Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2011. április 27., szerda

Este még szó sem volt arról, hogy esni fog, bár valami azért volt a levegőben - hajnalban ugyanis arra ébredtem, hogy esik... Na, mondom, ez a húsvéti gyaloglat is égi locsolkodással fog telni...? Szerencsére mire indultam, elállt az eső, és szép idő ígérkezett.
Társaságot nem szerveztem erre a túrára sem előre, gondoltam úgyis sokan szoktunk lenni, és lesz ismerős. Ismerősök voltak, a "sokan" azért erős túlzás, hiszen ezen a távon 25-en indultunk, bár a tavalyi 13-hoz képest... Igaz, akkor konstans eső volt szinte egész nap... Meg előtte is :-)
Szerencsére száraz, napsütéses időben indulhattam el 7:55-ös rajtidővel, 9-es rajtszámmal Normafától a jól ismert Z- jelzésen lefelé. Fotózás is, meg némi "nem érzem jól magam" érzés is sikeresen apasztotta a tempómat, de azért igyekeztem, hiszen az előző gyaloglat sem sikerült valami fényesen, és így, harmincegynéhány nappal a K100 előtt azért "illene" valami értelmes tempót menni.
Az első ponton kedves nyuszilány nyújtotta felém a piros csokitojást - szabadkozom egy picit, hogy nincs nálam szagos víz, meg sima se, de most az egyszer locsolkodás nélkül is jár :-)
Mivel messze van még a cél, így nem kegyelmezek a tényleg csokoládéból készült húsvéti édességnek, és elfogyasztom, persze csak miután megörökítettem :)
Az energiapótlás után indulás tovább, némi aszfalt, majd erdei út, és ismét csak városi környezet - meg persze lépcsők - fölfelé... Az emelkedő után lejtő jön ezen a túrán is, aztán egy tábla a szelektív hulladékgyűjtőn ott, ahol a "kunkort" a figyelmetlenek véletlenül levágnák... Több túratárshoz hasonlóan én is a jelzést követem, és meg is lesz az eredménye egy feltétele Ep, meg az ott kapott jutalomcsoki képében :-) Ugye, hogy tényleg érdemes a kijelölt útvonalon maradni?
Aztán persze még lejjebb megyünk, egészen az Ördög-árokig, hogy a túloldalon jó sok lépcsővel visszamásszunk egészen az Apáthy-szikláig... Sörözős-dohányzós társaságot kapok, lemaradni nem megy, úgyhogy inkább szaporázom a lépteimet, és sikerül is elfogadható előnyre szert tennem - amit a sziklára kisétálva és onnan fotózva el is vesztek, de sebaj, simán visszaelőzök :-)


Az Árpád-kilátóhoz fölfelé vezető kényelmes sétaút végénél, azaz a kilátóval szemközt újabb EP, üdvözlöm a pontőrködő kispapát, váltunk pár szót, aztán ahogy rájuk zúdul :) a tömeg, úgy elbúcsúzom, és nekivágok a legkellemesebb szakasznak. Hogy miért kellemes ez a szakasz a túrán? A Szépvölgyi út a következő "megálló", ahol nem ellenőrző- hanem kajapont található: mondhatni szokás szerint zsíros és margarinos kenyér, két féle felvágott, vegyes savanyúság, valamint két féle szörp fogyasztható.
Evés közben jön meg az étvágy, szokták mondani - no itt nem az étvágy jött meg (az volt korábban is :-) hanem néhány kedves ismerős ért utol, úgyhogy innen többé-kevésbé együtt haladtunk a célig.
A Hármashatárhegyi út után a lejtő mennyivel kényelmesebb, mint az elmúlt évben... Ekkor még reménykedünk abban, hogy így is marad az időjárás... Aztán a Tök-hegy alatti szakaszon egy picit elkezd szemerkélni, de csak úgy "mutatóba", sőt azt is hihetnénk, hogy a szél sodorja le a falevelekről a hajnali eső maradékát, de az égre tekintve kiderül, hogy... Szóval esélyünk van ma is egy jót ázni.
A Szarkavár melletti dagonyás szakaszra valakik cserép- és téglatörmeléket hordtak  - nem sokat, úgyhogy nagyobb eső után azért lesz még bőven sár is... A várba most nem megyünk föl, megcélozzuk a főteret, és még épp az eső előtt elérjük a kocsmát, ahol a következő pont van.
Itt picit tovább maradunk, merthogy esik, ergo esőriasztó felszereléseket elő kell szedni - közben szóba kerül a hét végi Sárga 70 is,meg az, hogy mit csinálunk, ha akkor is esik? Mit, mit, hát ázunk, de megyünk, nem?
Ázunk, és megyünk - az esőkabátomnak kiderül (nem először) egy apró hibája: túl rövid, ergo a nadrágom térdtől lefelé - kamásli ide, vagy oda - csurom vizes lesz, mert az összes esővíz ráfolyik... Az esőnaci meg a hátizsákban vigyorog...
Még Solymáron, a meredek aszfaltos út mellett megcsodálhatjuk, milyen tempósan hömpölyög lefelé az esővíz az út menti árokban. Durva. Balra kanyarodás az erdőbe, aztán mi lassan, de biztosan fölfelé, az eső meg lefelé... Szerencsére csak az eső esik, mi - ekkor még- nem. A Zsíros-hegyen a pont épp a Muflonba készült bevonulni, amikor megérkeztünk a már csak csepergő esőben - aztán ahogy mentünk le, Nagykovácsiba, ez a csepergés is szinte elmaradt.
Persze csaló módon csak Nagykovácsiban nem esett, utána még kaptunk a fejünkre :-) bár jóval kevesebbet, mint a tavalyi dagonyázós verzióban.Széltörés erdő, kikapaszkodás az útról, és irány Telki - pontosabban az Anna vadászház. Kényelmes erdei út ismét, a csepergő eső már nem zavar, sokkal vizesebb nem leszek :)
A vadászháznál a Z- jobbos letérése korrekten, több fára, kellő magasságban van felfestve, bőven látszik a már szépen zöldülő bokroktól is.
Telki előtt persze megkapjuk a Szarkavár melletti dagonya "tesóját", rendesen sárral, ahogy kell... Mire sikerül letakarítani a cipőmet a vizes fűben, picit be is ázik, pedig nem kéne neki.
Ahol kiérünk az erdős részről a mező szélére, az útvillában ott lógnak a szalagok balra, úgyhogy innen már nem lehet (nagyon) el sem kavarni, csak menni kell lefelé... Persze sarat itt is kapunk jócskán - lesz belőle esés is, szerencsére én most megúszom :-)
Aztán aszfalt, cipőtakarítás az út széli fűben, és gurulás lefelé - ez már Telki. A villanyoszlopra festett jelzést nem nézzük el, és szépen befordulunk balra, hogy aztán a főútra kiérve még egy emelkedő megmászása után célhoz érjünk.
A célban átvesszük a díjazást (oklevél, kitűző), ki-ki a teljesítés számának megfelelőt, aztán némi öltözés/pakolászás után buszra szállunk, és elindulunk haza.


2011. április 24., vasárnap

 ...avagy bőséges aszfaltkoptatás Gerecse 50 helyett

Sokáig a Gerecse 50 volt beírva erre a napra a túranaptárba, aztán a Cartographia kupa okán mégis Szendrőt vettem célba - azzal a könnyítéssel, hogy nem Budapestről, csak Szuhakállóból kellett a rajtba eljutnom. Reggel 8 előtt nem sokkal érkezem, az iskolaudvaron leparkolok - ez egy kedves figyelmesség úgy a résztvevők, mint a helybéliek számára: a résztvevők biztonságban tudhatják a járműveiket, a helyieknek meg nem kell kerülgetni az össze-vissza lerakott kocsikat...
A nevezésnél vonalkódos/számítógépes nyilvántartás van - a csoportos, illetve kerékpáros nevezőket ráadásul külön asztaloknál fogadják, így teljesen gördülékenyen megy: nyolckor már az iskolakapun kifelé sétálva olvasom a leírást, hogy merre is kell menni...?
A leírás szöveges része jó, az A4-es térképet sikerült elfogadható minőségben fénymásolni, rendezői elérhetőség (mobilszám) is van, úgyhogy remélhetőleg ezzel nem lesz gond - meg az ellátással se, hiszen igen-igen sok támogató neve, logója szerepel az itiner első oldalán.
A városból kifelé aszfalton gyalogolok egészen az első EP-ig (2.6km). Itt nem időzök sokat, a szépen festett zöld háromszög jelzést követve előbb szántóföldön, később kellemes erdőben vezet az utam a zöld sáv jelzésig. Közben egy régebbi szalag (meg odébb egy másik...) megtréfál, de gyorsan visszatérek a helyes útra. Az elágazásban míves fa irányjelző táblák: irány a telekesi kápolna, ahonnan a változatosság kedvéért aszfalton gyalogolhatunk le a rudapithecus lelőhelyig, ahol egy fél Bounty az ellátmány - ennek a csomagolását aztán kilométerek múlva is megtalálom az útvonal mentén elszórva... No mindegy.
A Z+ szépen levisz Szuhogyra - helyette sokan az aszfaltot választják lefelé is - én maradok a leírás szerinti útvonalon, és nem bánom meg: szép a kilátás (a sörös dobozokra festett és fákra ideiglenesen felkötözött/aggatott jelzés ötletes, csak nehogy ebből is "ottfelejtett" szemét legyen, mint itt-ott a régi szalagokból...), és az aszfaltos szakaszt is csak egyszer kell megtennem...
A szuhogyi ponton elfogyasztom az ellátmányként kapott fahéjas csigát, aztán nekivágok a faluból kivezető utcának. Hogy is mondjam... Ezt a részt nem fogjuk látni országimázsról szóló reklámokban még egy jó ideig...
Az aszfaltos emelkedő után az itiner szerinti jobbra helyett balra teszünk egy rövid kitérőt Csorba-kő várához. Itt szép almát kapunk ellátmányként - a rom megtekintése opcionális, persze aki Bebek-portyázik is, annak kötelező :)
Még egy picuri aszfalt a már látott kápolnáig, aztán egy jó hosszú szakaszon földúton haladhatunk, a valóban príma jelzéseket követve. A növényzet változatos: szántóföld, erdő, szőlőskert, füves terület... És rengeteg virág mindenfelé... Ez valóban gyönyörű szakasz, sajnos azonban az Ördög-gát kimarad, de talán majd jövőre...
A gerincen hullámzó utunk aztán véget ér, és jobbra tartva egy eléggé sáros völgybe fordul, Szalonna felé. A régi kőfejtőt megnézem ugyan, de megyek is tovább, hiszen a táv felénél sem járok, és... Mehettem volna jobb időt is eddig :)
Szalonna szélén a kőtörő körül minden fehér, kőporos; még jó, hogy a ponton zacskóval kapjuk a támogatói sós ropogtatni valót :-) Ismét lakott terület, ismét aszfalt, előbb a református templomig, aminek az alapjait egy XI. századi körtemplom adja. Ez után némi leírásböngészés következik, majd a település másik temploma felé veszem az irányt.
Nekem minden esetre furcsa az almazöld templom a sötétzöld tornyával és piros tetejével, de ahogy mondani szokás de gustibus non est disputandum...
A Rakaca-tónál aztán bekövetkezik az, amit nagyon nem akartam: másfél km plusz... A pont ugyanis itt is az útvonalról való oda-vissza kitérővel érhető el, én meg mentem egyenesen a tó gátján végig, és csak a végénél néztem meg, hogy hol kéne lenni a pontnak... Tudom, a leírás arra való, hogy az ember olvassa el, a térképvázlat meg arra, hogy nézze meg. Azért a gát előtt egy-két szalag (mondjuk azokból, amik a korábbi évek túrái után a terepen maradtak...), vagy esetleg egy nyilacska nagyon sokat dobott volna az összképen...
A gát tetejét, majd a felénél lefelé a lépcsőt a bélyegzés után megfutom, aztán persze lassítok, mert ha itt volt ilyen "trükk", akkor a következő 1700m-es oda-vissza vajon hogyan lesz jelezve...?
No, annak a jelzésével semmi probléma nem volt - a korábban is látottakhoz hasonló,  szép fa irányjelző tábla mutatta, hogy merre van az arra.
A ponton nagyon kedves leányzóktól kaptam a bélyegzést, aztán elindultam visszafelé - néhány korábban itt járt túrázóval ellentétben, akik nagyjából toronyirányt vettek Galvács felé... (A Tuhu térképen nincs, a TopoGuide-on viszont van járható út Csehipuszta és Galvács között.)
Galvácsig ismét változatos, zömében nyílt terep, meg persze némi aszfalt a faluba befelé - amin a bélyegzés után vissza is kellett jönni... Meg még tovább, egészen a P- jelzésig. Itt egy picit dagonyás szakasz következett, igaz a tavalyi év néhány sárdagasztásával nem vette fel a versenyt, bár jól sem esett... (A Tuhu szerint ez az aszfaltos és dagonyás szakasz is kikerülhető lett volna...)
Abodra egy völgyecske után szintén aszfalton be, majd a leírás szerint a piros rom (PL) jelzésre kellett volna balra letérni, ami a valóságban P+, de ezen az apróságon azért bőven túltehette magát mindenki. A ponton az egyik támogató izotóniás italporából készült folyadékkal kínáltak - saját bögrém terhére :) elfogadtam a kellemes frissítőt.
A pontról vissza a "főutcára", aztán végig a falun, jobb időket látott aszfalton, egészen a jobbra tartó P\ jelzésig.Innentől már tényleg nem volt sok hátra, "csak" fel kellett kapaszkodni 60-70m szintet leküzdve az Abod és Galvács közötti vonulatra, hogy a túloldalon egy szép erdei úton leereszkedjünk a Galvácsot Szendrővel összekötő műútra...  Persze, szép ez a völgy, de a párhuzamos szekérút lehet, hogy kényelmesebb lett volna...
Az aszfalt után elején meredek kaptató, majd kényelmes út vezet fel a vár romjaihoz, ahol megkapom az utolsó EP bélyegzését, illetve feljegyezhetem a Bebek-portya itteni kódját. A túloldalon szép fenyőfák között ereszkedik lefelé az ösvény, majd a házak között kanyarog az út... Még átkelek az árvíz által elsodort híd romjai fölé épített ideiglenes hídon, majd rövid időre megállok a bányász emlékmű előtt, hogy aztán ismerősök biztatására némi kocogással beérjek a célba.
A célban kitűző, oklevél, gyors szedelőzködés, és indulás haza, hiszen Budapestig bő 200km-es út várt még rám.

A túra útvonala minden évben változik egy picit, remélem, ezt a nemes hagyományt is folytatni fogják a rendezők. A kiírásban szerepel, hogy 53.1km táv és 1050m szint - az viszont nem, hogy 3800m oda-vissza szakasz, és 17600m aszfalt... Aki tervezi ezt a túrát, az jó, ha ezt is számításba veszi... A rendezés, a leírás, a térképvázlat teljesen jó volt, ellátásra sem lehetett panasz, bár a célban ezt idő hiányában nem teszteltem :-)

2011. április 10., vasárnap

A tavalyi évhez hasonlóan duplázást is tervezhettem volna mára (és terveztem is, igaz, csak "b"-tervként), de a szuper jó idő, meg a lányok egészsége, no meg az, hogy ha ezzel elindulunk, akkor mindenkinek összejöhet a kupa egyértelművé tette, hogy családi sétára jövünk.
Kilenc óra előtt pár perccel érünk a rajtba, a kissé nehézkes nevezés után negyed tízkor vágunk neki az aszfaltnak, hogy nem sokkal később a vasút melletti gyalogútra térve nézzük az aszfalton haladó többséget :-) Közben persze jó néhány ismerőssel találkozom, van, aki meglepődik azon, hogy nem duplázok, de a családi kirándulás megjegyzésem helyreteszi a dolgokat :)
Normafánál a rét sarkánál kapjuk az első bélyegzést, hogy aztán a réteses után a parkolónál útba tudjunk igazítani egy bringás apukát, hogy biza' vissza kell menni, mert a pont mellett szépen eljöttek... Itt is, mint Makkosmáriánál azért egy bója jól jött volna... No mindegy.
A kellemes időben jó tempóban sétálunk lefelé a Z+ jelzésen - egy  nyugdíjas csoportot meg is előzünk, még jóval a Z+ S- kereszteződése előtt... No, itt ma nem fogok még egyszer járni, de sebaj, három hét múlva, ha minden jól megy, remélem igen - addig meg csak kibírom valahogy :-)))
Aztán leérünk Makkosmáriára, ahol valami egyéb rendezvénynek is van találkahelye, de csak sikerül meglelni a pontőrt, és mosolygós bélyegzést kapni tőle. Itt egy-egy piros pöttyöst elfogyasztanak a gyerkőcök - kell is, hiszen eddig csak lefelé jöttünk, most meg azért lesz emelkedő is, hiszen rövid szakaszon a P- jelzést kell követni. Egy régi ismerős, Eszter és egy csapat  gyerkőc is itt van a túrán, a lányaim rögtön elkezdenek barátkozni velük, úgyhogy nekünk "csak" arra kell figyelni, hogy az apróságok ne rohanjanak nagyon előre :-))
A P-S- közös szakaszon az emelkedőn felveszem Jucit, aki eddig hősiesen jött a saját lábán, aztán persze ahogy meglát egy nagyobb mohafoltot, le is kell tenni, mert ha moha, akkor azt meg kell neki simogatnia :-)
A Korányi kerítésénél hallom, hogy jön a vonat, úgyhogy itt is felkapom, és futás...  Így még épp sikerül az átjárónál elcsípni a Hűvösvölgy felől érkező szerelvényt.
A S-S+ elágazáshoz Tündivel, a nagyobbik lányommal érkezek, itt megvárjuk a páromat, aki Jucival gyalogolt fel az ösvényen.
Eszterék társaságával lazán együtt haladunk a Budakeszi útig, itt mi előre megyünk, mert Szépjuhásznénál terveztünk falatozni egy picit.
A padok körbehúzva szalaggal, zsíros kenyér tálcákon... De nem nekünk, hanem a Gyermekvasútnak van valamilyen rendezvénye, úgyhogy csak a futóverseny nevezéséhez szabadon maradt padnál kapunk helyet (köszönjük!). Az erőgyűjtés után nekivágunk a Nagy-Hárs-Hegy meghódításának - nem azon van a nyüszögés, hogy meredek, hanem hogy kinél legyen melyik túrabot :-) Azért a legmeredekebb részen Jucit felveszem, amúgy sportszerű nehezítés gyanánt :-))
Természetesen balra, a jelzést követve érkezünk meg a kilátóhoz, ahol nekünk nincs, de a Város peremén túrát teljesítőknek van pont - kedvesek a pontőrök, és kapunk "bónusz" bélyegzést a lapokra: egy-egy zöld "E" betűt.
A kilátóból érkezik Eszter gyerekcsapata - amíg mi lent falatoztunk, addig ők kilátót másztak :-) Mi kihagyjuk a kilátót, és velük együtt indulunk lefelé.
A Bátori-barlangnál a szokásos válaszút: Jucival lemegyünk a hídhoz, Gabi és Tündi viszont a sziklás részt választják. A hídhoz levezető lejtő egyébként igen csúnyán néz ki - dolgozik az erózió; 3-4 lépcsőfokot, keresztbe fektetett rönköt nagyon megérdemelne, mert így egy-két, a tavalyihoz hasonló esős év, és teljesen járhatatlan lesz.
Az újabb vasúti átkelőnél ismét egy vonat érkezik - sajnos ezt is "lekésem", már ami a fotózást illeti - sebaj, fogok még errefelé járni az éven, ha minden jól megy :-))
Itt már bőven érkeznek szemből a duplázós ismerősök - picit irigyelem őket ezért, hiszen nagyon szép idő van, szép a tavaszi erdő - a családdal kirándulni meg jó dolog :-) A Tótasszonyi út előtt ismét fel kell vennem Jucit - Tündi ugyanis igencsak előrerobogott a többi gyerekkel, és jó lenne együtt beérkezni :-)) A Nagykovácsi út előtti sorompónál megállunk, bevárjuk a Gabit is, aztán átvágunk az úton, és gyorsan berobogunk a célba.

A célban szerencsénk van: nulla sorakozással megkapjuk a díjazást: oklevelet, kitűzőt, meg az elmaradhatatlan vonatos képeslapot :-) Mire végzünk, addigra az aluljáróban az ajtóig áll a sor :-)
Kint kényelmesen letelepszünk, és a "szokásos" túramenü elfogyasztása után gőzös nosztalgiavonattal utazunk vissza a rajtba, az autóhoz.



Az első két év hagyományaihoz visszatérve :) pici elkavarással érkeztem a rajtidő vége felé a Libegő alsó állomásához, így a Libegő 11 résztvevőit is volt lehetőségem egyben megszemlélni - no meg az ismerősöket üdvözölni.
Hogy miért egy csiga került ide nyitó képnek? Nos, a túra tempója, minthogy seprés-jelleggel mentünk végig a távon ezt juttatta az eszembe :) Persze volt más érdekes fotótéma is: rögtön a rajtnál egy beton, akarom mondani papírrepülő - ezt párszor megnézhettük a nap folyamán :)
Bőven a rajtidő vége után vágtunk neki kényelmes tempóban a Hunyad-orom meghódításának, és az ott szolgálatot teljesítő pontőr (f)elszabadításának, ami -némi emelkedő okozta lihegés árán- sikerült is.
Közben persze néhány szép virágot is megörökítek, hiszen mikor fotózzon az ember, ha nem egy ilyen kényelmes tempóra tervezett sétán - természetesen vigyázva a növényekre, hiszen sok védett faj él ezen a buckán.
A rajtba visszaérve kapjuk a következő bélyegzést - no, ez a pontőr még marad, hiszen mi is jövünk még párszor, a Libegő 11-es távon indulók meg pláne :-) úgyhogy a bemelegítő kör után jöhet a Pozsonyi-hegy, Tündér-szikla kör.
Az útvonal ismerős, a lépcsős-betonos szakasz után a terep nagyon jó, kényelmesen széles gyalogúton érjük el a Z- letérését, hogy aztán enyhén emelkedve, és az aszfaltot keresztezve az ep-ra érve a Z+Z3 kombinációra váltva elinduljunk visszafelé.
Ez a szakasz is nagyjából szintben halad, és kocogásra csábít, de most nem ez a program, úgyhogy inkább nézelődök, és találok is fotózni való növényt, úgyhogy picit le is maradok.
Aszfalt, pihenőhely jobbra, szép, hosszú farakásokkal - igen, itt is folyik erdőművelés, no meg piknikezés is: autókból szól a "zene"... Sebaj, mi úgyis lemegyünk balra, a Tündér-szikla felé.
Picit "benézzük" a dolgot, és nem a Z-, lépcső útvonalon jutunk le a Libegő alsó állomásához, hanem a Z3 jelzést követve "nagypistázunk" egyet - ilyen is kell, de legközelebb jobban figyelünk :-))
Aztán elindulunk a leghosszabb körre, vissza a Z3 jelzésen, majd pedig a Z--ot követve fel előbb Normafáig, majd szigorúan a Kc nyugati ágát követve a Libegő felső állomásán lévő pontig.
A rétes kimarad, a meggylé, és a Kc jelzé kunkora a gsm-torony után ellenben nem.
A ponton némi rendezői egyeztetés, meg energiapótlás után esünk túl, és indulunk el a parkoló kilátó felőli sarka felé, a Z3 jelzést megkeresni. Nincs nehéz dolgunk, így hamar nekivágunk a lejtőnek, hogy a Pozsonyi-hegy pontőrétől kapott bélyegzés birtokában a korábban fölfelé megtett úton leereszkedjünk a Libegő alsó állomásához.
 A hab a tortán persze most jön: föl, a libegő alatt :-) Bottal persze könnyebb, így itt-ott azért némi nézelődéssel vegyített várakozással érünk föl a felső állomáshoz, onnan pedig az Erzsébet-kilátóhoz.
A pont persze most is elbújt - szerencsére nem megyek fel teljesen a kilátóba, az utolsó előtti szintnél észreveszem a pontőrt lent - de legalább ismét megszemlélhettem a kilátóból feltáruló panorámát :-)
A pontról már az aszfalt mellett csorgunk le a célba, ahol kitűző, oklevél, meg egy "kisvonatos" képeslap a díjazás.
Természetesen a zsíros kenyér-hagyma-szörp nem maradhat el itt sem, úgyhogy kényelmesen falatozunk, majd a régi P-, Z3 útvonalon elindulunk lefelé. A Tündér-sziklánál balra tartva a lépcsőn, majd a Libegő alatt érjük el a parkolót, és indulunk hazafelé.