Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. január 27., hétfő
Jótékonysági túra, a rövid táv minden előnyével - elsősorban azzal, hogy sokáig lehet indulni reggel :-) Gondoltam duplázásra, de aztán lemondtam róla, bár az indulás után is motoszkált bennem, az, hogy elmegyek a Virágos-nyereg felé a hosszabb útvonalon, de arra már sokszor jártam, a babatávban viszont ott volt a Pc jelzés, amit teljesítménytúra még nem igazán érintett, úgyhogy egyértelmű eldőlt: rövid táv lesz mára.
Nevezésnél leadtam némi használt, de jó állapotú ruhát, aztán a szokásos egyszerű itinert kézhez kapva elindultam a K- jelzésen.
Ekkor még piszkálta a csőrömet a hosszabb táv, de utolértem Bubut, aki második körét teljesítve a röviden ment, úgyhogy vele beszélgetve telt ez a séta.
A repülőtér mellett (is) szép, "egyen" tűzrakóhely épült az OKT khm. "tiszteletére" - hogy a bográcstartó kar meddig marad meg, az jó kérdés...
Mindegy, az igencsak ismerős terepen beszélgetve gyorsan fogyott a táv, és vehettük elő a papírost, hogy felírjuk rá az ott szereplő kérdésre a választ. Előszedtük, elolvastuk, felírtuk. Meg ha már itt jártunk, akkor körbe is néztünk, mert bár gyakran járok erre, de azért ami szép, az szép, és a panoráma itt (is) szép. 
A Z- jelzésen gyorsan leértünk a Zc jelzésig, amin jobbra tartunk - ez is olyan szakasz, ahol nagyon ritka a teljesítménytúra, úgyhogy ilyen szempontból újat mutat nekem ez a rendezvény - az persze más kérdés, hogy "privát" túrán már jártam erre pár alkalommal.
Jártam erre, és a macis játszóteret is érintettem, de hogy miért macis, azt csak most tudtam meg :-) A játszótér szép, rendezett, családi "bakancslistára" felvéve :)
Picivel később balra egy kék csapnál balra fordulunk, a számomra szép emlékű Falasokk útvonalán megyünk egy keveset, hogy aztán jobbra, a Pc jelzésen visszakapaszkodjunk a sárga sávig.
Bubu itt jegyezte meg, hogy ezen a jelzésen teljesítménytúrán még nem járt. Történelmi pillanat :-) Erre én is egyszer vagy kétszer jártam, sok-sok éve, úgyhogy nekem is szinte ismeretlen volt ez a nagyon szép szakasz.
Ilyenkor még szép kilátás van a Kecske-hegyre a kényelmes, széles földútról, ezért (is) mindenképp jó választás volt, hogy rövid táv mellett maradtam. A jelzés teljesen jól követhető, meg az út is mutatja magát, úgyhogy érdemes kijönni egy rövid sétára is. Parkoló van a játszótérnél, de Hűvösvölgy felől sincs olyan rettenetesen messze.
Tényleg nincs, a S- jelzésen egy pici fölfelé után kényelmesen lesétáltunk a célba, ahol átvettem az egyszerű, mondhatni pórias (sima fénymásolópapírra készült) emléklapot, és egy szelet kiporciózott zsíros kenyér elfogyasztása után elindultam hazafelé.

Ez a túra "ilyen"... Nincs nevezési díj, de elvárás, hogy dobj be valamennyit az adománygyűjtő dobozba. Ha hoztál valami természetbeli adományt, akkor is. Ellenőrzőpont van, emberes pont nincs - kérdésre kell válaszolni. Díjazás gyanánt 70grammos papírra fénymásolt "izé" jár... Viszont egy stemplinek jó a Budapest kupához...

Lesz még idén ennek a rendezőgárdának túrája, és szerintem oda is el fogok menni, ha tudok, mert ilyen "minimál" ráfordítással kupapontot nem nagyon lehet szerezni máshol :)




2014. január 11., szombat
Idén is rendezőként veszek részt a túrán, így marad a szombati bejárás - "öregesen" a rövid távon. Na jó, nem öregesen, hanem családi sétára készülve. Család köhögős/orrfújós nyavalyák okán nem jön, a táv viszont marad :)
A "'tömegrajtot" pontosan sikerül elcsípni ebben a nem igazán téli, ködös időben.
Miután a rövid távot szalagozó páros már elindult, így csak Normafáig lesz társaságom, utána csak akkor, ha utolérem őket :-)
A tempó kényelmes, a vasút és az aszfalt közötti kényelmes sétaúton szinte senki sem jár - pedig itt megy a jelzés - a terep jó, nincs oka, hogy a járdát válasszam.
Normafáig tehát együtt haladok a csapattal, aztán megállok egyet fotózni - elköszönök, aztán kiderül, hogy mégse, hiszen a Kc jelzést most az óramutató járásával megegyező irányba kéne bejárni...
A Székelykapu után aztán mégis csak egyedül maradok, úgyhogy nekiiramodok egy picit kocogni, bár azért néha meg-meg állok nézelődni, fotózni. A szalagok rendben vannak, itt-ott talán túlságosan is bőkezűen raktak belőlük - csak kitartson végig :)
Kocogva érem be a szalagozó túratársakat - szalagozás nélkül is tudom, merre kell menni, úgyhogy elköszönök tőlük - szerintem fogunk még találkozni, mert a GCHETE geoládát, ha már végre :-) eljutok a közelébe, szeretném levadászni. 
Addig persze kell jócskán sétálni, a jelzés önmagában is jól követhető - és ha valakinek netán mégsem sikerül, akkor sem fog elveszni, mert balról a vasút, jobbról az aszfaltcsík szépen mutatja a "nagyjából arra" irányt :)
Én persze nem nagyjából, hanem pontosan szeretem követni a jelzést, így Erzsébetet is a csúcs felől, a pár éve rendbe rakott, itt-ott ismét javításra szoruló lépcsősor irányából közelítem meg.
Erzsébet szép, meg jó, hangos ifjak a tetején - nem vágyom a társaságukra, így  inkább elindulok a "privát" kitérőre a GCHETE ládához. 
Kényelmes kesser ösvény tart balra, meredeken lefelé, aztán egy lis forgolódás, és hopp, már látom is a doboz rejtekét. Óvatosan kiemelem a ládikát, nem készültem reggel erre a találatra, így csak egy bejegyzés a logbook-ba, egy fotó a "lényegről", azaz a jelszóról; gyors visszarejtés, és már kapaszkodok is vissza a P- jelzésre. Csúcsra járatom magam - azaz a P- jelzést szigorúan követve megyek vissza a Libegő felső végállomásáig, szalag már van a Kc jelzésen, úgyhogy nekilódulok picit kocogni.
Ahol a jelzés balra lefelé tart egy picit, ott a szalag fent, az egyenesen haladó ösvényen van - a dilemmát egyszerűen eldöntöm: megyek a jelzést követve - ezzel "sikeresen" megelőzöm a szalagozókat, de mint az elején már írtam, szalagozás nélkül is tudom az utat :-)
Az Anna-kápolnához illendő módon lemegyek, bőséges jelzésorgia a fán: nekem itt még a Kc kell, irány jobbra, majd érkezik balról, Disznófő felől a Z- ami elvezet egészen a célig.
Normafánál ismét megállok nézelődni, fotózni - ezt a panorámát szerintem nem lehet megunni, legyen bármilyen épeszű időjárás...


Innen már tényleg csak egy ugrás a cél, illetve az autó,  időbe is belefér, úgyhogy nem hagyom ki a rétest, ami szokás szerint bőséges, finom töltelékkel szolgál rá arra, hogy gyorsan elfogyasszam :-)

Track: Track_TELI_GYERMEKVASUT_8_RB.gdb

http://www.endomondo.com/workouts/292496073/6400846


2014. január 6., hétfő
Ez az év is elindult, bár "lesz, ahogy lesz" alapon ennyire év elején még nem tervezgetek kupákat/érmeket/mozgalmakat, de minthogy tavaly ismét összehoztam az MVTE érem arany fokozatát, így, ha másért nem is, de azt átvenni "jelenésem volt" ezen a túrán.
No, ha már odamentem, akkor nem csak az érmet vettem át, hanem szépen beneveztem (tavalyhoz képest azért a +20% nem kicsit durva emelés, még akkor is, 2011 óta nem volt változás), és ezen a ködös, "nem szeretem" időben nekivágtam a jól ismert S- jelzésnek - miután elfogyasztottam a rajtcsomagban kapott croissant+ivólé párost, amúgy reggeli gyanánt :)
A terep tűrhető, bár enyhén havas kivitelben szebb lenne, de ez van,  erre az évkezdetre nem kaptunk havat - és ahogy az előrejelzéseket nézem, egy ideig nem is számíthat a Budai hegység a szép, pihe-puha fehér takaróra...
Menet közben beérem egy volt kollégámat, kényelmes sétálós tempóra váltok, beszélgetve még ebben a randa időben is gyorsabban fogynak a méterek :)
Határ-nyereg, aztán fölfelé a S- meredek kaptatóján - itt azért jól jön, hogy nincs hó meg jég, aztán a szépen szalagozott útvonalon emelkedünk a Hármashatár-hegy majdnem csúcsáig, hogy a hóemberes bélyegzés "beszerzése" után K- jelzésre váltva "guruljak" tovább, a Fenyőgyöngye érintésével (ahol "szokás szerint" feltételes EP-n kapom a következő bélyegzést) egészen az Árpád-kilátóig.
A kilátónál nincs pont - nem is kell, hiszen rövidíteni nem nagyon lehet a Fenyőgyöngye és az Apáthy-szikla között - van viszont szép új tűzrakóhely :)
Az Apáthy-sziklánál "sorakozós" a pont, rövid időre beállok pecsételni meg rajtszámot diktálni, aztán ahogy elfogy a sor, tovább indulok én is, hiszen bő 10km azért még hátra van.
A ködben nem látszik, hogy hova megyünk, de a sziklán kint azért nézelődnek páran - most kihagyom, és a kényelmes ösvényről kiérve jöhet a Z- "nemszeretem" szakasza: lépcső, aszfalt, egyre csak lefelé - hogy aztán a völgy túloldalán visszaszerezzük az elveszített helyzeti energiánkat.
Szépen, ahogy a Z- kanyarodik, követjük többen a jelzést a Hűvösvölgyi úton való gyors ámde kockázatos átkelés után - egy gyalogátkelő jól jönne, de nincs...
 A Széher-út után lépcső lefelé, "kertek alatt" jellegű szakasz, kis emelkedő, újabb bátorságpróba - átkelni a Budakeszi úton.
Itt szusszanunk egyet, Karcsitól elköszönök, és tempósan vágok neki az évek alatt kényelmes szélességűre "hízott", fiatal erdősávban haladó ösvénynek, vagy inkább sétaútnak.
Fent jobbra fordulok, és tempósan gyalogolva érek a következő EP.-ra. Süti már nincs, mosolygós bélyegzés viszont van :-)
Itt sem időzök sokat, hiszen vár a Nagy-Hárs-Hegy, mint utolsó, jelentősebb  leküzdendő bucka a mai napon :-)
Ha vár, hát had várjon, kellemes tempóban érkezem a lábaihoz :-) aztán azzal a lendülettel le is küzdöm a S- emelkedőjét, és (szinte) csak a kilátónál állok meg egy stemplizés erejéig.
Van, aki "hátul" érkezik, olyan is van, aki arrafelé indul tovább - kikerülve a Bátori-barlang bejáratánál lévő dilemmát: Fent, a sziklán, vagy balra, a meredek lejtőn le a hídhoz?
Természetesen a jelzett utat választom, az egyre nehezebben járható meredek lejtővel a barlang bejárata mellett - ezzel tényleg kéne csinálni valamit, mielőtt "elfogy" a hegyoldal. Lehetne lépcsőt csinálni, vagy akár néhány deszkával megfogni azt a kevés talajt, ami még van, de akár az is jó lenne, ha a sziklára kerülne egy korlát...
A Nagyréten lévő pontig tényleg kényelmes "gurulás", a réten szépen körbe, ahogy a jelzés mutatja :-)
A ponton "malacom" van, sikerül egy nagyobb csoport előtt odaérni, így kényelmesen megkapom a bélyegzőt, és ezzel az itineremnek is lesz malaca :-) illetőleg nyugodtan válogathatok a többféle szaloncukor közül.
Persze csak módjával, hiszen a célban reményeim szerint fincsi virsli vár.
Az egykori munkásmozgalmi sétányon kényelmesen végigtrappolok, megcélzom a négy órán belüli teljesítést, ami kényelmesen sikerül is.
A célban szokás szerint borítékban kapom a díjazást: oklevél, jelvény, és persze megkapom a 2013-ban teljesített túrák alapján kiérdemelt MVTE érmemet is; hogy jövőre lesz-e módom ismét érmesnek lenni, az még bizonytalan, de ezzel a mai sétával az első lépést már megtettem, igaz, idén egy túrával több a kötelező penzum, de annyi baj legyen - a Budapest Kupa mellett bőven elfér a célok között :-)
Kint még elfogyasztom a fincsi célvirslit - nem holmi hóka fakó szétfövős "izé", hanem virsli, ahogy kell - mondjuk amióta MVTE túrákra járok, az ellátásra sohasem lehetett panaszom, maximum arra, hogy néha vastagon megszalad az áremelős ceruzájuk: idén pl. 20%-kal emelték ennek a túrának a nevezési díját.