Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. október 31., vasárnap

 Ismét egy MVTE túra - pici szervezési kavarodás miatt a korábban tervezettel ellentétben "csak" résztvevőként.

Egy héttel ezelőtt, Éger-völgyben derült ki, hogy mégis lesznek elegen a rendezők, úgyhogy nincs szükség a dolgos kezeinkre Dobogókőn - ahogy a rajthelyet elnéztem, ez nem is volt olyan nagy baj, de kezdjük az elején...

Reggel korán kimentem Budaörsre, és a cél közelében hagyva az autót némi BKV-s kavarodást leszámítva sikerült a megcélzott HÉV-nek integetni a Batthyányi téren... Minthogy Békásmegyerről pótlóbusz megy tovább, így feltételeztük, hogy az odáig közlekedő HÉV-hez is lesz csatlakozás, vagy legalábbis korábban odaérve lesz helyünk a pótlóbuszon, úgyhogy elindultunk a következővel.
Tényleg volt azonnal továbbinduló pótlóbusz, úgyhogy a pomázi megállóban kényelmesen besorakozhattunk a várakozók mögé. A busz jött, aztán pici késéssel el is indult - (egy busznyi utasnak 3-5 perc alatt kiadni a jegyet képtelenség), és lassan, de biztosan fel is értünk Dobogókőre.

A rajt kint a turistaház előtti füves részen, igaz, az okleveleket bent írták - no, ez a fagyoskodás nem hiányzott volna... Megvesszük a nevezési lapokat, majd egy forralt bor, meg némi öltözés után túlesünk a nevezésen is: 12:35 kerül a lapra, és el is indulunk - a Matyi-büféig, ott ugyanis egy szelet zsírosdeszka utáni csillapíthatatlan vágy :-)) okán rövid megállást tartunk - végül is gasztrotúra, vagy nem?
Pilisszentkereszten konstatáljuk, hogy itt már jártunk ma :)

 Pilisszántó szélén meg azt, hogy az út mellé "odanőtt" egy kerekeskút - bár lehet, hogy csak ide tolta valaki?
Kicsivel odébb szalagok és a földre rózsaszínnel fújt nyíl jelzi a letérést - ez a kombináció a túra egészére jellemző, úgyhogy a terepi munkára panasz nem lehet.
A Csévi-nyereg előtt egy randa nagy dagonyát kerülünk ki némi bozótharc árán, aztán eszembe jut a Sárga 70, hogy milyen csodálatos élmény volt idén.

A Fehér-hegy emelkedője előtt megállunk, futók robognak el mellettünk, köztük egy volt évfolyamtársam, akivel illendően "Jó szerencsét!"-tel köszöntjük egymást. Aztán nekivágunk... Á, dehogy durva :) Pulzust azt biztos, hogy nem kéne fönt mérni - a halántékomon érzem, hogy "pörgős" szakaszon vagyunk túl... De ebben a túrában épp ez a szép: a szint egy jelentős része ilyen "húúúzós" szakaszokon koncentrálódik. De megéri felkapaszkodni, mert a kilátás nagyszerű.
Kopárhoz négy után nem sokkal érkezünk meg. A gulyás tartalmas, finom, lecsusszan mellé két szelet kenyér is, majd a desszert gyanánt bedobok egy szelet rámás-mézes kenyeret, aztán  nekivágunk a következő szakasznak.
A Kakukk-hegy alig több, mint 1km-re van a Kopár csárdánál lévő ponttól - de kell az oda :-) Persze, tele pocakkal nem esik túl jól a rövid, ellenben meredek emelkedő, de ha már ott van, akkor fölmegyünk :-))
Pilisszentivánra beérve némi aszfalt, majd a Villa Negra után ismét erdei út kerül a talpunk alá, majd egy kerítés mellett kutyagolunk kellemes, laza talajon a Hosszú-árok bejáratánál lévő pontig.
Itt csokit vételezünk, meg itatópont is van - no meg mosolygós bélyegzés is - de aztán csak neki kell vágni a Hosszú-ároknak...
A nap rohamosan megy lefelé, az út meg csak enyhén fölfelé... Aztán persze bedurvul, és egyre meredekebben emelkedik... Tavaly sem szerettem, és idén sem vált a szívem csücskévé ez a felfelé szakasz - bocs Döme :-))

Ahogy később másoktól is hallottam, nem csak én vagyok így a Hosszú-árokkal - ergo megnyugodhatok, nemcsak én nem szeretem :-P
Döme és párja persze azt jelzik, hogy lassan felérünk a ponthoz - így is lesz, süti, csoki, mazsola - és a tavalyival szemben lámpagyújtás. Talán le lehetne Nagykovácsiig botorkálni, de jobb a békesség, lámpákat elő, és gyerünk tovább. Azt, hogy merre, azt egy villogó piros fény is mutatja (nem először a nap folyamán).
Igen, picit még fölfelé :-) Aztán meg lefelé... A távolban feltűnik a kivilágított Erzsébet-kilátó, mondom is, hogy oda még megyünk ma :-) Előtte persze van még pár kili, elsőként kellemetlen ereszkedés az aszfaltig, majd azon be a temetőig, ahol ahogy a jelzés mutatja, megcsináljuk balra a kunkort.
A főúton picit soknak tűnik a táv a plébániáig, de aztán csak odaérünk. Érkezés után Pygmeától kapok két kérdést - duplán bólogatok :-) Kétféle felvágott, savanyúság, kenyér, kávé, kóla, szörp... El is megy kb. háromnegyed óra a "csipegetéssel" :-) de sebaj, idővel jól állunk.
Aztán elindulunk... A betonos emelkedőnél két hezitáló túratársnak mutatom, merre kell menni - szerintem nekik sem tetszik ez a rész :-)) Szerencsére hamar beérünk az erdőbe, aztán meg föl a nagyjából szintben hullámvasutazó szakaszra.
Irtás, P3 jobbról, balra le a nappal oly szép fiatalosba, majd a Vörös-pocsolya táján azért csöppet fölfelé. P+ balra, Kecske-hát, előttünk már nem annyira a távolban az Erzsébet-kilátó, aztán szépen jelzett betérés jobbra. Erdőszél, villanyvezeték - a műútnál lévő sorompó és környéke viszont sötét... Hogy az a sistergős... hol a pont?! Picit lentebb, és igen, Sistergős :-) úgyhogy a csoda jó ellátás közben az iszinik-ről is váltunk pár szót. A forralt bort nem kívánom, a kólát viszont kipróbálom, és tényleg jó.
Kényelmes tempóban megyünk tovább, a Fekete-fej könnyebben megy, mint gondoltam, bélyegzés, meg egy kiírás, miszerint a feltételes pontok működni fognak :)
A műút szélén történő gyaloglást túléljük, és a Hárs-hegyi körútra kapaszkodást is :) Aztán a sötétben bujkáló feltételes pont tényleg működik - no, itt még fogok járni ezen a hétvégén, ha minden igaz - remélhetőleg jóval kellemesebb állapotban :)
Lecsorgunk Szépjuhásznéhoz, hogy aztán a már távolról többször megcsodált Erzsébet-kilátóhoz felkapaszkodhassunk az újabb "nem kevés egyben" emelkedőn.
A kilátó ablakában arcképek, no, ezt megpróbálom nem kihagyni - másodszorra sikerül is egy használható fotót csinálni...
A kilátónál pont, szörppel, aszalt gyümölcsökkel. Kitettek magukért a rendezők - persze az érem másik oldala az, hogy a nevezési díj igencsak vaskos. Mindegy, idén cél az MVTE-érem (amiért plusz 500Ft-ot le kell majd szurkolni - no comment...), jövőre viszont lehet, hogy mások lesznek a preferenciák - és ahogy hallottam, nem csak nálam.
De vissza a túrához. A kilátó ablakaiban három portré, no, ezt csak megörökítem - remélem, sikerült :)
Valamelyik túrán Bubuval mentem erre, és tőle tudom, hogy " a kerék lent gurult az aszfalton", ennek ellenére a jelzést követjük, azaz föl a csúcsra -pedig a rekortán nagyon jól esne a fáradó talpaknak :-)
Virág-völgynél érezhetően lehűl a levegő - no igen, egy völgy alján vagyunk - aztán kikapaszkodunk a másik oldalon, és még egy pici szint leküzdése után megérkezünk Makkosmáriára.
A pontot az esőbeálló mellett egy sátorban találjuk - Szötskéék épp ultiznak :-) de azért a bélyegzés sem marad el. Innen már csak le kell menni Budaörsre - fölfelé :-) úgyhogy gyorsan neki is vágunk az utolsó nagyobb szakasznak...
A Végvári-sziklát hamar elérjük; ezt a szakaszt nappalról ismerjük - fölfelé, nem túl meredeken, viszont murvás úton.
Aztán rövid időre fonódik a S- jelzés, és szintesbe fordul az utunk - oda kell figyelni, mert van néhány kanyar meg elágazás - sikerül probléma nélkül abszolválni az utolsó emelkedőket is. Közben persze elkezdem Szilvit felkészíteni az ereszkedés során ránk váró nem túl baráti útviszonyokra...
Aztán végre elkezd lejteni az ösvény, majd jön a keskeny gerinc, egy aszfaltos utacska keresztezése, a vízmosta sziklás rész, és végre-végre aszfalt - Budaörsön vagyunk...
Beleolvasok az itinerbe, hogy az új cél hol van - a szöveg a régi... nagyszerű. Egy kavics keveredett a szervezés fogaskerekei közé... Szerencsére a lakott területen is ott vannak a rózsaszín nyilak az aszfalton, a célnál meg sok szalag lengedez a kerítésen, úgyhogy sikerül problémamentesen elnavigálni a célig.

A célban megkapjuk a "szokásos" díjazást (kitűző, oklevél, piros mogyorós csoki), fogyasztunk a nagyszerű  és -ekkor még- korlátlan virsliből, aztán irány haza.

Az útvonal szép, az ellátás is pompás - igaz, meg is van az ára... Akár hogyan számolom, az év legdrágább túrája ez volt - és ahogy hallom, többen erősen fontolgatják az MVTE túráinak az elkerülését jövőre - kizárólag a nev. díjak miatt - a rendezésre, szalagozásra, ellátásra az apróbb zökkenőket leszámítva ugyanis nem lehet panasz.


2010. október 25., hétfő

Duplázós hétvégének indult a tervezgetés során, majd a telekocsi is alakult - aztán a dolgok pirinyót másképp alakultak... A lényeg persze nem ez, hanem maga a mecseki séta, ami csodaszép volt, de menjünk azért sorjában...

Pénteken délután egyből a munkahelyről irány Pécs. Laza egy óra alatt sikerül a 6-os utat elérni, pontosabban a sokadik körforgalmat is helyesen letudni :-))
Pécsig egy-két traktor kivételével eseménytelen út, a város határában gps izzítás, cél a mentőállomás. Szilvi megjegyzi, hogy kövessünk egy mentőt :-)  Kulcs megvan, irány a másik állomás, merthogy a vendégszoba ott található. Az épület, bár erősen leharcolt, de így is szép - az mondjuk picit erős, hogy a vizesblokkot áramütés veszélye miatt nem lehet használni...
Még egy gyors bevásárlás, majd vacsora, és eltesszük magunkat másnapra, hiszen 45 ismeretlen kilométer vár ránk.
Reggel fél hat előtt ébreszt a mobilom, relative gyors reggeli után összepakolunk, elköszönünk, és irány a rajt.
A nevezés gyorsan megy, míg én megiszok egy kávét, addig az enyémet is elintézik, a papírra 7:30 kerül, úgyhogy van még 5-10 percünk tollászkodni. Ez kell is, aztán pontban félkor nekivágunk...

Szalagozás visz a tó mellett, majd balra megkezdődik a kapaszkodás fölfelé, az Éger-tetőre. kapunk szintet rendesen, de nagyon jóleső meredekséggel. Mire néhány patakátkelés meg pocsolya után felérünk a tetőre, már nem is fázunk.
A kilátót természetesen megmásszuk, a látvány, a kilátás pazar, már az eddig látott csodaszép őszi erdő miatt is érdemes volt eljönni - és a java még csak eztán következett.
Bizony, a java még előttünk volt ekkor, először két méretes légyölő galóca ingerelt fotózásra, majd pedig az útról nyíló panoráma - végül is a Panoráma-úton járunk, ha jól tudom :)
A Babás szerköveknél is elidőztünk picit, alattunk Kővágószőlős, távolabb más települések... Szép, nem kicsit. No de menjünk tovább, hiszen ez még csak az első EP volt.

Tiszta, rendezett az ösvény, aztán frissen vágott fa illata csapja meg az orromat: egy keresztbe dőlt méretes törzset vágtak szét, méghozzá
fejszével: nem kis munka lehetett, az egyszer biztos - köszönjük!
Petőczpuszta a következő pont, itt egy pici harangláb mellé telepedtek le a pontőrök, akik kétféle szörppel és sima vízzel kínálnak minket - a bélyegzés mellé, természetesen.
Az út túloldalán szenzációs látvány a napfényben fürdő őszi erdő, ezt is meg kell örökíteni - aztán némi aszfalt, majd balra megyünk, és ismét erdei ösvény kerül a lábunk alá. Innen lefelé, egészen Hetvehelyig egy hosszan elnyúló völgyet követve.
Az ősz szinei itt is megállásra, nézelődésre csábítanak, így aztán mindenki fotózgat, nézelődik - én is. Az erdei út után aszfalt következik - jobbra egy erdei iskola - majd lassan, de biztosan beérkezünk Hetvehelyre.

Szép, rendezett település főutcáján bandukolunk a napsütésben - a pulcsi még bírja, a kabát már a hátizsák tetején pihen, mintha nem is az ősz derekán járnánk...
A ponton mi vagyunk az utolsók, már csak a seprűt várják, a májas-zsíros kenyérből azért illendően :) fogyasztunk, hiszen van még előttünk a távból is, meg a szintből is. Úgy döntök, hogy a pulcsit is pihentetem, innentől egy szál pólóban megyek - és tényleg nem fázok.
Hetvehelyről szélén egy szépen gondozott tó mellett sétálunk, aztán jobbra fordulunk, átmegyünk a vasút alatt, hogy a völgyben kanyargó aszfaltcsíkot koptassuk... Egy idő után kezd elegünk lenni az aszfaltból, de csak kitart jó sokáig...
Patak a jobb oldalon, források itt-ott - alattunk meg az enyhén emelkedő út a K3 jelzéssel. Szinte hiányzik egy jófajta meredek emelkedő :-)
Aztán persze azt is kapunk: a jelzés merőlegesen balra tér, meredeken föl a K- jelzésig, de ez az emelkedő most tényleg jólesik. A K- után csak egy ugrás a következő pont - Innen ismét lefelé tartunk, a Z+ jelzésre váltva, egészen az orfűi műútig.
A pihenőhelyre telepedett ponton csoki is jár a megfáradt túrázóknak; pici szerelvényigazítás után elindulunk a műút mellett... No, ez a kanyargós és forgalmaz szakasz nem egy életbiztosítás, de hamar elérjük a jobbra, azaz déli irányba induló Z- jelzést, és elkezdünk fölfelé kapaszkodni.
Patakátkelés, P-, majd újabb EP, jelzésváltás... Igyekezni kell, mert hazafelé lesz egy utasunk, aki csak a 10-es távon ment, és már a célban van :)
A K- levisz a korábban már látott orfűi útra - pont a túloldalon egy esőbeállóban - itt szörp az ellátmány.
A változatosság kedvéért a P- jelzésen indulunk tovább, mellőzünk két igencsak csoffadtnak tűnő túratársat, majd egy szép harangtorony mellett visz az utunk.
Átkelünk néhány hídon, majd elérjük az orfűi utat ismét - sikerül át is kelni rajta, hogy pici betonos emelkedő, meg egy kevés erdei séta után az utolsó ponton kapjuk a bélyegzést meg a színes cukorkákat :-)
Innen K+ jelzésen, néhány hídon átkelve a patakon leértünk a tóhoz, meg a Z- jelzéshez, és a reggelről ismerős úton a célba.

Miután megérkeztünk, gyors adminisztrálás, a célvirsli elfogyasztása és némi öltözés után autóba ültünk, és elindultunk haza.

Az útvonal gyönyörű, az ősz derekán a mecseki erdők (is) csodaszép arcukat mutatják - pláne, hogy ilyen szép, napsütéses időhöz volt szerencsénk. A rendezés az MVTE-től megszokott, úgy árban, mint színvonalban. Ezzel a gyaloglattal egy újabb lépést tettem az MVTE érem megszerzése felé, most már csak egy Piros 50B, meg egy Hegedűs Róbert emléktúra hiányzik hozzá - remélem, azokat is sikerül megcsinálni.

Jövőre? Nem tudom... Budapesttől elég messze van, nem olcsó eljutni a rajtba, ráadásul célszerű a korai rajt, azaz a pénteki leérkezés. Majd kiderül - nekem minden esetre nagyon tetszett az egész.


2010. október 10., vasárnap

Cartographia-kupa, 9. túra

Ez a gyaloglat "kötelezően" benne volt a túranaptárban, hiszen a Budapest-kupa mellett a Cartographia-kupában is szerepelt. Persze kupa ide, vagy oda, a látványos útvonal és a nem túl nehéz terep miatt egyébként is egy "kedvenc" túra számomra. Idén először az "Extra" verzióval, azaz egy rövid szakaszon egyéni tájolással fűszerezve.
Szilviékkel megyek, úgyhogy laza sétálós túrára készülök - Panni a tervek szerint a normál távon kutyát sétáltat.
A Normafánál lévő parkolóban van még hely, kényelmesen leparkolok, nevezést is elintézzük, balga módon térképet nem veszek, pedig kedvezményes áron lehet kapni a Cartographia kínálatából sokmindent, és Mecsek térképre lassan szükség lesz... No mindegy, utólag okos az ember. Korrekt, színes itiner, térképpel, szintmetszettel, elérhetőségekkel - a rész- és teljes távolságadatok a térképen vannak feltüntetve - ahogy azt a rendezőktől már megszokhattuk, egyszerűen "szép".
A Kc jelzésen indulunk, Anna kápolna, majd egy vicclap.hu-ra érdemes felirat egy padon... Az Erzsébet-kilátónál pont, 2/3-os többséggel a "nem megyünk föl" nyer - emiatt csak a kilátó aljában található emléktábla kerül megörökítésre.
A fotó elkészülte után irány Szépjuhászné, a jól ismert P- jelzésen lefelé a még-nem-annyira-őszi színezetű erdőben.
Szépjuhászné, majd S- jelzésen föl, a Nagy-Hárs-hegyre. Itt a pont a kilátóban van, úgyhogy nincs mese, föl kell menni - az idő picit ködös, de a kilátás így is szép - viszont torlódik a tömeg, úgyhogy tovább indulunk a Kis-Hárs-hegy felé. Itt a pontőrök a szokott módon az asztalnál ücsörögnek, a kilátón sokan vannak, inkább kihagyjuk...

A S- után a Zc jelzést is megleljük, aztán elhaladunk a Monoton Maratonról ismert pad mellett, és következik a lefelé vezető nem túl kényelmes, eleinte köves, a végén csöppet sáros szakasz a műútig.
A Fekete-fej ismerős, masszív, a végére bedurvuló emelkedője következik - jó kis erőpróba - ellépek picit - saját tempómban tolom fölfelé. Kissé gőzmozdonyos jelleggel, de sikerül egyben letudni. A pontnál zsírkrétázok, majd fönt a vaskályhánál fotózok, amíg a többiek fölérnek. Panni érkezik előbb, köszönünk egymásnak, majd megy tovább.
Lent a frissítőponton találkozunk ismét, váltunk pár szót, kiderül, hogy ő is az extrát csinálja, úgyhogy kis csapatunk négy főre bővülve indul a Vadaspark felé.
Beszélgetve gyorsan fogynak a jelzetlen méterek - nem csoda, hiszen néhány túrán már jártunk erre.  Előbb az aszfalton haladunk, majd a dózerútról picit jobbra tartunk egy bevágásban a kerítés mellé, megtartva az eddigi dél-délnyugati irányt. Távvezeték bozótos nyiladékában haladunk egyenesen, párhuzamosan a tőlünk jobbra eső kerítéssel, jól járható földúton. Egy mélyedésben jobbra feltűnik a Z+ jelzés, meg a kerítésen átvezető létra - erre fogunk tovább menni a  vadasparki kitérő után.

A Vadaspark bejáratánál hosszú sor, mi a kijárati forgókapun keresztül, az itinert bőszen lobogtatva megyünk be - mondanom sem kell, hogy a kutyát nem érdekli :-)
A kilátóhoz, majd a kilátóba felcaplatva gyönyörködünk picit a tájban, majd a bélyegzést megkapva némi pihenőt azért beiktatunk -  a szintidő tartalmaz némi tartalékot a park megtekintésére, így nézelődünk picit, majd indulunk tovább, azaz vissza a korábban látott Z+ jelzésig.
Az egyéni tájolással teljesítendő szakasz "érdekes" része következik, ezt picit részletesebben leírom, hátha valakinek jól jön:
A Z+ jelzésen tehát balra megyünk, át a kerítésen. Egy pici tavacskánál kifeszített háló állja utunkat, meg felirat, hogy ne nyúljunk semmihez - így is teszünk, és szépen, nagy ívben kikerüljük balra az egészet.
Később a jelzés határozottan jobbra fordul, szép emelkedővel - a fű magas, a jelzés hiányos, de azért követhető. Egy távvezeték nyiladékának a keresztezése után a Z+ Z4 elágazásnál a kevésbé meredek Z4 jelzést választva megyünk tovább. A tetőn szemből érkezik a korábban elhagyott Z+, itt egyenesen nyugatnak fordulunk, átmászunk a létrán, és az egykori erdei úton haladunk nyíl egyenesen egészen addig, amíg balról egy másik Z+ jelzés nem érkezik - ezt idén festették föl, Normafától jön, és a Tarnai pihenő fölötti P3-Z3 elágazásig tart, úgyhogy innentől ezt a jelzést is lehet követni.
A katonasíroknál megállok egy picit, majd a kissé távolabb lévő ponton utolérem a többieket, és bélyegeztetés után tovább indulunk.
Mivel ez a szakasz "egyéni tájolással" teljesítendő, így egy alkalmas nyugat-északnyugat irányú erdei útra fordulunk, és egy irtáson átbotorkálva megcélozzuk a Szarvas-árok nyugati oldalán haladó murvás utat, bízva a  gps-re töltött tuhu-s térképben. A művelet sikerrel jár, és hamarosan a P3Z+ letéréséhez érkezünk, ahonnan a jól ismert jelzésen kapaszkodunk fel a P3Z3 elágazásig.
Tarnai-pihenő oda-vissza; az úton az esők nyomán egyre mélyülnek az árkok - azért gyalog még járható :-)) majd tempósan föl a Csergezán kilátóba. Itt megnézzük, hova megyünk
, ücsörgünk is egy keveset, aztán lefelé bele is kocogunk rendesen - érdekes, de a térdem sem ellenkezik, sőt, jó is esik a tempó.
Beérve Nagykovácsiba már csak a célt kell meglelni - nem ördöngős dolog, csak a főúton kell sétálni egy keveset - az Ördöngős étteremig :-))
Itt megkapjuk a díjazást (szokásos négyzet alakú oklevél és kitűző), meg egy bónt, amivel többféle tészta (milánói, sonkás-sajtos, diós-lekváros, ha jól emlékszem...) közül választhatunk.
A késői ebéd/korai uzsonna gyanánt elfogyasztott kaja után beszélgetéssel telik az idő, majd az érkező busszal elindulunk hazafelé.

A túra hozta a szokásos minőséget, az időjárás is príma volt ehhez a bő 26km-es sétához - jövőre ha minden jól megy, ismét ezt a verziót választom, a Vadaspark-katonasírok-P3 jelzés közötti részt ugyanis más teljesítménytúra (még) nem érinti.



2010. október 4., hétfő

Söprés - picit elszámított pontzárásokkal...

Nem szeretek korán kelni, így örültem a lehetőségnek, hogy söprűként indulhatok a túrán. Reggel nyolc körül indulok itthonról, a lapomra rajtidő gyanánt fél kilenc kerül. Még megvárok egy sebtében nevező futót, majd elindulok.

Feladat: 12 körülre Király-kúthoz érni, és utána a további szakaszon -ahol van- szalagot szedni, illetve lemaradozókat pátyolgatni. 18km-re van három és fél órám, persze ha később érek, az sem baj.
Pomáz belterületén ismerős utcákon haladok, azért egy érdekességre felfigyelek az egyik templom falán: no, ezt még eddig nem vettem észre...
A házak közül kiérve végre erdei út hullámzik a talpam alatt - majd elkezd emelkedni, meg kidőlt fákat kerülgetni :-)
Nézem az órát, a  távot - jól haladok, az emelkedő a Kő-hegyre fölfelé kellemesen átmozgat. A turistaháznál tea, de előtte leadom a "csomagot" a pontőröknek, majd igénybe veszem a zsákomon lógó bögrémet, és iszok egy pohárka teát.
Sokáig nem időzhetek, hiszen a vége még igencsak odébb van, úgyhogy megyek tovább a Vasas-szakadék felé. Az elágazásnál, ahol jobbra kell menni most nincs irányjelző lap, rutinból fordulok a helyes irányba, majd kocogósra veszem a pontig tartó szakaszt.
Ide most csak zsírkréta jutott, felírom, hogy 1911, és indulok visszafelé. Az elágazás után ketten jönnek szembe: kérdezik, hogy ugye kihagytak egy pontot? Igen, mondom, némi útbaigazítás után mindenki megy tovább a maga útján.

A Lajos-forrásig vezető szakasz az erdőművelés ellenére "tűrhetően" járható - az aszfalt keresztezése után némi szalagot is kapott a jelzés - no, ezt majd a rövid táv seprűje fogja begyűjteni, nekem majd Dömösön kezdődik a betakarítós munka :)
Lajos-forrásnál megtöltök egy palackot forrásvízzel, a Dömör-kapunál lévő pontőr részére, és a bélyegzés után már robogok is az irtáson át lefelé a szalagozást követve. Sár itt-ott már van, úgyhogy inkább felveszem a kamáslit - jobb későn, mint soha...
A lejtő után persze emelkedő jön, nomeg Körösi Csoma Sándor emlékműve, hogy aztán megcsodálva a Bükkös-patak völgyére nyíló kilátást nem sokkal később le is ereszkedjünk a patakvölgybe, pontosabban a dömörkapui ponthoz.
Átadom a vizet, kapom a csokit meg a bélyegzést, meg az információt, hogy a Lenkó emlékműnél nincs pont.
Az emlékműnél persze megállok egy pillanatra, sajnos a -rendezői kitűzőn is látható- mozaik egyre csak pusztul, bár még azért kivehető, hogy mit is ábrázol.

Innen a Király-kútig gyakorlatilag nem nagyon lehet komolyan trükközni - minden esetre egy túratárssal maradunk a patakmeder mellett, ahol kell.
Sikárosnál a K- jelzést elterelték, és a K+ mellett halad az aszfaltot követve. Szép, persze, hogy szép az erdő, de az eredeti K-, meg Sikáros látványa sokkal szebb - mindegy, a jelzés nem arra megy :-(
Később, a P- elérésekor szemből is érkezik valaki - ő megnézte Sikárost...

Király-kúthoz 12:10 körül érkezek meg - néhányan hezitálnak, hogy hosszú vagy rövid - aztán döntenek, hogy az a tempó, ami innen a célzárás (17:00) eléréséhez kellene, az nekik sok, úgyhogy 20-25 perces ácsorgás után (hátha jön még valaki) egyedül indulok tovább a Szőke-forrás völgye felé.
Az aszfaltos út keresztezésénél utolér egy futó, beszélgetünk, aztán kocogósra fogjuk a tempót - végül is legalább 20 perc előnye van az előttem haladóknak...
Persze a jelzés kontra dózerút kérdés ebből a 20 perc előnyből gyorsan 10-15 perc hátrányt csinál bárkinek - ezért aztán a hídnál megvárom azokat, akik fönt, a dózerúton jöttek végig a jelzés helyett.
A P- jobbra letérését is sikerül nekik majdnem benézni - szerencsére közel vannak, úgyhogy innentől együtt megyünk Dömös felé.

Dömösön szalagot kellene szedni, de hála a helyieknek az elágazásnál nincs, csak később, a Duna-partra vezető út mellett. Addig persze elhaladunk Vertel József szülőháza mellet is - egykoron bélyeget gyűjtöttem, és azt tudtam róla, hogy grafikus, bélyegtervező - most mnár azt is tudom, hogy Dömösön élt és alkotott :-)
 A dunaparti részen kajapont, zsíros kenyérrel, méteres kaláccsal, szörpökkel... Meg egy órányi várakozással... Ugyanis annyi volt még vissza a pont hivatalos zárásáig, és egy utánam indult túratárs ezt alaposan ki is használta. 24.9km-nél vagyok, van még a hivatalos célzárásig kettő és fél óra - meg 13,7km, 706 méter szinttel... No, ez pöttyet el lett számolva, úgy gondolom, de sebaj, seprűként pont- és célzárásról lehetetlen lemaradni :-)

Szedem a szalagot, sétálok, sétálgatok, aztán csak vége az "unalmas" szántóföldnek is, és beérek Pilismarótra. Térdem, bokám picit unja a dolgot, aztán a ponton mégiscsak úgy döntök, hogy felmegyek a célig - másfél óra alatt persze eléggé "necces" dolog lenne (9,3km/669m szint), de mehetek a saját tempómban, megvár a cél :-)
Azért megyek, ahogy tudok, a Szakó-hegy egyben megvan, a Szakó-nyeregtől fölfelé is sikerül jó tempóban haladni, sőt, a Rezső-kilátó után kocogósra veszem az iramot, így a célidőként 17:55 kerül a lapra.

Ez persze a bruttó idő, nettóban, a pontzárásokra várást leszámítva alig valamivel több, mint nyolc óra menetidő... Jó volt, szép volt, jövőre is jövök, bár söpörni csak akkor, ha a dömösi és pilismaróti pontok hamarabb zárnak egy órával :-)