Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2011. július 30., szombat

Minthogy családilag érdekeltek vagyunk a Budapest-kupában, így Gabival indultunk neki ennek a kellemes gyaloglatnak - igaz, ő a rövidebb távot választva sietett haza a gyerkőcökhöz - akikre addig a nagymama vigyázott, de kezdjük az elején... :-)
Bőven benne jártunk már a rajtidőben, így már a nevezéskor megkaptuk az infót, hogy a S- jelzés mellett darazsak fészkelnek, és igencsak rosszul viszonyulnak az arra járókkal - ahogy hallom, több tucat csípés/harapás történt a túrán...
A gyors nevezés után kényelmesen vágunk neki a megunhatatlan :-) S- jelzésnek Hűvösvölgyből - egyesekkel ellentétben egyből a helyes irányba indulva :-) Ismerős húz el - szintén a röviden megy, mert siet haza a Formula 1 miatt...  Kényelmesen sétálva érünk fel a Hárs-hegyi nyeregbe, ahol az időközben kirakott A4-es lapon egy felirat jelzi, hogy darazsak az út mellett, és illendőségből kerüljünk jobbra egy kis ösvényen.
Megfogadjuk a tanácsot, és jobbra tartunk, majd az útra visszaérve konstatálom, hogy újabb lap a fán, miszerint még előttünk van az ominózus darázsfészek - mindegy, a megfelelő helyen ismét betérünk jobbra a bozótos részbe, és tényleg sikerül ki- és elkerülni ezeket a durva vadállatokat - meg közben majdnem letaposni egy, a magas fűben nem nagyon látható őzlábat...
Az első EP a kilátónál van, felmenni nem kell, ráadásul a forgalom is jelentős, úgyhogy most kihagyjuk a panorámát, és megyünk tovább a jelzést követve.
Picit nedves az út, Gabinak nem túl jó a cipője, úgyhogy most tényleg nincs sietés - aztán a P- kényelmesen kocogható részén belehúz, úgy kell trappolnom utána :-)
A Fekete-fej neki újdonság - becsületére legyen mondva, nagyobb megállás nélkül, gyakorlatilag egy szuszra érünk fel a tetőre. Itt vízzel kínálnak minket - a bögrém otthon figyel, ráadásul bőven van nálam folyadék, úgyhogy nem kérek - nem kis meló lehetett felcipelni ide a palackos ásványvizet...
A lefelé itt sem rohanós, időnk van, a karámoknál még lovakat simogatni is jut belőle egy kicsi :-) Innen csak egy ugrás az aszfalt - de jó is volt a Piroson itt a bónusz kajapont - majd egy újabb "ugrás", és máris a Kecske-háton sétálunk, hogy aztán a következő EP (meg az ott kapott édesség elfogyasztása) után, a P-P+ elágazástól már külön utakon járjunk: Gabi lefelé a P+ jelzésen, a rövid távon, én meg egyenesen Nagykovácsi felé a piroson...
Itt azért belehúzok egy picit, hiszen ismerős, kényelmesen járható az útvonal, ráadásul vár a dinnye a "túloldalon", azaz a Zsíros-hegyen, a sorompónál.
Persze addig még lemegyünk Nagykovácsiba, majd a nem túl értelmes kunkort is megteszem a jelzést követve, hogy aztán hosszan az aszfalton gyalogoljak a Z- jelzést követve...
Az aszfaltért persze kárpótol a szokásos dinnyés ponton fogyasztható finomság - lehet repetázni, úgyhogy 2-3 szeletet el is pusztítok, hogy aztán a Zöld, no meg a Tojás túrákra (és az esőre...) emlékezve robogjak lefelé Solymárra.
Ma esőnek nyoma sincs, kellemes napsütésben gyalogolhatok.
Solymáron csak lassítok :) hogy aztán a Szarkavár alatt az újabb EP-n begyűjtsem a következő bélyegzést.
Az egykoron oly brutálisan sárosnak is látott emelkedőn most csak a lezúduló víz nyomait lehet látni, mély barázdák képében.
A szántóföldön keresztülvezető úton picit megdöbbenek: egy igen széles sávban nagyon durván köves a talaj, és mégis művelik... Miközben az ország más részein príma termőföldek hevernek parlagon... Jó kérdés egyébként, hogy hogy bírja ezt a részt az eke, meg a többi eszköz...
A K- érkezése előtt érzem, hogy "merül a duracel", úgyhogy egy fél tábla csoki, meg némi izólötty lecsusszan, miközben túratársak mennek el mellettem. Aztán amikor fölfelé menetben megelőzöm, kapom is a megjegyzést, hogy nem tudják, mi volt az, amit lent ettem/ittam, de úgy tűnik hatott :-)) Tényleg csak egy jó darab Tibi csoki :)
A K-Z- elágazásánál aztán olyat látok, amit... Az, hogy a környező házak között itt-ott talál az ember egy-egy bevásárlókocsit, az még csak-csak érthető, de itt...? Nem is tudom, hol van legközelebb ilyen üzlet...
Némi szederszakmai megállás után Virágos-nyereg következik, majd kényelmesen nekivágok a régen látott :-) S- jelzésen a túra utolsó szakaszának.
Közben persze az Újlaki-hegyen megpróbálom fellelni az EP-t - a csúcson nincs, ellenben picit lentebb sikerül rátalálni :)
Víz itt is van, a változatosság kedvéért :) itt sem kérek (hiába, én már csak úgy vagyok ezzel, hogy az a biztos, amit magammal viszek, úgyhogy két liter folyadék általában van nálam), hiszen már tényleg nem sok van hátra, és tart még a saját készlet is.
A bélyegzés után kényelmes "kirándulós" tempóban megyek tovább lefelé - időm mint a tenger, kellemes beszélgetős társaság is akad, úgyhogy nem érdemes rohanni...

A célban átveszem a díjazást, elfogyasztom a "szokásos" túramenüt, majd elindulok hazafelé.


2011. július 10., vasárnap

Sokáig a Mezőföld valamelyik távja lebegett a szemem előtt a "30 éves a hazai teljesítménytúrázás..." túramozgalom miatt - aztán az egyik közösségi portálon szóba került ennek a túrának a "nagytesója", a Mátra 60. Aludtam a dolgokra egyet-kettőt, és a sík vidék helyett a hegyek mellett döntöttem - igaz, csak a rövidebb távot választva - pláne, hogy a Mátra 60-on csak előnevezéssel lehetett volna indulni, meg a fizikai állapotomat sem tartottam tökéletesen alkalmasnak a hosszabb távra.
Az időjárás tökéletesen alátámasztotta a döntésem helyes voltát: rekkenő meleg, hetvenhét ágra sütött a nap - nem is tudom, hogy bírtam volna a jórészt nyílt terepet a Mezőföldön... Bónuszként kiderült, hogy Krista és Tzh is a 40-re megy, és ha gondolom, beférek hozzájuk a kocsiba. Megegyeztünk: reggel ötkor indulás...
Az M3-as közel van, és a gyér reggeli forgalomban Pásztó sincs messze, úgyhogy 6:15-kor már indulhattam is - egyelőre egyedül - biztos voltam benne, hogy úgyis utolérnek :-)
Pásztó szép település, de azért jó volt kiérni a a házak közül, és a maga teljes valóságában megtekinteni a Múzslát - szép "nagy bucka", na... :-)
Az aszfaltot igyekeztem gyorsan magam mögött hagyni, szerencsére a jelzés/szalagozás (meg a gps...) teljesen jól mutatta, merre kell menni. Aztán elkezdődött... Előbb csak a bekötőút emelkedett, aztán földút, majd ösvény - és durva emelkedő... A kilátás azonban kárpótolt a kapaszkodásért: visszanézve alattunk Pásztó, szemben a Cserhát, felismerem Tepke kilátóját, távolabb a Börzsöny dereng át az opálos levegőn... De menjünk tovább, hiszen van még fölfelé :-)
Erdei útra érve enyhül az emelkedő, pirosló málna kínálja magát az út mellett - az ilyesmi máskor is belassít, most sem állom meg "legelés" nélkül :-) - jól esik a finom gyümölcs: még szamócát is találok pár szemet, aztán hipp-hopp, már a nyeregnél is vagyok... Persze előtte megcsodálom a panorámát egy irtásnál megállva.
Érkeznek Kristáék, aztán el is robognak - én kényelmesen vágok neki az enyhén hullámzó, széles erdei útnak a Nyikom-nyereg irányába.  Rövid idő alatt "kiheverem" a letudott szintet, és felveszem a normál sebességet - persze nehéz, hiszen az erdő, a táj szép, és ki tudja, mikor járok erre legközelebb, úgyhogy inkább nézelődök, mint rohanok...
Jól is teszem, hiszen utolér egy csapat, és egyikük szépen magyarázza, hogy melyik hely melyik, mit látunk - igyekszem megjegyezni a hallottakat, hiszen azért is van itt az ember, hogy megismerje a Mátrát, nem?
A Kékest persze felismerem, aztán a többinek is elhangzik a neve - jó ilyen alkalmi túratársakra lelni, pláne olyan helyen, ahol még nem nagyon jártam.
Aztán a P- jelzést elhagyjuk a P+ kedvéért - a terep nem könnyű, meredek hegyoldalon, keskeny ösvényen oldalazhatok - ha itt valakit leesz a fene, az nagyon rosszul jár - úgyhogy igencsak belassulok - aztán később, a törmelékes, kellemetlen szakasz sem jön jól - szerencsére nem túl hosszú, és kiérve egy földútra, rövidesen Mátrakeresztesen találom magamat.
Mátrakeresztes nagyon szép falu, ellenben amerre mennem kell, emelkedik - de sebaj, néhány száz méter, és az ep-re érek - Tzh épp sörrel frissít - gyorsan követem a példáját, mert már most nagyon meleg van...
Minthogy a szintidő több, mint bőséges, így kényelmesen elücsörgünk a privát sör, meg az ellátmányként fogyasztható zsíros- meg lekváros kenyerek társaságában, de aztán csak nekivágunk a Falloskútig tartó következő szakasznak.
Az aszfaltról (épp, mikor már totálisan elegem lenne belőle) jobbra letérünk, hogy aztán a járhatatlan S+ jelzést is cserben hagyva "nagypistázzunk" egyet a völgyben egyenesen fölfelé, előbb enyhén, majd balra meredeken fölfelé tartva.  A kényelmes tempóban haladó csoportból kiválva ezen a meredek szakaszon begyújtom a rakétákat, és tempósan tolom fölfelé az aszfaltig. Itt azért lassítok, de a többieket csak a falloskúti buszmegállóban, a következő ep-n várom meg. Legalább árnyék van...
Utána még tovább, fölfelé, elágazás, balra, fölfelé - kék kút az út mellett - no, akkor itt megállunk egy picit :-)
A gondolatot tett követte, és alaposan összevizeztünk sapkát, pólót, futónacit, arcot, tarkót... Pedig még dél sincs, de rohadt meleg van... Egy idős hölgy jó utat kíván - megköszönjük, hiszen van még bőven gyalogolni való előttünk :-)
Aztán elkezdünk kényelmesen ereszkedni a völgy oldalában húzódó úton - nyílt terep, de a "vízhűtés" jelentősen növeli a komfortérzetünket :-) A Csörgő-patak után a kényelmes lejtő rövid, de húzós emelkedőbe vált - unjuk is egy picit, szeretnénk már az Ágasvári turistaháznál lenni - de addig még van néhány kanyar :-)
A ponton csak pecsételünk, az édességet nem kérem, megcélozzuk helyette a helyi vendéglátóipari egységet - és igen, van barna Staropramen - természetesen hideg, úgyhogy kényelmesen leülünk itt is, és a sörök minőségéről folytatott eszmecsere közben kellemesen fel is frissülünk.
Nagyjából a fele megvan, szintből jóval több, indulás tovább, vár ránk Zoltán. Igen, a forrás, meg egy számfelírós ep. :-) Meg is találjuk, fel is írjuk, amit kell, aztán a picit sűrű növényzetnek hála némi csalánkezelést is kap a lábam :-) A "Várak a Mátrában" mozgalom egy pontja is útba esik - meg is örökítem a táblát (igen, ott, a sárgásbarna maszat helyén van a lényeg :-) aztán megyek a túratársak után.
Rövid ereszkedést követően ismét Mátrakeresztesen találjuk magunkat, ahol - biztos, ami biztos- ismét megállunk felfrissülni, bár pont az pont nincs :-)
Innen még a Nyikom oldalában lesz némi felfelé kapaszkodás, de előtte lefelé tartunk, a Csörgő-patak mellett, hogy aztán szalagozás, illetve saját fehér "M" jelzéseket követve átkeljünk rajta.
Közben a Muzsikál az erdő résztvevőinek kitelepült ponton szörppel kínálnak minket - megköszönjük, de nem élünk a lehetőséggel, egy kék kútnál viszont "természetesen" pancsolunk egyet :-)
Picit már unjuk a banánt fölfelé, bár szép az erdő, de a meleg sokat kivett belőlünk, úgyhogy picit egykedvűen gyalogolunk az erdei úton, meg néhol iránymenetben az "M"-mel jelölt fák között, hogy aztán egy lejtő, illetve egy rövid mélyút után a Jójárt (sic!) forráshoz érkezzünk.
A forrásnál kókuszgolyó fogyasztható - no meg friss forrásvíz és szörp - a vizet a mai nap szokása szerint inkább külsőleg alkalmazom, tudva azt, hogy hosszú nyílt terep vár még ránk - ráadásul saját folyadékom is bőven van még.
Mielőtt tovább indulunk, picit fölnézünk balra - a hosszú távon indulóknak még van egy "kanyar" fel, a Nyikom csúcsáig... Nem irigyelem őket :-)
Némi erdő után egy kerítés mellett visz az épp, hogy kitaposott ösvény, aztán kiérünk a nyílt terepre - terepjárók verik fel a port, szerencsére picit mozog a levegő, úgyhogy gyorsan elszáll a porfelhő, majd hosszan gyümölcsösök, szőlőskertek között haladva végre-végre ismét aszfalt... Pásztón vagyunk...
Híd, itiner-nézegetés, csak hogy biztosan jó irányba menjünk (lakott területen sokkal könnyebb elkavarni, mint terepen...), majd ismerős épület, meg útkereszteződés - és végre-végre beérünk a célba...
Az érkeztetés picit döcögős, de azért mire megkapjuk a gulyásunkat, érkezik a kitűző meg az oklevél is :-)

Az útvonal szép, a jelzések jól követhetők, és ahol kell, ott szalagok is segítenek, és az ellátásra sem lehet panasz - a dög melegről meg nem tehetnek a szervezők. A túra voltaképp nem nehéz, hiszen a Múzsla-nyereg után egy kényelmes, relative nem túl szintes "huszast" kell csak teljesíteni :-))

Mondtam már, hogy egyre jobban tetszik a Mátra? Nem? Pedig így van - jövőre szeretnék picit több Mátrát látni  a túranaptáramban :-) Végül is van Mátra teljesítménytúrázója kupa is...