Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. augusztus 30., szombat
Nyáron a családdal már jártunk itt, és akkor megfogadtam, hogy vissza kell jönni valamikor, mert csodaszép a környék. Így is lett, igaz először az volt a terv, hogy családdal "még egy utolsó hétvége a nyáron" alapon jövünk, de a kisebbik lányom péntek délutánra(!) berakott évnyitója miatt ez a terv kútba esett.
A Cartographia kupához viszont kell ez a túra, úgyhogy gyors telekocsi szervezés után szombaton reggel kényelmesen vágtunk neki a Budapest - Bakonybél útvonalnak.
Nem igazán a rajtidő elejét céloztuk meg, így aztán parkolóhelyet picit keresgélni kellett, de sikerült, úgyhogy egy gyors nevezést követően neki is vágok az egyik útitárssal a  20km-es távnak.
A Gerence-patak völgye szép, igaz, most nem kocogok, mint nyáron, amikor erre jártam, hiszen picit több táv meg szint van előttem, mint legutóbb. A kötelek megvannak a patak mellett, kényelmesen veszem az akadályt, és nemsokára az első pontot mutató gombás molinó is feltűnik.
A fincsi vajas kekszből repetázok, aztán rövid aszfalt visszafelé, hogy utána megkezdjük a tanösvényen a kapaszkodást fölfelé.
Halomsír balra, tájékoztató táblák jobbra, majd egy bagós nénit kikerülve tempót váltok. Hamar elmaradnak mögöttem, amíg lehet, tolom fölfelé erősen. Ebben csak a tanösvény szép táblái "akadályoznak meg", hiszen ha már erre járok, akkor el is kéne olvasni azokat :-) Na jó, majd otthon a fotón elolvasom, most inkább megyek, darálom a távot meg a szintet.
Egy röpke aszfaltos kitérő, de a kilátásért megéri, aztán még némi szint, és balra feltűnik a radarállomás - egyesek szerint állványra rakott, nagyra nőtt golflabda.
A ponton citromos vízzel és narancsdarabokkal kínálnak - frissítés után felkapaszkodom még a kilátóba is. Kilátás még azért van, de teljes körpanorámát ne várjon senki.
A nézelődéssel persze megy az idő, úgyhogy a jó átlagsebességnek annyi - de hol másütt nézelődjön az ember, ha nem ott, ahol még nem járt, nem igaz?
Meredek ereszkedés jön, aztán magas fű, utána pedig nyílt terepbe futó, meredek, kellemetlenül köves vízmosta ösvény. Itt már elkezdett rendetlenkedni a gyomrom, de azért igyekszem tempósan haladni Szépalma felé.


Kisszépalma után egy táblánál kiderül, hogy miért is van egy nagy terület tarra vágva ezen a részen... A 100 év körüli korú szlavón tölgy állományt kellett a gyapjaspille-tarrágást követő lisztharmat fertőzés miatti károsodás miatt 2006-ban letermelni, és a területet kocsánytalan tölgy elegyes bükkös erdő létrehozásával felújítani.
Egy kevés erdő még, aztán karámok között, nyílt terepen vezető széles földúton gyalogolok Szépalma felé, ahol néhány éve jártam.
A szürkemarhák megvannak, a kis tó is - a gcszea geoládát most kihagyom, helyette a pontot próbálom megtalálni.
Picit távolabb, az út mellett balra egy fa alatt kapom a következő bélyegzést, meg egy almát.
Innen már gyakorlatilag nem lesz szint - a végén egy rövid szakasz kivételével, igaz, aszfalt az bőven várható. A pont után még megcsodálom a panorámát, aztán balra tartva az erdő szélen látható szalagok irányába vezető csapáson megyek tovább.
Az erdőbe érve kényelmes földút következik, aztán szinte a célig aszfalt... Ettől az apróságtól eltekintve a Száraz-Gerence völgy csodaszép, sajnos az idővel nem állok jól, úgyhogy kevés fotó készül (emiatt aztán eldől, hogy ide is vissza kell még jönni máskor is). A patakmederben, meg az út szélén azért nagyon látszik, hogy milyen az, amikor nem száraz ez a völgy... Iszonyatos ereje van a víznek - ha épp erre jár :-)
Azért a "nulla km-es" jelzést megörökítem - ilyet se lehet sok helyen látni, úgy gondolom.
Kicsivel később picit kiszélesedik a völgy, szalagok mutatják, hogy az aszfaltról balra le kell térni. Pici földút, némi emelkedővel megspékelve, utána már Bakonybél szélső házai következnek.
A Zircre vezető műút ivét levágva, a jelzést követve lesétálok a faluba, ahol a célban mindenkit nagyon kedvesen fogadnak - nem mellékesen az adminisztráció is gyors - a célban kapott bón ellenében fogyasztható meleg kaja meg finom, köszönöm, nagyon jól jött.
Útitársaim a hosszabb távon indultak, úgyhogy kényelmesen kipihenem magam, mire megérkeznek - de ez kell is a hazafelé vezető út előtt.
Szép, és jól jelzett útvonal, lelkes szervezők, korrekt rendezés, úgyhogy csak ajánlani tudom ezt a túrát.

Track: Track_MAGAS_BAKONY_20_szurt.gdb


2014. augusztus 20., szerda
Mit lehet írni egy olyan túráról, amit nyolcadszor teljesít az ember...? Azért megpróbálok néhány gondolatot összeszedni - mert a sokadik teljesítés ide vagy oda, a természet is, a túra is, meg én is változik az évek múltával....
Idén is a célnál raktam le az autót; az éjszakai vonatozás romantikus és érdekes élmény - aki még nem próbálta ki, annak mindenképp javaslom kihasználni ezt a nem mindennapi lehetőséget, még annak árán is, hogy a célban esetleg sokat kell rá várni. Nekem már "megvolt" párszor a vonatozás, úgyhogy idén is kihagyom tehát.
Ismerősökkel terveztem indulni, de picit késésben vagyok - jön is az üzenet, hogy elindulnak - én még csak tömegközlekedek Hűvösvölgy felé... Mindegy, számításom szerint Szépjuhásznéig be tudom hozni a lemaradást.
A rajtnál összefutok Barnával (aki Szőke is), és együtt indulunk a jól ismert útvonalon. Múzeum, Fazekas-hegy - itt lejönnek a pontőrök pecsételni a gerinc alatti elágazáshoz (köszönjük!), aztán megyünk is tovább. A Villám utcán ellépek Barnától - Katiékat szeretném utolérni.
Ez hamarabb sikerül, mint gondoltam, A Kis-Hárs-hegyre vezető oda-vissza szakaszon jönnek szembe.
Nagy-Hárs-hegy előtt jóval érem be őket végleg - nagyon kényelmes tempóban  ballagunk fel a kilátóhoz - a társaság egy része felmegy a kilátóba  Nem akarok senkit sem sürgetni, de azért az idő az múlik...
Szépjuhásznénál leülnek falatozni, úgyhogy elbúcsúzom a csapatuktól, és nagyobb sebességre kapcsolok, pláne, hogy Szötskééket meglátom magam előtt. A János-hegyre már velük robogok föl - végre kellemes tüdőtágító tempó :-)
Erzsike lábánál bélyegeztetünk, aztán - micsoda borzalom - a rekortánon megyünk tovább. Ott, ahol eredetileg a P- jelzés haladt.
A játszótér építkezését most is fejcsóválva nézik sokan, a kék kút működik, túratársak vizet töltenek. Innen gyakorlatilag egy lendülettel Makkosmáriánál vagyunk - a P- Virágvölgy utáni letérése most is benézhető - de nem nekünk; Hiába, néhányszor már jártunk erre korábban :-)
Fölfelé is toljuk, mert az jó... Virágvölgy állomáson rövid frissítés, aztán még egy pici fölfelé - hogy a túloldalon ezt a szintet (is) gyorsan elveszítve a helyén lévő disznófői pontig ereszkedhessünk.
Fölfelé azért szuszogós egy picit, de jól esik. Meg én is. Mármint esek. Jól. Ez viszont nem esik jól.
Normafa után végre (8. teljesítés...) a hivatalos úton érünk a sínekhez... Bár jobban belegondolva lehet, hogy volt már ilyen :-) Csillebérc állomáson finom limonádé, saját pohárból, újratöltéssel. Köszönöm.
Pihentető szakasz után Normafa megállónál kapjuk a következő bélyegzést, aztán irány a Farkas-völgy. Jobbra drótkerítés, igen, itt kéne valahol lennie a balra lefelé vezető ösvénynek - meg vízmosásnak. Nincs meg. Tábla, cetli, szalag semmi... Nagyon benőtte a gaz, úgyhogy "érzésre" be balra ott, ahol aránylag könnyen megy, aztán jobbra tartva megvan a vízmosás. Első bálozók vajon hogy oldják meg...? Bár lehet, hogy őket nem korlátozza a keresgélésben a rutin, és alapból azt a kevésbé benőtt részt találják el, ahol mi is elindultunk.
A völgy gyorsan megy, ahogy a kápolnáig tartó fölfelé is. Itt szétszakad picit a csapat, Apáca-rétnél a "jobbra be a bozótba" ösvény megvan - Barna jön utánam, a többiek elmennek egyenesen - eltévedni nem fognak, ebben azért biztos vagyok :-)
A Széchenyi-emléknél még egy igazolás, aztán szigorúan a Svájci lépcső felé tovább, mivel az oda-vissza szakaszokat nem szeretem, bár a leírás a "hátra arc" megoldást sem zárja ki.
A célban a szokásos kitűző-oklevél átvétele után jöhet a virsli, ami idén egészen fogyaszthatóra sikerült. Itt már ismét együtt a csapat, úgyhogy falatozás után öten indulunk az autó felé.

Track: Track_GYERMEKVASUT_NY_E_2014_szurt.gdb


2014. augusztus 17., vasárnap
Ismét egy "EMCSA" túra, elsősorban a gyerekeknek a Budapest kupához, egy ismerős családdal közös programként.
Rajt a Szépjuhászné buszmegálló melletti parkoló sarkából, gyors nevezés, picit lassabb GPS-éledés után irány a Z+ jelzés. Az ismerősök előttünk járnak kicsivel, úgyhogy igyekszünk utolérni őket, ezért igyekszem erősebb tempót diktálni - szerencsére az út első része csak enyhén emelkedik, úgyhogy ez egészen jól sikerül.
Az aszfaltos út keresztezése előtt egy cetli az út fölött nekünk szóló üzenettel, gyors telefonos egyeztetés, az ismerős család sikeresen rossz irányba indult az aszfalton, úgyhogy bevárjuk őket
A nyeregbe már együtt kapaszkodunk fel, a lányok már várják a játszóteret. Sajnos azt várhatják, merthogy épp "felújítják"... Ez magyarra fordítva azt jelenti, hogy térkővel burkolt járdák épülnek, nehogy véletlenül valakinek beton helyett -oh, borzalom- földre kelljen lépnie. Brrr.
Az ellenörzőpontot az egyik asztalnál találjuk - igen, itt nincs mit felírni (de van, a Hidzsra a várból túrán a Libegő drótkötelét gyártó cég neve volt a kérdés), az igazolást bélyegzés képében kapjuk meg a papírjainkra.
A játszóteret körülölelő kerítést megkerülve a S+ jelzésen indulunk lefelé - no, ez egy olyan szakasz, amin régen jártam, úgyhogy az útvonalért megérdemelnek egy aprócska piros pontot a rendezők :-)
A kényelmes sétaút mellett som piroslik - savanyú, persze, de finom, úgyhogy egy-egy bokornál megállva csemegézek belőle.
A gyerekeknek is kínálom - a kóstolásig mindenki eljut, maradjunk ennyiben :-)
 Kicsit később az út mellett egy érdekesen lekoptatott kérgű fát látok meg - közelben egy dagonya, úgyhogy egyértelmű, miért néz így ki: itt vakaróznak a vaddisznók. Szerintem.
Nem sokkal később a P+ jelzésre váltunk, irány a Budakeszi-hágó, enyhén emelkedő sétaúton. Aztán jobbra átmegyünk a Gyermekvasút vágányán, és máris a célban találjuk magunkat.
A célban átvesszük a díjazást, a hokedli-méretű "asztalkán" árválkodó zsíros kenyeret inkább kihagyjuk...
Igen, ez a túra "egynek jó lesz" a kupához, de remélem, hogy a Budapest kupa fertőzöttjei más turákat is megnéznek - csak amolyan összehasonlításként.




2014. augusztus 9., szombat
A Vértes nagyon szép. A három évvel ezelőtti emlékek alapján nagyszerű gyaloglatra volt kilátás, úgy a terepet, mint a szervezést tekintve. Ráadásul jelvény jár a teljesítésért, és nem utolsó sorban a Cartographia kupába is beleszámít, úgyhogy idén ismét megcéloztam Gántot.
Most nincs telekocsi, van viszont késői indulás és "enjoy" módú gyaloglat igénye, úgyhogy csak 25km-re vállalkozom idén - hiába, öregszem :-)
Némi keresgélés kell, hogy a rajt környékén parkolóhelyet találjak, de aztán csak sikerül lerakni az autót, beöltözni "futós" szerelésbe, minthogy ezt a túrát kocogós-futós tempóra terveztem...
A nevezés idén is gyors, hála a gyakorlott rendezői gárdának, utána még egy kevés "közösségi élet", hiszen sok az ismerős, aztán a GPS megtalálja magát, úgyhogy indulhatok :)
Szalagozás, illetve jól követhető jelzések várnak, kényelmes tempóban kezdek kocogni a lakott területen.
Egy keskeny közön visz az útvonal, van, aki még nem tudja melyik a bal meg a jobb keze - majd megtanulja :-) A bagót viszont ki nem állhatom, úgyhogy jó is, hogy futósra vettem ezen a szakaszon a figurát.
 Az út túloldalán kellemes emelkedő, tolom a bottal magam, a kitelepítési emlékmű keresztjétől visszanézek Gántra, aztán megyek tovább. Illetve mennék, mer szalag balra van, jelzés jobbra - itiner, meg előttem haladó túratárs alapján maradok a jelzésen, a jó tempójú, mobiltelefonos fényképezőgéppel :) fotózó túratárssal beszélgetve a túrán való fotózás eszközeiről és rejtelmeiről :-)
Az első EP után nem sokkal jobbra tartunk, majd a korábban keresztezett utat ismét elérjük, szemben a bányamúzeum - most nem dőlök be a tanösvénynek, bár szalag sincs, és jelzés is csak messze, de a tájékoztató tábla megörökítése után balra tartok az úttal párhuzamosan, ahogy azt kell.
Rengeteg gomba az út mellett, szerencsére sár az nincs - egy-két kivételtől eltekintve, de az meg kikerülhető.
A Mária képesfánál kódot írunk, és mehetünk tovább. Bár csak másodszor járok erre, de az útvonal ismerős, ráadásul beszélgetés közben gyorsan fogy a táv, így a Juh-völgyet hamar elérjük, és fel is kapaszkodunk a Géza-pihenőhöz, ahol újra kódot kell írni.
 Legutóbb itt voltak a dohányzó fiatalok, úgyhogy akkor nem néztem alaposan szét - most pótoltam, hogy aztán egy rövid átkötést követően egy rövid aszfaltos szakaszon az ötvenes távval szemben haladva érjünk a következő - immáron "emberes" - pontra. Pátrácos... Túratársak szerint ez az elnevezés a páfrányból jön - A Pallas nagy lexikona viszont  a polytrichum nevű lombos moha (szőrmoha) egyik neveként hozza a "pátrác" szót.
A pont előtti szakaszon csak előszedtem a futókámat, és kellemesen kocogva tettem meg a "nemszeretem" aszfaltos szakaszt. A ponton néhány bögre ballonos szódával frissítek, aztán az eddigi társasággal megyek tovább
Széles erdei úton visz a jelzés, egy idő után jobbról becsatlakozik a hosszú táv útvonala is - itt egy szép nagy kunkort ír le a jelzett út, szigorúan követjük, ahogy azt kell.
Lekerített irtáshoz érünk, kellemesen tűz a nap - mi mást csinálhatna nyáron :-) aztán egy rövid nyílt szakasz következik, no, a pont persze nem itt van, hanem nagyjából két és fél kilométerrel odébb, Mindszentpusztán. 
Itt csak pecsételni állunk meg, de azért a képesfát van időm megörökíteni.
Innen már szinte végig kellemesen enyhén lejt az út, az elején keskeny völgy később szélesre nyílik, az út is kényelmesebbé válik - igaz, itt-orr süppedősen poros, úgyhogy az erre járó kerékpárosok csak óvatosan száguldozhatnak :)
Egy villanypásztornál ismét nyílt terepre érünk - ez már az utolsó szakasza a túrának, hiszen előttünk Gánt, bő másfél km a célig...

A célban jól szervezetten érkeztetnek minket, pecsét kerül a megfelelő helyekre, a fotópapírra készült emléklap mellé megkapom a jelvényt, illetve egy útba igazítást a zsíroskenyerek hollétéről :-) Persze nem csak zsíros, hanem margarinnal, különféle finom (házi?) lekvárokkal kent kenyerek is várnak rám, a kedves hölgyek serényen pótolják, amelyik verzió fogyni kezd.
A falatozás után kényelmesen, egy nagyon jól megszervezett-megrendezett, szép és könnyen teljesíthető túrával a hátam mögött indultam haza.