Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2011. szeptember 27., kedd

 EKF 10, családi túra, avagy úton a Budapest kupa felé :)
A rajtidő végét céloztuk meg - sikerült - így 9:10-es idővel tudtunk indulni. Leírás gyakorlatilag nincs, szürkeárnyalatos térkép alapján kell kitalálni, hogy merre is kell menni - bár a követendő jelzéseket tartalmazó "táblázat" is van, de pl. táv- és szintadat nincs (10.1km táv és 260m szint TUHU / SRTM alapon, tracket sajnos nem csináltam).
Rajt, aszfalt, KcZ-Z3Z+P-Kc aszfalt cél - nagyjából ennyi.  A Tündér-szikla immáron sokadszor volt műsoron - jobban örültem volna a tavalyi útvonalnak, de sebaj, legalább most is megpróbálkozhattam a fotózással...
Út közben sokan, sok felől érkeztek a nálunk lévő papírhoz hasonlóval a kezükben - volt, aki a 10-es távon ment le egészen a Libegő alsó állomásáig, és onnan jött fölfelé, vagy ugyanezen a távon a János-hegy felől jött a Z3-on, de olyan is akadt, akit a huszason Szépjuhásznénál fordítottak vissza a Z+ felé... 
 A 10-es táv egyetlen EP-je Szépjuhásznénál üzemelt, itt egy-egy piskótaszeletet kaptunk (gyermeknyomdából vett bélyegző lenyomata mellé...), utána János-hegyen álltunk meg hosszabban a saját ellátmányként hozott csúcs-csoki elfogyasztására. 
Csillebércre 3:45 alatt sikerült visszaérni, ami gyerekekkel egész jó időnek számít szerintem, a célban tényleg szép kitűző és egyszerű emléklap jár díjazásként, valamint a szokásos "menüből" is fogyaszthattunk - sajnos itt a darazsak is jelentős létszámban képviseltették magukat, úgyhogy rövidre fogtuk a falatozást/frissítést, és azzal a kellemes tudattal indulhattunk haza, hogy már csak egy túra kell a gyerkőcöknek a Budapest-kupában számukra előírt hathoz, úgyhogy a Monoton maratonon mindenképp ott leszünk :-)



2011. szeptember 26., hétfő

A Meteor 21B után pihentem egy keveset a kocsiban, aztán a BKV-ra bíztam magam, és elindultam a Flórián tér felé, ott volt ugyanis a találkozó, hiszen a Lajos-forráshoz Szilvi édesapja vitt ki négyünket (köszönjük!).
Ekkor még picit kétségbe voltam esve, mert a "szokásos" gyümölcslét nem tudtam beszerezni - de aztán a rajtnál friss forrásvízzel pótoltam :-)
Szóval este kilenc körül felzötykölődtünk a forráshoz, ahol páran már várakoztak - miközben a rajt az első épület mögött már javában üzemelt, így aztán a hivatalos rajtidő előtt mi is el tudtunk indulni. Pontnyitással nem lehetett gond, hiszen a kerékpáros mezőny jóval előttünk járt.
A kellemes holdfény, meg a kényelmes út okán eleinte nem is gyújtottam lámpát, csak amikor a fák közé értünk, bár botorkálva ott is ment volna lámpa nélkül :-))
Balázs már nem először ment ezen a túrán, úgyhogy ő ment elöl - egy helyen azért szépen legyalogoltunk a jelzésről, de sikerült korrigálni - mondjuk a térképet utólag elnézve mehettünk volna egyenesen tovább, viszont így közelebb kerültünk a kiírásban szereplő távhoz :-)
A Csikóváraljai pontnál bélyegeztünk, majd némi aszfalt után Csobánka felé fordultunk, hogy a falu mellett elosonva megmásszuk a Kevély-nyeregbe vezető emelkedőt. Hogy is fogalmazzak finoman... párszor nagyon elegem lett belőle, de néhány, nem igazán fizikailag szükséges megállással csak felvonszoltam magam a nyeregig.
A ponton lerogytam a padra, levettem a zsákot, erre elkezdett fázni a megizzadt hátam, úgyhogy zsák vissza, de előtte a csokimaradékomat még elpusztítottam (bocs mindenkitől, de tényleg csak madár látta többszörösen hőkezelt :) maradék volt...)
Aztán a lefelé vezető K- jelzést sikeresen megtaláltuk, ami azért nem tetszett, mert randa köves volt... No, ez egy nyögvenyelős móka lesz :-/ De innen már csak egy kisebb meg egy nagyobb bucka jön, ha jól számolom...
Jól számoltam, Pilisborosjenő határában persze sikerült másodszor is lemenni a jelzésről, és az aszfalton beérni a településre, de ez inkább nagypista volt, ahogy szintén utólag térképen megnéztem.
A Köves-bérc jött eztán, a kerítés sarkánál picit hezitálva sikerült meglelni a jelzett ösvényt (jobbra kell picit tartani). Ezen a szakaszon találkoztunk Béla bácsiékkal - csodálatra méltó az öreg, nem tudom, a mai fiatal teljesítménytúrázó generációból lesz-e valaki, aki megközelíti az ő teljesítményét: bőven túl a 70 éven 30-50km-es túrákon "lazán" végigmegy úgy, hogy aki vele akar tartani, annak erőnlétben és állóképességben is alaposan fel kell kötnie azt a bizonyosat... Most persze lassan haladtak a sötétség miatt, így csak pár szót váltottunk velük, és próbáltunk robogni tovább.
Aszfalt, patakon túl szántóföld - arra megy a jelzés, mi is arra kell, hogy tartsunk... Jobbra előttünk a következő feladat: A csúcs-hegyi nyeregbe fel... Nagyjából-egészéből ugyan ez a part lesz a végső, de azért nem kapkodjuk el: előbb a Rozália téglagyárnál keressük a nem létező pontot - és biztos, ami ziher alapon az OKT-bélyegzővel igazoljuk, hogy itt jártunk :-) Hmmm... Az OKT-vándorláson mennyivel jobb hangulatban, frissebben-fittebben voltam itt...
Kanyargás, majd emelkedő - de ez már ismerős terep, tudom, hogy mire számíthatok, mennyi és milyen terep van előttem... Szuszogósan, de elérjük a keresztező S- jelzést, majd a K- is szintesbe fordul... Szintesbe, persze... Nagyjából :-) A katonasírnál egy rövid főhajtásra megállunk, aztán Virágos-nyeregnél tesszük ezt ismét, hiszen ott a következő pont. Tűz itt is ég, elkél a picit hűvös éjszakában - jó melegedni, de menni kell, hiszen még vár ránk egy szalagozott út az Újlaki-hegy alatt a Határ-nyeregig, és onnan tovább a célig.
Itt már csak baktatok a csapattal, jó lenne beérni - nem fizikailag fáradtam el, egyszerűen álmos vagyok, és tudom, hogy a célba érés után még autóba kéne ülnöm, hogy hazajussak...
Határ-nyeregnél némi tétovázás - sötétben nehezen sikerül beletalálni a piros körtúra jellel jelölt útba, aztán csak sikerül :-) Macis parkoló, kút és sorompó jobbra, meg a jelzés is erre megy, ahogy a szép emlékű Falasok(k)-on is...
A Libanoni cédrus sötétbe borul, nem nézzük meg, csak sétálunk tovább, hiszen némi aszfalt, egy híd jobbra, meg még egy emelkedő után az utca bal oldalán ott az óvoda és a cél.

Geri, mint célszemélyzet fogad minket, oklevél, kitűző, zsíros kenyér, főtt tészta paradicsomos szósszal, szörp... Szóval főúri ellátás a nevezési díjhoz képest.
Szép bélyegzők a pontokon, egyszerű, de ízléses oklevél a célban - és minimalista :) itiner jellemzi ezt a túrát - no meg az, hogy igencsak el van mérve a táv - az éjszakai szakasz biztosan: érzésre 25-26km lehetett, ezt a GPS-es mérésem is megerősítette.


2011. szeptember 17., szombat

Nagyra törő tervekkel készülődtem erre a napra: Meteor Maraton+BEAC 30 éjszakai, aztán ismerősökkel megbeszélve 21A+BEAC 30-ra szelídült a terv - hogy a vége egy 21B-vel induló túranap legyen.
Eddig két-két Meteor Maraton (2007, 2008) és 21B (2009, 2010) van mögöttem, úgyhogy ezt a szakaszt ötödik alkalommal került bele a programba - nem véletlen, hiszen szép útvonalon, kényelmesen teljesíthető túráról van szó, amiért ugyan színes-szagos oklevelet nem, de nagyon szép jelvényt lehet kapni.
Az autót a BEAC céljánál leraktam, majd nulla pontért átgyalogoltam a Budakeszi úthoz (1.7km/85m szint), ahonnan kibuszoztam Budakeszire.
A végállomáson megtörtént a "váltás" a délelőttös műszakkal :-) az esti mókáról váltva néhány szót. Bolt, gyümölcslé, meg a melegre való tekintettel egy hűtött sör, aztán irány a rajt. Két lányt igazítok útba az Ady Endre utcánál -mint utóbb kiderült a régi Z+ jelzés felé - beszélgetve érünk be még túrázókat, úgyhogy kellemes csapatban érkezünk a rajtba.
A nevezés gyorsan megy, az asztalon feltűnik egy zacskónyi kitűző - rákérdezek, hogy csak nem...? Részben igen - vészmegoldás, mert itt elfogyott a jelvény... A lányok rákérdeznek, hogy csatlakozhatnak-e, mert ezen a túrán még nem jártak - miért ne, társaságban gyorsabban telnek a kilométerek, úgyhogy hármasban vágunk neki a piros M-mel jelzett szakasznak.
Jól jön a helyismeret, bár egy-két helyen nekem is keresgélni kell, hogy merre, de aztán a fűrészüzem utáni éles visszafordító után már semmi gond nincs az útvonal követhetőségével.
A tarra vágott részt kezdi visszaszerezni az aljnövényzet, majd újabb létra, és a Hosszúhajtási kőbányánál az első EP is elérkezik. Itt a tavalyról is ismerős pontőr hölgytől kapjuk a bélyegzést, az időjárás príma, úgyhogy felkötözött esernyőre most nem volt szükség :-)
 A kőbánya megkerülése után folytatódott a kényelmes erdei séta, aztán a Z+ jelzést elérve lecsorogtunk az aszfaltig - hogy a túloldalon fölkapaszkodhassunk előbb a Tarnai-pihenőig, majd a bélyegzés után a Z3P3 elágazásáig. A P3 jelzés is hozott néhány, felületes szemlélőnek benézhető kereszteződést, de a 2007-es kavarásom óta alaposan megjegyeztem, hogy hol, merre, úgyhogy gond itt sem volt.
A P- elérése után jobbra tartunk - nagyon szép az út a sűrűn összeboruló fiatal fák között - innen már csak egy apró emelkedő a Vörös-pocsolyáig, és aztán szinte csak lefelé...
A Vörös pocsolya teljesen száraz, a lányok a pontot hiányolják - majd az elágazásnál, az irtás után, mondom, és így is lesz: újabb bélyegzés  kerül a lapra, aztán elindulunk lefelé.
Egy rendkívüli megállást beiktatunk: ugyanis egy méretes siklót sikerül a napozásban megzavarni, és emiatt picit megtorpanunk :-)
Remeteszőlősön meglepően gyorsan átrobogunk, egy rövid vízvétel az Ördög árok bejárata előtt, illetve bélyegzés a szurdokban a pontnál, és megyünk is tovább. A máriaremetei kanyargás után "természetesen" esküvőbe botlunk a templomnál - sajnos picit korán érkeztünk, mert az állófogadásra kirakott asztalok még üresek, úgyhogy megelégszünk az EP bélyegzésével :)
Még némi aszfalt, egy elfeledett kerékpáros irányjelző tábla, majd a
Nagyrét után még egy röpke erdei szakasz az egykori munkásmozgalmi sétányon - itt meg egy rég feledésbe merült (vagy taszított?) dal első sorát fedezem fel kőbe vésve...
Ezen a szakaszon összefutok pár ismerőssel, van, aki gyorsabb, van, akit én érek be - pár szót váltani jó dolog, meg persze biztatni azokat, akik a maratonon haladnak a cél felé...
A célba 4:15-ös menetidővel érek be - eddig messze ez a legjobb időm ezen a túrán, miközben azt érzem, hogy egyáltalán nem hajtottam ki magamat érte.

A díjazás szokás szerint egy nagyon szép jelvény,  ami mellé kapunk egy kis doboz gyümölcslét is. Jámbor is feltűnik, gratulálnék neki, de kiderül, hogy teljesen más okból van itt- úttörővasutas volt hajdanán, és nosztalgia szolgálatba érkezett :-))

A lángososnál egy tejfölös-sajtos verzióval pici energiapótlás, aztán komótosan elindulok a buszhoz, hiszen este egy újabb séta vár még rám.


2011. szeptember 14., szerda

A hazai teljesítménytúrázás harmincadik, valamint a Teljesítménytúrázók Társaságának a huszadik születésnapját hogyan is lehetne másképp megünnepelni, mint egy (pontosabban kettő...) teljesítménytúrával.
A későbbi rajt miatt a rövidebb, 20km-es távot választottam, ami Óbudáról indulva a TTT életében valamilyen módon fontos szerepet játszó helyeket érintő útvonalon haladt, de kezdjük az elején...
A San Marco utcához természetesen n+1-edikre sikerül odatalálni - de ezzel az erre a napra kirótt elkavarást le is tudtam, bár volt városi szakasz elég...
A nosztalgikus nevezési díj (20 Ft) fejében kapott, a múltat idéző (kézzel készített/rajzolt, majd fénymásolt) leírás birtokában, ez utóbbit olvasgatva elindultam - egészen az első nagyobb boltig, ahol a "szokásos" másfél liternyi gyümölcslét beszereztem - azért van valami jó is abban, hogy városi szakasszal indult ez a gyaloglat.
A bevásárlás után összefutottam Szöcskével, úgyhogy nem kellett egyedül gyalogolni :)
Az első EP a Mókusfészek - itt Hartmann Misitől kaptuk a bélyegzést egy "történelmi" bélyegzővel, amin címként a Kiscelli u. 16 szerepel...
A Szentlélek-tértől a Raktár utcáig ismerős környéken gyalogoltunk tovább - tizen... szóval jó néhány évvel ezelőtt dolgoztam errefelé :-)  Sok dolog változott, persze, de az utcák, az épületek azért annyira még nem...
Némi nosztalgiázás után a Raktár utcában újabb ponthoz értünk - egy panelház tövében Sztancsik Gyuriék bélyegeztek - stílszerűen a Raktár utcai címet tartalmazó régi TTT-s bélyegzővel :)
További aszfaltkoptatás, majd Perényi út, illetve Perényi lejtő (lejtő? Egy frászt, inkább emelkedő :-)) következett, hogy aztán némi kanyargás után végre jelzett turistaútra leljünk a kék háromszög jelzés képében.
Sajnos nem túl sűrű a jelzés a Kőtarajon fölfelé - a képlet viszont egyszerű: fölfelé :-) Azért a 2009-ben a Töki tökölő végén lefelé jobb volt :-)
A Hármashatárhegyi útnál újabb pont, Jávor Zolitól kapom a bélyegzést, majd következik a Z- jelzés, amiről később a Kc-re váltunk. A S- Határ-nyereghez vezető lejtője valahogy kezd unalmas lenni idén :-) és még nincs vége az évnek.
A Határ-nyeregnél keresgélem a rajtban kapott feladatlapot (Amire Bubu is azt mondta, hogy neki sem sikerült 100%-ra kitölteni...), de úgy tűnik, hogy az autóban maradt a nagy pakolászás közben...
Szemből érkezők szólnak, hogy darazsak vannak az út mellett, és valóban, egy kivágott fánál fel is fedezzük őket - szerencsére ez a felfedezés nem kölcsönös, úgyhogy megússzuk a találkozást. Innen gyakorlatilag Hűvösvölgyig az összes szemből érkező kirándulót figyelmeztetjük a veszélyre.  
Kis-Hárs-hegy a következő pont, innen tovább a Zugligeti 10 útvonalát követve ereszkedünk le a Z- jelzésig.
Ezt elérve ismét városi aszfaltkoptatás következik, majd egy újabb EP, természetesen a teljesítménytúrázás terén sokat tapasztalt ismerősökkel.
Aztán persze tovább kellett menni, hiszen volt még néhány km a célig - A Városmajornál valami sátoros ünnepen kell keresztülgyalogolni - egyáltalán nem kívánom ezt a harsány tömeget, úgyhogy inkább a leírást böngészem, hiszen lakott terület, ahol jól el lehet kavarni :) Aztán egy utca, majd ismét park, de ez már a Vérmező - itt viszonylagos nyugalom van, már amennyire nyugalom lehet két jelentős forgalmú utca közé szorított parkban...
A park végénél még ki kell kerülni egy építési területet, hogy aztán a házak között, majd egy másik park szélén, szigorúan a jelzést követve végre feltűnjön bal kéz felől a vár, majd pedig a cél...
A cél lent van a pincében - eddig rendben is volna, de egy öltözőben... Igen, szagilag is öltöző. De nagyon :-)) Azért a másik helyiségben megnézem a kiállított tablókat, térképeket, illetve fogyasztok a "szokásos" túrakajából :)

Maga a túra egyszeri rendezés volt,  a céljából (bemutatni a TTT elmúlt 20 évének legfontosabb állomásait, azokat a helyeket, ami valamiért jelentős az egyesület életében)) adódóan sok aszfaltos városi szakasszal. A rendezésre viszont nem lehetett panasz - a végén a cél-adminisztrácónál az a tornagatyaszaga öltöző meg teljesen megbocsátható :-)

2011. szeptember 9., péntek

Újabb rövid, családi kirándulás - hála a hosszú rajtidőnek, nem kellett sietni reggel :-) és kényelmesen odaértünk az iskolához, ahol rengeteg autó között csak nehezen sikerült leparkolni.
Gyors nevezés, a játszótér saját idő terhére történő igénybevételéről sikerül lebeszélni a lányaimat, így picit döcögősen, de elindulunk fölfelé.
Aszfalt, majd a Z- jelzésen járda, meg magyarázat arról, hogy a nagy öreg fákat miért vágják ki... És persze meg is állunk frissíteni,a hogy a nap során még néhány alkalommal - de ez ebbe a túrába belefér, hiszen a szervezők is kifejezetten kisgyermekes családokat célozták meg az útvonallal és a bőséges szintidővel.
Disznófőnél a kerítésre felfutó gaztól nem nagyon látják a gyerekek a forrásházat - itt is elkél a magyarázat a helyi védettséget élvező forrásházról, meg az egykori (?) étteremről, illetve a forrás disznófejet formázó kifolyójáról...
A meredekre váltó jelzés után felüdülés az Anna-kápolna előtti pihenő, persze indulunk tovább, hiszen a gerinc túloldalán vár minket az első EP. Itt csokit kapunk, aztán jön a pihentető séta a kék körséta jelzésen, egészen a Libegő felső végállomásáig.
A játszótér igénybevételéről itt is sikerül lebeszélni a gyerkőcöket - természetesen a célban be kellett pótolni, de akkor már bőven ráértünk :-))
A János-hegyi átjáróbarlanghoz a Z3 jelzésről egy igen jól szalagozott letérés vezetett - sajnos a lámpáinkat sikerült otthon hagyni (tudom, ex barlangászként szégyen...) de kölcsön lámpa segítségével azért átgyalogoltunk rajta :-)
Innen csak egy kellemes ereszkedés, némi hullámzó, de jellemzően lefelé tartó séta következett az aszfaltig, amiről balra tértünk, a Tündér-szikla felé. Rövid pihenő és nézelődés után a korábbi túráról (is) ismert úton besétáltunk a célba, ahol a kitűző és oklevél mellé zsíros- és margarinos-lekváros kenyeret öblíthettünk le többféle szörppel.
A falatozás után az iskola udvarán lévő pici, de kellemes játszóteret is alaposan kipróbálták a gyerekek, hogy utána egy kellemes kirándulás emlékével indulhassunk haza erről a kényelmesen végigjárható, családbarát túráról.