Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. szeptember 27., hétfő

A hét esős napokkal telt, úgyhogy a tervezett EKF10+Mazzarello Mária 50 helyett nem nagyon kellett rábeszélnem magamat a 20-as távra - pláne, hogy a hét végére "szokás szerint" esőt ígértek...
Reggel még gyorsan megtekintettem egy beázott lakást - szerencsére nem volt komoly, mondhatni "szokásos" helyzet: a fölső lakónál valami szétment, és némi víz lejött a csövek mellett, és picit felázott a festés, illetve az előszobában a tapéta egy darabja.

Szilvit felvettem a megbeszélt helyen, majd megcéloztuk Normafát - pontosabban Csillebérci Úttörő Ifjúsági tábort.
Egy srác a hátsó kapuhoz terelt minden autót, bementünk, majd gyalog ki - ugyanis bent valami 24 órás hegyikerékpáros verseny zajlott, és a túra rajtja/célja kiszorult a kapuhoz, ahol gyorsan letudtuk a nevezést, és kézhez kaptuk a háromrét hajtott A4-es méretű lapot, ami a túra itinerének a szerepét kívánta betölteni. Az egyik oldalon egy fekete-fehér térképvázlat, a másikon 1/3-ad részben fedőlap, 1/3-ad részben társrendezői/támogatói logók és 1/3-ad részben öt bélyegzőhely.
Táv-  és szintadatok, rendezői elérhetőség, leírás gyakorlatilag nincs, a követendő jelzések a térképvázlaton feltüntetve.
A terep jórészt ismerős, úgyhogy inkább elindulunk - aszfalt Normafáig (utána z+, s+, s-,p+), eseménytelen séta Budakesziig - eső nincs, Szilvi megjegyzi, hogy lehet, hogy a napszemüvegét el kellett volna hoznia - ezen itt még jót derülök: napszemüveg? Ma...?
Budakeszin aszfalt balra, járda, majd egy kedves helybélivel váltunk pár szót - beszédes a néni, na... Sikerül azért ezt az "akadályt" leküzdeni, és eljutni az első EP-ig. A bélyegzés mellé egy (na jó, két) szem omlós cukorka "jár".
Beszélgetünk egy jót itt is, a srác megmutatta a pólóján a feliratot - érdekes és elgondolkodtató...
A következő EP Makkosmária - mi tudunk egy hosszabb utat a -múlt héten kihagyott- Meteor szurdokon keresztül, ergo követjük a z+ jelzést,a mi körbekerüli Budakeszit. (Tudom, persze, senki sem megy az aszfalton...) A szurdok egészen jól járható, az egyik botomat azért kölcsönadom Szilvinek, mert sár és csúszkálás azért akad. Röviden megcsodáljuk a szebb napokat látott járműveket, majd balra indulunk a falu szélén, hogy a trükkös jobbos letérést majdnem benézzük :) Szerencsére néhány túratárs szól, hogy merre van az arra.
A makkosmáriai ponton kellemes idő fogad minket, no meg egy újabb bélyegzés és egy szelet csoki. A ponton néhányan pihennek, mi is szusszanunk egyet, hiszen nagyjából a felénél lehetünk a távnak.
Innen a p- jelzést követjük, amit, ha minden jól megy idén még fogok taposni - igaz itt már bőven benne az éjszakában... Azért ez az emelkedő elég szemét dolog itt, de ha idenőtt, akkor fel kell rá menni. Az idő egyre jobb, balról érkezik a s-, és jobbra le is tér, úgyhogy elbúcsúzunk a pirostól, Nagyszénászug, Kies-völgy, Sorrento irányába megyünk tovább. A Kies-völgyből nagyon hiányoznak az elmúlt években kivágott fák - nehéz megszokni ezt a látványt... Az ösvényen aztán ismét elosztjuk a botokat - jól jön, pláne Sorrento előtt a meredek részen - itt oldalt, a bozótos részen sikerül könnyen feljutni.
Sorrento szép, a lejtő után keresztezzük a Szekrényes-hegyet megkerülő murvás utat (nem, szerintem itt sem ment senki balra...), és megyünk tovább Budaörs felé a jelzést követve.
A s+ jelzésre érve ismeretlen terepre érünk, ráadásul a jelzések is eléggé hiányosak - két helyen is hezitálunk, hogy merre - jól jön a gps meg a helyi segítség a helyes útvonal megtalálásához.

Közben jelzést váltunk a p+-ra, amin elérjük a korábban már keresztezett murvás utat, illetve a Meteor túra S- felé haladó levágását is (persze, erről sem jött senki sem...).
No, itt már helyben vagyunk, jobbra a Farkas-hegy, rajta pont - szép a kilátás, süt a nap - lehet, hogy a napszemüveg terén igaza volt Szilvinek? A pontőrtől egy nyalókát kapunk a bélyegzés mellé - a szél ugyan hűvös, de egy rövid ücsörgés meg szendvicsezés belefér az időnkbe.
Felsétálunk a repülős emlékműhöz, aztán rákapcsolunk, és irány csillebérci cél, előbb a p+, majd a p-/sc jelzést követve. Itt "lövöm" a beszámoló elején lévő "ufóbogyós" képet, aztán aszfalt, cél, emléklap, kitűző, bent a porta mellett némi "szokásos" túrakaja vár ránk.

Az időjárás, legalábbis a későn indulókhoz kegyes volt ma, a terep persze nem volt a legjobb, hiszen sok eső után esélye sem volt felszáradni, de ezt idén "megszoktuk"...
A túra útvonala bár sok aszfalttal tarkított, jónak mondható - az más kérdés, hogy elég sok "optimalizálási" lehetőséget (4-6km) hagytak a rendezők. A kitűző... szóval érdekes. A felirata "Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010" - gondolom erre az alkalomra készült (mármint arra, hogy Pécs lett az idei évre Európa Kulturális Fővárosa), mint ahogy a túra is ennek apropóján került megrendezésre.

2010. szeptember 12., vasárnap

Rövid beszámoló - az időjárásra való tekintettel fotók nélkül :-(

Ez a hét a tervezgetéssel, egyeztetésekkel telt - a tavalyi évhez hasonlóan néhány túratársat vittem volna a maraton után a BEAC 30 éjszakai rajtjába, aztán az időjárás közbekotyogott... Se maraton, se BEAC-os fuvar nem lett belőle, bár elég volt a 21B-n ázni - ráadásul egyedül.
Szombaton délelőtt dőlt el, hogy szólóban megyek, ettől, meg a "pityergős" időjárástól kezdett visszaesni a kedvem, de azért 13:20-ra csak odaevett a fene a rajtba, ami nem a szokott helyen, hanem az aszfalt mellett volt.
Gyors nevezés, kamásli fel, aztán nekivágtam a kellemetlenül lucskos-sáros ösvénynek.
A fenyőfák alatt, ahol eredetileg a rajt szokott lenni két túratárs próbált vizet fakasztani - no nem valami kőből, hanem a zoknijaikból - igen komoly sikerrel :-) Minthogy ők az 50km-es távon indultak, így elázáshoz volt bő 21km előnyük velem szemben - ez meg is látszott... Itt úgy döntöttem, hogy kevés lesz a kamásli, úgyhogy gyors nadrágcsere, majd a két túratárssal nekivágtunk...

Az útvonal ismerős, ők sem először járnak erre, úgyhogy kényelmesen beszélgetve telt az idő, a jelzéseket nem nagyon kellett keresgélni, bár ami igaz, az igaz, ez a része az útvonalnak elbírt volna még néhány M-betűt...
Már bőven bent jártunk az erdőben, amikor egy szép nagytestű kutya jött szembe velünk, majd fordult vissza, és kísért el minket az első kerítésig. A kerítés előtt is volt néhány kidőlt fa, a kerítés után viszont tarra vágott terület fogadott minket - szerencsére az egy szál elégazásban sikerült a távolban felfedezni egy jelzést, úgyhogy sikerrel vettük ezt az akadályt.
Kimásztunk, majd -a túrán először, de sajnos nem utóljára- eleredet az eső, így magamra húztam az esőkabátot, és a többiek után eredtem. Az ep.-on a hölgy az esernyőt felkötözte a fára, és a kempingszéken ücsörögve osztogatta a bélyegzéseket.
Jobbra megkerültük a kőbányát, majd a Z3 jelzésen szintén jobbra tartva értük el a patak hídját - közben persze jó sok sárdagasztással- ahonnan sokáig fölfelé vezetett utunk.
Beszélgetés közben azért jobban fogy a táv is, így egész gyorsnak tűnt, ahogy magunk mögött hagytuk a Telkibe vezető műút és a Tarnai-pihenő közötti kellemes emelkedőt, elérve a túra következő ellenörzőpontját.
Itt szerencsénk volt, ugyanis legalább 2-3 percig gyönyörködhettünk a panorámában, az alattunk elterülő erdőkből itt-ott felszálló ködpamacsokban... Utána ugyanis az egészet elborította a köd...
A Z3-P3 elágazásik még hármasban gyalogoltunk, aztán ők balra, én jobbra indultunk tovább. Az időközben levetett esőkabátot aztán ismét elő kellett szednem - nem örültem neki, de ez van - szerencsére jól megtanultam ezt a szakaszt, úgyhogy csúszkálás, sár, eső ide vagy oda, meneteltem szépen a P- jelzés felé...

El is érem, jobbra fordulok, és bár esik, de ez az egyenes szakasz az út fölött összeboruló fiatal fákkal most is, így is szép. Aztán Vörös-pocsolya balra, két túratárs érdeklődik, hogy hol lehet a pont - szinte futtában mondom, hogy odébb, a P-P+ elágazásnál lesz.
Közben eláll az eső, bélyegeztetek, rendezők érkeznek a P+ felől - váltunk néhány szót, aztán elindulok lefelé. Az ösvény jobb, mint amire számítottam, de azért -szokatlan, tudom- örülök az aszfaltnak :)
A Remete-szurdokban zúgás. A patak zúg... Ej, de fognak ennek örülni az 50-es túratársak :-) A pontőr mondja is, hogy lábszárközépig vagy följebb ér... Végülis mikor legyen a vízállás magas, ha nem esős időben...?
Aztán ismét aszfalt, némi emelkedő, majd a templomhoz érve újabb pont, újabb bélyegzés - innen már csak 3.2km.
Eső nem esik, koptatom az aszfaltot - unalmas, de legalább sár nincs...
Nagyrét sarka, pici terep még, aztán cél - a díjazás a szokásos: egy szép jelvény, meg frissítésnek egy dobozos almalé. Összességében nagyon lelkes szervezők jól kitalált vonalvezetésű túráját teljesíthettem ismét.

A csapnivaló időjárás, és nem kevésbé vacak terep ellenére szinte pontosan ugyanabban a tempóban mentem idén is végig ezen a túrán, mint tavaly. Jövőre viszont mindenképp szeretnék ismét a hosszabb távok valamelyikén indulni.

2010. szeptember 9., csütörtök


Magyarországi forrástúrák - 2010. Börzsöny, 37km

A túrasorozat jelvényét a Zongor 45-ön, Normafánál láttam először a valóságban - akkor eldöntöttem, hogy nekem biza' kell legalább egy ilyen :) Szerencsémre nem csak a hosszabb, hanem a közepes (37km-nek kiírt) távon is ez lett a díjazás, úgyhogy egy kellemes börzsönyi sétára készültem. Ismerősöket is invitáltam, de végül a Pilisi trapphoz hasonlatosan Jámborral ketten autóztunk nem túl kora reggel Kismaros felé.
Az időjárás sajna elég kellemetlennek ígérkezett - lógott az eső lába, de ekkor még nem kezdte rá, de látszott, hogy ezt nem ússzuk meg szárazon :-) Miközben sorban álltunk a nevezésnél, megkínáltak minket aprósütivel, majd miután leszurkoltuk a nevezési díjat, megkaptuk az itinert.

Az itinerben igen szűkszavú leírást kaptunk az útvonalról - amolyan régi zöldgömbös stílusban - térképvázlat nincs, szintadatok részletezése sincs - igaz rendezői elérhetőség van. Meg egy-két fölös ékezet is... No mindegy, szerencsére van saját, frissen nyomtatott térkép az útvonal környékéről, úgyhogy remélhetőleg nem lesz gond, biztonság kedvéért a gps-t is beizzítjuk, és elindulunk a S- jelzésen Királyrét felé.
Aszfalton haladunk, a Z- balra el, majd egy jobbra ívelő kanyar után egy elágazásnál balra befordulunk, követve a S- jelzést - egy darabon még itt is aszfalton, később viszont a patakhoz leereszkedve. A patakvölgyben jópár bedőlt fa kerül az utunkba - van, amit ki lehet kerülni, de olyan is akad, amin át kell mászni - kellemes bemelegítésnek is fel lehet fogni ezt a szakaszt :-)
A Testvér-forrás az első pont, itt bélyegzést kapunk, majd egy iramodással még mindig a jól jelzett S- jelzést követve a Riezner (vagy Rizner?) forrás következik, ahol egy kérdésre kell válaszolni. Elolvassuk a tábla feliratát, felírjuk a választ, majd indulunk tovább.

Emelkedünk, majd nyílt terepre érünk, aztán balról érkezik a P- - ez már a Nahát-ról ismerős szakasz, bár akkor sokkal kellemesebb volt a terep - több helyen eléggé "cuppogósan" sikerül csak a patakon való átkelés.
Kóspallagra beérve a boltban frissítünk egyet, majd szinte nyíl egyenesen tartunk a templom felé. A K- jelzés korábban az aszfalton jobbra tartott, most viszont felmegy a kálváriára - minthogy az útvonal felmérése után történt a terelés, így maradunk az aszfalton - ami mellett itt-ott megmaradt a jelzés, bár van olyan is, ami törlőkeresztet kapott. Kisinócra érve egy márkatárs autóján látok kirakva egy itinert - bent, a kerthelyiségben kapjuk a pecsétet meg egy almát. Váltunk pár szót az autóról, majd indulás tovább, hiszen a java csak most jön :)

S+ jelzés, nagyszerű, megvan jobbra a So is, azt követve irány a Pokol-völgy forrása. Bedőlt fa itt is van, de ezért is szép ez a túra - olyan helyekre viszi el a résztvevőket, ahova más nem nagyon.
Elérünk a forráshoz, felírjuk a kódot, meg mosolygunk egy jót a szövegen, majd a szalagozást követve visszamászunk a S+ jelzésre - ahol a változatosság kedvéért egy rövid sziklalépcsőn folytathatjuk fölfelé :) Aztán szelídül az út, kapunk pici lejtőt is - hogy aztán egy húzósabb emelkedő után elérjük a balra kiágazó S3 jelzést, amin a Szép-bércre kimegyünk a következő ep-ra. Itt is bélyegzést kapunk, no meg szép kilátásban gyönyörködhetnénk, ha épp nem cseperegne az eső... Közben rájövök, hogy miért volt leértékelve az az elem,. amit reggel beraktam a GPS-be - mindegy, van tartalék úgyhogy gyorsan kicserélem...

Vissza a S3-on, majd balra tovább a S+-t követve. Az Inóci-nyeregnél jobbra tartva kikerüljük a benőtt szakaszt, majd hullámvasutazva kanyargunk tovább, követve a jelzést.
A lovas-kútnál (jobb oldalon, a patak túloldalán található) ismét kérdésre kell válaszolni - sikerül :-) Mint ahogy a jobbra kiágazó S4-es is sikerül nem benézni, annak ellenére, hogy két túratárs kocog visszafelé - meggyőzzük őket, hogy a S4-en eredetileg indultak jó irányba :)

Az S4-ből balra lefelé kiágazó So-nél már nincs ott a farakás, úgyhogy egyenest le lehet menni a Vasedény kulcsosházig, ahol ismét bélyegzést kapunk, illetve a friss forrásvízzel olthatjuk szomjunkat. Meg is tesszük, majd a kulcsosháztól jobbra indulunk tovább, az So jelzésen, ami a rövidesen a K4-be torkolló S4-be csatlakozik vissza.
A K4 egy balra ívelő szakaszát követően jobb oldalon feltűnik a Vadász-kút - újabb forrás, újabb kérdéssel. Szuszogós emelkedőt követően elérjük a K- jelzést, amin balra fordulunk, és némi további szint leküzdése után a Nagy-hideg-hegyi th.-ban találjuk magunkat :)

A frissítőpont az eső miatt beköltözött a th.-ba, a szokásos zsíros meg margarinos kenyéren túl volt kenőmájassal kent verzió is. Pici ücsörgés, falatozás után elindulunk - a benti meleg után azért hűvös a levegő...

A K- eleinte szintben halad, majd meredeken levág jobbra - szerencsére nem csúszik az ösvény, bár a bot azért jól jön. A meredek lejtő után balra, a Rakodó felé tartunk. Itt egy szegény pontőr ázik-fázik - meg adja a következő bélyegzést - aztán a Ko-ön folytatjuk az utunkat lefelé, kellemesen járható széles dózerúton.
Balról érkezik a Po jelzés, majd jobbra szalag jelzi a letérést az Újpest-kunyhó maradványainál a forráshoz. Lemegyünk a forrásig, megválaszoljuk a kérdést, majd visszatérünk a jelzésre.
Innen hosszú, picit unalmas lejtős szakasz következik - az esős-csepergős időjárás miatt is szaporázzuk a lépést. A balról érkező K4-nél elbúcsúzunk az idáig tartó Ko-től, és megyünk tovább egyenesen - ez a Suta-berki nyiladék.
Az út bal oldalán egy esőház, nézem a térképemet, lassan le kell térni jobbra az útról - meg is van, innen már tényleg nincs messze a cél; közben még megnézzük a Petőfi-forrást is, illetve elhaladunk a Királyréti horgásztó mellett. Lassan aszfalt kerül a talpunk alá, még pár száz méter, és a célban vagyunk.

A célban megkapom életem legkisebb oklevelét :) hozzá a valóban nagyon szép jelvényt. A táv- és szintadatokkal kapcsolatban többen felvetik, hogy nem annyi az annyi - valóban nem, a távolság legfeljebb 32-33km körül volt, a szintet 1250-1300m közé számoltam. Az viszont biztos, hogy az útvonal szép, érdekes helyeket mutat meg a Börzsönyből, úgyhogy érdemes volt eljönni erre a túrára - az időjárásról meg nem a szervezők tehetnek.

A kisvonat indulása előtt elköszönünk, majd egy kellemes vonatozással zárjuk a mai túranapot, vissza, a rajtban hagyott autóig.



A Garmin Dakota-10 GPS-sel automata módban rögzített track tisztítása és feldolgozása után 31.6km táv és 1220m szint adódik az strm_hun szerint: