Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2012. február 25., szombat

Egészen pontosan 9:00-ra érek a rajtba (pontosabban ekkor állítom le az autót a parkolóban); olvadás után, elég locspocs/sáros terepre kell készülni, de a kamáslit "majd" felkiáltással bevágom a hátizsákba.
A síház előtt Panni jön szembe, köszönünk, ő elrobog, én meg gyorsan benevezek - a négy szín mozgalomba is - és nekivágok.
A rét alatt a széles gyalogút csúszós, úgyhogy itt-ott mellette próbálok előretörni - ettől persze az útvonalkövetés fontos, de fenékre ülni nem szeretnék rögtön az elején...
Tündér-sziklánál pont, aztán továbbkocogok; már elég sáros vagyok, úgyhogy a kamásli marad a zsákban :) Beérem Tibetet, beszélgetünk, gyorsan kopik a táv, bár a Battai-lépcső nem annyira, de azért leküzdjük azt is.
Apáthy-sziklánál rövid szusszanás, majd picivel később, a buszforduló fölött ismét: az Árpád-kilátó helyett ide települt a pont. Kapunk egy szelet csokit (csak tippelem, hogy az egykoron vadász szeletnek nevezett édességről van szó, mert zacskós csomagolásból osztják), aztán az emelkedőn elköszönök Tibettől, és pörgősen felkapaszkodok a kilátóig.
Cserfes tömeg, úgyhogy balra tartva megyek tovább a tocsogós-sáros gyalogúton. Azon töprengek, hogy ha eddig ilyen "fincsi" saras volt, akkor mi lesz később?
Persze sok időm nincs ezen törpölni, a jelzést követve nemsokára a Hármashatárhegyi utat keresztezem, utána pedig a Z- Z+ kereszteződéshez kell leereszkedni... Itt kijelenthetem, hogy a túrán eddig sehol sem csúszott a terep. Legalábbis ehhez a részhez képest :-D Persze ezt már megszoktam, úgyhogy némi avartaposós, út melletti óvatoskodással teljesen jól és sárbacsücsülés nélkül sikerül abszolválni.
Innen Virágos-nyeregig Anitával beszélgetve telik az idő, meg fogy a táv, de legalább tempósan haladunk, annak ellenére, hogy itt-ott azért fotózni is megállok.
Pannit látom indulni a ponttól, úgyhogy egy futó bélyegzés után elbúcsúzom alkalmi túratársamtól, és nekivágok a hétvégi kertek közötti földútnak, ahol aztán utol is érem Pannit és Tökit, a kutyát. Ők a hosszabb távot választották mára, nekem elég lesz Solymárig; pláne, hogy utána még fel kell buszoznom Normafához az autóért.
Mondhatni eseménytelen utunk van addig, amíg a jelzés ki nem ér az erdő szélére... A szántóföldön nincs út, csak sár, többen konstatálva az állapotokat visszafordulnak, és Z+-on, majd jobbra, a Szarkavár alá érkező földúton kerülnek. Mi nekivágunk, bár én inkább maradok az erdőben, ameddig csak lehet.
A nyílt részen aztán kapjuk az erős és hűvös szelet, de aztán gyorsan elérjük a jól ismert tényleg sáros bevágást a Vár mellett.  Páran, akik a Szarkavárhoz jöttek Solymár felől furcsán nézik,a hogy felnőtt normális (vagy annak tűnő) emberek tapicskolnak lefelé a bokáig érő sárban, de minket speciel nem érdekel :-)
Aztán a szántóföld közepén haladó út mellett egy hófoltban alaposan összevizezem a cipőmet - jó, persze, a rátapadt sárból is jócskán fogy közben, úgyhogy talán felszállhatok majd a buszra a célban :-)
 Az ismerős útvonalon, a célnak helyt adó szokásos kocsmáig tart számomra a mai túra, bár Panni invitál, hogy nagykovácsiig menjek vele, de mára tényleg elég volt ennyi, úgyhogy elbúcsúzunk - mire átveszem a díjazást, addigra ő már tovább is indult.
Sajnos buszjegyet (világvégén túl vagyunk, hétvégi kora délutánon, ezt ne felejtsük el!) venni lehetetlen, és nem is hoztam magammal, így a jószerencsében bízva szállok fel a buszra, ahol Anitával találkozom - mint kiderült, ő is elkerülte a szántóföldi szakaszt, és ott előzött meg minket.

Maga a túra szép útvonalon halad, a szinte kötelező elemévé vált sárral együtt is kellemesen átmozgatott - remélem azért, hogy a Tojás talajviszonyok tekintetében jobb lesz - vagy ha nem, akkor legalább a kamáslit fel fogom venni, még az elején :-D

2012. február 18., szombat

Kellemesen havas napra virradtunk ma is, szerencsére a korábbi hetek nagy hidegei már elmúltak, így bár a szél picit fújdogált, de kényelmesen várakozhattam Újpest vasútállomásán az esztergomi vonatra.
A vonat pontosan érkezett, túrázó viszont úgy az állomáson, mint a vonaton elég kevés volt, de azért út közben akadt ismerős is, úgyhogy gyorsan eltelt az utazás.
Piliscsabán egy harcias ikerpár védte az egyik kerítés túloldalát - egy fotót azért megengedtek :-)  Futók robognak el mellettem, hogy aztán a település szélén, ahol egy sorompónál jobbra tér a K- jelzés, szemből érkezve folytassák útjukat a helyes irányban. Elsőre tényleg benézhető elágazás; nekem szerencsére sokadik utam erre, úgyhogy a havas, jól járható földúton baktatok tovább.
A Kőris-völgyben fölfelé azért megérzem az erősen kopottas talpú cipő hátrányát: csúszik. Főleg a vége táján, a meredekebb részen. Legközelebb ilyen időben bakancsban jövök - bár azt meg a nem tökéletes térdem ellenezné...
A K-K+ elágazásnál pont, Nagyszénás mindkét csúcsát érintve váltok a P- jelzésre, és...  Gyakorlatilag végig csúszva érkezek Nagykovácsi szélére... Mi lesz így a Fekete fejről lefelé?!
Szerencsére nadrágfék használatára nem kerül sor, és szerencsésen elérem az aszfaltos utcát, amin az évek óta épülő (még most is "Építési terület"-nek jelölt) templom után szigorúan követve a jelzést balra tartok, hogy aztán az Antónia utcát is megcsodálhassam :-)  
Itt is pózol egy kutya, úgyhogy őt is megörökítem, aztán továbbtrappolok - egészen a boltig, ahol mintha megállt volna picit a világ: A kimért felvágotthoz a mérleg természetesen vonalkódot is nyomtat, mint ahogy az minden terméken ott virít: a pénztárgép viszont nem tudja használni, úgyhogy marad a számok bepötyögése... A bolttal és a kaja elfogyasztásával elmegy vagy fél óra - tényleg nem rohanok, de ez azért túlzás, nem? Bár az időmbe bőven(?) belefér...
Nehéz (f)elindulni a P- jelzésen, de menni kell, hiszen még a felén sem vagyok túl.
Ez már ismerősebb szakasz, így télen is csodás - belegondolok, hogy a rekkenő nyári hőségben milyen lesz itt, az irtásban kutyagolni...
Mindegy, most tél, meg hó van, és persze harapni valóan friss a levegő is - bár inkább egy műzliszeletet harapok be desszert gyanánt :)
Kicsivel távolabb a hó alól kibukkan egy magenta festés - elvileg uv-fényre lebomló festék, úgyhogy segítek neki napfényhez jutni, hátha...
Bár Piros túra idén is lesz, úgyhogy ilyen szempontból mindegy a dolog.
A következő pont pont ott van, ahol lennie kell, a Vörös-pocsolyánál. Itt megállok beszélgetni egy picit, miközben az ellátmányként kapott sportszeletet majszolom - aztán utolér egy pár, ők most vannak ezen a túrán először, úgyhogy némi útbaigazítást kapnak a Virágos-nyereg utáni szalagozott szakaszról - bár így utólag nem igazán volt rá szükség, hiszen prímán ki volt táblázva az a rész.
Süt a nap. Süt, és nem csak világít, madarak csivitelnek, úgyhogy visszavonhatatlanul közeleg a tavasz. De mi lesz a jövő szombaton a zöldön? Inkább nem gondolok bele... Bár ami tavaly a trappon volt azt (remélem) nem fogja felülmúlni :-D
Innen egy picit azért belehúzok, hiszen gyakorlatilag megkaptam a "tiszteletbeli seprű" titulust. Fekete-fej fölfelé sima ügy, lefelé meg sima. Nagyanyám a csúszós helyett használta ezt a szót. Mint én most... Legalább felelevenítem általános iskolás emlékeimet a cipőben csúszkálásról... Ja, hogy a Nagyszénásról lefelé is ilyesmit írtam? Az tévedés volt - legalábbis a Fekete-fejhez képest. Igaz, a suli mögötti lejtő ennél jóval-jóval rövidebb volt :-) De szerencsésen leérek. A pont persze itt is a helyén, azaz a csúcson volt.
Az aszfaltnál jól jönne szemben egy híd, hogy ne a forgalmas út szélén kelljen gyalogolni, de -ne legyen igazam- kicsi az esélye annak, hogy megvalósuljon ez a hirtelen felmerült ötlet...
Már csak három bucka: Nagy-hárs-hegy oldala, Nyéki hegy, Újlaki hegy... Meglepődöm, hogy a Nagy-hárs-hegy fölfelé nem megy egy menetben. A csúszkálás sokat kivett belőlem :-( A  Zc-n szerencsére sikerül behozni az ácsorgást, rendesen bele is kocogok, bár csak óvatosan, hiszen a térdemre illene vigyázni.
A S- lefelé kényelmes, a vasút keresztezése előtt le van pucolva a lépcső: nem tudom, kit illet, de köszönjük! Furcsa hangot hallok a hátam mögül, csak nem bringások? De. Ilyenkor... 
Hűvösvölgy, jól esik a privát frissítésként vett forró tea a lángosos bódénál. Nyéki-hegy aljában a S-K- elágazásnál utolér az egyik pontőr hölgy, és szól, hogy én vagyok az utolsó - no, akkor tempó előre, hogy mihamarabb bezárhasson az Újlaki-hegyen a pont. Sajnos nem megy, mert közben dühöngök egy sort a tetőig: a S- jelzés majdnem végig le van faragva a fákról.
Határ-nyereg, S- a parkolóig nagyon nem esik jól, csúszkálok, nem is megy egyben. A parkolóban egy kedves siklóernyőssel váltok pár szót, leplezve magam előtt is a pihenést :-))
Újlaki-hegyen mondom a pontőrnek, hogy nincs mögöttem senki, zárhatjuk a pontot - megvárom, és együtt megyünk be a célba.
Közben persze leszedjük a saját irányító lapokat, meg egy kósza "Kitörés" feliratút is.
Virágos-nyeregtől lefelé ismét sima :) ereszkedés (-100m szint!) azaz sikerül elcsúszás/fenékre ülés nélkül leérni - na ja, drága a goretex kabáthoz a mosószer, vigyázni kell :-D
A célban forralt borral kínálnak - autó vár Újpest állomásnál, úgyhogy köszönöm, nem kérek, a virslit persze elfogadom, aztán veszek egy túranaptárt (ma jött ki a nyomdából), majd Gethe Laci levisz autóval a villamosig.

Kellemes útvonal, picit nehézkesnek tűnő logisztikával (bár a célból 10 perc alatt oda lehet érni az Erdőalja úti buszvégállomáshoz). A Kőris-völgyet nem sok teljesítménytúra érinti, úgyhogy az is pozitívumként említhető.  Ami picit nehéz benne az a szint eloszlása: az elején kényelmesen vezet fel a Nagyszénásra, és a durvább, meredekebb emelkedőket a táv utolsó harmadában kapjuk.