleje olyan "bemelegítős" szakasz, úgyhogy mire fölérek a Vörös Meteor forráshoz, kellemes üzemállapotban sétálhatok tovább a rövid szakaszon szintesbe váltó útvonalon.
Az elágazásnál egy táblán "Az erdő fohásza" olvasható - de régen is volt, amikor a Szalajka-völgyben először találkoztam ezzel...
Nosztalgiázásra nincs idő, itt találkozik ugyanis a túra oda és visszafelé menő ága - ez utóbbiból egy kitérőt is kell tenni a Rekettyés-forráshoz - a letérés jelzéséhez keres egy rendező megfelelő helyet - váltunk pár szót, a felirat kikerül egy jónak tűnő fára - majd visszafelé megnézem, tényleg jól látható-e :-)
Addig persze meg kell tenni egy szép kört :-) úgyhogy az enyhén emelkedő úton elindulok tovább, az Álló-rét felé, ahol az első bélyegzést kapom.


Kényelmes erdei úton emelkedik tovább a jelzés, aztán jobbra tartva egy kisebb tisztásra ereszkedek le - és keresem a jelzést...
Megvan, jobbra kell tartani, akkor gyerünk tovább.
Rövid vizenyős szakaszon kelek át Német széna előtt, aztán irány jobbra, esésvonal mentén a Kis-Bükk-tető felé. Ez az egyenes szakasz nagyjából 80m szintet hoz, de ez még semmi ahhoz képest, ami majd ennek a hegynek a túloldalán vár rám :-)
Körbekerített irtás balról, ami egészen a gerinc alatt húzódó erdészeti útig tart. Arra gondolok, be kéne rajzolni a térképre a kerítést, úgyhogy rögzítem a sarokpont koordinátáját, és megyek tovább.
A gerinc melletti út után fák között art balra a jól jelölt ösvény, úgyhogy eltévedni nem igazán lehet itt sem.
Aztán balról érkezik a hosszú táv útvonala, rajta néhány ismerős, üdvözöljük egymást, és megkezdjük az ereszkedést a Tahi irányába.
Szerpentin, persze, de azért érezhetően gyorsan veszítjük el a helyzeti energiánkat - ekkor még nem tudom, csak térkép és táv meg szintadatok alapján sejtem, hogy ennek komoly "következménye" lesz később. Hopp, egy érdekes alkotás kövekből itt is :-)
Éles jobbra kanyar után az enyhén emelkedő földúton kocogósra fogom a Hétvályús-forrásig, ahol sokan pihennek, erőt gyűjtenek...
Kell. Nem kicsit, nagyon. Távolságban nem sok, de szintben kellőképp szigorú etap következik - amolyan "állva legelős"... Lenne, ha hagytak volna az előttünk járók akár egy szál füvet is, de nem, csak a gyökerek és a kövek... De legalább természetes lépcsőként lehet ezeket használni.
Túratárs pici kutyája is eléggé megfontoltan küzdi le az emelkedőt - bár lehet, hogy csak azért, mert nem akar nagyon előre rohanni :-D Felérek, szuszogok, de megyek tovább a Vörös-kő felé, mert a térkép alapján nincs messze, és szint sincs sok.


Balra, az esőbeálló  felé megyek, panoráma itt is szép, de az igazi az, ami a csúcson fogad. Sajnos nagy a tömeg, úgyhogy kevés nézelődés után tovább is indulok az ellátmányként kapott cukorkát eszegetve.


Meredek volt fölfelé, és bizony lefelé is csak óvatosan lehet haladni, bár közel sem annyira durva, mint a Hétvályús-forrás után - viszont kellemetlenül keskeny az ösvény, és  szembejövő forgalom is van, de megoldjuk.
Hamarosan a reggel már látott elágazásban találom magam - a jelzés a forrás felé szerintem jól helyre került, de azért van, akinek úgy kell szólni, hogy balra.
Rekettyés-forrás. Mi más is jutna eszembe, mint a Gyalog Galopp és a Ni-lovagok :-) Szerencsére Ni-lovag egy szál se,  helyettük a pont kedves őreitől kapjuk a bélyegzést és egy-egy almát.
Tovább indulok, lefelé eleinte kényelmes földúton, majd egy rövid szakaszon jobbra kikapaszkodva a mélyülő árokban folytatódó útról érkezek Leányfalú szélső házai közé.
Egyenletes ereszkedés a főútig, aztán le, a Duna partján húzódó sétányra - nagyon szép a Duna, rövid fotómegállás után elhaladunk a Strand, majd a rév  mellett, hogy utána jobbra fordulva begyalogoljunk a célba. Itt még egy aranyos festés a büfé falán megállásra késztet - nem, az alkalmi túratársnak nem sütöm el a gombás poént - inkább fürgén berobogunk a célba.
Amilyen gyorsan ment a nevezés, ugyanolyan pikk-pakk megvan az érkeztetés is; átvesszük a nagyon szép díjazást, majd némi energiapótlás gyanánt a "szokásos" zsíros/margarinos kenyér hagymával/csalamádéval menü következik.
Maga a túra nem hosszú, a szint viszont kellőképp bőséges, úgyhogy könnyűnek emiatt nem nevezném - viszont nagyon szép az útvonal, és remek a rendezés, úgyhogy ha valaki szereti a a sok emelkedőt, annak merem ajánlani :-)

2014. szeptember 14., vasárnap
A tervek között a maraton szerepelt, hiszen tavaly még az a hír járta, hogy ez lesz az utolsó rendezés, de aztán másképp alakult - a táv is, meg szerencsére a túra sorsa is.
Reggel iskolai "ismerkedős" programra elviszem a lányokat Dunakeszire, aztán irány a Budagyöngye - szemben vele van egy parkoló, ott rakom le a kocsit, majd megyek a buszt várni..
Jön is a bilikék jármű, felszállok - rögtön két ismerős :-) No, akkor legalább a rajtig nem egyedül megyek :)
Budakeszin majdnem fent maradunk a Tesco-hoz menő buszon, de még időben kapcsolunk, és a jól ismert útvonalon elindulunk a rajt felé.
Csepereg az eső. Nagyon csepereg. Esik. Szakad... Rohamtempóban húzzuk magunkra az esőkabátokat - én még beállok egy eresz alá szerelvényt igazítani, úgyhogy lemaradok picit.
Sajnos az eső miatt a mamutfenyőkhöz vezető sétányon épült új hidat nem tudom megörökíteni - minden esetre nagyon szép lett.
A rajtba érve csendesedik az eső, túratársak elindulnak, én kényelmes tempóban indulok utánuk - az eső eláll, de az esőkabátot azért sem veszem le - esőriasztónak talán beválik.
Az útvonal eleje változott, szalagok mutatják, merre. Akinek nem tetszik, annak Fel is út Le is út... Jó, akinek tetszik, annak is :-)
Az eső gyakorlatilag elállt, 50-es távon indult fiatalokkal sétálok a következő pontig, egészen kényelmes tempóban. Az irtás most sem tetszik, de ez van - az erdőt leművelik, ugye? Szerencsére egy elég nagy területen (még?) megmaradt az erdőborítás, minimális aljnövényzet, sok puha moha, és szinte ligetesen ritkán álló fák. Csodaszép. Mint ahogy az irtásban elénk táruló panoráma is... 
Néhány kerítés, létra, átmászunk. A ponton pecsételés, majd jobbra, a jól ismert úton tovább A kőbánya bejáratánál szalagok, felirat, veszélyes bemenni. Rendben, nem megyünk :-) 
Néhány kerítés leküzdése után balról érkezik a Z3 jelzés, amin jobbra fordulunk, majd "kimegyünk" a bekerített területről az utolsó létrás kerítésmászás teljesítésével.
A Telkibe vezető műúton meglehetős forgalom van, de azért gyorsan átjutunk a túloldalra. A Z3 jelzésen emelkedve picit ellépek a társaságtól.
A Tarnai-pihenőnél a pecsét mellé egy szelet süti is jár (köszönjük), itt nem ácsorgok sokáig, hiszen még van az emelkedőből, egészen a Z3P3 elágazásig.
Egyedül robogok a jól ismert úton, azon elmélkedve, hogy csak az elmúlt 7-8 évben mennyit változik az erdő... Ahol egykor keskeny ösvényen bozótharcot vívva lehetett haladni, ott most széles erdei "sztráda" van...
Aztán ismét keskeny ösvény - milyen lenne, ha egyszer csak itt is erdészeti feltáróutat nyitnának? Brrr...
Érkezik a P- jelzés balról, Nagykovácsi felől, hogy némi szinttel meglepve az erre járót a Vörös-pocsolyás háthoz vezessen. Illetve még tovább is, de ez most nem az a túra :-)
A Vörös pocsolya nagyon szépen mutatja magát - hiába, volt miből feltöltődnie. A pontot picit odébb találom, beszélgetek picit az ismerős pontőrrel, aztán robogok tovább a kényelmes ösvényen Remeteszőlős felé, ahol ugyan aszfalt vár, de legalább lehet haladni.
A csendes aszfaltos úton egy lány kocog, gyalogolva nagyjából tartom a tempóját, aztán a Remete-szurdokban a pecsételés miatt lemaradok picit - hiába nekem ezt is kell :-)

A szurdok után ismét aszfalt, ráadásul némi emelkedővel - nem sok, de elég arra, hogy ne szeressen az ember...
A templomban most nincs esküvő, van viszont pont a szokott helyen - pecsételés közben kiderül, hogy valóban átveszik a korábbi rendezőktől a stafétabotot, úgyhogy ha minden jól megy, jövőre is lesznek Meteor túrák. Úgy legyen...
Ismerős ér utól, felveszem a tempóját, és együtt gyűrjük le a még hátralévő néhány kilométernyi aszfaltot a Nagyrét sarkáig, ahol "mutatóba" még kapunk egy pici erdőt :-)
A gyermekvasútnál induló szól, úgyhogy szépen menetelve fejezzük be ezt a gyaloglatot.
A célban a díjazás szokás szerint egy míves tűzzománc jelvény, illetve egy 2dl-es dobozos gyümölcslé frissítés gyanánt. Mint eddig minden alkalommal, most sincs külön oklevél vagy emléklap - az itiner első oldala szolgál ilyen célokat - de nem is hiányzik, hiszen nem a papírért, hanem a természet és a mozgás nyújtotta élményekért túrázunk, vagy nem?
Remélem, hogy a részben új rendezőkkel is megmarad ilyennek ez a túra, és még sokáig gyűjthetjük a teljesítések számától függően változó színű jelvényeket :-)