Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. április 28., hétfő
Minthogy a Budapest kupának része ez a séta, így adta magát, hogy családilag vágjunk neki a bő 3km-esnek kiírt távnak a Nagy-Hárs-Hegy körül.
nem érkezünk túl korán, szerencsére a parkolóban észreveszek egy üres helyet, úgyhogy gyorsan lerakom a kocsit, és megyünk adakozni, akarom mondani nevezni. A gyerekeket rendesen "befizetem" a túrára, nekik tehát lesz oklevél meg kitűző, mi csak Budapest kupa stemplit kérünk majd a végén, szabadon eldöntött nagyságú adomány fejében.
Megkapjuk a papírokat, EP nincs, Zc jelzésen meg kell kerülni a Hárs-Hegyet, és ennyi. Becsületre van bízva - mi nekiindulunk, és útvonalkövető módra sétálunk egyet a príma kirándulóidőben.
Az út első részében van a szint jelentősebb, meredekebb része - annyira nem vészes, gyorsan legyűrjük a jól ismert szakaszt. Innen kényelmes séta következik a "csücsökig" - ebbe a sétába belefér néhány szép virág, meg egy épp ebédjét fogyasztó rovar megörökítése is.


A "csücsökből" visszafelé enyhén emelkedünk a Hárs-hegyi nyeregig,  onnan pedig széles, kényelmes úton haladunk a cél felé."Máris?" jön a lányomtól a kérdés - igen, máris, ez most egy nagyon rövid kirándulás :)
Még egy gyors fotó erejéig átküzdöm magam a nem túl sűrű bozóton, hogy a "kötelező" vonatos fotót is megcsináljam :-)
Innen aztán hamar a célba érkezünk, a lányok átveszik a díjazást, aztán gyorsan el is indulunk az autó felé.
Kevesebb, mint egy óra, saját mérés szerint 3,7km, úgyhogy le a kalappal a lányok előtt; az állásidőket levonva erős négyes átlaggal tettük meg ezt a kellemes kört - és gyűjtöttük be a kupához szükséges igazolást.

Track: Track_EMCSA_5_201404_szurt.gdb


2014. április 22., kedd
Reggel hezitáltam a 20 meg a 30A között, aztán Városmajorba érve döntöttem: 30A lesz belőle - az órára nézve a seprőkkel együtt haladva.
Így is tettem: nevezés után még megvártam a seprés nemes feladatával megbízott túratársakat, és együtt indultunk neki a kellemes városi kapaszkodónak a Martinovics-hegy felé.
Itt még tudtuk zárni a pontot,a Széchenyi-emléknél azonban (jóval a pontzárás előtt érkezünk, ez igaz) néhány "piknikező" (sör, bagó, jókedv) túratárs pirinyót zokon veszi, hogy szólunk nekik a pontzárásról, aztán csak elindulnak - no nem a Z- jelzést követve, hanem a Gyermekvasút nyomában túrának a nyomvonalán. Mindegy, legalább kapnak némi előnyt :-P
Előnyük növelése okán fotózni is megállunk, előbb az Ungvár ajándékaként ide került műalkotást, később pedig a Gyermekvasút legmagasabb pontján áthaladó szerelvényt kapom lencsevégre.
Az előny, amit később pici "optimalizálással" tovább növelnek a normafai rétesesig tart - azért a disznőfői pontnál "némi várakozás" árán csak beérnek minket - nehéz a seprűk élete no...
A Libegő alatt ismét találkozunk - igen, fölfelé, majd jobbra kell tartani - nem rakétatechnika, van jelzés picivel odébb, meg térkép is van a világon. A jobbra lefelé vezető, egykoron szűk, egy emberes ösvény mostanra  "kinőtte magát" - kényelmes sétaút lett belőle.
A tojásos ponton nyuszilány és párja vár minket szép színes csokitojásokkal (tavaly még mindegyiken "piros tojás" felirat volt, idén már javította a gyártó cég). Tényleg csoki, nem kakaós massza, úgyhogy kellően rövid idő alatt átcsomagolom: alufóliából ki, "bio" csomagolásba be :-D
Az Apáthy-sziklánál is megálltak piknikezni "barátaink" - itt már nincs kedvem várni, úgyhogy önként vállalt seprői pozíciómat feladva tempósan nekivágok az Árpád-kilátóhoz vezető szakasznak.
Itt is ismerős a pontőr, leülök egy picit beszélgetni, addig-addig, amíg csak utolérnek a seprők - és utánuk befut a piknikezős társaság is.
Innen tempósan robogok a kajapontig, ahol a szokásos terülj-terülj asztalkám vár ránk: kétféle felvágott, kenyér, aszalt gyümölcsök, szörp, sőt még sör is - gyors számolást követően saját bögrém terhére :) kérek belőle; mire visszaérek a kocsihoz, lesz ideje lebomlani.
Majdnem végzek a finomságok végigkóstolásával, mire mindenki beér a pontra, úgyhogy innen is együtt indulunk tovább.
Sétaút, majd ki az aszfaltra, ahogy kell - ismerős útvonal, akár jelzések nélkül is menne már :-)
Szinte észre sem vesszük, és máris a K- jelzést, no meg a Hármashatárhegyi utat keresztezzük. A Z- rövid, de meredek lejtője most príma - emlékszem, volt itt olyan sár is, hogy fától-fáig óvatoskodva, meg oldalt, a gazos-bokros vízmosásban óvatoskodott le mindeni; most szerencsére nincs erre szükség.
A szintúton tempósan haladunk a Guckler-sziklánál lévő pontig, és tovább Virágos-nyeregig. Innen nagyobb tempó kell, mert a végére kevés idő fog maradni - ez hat a piknikezős csapatra is, úgyhogy ők is rákapcsolnak egy picit.
Innen szinte eseménytelen az út, próbálunk tempósan haladni, hiszen nekem a szintidő, a seprűknek meg a Solymár - Telki szakaszra megmaradó idő jelenthet problémát.
Az erdőből kiérve már nem szántáson kell bukdácsolni - meg van hagyva a jól járható földút, ráadásul se sár, se durva szél nincs - pedig ez a rész ezekről szokott emlékezetes maradni :-)
A Szarkavár mellett is teljesen jól lehet haladni, aztán a solymári aszfalton az itt-ott összeszedett sár szépen lekopik a cipellőmről, úgyhogy a célnak helyet adó kocsmába teljesen konszolidált állapotban érkezek meg. Itt egy gyors érkeztetés után elköszönök az ismerősöktől, és irány a buszmegálló.








2014. április 20., vasárnap
A húsvétot nem szoktuk Budapesten tölteni, de idén először úgy alakult, hogy a teljes hosszú hétvégén itthon voltunk, így aztán ez a korábban "nem tervezett" gyaloglat is bekerült a programba - utólag hozzáteszem, hogy ez nagyon jó döntésnek bizonyult :-)
Tíz kilométer, nem túl sok szint, úgyhogy kényelmes családi sétára készülhettünk - príma időjárás kíséretében, mondhatni "szokás szerint" a rajtidő végét célozva meg. Minthogy bő másfél óra lett volna tömegközlekedéssel eljutni a rajtba, így az autós megközelítést választottuk, szerencsére le tudtuk rakni az autót a rajt közelében, bár elég sok autó állt az út két oldalán.
A nevezés gyorsan ment, ismerősökkel is váltottunk pár szót, de tényleg csak keveset, hiszen a célzárásig illene beérkezni :) Azt azért megtudom, hogy príma a szalagozás, illetve sok-sok kis nyilacskás tábla is ki van rakva, úgyhogy nagyon elkavarni nem lehet - annak ellenére sem, hogy az igazolólapon a színes térkép mellett nincs leírás. Mondjuk utólag, a terep ismeretében nem csodálom, hogy leírás nem készült - nem igazán lett volna mit írni ugyanis.
Az előre letölthető track alapján tudom, hogy az elején egy kellemes emelkedővel indul a túra - tényleg kellemes erdei út, illetve ösvény kerül a lábunk alá. A lányokra itt-ott azért kell várni, de egy-egy gyors fotóval elütöm az időt :-)
Az emelkedő végén egy meredekebb szakasz után jobbra tartunk, egy rácsos oszlop az út mellett jobbra: a létra alsó része leszedve, úgyhogy megmászni nem lehet :-/


Nagyon sok tájékoztató és oktató táblát érint az útvonal, jó sok táblán QR-kód is ott figyel - sajnos nincs erre használható alkalmazás a telefonomon, úgyhogy csak később tudom megnézni, mit tartalmaznak: Egy linket: http://www.ujbuda.hu/page.php?template=kamaraerdei_tanosveny
Lejtő, újabb "táblás megállóhely", majd a jelzésről letérve egy mélyútban ereszkedünk tovább.
Szépen látszik a talaj rétegződése, mutatom is a lányoknak, ha már az egyik táblán pont a talajról volt szó.
Élesen visszafordulunk egy aszfaltos úton, balról egy szép tisztás - egy kipreparált farönkön pici táblácska mutatja néhány évgyűrűn, hogy az mikor is nőtt...
Enyhén emelkedik ismét az utunk a szép, rendezett erdőben, kétszer is jobbra tartva, ahogy a térkép és a nyilak is mutatják - tényleg nem lehet eltévedni, nagyon profi az útvonal kijelölése, köszönjük!
Az erdős rész szélére érve előttünk tornyosul a Budafoki víztorony - 3000köbméter vizet képes tárolni, teljes magassága 42méter - ívelt, aszimmetrikus alakja a nyílt fennsík látványának meghatározója immáron hét éve (2003-tól 2007-ig épült a torony).
Hamarosan ellenőrzőpontot érintünk, ahol víz, szőlőcukor, mazsola, sós rágcsálni való fogyasztható.Csipegetünk picit, aztán a szalagok és nyilak mutatta ösvényen tovább indulunk. Bokros részen vágunk keresztül, sok szép virág nyílik - szánom-bánom, nagy részüket csak látásból ismerem :-) Szerencsére a tanösvény táblái azért segítenek picit, igaz, az órára tekintve picit rá kéne kapcsolni, hogy a célzárásra beérjünk. Szerintem...


Egy pici fenyőfákkal tarkított erdőfolt(ocska) mellett is elmegyünk - amíg a lányok beérnek, csattintok néhány képet, hátha jó lesz valamire alapon :-)


Még egy kevés kanyargás a fennsíkon, aztán vissza az erdőbe, ahol kényelmesen lejtős sétányon - ösvényen ereszkedünk lefelé. Pontosabban robogok a két lányom után :-) Az aszfaltcsíkhoz érve megállunk szusszanni, Aztán még tovább, lefelé az út mellett - hogy aztán átkelve a túloldalra a majdnem utolsó emelkedőnek vágjunk neki.
Egy kis völgyet kerülünk meg szintben haladó ösvényen, táblák jelzik a hátra lévő távolságot, km-ben, aztán az 500m-es táblát is elérjük. A túra vége egy rövid, de meredek lejtő balra, aztán aszfalt és a cél következik.

Nem neveztünk előre, de így is jut a díjazásból meg a süteményből, kókuszgolyóból is - a szokásos zsíros kenyér menü mellé. A túra terepi munkát tekintve tökéletes, a díjazásként kapott, fából készült függő sem szokványos, az itiner príma térképet tartalmaz... Ráadásul egy szinte ismeretlen területet mutat be, úgyhogy egy újabb túra iratkozott fel az év teljesítménytúrája listámra :-)

Track: http://images.zelena.hu/track/2014/Track_KTF 10 2014_szurt.gdb




2014. április 12., szombat
Újabb "Zöldgömbös" túra a Budapest-kupában, a változatosság kedvéért "csak" résztvevőként. Ennek az oka egyszerű: ezen a hétvégén is ügyeletes voltam, így csak egy kocogós teljesítés jöhetett szóba.
A rajtba a fogaskerekűtől érkezek, kellemes bemelegítés a tervek szerint kocogósra fogott gyaloglathoz.
A nevezésnél sor nincs, ismerős bőven van - gyorsan benevezek, aztán nekilódulok -  az iskola kapujánál egy kisgyerekes család érdeklődik, hogy mi ez a rendezvény - elmondom, döntenek: kipróbálják :-) Elköszönök, én a cél, ők meg a nevezés felé vesszük az utunkat.
Az útvonal jól ismert, az itinerben lévő térkép alapján eltéveszteni sem lehet, jó tempóban vágok tehát neki a Hűvösvölgyig tartó sétának.
A jelzés a gyermekvasút pályája és az aszfaltcsík közötti részen halad, vonat jön, fotó elkészül, megyek tovább :-)
Normafától könnyed robogás Makkosmária felé - futó páros a Virág-völgy felé húz el, később, a jobbról érkező ösvénynél látom őket viszont - utána viszont a S- jelzésen mennek tovább a KFKI felé. 
Makkoson rövid megállás ismét, épp annyi, hogy ne legyen kedvem a P- emelkedőjén kocogni - bőven jól állok idővel, meg amúgy sem verseny, és a tatár sem hajt.
Szépjuhásznéig semmi említésre méltó dolog sem történik, a Nagy-Hárs-Hegy viszont kellőképp illuminált és kulturálatlan viselkedést mutató egyetemi hallgatóktól hangos - szól a "tuc-tuc" a háti/guruló zajládákból, folyik a kannás bor (illetve a kannákban árult, bornak nevezett folyadék)... Nem hiszem, hogy ilyen zajos vonulgatásra bólintottak rá az illetékesek, amikor a rendezvényükre megadták az engedélyt...
A Kaán Károly kilátót azért megmászom, bár itt pont nincs pont, de a kilátóban régen jártam :)


A kilátó után már "csak" le kell gurulni a S- jelzésen Hűvösvölgybe, ahol a jól ismert félkör alakú zöld sátor és benne a cél vár. Itt elintézem az adminisztrációt, aztán a szokásos finom hagymás - vegyes savanyúságos zsíros kenyérből falatozok egy keveset, mielőtt haza indulnék.

Track: Track_GYERMEKVASUT_10_2014_szurt.gdb