Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. június 16., hétfő
A feladott K100 után szorossá vált a Cartographia kupa teljesítése, de nem csak emiatt került bele a programba ez a túra - egyszerűen régen jártam a Börzsönyben, úgyhogy itt volt az alkalom, hogy sétáljak egy kellemeset.
Sajnos a teljes táv logisztikája eléggé nehézkesnek tűnt, úgyhogy maradt a rövid táv "délutános műszakban". Gondolkodtam autó plusz busz megoldáson, de a menetrendet átnézve (a vonathoz csatlakozó busz Nagybörzsöny felé) a tömegközlekedést választottam.
Kényelmes vonatozás után sok ismerőssel besorakoztunk a buszhoz, ami kellemesen meg is telt - itt találkoztam Jámborral és kutyájával.
Nagybörzsönyben a malomnál volt a rajt, némi előzetes harapnivalót is kaptunk, vizet is tölthettem, úgyhogy le a kalappal a rendezők előtt. Minthogy ez a túra a "Börzsönyi kék" túramozgalom egyik szakasza, így gondoltam egyet, és beszereztem a túramozgalom igazolófüzetét - a kimaradó szakasz meg szépen megy a bakancslistára :-)
Nagybörzsöny csodaszép, csendes börzsönyi falu, kényelmes sétával igyekszem Jámbor után - ő megállt lepényt falatozni, úgyhogy a településről kivezető emelkedőn már együtt sétáltunk fölfelé. Többször előkerül a fényképezőgép, hiszen nagyon takaros házak között kanyarog a jelzés - kanyarog, igen, tehát nem a nyíl egyenesen haladó meredek utcán megyünk fölfelé - ezt szépen mutatja a jelzés is. Rövid nyílt terep után beérünk az erdőbe, aztán keresztezzük a völgyben futó Farkas-völgyi patakot, majd enyhén emelkedő aszfalt kerül a talpunk alá egy egészen szép állapotban lévő erdészeti út képében.
Nem sokáig örülhet a túrázó az majdnem szintben futó útnak - jól látható, hogy hol kell jobbra letérni róla, hogy megkezdjük esésvonal-irányú menetelésünket a mintegy 100m-rel magasabban lévő Koppány-nyereg felé. És hogy ne legyen olyan egyszerű, a szint felénél, ahol az eddig követett út meredeksége enyhülne, balra visz a jelzés egy picit meredekebb ösvényre :-)
Ezt a szakaszt - az aszfalt és a K+ becsatlakozása között saját tempóban tolom - pulzusmérő otthon maradt, de szerintem bőven csipogna, mire felérek :-) Fent lehet pihenni - meg matricát ragasztani, hiszen ez az első EP a túrán.
Megérkezik Jámbor is, adom a matricát neki is, ragaszt, majd tovább sétálunk a nyereg felé. Ott szintén megállunk - ha már begyűjtöttük a rajtban a Börzsönyi kék túramozgalom igazolófüzetét is, akkor rajzolunk... 
Igen, a képen lévő maszat helyén van az igazolókód, ha pontosabban érdekel, akkor a kép adataiban ott van a GPS-koordináta, meg lehet keresni :-D
Innen lefelé vezetett a jelzés, némi susnyással tarkítva, aztán frissen jelölt ösvényen a Letkési-patakhoz is leereszkedtünk, hogy a völgy túloldalán kikapaszkodva, meg egy plusz kunkort beletéve visszatérjünk a régebbi nyomvonalra.
Az út mellett jobbra egy szóró, amit közelebbről is megszemlélek, aztán a többiek után eredek.
Nem sokára ismét útvonalváltozás: a térkép szerint jobbra tartó leszürkített K- jelzés helyett fölkapaszkodunk a Széles-hegyre. Matrica, fotók, aztán tempósan lefelé, hiszen a többiektől alaposan lemaradtam. 


Ez a tempós ereszkedés majdnem tévútra vitt - de a szembe jövő forgalom segítségével sikerült korrigálni. Szalag volt, persze, de egy-két szállal többet is megérdemelt volna talán ez az elágazás.
A társaságot a Pribék-tisztásnál érem utol, itt "emberes" pont üzemel: szörp, Pez cukorka fogyasztható - ez utóbbiból veszek egy csomaggal, aztán sétálok tovább, hiszen egy "tízes" még hátra van, és a vonat nem vár :)
Jobbra a Nagy-Galla, az elágazásban feszület és a túramozgalom ellenőrzőkódja - rajzolok, aztán megyek tovább. Illetve mennék, mert a balra nyíló panoráma megállít - sajnos a fotók nem adják vissza teljesen...

                                                
Egy patakvölgy túloldalán húzódó egykori vasút nyomvonalához kapaszkodik föl egy nagy kunkorral a jelzett út, itt picit rám ijeszt az időjárás, úgyhogy erősebb tempót diktálva robogok végig ezen az egyébként nagyon szép szakaszon.
Az eső szerencsére csak ijesztgetett, de minden rosszban van valami jó - növeltem az esélyemet arra, hogy elérjem a korábban kinézett vonatot hazafelé :-)
Egy rövid aszfaltkoptatás után az utolsó méterek következnek - már ami a szintet illeti, hiszen távban még azért van nagyjából öt kilométer hátra, igaz, ennek a nagyobbik része nyílt terep lesz...
Persze ebben is lehet szépséget találni, de az erdőben jobban éreztem magam - talán az a fényes izé az égen, az teszi :-) Mindegy, megyek tovább, és várom a következő pont feltűnését.
Az úttorkolat után nem sokkal el is érem a Sukola-keresztet, matrica, túramozgalmi kód lerajzolása; három km, idő... No, akkor kocogjunk, bár az út minősége igencsak... Szóval nem bokabarát, na...
Szobra beérve keresem a szalagokat - megvan egy, aztán még egy - sínen vagyunk. Vagy inkább sín alatt, hiszen a vasutat egy aluljárón keresztezi az út.
Hol van már a cél...? Még egy kanyar balra, szalag a távolban, no még egy forduló jobbra, és feltűnik a célnak helyet adó vendéglátóipari egység.
Gyorsan elintézem az adminisztrációt - kitűző, extra díjazás, Börzsönyi kék túramozgalom, Cartographia kupa - aztán beváltom a kapott bónt egy nagyon finom rántott húsos szendvicsre. 
Az órára nézve kényelmesen elfogyasztom, aztán irány az állomás, ahol vonatra szállok, és Jámborral meg a kutyájával Budapestig zötykölődünk.
Egyszerű, de nagyon jó rendezés, jól jelzett útvonal, szép táj - és persze bakancslistán a Börzsönyi kék mozgalom többi része, hiszen nem csak teljesítménytúra van a világon :-)

 Track: Track_BORZSONYI KEK_20D_2014_szurt.gdb


2014. június 9., hétfő
A Gyalogtúrázók XXI. Országos Találkozója okán került erre az időpontra ez a túra, ami egyben a Cartographia kupa fordulója is, úgyhogy reggel -a túl jónak ígérkező idő miatt- korán nekivágtam a Vácra vezető utazásnak.
A városban gyorsan sikerült parkolóhelyet találni, pici lépcsőzés lefelé, aztán irány a rajtnak/célnak helyet adó sátor.
Az ismerős főrendező épp nagy telefonálásban volt, úgyhogy gyorsan elintéztem a nevezést, és a rajtidő elején már neki is vágtam a "napon sülős aszfaltszaggatás"-nak ígérkező útvonalnak.
Kis fahíd után ligetes rész következik - kora reggel van, de már most is jó az árnyék... Mi lesz itt délidőben? És mi lesz akkor az első ponton posztoló talpig hagyományőrző pontőrrel?
A túra eleje és vége a Duna partjára települt rajt/cél miatt Váci séta, így koptatom az aszfaltot az itinerben található térképrészlet szerint a Kálváriáig.
Közben felfedezem, hogy néhány éve hol is fagyiztunk családostól a szomszédos Verőcén lakó ismerősökkel.
Emelkedő, majd poros mellékutca, majd poros mellékutca emelkedővel - pici szalagozás, pici térképnézegetés, és simán követem a kijelölt útvonalat, bár lakott területen szerintem nehezebb :)
A rövid kitérő után ismét aszfalton lehet gyalogolni, és közben "felüljárni" a kettes út fölött. Aztán végre-végre balra letér a jelzés az aszfaltcsíkról az erdőbe - hogy aztán rövidesen ismét lakott területre, Kosdra érkezzünk.
Néhány helybéli poénosnak tartja, hogy hülyeséget beszéljen az útvonallal kapcsolatban - értésükre adom, hogy mivel kéne inkább szórakozniuk, és megyek arra, amerre kell. Az időtervet nagyjából sikerül tartani, de aztán a tikkasztó meleg, meg az, hogy legközelebb Vácon lesz bármiféle hűtött innivalóhoz szerencsém, betérek a Pálma presszóba, és legurítok egy kellemesen hideg árpalét. 
Egy kútnál még kap némi vizezést a kalapom, aztán buszforduló, balra tovább - ismerősök szemből.... Kérdezem, hogy "ennyi volt?" Nem, hangzik a válasz, csak vissza kell jönni egy darabon a ponttól a 20-as távon... No, ez nincs benne a leírásban, de a ponton megerősítik, hogy vissza, majd jobbra a jelzett elágazásnál.
Visszafordulok, aztán meglátom a szalagozást az egyik elágazásnál, jelzés nincs, csak szalag, úgyhogy innentől jobban kell figyelni. Szalag tényleg van, ha nem is bőségesen, de a kellő helyen mindenütt ott lengedez egy-egy darab - árnyék viszont nincs, még egy fél darabka sem, úgyhogy továbbra is napon sülés a kiegészítő program - a falu széli, térképen (tuhu) sem szereplő földutakon sétálva.
Közben legyűrök olyan 60-70m szintet, és végre megjelenik a Zc jelzés egy kényelmes, erdészeti járművekkel is járható földútra érve. A GPS még azt mutatja, hogy ezen az úton vezet a jelzés, de nem, egy inkább csapásnak, mint ösvénynek nevezhető, fától fáig útvonalon lehet követni a szépen, frissen felfestett jelzést. A terelés oka egyébként pont az erdészeti forgalom, az erdőgazdasági anyagmozgatás az úton - igaz, egyelőre csak mintegy 1200m-en.
Nem sokkal később még egy emelkedő jobbra fölfelé, hogy aztán a túra legmagasabb pontjától nagyjából végig lefelé vezessen az út. Az árnyas mélyúton még kiélvezhetem az árnyékot, hiszen az erdő szélétől - nagyjából az utolsó ellenőrzőponttól - ismét nyílt terep lesz a célig...
Nyílt terep, de visszatekintve a Naszály felé a látvány kárpótol a  dög melegért - és persze az út és a szántás között virító mezei virágok is emelik a hely szépségét... Csak ne lenne ennyire meleg :-P
Szántóföld, majd megint csak szántóföld, egy pici emelkedő, és előttünk Vác - igaz, a Duna azért még odébb van :)
Bizony odébb, először le kell jutni a kettes út mellé - széles földút visz le az aluljáróig, onnan pedig aszfalt... Tetszik, vagy sem, a Naszály Vácnak az egyik, a Duna pedig a másik szélénél található, úgyhogy városnézés következik :-) 
No meg lakott terület, úgyhogy leírást elő, mert házak között könnyű elkavarni. A leírás rövid, lényegre törő, a térképrészlettel együtt problémamentesen eljutok a Buszpályaudvarhoz, aztán tovább, Március 15. tér, strand, Bazilika, Duna-part - ahogy  írva vagyon. Innen már látszik a rajt/cél sátor.
A célban választhatok többféle színű oklevél, illetve többféle kitűző közül - ez azt is jelenti, hogy a "gyűjtőknek" mondhatni kötelező (másoknak meg ajánlott) többször visszatérni erre a túrára, hiszen a rendezés (szalagozás, itiner, díjazás) ár/érték arányosan nagyon jó, az útvonal a sok városi szakasztól függetlenül szép, és kényelmesen teljesíthető.

Az adminisztráció után még elfogyasztom a "szokásos" túramenüt - néhány szelet zsíros kenyér, savanyúság a menü, szörppel leöblítve, aztán irány hazafelé.




Track: Track_VACI_CSATA_20_2014_szurt.gdb