Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2011. december 31., szombat

Ismét eltelt egy év, és túl a karácsonyi- és egyéb ünnepléseken, de még a naptári év vége előtt ismét a Fóti Somlyóra készültem. A túra útvonalában két dolog biztos: az egyik a mogyoródi Gombai cukrászda, a másik meg a Fóti Somlyó csúcsa, érintve a Fáy présházat.
Nem véletlenül említettem a  naptári évet, hiszen ha jól megnézem, több, mint egy hónap túramentes időszak után következett ez a séta,  egy héttel a 2012-es BUÉK előtt, így akár a 2012-es túraév előrehozott kezdésének is nevezhetném...
Reggel picit hamarabb érek a Keletibe, mint számítottam, ennek ellenére már csak integetni tudok az épp induló vonatnak, de sebaj, már érkezik a következő - felszállok, majd egy túratárs is érkezik, úgyhogy beszélgetve gyorsan eltelik az idő Gödöllőig.
A királyi váró csodaszép, picit "tájidegennek" tűnik a sok-sok túrázó, aki nevezés előtt-után nézelődik. Én is körbejárom a helyiségeket, és megfogadom, hogy ide családdal is el fogok jönni.
Persze túrázni jöttem, úgyhogy a nézelődés után elindulok a csendes városban, először keresztül egy parkon, majd a királyi kastély bejáratához teszek egy rövid kitérőt: itt az első EP: felírom a postaládáról azt, amit kell, és indulok tovább.
A kerítés sarkán lévő érdekes tornyocska fotózásra csábít, de aztán indulok tovább - meg kell nézni, mit tudok kihozni magamból: ezt a túrát ugyanis sietősre terveztem: jövőre öt és feles átlagokat kell produkálni :)
Át a régi hármas úton, majd újabb sétány, hogy aztán kiérve a városból az autópálya (M31) feletti hídra kapaszkodhassunk fel. Az időjárás inkább késő őszi, mint december végi, a pályán enyhe a forgalom.
A túloldalon újabb felírni való, majd balra, az autópályával nagyjából párhuzamos, kényelmesen járható földút következik. Gödöllői dombság, tehát hullámzunk le meg föl... Itt az első lejtőnél rám talál a kocoghatnékom, úgyhogy kényelmes kocogásra váltok - most ez esik jól.
Aztán némi kanyargás a fiatal fák között egy ösvényen, majd a Mogyoród felé vezető aszfaltcsíkot keresztezzük. Érkezik a Z- jelzés (eddig a Mária-utat követte a túra), hogy aztán a Szár-hegy aljában el is hagyjon minket, hiszen nekünk a S3-at kell követni.
A Szár-hegyen zsírkrétás/számfelírós pont, túratársak tanakodnak, hogy merre-hogyan - pedig szerintem teljesen egyértelmű a leírás, és persze a szalagozás is tökéletes, úgyhogy robogok tovább, a kellemes lefelét ismét megkocogva. Szalagok itt is korrekten mutatják, hogy merre van az arra, úgyhogy az itinert szinte nem is kell előszedni.
Alagúton át a HÉV töltése alatt, majd a szőlőbirtokot szépen körbekerüljük, miközben a ring felől motorzajt hoz a szél.
A Gyertyános felé vezető szakaszon ismerős jön szembe - ő csak eddig jött, eddig is tervezte -  BUÉK, mondom, hozzátéve, hogy egy hét múlva :-)
A gyertyánosi kilátóba most nem lehet felmenni, szerencsére a kérdés lentről is pontosan megválaszolható. A lefelé picit csúszik, de messze nem annyira, mintha letaposott jeges hó lenne a talpam alatt. Botot nem hoztam, pedig lehet, hogy jó lett volna, no mindegy. Ismerős környék, az egy szál, a pár centis fűből kiemelkedő gazra kötött szalag mutatja, hogy hol kell balra térni, aztán Mogyoród, M3-as híd, kellemes kis utcán lefelé, és végre feltűnik a Gombai cukrászda, ahol hagyományosan tea és sütemény várja a megfáradt túrázókat - a bélyegzés mellé.
A sütit elfogyasztom, leöblítem a teával, és indulok is tovább, hiszen a felénél sem tartok...
A településről kifelé a meredek aszfalton erős tempó nem tetszik a térdemnek, úgyhogy megállok egy picit - a pihenés segít, robogok tovább, aztán nyílt terep, egy farm jobbról, aztán hipp-hopp,
Fót széle - az Öreg-hegy, pihenőhely pont mellett meg majdnem elrohantam :)
Szerencsére nem, az utcanév is megvan, innen kényelmesen lecsorgok a Fáy-présház melletti parkolóhoz, ahol két mandarint kapok ellátmányként - egy darabig nem a szalagot, hanem a mandarinhéj-jelzést kell követni :-(
A Somlyó csúcsára felkapaszkodó ösvényre térés előtt szemből jönnek ismerősök - kicsit túlóráztak :-) Az emelkedő szuszogósan megy - itt is jó lenne a bot - aztán a csúcskőnél gyorsan felírom a választ, és indulok visszafelé - valaki utánam szól, hogy tényleg arra? Persze, le is van írva :-) Az ok egyszerű: a csúcsról ÉNY felé levezető ösvényt lezárták, arra tehát nem szabad menni.
 Ezen a részen  családdal is jártunk, a két kidöntött fa, aminél megálltunk, az is  megvan, majd prímán szalagozott visszafordító balra, a hegy északi oldalára. Természetesen pont is van, matricával, számmal. Ragasztok, számot írok, aztán tovább, lefelé.
Neákiház, majd Fót-Csomád műút, jelentős forgalommal, de azért sikerül átkelni rajta, aztán a vasúton is...
A mező szélén haladó földút sáros. Nem kicsit, bár volt már durvább sár is az életemben, de most ez nem tetszik, úgyhogy néhány összetettebb mondatban megemlékeztem a rendezőkről - csak úgy magamban :-)
Vegyes hulladékkal szegélyezett út, majd erdő, aszfalt, szalagozott letérés jobbra, és némi emelkedőcske. Az előttünk "magasodó" puklit szerencsére nem kell megmászni - tökön-paszulyon keresztül lehetne csak, kárpótlásképp kapok egy pici csepergő eső jellegű csapadékot.
A buckán átkelve újabb önkiszolgáló ep, majd szigorúan a szalagozást, illetve a jelzéseket követve ki az aszfaltra, ami az iszaplerakóig visz.
 Igen, iszaplerakó, nem parfüméria, de azért annyira nem vészes, bár az aszfaltról jobbra térő, irtásban haladó földút friss levegője azért sokkal-sokkal kellemesebb :-) Sajnos az egykori erdőt itt teljesen tarra vágták - nem túl emlékezetes rész, na.
Elágazás, balra fölfelé, távvezeték, hullámvasutazó, szántó és erdő... No meg egyre több szemét az erdei utak mellett - közeledik a lakott terület :-(
Aztán jó néhány kanyar után végre feltűnnek Göd szélső házai - itt még egy kérdésre válaszolok, aztán szaporán a cél felé veszem az irányt.

Amilyen szép és kellemes volt a rajt helyszíne... A célnak kijelölt kocsma nagyon nem az. Tömeg, füst, kaotikus érkeztetés. Amilyen gyorsan csak lehet, átveszem a díjazást, a kapott bónt beváltom egy pohár rostos gyümölcslére, majd menekülök kifelé a füstös helyiségből.

A vonatig van még időm, veszek némi rágcsálni valót, majd a picit késve érkező vonattal elindulok haza.
A szervezés -a cél kiválasztásától eltekintve- szokásosan jó, príma szalagozás, nagyon jól követhető leírással. A karácsonyi töltött káposzta- és bejgli ledolgozására príma alkalom, ráadásul soha sem unalmas a változó útvonalból adódóan. A cukrászda sütije meg -így, az ünnepi sütemény- és édesség-túladagolás után is- csoda finom.