Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. május 25., vasárnap
Ez is elért sajnos, de kezdjük az elején, jóval-jóval korábbról, hiszen ez a túra sohasem a túra napján kezdődött korábban sem.
Idén, a tavalyi rekordlétszámot követően egészen nagy esély volt rá, hogy a létszámot valamilyen módon korlátozni kell, hogy beleférjen abba a "keretbe",  amit az engedélykérelmekbe beírva az érintett hatóság még elfogad. Ez több körös egyeztetést követően 1200+10% lett, azzal a plusz kitétellel, hogy a két rövidebb táv útvonala például a Pilisi szerpentin (Z-) helyett másfelé fog haladni.
Így is lett, míg tavaly az előzetesben, illetve idén év elején, a nyomtatott túranaptárban csak "lehetséges, hogy..." kezdetű megjegyzés volt olvasható, áprilisra kiderült, hogy mi és hogyan lesz: webes illetve postai levélben előzetes regisztráció, és persze orvosi kell a hosszú távon történő induláshoz.
Négy sikeres Kinizsivel a hátam mögött "besózva" vártam a regisztráció megnyitását, orvosit letudtam, regisztráltam, második nekifutásra a megerősítő e-mailt is megkaptam, és lett regisztrációs számom - még áprilisban...
Aztán nagyon gyenge fizikai felkészülés után jött a túra előtt egy héttel a Budai 50, ami pici lelket öntött belém, hogy fog ez menni - de mint tudjuk, igazából agyban dől el... Nos, ezt ezen a túrán a saját bőrömön is megtapasztaltam...
Reggel a nevezésre várva persze sok ismerős, de a kedvem valahogy nem az igazi... Nevezzek a 40-re...? De arról volt szó, hogy aki regisztrál, de nem indul, és nem menti ki magát, az évekre kizárja magát... Marhaság, tudom, de nagyjából ezért is "próbáljuk meg" alapon csak nekiduráltam magam a százasnak - végül is a zsákban a tapasztalatok alapján szükséges valamennyi kellék ott figyelt: sós rágcsálni való épp úgy, mint egy maréknyi műzliszelet, vagy épp izotóniás ital, gél, néhány készlet aksi és elem a lámpákhoz meg a gps-hez, tartalék zokni/alsó/póló... Mi kell még...?
Nevezés, indulás, a tömeg az elvileg megváltozott útvonalról jól elvisz a "szokásos" aszfaltos emelkedő felé - mindegy, út közben reggelizés mellett ez talán belefér...
Kevély, kellemesen emelkedik, jól lehet lihegve loholni felfelé - előzni persze csak óvatosan, megköszönve - első bálozó, húsz órás tervekkel... Hmmm... Mondjuk megy, mint a golyó, de akkor is...
Hosszú-hegy felé tömött sorokban áramlunk - az emelkedőn is sokan, nem úgy, mint két éve - pont, bélyegzés, tovább.
A murvás út melletti erdőben haladó Z- jelzésen pici csönd és majdnem magány - bár ahogy egy túratárssal ráfordulok az ösvényre, néhányan jönnek utánunk...
A nyereg előtt ismerősök frissítőt árulnak - literes hideg Cola van? Van. Akkor azt kérek :-)
Picivel később megállok pihenni, elrágcsálok egy-két műzliszeletet - előttem a Pilis, azaz László púpja meg a szerpentin következik, kellő mennyiségű szinttel.
Öltönyös-nyakkendős túratárs érkezik - búcsúzik a Kinizsitől meg a teljesítménytúrázástól - más, számára szebb és jobb hobbit talált... Hiányozni fog :) Aztán a világon először :) egy "legendát" is megörökíthetek - tízszeres teljesítőknek járó pólóban érkezik, csatlakozom hozzá - legalább megtudom, melyik a Surd kanyar a szerpentinen.
Ellenőrizni nincs embere a rendezőknek idén (se...), sőt a tavalyi plusz figyelmeztetések sem kerültek ki, így aztán... No mindegy, minden szabály annyit ér, amennyit betarta(t)nak belőle.
Pilisnyeregben megvan a kerek öt óra, de... De kezdek picit "szétesni" - nem lesz ez így jó :-/ Távolabb találok egy fatönköt, leülök, összeszedem magam, aztán megyek tovább.
A 40-es távnak pici jelölés mutatja, hogy jobbra - remélhetőleg mindenki észrevette, mert a kunkorban biztos, hogy van nekik pont - a százasok megyünk egyenesen tovább, a jól megszokott széles, kőtörmelékkel pár éve felszórt úton.
Aztán egy változás az útvonalban - hamarabb megyünk le balra, a frissen festett jelzésen - kicsit később ismerős dokinéni előz meg - na ja, aki futós negyvenre jött... :-)


Hotdogmen szokás szerint kitelepült ide (is), egyelőre egy jégkása jellegű frissítő csusszan le, a hotdogot majd a Bika-völgynél tervezem.
Az aszfaltból talán kevesebb lett, ellenben egy plusz púpra fel kell sétálni, de aztán már Kesztölc utcáin járok.
Újabb ücsörgés, most épp a buszmegállóban - nem,nem a buszra várok - még, csak beszélgetek, meg frissítek ebben a rohadt melegben (fenét meleg... az majd később lesz az igazi...)
Dorogon egy sört kérek (ez lehet, hogy hiba volt?), aztán betérek egy ABC-be, vizet vételezni - saját márkás kétliteres van olcsón, hűtőből. Gyorsan fel is szerelem rá a csövet, aztán irány a Gete...
A temető előtt egy elágazás - ott áll a rendezői kocsi, de nem szállnának ki, hogy a hivatalosan a párhuzamos utcácskában vezető útvonalra tereljék a résztvevőket, csak vigyorognak, mint a tejbetök :-P
Mindegy, én jobbra tartok, ahogy a térképvázlat mutatja - és nem is bánom meg, mert egy nagyon szép rózsát fotózva az épp locsolgató tulajdonos kedvesen beinvitál a slagból felfrissülni.
Megköszönve a szívélyes invitálást a friss, hideg vízzel lemosom a karomat, az arcomat, a kalapomat meg megtöltöm vízzel, aztán mehet vissza a fejemre :-)
A Gete nem esik jól. Aztán csak felérek a "frissítős" tisztásra, gyakorlatilag megállás nélkül; ott viszont egy gél gyorsan bemegy, és persze alaposan le is öblítem - a bolt hűtőjének hála kellemesen hűs vízzel.
Mire a csúcskeresztnél lévő ponthoz érek, a kalapom gyakorlatilag száraz. Nézem az órám, számolok, és kezd nem tetszeni, ami kijön, úgyhogy igyekszem gyorsan túlesni az ereszkedésen, és abban reménykedek, hogy a siratófalon nem lesz sorbantötymörgés.
Tötymörgés előttem nincs, valóban, de most nekem is lassan megy fölfelé, de menni kell, mert szorít az idő...
Nagyon nehezen jön el a Katlan "vége", azaz az ereszkedés az aszfaltig - közben nagyon erős negatív hatással van rám az idő múlása - utólag visszagondolva nem kellett volna parázni miatta.
Tokodi pincéknél a hűtött vízért tömött sorok állnak, így aztán csak egy szelet uborkával megbolondított kenyeret eszek, és kicsit távolabb leülve átgondolom a "hogyan tovább"-ot... Egy telefon otthonról, biztatás igazából nincs, pedig sok-sok pozitív energiára lett volna szükségem.
Úgy döntök, hogy tovább megyek, bár a következő "púp" nagyon nem esik jól - elsősorban mentálisan, mert a lábaim teljesen jól bírják az emelkedőt, csak az a fránya óra...
Egy túratárs is lelomboz azzal, hogy messze még az emelkedő teteje - mindegy, tolom, ahogy bírom, és csak felérek a szintútra, ahonnan tempós gyaloglásra váltva igyekszem mielőbb leérni Mogyorósbányára.
Már a Kakukkhoz vezető utcában látok meg egy csoffadozó túratársat ajándékkötözővel a zsákján - nekem is van, hiszen a Index fórumában a K100-as topicban ez a "szokás". Váltunk pár szót, aztán a Kakukkban szem elől tévesztem - mint később kiderült, ő innen még tovább ment, de később ő is kiszállt :-/
Az időm kereken 11:30, tehát idővel nem állok rosszul, fizikailag sincs gond, de... Letelepedek egy asztalhoz némi frissülési célzattal, meg a sebtében beszerzett banánt elfogyasztani - van, aki tovább indul, van, aki kiszáll - sajnos ez utóbbiak hatása most erősebb, úgyhogy némi hezitálás után, de rákérdezek egy párnál, hogy el tudnak-e vinni valameddig, ahonnan könnyebben hazajutok.

Agyban dől el - valóban. Ötödik alkalommal indulva tapasztaltam meg, hogy milyen... Vegyesek az érzelmek, de ezt már nem lehet visszacsinálni: akkor és ott így döntöttem. Lehet, hogy beértem volna, lehet, hogy ha több pozitív, mint negatív hatás ér, ha Tokodi pincéknél tudok frissíteni rendesen, ha... Rengeteg "ha", olyanok is, amik egyáltalán nem rajtam múltak... Idén nem lett meg a K100, egy túra ezzel a Cartographia kupából is hiányzik - de ami fontos: a világ nem dőlt össze (bár egy ideig úgy is éreztem), igaz, a jövő évi felkészülést sokkal-sokkal komolyabban kell venni - elsősorban küzdeni tudásban és a határok feszegetésében, mert az elmúlt egy évben nagyon elkényelmesedtem.

Tanulság? Van - nem is kevés: komolyabb felkészülés, a "kötelező" hosszú távokat nem kihagyni, és kevésbé görcsösen "akarni" a teljesítést, és persze nagyon komolyan venni a Katlant - a napszúrás nem vicces dolog...

https://www.endomondo.com/workouts/369331726/6400846



2014. május 19., hétfő
Egy hét a Kinizsiig, regisztráció, orvosi rég letudva - a felkészülés viszont... Szóval jelentős hiányosságokkal terhelt, hogy finom legyek, úgyhogy menni kell... A célban, ötven kili után meglátom, hogy lemondom-e a regisztrációt, és csak Dorogig megyek a jövő héten, vagy belevágok az ötödik százas túrába... Node az még odébb van, ráadásul a páromnak Debrecenben van dolga a hét végén, úgyhogy a gyerkőcöket is le kell passzolni valahova... Szerencsére a kisebbik keresztanyja, amikor kiderült, hogy ilyen sűrű lesz ez a hétvége, felajánlotta, hogy pénteken este vigyem el a lányokat hozzájuk, és szombaton a túra után visszakapom őket :)
Így is történt, pénteken este rettenet szakadó esőben indultunk Juliékhoz, szerencsére mire odaértünk, már csak csepergett. Gyerekek letudva, szombaton délután megyek értük.
Reggel tehát igen korai ébresztő után, a kiírásban szereplő "alkalmi díjazás" plusz motivációjával hamar a rajtba érek - még van elfogadható helyem Szépjuhásznénál, még úgy is, hogy a kis körforgalom el van zárva a forgalom elől a büfé vendégei részére.
Nincs tömeg, így a nevezés gyorsan megy, ráadásul az asztalsor végén jelentős kedvezménnyel szert tehetnék egy nagyon szép könyvre "A Kék - Túranapló kezdő kalandoroknak" címmel, de nem szeretném cipelni, úgyhogy a vásárlást későbbre halasztva elindulok.
Nagy-Hárs-hegy, nem megy túl gyorsan fölfelé, de aztán csak belelendülök, és lefelé már egészen jól megy a mozgás. Hűvösvölgy, aztán Nyéki-hegy következik - nem, nem a kék, hanem a sárga jelzésen :-) Szerencsére csak picit bambultam, úgyhogy legfeljebb úgy 20-30 méter volt a plusz kitérő.
Fent, majdnem a csúcsnál a családi távhoz kirakott lapok az egyik fán - idén a családi táv nem játszik, hiszen egy hét múlva K100, és nincs a lábamban idén 40km-nél hosszabb gyaloglat (és az sem igazán remekbe szabott idővel...), talán majd jövőre...
Határ-nyeregig kényelmes robogás lefelé, aztán nem-annyira-kényelmes kapaszkodás a parkolóig, illetve az oda kitelepült ellenőrzőpontig.
Innen pirinyót becsületre bízott az Újlaki-hegy megmászása - nekem mondjuk természetes, hogy a csúcson keresztül vezető jelzést követem. Igaz ez egészen addig, amíg ki nem érünk a HHH alatti részre, ahol bizony eléggé dagonyásra vette az út a figurát... Sebaj, itt-ott pici bozótharc árán ugyan, de ki lehet kerülni az összes sarasabb szakaszt.
Virágos-nyereg, pontosabban a katonasír után a hegyoldalban hullámvasutazó "ösvény" a csúszós, sáros felszín miatt visszafogott tempóra késztet - nem szeretném kinyírni a bokámat - szükség lesz még rá a jövő héten is :)
Később szelídebbre vált az út - szélesebb lesz az ösvény, és a dőlésszöge is barátibbá válik emiatt.
Túratársakkal szóba kerül az esztergomi vasút átépítése és annak határideje, az M0 újabb szektora - sok egyéb dolog között.
Az Alsó-Jegenye-völgynél a szokásos etetőpont a következő említésre érdemes dolog: szörpök, zsíroskenyér, újhagyma... Ahogy kell :-) Van, aki szerint korai ez az etetőpont az 50-es távon, és van is benne igazság, de így a 30-on indulókat is megvendégelik, és mégsem kell két kajapontot felállítani.
A Jegenye-völgy szép, még akkor is, ha tempósan robogok végig rajta - kell is, hiszen a teljes távhoz képest  szinte el sem indultam még :-D
Az aszfaltcsík keresztezése után ismerősök érnek utol. gyorsan szedik a lábukat, de sikerül tartani a tempót velük. Mindhárman tudjuk, hogy nem kell a S- vargabetűjét megtenni a Kerek-hegy felé, mégis sikerül yool benézni a dolgot, és nagypistázni egyet... Nem gond,  időbe és távba belefér.
Ahogy belefér az is, hogy a Muflonban megigyak egy sört - lazán megfogadtam ugyanis, hogy ha erre járok, fogyasztok valamit, akár kávé, kóla, sör legyen az - hátha segít ez abban, hogy ne járjon úgy, mint a Boróka büfé a Virágos-nyeregben.
A sörözéssel persze fuccs a titkon remélt PB időnek - bár így is egészen jó az átlagom - úgyhogy kényelmes, de haladós tempóban gyűröm le a szénásokig vezető szakaszt - még akkor is, ha a vége, a sorompóhoz vezető emelkedő megpróbálja picit jobban emelni a pulzusomat, mint szeretném.
A sorompó után még egy picit fölfelé, aztán a szintúton már jöhet a tempósabb gyaloglás, amit csak a Nagy-Szénásra vezető kaptató tör meg.
A panoráma szép, távolban ugyan némi csúnya felhő is látszik - leghamarabb kora délutánra teszem, hogy ezen a tájékon legyen belőle valami égi áldás, úgyhogy kellően megnyugodva bandukolok tovább a Kutya-hegy felé.
A K-K3 elágazás után rég látott szakasz követezik, de így is ismerős a táj, csak a Kutya-hegy tetején lévő kilátó(?) tűnik újnak. Mindegy, most nem azért jöttem, úgyhogy a kijárati kapuig igyekszem egyenletes tempóban robogni.
A kapunál bélyegzés, aztán jöhet a szalagozott átkötés a Z- felé. valamelyik éven tetszett ez a rész, most picit unalmas az irtás mellett kutyagolni - sajnos ez van, az eredeti útvonal mindenképp szebb lenne, de arra sajnos nem mehet a túra.
A zöld sáv jelzést elérve az ismerős, szép erdei út következik, szerencsére a reggeli nem túl biztató időjárásra sem lehet gond, úgyhogy nyugodtan sétálok Telki felé - az Anna vadászháznál már rutinosan tartva jobbra :)
A településen azért szembe jön a kutyatartási kultúra hiánya is - mindegy, nem én fogok belelépni...
Itt a bélyegzést a kiírás szerinti vendéglátóipari egység bejárata előtt megkapom, úgyhogy szinte meg sem kell állni, és roboghatok tovább. Péter is most indul, mondja, hogy nem lesz gyors, úgyhogy ha gondolom, menjek csak - nem gondolom :) elég volt eddig egyedül jönni, úgyhogy együtt megyünk tovább.
A település elhagyása előtt a játszótérnél még vizet veszünk, aztán egy kis aszfalt után ismét erdős részen sétálunk a vízmű védterülete felé.
Futó srác húz el mellettünk, majd átmászik a zárt kapu melletti létrán - érdekes, ez a kapu eddig minden alkalommal nyitható volt. Most is az,  úgyhogy mi megússzuk a létrázást :-)
Az Anna vadászház felől érkező széles murvás úton lefelé, majd balra - no, ez a rész picit unalmas - lenne, de beszélgetve egészen jól fogynak a méterek, és hamarosan a Tarnai-pihenő felé kapaszkodunk.
Picit pihenünk, aztán leküzdjük a még hátralévő szintet az elágazásig - itt viszont megállok fotózni, mert ilyen szépen virító "gazt" ritkán látni :-)
Idős fák között haladunk lefelé a jól ismert úton, jobbra a Szarvas-árok felé vezet az erdészeti út, aztán a Z+ jelzés tér el jobbra - érdekes, pár éve még ebben a kanyarban a P3 letérését kellett keresgélni, most meg széles úton mehetünk egyenesen tovább... Azért a pici táblácska még megvan az egyik bokor azóta jelentősen megerősödött ágán...
Beszélgetéssel telik az idő, hegyes szögben fordulunk jobbra a P- jelzésre, és tempósan érünk a Kecske-hátnál lévő P-P+ elágazáshoz, ahol némi édesség jár a bélyegzés mellé. 
Innen már a túracipő visz tovább, annyira ismerős a környék :) a Fekete-fej előtti ponton vízzel kínálnak - van buborékos, úgyhogy abból kérek is egy bögrére valót, aztán még megmásszuk a Fekete-fejet, meg a Hárs-hegy észak-nyugati pillérét, és huss, máris a célban vagyunk :) Na jó, azért nem annyira "huss", hiszen az utolsó kilométer bő 13 perc alatt lett meg, de lényeg a lényeg: kényelmesen, 11 órán belül sikerült teljesíteni ezt a gyaloglatot - talán elég lesz a jövő heti meneteléshez, már ami az erőnlétet illeti.
A célban a "szokásos" jelvény helyett jubileumi díjazást kapunk: bár még messze van az év vége, de az "év jelvénye" díjra nálam komoly esélye van. A rendezés egyszerű, de tökéletes - ahogy az várható egy ilyen nagy múltú túrán, az útvonal szép, kellemes fizikai kihívást jelentő, de nem nehéz - ha sikerül jól beosztani az erőnket, hiszen a végén is van azért kapaszkodni való :-)





2014. május 5., hétfő
A tegnapi igencsak kényelmes tempójú Vitézlő 10 után a mai Halmi-dűlő - jól ismert, kényelmesen járható útvonala okán is - gyors teljesítésére készültem. Sajnos nem csak a terepviszonyok különböznek jelentősen, hanem az időjárás sem volt az igazi - hol csak lógott az eső lába, hol meg csepergett - mindegy, 12km-en nagyon megázni csak extrém időjárás mellett lehet, olyanra meg nem kellett számítani :-)
Lehetett viszont tervezni azzal, hogy a nevezés gyors lesz, bár nem olcsó, cserébe viszont olyan ellátást kapunk, hogy tényleg megemlegetjük :-D
Időben érkezem (sikerül hibátlanul abszolválni az autós megközelítést), az iskola aulájában sok ismerőssel találkozok, de sok időm most nincs, majd ha körbeértem :)
A túra eleje-vége aszfaltkoptatás: iskolakapun ki, majd balra - kocogósra veszem a tempót, botot nem viszek, sem a táv, sem a terep nem igényli igazán.
Kereszteződésben majdnem szemből érkeznek páran - ők már a cél felé tartanak; az aszfalton rózsaszín nyilak mutatják, hogy merre - nem, nem a Sportkastély felé, hanem egyenesen tovább.
Az aszfaltról letérve süppedős homokban kocogok - opsz, ez az irtás tavaly mintha még nem lett volna...
Mindegy, fotó majd visszafelé,megyek tovább. Első pont, Szilvi pecsétel; visszafelé még találkozunk, úgyhogy robogok tovább. Csepergős idő, príma terep, friss levegő - mi kell még?
Az útvonal gyakorlatban három "hurok",a mit két oda-vissza szakasz köt össze. A második pont után hamar elérem az újabb kétirányú részt - közben leküzdve a túra szintjének jelentős részét :-)
Picit javul az idő, itt-ott belekocogok az ismerős sétányokon, követve a pontokkal jelölt útvonalat. Az újabb pont után kényelmes séta visszafelé - a csepergős időben nem igazán van kedven fotózni, de az elején látott irtást - a mások oldalról - csak megörökítem - remélhetőleg itt is új erdő kerül telepítésre majd.


Innen egy kis kocogás még, majd élesen jobbra, az első, és egyben utolsó pont felé. Az eső csepereg, a fákon csigák araszolnak fölfelé - sebességben igyekszem jelentősen eltérni tőlük :-D
Szilviéknél még begyűjtöm az utolsó bélyegzést, az utolsó terepi szakasz után pedig következik az aszfaltkoptatás.
Vannak, akik az elején veszik lazán az útvonal ezen részét, és vannak, akik az utolsó kereszteződésnél fordulna jobbra, a Sportkastély felé, annak ellenére, hogy az aszfalton nyíl is mutatja, hogy nagyjából egyenesen kell tovább haladni az iskola felé.
A célban 13°C, a csepergő esőtől eltekintve príma túraidő - de lássuk,miből élünk :) persze szigorúan csak az érkeztetés után :-)
Az induláskor már megtekintett frissítőasztal kínálata az eltelt szűk két óra alatt mit sem csökkent,  úgyhogy kellemes eszegetéssel zárom ezt a túrát.


 


2014. május 3., szombat
Budapestről nézve Szendrő nem kicsit van messze, ráadásul a közlekedés sem annyira jó... Ezért aztán aki távolabbról jött erre a sok távon megrendezett túrára, annak célszerű volt már másodikán délután/este megérkeznie - annál is inkább, mert a rendezők másodikán estére is csináltak programokat.
Nekem egyszerű dolgom van: előző este érkezünk a szüleimhez, így a túra reggelén csak 22km-nyi autózás vár rám a rajtig.
Szeretnék hamar végezni, így korán érkezem - helyszínen elsőként nevezek a rövid távra - mivel nem volt 100%, hogy tudok jönni, ezért nem éltem a webes előnevezés lehetőségével.
Váltok néhány szót Nyomdásszal, aki szintén "hazai" tájon jár errefelé - térképet most sem veszek :-) és könyvet is csak a célba érkezés után. Az, hogy itt van, és kedvezményes térképvásár van, az is jelzi, hogy Cartographia kupa forduló ez a rendezvény is - nem titok, részben engem is ez motivált arra, hogy eljöjjek - a csodálatosan felújított edelényi kastélyba érvényes kedvezmény, amit a túra résztvevői kapnak, az csak azért nem, mert a nyitás másnapján már megnéztük családostól, és... Tényleg olyan szép, mint a www.edelenyikastelysziget.hu oldalon látható képeken - illetve még szebb. Egy aggteleki, miskolci (Lilalfüred, Tapolca) hosszú hétvégével egybekötve érdemes ellátogatni ide.
De vissza a túrához - leírást olvasva, térképvázlatot nézve lépek ki az iskola kapuján: irány jobbra, majd a Bódva híd előtt megint jobbra, aztán a töltésen hosszan... Megnyújtom a lépéseimet, gyors szeretnék lenni, igaz, a töltésn magas a fű, ráadásul vizes is, de sebaj, majd megszárad :)
Jelzések vannak a fákon, a töltésről később balra le kell menni - no, itt nincs, pontosabban távolabb, egy villanyoszlopon talán van... Összerakok egy nyilat néhány vastagabb ágból, majd elindulok a nem túl magas töltés oldalán lefelé, és rendesen megcsúszok. Nagy balettmozdulat, és bár állva maradok, de a hátamban sikerül valamit nagyon megrántani - ugyanis rettentően elkezd fájni... No, akkor innentől lassan megyünk tovább :-(
Az egykori TSZ-majort megkerüli az útvonal, aztán a főút túloldalán irány az első ep.-nak helyet adó településrész. Itt páran az aszfalton érkeznek - ők nem tértek le a töltésről, hanem kimentek rajta a főútig.
Az ep.-n édességet kapunk, meg egy figyelmeztetést, hogy sár lesz fölfelé, de van kerülő út jelezve az úttól jobbra.
Persze, van kerülőút - a sáros szakasz középső része mellett :-D Mindegy, ha már itt van a sár, akkor élvezzük, nem?
A gerincre fölérve túratársak hezitálnak, hogy merre van az arra - mennének tovább a jelzésen, de aztán a térkép, meg egy elbújt jelzés alapján sikerül a jó irányba (vissza)fordulni.
A nylít itt-oott bokrokkal tarkított rész után végre erdő következik - igaz nem túl hosszan. Utána viszont szép a kilátás a környékre, illetve kicsivel később a várhegyre - ahol a következő pont található.
Addig persze lehetőleg a jelzést követve kéne haladni - ahogy nézem a TUHU-s térképet, sikerült :)
A várhegyhez vezető ösvény előtt némi aszfalt, innen "rutinosan" fordulok jobbra, bár csak másodszor járok erre :-P
Több fotótéma is adja magát rögtön az út szélén, illetve később, a fenyőfák között haladva, ráadásul egy kilátó is áll a várhegy tetején... No, a gyors teljesítésnek már így is annyi, úgyhogy a bélyegzés után irány a kilátó. A kilátó, ahova úgy lehet fölmenni, hogy lemegy az ember, ugyanis pinceszintről indul a lépcsőzés fölfelé - a pinceszint kiállítási térként funkcionál - körbe is sétálok, mielőtt fölkapaszkodnék a fából épült torony felső szintjére.


A kilátóból szép körpanorámatárul a szemem elé - Szendrő felé fordulva a református templom ezen a túrán nem érintendő harangtornya is látszik - tizenéves voltam, amikor a Tájak Korok Múzeumok mozgalom keretében először jártam ott - akkoriban sok-sok múzeumot, műemléket, természeti érdekességet jártam be ennek a mozgalomnak a keretein belül. Nem tudom, van-e még ilyesmi - utána kéne nézni...
Ez a kilátózás, meg a pontőrökkel való beszélgetés jó fél órámba került, de a szintidőbe belefért :-)



A kilátó után leereszkedek a főútig, a leírás szerint  a Szendrő és Vidéke Takarékszövetkezetnél át a főúton - és elkezdek azon töprengeni, hogy mi a GIRO-kódja (556) - ez már munkahelyi ártalom :-)
A barlanghoz vezető kitérő következik - a kellő helyen ott van a szalag - magas a fű, sok a szemét,d e bokaficam nélkül sikerül a barlangig eljutni. Zsírkrétás pont, felírom a kódot, elolvasom a rövid tájlékoztatót, aztán elindulok visszafelé.
A központban még egy helyen állok meg: egy szépen kialakított, fedett emlékhely ez, ahol Szendrő bemutatása mellett a 2010-es árvízi védekezésről láthatók fotók, illetve egy márványtábla mutatja, hogy milyen magasan volt akkor a Bódva szintje.
Célba érve megkapom a szép oklevelet illetve kitűzőt, és némi "szokásos" energiapótlás után hazafelé veszem az irányt, hiszen este megyünk Budapestre - otthonról haza - mert holnap a Péterhalmi erdő vár egy újabb túrával.

Track: Track_VITEZLO_10_2014_szurt.gdb



2014. május 1., csütörtök
Szerdán reggel még a 70km lebegett a szemem előtt, de nap közben a "liftező" gyomrom miatt inkább a reggeli indulást meg a 40-es távot választottam. Ezzel mondjuk egy évvel távolabb kerültem a jelvénytől, viszont elmondhatom, hogy a 40-es távról is van kitűzőm :)
Picit lassúra sikeredett reggeli készülődés okán nagyjából az utolsó buszt sikerült elérnem, de nem voltam egyedül, úgyhogy a K100 kötelező regisztrációról meg a "ha nem indulsz, akkor..." kérdésről is sikerült a buszon némi első kézből származó információt begyűjteni.
A nevezés gyorsan megvan, pár szót még váltok Szötskével, aztán elindulok a már jól ismert útvonalon - a tervem az, hogy tempósan megyek végig, hiszen most "csak" 41 kiliről van szó - igaz, idén még 27km-nél többet nem mentem...
A lakott területet gyorsan igyekszem magam mögött hagyni, ez nagyjából sikerült is, bár egy páva azért megállásra késztetett - idejét sem tudom, mikor láttam legutóbb.
Az Antónia-árok most, hogy alig van még mögöttem táv olyan hamar megvan, hogy szinte észre sem veszem :-) Rövid megállás a Muflonnál, aztán tovább, a Kerek-hegy felé, ahogy kell, bár a rajtban már tudtam, hogy ez a feltételes pont most üresen maradt.
A csücsökben, ha nem figyel az ember, tényleg el lehet menni egyenesen lefelé, de azért a jelzés hiánya -gondolom- csak feltűnik egy idő után. Nekem nem gond, hiszen sokadszor járok erre, így rutinosan fordulok jobbra, aztán pedig nem sokkal később balra, a Jegenye-völgy felé.
Lejtő, úgyhogy kocogósra fogom a tempót, hiszen szeretnék jó időt menni - az időjárás príma, a terep kényelmes, úgyhogy lehet robogni.
A benzinkút után át a zebrán, aztán a túloldalon szörpös frissítőpont Pannival - picit beszélgetünk, aztán tovább indulok, hiszen bőven van még gyalogolni való táv :)
A völgy túlsó végén majálist tartanak - valaki a sétaút mellett parkol a fák között - nem biztos, hogy jó helyen. No mindegy. Innentől kezdve más rendezvény szalagjai is feltűnnek, de ez remélhetőleg másnak sem okozott gondot, hiszen a S- jelzés jól követhető itt is. Na jó, azért kell pici helyismeret is, de az meg megvan.
A Kötők padja a következő rövid, szusszanásnyi megálló, hogy aztán a Virágos-nyeregig vigyen a lendület :) Persze a Kötők padja előtt csak óvatosan, emlékezve a tavalyi Terep félmaratonra, amikor volt egy rossz lépésem itt - a ponton persze a "kötelező" panorámakép is elkészül.


A Virágos-nyeregnél lakókocsiból kialakított büfé üzemel, egy sörre benevezek, túratársak érkeznek, ők is fogyasztanak ezt-azt, úgyhogy egy kis forgalmat csak csináltunk a büfésnek.
Lassan tovább indulok a jól ismert úton - igyekszem, hogy a reptérről induló kerékpáros versenyt elkerüljem - bőven sikerül, hiszen az Újlaki-hegyre felérve látszik, hogy még csak készülődnek a rajthoz.


Többen nézik innen a rajtot, és olyanok is vannak, akik kempingszék - asztal komforttal piknikeznek egy simább részen. Gondolom, hogy "dejótkirándultunk" érzéssel fognak ők is hazatérni :-) Én is - bár nekem még azért van egy kicsi séta hátra - vagy előre? Mindegy...
Hűvösvölgyben állok meg legközelebb, a bélyegzés mellé frissen érkezik az ellátmány fincsi pizzaszelet képében - be is termelem, jól esik így, ebédidő táján.
Innen indul a 18-as táv, emlékszem anno talán az első Sárga nekem is 18kili volt, és itt csapódtam az akkor már 50km-n túl lévő Vagdalthúshoz - akkor is jó volt társaságban gyalogolni, és azóta is szeretek ad-hoc módon régi vagy új túratársakkal együtt haladni, pláne, ha a sebességünk hasonló. Így is teszek, a Hárs-hegyet már nem szólóban támadom :)
Nem számolom, hanyadszor mászom meg ezt a hegyet - nem is ez a lényeg; könnyen megy, kényelemes tempóban érkezünk a Bátori-barlang bejáratához. Itt is szigorúan követjük a jelzést a kis hídon és a meredek, évek óta lépcsőért kiabáló emelkedőn fölfelé.
A kilátó után ki a "csücsökbe", ahogy kell (nem is tudom, mikor jártam legutóbb a rövidítésként szolgáló ösvényen....), aztán roboghatunk le Szépjuhászné állomáshoz. Mivel emlékeimben az élt, hogy az út melletti közkútból lehet vizet venni, így nem fordulunk az állomásépület felé - ez hiba volt, ugyanis a kék kútból egy csepp vizet sem sikerül kinyerni, úgyhogy vissza az állomásépület sarkához, ahol a csapnál sikerül feltölteni a palackomat.
A következő szakaszon csatlakozik hozzánk egy srác, kellően be is lassulunk, de ekkor még nem tűnt problémásnak a gyenge tempó, mint ahogy az sem, hogy a Csacsi-réten is időztünk egy keveset. Na ja - a babatávon, mint később kiderült, nincs szintidő :-P
Nem sokkal később a táblákkal jelzett turista emlékhelyre (felhagyott kőfejtő) is teszünk egy kitérőt, ha már erre járunk, illetve tanácstalan kerékpárosokat is sikerül útba igazítani Csillebérc és a KFKI felé.
Említésre méltó esemény csak a Kies-völgy oldalában sétálva adódik: egy erdei sikló épp táplálkozik - egy egeret próbál magába gyömöszölni.
Készül néhány fotó, hiszen nem túl gyakori esemény, hogy táplálkozó siklót látna az ember a természetben.
Sorrentonál már nagyon lógott az eső lába, úgyhogy picit nagyobb tempót próbáltam diktálni, mert bár fel voltam készülve esőre is, de a francnak van kedve a cél előtt pár kilivel megázni. 
Alkalmi túratársunk, aki "csak úgy" kirándulni jött ki az erdőbe elköszön, elérhetőség oda-vissza csereberélve, aztán megyünk Katival tovább, hiszen nekünk még ott van a Huszonnégy ökrös hegyen kacskaringózó ösvény, aztán Budaörsre lemenve "bónuszként" a Törökugrató is, ráadásul nagyon rondán néz ki az ég... Szerencsére nem rogy a fejünkre a felhők tartalma, ennek ellenére alaposan rákapcsolunk a végére - úgyhogy a több helyen kínálkozó csodaszép panoráma megörökítése is elmarad. A jelzés itt is elég jól követhető, a lakott területre leérve teljesen jó szalagozás, illetve térképvázlat segít egyrészt a Törökugratóra fölfelé, másrészt onnan a célig.
Törökugrató... Sokan morcosak a rendezőkre emiatt a kis "geg" miatt - 70km után tényleg nem biztos, hogy vaslépcsőket van kedve másznia az embernek - de megéri. Nagyon szép a tanösvény, a kilátás, illetve lent, a bányaudvarban a tájékoztató táblák is - én előresietek, de a táblákat fotózva (majd otthon elolvasom) Kati utolér, úgyhogy az utolsó, szalagozott szakaszt is együtt tesszük meg.
A végén ugyan sikerül egy picit nagypistázni, de egye fene, szintidőn belül vagyunk, így megkapom a díjazást, valamint a hat tojásos "Tojás Sárgája" kitűzőt is. A szokásos (Zsíros meg margarinos kenyér, hagyma, szörp) menüből falatozok egy kicsit, aztán elindulok hazafelé, egy újabb kellemes túraélménnyel gazdagodva. Az útvonal, a rendezés, az ellátás szokás szerint jó volt, a vége sem annyira vészes, úgyhogy jövőre lehet, hogy ismét bele kéne vágni a teljes, 70 kilométeres távba, mert azért egyben az igazi :-)

Track: Track_SARGA_40_2014_szurt.gdb